Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1988. október 17., hétfő A vizesek kútba esnek? Napjainkban még mindig több mint hétszáz település táskóinak zacskóban szállítják az egészséges ivóvizet. Ezekben a községekben szenynyezettek a kutak, hiányoznak a helyi vízművek, s nincs kiépítve az ivóvízi hálózat. Holott hazánkban már harminc éve működnek víz-közmű társulatok, amelyek vitathatatlan érdemeket szereztek a lakosság életmódjának javításában. Sőt 1985 óta több helyen sikeresen társulnak a belterületi vízelvezetésre is. Csakhogy mindez, az igények jogos növekedése és a gyors iparosodás következtében ma már kevés. — Országos tanácskozásra készülnek a vízgazdálkodási társulatok, hogy összegezzék eddigi tapasztalataikat és kijelöljék akövetkező évekre a feladataikat — tájékoztatott dr. Koltayr József, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányának titkárhelyettese. — A kongreszszust nem elsősorban a társulati mozgalom jubileumának megünnepléséért rendezzük meg, hanem azért,hogy felmérjük: a jelenlegi gazdasági helyzetben milyen mozgásterünk maradt, és hogy melyek lehetnek továbbfejlődésünk fő irányai. Valóságos népmozgalom Mert feladat akad bőven. Persze, ehhez a múltat is ismerni kell. Az Elnöki Tanács 1957-ben törvényerejű rendelettel tette lehetővé, hogy a víz-közmű társulatok megalakításával a lakosság, a saját erejéből, korábban jusson vezetékes vízhez és esetenként a közműves csatornázás előnyéhez, mint ahogyan ez kizárólag állami erőből előteremthető lenne. Ennek eredményeként valóságos népmozgalom bontakozott ki, és 1958 és 1987 között több mint 1600 vízközmű társulat alakult meg. Ezek közül ma még mintegy 430 létezik. Tevékenységünk révén 21,3 milliárd forint értékű vízmű- és 6,5 milliárd forint értékű csatornamű-beruházás valósult meg. A beruházások eredményeként üzembe helyeztek 1500 új vízüzemet és 120 új csatornaművet, ezekhez 1800 kilométer szennyvízcsatorna csatlakozik. A társulati beruházásiban épült több mint 23 ezer kilométer vízvezeték-hálózat révén 3 millió 400 ezer lakos és 400 ezer üdülő kapott egészséges ivóvizet. Az utóbbi adatok azt is jelzik, hogy a falusi lakosság közműves vízzel való ellátása, az 1960. évi 8 százalékról napjainkig 75 százalékra növekedett. Az elmúlt három évtizedben — és ez igen jelentős eredmény — a várossá nyilvánított településeken csaknem mindenütt társulatok építették meg a víz-és csatornaműveket. Egy évtizede ugyancsak e mozgalom keretében kezdődött meg a közegészségügyileg veszélyeztetett falvaik közműves vízellátása. Nem elhanyagolható a társulatok munkája a kiemelt üdülőkörzetekben,, a Balaton-parti településeken, a Velencei-tó környékén és a Dunakanyarban. Ugyancsak az elmúlt években kezdték meg, bár egyelőre mérsékelt ütemben a községek, a kisebb városok csatornázási programját is Békés, Hajdú- Bihar, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Veszprém megyében. Ami a vízvezeték-hálózatok megépítését illeti, ehhez természetesen hozzájárultak a helyi tanácsok, méghozzá a költségek 20—25 százalékával. A csatornázások költségeihez pedig általában 30—35 százalékkal. Támogatást kaptak a társulatok a Vízügyi Alaptól is. Ilyenformán a beruházások költségeit elsősorban, mintegy 55—60 százalékban a helyi intézmények, vállalatok, s főként a lakosság érdekeltségi hozzájárulásaiból fedezték, fedezik ma is. Lényegileg ez a tény, illetve a romló életszínvonal s a lakosság teherbíró képességének csökkenése vezetett oda a közelmúltban, hogy úgy tűnt, „kútba esett” a víz-közmű társulatok jövője. Hiszen például 1958-ban Érden, az ország egyik első, s mindmáig szinte a legeredményesebb társulatánál kétezer forint volt a lakosság hozzájárulása. Ezt az összeget ráadásul tíz év alatt kellett kifizetni, mert az Országos Takarékpénztár meghitelezte, így volt ez akkor más településeken is, így van mais. Csak az érdekeltségi hozzájárulás mértéke emelkedett időközben az ivóvízhálózat építésénél háztartásonként 30—35 ezer forintra, a csatornázásnál átlagosan 40—45 ezer forintra. Sőt Budapesten, ahol ma már az állam kénytelen a költségvetési terhek csökkentése érdekében a társulatoknak „átengedni a terepet”, a XVI. kerületben egy-egy család 65 ezer forint hozzájárulást fizet azért, hogy a szennyvízelvezető megépülhessen, illetve a hálózatba a szóban forgó lakás bekapcsolódhasson. Fékezett az ÁFA Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetése különösen megnehezítette a társulatok helyzetét, illetve az ivóvízvezeték-, a csatornaépítési, a belvízrendezési program megvalósítását. Mert a víz-közmű beruházásokat terhelő ÁFA-visszaigénylésre a társulatok nem voltak, nem lehettek adóalanyok. Ennek magyarázata az, hogy csupána beruházások megvalósításának idejére jöttek létre, de ténylegesen a kivitelezésben nem vettek részt, tehát a megvásárolt és a beépített anyagok után sem kaphatták vissza a felszámított forgalmi adót. Mint ahogy az üzemeltetésre is ingyen, könyvjóváírással adták át a területileg illetékes vízügyi szakvállalatoknak a műveket, vagyis szintén elestek az adó visszatérítésétől. Ezt a helyzetet a kormány májusban megtárgyalta, s átmenetileg és viszszamenőleg 1988. január elsejei hatállyal rendeletileg rendezte azzal, hogy a társulatok az ÁFA-val azonos nagyságrendű támogatást kaptak. Az „i”-re a megnyugtató pontot a napokban végül is az Országgyűlés tette fel az adótörvények módosításával. — Nemcsak az ÁFA-visszatérítés javít a társulatok helyzetén, hanem a törvény által adott új lehetőség is, hogy az önerős víz- és csatornaközmű-beruházásokhoz befizetett érdekeltségi hozzájárulást az állampolgárok a jövőben levonhatják a személyi jövedelemadójukból — magyarázta Tóth Sándor, Fát tanácselnöke. — Nagy jelentőségű ez a módosítás elsősorban, a munkaképesek számára, mert a lakosság a mi községünkben is elérkezett teherbíró képességének határához. Fóton már 1976-ban százszázalékosan kiépült az ivóvízhálózat, ám a település ma is terjeszkedik, minden évben parcelláznak, új meg új házak épülnek, s a vízműtársulatba belépő lakosoknak szintén meg kell fizetniük a hozzájárulást A szennyvízelvezetés viszont még jóformán megoldatlan, mert csatornázásra már nem jutott pénz. Csupán a tanács és néhány üzem, intézmény szennyvizét gyűjtik össze. Ennek bizonyos mértékig a lakosság is oka, mert annak idején inkább arra szavazott, hogy a földgázt juttassák el minden otthonba a faluban. Mit hoz a jövő? A „Kék láng” program már nyolcvan százalékban megvalósult, természetesen az ott élők tetemes anyagihozzájárulásával. És most újra nagy fába vágta fejszéjét a nagyközség. A tavaszon Pest megyében elsőként itt alakult meg a belvízrendezési társulat, amely egyelőre arra vállalkozott, hogy a Mártonpatak környékén levő utcákban három és fél kilométeres szakaszon megépítteti a házakat veszélyeztető csapadékot és talajvizet elvezető árkokat. És rendezi a Mogyoródi-patakot ott, ahol abba a Márton-patak belefolyik. Ez a munka megkezdődött, és 1991 májusáig tart majd. A beruházást a társulatba belépett 220 ingatlan tulajdonosa 10—10 ezer forint érdekeltségi hozzájárulással, a nagyközségi tanács kétmillió forinttal támogatja. De segít a megyei tanács is, négy év alatt összesen tizenkétmillió forinttal. Napjainkban tehát a víz-közmű társulatokhárom feladatra szerveződnek, mondhatnánk azt is, hogy két véglet között igyekeznek a kor követelményeinek megfelelni. Az ezredfordulóig el akarják érni, hogy egyetlen település se legyen hazánkban, ahol nincs egészséges vezetékes ivóvíz. És nem kevésbé fontos, hogy környezetünk védelme érdekében mielőbb megépüljön mindenhol a még hiányzó szennyvízcsatorna-hálózat. Ehhez természetesen hozzá kell számítani abelvízrendezést ott, ahol a helyi adottságok különösen indokolják. Mint például a Balatonnál, aholSiófok város, illetve a helyi víztársulat 100 millió forintos belvízrendezési program megvalósításába kezdett, hogy a település még vonzóbb legyen a hazai és a külföldi turisták körében, illetve, hogy a csapadék és a víz, az erózió ne tegye tönkre az utakat, a házakat, a zöldterületeket. Az egyik legsúlyosabb gondot napjainkban az okozza a víz-közmű társulatoknak, hogy az erre az esztendőre tervezett 3,7 milliárd forint értékű beruházásokhoz az OTP csupán egymilliárdos hitelkeretet volt képes nyitni, miközben másfél milliárd forintra volna szükség. A társulatok már azzal is kiegyeznének, ha az 1989. évi hitelkeret terhére, de idei elszámolásra, 250 millió forintot előrehoznának. Ám úgy tűnik, erre sincs lehetőség, mert az OTP-nek, illetve a Magyar Nemzeti Banknak már a lakáshitelezéshez szükséges források előteremtése is gondot okoz. Mindennek ellenére a most módosított adótörvények új lendületet adhatnak a víz-közmű társulatok fennmaradásához, munkájuk fejlesztéséhez. S ez különösen fontos Borsod- Abaúj-Zemplén, Baranya és Somogy megye aprófalvainak vezetékes vízzel való ellátása érdekében. A víznek köztudottan népességmegtartó ereje van. Pór Vilmos Padlóburkolók exportra A PIETRA Épületkerámia Ipari Vállalatnál egy új gyártógépsor állt munkába. Az évente félmillió négyzetméter padlóburkoló anyagot előállító olasz berendezést — a Nemzetközi Központi Bank segítségével — 160 millió forintért vásárolták. A termékek 20 százalékát tőkés exportra szállítják. Az új gépsor próbaüzem közben. HONÉCZY BARNABÁS FELVÉTELE — MTI FOTO Nyilvános pártbizottsági ülés Zalaegerszegen Szűrös Mátyás nyilatkozata Nyilvános pártbizottsági ülésen vett részt szombaton Zalaegerszegen Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az érdeklődőkkel kibővült pártfórum a pártbizottság feladattervét vitatta meg, s döntött a káderhatásköri lista módosításáról. Karvalits Ferenc, a Zala Megyei Pártbizottság első titkára szóbeli kiegészítőjében egyebek között hangsúlyozta: a megyében is együtt kell élni azokkal a feszültségekkel, amelyek a szocializmus eddigi gyakorlatában nem voltak jellemzőek. A hozzászólásokat követően a pártbizottság személyi kérdésekben döntött. A Zala Megyei Pártbizottság új ideológiai titkára — kettős jelölést követően — Vas Gyula, a városi tanács elnökhelyettese lett. Kovács Ferenc személyében új főszerkesztőt neveztek ki a Zalai Hírlap élére. Az ülésen szót kért Szűrös Mátyás, s figyelmeztetett a visszarendeződés veszélyeire. Kiemelte: nem szabad megtagadni eredményeinket, de a párt célja, hogy politikai párt legyen. — Ön hogyan ítéli meg hazánkban a fokozódó belpolitikai érdeklődést? — kérdeztük Szűrös Mátyástól az ülés után. — Nem csodálkozom azom hogy nálunk is — miként a világiban — felfokozott az érdeklődés. Csökken az életszínvonal, ami eleve nem hat lelkesítőleg az emberekre. A szocializmus összességében az útkeresés stádiumában van, a régi elképzelések vallanak most kudarcot, vagy kerülnek átértékelésre. Ez is a nyugtalanság egyik oka. Mindenki érti, hogy szükség van megújulásra, de a gyakorlatban nem mindenki tud lépést tartani a változó világgal. Emiatt zavarok, félreértések keletkezhetnek. Az emberek a párttól várnak mindent, a vezetéstől, miközben azt mondják, hogy a párt a régi módon nem dolgozhat tovább, nem helyezheti magát az alkotmány fölé, nem maradhat meg a mindenható párt szerepkörében. Valószínű, hogy az átértékelési folyamatban többen elfordulnak a párttól, ugyanakkor látnunk kell, hogy a párttagoknak nő a szerepük a parlamentben, s nem kell szerepüknek a szakszervezetekben is. Valószínűleg nemcsak Zala megyére jellemző, hogy a párttagok több helyütt ideológiai bizonytalanságuknak adnak hangot a fellépő alternatív szervezetek miatt. Mi erről a véleménye? — Létezik türelmetlenség és bizonytalanság e kérdés körül, de nem annyira a vezetés részéről, hanem inkább a párttagok különböző csoportjaiban. Alternatív szerveződésnek olyan tömörülést lehet nevezni, amelyik egy adott kérdéssel foglalkozik. Azokat a csoportokat, amelyek az egész nemzetet, országot foglalkoztató kérdéseket is érintik, nem lehet valójában, alternatív szerveződéseknek tekinteni. Ezekben úgymond megvan egyfajta politikai szervezet csírája, alapja. Hogy mi alakul ki belőlük, az a jövő kérdése. Ha úgy veszem, egy párt van Magyarországon, ez egy koalíciós párt, nemcsak, azért, mert benne egyesül két munkáspárt, hanem azért is, mert tagságában tükrözi a társadalom struktúráját. Tehát különböző társadalmi erők és irányzatok koalíciója a párt, úgy érzem persze, hogy a fő kérdésekben egyetért a párttagság. Igaz, ma erősen polarizálódnak a vélemények. Az alternatív szerveződések esetében vigyáznunk kell a kifejezésekkel. Korábban használták a pártban az „ellenzéki, ellenséges erők” kategóriákat. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert a konstruktív ellenzéknek van helye ebben a társadalomban. Akik társadalompolitikánk és filozófiánk alapján állnak, és elfogadják a szocialista társadalom építését, sőt abban aktívan részt vesznek a nemzet sajátos szerveződő erejeként — velük célszerű kapcsolatot tartani, együttműködni. Rab László Stadinger István pekingi tárgyalásai (Pekingi tudósítónktól.) Egymás sikereinek és gondjainak jobb megismerését, a baráti együttműködés elmélyítését szolgálták azok a szívélyes légkörű eszmecserék, amelyeket Stadinger István, az Országgyűlés elnöke, a magyar parlamenti küldöttség vezetője folytatott a hét végén Pekingben a kínai törvényhozás és a kormány vezetőivel. A magyar küldöttség szombaton találkozott Van Livel, az országos népi gyűlés állandó bizottságának elnökével. A két törvényhozó testület vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást parlamentjük szerepéről, tevékenységéről, és kifejezték készségüket a kapcsolatok bővítésére és erősítésére, a tapasztalatcsere rendszeresítésére. Az elhatározás jelentőségét jelzi, hogy 27 év óta először jár magyar parlamenti delegáció Kínában. Stadinger István magyarországi látogatásra hívta meg Van Lit, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A kínai parlament elnöke díszebédet adott a magyar vendégek tiszteletére. Pohárköszöntőjében kiemelte, hogy a két ország közös erőfeszítések révén normalizálta kapcsolatait, és baráti együttműködésük minden téren gyorsan fejlődik. Stadinger István válaszában megállapította, hogy a magyar és a kínai reformban sok a közös vonás, s hazánkban nagy az érdeklődés Kína sikerei iránt. Ugyancsak szombaton találkozott a magyar küldöttség Tien Csi-jün miniszterelnök-helyettessel, aki annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Kínai KP és az MSZMP képes úrrá lenni a jelenlegi nehézségeken, s tovább folytatják reformpolitikájukat. Rámutatott a rendszeres érintkezés és tapasztalatcsere fontosságára. Parlamenti küldöttségünk vasárnap Kao Sang-csünnel, a gazdasági reformbizottság alelnökével találkozott. Mindhárom találkozón jelen volt Németh Iván, hazánk pekingi nagykövete. A magyar delegáció este Liaoning tartomány központjába, Senjangba repült, ahonnan Sanghajba utazik. Becz Sándor A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa nyílt levelet küldött a kormánynak November 11—12-ére összehívták a KISZ felsőoktatási rétegértekezletét. A tanácskozás előkészítéseként szombaton ülést tartott a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa. A rétegtanács egyebek között tárgyalt arról a programtervezetről, amelyet e testület munkabizottsága dolgozott ki. Mivel azonban e dokumentum alapos áttanulmányozására, részletes megvitatására nem volt mód, a rétegtanács úgy határozott: ezt a tervezetet vitára alkalmasnak tartja, nyilvánosságra hozza és vitára bocsátja. Döntöttek arról is, hogy a vita és a várhatóan megfogalmazódó más programjavaslatok alapján az országos felsőoktatási rétegtanácskozás egy alternatív programtervezetet is megfogalmaz majd. Ez a dokumentum részletesen foglalkozik a politikai rendszer reformjával, a biztonság-, a kül-, a gazdaság-, a társadalom-, a lakás-, a környezet- és a művelődéspolitikával, valamint a felsőoktatással, a tudományos kutatással, a műszaki fejlesztéssel. A programtervezet fő célként a demokratikus szocialista Magyarország megteremtését jelöli meg. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa az ifjúsági szövetség reformjához kapcsolódva ifjúsági politikai tanácskozás összehívását tervezi. Ezen a KISZ vezetői a felsőoktatásban és másutt formálódó különböző politikai erők képviselőivel kívánnak eszmét cserélni. Ezért indítványozták ifjúsági politikai tanácskozás összehívását, amelyen a KISZ, az ÁISH, a HNF, a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a MIOT, a Baloldali Alternatíva Egyesülés, az Országos Hallgatói Választmány, a szakkollégiumok, a Szociáldemokrata Ifjúsági Fórum, a Szárszói Front, a FIDESZ, az öntevékeny körök, az egyházi szervezetek képviselőinek, valamint ifjúságkutató szakembereknek a részvételére számítanak. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa szombati értekezletén nyílt levelet fogalmazott meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának. Ebben egyebek között hangoztatták: „A múlt hónapok történései ismételten bebizonyították: a kormány csak akkor és addig élvez bizalmat a közvélemény előtt, ameddig szavát, meghirdetett programját tették, következetes kormányzati munka támasztja alá. Mindez érvényes a felsőoktatás reformjára is, amelyet már 1981 óta ígér a párt- és az állami vezetés.” A nyílt levélben a felsőoktatásiban kialakult hangulatot tükröztetve leszögezték, hogy a gazdaságpolitikai vezetés és a kormány feladata lett volna a reform anyagi feltételeinek megteremtése. Így ők felelősek azért a politikáért, amely törvényszerűen bukásra ítélte a reformot az egyetemeken és főiskolákon. Ez a helyzet közös platformba tömöríti a teljesítmény-visszatartókat, s a középszert és a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat egyaránt. A nyilvános állásfoglalás megszületésének előzményeiről Szilvási György, a rétegtanács titkára szólt a testület ülésén. Elmondotta: a felsőoktatás átfogó reformjáról, fejlesztéséről döntött a kormány. A költségvetési tárgyalások előkészületeiből azonban arra lehet következtetni, hogy e kiemelt fejlesztés gyakorlati megvalósítása még várat magára. A rétegtanács egyhangúlag támogatta ezt a levelet, hangsúlyozva, hogy ma a felsőoktatás ügyében a legnagyobb felelősség nem a Művelődési Minisztériumot, hanem a kormányt terheli. Voltak, akik úgy vélték, hogy nemcsak a kormány, hanem a pártvezetés figyelmét is fel kell hívni az elhatározott szándékok megvalósításának halaszthatatlanságára. Végezetül a rétegtanács leszögezte: azokkal ért egyet, és azokat fogja támogatni, akik a felsőoktatásban is az átfogó, radikális átalakításért küzdenek. A kormány korábbi, a felsőoktatás kiemelt fejlesztésére vonatkozó döntésének érvényre juttatásához a rétegtanács kész minden támogatást megadni. (MTI)