Népszabadság, 1988. október (46. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1988. október 17., hétfő A vizesek kútba esnek? Napjainkban még mindig több mint hétszáz település táskóinak zacs­kóban szállítják az egészséges ivó­vizet. Ezekben a községekben szeny­­nyezettek a kutak, hiányoznak a he­lyi vízművek, s nincs kiépítve az ivóvízi hálózat. Holott hazánkban már harminc éve működnek víz-közmű társulatok, amelyek vitathatatlan ér­demeket szereztek a­ lakosság élet­módjának javításában. Sőt 1985 óta több helyen sikeresen társulnak a belterületi vízelvezetésre is. Csak­hogy mindez, az igények jogos nö­vekedése és a gyors iparosodás kö­vetkeztében ma már kevés. — Országos tanácskozásra készül­nek a vízgazdálkodási társulatok, hogy összegezzék eddigi tapasztala­taikat és kijelöljék a­­következő évek­re a feladataikat — tájékoztatott dr. Koltayr József, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Választmányá­nak titkárhelyettese. — A kongresz­­szust nem elsősorban a társulati mozgalom jubileumának megünnep­léséért rendezzük meg, hanem azért,­­hogy felmérjük: a jelenlegi gazdasá­gi helyzetben milyen mozgásterünk maradt, és hogy melyek lehetnek to­vábbfejlődésünk fő irányai. Valóságos népmozgalom­ Mert feladat akad bőven. Persze, ehhez a múltat is ismerni kell. Az Elnöki Tanács 1957-ben törvényere­jű rendelettel tette lehetővé, hogy a víz-közmű társulatok megalakításá­val a lakosság, a saját erejéből, ko­rábban jusson vezetékes vízhez és esetenként a közműves­­ csatornázás előnyéhez, mint ahogyan ez kizáró­lag állami erőből előteremthető len­ne. Ennek eredményeként valóságos népmozgalom bontakozott ki,­ és 1958 és 1987 között több mint 1600 víz­közmű társulat alakult meg. Ezek közül ma még mintegy 430 létezik. Tevékenységünk révén 21,3 milliárd forint értékű vízmű- és 6,5 milliárd forint értékű csatornamű-beruházás valósult meg. A beruházások ered­ményeként üzembe helyeztek 1500 új vízüzemet és 120 új csatornaművet, ezekhez 1800 kilométer szennyvíz­csatorna csatlakozik. A társulati be­ruházásiban épült több mint 23 ezer kilométer vízvezeték-hálózat révén 3 millió 400 ezer lakos és 400 ezer üdülő kapott egészséges ivóvizet. Az utóbbi adatok azt is jelzik, hogy a falusi lakosság közműves vízzel való ellátása, az 1960. évi 8 százalékról napjainkig 75 százalékra növekedett. Az elmúlt három évtizedben — és ez igen jelentős eredmény — a vá­rossá nyilvánított településeken csak­nem mindenütt társulatok építették meg a víz-­és csatornaműveket. Egy évtizede ugyancsak e mozgalom ke­retében kezdődött meg a közegész­ségügyileg veszélyeztetett falvaik köz­műves vízellátása. Nem elhanyagol­ható a­ társulatok munkája a kiemelt üdülőkörzetekben,, a Balaton-parti településeken, a Velencei-tó környé­kén és a Dunakanyarban. Ugyan­csak az elmúlt években kezdték meg, bár egyelőre mérsékelt ütemben a községek, a kisebb városok csator­názási programját is Békés, Hajdú- Bihar, Pest, Somogy, Szabolcs-Szat­­már,­ Szolnok és Veszprém megyé­ben. Ami a vízvezeték-hálózatok meg­építését illeti, ehhez természetesen hozzájárultak a helyi tanácsok, még­hozzá a költségek 20—25 százaléká­val. A csatornázások költségeihez pe­­­dig általában 30—35 százalékkal. Tá­mogatást kaptak a társulatok a Víz­ügyi Alaptól is. Ilyenformán a be­ruházások költségeit elsősorban, mintegy 55—60 százalékban a helyi intézmények, vállalatok, s főként a lakosság érdekeltségi hozzájárulásai­ból fedezték, fedezik ma is. Lénye­gileg ez a tény, illetve a romló élet­­színvonal s a lakosság teherbíró képességének csökkenése vezetett oda a közelmúltban, hogy úgy tűnt, „kútba esett” a víz-közmű társula­tok jövője. Hiszen például 1958-ban Érden, az ország egyik első, s mind­máig szinte a legeredményesebb tár­sulatánál kétezer forint volt a la­kosság hozzájárulása. Ezt az össze­get ráadásul tíz év alatt kellett ki­fizetni, mert az Országos Takarék­­pénztár meghitelezte, így volt ez ak­kor más településeken is, így van ma­­is. Csak az érdekeltségi hozzá­járulás mértéke emelkedett időköz­ben az ivóvízhálózat építésénél ház­tartásonként 30—35 ezer forintra, a csatornázásnál átlagosan 40—45 ezer forintra. Sőt Budapesten, ahol ma már az állam kénytelen a költségve­tési terhek csökkentése érdekében a társulatoknak „átengedni a terepet”, a XVI. kerületben egy-egy család 65 ezer forint hozzájárulást fizet azért, hogy a szennyvízelvezető megépül­hessen, illetve a hálózatba a szóban forgó lakás bekapcsolódhasson. Fékezett az ÁFA Az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetése különösen megnehezítette a társula­tok helyzetét, illetve az ivóvízveze­ték-, a csatornaépítési, a belvízren­dezési program megvalósítását. Mert a víz-közmű beruházásokat terhelő ÁFA-visszaigénylésre a társulatok nem volta­k, nem lehettek adóala­nyok. Ennek magyarázata az, hogy csupán­­a beruházások megvalósítá­sának idejére jöttek létre, de tény­legesen a kivitelezésben nem vettek részt, tehát a megvásárolt és a be­épített anyagok után sem kaphatták vissza a felszámított forgalmi adót. Mint ahogy az üzemeltetésre is in­gyen, könyvjóváírással adták át a területileg illetékes vízügyi szakvál­lalatoknak a műveket, vagyis szin­tén elestek az adó visszatérítésétől. Ezt a helyzetet a kormány májusban megtárgyalta, s átmenetileg és visz­­szamenőleg 1988. január elsejei ha­tállyal rendeletileg rendezte azzal, hogy a társulatok az ÁFA-val azo­nos nagyságrendű támogatást kap­tak. Az „i”-re a megnyugtató pontot a napokban végül is az Országgyűlés tette fel az adótörvények módosítá­sával. — Nemcsak az ÁFA-visszatérítés javít a társulatok helyzetén, hanem a törvény által adott új lehetőség is, hogy az önerős víz- és csatornaköz­­mű-beruházásokhoz befizetett érde­keltségi hozzájárulást az állampol­gárok a jövőben levonhatják a sze­mélyi jövedelemadójukból — ma­gyarázta Tóth Sándor, Fát tanácsel­nöke. — Nagy jelentőségű ez a mó­dosítás elsősorban, a munkaképesek számára, mert a lakosság a mi köz­ségünkben is elérkezett teherbíró képességének határához. Fóton már 1976-­ban százszázalé­kosan kiépült az ivóvízhálózat, ám a település ma is terjeszkedik, min­den évben parcelláznak, új meg új házak épülnek, s a vízműtársulatba belépő lakosoknak szintén meg kell fizetniük a hozzájárulást A szenny­vízelvezetés viszont még jóformán megoldatlan, mert csatornázásra már nem jutott pénz. Csupán a tanács és néhány üzem, intézmény szenny­vizét gyűjtik össze. Ennek bizonyos mértékig a lakosság is oka, mert an­nak idején inkább arra szavazott, hogy a földgázt juttassák el­ minden otthonba a faluban. Mit hoz a jövő? A „Kék láng” program már nyolc­van százalékban megvalósult, ter­mészetesen az ott élők tetemes anya­gi­­hozzájárulásával. És most újra nagy fába vágta fejszéjét a nagy­község. A tavaszon Pest megyében elsőként itt alakult meg a belvíz­rendezési társulat, amely egyelőre arra vállalkozott, hogy a Márton­­patak környékén levő utcákban há­rom és fél kilométeres szakaszon megépítteti a házakat veszélyeztető csapadékot és talajvizet elvezető ár­kokat. És rendezi a Mogyoródi-pa­takot ott, ahol abba a Márton-pa­­tak belefolyik. Ez a munka megkez­dődött, és 1991 májusáig tart majd. A beruházást a társulatba belépett 220 ingatlan tulajdonosa 10—10 ezer forint érdekeltségi hozzájárulással, a nagyközségi tanács kétmillió forint­tal támogatja. De segít a megyei ta­nács is, négy év alatt összesen tizen­kétmillió forinttal. Napjainkban tehát a víz-közmű társulatok­­három feladatra szerve­ződnek, mondhatnánk azt is, hogy két véglet között igyekeznek a kor követelményeinek megfelelni. Az ez­redfordulóig el akarják érni, hogy egyetlen település se legyen hazánk­ban, ahol­ nincs egészséges vezetékes ivóvíz. És nem kevésbé fontos, hogy környezetünk­­ védelme érdekében mielőbb megépüljön mindenhol a még hiányzó szennyvízcsatorna-há­lózat. Ehhez természetesen hozzá kell számítani a­­belvízrendezést ott, ahol a helyi adottságok különösen indo­kolják. Mint például­ a Balatonnál, ahol­­Siófok város, illetve a helyi víztársulat 100 millió forintos bel­vízrendezési program megvalósításá­ba kezdett, hogy a település még vonzóbb legyen a hazai és a külföldi turisták körében, illetve, hogy a csa­padék és a víz, az erózió ne tegye tönkre az utakat, a házakat, a zöld­területeket. Az egyik legsúlyosabb gondot nap­jainkban az okozza a víz-közmű tár­sulatoknak, hogy az erre az eszten­dőre tervezett 3,7 milliárd forint ér­tékű beruházásokhoz az OTP csupán egymilliárdos hitelkeretet volt képes nyitni, miközben másfél milliárd fo­rintra volna szükség. A társulatok már az­zal is kiegyeznének, ha az 1989. évi hitelkeret terhére, de idei elszámolásra, 250 millió forintot elő­rehoznának. Ám úgy tűnik, erre sincs lehetőség, mert az OTP-nek, illetve a Magyar Nemzeti­ Banknak már a lakáshitelezéshez szükséges források előteremtése is gondot okoz. Mindennek ellenére a most módo­sított adótörvények új lendületet ad­hatnak a­ víz-közmű társulatok fenn­maradásához, munkájuk fejlesztésé­hez. S ez különösen fontos Borsod- Abaúj-Zemplén, Baranya és Somogy megye aprófalva­inak vezetékes víz­zel való ellátása érdekében. A víz­nek köztudottan népességmegtartó ereje van. Pór Vilmos Padlóburkolók exportra A PIETRA Épületkerámia Ipari Vállalatnál egy új gyártógépsor állt munkába. Az évente félmillió négyzetméter padlóburkoló anyagot előál­lító olasz berendezést — a Nemzetközi Központi Bank segítségével — 160 millió forintért vásárolták. A termékek 20 százalékát tőkés exportra szál­lítják. Az új gépsor próbaüzem közben. HONÉCZY BARNABÁS FELVÉTELE — MTI FOTO Nyilvános pártbizottsági ülés Zalaegerszegen Szűrös Mátyás nyilatkozata Nyilvános pártbizottsági ülésen vett részt szombaton Zalaegersze­gen Szűrös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Az ér­deklődőkkel kibővült pártfórum a pártbizottság feladattervét vitatta meg, s döntött a káderhatásköri lista módosításáról. Karvalits Ferenc, a Z­ala Megyei Pártbizottság első titkára szóbeli kiegészítőjében egyebek között hangsúlyozta: a megyében is együtt kell élni azokkal a feszültségekkel, amelyek a szocializmus eddigi gya­korlatában nem voltak jellemzőek. A hozzászólásokat követően a párt­­bizottság személyi kérdésekben dön­tött. A Zala Megyei Pártbizottság új ideológiai titkára — kettős jelö­lést követően — Vas Gyula, a vá­rosi tanács elnökhelyettese lett. Kovács Ferenc személyében új fő­­szerkesztőt neveztek ki a Zalai Hír­lap élére. Az ülésen szót kért Szűrös Mátyás,­ s figyelmeztetett a visszarendeződés veszélyeire. Kiemelte: nem szabad megtagadni eredményeinket, de a párt célja, hogy politikai párt le­gyen. — Ön hogyan ítéli meg hazánk­ban a fokozódó belpolitikai érdeklő­dést? — kérdeztük Szűrös Mátyástól az ülés után. — Nem csodálkozom azom hogy nálunk is — miként a világiban — felfokozott az érdeklődés. Csökken az életszínvonal, ami eleve nem hat lelkesítőleg az emberekre. A szo­cializmus összességében az útkere­sés stádiumában van, a régi elkép­zelések vallanak most kudarcot, vagy kerülnek átértékelésre. Ez is a nyugtalanság egyik oka. Minden­ki érti, hogy szükség van megúju­lásra, de a gyakorlatban nem min­denki tud lépést tartani a változó világgal. Emiatt zavarok, félreérté­sek keletkezhetnek. Az emberek a párttól várnak mindent, a vezetés­től, miközben azt mond­ják, hogy a párt a régi módon nem dolgozhat tovább, nem helyezheti magát az alkotmány fölé, nem maradhat meg a mindenható párt szerepköré­ben. Valószínű, hogy az átértékelési folyamatban többen elfordulnak a párttól, ugyanakkor látnunk kell, hogy a párttagoknak nő a szerepük a parlamentben, s nem­ kell szere­püknek a szakszervezetekben is.­­ Valószínűleg nemcsak Zala me­gyére jellemző, hogy a párttagok több helyütt ideológiai bizonytalan­ságuknak adnak hangot a fellépő al­ternatív szervezetek miatt. Mi erről a véleménye? — Létezik türelmetlenség és bi­zonytalanság e kérdés körül, de nem annyira a vezetés részéről, hanem inkább a párttagok különböző cso­portjaiban. Alternatív szerveződés­nek olyan tömörülést lehet nevezni, amelyik egy adott kérdéssel foglal­kozik. Azokat a csoportokat, ame­lyek az egész nemzetet, országot foglalkoztató kérdéseket is érintik, nem lehet valójában, alternatív szerveződéseknek tekinteni­. Ezek­ben úgymond megvan egyfajta po­litikai szervezet csírája, alapja. Hogy mi alakul ki belőlük, az a jö­vő kérdése. Ha úgy veszem, egy párt van Magyarországon, ez egy koalíciós párt, nemcsak, azért, mert benne egyesül két munkáspárt, ha­nem azért is, mert tagságában tük­rözi a társadalom struktúráját. Te­hát különböző társadalmi erők és irányzatok koalíciója a párt, úgy érzem persze, hogy a fő kérdések­ben egyetért a párttagság. Igaz, ma erősen polarizálódnak a vélemé­nyek. Az alternatív szerveződések esetében vigyáznunk kell a kifeje­zésekkel. Korábban használták a pártban az „ellenzéki, ellenséges erők” kategóriákat. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert a konstruk­tív ellenzéknek van helye ebben a társadalomban. Akik társadalompoli­tikánk és filozófiánk alapján állnak, és elfogadják a szocialista társada­lom építését, sőt abban aktívan részt vesznek a nemzet sajátos szerveződő erejeként — velük célszerű kapcsola­tot tartani, együttműködni. Rab László Stadinger István pekingi tárgyalásai (Pekingi tudósítónktól.) Egymás sikereinek és gondjainak jobb megismerését, a baráti együtt­működés elmélyítését szolgálták azok a szívélyes légkörű eszmecserék, amelyeket Stadinger István, az Or­szággyűlés elnöke, a magyar parla­menti küldöttség vezetője folytatott a hét végén Pekingben a kínai tör­vényhozás és a kormány vezetőivel. A magyar küldöttség szombaton találkozott Van Livel, az országos népi gyűlés állandó bizottságának el­nökével. A két törvényhozó testület vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást parlamentjük szerepéről, tevékenységéről, és kifejezték kész­ségüket a kapcsolatok bővítésére és erősítésére, a tapasztalatcsere rend­szeresítésére. Az elhatározás jelen­tőségét jelzi, hogy 27 év óta először jár magyar parlamenti delegáció Kínában. Stadinger István magyar­­országi látogatásra hívta meg Van Lit, aki a meghívást köszönettel el­fogadta. A kínai parlament elnöke díszebé­det adott a magyar vendégek tiszte­letére. Pohárköszöntőjében kiemelte, hogy a két ország közös erőfeszíté­sek révén normal­izálta kapcsolatait, és baráti együttműködésük minden téren gyorsan fejlődik. Stadinger Ist­ván válaszában megállapította, hogy a magyar és a kínai reformban sok a közös vonás, s hazánkban nagy az érdeklődés Kína sikerei iránt. Ugyancsak szombaton találkozott a magyar küldöttség Tien Csi-jün miniszterelnök-helyettessel, aki an­nak a meggyőződésének adott han­got, hogy a Kínai KP és az MSZMP képes úrrá lenni a jelenlegi nehézsé­geken, s tovább folytatják reform­­politikájukat. Rámutatott a rendsze­res érintkezés és tapasztalatcsere fontosságára. Parlamenti küldöttségünk vasár­nap Kao Sang-csünnel, a gazdasági reformbizottság alelnökével találko­zott. Mindhárom találkozón jelen volt Németh Iván, hazánk pekingi nagy­követe. A magyar delegáció este Liaoning tartomány központjába, Senjangba repült, ahonnan Sanghajba utazik. Becz Sándor A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa nyílt levelet küldött a kormánynak November 11—12-ére összehívták a KISZ felsőoktatási rétegértekezle­tét. A tanácskozás előkészítéseként szombaton ülést tartott a KISZ KB Egyetemi­ és Főiskolai Tanácsa. A rétegtanács egyebek között tár­gyalt arról a programtervezetről, amelyet e testület munkabizottsága dolgozott ki. Mivel azonban e doku­mentum alapos áttanulmányozására, részletes megvitatására nem volt mód, a rétegtanács úgy határozott: ezt a tervezetet vitára alkalmasnak tartja, nyilvánosságra hozza és vi­tára bocsátja. Döntöttek arról is, hogy a vita és a várhatóan megfogalma­zódó más programjavaslatok alapján az országos felsőoktatási rétegtanács­kozás­­ egy alternatív programterve­zetet is megfogalmaz majd. Ez a dokumentum részletesen fog­lalkozik a politikai rendszer reform­jával, a biztonság-, a kül-, a gazda­ság-, a társadalom-, a lakás-, a kör­nyezet- és a művelődéspolitikával, valamint a felsőoktatással, a tudo­mányos kutatással, a műszaki fej­lesztéssel. A programtervezet fő cél­ként a demokratikus szocialista Ma­gyarország megteremtését jelöli meg. A KISZ KB Egyetemi és Főisko­lai Tanácsa az ifjúsági szövetség re­formjához kapcsolódva ifjúsági po­litikai tanácskozás összehívását ter­vezi. Ezen a KISZ vezetői a felsőok­tatásban és másutt formálódó külön­böző politikai erők képviselőivel kí­vánnak eszmét cserélni. Ezért in­dítványozták ifjúsági politikai ta­nácskozás összehívását, amelyen a KISZ, az ÁISH, a HNF, a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a MIOT, a Baloldali Alterna­tíva Egyesülés, az Országos Hallga­tói Választmány, a szakkollégiumok, a Szociáldemokrata Ifjúsági Fórum, a Szárszói Front, a FIDESZ, az ön­tevékeny körök, az egyházi szerveze­tek képviselőinek, valamint ifjúság­­kutató szakembereknek a részvéte­lére számítanak. A KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsa szombati értekezletén nyílt levelet fogalmazott meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának. Ebben egyebek között hangoztatták: „A múlt hónapok történései ismé­telten bebizonyították: a kormány csak akkor és addig élvez bizalmat a közvélemény előtt, ameddig sza­vát, meghirdetett programját tették, következetes kormányzati munka tá­masztja alá. Mindez érvényes a fel­sőoktatás reformjára is, amelyet már 1981 óta ígér a párt- és az állami ve­zetés.” A nyílt levélben a felsőok­tatásiban kialakult hangulatot tük­­röztetve leszögezték, hogy a gazda­ságpolitikai vezetés és a kormány feladata lett volna a reform anyagi feltételeinek megteremtése. Így ők felelősek azért a politikáért, amely törvényszerűen bukásra ítélte a re­formot az egyetemeken és főiskolá­kon. Ez a helyzet közös platformba tömöríti a teljesítmény-visszatartó­kat, s a középszert és a kiemelkedő teljesítményt nyújtókat egyaránt. A nyilvános állásfoglalás megszü­letésének előzményeiről Szilvási György, a rétegtanács titkára szólt a testület ülésén. Elmondotta: a fel­sőoktatás átfogó reformjáról, fej­lesztéséről döntött a kormány. A költségvetési tárgyalások előkészü­leteiből azonban arra lehet követ­keztetni, hogy e kiemelt fejlesztés gyakorlati megvalósítása még várat magára. A rétegtanács egyhangúlag támo­gatta ezt a levelet, hangsúlyozva, hogy ma a felsőoktatás ügyében a legnagyobb felelősség nem a Műve­lődési­ Minisztériumot, hanem a kor­mányt terheli. Voltak, akik úgy vél­ték, hogy nemcsak a kormány, ha­nem a pártvezetés figyelmét is fel kell hívni az elhatározott szándékok megvalósításának halaszthatatlansá­gára. Végezetül a rétegtanács leszögez­te: azokkal ért egyet, és azokat fog­ja támogatni, akik a felsőoktatásban is az átfogó, radikális átalakításért küzdenek. A kormány korábbi, a felsőoktatás kiemelt fejlesztésére vo­natkozó döntésének érvényre jutta­tásához a rétegtanács kész minden támogatást megadni. (MTI)

Next