Népszabadság, 1989. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-10 / 8. szám

1989. január 10., kedd NÉPSZABADSÁG Németh Miklós megbeszélése Andrej Lukanovval Gazdasági tárgyalások Bulgáriával Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke tegnap a Parlamentben fo­gadta Andrej Lukanovot, a bolgár ■külgazdasági kapcsolatok miniszte­rét, a magyar—bolgár gazdasági és műszaki-tudományos együttműködé­si bizottság társelnökét, aki a bizott­ság 23. ülésszakán tartózkodik Buda­pesten. Andrej Lukanovot a nap fo­lyamán hivatalában fogadta Nyers Rezső államminiszter. A megbeszé­léseken részt vett Berecz Frigyes ipa­ri miniszter, a bizottság magyar társ­elnöke. Jelen volt Venelin Kocev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Nagy Sándor látogatása Berlinben Szakszervezeti feladatokról esett szó A Magyarországon és az NDK-­ban folyó szocialista építőmunka során a szakszervezetekre háruló feladato­kat vitatta meg tegnap Berlinben tartott megbeszélésén Harry Tisch, az NDK szakszervezeti szövetsége országos elnökségének elnöke és Nagy Sándor, a SZOT főtitkára. Nagy Sándor tájékoztatta vendég­látóját a magyar szakszervezetek or­szágos értekezletén elfogadott hatá­rozatokról, valamint az ezek nyo­mán a szakszervezetekre háruló fel­adatokról. Különös hangsúlyt helye­zett a tájékoztatásban arra a szoros összefüggésre, amely a gazdasági re­form és a szocialista demokrácia kö­zött áll fenn. Hangsúlyozottan szólt a dolgozóknak a szakszervezetek fel­lépésén keresztül megvalósuló ér­dekvédelméről. A szívélyes légkörben, elvtársi nyíltsággal folytatott eszmecsere hoz­zájárult a magyar és az NDK-beli szakszervezetek közötti megértés és együttműködés elmélyítéséhez. (MTI) Megyei tanácselnököt választottak Baranyában (Megyei tudósítónktól.) Hétfőn —­ többek között — sze­mélyi kérdésekről tárgyalt a Bara­nya Megyei Tanács. Horváth Lajos a tanácselnök tisztségéből való fel­mentését kérte. Horváth Lajos 38 évet dolgozott tanácsi munkakörök­ben, és 1971 óta a Baranya Megyei Tanács elnöke. A tegnapi ülésen Horváth István belügyminiszter és tanácstagtársai méltatták munkás­ságát és érdemeit. Horváth Lajos egyébként a múlt évben megkapta szülővárosa, Pécs díszpolgárságát, és eddigi tevékenységének elismeré­sét mutatta az is, hogy 1988-ban megválasztották az Országgyűlés alelnökévé. E funkció miatt megnö­vekedett feladataira és korára való tekintettel kérte felmentését a 62 éves közéleti ember. A Hazafias Népfront Baranya Megyei Bizottsága Piti Zoltánt, Pécs Megyei Város Tanácsa elnökét je­lölte a megyei tanács elnöki poszt­jára. A tanácsülés 67 szavazattal, 17 ellenében Piti Zoltánt megvá­lasztotta a Baranya Megyei Tanács elnökének. Piti Zoltán a Hazafias Népfront Megyei Bizottságának egyetlen je­löltje volt. Az egyes jelöléssel so­kan nem értettek egyet. A népfront azonban a megyei tanácstagokkal történt beszélgetésekre hivatkozva kitartott az egyes jelölés mellett. A beszélgetések tapasztalata ugyanis az volt, hogy a többség Piti Zoltánt látta szívesen a tanácselnöki szék­ben, és akik még számításba jöhet­tek volna, azok nem vállalták a je­löltséget. A népfront megyei bizott­ságának az volt a véleménye, hogy a kettős vagy többes jelölés ezúttal formális lenne, hiszen egyetlen esé­lyes van, akkor meg mi értelme valakit azért meggyőzni, hogy aka­rata ellenére vállalja a biztos vesz­tes szerepét. Mindez logikusan hangzik, mégis volt, aki úgy vélekedett, ha Piti Zoltán túl sok ellenszavazatot kap, abban nem személyét utasítják majd el a tanácstagok, hanem az egyes jelölést. A szavazás végül is a nép­front döntését igazolta. S írható úgy is, bátor döntését, bár ez kicsit fu­rán hangzik, mivel korábban nálunk az egyes jelölés pont nem a bátor­ságnak volt az egyértelmű jele. Hogy a 17 ellenszavazatból hány szólt az új elnöknek és hány az egyes jelölésnek, valószínűleg so­hasem tudjuk meg. Azt azonban tegnap újra megtanulhattuk, hogy a formának csak csupán a divatos másolásáért nem érdemes feláldoz­ni a tartalmat. A demokratizmus­nak ez is egyik formája. Ungár Tamás Hogyan gazdálkodnak feleannyiból? Radikális intézkedések a KISZ-ben Az előzetes megállapodások sze­rinti csaknem másfél milliárd forint helyett az idén 734 millió forintos támogatást kap a KISZ és az Út­­torószövetség. (Ez utóbbi részesedé­se, a pénzből körülbelül harmincöt százalék.) — Milyen intézkedéseket tervez a KISZ, hogy a felére apadt összegből is kijöjjön? — kérdeztük Domonkos Lászlót, a KISZ KB tit­kárát. — Először is pontos­í­tan­ám az in­formációt: az idei támogatásunk reálértéke még a fele, sincs a tava­lyiénak. Nemcsak az áremelkedé­sek, hanem, főleg a társsad­alombiz­­tosítási járulék növekedése miatt, no meg­­a vállalataink adóbevételei sem hozzánk folynak be, hanem az államkasszába. — Zúgolódás nélkül fogadták a döntést? — Számoltunk a támogatás csök­kenésével, igaz, nem ilyen mérté­kűvel. De ennyi pénzből is leh­et politikai mozgalmat csinálni. Lesz, amit elhagyunk, é­s rosszabb felté­telek között fogunk dolg­ozni. Ja­vaslatainkat a hét végi KB-ülésen megvitatjuk, ott hozunk döntést. Terveink szerint feltétlenül jutnia kell pénznek a KISZ-en belül meg­alakuló új tagszervezetek támoga­tására, létszámuk arányában. Tar­talékolnunk kell a pénzt a kong­resszus utáni új vezetőségnek poli­tikai feladataikra.­ Az idén előké­szítjük a KISZ és­ az Út­törőszövet­­ség vagyonának teljes szétválasztá­sát is. Továbbá át kell gondolnunk, milyen feladatokat vállalunk és azokra mennyi pénzt szánunk. És természetesen növelnünk kell a be­vételeinket is. — Erre az évre mekkora bevételt terveztek? — Nem terveztünk központi be­vételeket. Ahol erre lehetőség van, ott megpróbálnak rá szert tenni, s az a pénz náluk is marad az idén. Jövőre az intézményeink egy ré­sz­ét üzletszerűen működtetjük , akkor nyereségük felével szaba­don gazdálkodhatnak, másik felét viszont azok a tagszervezetek, me­gyéik, létesítmények kapják, ahol nincsenek meg a nyereségérdekelt­ség feltételei. Azt hiszem, ez így igazságos, hiszen a meglévő kedve­ző helyzetű intézmények többnyire köz­ponti hozzájárulással é­pültek. — Tervezik-e, hogy eladnak va­lamit? — Nem. — Tagdíjemelést? — Azt sem. Enélkül kell egyen­súlyba jutnunk. De minden szinten maguk dönthetnek a KISZ-vezetők: hogyan, mivel takarékoskodhatnak. Például a megyei bizottságok meg­kapják éves keretüket, megkötött­ségek nélkül. Arra és annyit költe­nek, amire amennyi jut. Eldönthe­tik például, olcsóbb székházba köl­­töznek-e, rendezvényeikhez keres­nek-e szponzorokat. — Vagy leépítik-e létszámukat? — Ez is egy lehetőség. Valószínű­leg rákényszerülnek, de ha bevéte­leikből fedezni tudják a béren fe­lüli költségeiket, akkor nem kötele­ző. — A KB mivel tud takarékoskod­ni? — Jövő héten döntünk arról, hogy hány emberrel folytatjuk a mun­kát, s hogyan tudjuk a székház ön­fenntartását megszervezni. A KISZ Központi Iskolájának is önfenntar­tóvá kell válnia. Egyelőre nem dőlt el, hogy nyereségorientált legyen, vagy a politikai képzést folytassa. — Igaz a hír, hogy megszüntetik lapjaikat? — Megeshet. Az idén a gyermek­lapok (Dönmögő Dömötör, Pajtás, Kisdobos) dotálására megkérjük az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vál­lalatot. Sorsukat jövőre az Úttörő­­szövetség átgondolja. Az ifjúsági la­pokra viszont már az idén sincs pénzünk. Legtöbbjük csak akkor maradhat meg, ha el tudja tartanni magát. Erre pillanatnyilag csak az ötlet és a Világ Ifjúsága képes, a M­agyar Ifjúság, az Ifjúsági Maga­zin, a Célok és az Ifjúsági Szemle nem. R.A. Petíció az Országgyűléshez az alternatív katonai szolgálatról Nyitott kapukat dönget a beadvány Az alternatív katonai szolgálat be­vezetéséről, illetőleg a fegyveres szolgálatot megtagadó elítéltek ügyé­nek felülvizsgálatáról intézett petí­ciót az Országgyűléshez több alter­natív szervezet. A Kelet-Nyugat Párbeszéd Háló­zata Kör, a Fidesz, az Inconnu­s más csoportok képviselői hétfőn be­nyújtották kérelmüket az Ország­­gyűlés Sajtóirodáján. Faragó András, a sajtóiroda vezetője válaszában el­mondotta, hogy a beadvány nyitott kapukat dönget: a ma folytató­dó országgyűlési ülésszakon tárgyal­ják az alkotmánymódosítást, amely­nek egyik pontja az állampolgárok általános honvédelmi kötelezettségé­ről szól. Ha a módosítást — amely a társadalmi viták és az alternatív szervezetek eddigi felvetéseit köve­tően mostani formájában lehetővé tenné majd a polgári szolgálatot , elfogadják, akkor nyílik mód arra, hogy a kérdést törvényben is sza­bályozzák. Kiemelte, hogy november közepétől gyorsított ütemben folyik e törvénytervezet előkészítése. Feb­ruár közepéig tervezett elkészítése után lesz majd lehetőség további tár­sadalmi vitára. Az így kialakított, megvitatott tervezetet megtárgyalja a kormány, s azt követően kerülhet az országgyűlési képviselők elé. Faragó András elmondotta azt is, hogy az ügyrend szerint a petíciót továbbítja az Országgyűlés elnöké­nek, s ő fog annak sorsáról dönteni. A fegyveres szolgálatot megtagadók jelenlegi büntetésének mérséklését vagy elengedését nem az Országgyű­lésnél, hanem a büntetéseket elren­delő szerveknél kell egyénileg kér­vényezni — tette hozzá a sajtóiro­da vezetője. (MTI) ­ Az érzékeny húspiac Bizonyára sok olvasó gondol most arra, hogy a húsfélék között miért épp a marhahús drágult a legna­gyobb mértékben. Hiszen egy­koron Európa egyik húsellátó­jának számított Magyarország. Nagy kiterjedésű legelőink, tekintélyes ál­lattartási tapasztalataink voltak. A piacon keresték a magyar húst. A gyalogosan hajtott szarvasmarhák még egy utolsót pihentek a Hanság gyepén, s indultak Bécs felé. Mind­ez ma már romantika csupán, de az évszázados, adottságainkra épülő gyakorlattal együtt elapadt a szarvasmarhatartás tekintélye is. Ez különösen a legutóbbi időkre érvényes. Itthon nem igazán kedvel­jük a marhahúst, egy főre jutó fo­gyasztása hosszabb ideje alig válto­zik, jelenleg­­kilenc kilogramm évenként. A nemzetközi piacok fo­kozatosan bedugultak, a Közös Piac marhahúskészlete meghaladja a 750 ezer tonnát. Az árak is ennek meg­felelően alakultak: a marhahús ton­nánkénti ára 1981-ben 2128 dollár volt, 1985-ben csupán 843 dollár. A nyolcvanas évek elején a hazai mar­hahúskivitel 200 millió dollár érté­kű volt, az összes konvertibilis ex­portból négy százalékkal részese­dett, mostanra ez az összeg 91 mil­lióra, az arány pedig a felére apadt. Tipikus hiba A marhahústermelésnek nincs perspektívája — mondták ki a som­más ítéletet a szakemberek. Erre, persze, a termelők is reagáltak, csökkentették a húshasznú tehenek és a meghizlalt állatok számát. A VII. ötéves terv előirányzata szerint kétszázezer olyan" tehenet kellene tartani, amelyeket nem fejnek, de húst termelnek. Ezzel szemben 1986- ban 95 ezer, jelenleg pedig mindösz­­sze 85 ezer az állomány. Ebből ter­mészetszerűen következik, hogy a hústermelés és -értékesítés is meg­csappant. * — Helytelen döntés volt az erőtel­jes visszafejlesztés — állapítja meg Ránki László, a Terimpex vezérigaz­gatója. — 1985-ben valóban mély­ponton volt a marhahústermelés, de azt a termelők és a kereskedők egy­aránt tudják, hogy a helyzet hat-hét éves ciklusokban változik. A Közös Piac országaiban a legutóbbi évek­ben kétmillió tehenet vágtak le, utánpótlásuk nincs, következéskép­pen fellendülőben a marhahúspiac. Ezt jelzik az árak is, megint ezer dollár fölé emelkedett a tonnánkén­ti ár. Most viszont a jó minőségű marhahúsból van kevés. 1987 augusztus végéig 43 ezer tonnát ér­tékesítettünk, 1988-ban csak 37 ezret. A helyzetet jól jellemzi, hogy a ki­sebb mennyiségért, nagyobb bevé­telt könyvelhetünk el. Újra a már tipikusnak is nevez­hető hibába estünk. Az értékesítési mélyponton nem volt annyi kitartás, hogy a későbbi, várható javulásra számítva, a valóban kedvezőtlen helyzetet átvészeljük. Az általáno­sítható piaci tapasztalatokon kívül pedig más ok is lett volna a kitar­tásra. A marhahústermelésnek év­százados hagyományai vannak ha­zánkban, a természeti környezet kedvez az ágazat fenntartásának, hiszen gyepekre, melléktermékekre alapozva, import nélkül lehet export­­árualapot előállítani. Másfelől a 100- 200 millió dollár bevételre is szük­sége van az ingadozó külkereskedel­mi klasszának, s erről csak akkor tud lemondani, ha más ágazatban pó­tolja.­­ A nagyüzemi szakemberek, per­sze, nem elsősorban országos mére­tekben gondolkodnak, saját érdeke­ikre vannak tekintettel. Azt hallot­ták, nincs jövője a húsmarhatartás­nak, a gazdasági mérlegekben ezt számszerűen is tapasztalhatták, s csökkentették az állományt. A Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium adatai szerint 1988 már­cius végén a szarvasmarha-állo­mány 53 ezer darabbal volt keve­sebb az egy évvel korábbinál, de ezen belül a tej- és a húshasznú te­henek száma 12 ezerrel csökkent. A húsipari vállalatok számításai sze­rint 1988-ban 70 ezerrel kevesebb vágómarhát tudnak felvásárolni. Harminc év óta a mostani a legki­sebb vágómarha-termelés. Megtagadott adottságok A helyzeten nem lehet csodálkoz­ni. A mezőgazdasági termelés jöve­delmezősége általában is romlott, a gazdaságoknak több mint harmada került bizonytalan pénzügyi hely­zetbe. Ezt a húshasznú tehéntartás csak tovább rontotta. A MÉM Sta­tisztikai pe Gazdaságelemző Köz­pontjának adatai szerint a húshasz­nú állomány tartása 1982-ben 100 forint költség után 12 forint jöve­delmet hozott, 1986-ban viszont már csak öt forintot. A tejtermelésben éppen fordított a helyzet, a száz fo­rint költségre jutó jövedelem kilenc forintról 27-re növekedett. Az ellent­mondásokat tovább élezte, hogy a kedvezőtlen adottságú térségekben felelnek meg a természeti körülmé­nyek a húsmarhatartásnak, ugyan­akkor ott szegényebbek a gazdasá­gok, inkább szükségük van a jöve­delemre. A földrajzi adottságokhoz igazodó gazdálkodást a közgazdasági szabá­lyozás keresztezte. Ez voltaképpen nem egyezett sem a népgazdasági érdekkel, sem a tervezett törekvé­sekkel. Hazánkban 1,2 millió hek­tár gyepterület van, s ennek fele intenzíven hasznosítható. A hús­­marha a legelők állata, vele keve­sebb abrakból, olcsóbban lehet húst termelni, mint a sertéssel és a baromfival. A jelenlegi arányok mégis ezzel ellentétesek, hiszen a vágóállat-termelésnek 1­2 százalékát az abrakigényes sertés és baromfi adja, a legelőn tartható szarvas­­marha és juh mindössze 15 százalé­kot képvisel. Nem tagadható, hogy ökológiai adottságainkhoz képest kicsi az állatsűrűség, a száz hektár mezőgazdasági területre ju­tó szarvasmarhák számát illetően a 23 európai ország között a 21. he­lyet foglaljuk el. Persze a sikertelenségnek, az ala­csony jövedelmezőségnek nemcsak a közgazdasági szabályozás az oka. A húshasznú tehenek a legelőn él­nek, az ágazat egyetlen bevételi forrása a felnevelt és értékesített növendék állat. Az időjárásnak ki­tett állattartásnak két nélkülözhe­tetlen feltétele van: a jó takarmány és a szakmailag alapos, gondos munka. Ezzel szemben a gyepek hozama kieső, s a szaporodás irá­nyítása sem kielégítő. A húshasznú teheneknek csak a 70—75 százaléka ad borjút évente; a kívánatos — s egyes gazdaságok tapasztalatai sze­rint az elérhető — arány 90—95 szá­zalék. — Nem tanítottuk meg a szakem­bereket a húsmarhatartásra — ál­lítja határozottan Harsányi Lehel, a Kaposfarm Szarvasmarha-te­­r­yészítő Közös Vállalat igazgatója. — A kormányprogram­ 1972-ben döntött a húsmarhatartás fejleszté­se mellett, de az oktatásban azóta sincs rangja ennek a speciális is­meretnek. Az államvizsgán például 36 állattenyésztési kérdésre számít­hatnak a hallgatók, de ezek közül csak egy foglalkozik a húsmarha­tartással. Csak összehasonlítással: egy kérdést kaphatnak a vizsgázóik a lótenyésztéssel kapcsolatosan is. Egy­szer egy japán professzor me­sélte, hogy náluk a virágzó gyep­­kultúra kialakításához három évti­zed kellett: az elsőben az oktatást a sajátos célokhoz igazították, a másodikban a gyakorlatban próbá­ra tették a szakembereket, a har­madikban már ők tanították a fia­talokat. A negyedik évtizedben él­vezik a korábbi fáradozás gyümöl­cseit. Úgy látom, hogy ami a hús­marhatartást illeti, még az első év­tizedben sem vagyunk. A kaposvári modell Harsány! Lehet nem annyira bo­rúlátó, mint ahogy szavaiból kitet­szik. Húsz éve, amikor a kormány­­programot még nem is tervezték, a naiszályi termelőszövetkezetben az ő irányításával húsmarhát tartot­tak. Sikerrel, mert naponta 1300— 1400 grammal gyarapodtak a nö­vendék állatok, s az igényes szak­mai munkához az anyagi gyarapo­dás is párosult. Azóta más terme­lőszövetkezetekben, állami gazda­ságokban — egyebek között Szé­­csényben, Lajosmizsén, Szikszón — bizonyították, hogy hozzáértéssel bár szerény, de biztonságos­ jöve­delmet ad az ágazat. A többségi tapasztalatok azonban ezzel ellentétesek. A sikertelenség egyik oka, hogy a nagyüzemi állat­­gondozók érdektelenek, a kelleténél kevesebbet és figyelmetlenebbül törődnek a jószágokkal. E tapasz­talatból kiindulva kísérelte meg a Kaposfarm Szarvasmarha-tenyész­tő Közös Vállalat a húshasznú te­henek háztáji tartását. Vas és So­mogy megyében öt kistermelő ösz­­szesen 114 tehenet és növendékeit gondozza. A szervezésre vállalkozó Kapos­farm gondosan kialakította a sike­res tartás feltételeit. A vállalkozó kistermelőknek akkor éri meg az állatok gondozása, ha értékesítés­kor nagyobb összeghez, s ennek ré­vén­ tisztességes nyereséghez jut­nak, ezért 25—30 tehenet bíztak a gondjaikra. Ezek értéke nyolcszáz­ezer-egymillió forint, s érthető, ha a gazdák többsége ekkora befekte­tésre képtelen. A kaposvári és a szekszárdi húsipari vállalatok meg­hitelezték az állatok értékét, s ősz­szel a 250—300 kilogramm súlyú választott borjakat garantált áron — kilogrammonként 70 forintért — megvásárolják. A kistermelőik vi­szont legkevesebb négy évig tar­tási kötelezettséget vállalnak, s az évenként és tehenenként járó 4500 forintos állami támogatást eleve a húsipar kapja, a különbözetet pedig ugyancsak négy éven át törlesztik a gazdák. Voltaképpen mindenki jól jár. A kistermelők segítséggel ugyan, de képesek elindulni, majd munkájuk révén jövedelemhez jutnak; a hús­iparnak feldolgozható árualapja lesz, a népgazdaság pedig növelheti exportbevételeit. Györki József és Szalai Ferenc zamárdi kistermelőik elégedettek is helyzetükkel. A ter­melőszövetkezettől bérelt negyven­hektáros legelőn 50 tehenet és 51 borjút gondoznak. Segítség az induláshoz — Én mindig tartottam sertése­ket, mellette kertészkedtem, sok mindennel foglalkoztam, és elapróz­tam magam — mondja Györki Jó­zsef a zamárdi legelőn. — A bará­tommal együtt most úgy döntöt­tünk, hogy vállalkozunk. Erre kivá­ló lehetőség a húsmarhatartás, hi­szen napközben itt nincs ránk szük­ség, s az ötven tehén után 200—250 ezer forint a munkabérünk és a jövedelmünk. A vállalkozásnak egyetlen feltétele van: induláskor kell bennünket segíteni, mert több százezer forintos befektetésre még csak gondolni sem merünk. A kaposvári elképzeléseket sok­felé ismerik a szakemberek, az őri­­szentpéteri bemutatón tanulmá­nyozhatták a gyakorlatát is. — Modellértékűnek tartjuk a Ka­posfarm kezdeményezését — mond­ja Raisz Gusztáv, a MÉM minisz­terhelyettese. — Eddig jórészt ki­használatlan gyepterületek haszno­sultak, a kistermelőik gondossága és érdekeltsége révén jobb minőségű, a nyugati piacokon drágábban el­adható marhahúshoz jutunk. E két szempontra építi a háztáji húsmarhatartás jövőjét a Kapos­farm is. Felmérései szerint a vál­lalkozók száma gyorsan növelhető, jövőre már százan, 1992-re pedig több mint ezren kapcsolhatók be e munkába. Ha mindez megvalósul­hat, könnyen kiszámítható, hogy a kilencvenes évek közepén 40 millió dolláros bevételre lehet számítani a háztáji húsmarhatartók munkájá­val. A hagyományainkra, természeti adottságainkra, az exporthoz fűző­dő érdekeinkre alapozott terveket végső soron egyetlen dolog kockáz­tathatja: ha a pénzügyi szabályozás szempontjai közül kimarad a szá­mításból a kistermelők következe­tes anyagi érdekeltsége, s csorbul­nak a termelés beindításának, vala­mint gyakorlásának feltételei. V. Farkas József

Next