Népszabadság, 1989. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-01 / 27. szám
1989. február 1., szerda NÉPSZABADSÁG A magyar külpolitika alkotmányos alapelvei KÓTAI GÉZA NYILATKOZATA Az új szerkezeti felépítésű alkotmány alapvető elvei között szabályozza az államnak és a társadalom tagjainak, szervezeteinek nemzetközi kapcsolataira vonatkozó legfontosabb normákat, amelyek egyben a Magyar Népköztársaság külpolitikájának alapelvei is. Az új alkotmány szabályozási koncepciójának kidolgozásával kapcsolatban Kótai Géza, az MSZMP KB nemzetközi pártkapcsolatok osztályának vezetője nyilatkozott az MTI-nek. " Belső társadalmi viszonyaink demokratikus átalakulása, mindenekelőtt az egyesülésről szóló törvény életbelépése új helyzetet alakíthat ki nemzetközi tevékenységünk számára. Ez új követelményeket jelent az alkotmányozási munkában. A nemzetközi tevékenység többé nem a diplomaták, a hagyományos társadalmi és tömegszervezetek monopóliuma. Ezért szükséges, hogy az új alkotmány világosan összefoglalja azokat az elveket, alapvető nemzeti érdekeket, amelyek tiszteletben tartása egyaránt kötelező nemzetközi kapcsolataink valamennyi részvevője számára. Ezt elsődlegesen nem tiltó, hanem megerősítő jelleggel célszerű az alaptörvénybe foglalni, hogy az egyesületek, az újonnan alakuló autonóm szerveződések nemzetközi szerepvállalása, terebélyesedő külkapcsolatai hasznosan egészíthessék ki nemzeti érdekeink külhoni képviseletének gyakorlatát, s új vonásokkal, hitelesen gazdagíthassák a világban rólunk kialakított képet. A követendő magatartás A konkrét szabályozások szükségességével kapcsolatban indokoltnak tartom, hogy az alaptörvény világosan meghatározza: a magyar állam intézményei és polgárai, a Magyarországon működő pártok, szervezetek, egyesülések és tagjaik nemzetközi tevékenységükben nem sérthetik az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányában rögzített elveket, a magyar törvényhozás által becikkelyezett nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeket, az emberi jogok általános érvényű szabályait, valamint az európai béke, biztonsági és együttműködési rendszer elveit és normáit. Ez a körülmény azonban semmiképp sem jelentheti annak igényét, hogy e szervezetek és személyek nemzetközi állásfoglalásaikban az állam külpolitikáját részletkérdésekben is egyöntetűen képviseljék. Nem zárhatja ki a konkrét aktuálpolitikai lépések bírálatát sem, feltéve, hogy a kritika módja és formája egészében véve összhangban van a nemzeti érdekekkel. Törődés a külföldön élő magyarság sorsával Szükséges annak alkotmányi rögzítése is, hogy a magyarság számottevő része — nemzetiségként és nem nemzetiségként — országunk határain kívül él. Fontos annak kinyilatkoztatása, hogy a Magyar Népköztársaság — ha ez az elnevezés megmarad — minden külföldön élő és magyarságát vállaló személyt — a nemzeti felelősség és a nemzetek közötti barátság szellemében, a közös történelmi múlt és szellemi örökség alapján — a magyarsághoz tartozónak tekint. Az alkotmányban tükröződnie kell annak, hogy nemzetközi kapcsolataink sajátságos, mindenkor nélkülözhetetlen eleme a határainkon túl élő magyarság sorsával való törődés, a vele tartott kapcsolatok ápolása. Ismeretes az is, hogy mi a külföldön élő magyarok kettős kötődését — állampolgári lojalitásukat és nemzeti hovatartozásukat — lehetőségnek tekintjük a Magyarország és más államok, a magyar nép és más népek közötti megértés, baráti együttműködés előmozdítására. Az állampolgári kötelezettségek felelősségteljes vállalásának, a hídszerep betöltésének pedig alapfeltétele: az emberi jogok elszakíthatatlan részét képező nemzetiségi jogok gyakorlásának biztosítása, a nemzettudat megőrzésének, a nemzeti-nemzetiségi lét kiteljesítésének szavatolása. Szükséges tehát, hogy e felfogásunkat és szándékunkat az új alkotmány megjelenítse annak rögzítésével, hogy a Magyar Népköztársaság — a nemzetközi joggal és normákkal összhangban, állampolgári kötelezettségeiket tiszteletben tartva — a maga részéről mindent megtesz azért, hogy a külföldön élő összes magyar gyakorolhassa egyéni és kollektív jogait, megőrizhesse nemzeti önazonosságát, szabadon fejleszthesse kapcsolatát anyanemzetével. Ez semmiképpen sem jelent beavatkozást más államok belső ügyeibe, hiszen e rendelkezések a nemzetközi jog, az emberi jogok általánosan elfogadott normáinak alkotmányi megjelenítése. Az ilyesfajta szabályozás egyébként nem idegen a szocialista alkotmányozási gyakorlattól. Nemzetiségi politikánk elvszerűségét, komolyságát támasztja alá a nemzetközi pártkapcsolatok osztályának az a javaslata is, hogy az új alkotmány mondja ki: a Magyar Népköztársaság a hazánkban élő nemzetiségiek, valamint a határainkon kívül élő valamennyi magyar anyanemzetével és egymással való kapcsolattartását azonos elvek szerint értelmezi és kezeli. Ezzel összefüggésben az eddigi gyakorlat rögzítéseként azt is célszerű kimondani, hogy Magyarország biztosítja nem magyar nemzetiségű állampolgárai anyanemzetükkel való kapcsolattartásának jogát. Világos és átfogó szabályozás Arra a kérdésre, hogy nem az alkotmányban kellene-e szabályozni az említett rendelkezések megvalósításának mikéntjét, Kótai Géza kifejtette: az ezzel összefüggő részletkérdésekről egy külügyi törvénynek kellene rendelkeznie, amelynek kidolgozása és elfogadása sürgető feladat. Az új alkotmány szabályozási koncepciójának és szövegének kimunkálásával kapcsolatosan szólt arról, hogy a KB nemzetközi pártkapcsolatok osztályának javaslatairól a múlt év őszén tájékoztatták Kulcsár Kálmán igazságügy-minisztert, s észrevételeiket az alkotmányozási munkában figyelembe vették. Meggyőződésem, hogy az említett rendelkezésekkel az új magyar alkotmány és a hozzá kapcsolódó törvények az új helyzetnek megfelelően, a jogállamiság követelményeivel összhangban, világosan és átfogóan szabályozzák a nemzetközi tevékenységet. Mindez egyúttal az emberi jogok gyakorlásának újabb lehetőségét és törvényes biztosítékát is jelenti — mondotta végezetül Kótai Géza. Várkonyi Péter külügyminiszter befejezte luxemburgi látogatását A magyar diplomácia vezetője továbbutazott Belgiumba János nagyherceg, luxemburgi uralkodó, kedden Várkonyi Péter látogatásának második napján audiencián fogadta a magyar külügyminisztert. Előzőleg Várkonyi Péter a luxemburgi parlament tagjaival találkozott. Tájékoztatta a képviselőket a magyar reformfolyamatról és külpolitikai törekvéseinkről. Ezt követte szívélyes légkörű találkozója René Urbanyval, a Luxemburgi EP elnökével. A két politikus tájékoztatta egymást pártja politikájáról, céljairól. A zsúfolt programban szerepelt még a Guardian Europe amerikai tőkéjű vállalat luxemburgi leányvállalatának, a froatüveget gyártó Luxguard gyárának megtekintése. Az ultramodern üzem a mintája annak, amelyet a Hunguard Floatüveg Kft. — a Magyar Üvegipari Művek és a Guardian Europe vegyes vállalata — az orosházi üveggyár korszerűsítésével hoz létre 1990 végére, 115 millió dolláros közös beruházással. Kölcsönösen rendkívül szívélyesnek és sikeresnek nevezte keddi közös sajtóértekezletén Várkonyi Péter és luxemburgi kollégája a magyar—luxemburgi megbeszéléseket. A nagyhercegség diplomáciájának vezetője meleg szavakkal szólt a magyar reformfolyamatról, s kifejezte azt az óhajt, hogy a jó politikai kapcsolatok mellé zárkózzanak fel a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai is. Jacques Poos rámutatott, hogy a nagy nemzetközi problémákat tekintve nincs alapvető különbség a két ország megközelítésében. Várkonyi Péter szintén hangsúlyozta, hogy a kétoldalú kapcsolatokat semmiféle probléma nem terheli, mindkét részről a kötelékek erősítésére törekednek. Igen fontosnak nevezte külügyminiszterünk a Guardian Europe céggel létrehozott Hunguard vegyes vállalat keretében megvalósuló üvegipari együttműködést, amely nyitánya lehet további hasonló vállalkozásoknak. A magyar diplomácia vezetője ezután — az újságírók kérdéseire válaszolva — a magyar belpolitikai fejlődésről adott tájékoztatót. Luxemburgi látogatását befejezve Várkonyi Péter és kísérete kedd este gépkocsin Brüsszelbe érkezett, ahol ma kezdődik a magyar külügyminiszter kétnapos hivatalos programja. (MTI) KÉSZSÉG AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE Horn Gyula vezető dél-koreai vállalatoknál (Tudósítónk telexjelentése.) Horn Gyula államtitkár és kísérete kedden Dél-Korea büszkeségeivel ismerkedett. Látogatást tett a Samsung konszern szuvoni elektronikai gyárában, majd felkereste a puphjongi Daewoo autógyárat. Mindkét cég komoly készséget mutat magyar vállalatokkal való együttműködésre. A dél-koreai—magyar gazdasági-műszaki együttműködés legígéretesebb területei közé tartozik a Samsung és az Orion kooperációja színes televízió összeszerelésére és a Tungsramnál meghonosítandó színesképcső-gyártás, illetve a Daewoo Lemans típusú, 1500 köbcentiméteres, négyajtós személygépkocsiját összeszerelő gyár felépítése. A Daewoo alkatrész ellenében gépkocsit is hajlandó szállítani hazánkba. Horn Gyula a magyar—dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételének előestéjén a külügyminisztérium külügyi és nemzetbiztonsági intézetének felkérésére előadást tartott a világpolitikai helyzet alakulásának magyar megítéléséről, valamint Magyarország külpolitikájáról a meghívott körülbelül 100 külpolitikus, diplomata, politológus, professzor és újságíró előtt. A külügyi államtitkár hangsúlyozta: a magyar—dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételét szorgalmazva maximális mértékben figyelembe vettük mindazt a fejlődést, amit a Koreai Köztársaság elért. Rámutatott: meggyőződésünk, hogy a nemzetközi béke ügyének is nagy támogatást jelent ez a lépés, túl a kétoldalú előnyökön. A magyar—dél-koreai diplomáciai kapcsolatok felvételével kapcsolatos kérdésre válaszolva kifejtette: az szuverén magyar döntés volt, a kérdés nem szerepelt a Varsói Szerződés egyik testülete előtt sem. A magyar lépés következményeit latolgatva Horn Gyula hangsúlyozta: az, hogy egyes országok Dél-Koreával diplomáciai kapcsolatot létesítenek-e vagy sem, saját ügyük és joguk, ha valaki tapasztalatainkra kíváncsi, azokat szívesen megosztjuk — mondotta. Ugyanilyen álláspontra helyezkedett a külügyminisztériumi államtitkár a koreai kérdés kapcsán, kijelentve: azt mindenekelőtt belügynek tekintjük, és távol áll a magyar külpolitikától, hogy bármely ország belügyébe beavatkozzon. Ha azonban igénylik segítségünket, szívesen segítünk. Trom András: Elindult kedden Szöulból 16 napos európai körútjára Kim De Dzsung, a legismertebb dél-koreai ellenzéki politikus, a Béke és Demokrácia pártjának elnöke. Kim a tervek szerint február 12. és 15. között Magyarországot is felkeresi. (AP) 3 VÉLEMÉNY AZ AGRÁRPOLITIKÁRÓL Három évtized Az 1980-as évtizedben a magyar agrárfejlődés megtorpant. Az agrárágazatokban nagy feszültségek halmozódtak fel. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a mai ellentmondások az alapokat kezdték ki. Hiszen a nagyüzemek 35—40 százalékában az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg. Részben ezzel magyarázható, hogy az új mozgalmak figyelme — a legutóbbi hónapokban — az agrárpolitika felé fordult. A jó szándék mellett tetten érhető azonban az MSZMP szerepének, illetve a nagyüzemi gazdálkodásnak a lejáratására irányuló politikai törekvés is. Pedig elvitathatatlan, hogy hazánkban a szövetkezeti gazdálkodás kialakulása és megszilárdítása, a nagyüzemek és a kistermelés összekapcsolódásának formagazdagsága, az élelmiszer-termelés fellendülése, a paraszti életmód és a falusi viszonyok XX. századi színvonalú modernizációja a Magyar Szocialista Munkáspárt agrár, és szövetkezetpolitikája alapján valósult meg. A párt kezdettől fogva törekedett a korábbi hibás agrárpolitikával való szakításra s az ország adottságainak a figyelembevételére. Mezőgazdasági és falusi politikájában markánsabban jelentek meg az új elemek — például a szövetkezetek és egyéni gazdaságok tervutasításának közvetett eszközökkel való felváltása, rugalmasabb felvásárlási és árrendszer, többszektorúság stb. —, mint a politika és gazdaságpolitika más területein. Nemzeti adottságok Az MSZMP a nagyüzemek, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kialakításában és fejlesztésében számos olyan új elvet, megoldást alkalmazott, amelyek nemritkán kritikát váltottak ki több szocialista ország részéről. A nemzeti adottságok figyelembevétele, a sajátosságok érvényesítése azonban elősegítette, nem pedig fékezte az agrárfejlődést Magyarországon. Az MSZMP már az átszervezés évei alatt és azt követően fokozott erőfeszítéseket, sorozatos intézkedéseket tett a mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági megszilárdítására, a nagyüzemi termelési eljárások, a termelőerők, termelésszervezési módszerek fejlesztésére. Az 1964—1966-os intézkedések megteremtették a bővített újratermelés, az alapszerű gazdálkodás, a garantált munkadíjazás feltételeit. Már a ’60-as évek közepétől alig akadt olyan tsz-tag, aki a régi életformát akarta volna. Gyakorta itthon is ellenállásba ütköztek az új megfontolások, mint például a szövetkezetek egyenjogúságának és a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságának elfogadása; az egyszerűbb szövetkezés lehetővé tétele; a családi vállalkozás, a részesművelés, a sokszínű érdekeltségi formák alkalmazása, a kistermelés politikai támogatása; a nagyüzemi tevékenységi kör önálló alakítása, s ebben az ipari szolgáltató, feldolgozó, kereskedelmi tevékenység törvényes lehetőségének megteremtése, törekvés a koncentráció és a szakosítás ésszerű keretek között tartására és a paraszti jövedelmek munkásosztályéhoz való közelítésére stb. így az általános előrehaladást megtorpanások és viszszalépések kísérték. Agrárfejlődésünk három évtizede két nézőpontból, a megújulás és a visszarendeződések szempontjából értékelhető. Egyrészt a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar, valamint a szövetkezeti mozgalom — 1957 óta — mind a szocialista, mind a tőkés agrárfejlődéshez viszonyítva nemzetközileg is mérhető, és elismert teljesítményt ért el. Gyökeres fordulat következett be a paraszti életkörülményekben és a falusi viszonyokban. Az élelmiszer-gazdaságnak stabilizáló szerepe van a nemzetgazdaságban. Másrészt viszont az élelmiszertermelés szervezeti struktúrája, a mezőgazdaság termelési szerkezete és technológiája túlzottan uniformizálódott. A centralizáció túlhajtása következett be. A szövetkezés egyszerűbb formáit többségében felszámoltuk. A „vállalatiság” túlhajtásának következtében a szövetkezeti sajátosságok érvényesülése meggyengült és a bérmunkás-mentalitás megerősödött. Mai ellentmondások Az 1979 óta folytatott restrikciós gazdaságpolitika, a szigorodó külső és belső feltételek, valamint az ismétlődő aszálykárok körülményei között az agrárgazdaság mind a VI. ötéves terv időszakában, mind az azt követő években lényegében teljesítette tervfeladatait. Ezt a kormányzat nem a teljesítményekkel arányos feltételekkel honorálta, hanem éppen ellenkezőleg, az indokoltnál nagyobb terheket hárított át az ag- sráír ágazatokra. Az állami terv évről évre növekvő dollárelszámolású exportfeladatokat írt elő az élelmiszer-termelés számára, miközben a világpiacon folyik az állami támogatások felerősödött versenye. Oda hasonló támogatás nélkül a magyar élelmiszereknek bejutni szinte lehetetlen. Ezek után sokan mégis élelmiszereink valóban magas exporttámogatását kifogásolják. Pedig — nem lehet eléggé hangsúlyozni — erre az exportra a népgazdaságnak van szüksége. A ködösítés, a homály mégis sok zavart okozhat. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar összes támogatása és befizetése ugyanis a költségvetésben — az említett exporttámogatások nélkül — 1984-ben 4,5 milliárd forint befizetési többlettel zárt. Ez az összeg a mezőgazdaságban 1988-ban már 15 milliárd és 1989-ben 21 milliárd forint. A mezőgazdasági termelői árak emelkedését több mint egy évtizede meghaladja az ipari árak begyűrűző növekedése. Az agrárolló révén folyamatosan jelentős jövedelemátcsoportosítás történik a mezőgazdaság és élelmiszeripar terhére. Ehhez járul a szabályozóik elvonó jellegének rendszeres erősödése. Ezen intézkedések hatására a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége romlik, s a költségarányos jövedelem mintegy 7—8 százalék. Ugyanakkor a forgóeszközök kamata 18— 19 százalékos. Ilyen körülmények között az egyszerű újratermelés lehetősége a nagyüzemek egyre nagyobb körében veszélybe kerül, és már 1983 óta romlik a mezőgazdasági dolgozók viszonylagos jövedelme. Eleve nem képződik olyan jövedelemforrás, amely az agrárágazatok műszaki fejlesztését megalapozhatná. A szabad tőke pedig kedvezőbb megtérülést keresve eláramlik a mezőgazdaságból. A piacinak és reformértékűnek minősített lépések — kezdve a kiegészítő tevékenység megadóztatásától az új adórendszeren át az árak és bérek liberalizálásáig — viszonylag szintén kedvezőtlenebb helyzetbe hozzák az agrárgazdaságot, és pénzügyi eszközökkel ismétlik meg a „padlásseprést”. A jövő útja Az agrárpolitika fő célja az elkövetkező években az agrárgazdaság hatékonysági, gazdaságossági követelmények szerinti fejlesztése, nemzetközi versenyképességének erősítése kell legyen. A népgazdasági érdekek érvényesítése mellett tartható fenn az export növelése, és továbbra is elsőrendű cél a kiegyensúlyozott élelmiszer-ellátás. A hatékonyságon alapuló fejlődés alapozhatja meg az ágazatban dolgozók életszínvonalát is. A piaci és racionalitási szempontok mellett azonban az eddigieknél határozottabban kell érvényesíteni a környezetgazdálkodási, tájvédelmi, falufejlesztési, idegenforgalmi megfontolásokat is. A magyar élelmiszer-gazdaság teljesítményében most és a jövőben a meghatározó a kollektív tulajdon alapján működő nagyüzem, a szövetkezet, az állami gazdaság, az élelmiszer-ipari vállalat. A nagyüzemek megújulásának iránya a belső vállalkozások kialakítása, a tulajdonosigazdai mentalitás felélesztése, a piaci funkciók erősítése, a kedvezőtlen adottságú térségekben egyszerűbb szövetkezések, szolgáltató-értékesítő típusú szervezetek alakítása. A nagybani termelés mellett a kistermelés, az élelmiszer-termelő magánvállalkozás is része agrárgazdaságunknak, s az elmaradott térségeikben segítenünk kell terjedésüket. A hatékonysági elv érvényesülésével és a piaci versennyel együtt jár a differenciálódás. Ennek ésszerű kezelésének eszközrendszere újragondolást igényel. A differenciálódás — szélesebb körben — nem vezethet az agrárvállalkozások újratermelési feltételeinek ellehetetlenüléséhez. Viszont biztosítani kell a vállalkozások átalakulásának, kooperációjának, szétválásának és megszűnésének jogi, anyagi feltételeit is. A piaci szükségletekre való törekvéssel szükségszerűen együtt járó esetenkénti túltermelés és a visszatérő aszálykárok levezetésének, kezelésének automatizmusai viszont még teljesen kialakulatlanoknak tekinthetők, s megalkotásuk nem halasztható. Ebben feladataik vannak az agrártermelőknek is. Célszerű, ha termékcsoportonként önkéntességi alapon és alulról induló szervezéssel hozzák létre a termelést, az értékesítést, piaci magatartást szabályozó szervezeteiket. Egyébként a jövőben a termékpálya egészét átfogó, érdekeltségi alapon történő egyeztetés jelentősége is növekszik. Mindez azonban nem helyettesítheti, hanem éppen feltételezi az állami irányítás korrekt és hatékony piacépítő magatartását, intervenciós politikáját. Bethlendi László, az MSZMP Politikai Főiskola tanára