Népszabadság, 1989. július (47. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-31 / 178. szám

4 NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. július 31., hétfő Billy Graham megköszönte Vasárnap este felkereste köszönetét a magyar kormány­szerkesztőségünket Billy Gra- nak és a magyarországi egy­­hári evangélista személyes házaknak azért az együttmű­­képviselője, dr. Haraszti Sán- ködösért, segítségért, hogy dór, és kifejezte óhaját, hogy mindenben szabad utat bizto­­n Népszabadságban tolmácsol­­sítottak az igehirdetésnek. Ku­­hassa a prédikátor személyes­­en megköszönte a prédikátor nevében azt, hogy Szűrös Má­tyás, a parlament elnöke és a kormányzat több képviselője is megjelent a Népstadionban, valamint azért, hogy Somogyi Ferenc külügyi államtitkár fo­gadást adott tiszteletükre. — Milyennek ítélte Billy Graham a magyarországi po­litikai klímát, egyáltalán a vallásgyakorlás lehetőségeit? — Volt arról értesülésünk, hogy Magyarországon éppen a vallás- és a lelkiismereti sza­badság tekintetében nagyon komoly változások történtek. Erről a prédikátort Ameriká­ban a legmagasabb szinten tá­jékoztatták ... s én, mint ke­let-európai tanácsadója is, sok adatot gyűjtöttem. De mint itt tapasztaltuk, nem volt teljes az áttekintésünk arról a nyi­tottságról, amit találtunk. Ör­vendetes tapasztalat volt szá­munkra, hogy az egyházakat semmiféle adminisztratív meg­szorítás sem sújtja itt. Mi ma­gunk tapasztaltuk ezt a való­ságban. Szinte gondot okozott számomra, hogy nem volt olyan hivatal, ahová fordul­hattam volna, például a pla­kátok, a hirdetések engedé­lyeztetése miatt. Mindenütt azt a választ kaptam, ez az egyházak belügye, olyan ható­ság nincs, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozna. A népstadionbeli igehirdetés is azt sugallta számunkra, hogy örvendetes nagy demokratizá­lódás zajlik Magyarországon, amelyhez Billy Graham a ma­gyar népnek sikert kíván. D. K. 90 ezer ember előtt hirdette az igét szombaton a Népstadion­ban Billy Graham. A világszerte ismert lelkész Kelet-Európá­­ban első alkalommal szólt a hívőkhöz ilyen nagy befogadóké­pességű sportlétesítményben. A programot műholdak útján élőben közvetítette több amerikai tv-társaság, egyenes adás­ban tudósított róla a Magyar Rádió. Az eseményen a magyar egyházak képviselői, közöttük Paskai László bíboros-prímás, esztergomi érsek, valamint a politikusok közül Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke is részt vett. Itt járt a prédikátor "Pilly Graham már ak­­kor csatát nyert, mi­előtt még egyáltalán ki­állt volna a számára fris­siben emelt szószékre. Annyi embert a Népsta­dionban, amennyi miatta és csakis miatta ment ki szombat este az öreg lé­tesítménybe, utoljára, ha jól emlékszem, akkor lát­hattunk, amikor a Fekete Rok (a későbbi Surda) jött el hozzánk, hogy fo­cizzon egy jót a színé­szek válogatottjában. Mi­ért érezték csaknem 90 ezren úgy, hogy okvetle­nül jelen kell lenniük az amerikai prédikátor ige­hirdetésén? Miért tehették volna ki, akár egy órá­val a kezdés előtt a ka­pura a „Megtelt” táblát? A dolog annál is inkább furcsa, mivel pontosan tudtuk, hogy az evangeli­zátor nem hoz a zsebében súlyos dollármilliókat, nincsenek alternatív el­képzelései arról, miként lábalhatnánk ki mélyülő válságainkból, arra pedig álmunkban sem gondolhat­tunk, hogy esetleg javas­latai lesznek majd, mit kellene tenni annak ér­dekében, hogy ne ragad­janak végleg kátyúba a politikai érdekegyeztetés részvevőinek tárgyalásai. És mégis, vagy talán ép­pen ezért e­zen a napon, nézőcsúcs született. De voltaképp mit mond ne­künk ez a rekord? Miért volt olyan fontos szinte­­minden korosztálynak a személyes részvétel? Mi vonzotta például oda a díszes népviseletbe öltö­zött parasztasszonyokat és fekete kalapos, nyakig fel­gombolt, puplininges em­bereiket? Mit kerestek ott a butikeleganciájú hölgyek és urak? És persze, jöttek még a kifényesedett szö­vetű konfekcióruhás csa­ládapák, a szöges bőrdzse­­kis „metálfiúk”, a gyerme­küket hátizsákban cipelő párok. Némi bizonyosságot ke­resendő, néhányukat meg­kérdeztem. Íme, egy-két válasz a jellemzőbbek kö­zül. „Én még jártam, jár­hattam hittanra. A miénk volt az utolsó osztály. Az­tán eltűntek az iskola fo­lyosóiról a reverendák. És most hál’ istennek, minden megváltozott”. „Párttag vagyok. Eddig messzi ív­ben el kellett kerülnöm a templomokat. Jó, hogy most már nem kell többet a kertek alatt settenked­nem”. „Végre egy jó prog­ram, ami ráadásul egy fil­lérünkbe sem kerül”. „Sok dolgunk volt amúgy is Pesten. Feljöttünk, a kellemeset összekötöttük a hasznossal.” „Ünnepelni jöttem. A vallás győzelmét. Csa­k nehogy bajom le­gyen még ebből.” Volt mit ünnepelni. Persze, Billy Grahamtől is megkérdezhettem vol­na, neki miért olyan fon­tos, hogy itt, egy ezernyi megrázkódtatástól, gond­tól és problémától sújtott ország népéhez szóljon? De letettem a szándékom­ról. Mert, mélyen belegon­dolva, mit is válaszolha­tott volna? Csupán ön­magát ismételhette: „Nincs az a súlyos helyzet, amely­ből az ember Isten segít­ségével ki ne vághatná magát.” Vagy ezt még: „Minden baj és viszály el­lenére az embernek az életet kell választania.” Igen, ez a prédikátor jel­mondata: „Válaszd az életet!”. Jó szlogen, mell­bevágó. S mint ilyen, egyúttal azt is sugallja, alkalmasint az élet helyett mást is választhatnánk. De ne tegyük, ez a gra­­harrti biztatás lényege. Ránk fér a biztatás, ránk fér az együttérzés. Mégsem hiszem, hogy ezért a tanulságért az a sok em­ber felkerekedett volna. Mi­ként azt sem hiszem, hogy ez a népi zarándoklat csu­pán annak szólt volna, hogy — az evangelizáció révén — megtehetjük az első lépéseket az Istenhez vezető úton. Mert — hang­zik a másik lelkipásztori okfejtés — amiatt va­gyunk bajban mi, embe­rek, hogy elhagytuk őt. És sietve vissza kellene térni hozzá. Nemes cél. Ám — hogy az emberiségről most emlí­tést se tegyünk — félő: en­nél napjaink Magyarorszá­gán is lényegesen több kell. Nekünk ugyanis, ez szent meggyőződésem, leginkább­­önmagunkhoz kellene visz­­szatalálnunk. Emberi mivol­tunkhoz. Azért, hogy fel­egyenesedhessünk, és fel­emelhessük a fejünket. Olyan feltételekre van szükségünk, amelyek eleve kizárják, hogy bárki mást akarjon, akarhasson, mint az élet. * Mint a gejzír, úgy tört fel ezen az estén az ott le­vőkből a vágy egy jobb, szebb, egy emberibb élet iránt. Újra tudtak hinni, re­ménykedni. Ám a csoda, ahogy az már lenni szo­kott, ahogy­­jött, úgy el is szállt. Billy Graham pedig el­utazott. Újra magunkra maradtunk. Seregi László Hajdúszoboszló: tömegdemonstráció A 4-es számú főút várost elkerülő szakaszának megépí­tése, illetve két lebontásra ítélt épület megmentése érdekében tömegdemonstrációt szervezett szombaton Hajdúszoboszlón a Független Kisgazdapárt, ,az MDF, az SZDSZ és a Veres Péter Társaság helyi szerveze­te, valamint a Szoboszlói Al­kotó Fiatalok Társasága. A demonstrációhoz csatlakozott a Hajdúszoboszlói Kör, a HNF városi bizottsága és az MSZMP helyi reformközössége is. Dél­előtt tíz és fél 11 között lezár­ták a 4-es számú fő közleke­dési út hajdúszoboszlói belvá­rosi szakaszát, de a közleke­désben nem volt fennakadás, mert terelőútra irányították a forgalmat. Tíz óra 25 perckor viszont a város határát jelző tábláknál öt percre megállítot­ták a 4-es főút forgalmát, ez­zel is nyomatékot adva köve­telésüknek. A részvevők a két régi épü­let megmentését és a 4-es szá­mú főút városon kívülre he­lyezését követelő petíciót átad­ták Ur Attilánénak, a városi tanács elnökének. A demonstrációt követően Ur Attiláné tanácselnök az MTI munkatársának elmondta, hogy a város vezetése teljes mértékben egyetért az Ellen­zéki Kerekasztal és a hozzájuk csatlakozott szervezetek köve­teléseivel. (MTI) KÖZÉLET • A Bush elnök által kez­deményezett Közép- és Kelet­európai Nemzetközi Környe­zetvédelmi Központ létrehozá­sának a működésének ügyé­ben magas szintű amerikai tu­dományos és környezetvédelmi küldöttség érkezett Magyaror­szágra. A Sajtószolgálat hírei Az Országos Sajtószolgálat je­lenti: A Demokratikus Munkás Szak­­szervezet tiltakozik a kormány­zat azon terve ellen, hogy a­z épí­tési kölcsönök kamatait 1990-től eg­y­ol­d­a­l­ú sze­rz­ő­d­ésmó­dos­í­tá­s­s­a­l megemeli. KIRÁLY ZOLTÁN ANGLIÁBAN: Az ellenzék is a nép feje fölött politizál Szívélyesen fogadták az an­gol vendéglátók a magyar el­lenzék 11 tagú küldöttségét, amely a héten az angliai pár­tok működésének számukra hasznosítható gyakorlatát ta­nulmányozta. Az igen gazdag program során találkoztak Wil­­liam Waldegrave külügyi és nemzetközösségi államminisz­terrel is, aki fontosnak tartot­ta leszögezni, hogy az átala­kult brit kormány nem vál­toztat Kelet-Európa, ezen be­lül Magyarország iránti érdek­lődésén, rokonszenvén. A küldöttség, amely a brit külügyminisztérium és a Ke­let-Európa Intézet meghívá­sára érkezett, az alsóházban szemináriumjellegű beszélge­tésen hallgatta meg mindkét párthoz tartozó képviselők előadásait arról, hogyan kell választási kampányt szervezni, pártprogramot kidolgozni, mi a kapcsolattartás módja a saj­tóval, a közvélemény-formáló intézményekkel. Ruttner György szociálde­mokrata ügyvéd az MTI tudó­sítójának nyilatkozva elmond­ta : kiemelkedően fontosnak tartja a látogatást az ITN te­levíziónál, ahol nemcsak a műsorkészítés rejtelmeibe, a tévé tulajdonjogi viszonyaiba, szerkezeti felépítésébe avat­ták be a vendégeket, hanem a televízió és a pártok kapcso­latairól is részletes felvilágo­sítást adtak. — Feltett szándékom a par­lamenti ellenzéki csoport lét­rehozása, akkor is, ha nem ta­lálok követőkre — jelentette ki Király Zoltán független képviselő, aki az ellenzéki de­legációval járt Londonban. — Számomra rendkívül érdekes volt ennyire közeli kapcsolat­ba kerülni az Ellenzéki­ Kerek­asztal képviselőivel. Korábban is vallottam, de ez az ismer­kedés még inkább megerősí­tett abban az elhatározásom­ban, hogy a már említett le­gális parlamenti ellenzéki cso­port létrehozatala nem az El­lenzéki Kerekasztal egységes képviseletét szolgálja. Termé­szetesen — fűzte hozzá —, ha érkezik tőlük olyan törvény­­módosító javaslat, amivel ma­gam is egyetértek, megvalósí­tásukat keresztülvihetőnek és ajánlatosnak tartom, azokat is továbbítani fogom. Nincs azon­ban szó arról, hogy automati­kusan az Ellenzéki Kerekasz­talt képviseljem — húzta alá. — Az ellenzéknek önvizsgá­latra van szüksége—mondot­ta a továbbiakban. — Úgy tű­nik, az ellenzéki csoportok né­melyike kevéssé ismeri a ma­gyar valóságot. Az időközi vá­lasztások is megmutatták pél­dául, hogy vidéken mennyire nem ismerik programjaikat, s azt is, mennyivel jobban be kell vonni a vidéket a politi­zálásba. Ellenkező esetben őket ugyanaz a vád érheti, mint az MSZMP-t, hogy a nép feje fe­lett politizálnak. Érthetetlen az önhittség, a túlzott maga­­biztosság, s alig mentség erre, hogy a változások túl gyorsak voltak, nem volt átmenet, nem érlelődtek meg bizonyos sze­mélyi feltételek sem. Király Zoltán végül remé­nyét fejezte ki, hogy meg le­het szabadulni ezektől a nem kívánt kísérőjelenségektől. (MTI) A szociáldemokrácia esélyei Ezzel a címmel szervezett konferenciát a hét végén a Fi­desz szociálliberális köre, az SZDSZ szociáldemokrata köre és a pártokhoz szervezetileg nem kapcsolódó Kéthly Anna Kör. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán tartott tanácskozá­son küldöttséggel képviseltette magát az SPD és a lengyel Szocialista Párt. — Nyugat-európai szemszög­ből hogyan ítélik meg az or­szágainkban ismét jelentkező szociáldemokrata pártok hely­zetét, jövőjét — kérdeztem az elnöklő G. Márkus Györgytől, a Szociáldemokrata Párt Or­szágos Választmányának tag­jától.­­ Carsten Voigt, aki a Bun­destag SPD-frakciójának kül­ügyi szóvivője és egyben a nyugat-európai szociáldemok­rata mozgalom egyik promi­nens képviselője, örömmel üd­vözölte a pártok megjelenését a politikai színtéren. Úgy ítél­te meg, hogy az 1960-as évek úgynevezett keleti politikája, a kommunista pártokkal kiépí­tett egyre bővülő kapcsolatok is segítették a meglevő szociál­demokrata irányultság erősö­dését. Épp ezért folytatják a párbeszédet mindazokkal az uralmon levő kommunista pár­tokkal, amelyek ellenzik, kü­lönösképpen pedig azokkal, amelyek eltűrik a szociálde­mokraták jelenlétét. Arra tö­rekszenek, hogy az Európai Gazdasági Közösség legyen nyitott valamennyi demokra­tikus és pluralista irányba ha­ladó ország előtt, fogadja ked­vezően csatlakozási szándéku­kat. Amennyiben elérik, hogy az EGK nem ragaszkodik a biztonságpolitika összehango­lásához, akkor elhárul a leg­főbb akadály az európai in­tegráció elől a Közép- és Ke­­let-Európából csatlakozni kí­vánó államok útjából. A lengyel küldöttség beszá­molt a csehszlovák ellenzék szociáldemokrata csoportjával, köztük Václav Havellal foly­tatott, s épp most befejeződött­ megbeszéléseiről. Megállapod­tak egy közös program és egy lengyel—cseh szolidaritási cso­port létrehozásáról. K. K. A kerületi tanácsok joga lesz? A fővárost szimbolizáló jel­képek — a címer és Budapest zászlaja —, a személyekről szóló közterület-elnevezések, városrésznevek áttekintésére szakemberekből és társadalmi­politikai szervezetek képvise­lőiből álló bizottság létrehozá­sát javasolja a Fővárosi Ta­nács vezetése. Elképzeléseit a tanács legközelebbi ülésén ter­jeszti a testület elé. A tanács munkaterve szerint novembe­ri ülésén tárgyalja a közterü­let-elnevezésről szóló új ta­nácsrendelet tervezetét. A ja­vaslat szerint, ha jóváhagyják, a közterületek neveit csak a lakosság véleményének kiké­rése után változtathatják meg. A Fővárosi Tanács igazga­tási főosztályán az MTI mun­katársának elmondták, hogy a tanácsnak szándékában áll az utcaelnevezési jogkört a kerü­leti tanácsoknak átadni. A fő­osztály csak koordinációs te­vékenységet végezne annak ér­dekében, hogy többes utcael­­i nevezések ne keletkezzenek. MA TÁJÉKOZTATÓ A PETŐFI-EXPEDÍCIÓRÓL Készíttetek két emlékművet Morvai Ferenc bizonyítékokat ígér A barguzini temetőből ki­emelt csontok körül még dúl a vita. Morvai Ferenc, a Me­­gamorv Petőfi-expedíció szel­lemi és anyagi atyja ma dél­után sajtótájékoztatón kívánja bemutatni bizonyítékait, ame­lyek — állítása szerint — két­séget kizáróan igazolják, hogy Petőfi Sándor sírját találták meg. — Hétfő délelőtt a Petőfi Bi­zottság kibővített ülést tart. Ezen a kormány képviselői is jelen lesznek — mondta kér­désünkre Morvai Ferenc. — Úgy gondolom, a kormány az illetékes eldönteni, hogyan hozzuk haza Petőfi csontjait, hol ravatalozzuk fel, és hogyan vigyük gyalog Kiskőrösre, ahol végső nyughelyre találhat. Délután pedig sajtótájékoz­tatón, a részt vevő újságírók­nak egy kiadványt nyújtunk át, amelyben leírtuk az expe­díció munkáját, közöljük a bi­zonyítékainkat és a munkán­kat gátló, különböző szerveze­tektől származó határozatokat is. Jelen lesznek a nemzetközi antropológusbizottság képvise­lői is, akik megerősítik a bi­zonyítékok valódiságát. Negy­ven fényképből álló anyagot mutatunk be, amelyet a sír fel­tárásáról készítettünk, s doku­mentumfilmet is vetítünk. — Tárgyalásai alapján a Szovjetunió hajlandó-e átad­ni a csontokat? — A Szovjetunióban már az átadó bizottság is megalakult, csak a magyar kormány kéré­sére várnak. — Amennyiben kétséget ki­záróan bizonyítani tudják, hogy a csontok Petőfi földi maradványai, a költő mártír­nimbusza összedőlhet. — Nem baj, ha összedől, az igazságnak kell hódolni. A ku­tatások elől elzárkózott a Ma­gyar Tudományos Akadémia, és elzárkózott a Petőfi Múzeum is. Sok ember kovácsolt Petőfi mítoszából saját magának stá­tusokat. Egyébként a szovjet archívumokból megvásároltam háromezer dokumentum má­solatát, amelyek az 1848-as szabadságharc hátterét világít­ják meg. — Mi történik, ha a kormány­nyal való tanácskozás után sem változik a magyar hivata­los álláspont? — Az emberi jogi bizottság­hoz és a Magyarok Világszö­vetségéhez fordulunk. És ak­kor is elintézem, hogy egy hét­re felravatalozzuk Budapesten Petőfit, utána pedig gyalog le­vigyük Kiskőrösre. Készíttetek két egyforma emlékművet is. Az egyiket Kiskőrösön, a má­sikat — a Burját Köztársaság elnökével történt megállapo­dás alapján — Barguzinban állítjuk fel. — Mennyibe került önnek eddig az akció? — Pontosan 10 millió 125 ezer forintba került eddig, és képzelje el, kijött hozzám az APEH, hogy meg fog büntet­ni. Ugyanis a kazángyáram fejlesztési irodájának költsé­geiből finanszírozom az expe­díciót és a hitetlenkedők meg­győzését. R. K.: Nem érezzük sem szükséges­nek, sem lehetségesnek, hogy ezen a ponton Morvai Ferenc nyilatkozatához bármit hozzá­fűzzünk. A háttér kiegészíté­sére annyit, hogy Morvaival együtt érkezett vissza a Szov­jetunióból dr. Kiszely István antropológus is, aki a repülő­téren újságírók kérdésére meg­erősítette, hogy véleménye szerint Petőfi Sándor marad­ványait találták meg. Dr. Ki­szely ezt mondta a Vasárnapi Híreknek: „A tudomány iga­zol: a bal felső hármas szem­fog, amiről Jókai Mór is írt, a meredek homlok, a keskeny áll, a sípcsonton a sérülés, a váll szélessége, a harmadik bordán a törés nyomai, a 165 centis magasság, a jellegzetes testalkat. Petőfi Sándor földi maradványait találtuk meg. Mellette néhány ruhafoszlányt, paszományfélét.” Dr. Kiszely ebben a nyilat­kozatában azt állította, hogy meggyőződését osztják a szov­jet és amerikai antropológusok is. Öt nappal korábbi, még a szibériai Barguzinból küldött és a Petőfi Népe című lapban publikált rádiótáviratában dr. Kiszely ezt írta: „A magyar, amerikai és szovjet antropoló­gusokból álló nemzetközi szak­mai csoport egyértelműen meg­állapította, hogy megtalálták Petőfi Sándor úgynevezett far­kasfogát. A bal felső szemfog nagymértékben kiállt a többi fog síkjából. A két amerikai antropológus — Bruce Lati­mer és Elic Simphson — azo­nosította a költő bal sípcsont­ján föllelhető, gyermekkori csonthártyagyulladás okozta nyomokat és milliméter pon­tossággal egyeztette Petőfi Sándor meglévő ruháinak mé­retei alapján a váll szélessé­gét, a mellkas kerületét és a csípő szélességét. Petőfi halá­lát a gennyes gócból elterjedő vérmérgezés okozhatta. Tbc-s nyomok is kimutathatók a csontokon.” Dr. Kiszely István követke­zetesen Petőfi Sándor marad­ványairól beszél. A tudomá­nyos normáknak megfelelő, s az expedíciótól független ál­lásfoglalás magától értetődően csakis a bizonyítékok alapján születhet meg.

Next