Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10., csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP Magyar politikusok népszerűsége A legfrissebb közvélemény-kutató­ eredménye A Magyar Közvélemény-ku­tató Intézet 1988 szeptembere óta hat olya­n országos vizsgá­latot végzett, melyek során kérte a felmérésben részt ve­vőket, hogy osztályozzanak le egy 1­ 5-ig terjedő skálán né­hány politikust. Az 5-ös a leg­rokonszenvesebbnek járt. (Az adatok feldolgozása során az ötfokú skálát 0—100-ig terje­dő skálára változtattuk.) A hat vizsgálat adatainak összevetésekor azt tapasztal­tuk, hogy míg az első felvétel­nél a pontszárm­ok szűk (65—73- ig terjedő) skálán mozogtak, a későbbi vizsgálatok során az intervallumok rendre 60—76, 57—78, 49—78, 45—80, 43—80 pontra tágultak. Ez arra utal, hogy a kezdetben „arcnélküli”, s ezért kevésbé megítélhető politikusok az MSZMP pola­rizálódásával, a különböző né­zetek és nézetkülönbségek vál­lalásával, a nyilvánosság nö­vekedésével mindinkább meg­ítélhetővé váltak. 1988 szeptemberében a pont­számok csak egy szűk skálán mozognak, s így a pontok köz­ti különbségek egészen cseké­lyek. A novemberi felvételkor már többen kerültek a felső sávba. Az adatokból az derül ki, hogy az ismertebb, már évek óta közszereplést vállaló politiku­sok rokonszenvesebbek voltak a közvélemény számára, míg a politikai közéletben éppen csak feltűnő nevek a középső sávba kerültek, mint például Németh Miklós, Nagy Sándor, Iványi Pál. 1989 márciusában már há­rom csoport különböztethető meg. Király Zoltán — akinek neve először került a névsor­ba — kapta a legnagyobb pontszámot, ezúttal is a felső sávban van Pozsgay Imre, és ebbe a csoportba került Né­meth Miklós, akinek a pont­száma 76-ra nőtt. Ugyanakkor a középmezőnybe csúszott azon politikusok többsége, akik az előző felvételkor ismertségük­nél fogva a legtöbb pontot kapták. E tendencia felerősödését fi­gyelhetjük meg a májusi és jú­niusi vizsgálatok eredményei­ben is. Ugyanakkor azok, akik­nek márciusban csökkenni kez­dett a pontszáma, májusban és júniusban még kevesebb pontot értek el, így az akkori középsőből az alsó sávba ke­rült Grósz Károly, Kádár Já­nos és Berecz János. Júliusi felvételünkkor a már többször kérdezett személyisé­geken kívül a névsorba került Csurka István, Orbán Viktor,­­Rácz Sándor és Ribánszki Ró­bert neve is. Míg az előbbiek ismertsége 80—90 százalék kö­rül mozgott, az újonnan be­­kerülteket viszonylag kevesen ismerték (Ribánszki Róbertét 26, Rácz Sándort 27, Orbán Viktort 35, Csurka Istvánt 41 százalékban). Közülük három politikus a középső sávba ke­rült. Itt is érvényesül hát az a korábbi megállapítás, hogy a kevésbé ismert politikusok ro­­konszenvpontszámaikkal a kö­zépmezőnybe kerülnek. A fel­ső csoportban a már eddig is legtöbb pontot elérő politiku­sok szerepelnek. Eddig azt néztük meg, hogy egy-egy felvételkor kik azok, akiknek pontszámai azonos csoportokba jutottak. Ha vi­szont abból a szempontból vizsgáljuk az adatokat, hogy az egyes politikusok pontszá­mai a különböző időpontokban miként változnak, akkor négy fő típust különböztethetünk meg. Az elsőt azok alkotják, akik mindvégig sok pontot kaptak, a pontszámok között az eltérés kicsi, az irántuk érzett rokon­­szenv egyenletesen nagy, nem ingadozik (például Pozsgay Im­re, Király Zoltán, Szűrös Má­tyás). A második csoportba azok kerültek, akiknek pontszámai közt szintén nincs nagy inga­dozás, de pontjaik alacsonyab­bak, mint az első csoportba tartozóké, így ők a középme­zőnyben helyezkednek el (pél­dául Nyers Rezső, Kulcsár Kálmán.) A harmadik típusba a folya­matosan emelkedő pontszámot elérő politikusok kerülnek (például Németh Miklós). A negyedik típust pedig azok al­kotják, akik iránt a rokon­­szenv folyamatosan csökken (például Grósz Károly, Berecz János). Általános tendencia, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munká­sok az átlagosnál magasabb pontszámot, a középfokú isko­lai végzettségűek, a szakmun­kások és a nem diplomás szel­lemi dolgozók az átlaghoz ha­sonló pontszámot, a felsőfokú iskolai végzettségűek és az ér­telmiség az átlagosnál alacso­nyabb pontszámot adnak. A 18—39 év közöttiek az átlagnál alacsonyabb, a 60 évnél időseb­bek pedig az átlagnál maga­sabb pontszámot adtak a poli­tikusoknak. (Megjegyzést az 1989. augusz­tus 1-jén, a Magyar Nemzet­ben Az­ MSZMP Elnökségének rokonszenvindexe címen meg­jelent felmérés a budapesti la­kosok körében végzett közvé­lemény-kutatások eredményeit tartalmazza, míg a fenti vizs­gálatok 1000 fős országos rep­rezentatív mintán készültek. Ez az adatok közötti eltérések oka.) Lehmann Hedvig Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1988. 1988. 1989. 1989. 1989. 1989. szept. nov. márc. május június július Pozsgay I. 70 76 76 78 78 79 Berecz J. 70 72 67 59 52 54 Németh M.— 66 76 75 80 80 Grósz K. 69 70 74 53 45 48 Nyers R. 65 69 71 72 66 73 Kádár J. 67 70 61 58 48— Medgyessy P. 65 69 71— 66— Iványi P.— 60— — — — Stadinger I.— — 54— — — Nagy L. 65 ' 70 67 59— Király Z.— — 78 78 73 74 Kulcsár K.— — 67 67 61— Huszár I.— — 37 49— — Békési L.— — — ** — 59— Horn Gy.— — —­— 66 67 Szűrös M.— — — 72 70 71 Csurka I.— —­—­­— — 61 Orbán V.— — — — — 57 Rácz S.— — — — — 56 Ribánszki R.— — — 43 Felhívás a világ magyarságához Szolidaritás a Romániában üldözött magyar értelmiségiekkel Az alulírott neves személyisé­gek az Országos Sajtószolgálat útján az alábbi felhívást intézte a világ magyarságához: Mi, akik részt vettünk Kecs­keméten a nagyvilág magyar­ságának kulturális együttmű­ködését kifejező VI. anyanyel­vi konferencián, emberi és ba­ráti szolidaritásunkat nyilvá­nítják ki a Romániában üldö­zött magyar értelmiség neves képviselői: Cs. Gyimesi Éva, a kolozsvári egyetem magyar tanszékének tanára, Cseke Pé­ter író és újságíró, valamint Tőkés László temesvári refor­mátus lelkész iránt. Felhívjuk a világ magyarságát, hogy kí­sérje figyelemmel üldözött ba­rátaink sorsát, s járjon el a számára otthont adó országok kormányzatánál, a nemzetközi szervezeteknél, továbbá a ro­­mán külképviseleteknél annak érdekében, hogy mindhárman zaklatás nélkül gyakorolhassák hivatásukat. Kecskemét, 1989. augusztus 9. Bartók Béla, Balla D. Károly (Szovjetunió), Csoóri Sándor, Czi­­ne Mihály, Dobos László (Cseh­szlovákia), Fekete Pál (USA), Ga­lambos Ferenc (Ausztria), Gömöri György (Anglia), Hanák Péter, Im­re Samu, Juhász Gyula, Komlós Attila, Köteles Pál, Kürti László református püspök, Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia elnöke, Nagy Károly (USA), Pomogáts Bé­la, Romhányi László­ (Anglia), Ruttkay Iván, (Svédország), Szabó Zoltán, Szente Imre (Svédország), Tenke Sándor, Várdy Ágnes (USA), Világhy Katalin (NSZK) és további aláírók. Ne döntsenek a tagság nélkül! Nyilvános pártbizottsági ülés Angyalföldön Az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának nyilvános ülésén ismét bebizonyosodott: jóllehet a demokrácia idő- és energia­­igényes, s alkalmanként fá­rasztó, ennél hasznosabb mód­szert még nem sikerült találni. Az ülés első napirendi pont­jaként a kongresszusi küldött­választás módját vitatták meg a részvevők,­vállalva a véle­mények szembesítését, az újabb döntés kockázatát. Angyal Ádám első titkár há­rom javaslatot bocsátott vitá­­ra. Eszerint összevont taggyű­lésen, esetleg újfent küldött­­értekezleten vagy pedig maguk a küldöttcsoportok válasszák meg azokat, akik a kongresz­­szuson képviselik a kerületet. Elmondta, módot kell találni rá, hogy a kerületi titkárok, és a reformkörök megbízottai is indulhassanak a választási küzdelemben. A vitában előbb a pártbi­zottsági tagok, majd a meghí­vottak és vendégek is kifejt­hették véleményüket. Néhá­­nyan szóvá tették: alapszerve­zetük tagjai máig sem tudják, ki valójában a jelöltjük és az mit képvisel. Így megbízatása kétes értékű. A vitát követően az első titkár annak a nézeté­nek adott hangot, hogy ha két­ségek merülnek fel a küldöt­tek személyét, programját, s a szavazás módját illetően, ak­kor indokolt legitimitásukat minél biztosabb alapra helyez­ni. Épp ezért a pártbizottság végül is megerősítette a hely­színen kialakult többségi véle­ményt: szeptember 9-én a ke­rület ismételten pártértekezle­ten dönt kongresszusi képvi­selőiről. A napirend szerint ezután a szervezeti szabályzat vitájá­ban megfogalmazódott véle­ményekről, a delegálási rend­szerről és a párt gazdálkodá­sáról tárgyaltak. E napirend vitájában az az álláspont győ­zött, hogy ne a pártbizottság foglaljon állást a szervezeti szabályzat tervezetének kérdé­sében, hanem az a kongresszu­si küldöttek tiszte legyen. Barabás János, a PIB tagja, a KB titkára e kérdéskör kap­csán kifejtette, hogy a pártélet központi kérdése: milyen pár­tot akarunk, s ezt majd a szer­vezeti szabályzat rögzíti. Mi­után a kongresszusnak, a párt e fontos tanácskozásának a tartalmas előkészítéséhez mindvégig szükség van az ál­láspontok, észrevételek folya­matos továbbítására, hasznos segítség minden, nem végle­ges álláspont ismerete is. Sajnos a távollévő többség nem szólítható meg, de talán őket is mozgósítja az előrelát­hatólag a jövő héten megjele­nő programnyilatkozat-terve­zet. E munkabizottsági anyag nem testületi véleményt tük­röz, így a tagságnak a legszé­lesebb körben lesz módja ki­fejteni róla a véleményét. K. K. Agrárpárt alakul Szabolcsban? A mezőgazdasági dolgozók­nak érdekeik érvényesítésére önálló, saját pártra lenne szükségük — fogalmazták meg a Szabolcs-Szatmár megyei termelőszövetkezeti vezetők a decemberi TOT-kongresszust előkészítő öt tájértekezletük mindegyikén —, erről tájékoz­tatta az MTI tudósítóját a Teszöv elnöke. Elmondta még: az alapítást szorgalmazók úgy érzik, hogy a jelenleg műkö­dő pártok közül egyik sem vállalja fel kellően az ágazat érdekeinek képviseletét. Véle­ményük szerint éppen ezért lenne szükség saját pártra, an­nál is inkább, mivel a dönté­seket hozó parlamentben megfelelő képviselet nélkül hátrányba kerülhet a mező­­gazdaság. A szabolcsi terme­lőszövetkezeti vezetők úgy vé­lik, hogy az új pártnak meg­alakulását követően nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem a vidéken, a falvak­ban élők gondjainak megoldá­sát is fel kell vállalnia. Egy­ben sürgették, hogy a már meglevő érdek-képviseleti szö­vetségek — a TDT és a Teszöv — a jövőben határozottabban lépjenek fel a termelőszövet­kezetekért, kövessenek el min­dent a paraszti, a vidéki mun­ka leértékelődésének megállí­tásáért. A szatmár-beregi tájegység­ben gazdálkodó tsz-ek — mi­vel az adottságaik a jelenle­gitől eltérő érdekképviseletet igényelnek — kezdeményezik a megyén belül önálló, saját szövetségük megalakítását. Az előkészítő munkára intézőbi­zottságot alakítottak, amely a szervezési feladatokat is ellát­ja. Amennyiben megalakul a szatmár-beregi­­ termelőszövet­kezetek területi szövetsége, két Teszöv lesz Szabolcsban. Erre Bács-Kiskunban már van példa, ahol két szövetség mű­ködik. Nem számolják fel a Laborműveket Az esztergomi Labor Mű­­zeripari Műveknél tegnap gyű­lést rendeztek a társadalmi, gazdasági vezetők és a dolgo­zók képviselőinek részvételé­vel. Héjj Antal, az Ipari Mi­nisztérium főosztályvezetője tá­jékoztatta őket a vállalat éle­tében bekövetkezett alapvető változásokról, nehéz pénzügyi elyzetének következményeiről. Utalt arra, hogy a vállalat élé­re több mint egy évvel ezelőtt kinevezett biztosok mandátu­ma lejárt. Irányításukkal ön­szanálás keretében — azaz ál­lami támogatás nélkül — sike­rült fenntartani a gyár műkö­dőképességét. Egyszerűsítették szervezetét, vezérigazgatóságát megszüntették, értékesítették feleslegessé vált vagyonát. Bu­dapesti gyáregységét részvény­­társasággá alakították át. Ilyen és más intézkedésekkel elejét vették további veszteségek ke­letkezésének, a gyár adóssága azonban változatlanul megha­ladja vagyonának értékét. A kérdésekre válaszolva a mi­nisztérium képviselője bejelen­tette, hogy a biztosok megbíza­tását nem hosszabbítják meg. A vállalat igazgatójának Réz Lászlót — eddigi gyáregység­vezetőt — nevezte ki az­ ipari miniszter. Augusztus 20-án befejeződik a vállalatnál az állami szanálá­si eljárás, amely ez év február­jában kezdődött meg. A határ­idő közeledése meglehetősen nagy aggodalmat váltott ki a dolgozók körében. Ezzel kap­csolatban Héjj Antaltól meg­nyugtató választ kaptak. Nagy a valószínűsége annak, hogy meghosszabbítják a szanálási eljárást, mégpedig azért, mert komoly esély van a gyár sorsá­nak végleges és megnyugtató rendezésére. Eredményesnek ígérkező üzleti tárgyalásokat folytatnak külföldi cégekkel vegyes vállalat alakításáról, működő külföldi tőke bevoná­sával. Nemrégiben a világ egyik legjobb szakértőcsoport­ja alaposan „átvilágította” a műszeripari műveket, s meg­­állapította, hogy érdemes megmenteni modern techniká­ját. Egy angol világcéggel együttműködve akarnak be­rendezkedni speciális gépjár­mű-felépítmények gyártására, de terveik, ajánlataik iránt még 30 cég érdeklődik. A tár­gyalások a szanáló szervezet irányításával folynak, s azért hosszabbítják meg a szanálási eljárást, hogy időt adjanak a vállalatnak a szerződések meg­kötésére. (MTI) (...és válasz) A figyelmes olvasó, aki több lapot is forgat, észreveszi, hogy a Népszabadság főszerkesztő­jéhez intézett nyílt levél már egy nappal előbb megjelent a Magyar Nemzetben. Igaz, két apró változtatással: nem tű­nik ki a címzett, és­­hiányzik az e heti közlést igénylő utolsó bekezdés. Ennél a körülménynél fon­tosabb a vita lényege: a bu­dapesti reformkorok szóban forgó közleményét nem tudtuk teljes terjedelemben leközölni. Ezért interjút készítettünk er­ről a témáról D. Füzesi Györ­gyivel. Tény, hogy ezt az in­terjút rövidítettük — ezt te­szi a világ minden lapja. Sok minden szorít minket a kényszerű rövidítésre. Politi­kai életünk fejlődésével együtt­jár, hogy mind több az önálló közlemény is, s ezek jelentős része roppant terjedelmes. Vannak napok, amikor olyan mennyiségű állásfoglalás kerül a szerkesztő asztalára, hogy az megtöltene egy teljes lapszá­mot, de hát az újságolvasó egy megújuló pártlaptól nemcsak azt várja, hogy a nyilatkoza­tok tárának funkcióját betölt­se. Ami a másik észrevételt il­leti: a felmérés felületes rövi­dítését augusztus 3-i számunk­ban teljes joggal kifogásolják. Hogy azonban nem szándékos torzításról volt szó a részünk­ről, azt érzékelteti az is, hogy apár július 19-én ismertetőt közöltünk („A budapesti re­formkorok a kongresszusi kül­döttválasztásról”), amely tük­rözte az ügyben elfoglalt éle­sen kritikus álláspontjukat. A budapesti reformkörök ne­hezményezték eljárásunkat, s amint a nyílt levélből kitet­szik, követelték az eredeti fel­mérés teljes terjedelmű közlé­sét. A témáról D. Füzesi Györ­gyivel készült interjú után azonban úgy éreztük, és to­vábbra is úgy véljük, hogy a felmérés eredeti formájában való közlése már értelmetlen lenne. De mivel a budapesti reformkörök képviselői úgy látták, hogy az interjú rövid formája félreértésekhez veze­tett, felajánlották nekik — né­mileg olvasmányosabb anyag közlésére törekedvén —, hogy a­ szöveg eredeti (vagy akár annál nagyobb) terjedelmében,­ tehát minden rövidítés nélkül egy újabb interjút készítünk a vizsgálatban érintett vala­mennyi kérdésről. Más szóval csupán formai-műfaji jellegű kérésünk volt. Ajánlatunkat nem utasították el, ígéretet tet­tek annak megfontolására. Még vártuk a választ, amikor lap­társunk hasábjain láttuk vi­szont a levelet. A korszerű lapokat általá­ban a szerkesztőségekben szer­kesztik, és semmilyen előjellel sem kívánunk visszatérni a ko­rábbi intézményrendszer ezzel ellentétes gyakorlatához: nem vállalhatjuk olyan ultimatív követelések teljesítését, hogy teljes terjedelemben és záros határidőn belül közöljünk ál­lásfoglalásokat. Nem azért nem vállalhatjuk, mert nem értünk egyet tartalmukkal, hanem azért, mert szerkesztett újsá­got, s nem közlönyt akarunk az olvasó kezébe adni. Egyébként megjegyezzük, hogy már eddig is joggal érezhették úgy a re­formkörök, a Népszabadság sajátjuk, velük együtt küzd az MSZMP megújulásáért, állás­­foglalásaik lényegét sorra, rendre közöljük, mint ahogy tere van lapunkban más MSZMP-platformoknak, irány­zatoknak is. Nem maradt pusz­tán deklaráció az, ami elhang­zott a szegedi tanácskozáson: hasábjaink a reformkörök ren­delkezésére állnak. Egyébként statisztikánk kimutatja: nincs még egy másik reformkör, amely akár m­egközelítőleg olyan mértékben élhetett volna ennek lehetőségével, mint a budapesti. Ezt a körülményt az érintettek mindeddig elismeré­sükkel honorálták is. Reméljük, hogy a viszony a budapesti reformkörökkel vé­gül ismét éppoly harmonikus és zavartalan lesz, mint a töb­bi reformkörrel, amelyek meg­értik: kölcsönös tolerancia és mértéktartás szükségeltetik a pártlappal való kapcsolatban, amely csak azt a helyet oszt­hatja el közöttük, amely ren­delkezésére áll. Ennyit tudtunk hozzáfűzni a levélhez, amelyet a Magyar Nemzet — mint bevezetőnkben jeleztük — egy nappal koráb­ban az Országos Sajtószolgálat hírei között OS jelzéssel közölt. Ami természetesen elgondol­kodtathatja az olvasót, miért nem közölte az OS e hírét egy­idejűleg a többi napilap, hiszen ezek az MTI telexgépein egy­idejűleg érkeznek minden új­sághoz. A kérdés jogos. Azért nem közölték — közöltük —, mert az OS jelzés, finoman szólva, nem felel meg a tények­nek, alkalmazása tehát, ha úgy tetszik, félrevezető, ami szinte példátlan saj­tógyakorlatunk­­ban. A tájékoztatási források jelzésének kisajátítására még az elmúlt évtizedek felejtendő sajtógyakorlatából sem tudunk példát. Az Országos Sajtószol­gálat, ezt a közleményt sem kedden, sem ezt megelőzően nem kapta meg, következés­képp nem is adhatta ki a la­poknak ... - A félbeszakadt tárgyalások fonalát ismét felvéve, javasol­juk a Nyílt levél íróinak, ke­ressük meg együtt annak mód­ját, hogy az olvasó tartalmas és élvezetes formában ismerked­hessen meg nézeteikkel. 5 Nyílt levél... Eötvös Pál Népszabadság főszerkesztője Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Az MSZMP Budapesti Re­formkorok és Reform-alap­­szervezetek Koordinációs Ta­nácsa munkabizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy fel­mérést készítsen a fővárosi kongresszusi küldöttválasztás eddigi tapasztalatairól, és azt a Népszabadságban hozza nyil­vánosságra. Sajnálattal konstatáltuk azonban, hogy pártunk köz­ponti lapja — korábbi ígérete ellenére — a mai napig nem volt hajlandó felmérésünket leközölni, míg a felmérésünk­ről készített és erősen lerövi­dített interjúra való heves rea­gálásoknak már nemegyszer adott helyet. Meg kell állapítanunk, hogy az 1989. augusztus 3-án a Nép­­szabadságban „Hírgettó?” cí­men megjelent cikkben az SZDSZ előző napi nyilatkoza­tából idézettek „... számos na­pilap a szöveget felismerhetet­­lenségig lerövidíti, gyakran meg is hamisítja annak ere­deti jelentését”, nemcsak az el­lenzéki szervezetek nyilatko­zataira igazak. Nem egy re­formkori közlemény esett már az SZDSZ által is kifogásolt szerkesztői gyakorlat áldoza­tául. Mozgalmunk — miután az MSZMP megújulásáért küzd­ő természetes sajtóorgánumának tekinti a Népszabadságot, azon­ban a megfelelő együttműkö­dés még nem jött létre. Ezt mutatja a fentiekben említett felmérésünk sorsa is, amelyet többszöri ígéretük ellenére sem közöltek le. Ezért az Országos Sajtószol­gálathoz voltunk kénytelenek fordulni. A leadott közlemé­nyünket a Népszabadság a fel­­ismerhetetlenségig lerövidítet­te, és meg is hamisította annak eredeti jelentését, sőt ellenke­zőjére fordította azt. Az jelent meg ugyanis — a nevünkben —, hogy „a vizsgá­lat tapasztalatai szerint a kül­döttválasztások rendje általá­ban megfelelt az MSZMP KB június 23—24-i határozat 3. pontjának”. A közleményünkből egyér­telműen kiderül, hogy a kül­döttválasztás a vizsgált kerü­letek többségében jelentősen eltért a KB-határozat 3. pont­jában foglaltaktól. A felméré­sünkről ugyan volt lehetősé­günk némi információt adni — munkabizottságunk egyik tag­ja, D. Füzesi Györgyivel ké­szült interjú révén —, de eb­ben sem volt sok köszönet, hisz az erőteljes rövidítés, vá­gás következtében az interjú egyes részei jogos félreérté­sekre adtak okot. A nyilatkozó ezzel kapcsolatos sajnálkozá­sát a Népszabadság nem kö­zölte. A felmérésről az „Országos Sajtószolgálat közleményként” megjelentetett anyag és az in­terjú tehát nem bizonyult al­kalmas eszköznek a teljes és hiteles tájékoztatáshoz. Mindezen okok következté­ben nyomatékosan kérjük Ön­höz írt levelünk és a felmérés teljes terjedelmű közlését, még ezen a héten. Budapest, 1989. VIII. 7. Elvtársi üdvözlettel! A Koordinációs Tanács meg­bízásából. Barcs Anna s. k. Fodor László Bertalan s. k. Molnár Károly s. k.

Next