Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
1989. augusztus 10., csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP Magyar politikusok népszerűsége A legfrissebb közvélemény-kutató eredménye A Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1988 szeptembere óta hat olyan országos vizsgálatot végzett, melyek során kérte a felmérésben részt vevőket, hogy osztályozzanak le egy 1 5-ig terjedő skálán néhány politikust. Az 5-ös a legrokonszenvesebbnek járt. (Az adatok feldolgozása során az ötfokú skálát 0—100-ig terjedő skálára változtattuk.) A hat vizsgálat adatainak összevetésekor azt tapasztaltuk, hogy míg az első felvételnél a pontszármok szűk (65—73- ig terjedő) skálán mozogtak, a későbbi vizsgálatok során az intervallumok rendre 60—76, 57—78, 49—78, 45—80, 43—80 pontra tágultak. Ez arra utal, hogy a kezdetben „arcnélküli”, s ezért kevésbé megítélhető politikusok az MSZMP polarizálódásával, a különböző nézetek és nézetkülönbségek vállalásával, a nyilvánosság növekedésével mindinkább megítélhetővé váltak. 1988 szeptemberében a pontszámok csak egy szűk skálán mozognak, s így a pontok közti különbségek egészen csekélyek. A novemberi felvételkor már többen kerültek a felső sávba. Az adatokból az derül ki, hogy az ismertebb, már évek óta közszereplést vállaló politikusok rokonszenvesebbek voltak a közvélemény számára, míg a politikai közéletben éppen csak feltűnő nevek a középső sávba kerültek, mint például Németh Miklós, Nagy Sándor, Iványi Pál. 1989 márciusában már három csoport különböztethető meg. Király Zoltán — akinek neve először került a névsorba — kapta a legnagyobb pontszámot, ezúttal is a felső sávban van Pozsgay Imre, és ebbe a csoportba került Németh Miklós, akinek a pontszáma 76-ra nőtt. Ugyanakkor a középmezőnybe csúszott azon politikusok többsége, akik az előző felvételkor ismertségüknél fogva a legtöbb pontot kapták. E tendencia felerősödését figyelhetjük meg a májusi és júniusi vizsgálatok eredményeiben is. Ugyanakkor azok, akiknek márciusban csökkenni kezdett a pontszáma, májusban és júniusban még kevesebb pontot értek el, így az akkori középsőből az alsó sávba került Grósz Károly, Kádár János és Berecz János. Júliusi felvételünkkor a már többször kérdezett személyiségeken kívül a névsorba került Csurka István, Orbán Viktor,Rácz Sándor és Ribánszki Róbert neve is. Míg az előbbiek ismertsége 80—90 százalék körül mozgott, az újonnan bekerülteket viszonylag kevesen ismerték (Ribánszki Róbertét 26, Rácz Sándort 27, Orbán Viktort 35, Csurka Istvánt 41 százalékban). Közülük három politikus a középső sávba került. Itt is érvényesül hát az a korábbi megállapítás, hogy a kevésbé ismert politikusok rokonszenvpontszámaikkal a középmezőnybe kerülnek. A felső csoportban a már eddig is legtöbb pontot elérő politikusok szerepelnek. Eddig azt néztük meg, hogy egy-egy felvételkor kik azok, akiknek pontszámai azonos csoportokba jutottak. Ha viszont abból a szempontból vizsgáljuk az adatokat, hogy az egyes politikusok pontszámai a különböző időpontokban miként változnak, akkor négy fő típust különböztethetünk meg. Az elsőt azok alkotják, akik mindvégig sok pontot kaptak, a pontszámok között az eltérés kicsi, az irántuk érzett rokonszenv egyenletesen nagy, nem ingadozik (például Pozsgay Imre, Király Zoltán, Szűrös Mátyás). A második csoportba azok kerültek, akiknek pontszámai közt szintén nincs nagy ingadozás, de pontjaik alacsonyabbak, mint az első csoportba tartozóké, így ők a középmezőnyben helyezkednek el (például Nyers Rezső, Kulcsár Kálmán.) A harmadik típusba a folyamatosan emelkedő pontszámot elérő politikusok kerülnek (például Németh Miklós). A negyedik típust pedig azok alkotják, akik iránt a rokonszenv folyamatosan csökken (például Grósz Károly, Berecz János). Általános tendencia, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munkások az átlagosnál magasabb pontszámot, a középfokú iskolai végzettségűek, a szakmunkások és a nem diplomás szellemi dolgozók az átlaghoz hasonló pontszámot, a felsőfokú iskolai végzettségűek és az értelmiség az átlagosnál alacsonyabb pontszámot adnak. A 18—39 év közöttiek az átlagnál alacsonyabb, a 60 évnél idősebbek pedig az átlagnál magasabb pontszámot adtak a politikusoknak. (Megjegyzést az 1989. augusztus 1-jén, a Magyar Nemzetben Az MSZMP Elnökségének rokonszenvindexe címen megjelent felmérés a budapesti lakosok körében végzett közvélemény-kutatások eredményeit tartalmazza, míg a fenti vizsgálatok 1000 fős országos reprezentatív mintán készültek. Ez az adatok közötti eltérések oka.) Lehmann Hedvig Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1988. 1988. 1989. 1989. 1989. 1989. szept. nov. márc. május június július Pozsgay I. 70 76 76 78 78 79 Berecz J. 70 72 67 59 52 54 Németh M.— 66 76 75 80 80 Grósz K. 69 70 74 53 45 48 Nyers R. 65 69 71 72 66 73 Kádár J. 67 70 61 58 48— Medgyessy P. 65 69 71— 66— Iványi P.— 60— — — — Stadinger I.— — 54— — — Nagy L. 65 ' 70 67 59— Király Z.— — 78 78 73 74 Kulcsár K.— — 67 67 61— Huszár I.— — 37 49— — Békési L.— — — ** — 59— Horn Gy.— — —— 66 67 Szűrös M.— — — 72 70 71 Csurka I.— ——— — 61 Orbán V.— — — — — 57 Rácz S.— — — — — 56 Ribánszki R.— — — 43 Felhívás a világ magyarságához Szolidaritás a Romániában üldözött magyar értelmiségiekkel Az alulírott neves személyiségek az Országos Sajtószolgálat útján az alábbi felhívást intézte a világ magyarságához: Mi, akik részt vettünk Kecskeméten a nagyvilág magyarságának kulturális együttműködését kifejező VI. anyanyelvi konferencián, emberi és baráti szolidaritásunkat nyilvánítják ki a Romániában üldözött magyar értelmiség neves képviselői: Cs. Gyimesi Éva, a kolozsvári egyetem magyar tanszékének tanára, Cseke Péter író és újságíró, valamint Tőkés László temesvári református lelkész iránt. Felhívjuk a világ magyarságát, hogy kísérje figyelemmel üldözött barátaink sorsát, s járjon el a számára otthont adó országok kormányzatánál, a nemzetközi szervezeteknél, továbbá a román külképviseleteknél annak érdekében, hogy mindhárman zaklatás nélkül gyakorolhassák hivatásukat. Kecskemét, 1989. augusztus 9. Bartók Béla, Balla D. Károly (Szovjetunió), Csoóri Sándor, Czine Mihály, Dobos László (Csehszlovákia), Fekete Pál (USA), Galambos Ferenc (Ausztria), Gömöri György (Anglia), Hanák Péter, Imre Samu, Juhász Gyula, Komlós Attila, Köteles Pál, Kürti László református püspök, Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia elnöke, Nagy Károly (USA), Pomogáts Béla, Romhányi László (Anglia), Ruttkay Iván, (Svédország), Szabó Zoltán, Szente Imre (Svédország), Tenke Sándor, Várdy Ágnes (USA), Világhy Katalin (NSZK) és további aláírók. Ne döntsenek a tagság nélkül! Nyilvános pártbizottsági ülés Angyalföldön Az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának nyilvános ülésén ismét bebizonyosodott: jóllehet a demokrácia idő- és energiaigényes, s alkalmanként fárasztó, ennél hasznosabb módszert még nem sikerült találni. Az ülés első napirendi pontjaként a kongresszusi küldöttválasztás módját vitatták meg a részvevők,vállalva a vélemények szembesítését, az újabb döntés kockázatát. Angyal Ádám első titkár három javaslatot bocsátott vitára. Eszerint összevont taggyűlésen, esetleg újfent küldöttértekezleten vagy pedig maguk a küldöttcsoportok válasszák meg azokat, akik a kongreszszuson képviselik a kerületet. Elmondta, módot kell találni rá, hogy a kerületi titkárok, és a reformkörök megbízottai is indulhassanak a választási küzdelemben. A vitában előbb a pártbizottsági tagok, majd a meghívottak és vendégek is kifejthették véleményüket. Néhányan szóvá tették: alapszervezetük tagjai máig sem tudják, ki valójában a jelöltjük és az mit képvisel. Így megbízatása kétes értékű. A vitát követően az első titkár annak a nézetének adott hangot, hogy ha kétségek merülnek fel a küldöttek személyét, programját, s a szavazás módját illetően, akkor indokolt legitimitásukat minél biztosabb alapra helyezni. Épp ezért a pártbizottság végül is megerősítette a helyszínen kialakult többségi véleményt: szeptember 9-én a kerület ismételten pártértekezleten dönt kongresszusi képviselőiről. A napirend szerint ezután a szervezeti szabályzat vitájában megfogalmazódott véleményekről, a delegálási rendszerről és a párt gazdálkodásáról tárgyaltak. E napirend vitájában az az álláspont győzött, hogy ne a pártbizottság foglaljon állást a szervezeti szabályzat tervezetének kérdésében, hanem az a kongresszusi küldöttek tiszte legyen. Barabás János, a PIB tagja, a KB titkára e kérdéskör kapcsán kifejtette, hogy a pártélet központi kérdése: milyen pártot akarunk, s ezt majd a szervezeti szabályzat rögzíti. Miután a kongresszusnak, a párt e fontos tanácskozásának a tartalmas előkészítéséhez mindvégig szükség van az álláspontok, észrevételek folyamatos továbbítására, hasznos segítség minden, nem végleges álláspont ismerete is. Sajnos a távollévő többség nem szólítható meg, de talán őket is mozgósítja az előreláthatólag a jövő héten megjelenő programnyilatkozat-tervezet. E munkabizottsági anyag nem testületi véleményt tükröz, így a tagságnak a legszélesebb körben lesz módja kifejteni róla a véleményét. K. K. Agrárpárt alakul Szabolcsban? A mezőgazdasági dolgozóknak érdekeik érvényesítésére önálló, saját pártra lenne szükségük — fogalmazták meg a Szabolcs-Szatmár megyei termelőszövetkezeti vezetők a decemberi TOT-kongresszust előkészítő öt tájértekezletük mindegyikén —, erről tájékoztatta az MTI tudósítóját a Teszöv elnöke. Elmondta még: az alapítást szorgalmazók úgy érzik, hogy a jelenleg működő pártok közül egyik sem vállalja fel kellően az ágazat érdekeinek képviseletét. Véleményük szerint éppen ezért lenne szükség saját pártra, annál is inkább, mivel a döntéseket hozó parlamentben megfelelő képviselet nélkül hátrányba kerülhet a mezőgazdaság. A szabolcsi termelőszövetkezeti vezetők úgy vélik, hogy az új pártnak megalakulását követően nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem a vidéken, a falvakban élők gondjainak megoldását is fel kell vállalnia. Egyben sürgették, hogy a már meglevő érdek-képviseleti szövetségek — a TDT és a Teszöv — a jövőben határozottabban lépjenek fel a termelőszövetkezetekért, kövessenek el mindent a paraszti, a vidéki munka leértékelődésének megállításáért. A szatmár-beregi tájegységben gazdálkodó tsz-ek — mivel az adottságaik a jelenlegitől eltérő érdekképviseletet igényelnek — kezdeményezik a megyén belül önálló, saját szövetségük megalakítását. Az előkészítő munkára intézőbizottságot alakítottak, amely a szervezési feladatokat is ellátja. Amennyiben megalakul a szatmár-beregi termelőszövetkezetek területi szövetsége, két Teszöv lesz Szabolcsban. Erre Bács-Kiskunban már van példa, ahol két szövetség működik. Nem számolják fel a Laborműveket Az esztergomi Labor Műzeripari Műveknél tegnap gyűlést rendeztek a társadalmi, gazdasági vezetők és a dolgozók képviselőinek részvételével. Héjj Antal, az Ipari Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatta őket a vállalat életében bekövetkezett alapvető változásokról, nehéz pénzügyi elyzetének következményeiről. Utalt arra, hogy a vállalat élére több mint egy évvel ezelőtt kinevezett biztosok mandátuma lejárt. Irányításukkal önszanálás keretében — azaz állami támogatás nélkül — sikerült fenntartani a gyár működőképességét. Egyszerűsítették szervezetét, vezérigazgatóságát megszüntették, értékesítették feleslegessé vált vagyonát. Budapesti gyáregységét részvénytársasággá alakították át. Ilyen és más intézkedésekkel elejét vették további veszteségek keletkezésének, a gyár adóssága azonban változatlanul meghaladja vagyonának értékét. A kérdésekre válaszolva a minisztérium képviselője bejelentette, hogy a biztosok megbízatását nem hosszabbítják meg. A vállalat igazgatójának Réz Lászlót — eddigi gyáregységvezetőt — nevezte ki az ipari miniszter. Augusztus 20-án befejeződik a vállalatnál az állami szanálási eljárás, amely ez év februárjában kezdődött meg. A határidő közeledése meglehetősen nagy aggodalmat váltott ki a dolgozók körében. Ezzel kapcsolatban Héjj Antaltól megnyugtató választ kaptak. Nagy a valószínűsége annak, hogy meghosszabbítják a szanálási eljárást, mégpedig azért, mert komoly esély van a gyár sorsának végleges és megnyugtató rendezésére. Eredményesnek ígérkező üzleti tárgyalásokat folytatnak külföldi cégekkel vegyes vállalat alakításáról, működő külföldi tőke bevonásával. Nemrégiben a világ egyik legjobb szakértőcsoportja alaposan „átvilágította” a műszeripari műveket, s megállapította, hogy érdemes megmenteni modern technikáját. Egy angol világcéggel együttműködve akarnak berendezkedni speciális gépjármű-felépítmények gyártására, de terveik, ajánlataik iránt még 30 cég érdeklődik. A tárgyalások a szanáló szervezet irányításával folynak, s azért hosszabbítják meg a szanálási eljárást, hogy időt adjanak a vállalatnak a szerződések megkötésére. (MTI) (...és válasz) A figyelmes olvasó, aki több lapot is forgat, észreveszi, hogy a Népszabadság főszerkesztőjéhez intézett nyílt levél már egy nappal előbb megjelent a Magyar Nemzetben. Igaz, két apró változtatással: nem tűnik ki a címzett, éshiányzik az e heti közlést igénylő utolsó bekezdés. Ennél a körülménynél fontosabb a vita lényege: a budapesti reformkorok szóban forgó közleményét nem tudtuk teljes terjedelemben leközölni. Ezért interjút készítettünk erről a témáról D. Füzesi Györgyivel. Tény, hogy ezt az interjút rövidítettük — ezt teszi a világ minden lapja. Sok minden szorít minket a kényszerű rövidítésre. Politikai életünk fejlődésével együttjár, hogy mind több az önálló közlemény is, s ezek jelentős része roppant terjedelmes. Vannak napok, amikor olyan mennyiségű állásfoglalás kerül a szerkesztő asztalára, hogy az megtöltene egy teljes lapszámot, de hát az újságolvasó egy megújuló pártlaptól nemcsak azt várja, hogy a nyilatkozatok tárának funkcióját betöltse. Ami a másik észrevételt illeti: a felmérés felületes rövidítését augusztus 3-i számunkban teljes joggal kifogásolják. Hogy azonban nem szándékos torzításról volt szó a részünkről, azt érzékelteti az is, hogy apár július 19-én ismertetőt közöltünk („A budapesti reformkorok a kongresszusi küldöttválasztásról”), amely tükrözte az ügyben elfoglalt élesen kritikus álláspontjukat. A budapesti reformkörök nehezményezték eljárásunkat, s amint a nyílt levélből kitetszik, követelték az eredeti felmérés teljes terjedelmű közlését. A témáról D. Füzesi Györgyivel készült interjú után azonban úgy éreztük, és továbbra is úgy véljük, hogy a felmérés eredeti formájában való közlése már értelmetlen lenne. De mivel a budapesti reformkörök képviselői úgy látták, hogy az interjú rövid formája félreértésekhez vezetett, felajánlották nekik — némileg olvasmányosabb anyag közlésére törekedvén —, hogy a szöveg eredeti (vagy akár annál nagyobb) terjedelmében, tehát minden rövidítés nélkül egy újabb interjút készítünk a vizsgálatban érintett valamennyi kérdésről. Más szóval csupán formai-műfaji jellegű kérésünk volt. Ajánlatunkat nem utasították el, ígéretet tettek annak megfontolására. Még vártuk a választ, amikor laptársunk hasábjain láttuk viszont a levelet. A korszerű lapokat általában a szerkesztőségekben szerkesztik, és semmilyen előjellel sem kívánunk visszatérni a korábbi intézményrendszer ezzel ellentétes gyakorlatához: nem vállalhatjuk olyan ultimatív követelések teljesítését, hogy teljes terjedelemben és záros határidőn belül közöljünk állásfoglalásokat. Nem azért nem vállalhatjuk, mert nem értünk egyet tartalmukkal, hanem azért, mert szerkesztett újságot, s nem közlönyt akarunk az olvasó kezébe adni. Egyébként megjegyezzük, hogy már eddig is joggal érezhették úgy a reformkörök, a Népszabadság sajátjuk, velük együtt küzd az MSZMP megújulásáért, állásfoglalásaik lényegét sorra, rendre közöljük, mint ahogy tere van lapunkban más MSZMP-platformoknak, irányzatoknak is. Nem maradt pusztán deklaráció az, ami elhangzott a szegedi tanácskozáson: hasábjaink a reformkörök rendelkezésére állnak. Egyébként statisztikánk kimutatja: nincs még egy másik reformkör, amely akár megközelítőleg olyan mértékben élhetett volna ennek lehetőségével, mint a budapesti. Ezt a körülményt az érintettek mindeddig elismerésükkel honorálták is. Reméljük, hogy a viszony a budapesti reformkörökkel végül ismét éppoly harmonikus és zavartalan lesz, mint a többi reformkörrel, amelyek megértik: kölcsönös tolerancia és mértéktartás szükségeltetik a pártlappal való kapcsolatban, amely csak azt a helyet oszthatja el közöttük, amely rendelkezésére áll. Ennyit tudtunk hozzáfűzni a levélhez, amelyet a Magyar Nemzet — mint bevezetőnkben jeleztük — egy nappal korábban az Országos Sajtószolgálat hírei között OS jelzéssel közölt. Ami természetesen elgondolkodtathatja az olvasót, miért nem közölte az OS e hírét egyidejűleg a többi napilap, hiszen ezek az MTI telexgépein egyidejűleg érkeznek minden újsághoz. A kérdés jogos. Azért nem közölték — közöltük —, mert az OS jelzés, finoman szólva, nem felel meg a tényeknek, alkalmazása tehát, ha úgy tetszik, félrevezető, ami szinte példátlan sajtógyakorlatunkban. A tájékoztatási források jelzésének kisajátítására még az elmúlt évtizedek felejtendő sajtógyakorlatából sem tudunk példát. Az Országos Sajtószolgálat, ezt a közleményt sem kedden, sem ezt megelőzően nem kapta meg, következésképp nem is adhatta ki a lapoknak ... - A félbeszakadt tárgyalások fonalát ismét felvéve, javasoljuk a Nyílt levél íróinak, keressük meg együtt annak módját, hogy az olvasó tartalmas és élvezetes formában ismerkedhessen meg nézeteikkel. 5 Nyílt levél... Eötvös Pál Népszabadság főszerkesztője Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Az MSZMP Budapesti Reformkorok és Reform-alapszervezetek Koordinációs Tanácsa munkabizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy felmérést készítsen a fővárosi kongresszusi küldöttválasztás eddigi tapasztalatairól, és azt a Népszabadságban hozza nyilvánosságra. Sajnálattal konstatáltuk azonban, hogy pártunk központi lapja — korábbi ígérete ellenére — a mai napig nem volt hajlandó felmérésünket leközölni, míg a felmérésünkről készített és erősen lerövidített interjúra való heves reagálásoknak már nemegyszer adott helyet. Meg kell állapítanunk, hogy az 1989. augusztus 3-án a Népszabadságban „Hírgettó?” címen megjelent cikkben az SZDSZ előző napi nyilatkozatából idézettek „... számos napilap a szöveget felismerhetetlenségig lerövidíti, gyakran meg is hamisítja annak eredeti jelentését”, nemcsak az ellenzéki szervezetek nyilatkozataira igazak. Nem egy reformkori közlemény esett már az SZDSZ által is kifogásolt szerkesztői gyakorlat áldozatául. Mozgalmunk — miután az MSZMP megújulásáért küzdő természetes sajtóorgánumának tekinti a Népszabadságot, azonban a megfelelő együttműködés még nem jött létre. Ezt mutatja a fentiekben említett felmérésünk sorsa is, amelyet többszöri ígéretük ellenére sem közöltek le. Ezért az Országos Sajtószolgálathoz voltunk kénytelenek fordulni. A leadott közleményünket a Népszabadság a felismerhetetlenségig lerövidítette, és meg is hamisította annak eredeti jelentését, sőt ellenkezőjére fordította azt. Az jelent meg ugyanis — a nevünkben —, hogy „a vizsgálat tapasztalatai szerint a küldöttválasztások rendje általában megfelelt az MSZMP KB június 23—24-i határozat 3. pontjának”. A közleményünkből egyértelműen kiderül, hogy a küldöttválasztás a vizsgált kerületek többségében jelentősen eltért a KB-határozat 3. pontjában foglaltaktól. A felmérésünkről ugyan volt lehetőségünk némi információt adni — munkabizottságunk egyik tagja, D. Füzesi Györgyivel készült interjú révén —, de ebben sem volt sok köszönet, hisz az erőteljes rövidítés, vágás következtében az interjú egyes részei jogos félreértésekre adtak okot. A nyilatkozó ezzel kapcsolatos sajnálkozását a Népszabadság nem közölte. A felmérésről az „Országos Sajtószolgálat közleményként” megjelentetett anyag és az interjú tehát nem bizonyult alkalmas eszköznek a teljes és hiteles tájékoztatáshoz. Mindezen okok következtében nyomatékosan kérjük Önhöz írt levelünk és a felmérés teljes terjedelmű közlését, még ezen a héten. Budapest, 1989. VIII. 7. Elvtársi üdvözlettel! A Koordinációs Tanács megbízásából. Barcs Anna s. k. Fodor László Bertalan s. k. Molnár Károly s. k.