Népszabadság, 1989. augusztus (47. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-10 / 187. szám

1989. augusztus 10,; csütörtök NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 5 Magyar politikusok népszerűsége A legfrissebb közvélemény-kutató' eredménye A Magyar Közvélemény-ku­tató Intézet 1988 szeptembere óta hat olya'n országos vizsgá­latot végzett, melyek során kérte a felmérésben részt ve­vőket, hogy osztályozzanak le egy 1—5-ig terjedő skálán né­hány politikust. Az 5-ös a leg­rokonszenvesebbnek járt. (Az adatok feldolgozása során az ötfokú skálát 0—100-ig terje­dő skálára változtattuk.) A hat vizsgálat adatainak összevetésekor azt tapasztal­tuk, hogy míg az első felvétel­nél a pontszárriok szűk (65—73- ig terjedő) skálán mozogtak, a későbbi vizsgálatok során az intervallumok rendre 60—76, 57—78, 49—78, 45—80, 43—80 pontra tágultak. Ez arra utal, hogy a kezdetben „arcnélküli”, s ezért kevésbé megítélhető politikusok az MSZMP pola­rizálódásával, a különböző né­zetek és nézetkülönbségek vál­lalásával, a nyilvánosság nö­vekedésével mindinkább meg­ítélhetővé váltak. 1988 szeptemberében a pont­számok csak egy szűk skálán mozognak, s így a pontok köz­ti különbségek egészen cseké­lyek. A novemberi felvételkor már többen kerültek a felső sávba. Az adatokból az derül ki, hogy az ismertebb, már évek óta közszereplést vállaló politiku­sok rokonszenvesebbek voltak a közvélemény számára, míg a politikai közéletben éppen csak feltűnő nevek a középső sávba kerültek, mint például Németh Miklós, Nagy Sándor, Iványi Pál. 1989 márciusában már há­rom csoport különböztethető meg. Király Zoltán — akinek neve először került a névsor­ba — kapta a legnagyobb pontszámot, ezúttal is a felső sávban van Pozsgay Imre, és ebbe a csoportba került Né­meth Miklós, akinek a pont­száma 76-ra nőtt. Ugyanakkor a középmezőnybe csúszott azon politikusok többsége, akik az előző felvételkor ismertségük­nél fogva a legtöbb pontot kapták. E tendencia felerősödését fi­1988. 1988. 1989. 1989. 1989. 1989. szept. nov. márc. május junius július Pozsgay I. 70 76 76 78 78 79 Berecz J. 70 72 67 59 52 54 Németh M. — 66 76 75 80 80 Grósz K. 69 70 €4 53 45 48 Nyers R. 65 69 71 72 66 73 Kádár J. 67 70 61 58 48 — Medgyessy P. 65 69 71 — 66 — Iványi P. — 60 — — — — Stadinger I. — — 54 — — — Nagy S. 6S ' 70 67 59 — Király Z. — — 78 78 73 74 Kulcsár K. — — 67 67 61 — Huszár I. — — 37 49 — — Békési L. — — — ** — 59 — Horn Gy. — — —­— 66 67 Szűrös M. — — — 72 70 71 Csurka I. — T­— ' — — 61 Orbán V. — — — — — 57 Rácz S. — — — — — 56 Ribánszki R. — — — 43 gyelhetjük meg a májusi és jú­niusi vizsgálatok eredményei­ben is. Ugyanakkor azok, akik­nek márciusban csökkenni kez­dett a pontszáma, májusban és júniusban még kevesebb pontot értek el, így az akkori középsőből az alsó sávba ke­rült Grósz Károly, Kádár Já­nos és Berecz János. Júliusi felvételünkkor a már többször kérdezett személyisé­geken kívül a névsorba került Csurka István, Orbán Viktor, -Rácz Sándor és Ribánszki Ró­bert neve is. Míg az előbbiek ismertsége 80—90 százalék kö­rül mozgott, az újonnan be- kerülteket viszonylag kevesen ismerték (Ribánszki Róbertét 26, Rácz Sándort 27, Orbán Viktort 35, Csurka Istvánt 41 százalékban). Közülük három politikus a középső sávba ke­rült. Itt is érvényesül hát az a korábbi megállapítás, hogy a kevésbé ismert politikusok ro- konszenvpontszámaikkal a kö­zépmezőnybe kerülnek. A fel­ső csoportban a már eddig is legtöbb pontot elérő politiku­sok szerepelnek. Eddig azt néztük meg, hogy egy-egy felvételkor kik aiok, akiknek pontszámai azonos csoportokba jutottak. Ha vi­szont abból a szempontból vizsgáljuk az adatokat, hogy az egyes politikusok pontszá­mai a különböző időpontokban miként változnak, akkor négy fő típust különböztethetünk meg: Az elsőt azok alkotják, akik mindvégig sok pontot kaptak; a pontszámok között az eltérés kicsi, az irántuk érzett rokon- szénv egyenletesen nagy, nem ingadozik (például Pozsgay Im­re, Király Zoltán, Szűrös Má­tyás). A második csoportba azok kerültek, akiknek pontszámai közt szintén nincs nagy inga­dozás, de pontjaik alacsonyab­bak, mint az első csoportba tartozóké, így ők a középme­zőnyben helyezkednek el (pél­dául Nyers Rezső, Kulcsár Kálmán.) A harmadik típusba a folya­matosan emelkedő pontszámot elérő politikusok kerülnek (például Németh Miklós). A negyedik típust pedig azok al­kotják, akik iránt a rokon- szenv folyamatosan csökken (például Grósz Károly, Berecz János). Általános tendencia, hogy az alacsony iskolai végzettségűek, a segéd- és betanított munká­sok az átlagosnál magasabb pontszámot, a középfokú isko­lai végzettségűek, a szakmun­kások és a nem diplomás szel­lemi dolgozók az átlaghoz ha­sonló pontszámot, a felsőfokú iskolai végzettségűek és az ér­telmiség az átlagosnál alacso­nyabb pontszámot adnak. A 18—39 év közöttiek az átlagnál alacsonyabb, a 60 évnél időseb­bek pedig az átlagnál maga­sabb pontszámot adtak a poli­tikusoknak. (Megjegyzést az 1989. augusz­tus 1-jén, a Magyar Nemzet­ben Az'MSZMP Elnökségének rokonszenvindexe címen meg­jelent felmérés a budapesti la­kosok körében végzett közvé­lemény-kutatások eredményeit tartalmazza, míg a fenti vizs­gálatok 1000 fős országos rep­rezentatív mintán készültek. Ez az adatok közötti eltérések oka.) Lehmann Hedvig Magyar Közvélemény-kutató Intézet Felhívás a világ magyarságához Szolidaritás a Romániában üldözött magyar értelmiségiekkel Nem számolják fel a Laborműveket Az alulírott neves személyisé­gek az Országos Sajtószolgálat útján az alábbi felhívást intézte a világ magyarságához: Mi, akik részt vettünk Kecs­keméten a nagyvilág magyar­ságának kulturális együttmű­ködését kifejező VI. anyanyel­vi konferencián, emberi és ba­ráti szolidaritásunkat nyilvá­nítjuk ki a Romániában üldö­zött magyar értelmiség neves képviselői: Cs. Gyimesi Éva, a kolozsvári egyetem magyar tanszékének tanára, Cseke Pé­ter író és újságíró, valamint Tőkés László temesvári refor­mátus lelkész iránt. Felhívjuk a világ magyarságát, hogy kí­sérje figyelemmel üldözött ba­rátaink sorsát, s járjon el a számára otthont adó országok kormányzatánál, a nemzetközi szervezeteknél, továbbá a ro- mán külképviseleteknél annak érdekében, hogy mindhárman zaklatás nélkül gyakorolhassák hivatásukat. Kecskemét> 1989. augusztus 9. Bartók Béla, Bállá D. Károly (Szovjetunió), Csoóri Sándor, Czi- ne Mihály, Dobos László (Cseh­szlovákia), Fekete Pál (USA), Ga­lambos Ferenc (Ausztria), Gömöri György (Anglia), Hanák Péter, Im­re Samu, Juhász Gyula, Komlós Attila, Köteles Pál, Kürti László református püspök, Lőrincze Lajos, az anyanyelvi konferencia elnöke, Nagy Károly (USA), Pomogáts Bé­la, Romhányi László. (Anglia), Ruttkay Iván, (Svédország), Szabó Zoltán, Szente Imre (Svédország), Tenke Sándor, Várdy Ágnes (USA), Világhy Katalin (NSZK) és további aláírók. Ne döntsenek a tagság nélkül! Nyilvános pártbizottsági ülés Angyalföldön Az MSZMP XIII. Kerületi Bizottságának nyilvános ülésén ismét bebizonyosodott: jóllehet a demokrácia idő- és energia- igényes, s alkalmanként fá­rasztó, ennél hasznosabb mód­szert még nem sikerült találni. Az ülés első napirendi pont­jaként a kongresszusi küldött­választás módját vitatták meg a részvevők,'vállalva a véle­mények szembesítését, az újabb döntés kockázatát. Angyal Ádám első titkár há­rom javaslatot bocsátott vitá- rg. Eszerint összevont taggyű­lésen, esetleg újfent küldött- értekezleten vagy pedig maguk a küldöttcsoportok válasszák meg azokat, akik a kongresz- szuson képviselik a kerületet. Elmondta, módot kell találni rá, hogy a kerületi titkárok, és a reformkörök megbízottai is indulhassanak a választási küzdelemben. A vitában előbb a pártbi­zottsági tagok, majd a meghí­vottak és vendégek is kifejt­hették véleményüket. Néhá- nyan szóvá tették: alapszerve­zetük tagjai máig sem tudják, ki valójában a jelöltjük és az mit képvisel. Így megbízatása kétes értékű. A vitát követően az első titkár annak a nézeté­nek adott hangot, hogy ha két­ségek merülnek fel a küldöt­tek személyét, programját, s a szavazás módját illetően, ak­kor indokolt legitimitásukat minél biztosabb alapra helyez­ni. Épp ezért a pártbizottság végül is megerősítette a hely­színen kialakult többségi véle­ményt: szeptember 9-én a ke­rület ismételten pártértekezle­ten dönt kongresszusi képvi­selőiről. A napirend szerint ezután a szervezeti szabályzat vitájá­ban megfogalmazódott véle­ményekről, a delegálási rend­szerről és a párt gazdálkodá­sáról tárgyaltak. E napirend vitájában az az álláspont győ­zött, hogy ne a pártbizottság foglaljon állást a szervezeti szabályzat tervezetének kérdé­sében, hanem az a kongresszu­si küldöttek tiszte legyen. Barabás János, a PIB tagja, a KB titkára e kérdéskör kap­csán kifejtette, hogy a pártélet központi kérdése: milyen pár­tot akarunk, s ezt majd a szer­vezeti szabályzat rögzíti. Mi­után a kongresszusnak, a párt e fontos tanácskozásának a tartalmas előkészítéséhez mindvégig szükség van az ál­láspontok, észrevételek folya­matos továbbítására, hasznos segítség minden, nem végle­ges álláspont ismerete is. Sajnos a távollévő többség nem szólítható meg, de talán őket is mozgósítja az előrelát­hatólag a jövő héten megjele­nő programnyilatkozat-terve­zet. E munkabizottsági anyag nem testületi véleményt tük­röz, így a tagságnak a legszé­lesebb körben lesz módja ki­fejteni róla a véleményét. K. K. Agrárpárt alakul Szabolcsban? A mezőgazdasági dolgozók­nak érdekeik érvényesítésére önálló, saját pártra lenne szükségük — fogalmazták meg a Szabolcs-Szatmár megyei termelőszövetkezeti vezetők a decemberi TOT-kongresszust előkészítő öt tájértekezletük mindegyikén —, erről tájékoz­tatta az MTI tudósítóját a Teszöv elnöke. Elmondta még: az alapítást szorgalmazók úgy érzik, hogy a jelenleg műkö­dő pártok közül egyik sem vállalja fel kellően az ágazat érdekeinek képviseletét. Véle­ményük szerint éppen ezért lenne szükség saját pártra, an­nál is inkább, mivel a dönté­seket hozó parlamentben megfelelő képviselet nélkül hátrányba kerülhet a mező- gazdaság. A szabolcsi terme­lőszövetkezeti vezetők úgy vé­lik, hogy az új pártnak meg­alakulását követően nemcsak a mezőgazdasági dolgozók, hanem a vidéken, a falvak­ban élők gondjainak megoldá­sát is fel kell vállalnia. Egy­ben sürgették, hogy a már meglevő érdek-képviseleti szö­vetségek — a TÓT és a Teszöv — a jövőben határozottabban lépjenek fel a termelőszövet­kezetekért, kövessenek el min­dent a paraszti, a vidéki mun­ka leértékelődésének megállí­tásáért. A szatmár-beregi tájegység­ben gazdálkodó tsz-ek — mi­vel az adottságaik a jelenle­gitől eltérő érdekképviseletet igényelnek — kezdeményezik a megyén belül önálló, saját szövetségük megalakítását. Az előkészítő munkára intézőbi­zottságot alakítottak, amely a szervezési feladatokat is ellát­ja. Amennyiben megalakul a szatmár-beregi . termelőszövet­kezetek területi szövetsége, két Teszöv lesz Szabolcsban. Erre Bács-Kiskunban már van példa, ahol két szövetség mű­ködik. Az esztergomi Labor Mű- zeripari Műveknél tegnap gyű­lést rendeztek a társadalmi, gazdasági vezetők és a dolgo­zók képviselőinek részvételé­vel. Héjj Antal, az Ipari Mi­nisztérium főosztályvezetője tá­jékoztatta őket a vállalat éle­tében bekövetkezett alapvető változásokról, nehéz pénzügyi elyzetének következményeiről. Utalt arra, hogy a vállalat élé­re több mint egy évvel ezelőtt kinevezett biztosok mandátu­ma lejárt. Irányításukkal ön­szanálás keretében — azaz ál­lami támogatás nélkül — sike­rült fenntartani a gyár műkö­dőképességét. Egyszerűsítették szervezetét, vezérigazgatóságát megszüntették, értékesítették feleslegessé vált vagyonát. Bu­dapesti gyáregységét részvény- társasággá alakították át. Ilyen és más intézkedésekkel elejét vették további veszteségek ke­letkezésének, a gyár adóssága azonban változatlanul megha­ladja vagyonának értékét. A kérdésekre válaszolva a mi­nisztérium képviselője bejelen­tette, hogy a biztosok megbíza­tását nem hosszabbítják meg. A vállalat igazgatójának Réz Lászlót — eddigi gyáregység­vezetőt — nevezfe ki az-ipari miniszter. Augusztus 20-án befejeződik a vállalatnál az állami szanálá­si eljárás, amely ez év február­jában kezdődött meg. A határ­idő közeledése meglehetősen nagy aggodalmat váltott ki a dolgozók körében. Ezzel kap­csolatban Héjj Antaltól meg­nyugtató választ kaptak. Nagy a valószínűsége annak, hogy meghosszabbítják a szanálási eljárást, mégpedig azért, mert komoly esély van a gyár sorsá­nak végleges és megnyugtató rendezésére. Eredményesnek ígérkező üzleti tárgyalásokat folytatnak külföldi cégekkel vegyes vállalat alakításáról, működő külföldi tőke bevoná­sával. Nemrégiben a világ egyik legjobb szakértőcsoport­ja alaposan „átvilágította” a műszeripari műveket, s megr állapította, hogy érdemes megmenteni modern techniká­ját. Egy angol világcéggel együttműködve akarnak be­rendezkedni speciális gépjár­mű-felépítmények gyártására, de terveik, ajánlataik iránt még 30 cég érdeklődik. A tár­gyalások a szanáló szervezet irányításával folynak, s azért hosszabbítják meg a szanálási eljárást, hogy időt adjanak a vállalatnak a szerződések meg­kötésére. (MTI) Nyílt levél... Eötvös Pál Népszabadság főszerkesztője Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Az MSZMP Budapesti Re­formkorok és Reform-alap- szervezetek Koordinációs Ta­nácsa munkabizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy fel­mérést készítsen a fővárosi kongresszusi küldöttválasztás eddigi tapasztalatairól, és azt a Népszabadságban hozza nyil­vánosságra. Sajnálattal konstatáltuk azonban, hogy pártunk köz­ponti lapja — korábbi ígérete ellenére — a mai napig nem volt hajlandó felmérésünket leközölni, míg a felmérésünk­ről készített és erősen lerövi­dített interjúra való heves rea­gálásoknak már nemegyszer adott helyet. Meg kell állapítanunk, hogy az 1989. augusztus 3-án a Nép- szabadságban „Hírgettó?” cí­men megjelent cikkben az SZDSZ előző napi nyilatkoza­tából idézettek „... számos na­pilap a szöveget felismerhetet- lenségig lerövidíti, gyakran meg is hamisítja annak ere­deti jelentését”, nemcsak az el­lenzéki szervezetek nyilatko­zataira igazak. Nem egy re­formkori közlemény esett már az SZDSZ által is kifogásolt szerkesztői gyakorlat áldoza­tául. Mozgalmunk — miután az MSZMP megújulásáért küzd — természetes sajtóorgánumának tekinti a Népszabadságot, azon­ban a megfelelő együttműkö­dés még nem jött létre. Ezt mutatja a fentiekben említett felmérésünk sorsa is, amelyet többszöri ígéretük ellenére sem közöltek le. Ezért az Országos Sajtószol­gálathoz voltunk kénytelenek fordulni. A leadott közlemé­nyünket a Népszabadság a fel- ismerhetetlenségig lerövidítet­te, és meg is hamisította annak eredeti jelentését, sőt ellenke­zőjére fordította azt. Az jelent meg ugyanis — a nevünkben —, hogy „a vizsgá­lat tapasztalatai szerint a kül­döttválasztások rendje általá­ban megfelelt az MSZMP KB június 23—24-i határozat 3. pontjának”. A közleményünkből egyér­telműen kiderül, hogy a kül­döttválasztás a vizsgált kerü­letek többségében jelentősen eltért a KB-határozat 3. pont­jában foglaltaktól. A felméré­sünkről ugyan volt lehetősé­günk némi információt adni — munkabizottságunk egyik tag­ja, D. Füzesi Györgyivel ké­szült interjú révén —, de eb­ben sem volt sok köszönet, hisz az erőteljes rövidítés, vá­gás következtében az interjú egyes részei jogos félreérté­sekre adtak okot. A nyilatkozó ezzel kapcsolatos sajnálkozá­sát a Népszabadság nem kö­zölte. A felmérésről az „Országos Sajtószolgálat közleményként” megjelentetett anyag és az in­terjú tehát nem bizonyult al­kalmas eszköznek a teljés és hiteles tájékoztatáshoz. Mindezen okok következté­ben nyomatékosan kérjük Ön­höz írt levelünk és a felmérés teljes terjedelmű közlését, még ezen a héten. Budapest, 1989. VIII. 7. Elvtársi üdvözlettel! A Koordinációs Tanács meg­bízásából. Barcs Anna s. k. Fodor László Bertalan s. k. Molnár Károly s. k. (...és válasz) A figyelmes olvasó, aki több lapot is forgat, észreveszi, hogy a Népszabadság főszerkesztő­jéhez intézett nyílt levél mát egy nappal előbb megjelent a Magyar Nemzetben. Igaz, két apró változtatással: nem tű­nik ki a címzett, és .hiányzik az e heti közlést igénylő utolsó bekezdés. Ennél a körülménynél fon­tosabb a vita lényege: a bu­dapesti reformkorok szóban forgó közleményét nem tudtuk teljes terjedelemben leközölni. Ezért interjút készítettünk er­ről a témáról D. Füzesi Györ­gyivel. Tény, hogy ezt az in­terjút rövidítettük — ezt te­szi a világ minden lapja. Sok minden szorít minket a kényszerű rövidítésre. Politi­kai életünk fejlődésével együtt­jár, hogy mind több az önálló közlemény is, s ezek jelentős része roppant terjedelmes. Vannak napok; amikor olyan mennyiségű állásfoglalás kerül a szerkesztő asztalára, hogy az megtöltene egy teljes lapszá­mot, de hát az újságolvasó egy megújuló pártlaptól nemcsak azt várja, hogy a nyilatkoza­tok tárának funkcióját betölt­se. Ami a másik észrevételt il­leti: a felmérés felületes rövi­dítését augusztus 3-i számunk­ban teljes joggal kifogásolják. Hogy azonban nem szándékos torzításról volt szó a részünk­ről, azt érzékelteti az is, hogy rpár július 19-én ismertetőt közöltünk („A budapesti re­formkorok a kongresszusi kül­döttválasztásról”), amely tük­rözte az ügyben elfoglalt éle­sen kritikus álláspontjukat. A budapesti reformkörök ne­hezményezték eljárásunkat, s amint a nyílt levélből kitet­szik, követelték az eredeti fel­mérés teljes terjedelmű közlé­sét. A témáról D. Füzesi Györ­gyivel készült interjú után azonban úgy éreztük, és to­vábbra is úgy véljük, hogy a felmérés eredeti formájában való közlése már értelmetlen lenne. De mivel a budapesti reformkörök képviselői úgy látták, hogy az interjú rövid formája félreértésekhez veze­tett, felajánlottuk nekik — né­mileg olvasmányosabb anyag közlésére törekedvén —, hogy a- szöveg eredeti (vagy akár annál nagyobb) terjedelmében,/ tehát minden rövidítés nélkül egy újabb interjút készítünk a vizsgálatban érintett vala­mennyi kérdésről. Más szóval csupán formai-műfaji jellegű kérésünk volt. Ajánlatunkat nem utasították el, ígéretet tet­tek annak megfontolására. Még vártuk a választ, amikor lap­társunk hasábjain láttuk vi­szont a levelet. A korszerű lapokat általá­ban a szerkesztőségekben szer­kesztik, és semmilyen előjellel sem kívánunk visszatérni a ko­rábbi intézményrendszer ezzel ellentétes gyakorlatához: nem vállalhatjuk olyan ultimatív követelések teljesítését, hogy teljes terjedelemben és záros határidőn belül közöljünk ál­lásfoglalásokat. Nem azért nem vállalhatjuk, mert nem értünk egyet tartalmukkal, hanem azért, mert szerkesztett újsá­got, s nem közlönyt akarunk az olvasó kezébe adni. Egyébként megjegyezzük, hogy már eddig is joggal érezhették úgy a re­formkörök, a Népszabadság sajátjuk, velük együtt küzd az MSZMP megújulásáért: állás- foglalásaik lényegét sorra, rendre közöljük, mint ahogy tere van lapunkban más MSZMP-platformoknak, irány­zatoknak is. Nem maradt pusz­tán deklaráció az, ami elhang­zott a szegedi tanácskozáson: hasábjaink a reformkörök ren­delkezésére állnak. Egyébként statisztikánk kimutatja: nincs még egy másik reformkor, amely akár fnegközelítőleg olyan mértékben élhetett volna ennek lehetőségével, mint a budapesti. Ezt a körülményt az érintettek mindeddig elismeré­sükkel honorálták is. Reméljük, hogy a viszony a budapesti reformkörökkel vé­gül ismét éppoly harmonikus és zavartalan lesz, mint a töb­bi reformkörrel, amelyek meg­értik: kölcsönös tolerancia és mértéktartás szükségeltetik a pártlappal való kapcsolatban, amely csak azt a helyet oszt­hatja el közöttük, amely ren­delkezésére áll. Ennyit tudtunk hozzáfűzni a levélhez, amelyet a Magyar Nemzet — mint bevezetőnkben jeleztük — egy nappal koráb­ban az Országos Sajtószolgálat hírei között OS jelzéssel közölt. Ami természetesen elgondol­kodtathatja az olvasót: miért nem közölte az OS e hírét egy­idejűleg a többi napilap, hiszen ezek az MTI telexgépein egy­idejűleg érkeznek minden új­sághoz. A kérdés jogos. Azért nem közölték — közöltük —, mert az OS jelzés, finoman szólva, nem felel meg a tények­nek, alkalmazása tehát, ha úgy tetszik, félrevezető, ami szinte példátlan sajitógyakorlatunk- ban. A tájékoztatási források jelzésének kisajátítására még az elmúlt évtizedek felejtendő sajtógyakorlatából sem tudunk példát. Az Országos Sajtószol­gálat, ezt a közleményt sem kedden, sem ezt megelőzően nem kapta meg, következés­képp nem is adhatta ki a la­poknak ...- A félbeszakadt tárgyalások fonalát ismét felvéve, javasol­juk a Nyílt levél íróinak, ke­ressük meg együtt annak mód­ját, hogy az olvasó tartalmas és élvezetes formában ismerked­hessen meg nézeteikkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék