Népszabadság, 1989. október (47. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

1989. október 2., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Az MSZMP elutasítja a belügyekbe való beavatkozást Szokai Imre a nemzetközi pártkapcsolatokról (Folytatás az 1. oldalról.) a hasonló nézetűek hamarabb megtalálják a közös nyelvet. De én semmiképpen nem vetí­teném előre egy ilyen „ten­gely” létrejöttét. Másfelől: no­ha sok hasonlóság van a szov­jet, a magyar és a lengyel gondolkodásmód között, azért nincs „reformszövetség” sem. — Általában hogyan alakul­nak az MSZMP és a többi ha­talmon lévő kommunista párt kapcsolatai az utóbbi hóna­pokban? — kérdeztük Szokai Imrétől. — Jelenleg vannak bizo­nyos nehézségek. A kelet-euró­pai kommunista és munkás­pártok egymástól eltérő poli­tikai pályára léptek, s e pá­lyák sok szempontból gyöke­resen különböznek egymástól. Elsősorban a szándékolt poli­tikai rendszerek tekintetében. Fölmerülhet az a kérdés, ki mit, pontosabban vagy ezt, vagy azt tartja szocializmus­nak. Ennek természetes vele­járója, hogy pártjaink együtt­működésének korábbi elvei már nem, az új elvek még nem meghatározóak. Szerintünk az Európában általánosan elfoga­dott demokratikus elveknek kell meghonosodniuk a kelet­európai pártok viszonyában is. Logikus, hogy ilyen elvi kü­lönbségek közepette az együtt­működés formái se hatéko­nyak — itt is modern eszkö­zöket kell találni. Ha mindeh­hez hozzátesszük, hogy a ke­let-európai pártoknál a nyílt­ság foka is eltérő, akkor látni kell, hogy a kapcsolatokban további nehézségekre kell fel­készülni. Az MSZMP világo­san képviseli nemzeti érde­keinket, és ezek alapján kí­ván kialakítani egy új, felelős együttműködést a többi párt­tal.­­A bírálatok, amelyekkel ma az MSZMP-t illetik, nem tántoríthatnak el bennünket attól a felismeréstől, hogy csak a reformok melletti határo­zott kiállásunk szolgálhatja a szocializmus ügyét. Egy egy­ségesülő, demokratikus Euró­pában csak a demokratikus ál­lamoknak lehet helyük. Ez persze nem jelenti a többiek kizárását, ellenkezőleg: segí­teni kell őket a felzárkózás­ban. E mostani tanácskozás is tanulságosan mutatta: Euró­pában a szociáldemokrácia az a baloldali erő, amely képes volt demokratikus eszméket a gyakorlatba átültetni a nem­zetközi, pártközi kapcsolatok­ban is. Füzes Oszkár Itt európaiak tanácskoztak SIKERES VOLTA „HÁRO­M­PÁRTI'' TALÁLKOZÓ — Jó után halad az európai politikai erők párbeszéde a kontinens legfontosabb kérdé­seiben — állapították meg a kibővített „hárompárti” szak­értői találkozó végeztével. Bu­dapesten szombaton nemzet­közi sajtóértekezleten össze­gezték a sok szempontból új­szerű konferencia eredmé­nyeit, kiemelve: a hat orszá­got, tizenkilenc pártot képvi­selő szakértők hasznos mun­kát végeztek az atomfegyver­rel nem rendelkező európai államok összefogásáért.­ ­ A megfigyelő hallhatta: itt senki se úgy beszélt, mint­ha­­pusztán a NATO vagy a Varsói Szerződés tag­ja, illet­ve ezektől elhatárolódó sem­leges­­lett volna. Itt európaiak tanácskoztak — állapította meg Kalevi Sorsa­i a sajtóérte­kezlet bevezetőjében. A hel­sinki parlament elnöke, a Finn Szociáldemokrata Párt képviseletében az MSZ­MP-vel és az Olasz Szocialista Párt­tal közös kezdeményezés „szü­lőatyja” elégedetten köszönt el: az atomfegyverrel nem rendelkező országok pártjai­nak együttműködése bevált, kibővült. — Nemcsak az, atom­fegyverekkel kapcsolatos biz­tonsági kérdéseket tekintettük át, hanem az európai együtt­működés ideológiai, politikai és katonai határokon, átívelő szellemét erősítettük. Sorsa kiemelte: a részvevőik köré­nek bővülése, az osztrák, a nyugatnémet és (a Szolidari­tás, illetve a LEMP képvise­leteiben megjelent) lengyel szál kér­tők, csakúgy, mint hat magyar ellenzéki párt részvé­tele nemcsak jelképes, hanem nagyon is valóságos kifejező­je az új európaiságnak. A finn politikus történelminek és egész Európa javát szolgáló­nak mondottal a magyarorszá­gi változásokat. Paulo Vittorelli, a Szocia­lista Internacionálé leszerelé­si bizottságának elnö­ke az Olasz Szocialista Párt képvi­seletében kifejtette: " Ilyen találkozón csak demokratikus berendezkedésű államok tud­nak igazán jó érzéssel és eredményesen részt venni. Így lehet értelmes és őszinte vé­leménycserét folytatni a kato­nai doktrínák megváltoztatá­sáról, a hagyományos és a nukleáris fegyvereik korláto­zásáról, a földrész politikai, gazdasági és szociális kapcso­latainak szorosabbra fűzésé­ről. — A stabilitás és a de­mokrácia elválaszthatatlan — jegyezte­­meg, a magyar válto­zásokra is utalva. A valódi glasznoszty — mint mondot­ta — olyan légkört teremthet, amely elősegítheti a legnehe­zebb kérdések megoldását is. A bizalom nemcsak a katonai fe­nyegetést szüntetheti meg, ha­nem kialakíthatja a szükséges kooperációs alapot is. Sok erő, jóakarat kell hozzá, s cse­lekvő meggyőződés: Európa egysége elérhető. Tabajdi Csaba, aki e konfe­rencián búcsúzott el a részve­vőktől (más munkakörbe ke­rül az MSZMP KB nemzetkö­zi pártkapcsolatok osztályának helyettes vezetői tisztéből) el­mondta: " A részvevők szá­mának bővülése, politikai sok­színűségének fokozása hasznos volt. Kiemelte: 1948 óta elő­ször vettek részt hazánk kép­viseletében ellenzéki pártok is nemzetközi rendezvényen. Mind az MSZMP, mind az el­lenzéki pártok kifejtették: nem lehet lényegi különbség a ma­gyar pártok között a nemzeti érdek képviseletében. — Pró­batétel volt ez a tanácskozás a hét magyar párt első egyen­rangú nemzetközi szereplésé­vel. Képesek leszünk-e,­­meg­őrizve sajátos pártpolitikai ar­culatunkat, a nemzeti érdek­nek alárendelni a pártvillon­­gásokat? Én azt hiszem, a pró­ba sikeres volt — mondta Ta­bajdi Csaba, aki utalt arra a józan reálpolitikai felfogásra, amely a külföldiek véleményét jellemezte a magyarországi fej­lemények megítélésekor. Sajátos színfoltja volt a saj­tóértekezletnek, hogy míg a LEMP szóba hozta a lengyel semlegesség esélyének kérdé­sét, a Szolidaritás képviselője emlékeztetett: a Mazowiecki­­kormány határozottan vállalta Lengyelország összes nemzet­közi kötelezettségét, így a szö­vetségi hovatartozás sem kér­déses Varsó számára. Dragon Pál, a Független Kis­gazdapárt szakértője a többi között támogatta azt a javas­latot, hogy nemzeti kisebbsé­gekkel foglalkozó centrum lé­tesüljön hazánkban. Karsten Voigt, a nyugatné­met szociáldemokrata párt képviselője bejelentette: az Észak-atlanti Tanács e héten sorra kerülő közgyűlésére hét­pontos terv készül a lengyel és a magyar reformok támogatá­sára. Ez elsősorban a Nyugat politikai, intézményi és integ­rációs eszközeit kívánja e cél­ból mozgósítani. Paolo Vittorelli a Népsza­badság kérdésére válaszolva elmondta: " Ha a veszély a fegyverzetek kiegyensúlyozat­lanságából ered, akkor az atomfegyver hogyan ellensú­lyozná valamely fél fölényét a hagyományos fegyverek terén? Az atom­háború lehetetlenség. Tehát az aránytalanságokat másként kell megszüntetni. Vit­torelli, aki szintén kezdettől fogva részt vesz a kezdemé­nyezésben, méltatta az MSZMP szerepét az összefogásban, ki­emelve, hogy a magyar kor­mánypárt bevonta a tanácsko­zásba az ellenzéket is. A részvevők szerint egyér­telműen sikeres találkozó a jö­vőben tovább bővülhet: létre­jöhet az összes, atomfegyverrel nem rendelkező ország európai pártjainak értekezlete, akár egy „pártközi Helsinki” is. F. O. NÉMETH MIKLÓS A WELT AM SONNTAGBAN Alegység helyett a konzervatívok váljanak ki a pártból Németh Miklós, a Miniszter­­tanács elnöke a Welt am Sonn­­tag című nyugatnémet hetilap­nak nyilatkozva kijelentette: az MSZMP jövő pénteken kezdődő kongresszusától a párt teljes megújulását, a reformerők és a reformgondolat egyértelmű győ­zelmét várja. A kérdésre, elképzelhetőnek tartja-e az MSZMP kettésza­kadását konzervatív és re­formerőkre, Németh Miklós kijelentette: ezt nem tudom kizárni. A jó megoldás az len­ne, hogy a pártkongresszuson elfogadott reformplatform alapján mindenki maga dönte­né el, hogy továbbra is a párt tagja kíván-e maradni, vagy, mivel nem fogadja el a gyö­keresen megújult politikai platformot, kiválik a pártból. Ily módon a konzervatív, meg­újulásra képtelen erők levál­nának a pártról. — Elfogadha­tatlannak tartok minden olyan kompromisszumot — tette hoz­zá az MSZMP elnökségének tagja —, amely a pártegységre vagy a közelgő választásokra hivatkozva megpróbálja össze­­békíteni az összebékíthetetlent: a konzervatív pártállami gon­dolkodást az európai értelem­ben vett baloldali szocialista pártmozgalom meghatározó je­gyeivel. Egy ilyen egység nem stabilizálható. Németh Miklós a leghatáro­zottabb igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy komolyan gondolja-e a szabad választá­sokat. Hangsúlyozta, hogy a Szov­jetunió nem fog beavatkozni a magyar reformfáradozásokba, ő maga arról is meg van győ­­­ződve, hogy a társadalmi béke sokkal nagyobb veszélyben lenne, ha ez az átalakulási fo­lyamat nem kezdődött volna el, vagy szerencsétlen körül­mények folytán megakadna. — Magyarország törekvései során mindenekelőtt Mihail Gorbacsovtól kap egyértelmű támogatást. Nem tagadható mindamellett, hogy a szovjet vezetésben vannak olyan erők is, amelyeknél bizonyos aggo­dalom tapasztalható a magyar­­országi reformfolyamatokkal kapcsolatban amiatt, hogy a viszonyok esetleg anarchikus­sá válhatnak. Németh Miklós hozzáfűzte: ebben az aggoda­lomban mi is osztozunk. A Varsói Szerződésre vonat­kozóan a kormányfő nyomaté­kosította : határozottan törek­szünk arra, hogy működési rendje megújuljon, s jogi ga­ranciák biztosítsák, hogy a szocialista országok semmilyen módon nem avatkoznak bele egymás belső ügyeibe. Németh Miklós elismerte — hangzik a Welt am Sonntag ismertetése —, hogy nemcsak a magyar— osztrák határ megnyitása miatt támadtak jelentékeny egyenetlenségek a varsói szer­ződésbeli partnerekkel. — Mindenekelőtt nem hiszem, hogy pusztán a határ megnyi­tása miatt konfliktusba kerül­tünk volna több VSZ-beli partnerrel. Az utóbbi évek ese­ményei egyértelműen bebizo­nyították — és ez az önök köz­véleménye előtt is, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló —, hogy a térség országait nem lehet többé egy egységes, monolit tömbként kezelni. Sok min­dent másként látunk, más­ként ítélünk meg, és nem szo­katlan dolog a polémia. A lap szerint a Miniszterta­nács elnöke első ízben tisztáz­ta, hogy Magyarország, a határ megnyitásáról döntve, senkitől sem kért ehhez engedélyt.­­ Szuverén állam lévén szuverén döntést hoztunk, amelyről a szövetséges országokat tájé­koztattuk, de nem kértük hoz­zá az engedélyüket. A döntést humanitárius megfontolások indokolták. Németh Miklós tudatta, hogy a magyar határ továbbra is nyitva marad. — Ha az NDK állampolgárai szabad el­­határozásukból úgy döntenek, hogy nem kívánnak hazatérni, nem tehetjük meg, hogy erő­szakkal kényszerítsük őket a hazatérésre. Ezen az elven a jövőben sem kívánunk semmit sem változtatni. Ugyanakkor reményemet fejezem ki, hogy a két német állam előbb vagy utóbb megegyezésre jut ebben a kérdésben. Befejezésül kiemelte Ma­gyarországnak azt az óhaját, hogy tovább akar közeledni Nyugat-Európához. Kijelentet­te: — Intézményes kapcsola­tok kialakítására törekszünk különböző európai szerveze­tekkel. Gondolok itt például Európai Parlamentre, az Eu­rópa Tanácsra és nem utolsó­sorban az Európai Közösségre. Ha e kapcsolatépítési törek­vést a nyugat-európai álla­mok kormányai, köztük az Önök kormánya, támogatják, azzal a magyar politikai és gazdasági reformtörekvéseket és reformerőket, Magyaror­szág Európába való teljesebb integrálódását segítik elő. A kérdésre, hogy elképzel­hetőnek tartaná-e Magyaror­szág európai közösségbeli tag­ságát, Németh Miklós megál­lapította: " Politikai és gaz­dasági célkitűzéseink egyik központi eleme, hogy minél szorosabban közeledjünk Európához. Ennek több lépcső­je van, és különböző formák képzelhetők el. (MTI) Szelet vetntt vihar nélkül? Szelet még senki sem vetett anélkül, hogy nyomában ne támadt volna bőséges áradata a viharnak. Aki fenye­get, számoljon azzal, hogy a magát veszélyben érző tá­madni fog. Már akkor, amikor valójában még nem éltek a kilátásba helyezett erőszakkal. Aki félelmet akar kelteni az országban, az nem a demokratikus átalakulás pártján áll, hanem annak a türelmetlen, a vita érveit nem tűrő kizárólagosságra törekvő áramlatnak a részese, amely századunkban többször kísérelte meg kiszakítani hazán­kat az európai fejlődésből. Közömbös, hogy baloldali, jobboldali vagy áldemokratikus frazeológiába öltözködik, mert az eredmény ugyanaz: erkölcsi, szellemi és anyagi nyomorúság, pótolhatatlan veszteségek, értelmetlen áldo­zatok. Értelmetlenek, mert áldozataink az utóbbi 75 évben milliókban mérhetők, s a tanulság nem maradhat ma­­laszt. Az egyszer már elkövetett botlást, tévedést megis­mételni bűn. Nekünk, mindannyiunknak kell most okosan élni azzal a tudással, amely részünkké lett az 1919-es for­radalmak után, 1945-ben a fasizmus bukását követően és 1956 tanulságaként. Az ellenfelet agyagba döngölni, eltakarítani — akár­mennyire is enyhítve utólag a kijelentés értelmét — csak­is egyfajta politikai magatartás sajátja. Olyané, amely eszközeiben különbözik minden demokráciától, nevezzék szocialistának vagy polgárinak, nem akar mást, mint el­lenséget teremteni, leszámolni, az ellenfelet megsemmisí­teni. Ez a politikai kultúra fenyeget és megsértődik, ár­tatlan áldozatként tűnik fel, ha őt fenyegetik. Uszítás, pogromhangulat keltése régi hagyománya a válságos időszakoknak. De még soha, sehol nem vitte előbbre egyetlen nemzet sorsát sem. Spanyol Izabella el­kergethette a mórokat és zsidókat az Ibériai-félszigetről, de a kereszténység védelmében fellépő Torquemada ink­vizíciójának következménye Spanyolország tartós vissza­esése és az európai fejlődéstől való lemaradása lett. A hitleri nemzetiszocializmus kiirthatta a német kom­munistákat, szociáldemokratákat és a haladó katolikus papokat, Németország sorsa — ha nem is elsősorban emiatt — mégis a második világháború apokaliptikus őrületébe torkollott. Sztálin gulagjaiban túlszárnyalhatta Dante képzeletét a pokolról, s az önnön osztályos társaira kezet emelő dik­tátor végzetes falakat emelt a szocialista mozgalmak jö­vője elé. Kambodzsában a gyűlölet genocídiummá terebélyese­dett, hogy Pol Pot megszabaduljon mindenkitől, aki akár potenciálisan is, de veszélyezteti hagymázos uralmát. Nincs kivétel. A gyűlölet gyűlöletet fakaszt. Nyomá­ban ezrek és tízezrek pusztulnak el. A romokon a győztes is vesztessé válik. Magyarországnak sohasem látott és megélt esélye van, hogy vér és könny nélkül önmaga teremtse újjá társadalmát. A demokrácia mellé áll min­denki, aki úgy érzi, köze van ahhoz, ami ebben az ország­ban történik és történni fog. Demokráciát azonban nem lehet erőszakkal teremteni. A gyűlölet és pusztítás tele­­vényéből nem sarjadhat demokrácia, mert a képletes harc helyébe tényleges megsemmisítés, agyagba döngölés lép. Az indulatok összecsapása kioltja a társadalom több­ségének elkötelezettségét az egyik vagy másik oldalon. Szekták harcává silányulhat bármely törekvés, viselje magán a demokrácia szépen csengő szólamait is, ha kisa­játításra és kizárólagosságra tör. Csak az egymás iránti tisztelet és türelem jegyében születő demokrácia szolgál­hatja a hazát. Fiatal vagy öreg, istenhívő vagy ateista, ha a nemzet nevében porondra lép, tudja, aki szelet vet, vihart arat. A vihar kárát pedig ártatlanok szenvedik. Schiffer Péter Nem lehet súlyos konfliktus hazánk és szövetségesei között Horn Gyula az ENSZ-közgyűlés tapasztalatairól Szombaton hazaérkezett New Yorkból Horn Gyula külügymi­niszter, aki a magyar küldöttség vezetőjeként részt vett az ENSZ- közgyűlés 44. ülésszakán. A külügyminiszter a repülőté­ren válaszolt az újságírók kér­déseire. A Magyar Távirati Iroda munkatársa érdeklődött, mi­lyen fogadtatásra talált az a javaslat, hogy a kisebbségek védelmét új, korszerű nem­zetközi szabályokkal garantál­ják? — A részvevők kedvezően fogadták e kezdeményezésün­ket, egyetértettek abban, hogy több, a nemzetiközi helyzetre kiható problémakörrel — ame­lyek ugyan korábban szere­peltek már nemzetközi szer­vezetek napirendjén — újra foglalkozni kell, mégpedig a jelenlegi körülményekből ki­indulva. Ilyen a nemzeti ki­sebbségek ügye is. Mind­máig az a legnagyobb gond, hogy olyan államok, amelyek elfo­gadták az ENSZ alapokmá­nyát, aláírták különböző egyezményeit, áraikor ezek betartását számon kérték raj­tuk, azt belügyeik­be való be­avatkozásnak minősítették. Is­meretes, hogy jelenleg is van több olyan tagállam, amely durván megsérti az alapok­mányt, illetve a nemzetközi egyezményeket. Ezen mielőbb változtatni kell, elérve, hogy ezek a kormányok valóban fe­lelősséget viseljenek a nemze­tek közösségével szemben is. Ehhez viszont új kodifikációs eljárásokra van szükség a szervezeten belül. A kérdésre, hogy a Varsói Szerződés külügyminiszterei­nek New York-i megbeszélé­sén milyen vélemények fo­galmazódtak meg a szövetsé­gen belüli politikai együttmű­ködés korszerűsítéséről, Horn Gyula így válaszolt: " Napjainkban még min­dig gyakran előfordul, hogy a különböző VSZ-tanácskozá­­soikon megkövesedett, a mai realitásoktól elszakadt néze­tek hangzanak el. Még­ min­dig nem az érdemi kérdések­kel foglalkozunk. New York­ban megállapodtunk, hogy a külügyminiszteri bizottság esedékes varsói ülésén ope­ratív formában megvitatjuk a VSZ-szel összefüggő kérdése­ket. Befolyásolja a leendő változtatásokat, hogy az egyes tagállamok belpolitikája sok­színűvé vált, s ma már más­képpen vetődik fel az egymás közötti viszony kérdése, mint néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt. Egyáltalán nem szent­ségtörés, ha felszínre kerülnek a problémák, ütköznek a fel­fogások, netán ellentétek ta­pasztalhatók. Ezeket nem sza­bad a szőnyeg, alá söpörni, és főként nem szabad azt meg­engedni, hogy ezek az ütközé­sek károsan befolyásolják a szövetség együttműködéséit. Véleményem szerint minden kérdésbről lehet és kell is vi­tatkozni, de maximálisan tisz­tetekben kell tartani az egyes államok önállóságát.­­ Nem szabad valamilyen elvont elvre, hivatkozva azt sulykolni, hogy a VSZ-tagál­­lamok közötti viszonyban minden rend­ben van. Ez nem igaz. Súrlódások vannak és lesznek a jövőben is. Hangsú­lyozom azonban, hogy a m­a­gyar kormány soha egyetlen országot nem marasztalt el, nem támadta, nem minősítet­te az egyes szocialista orszá­gokban kialakult helyzetet, az ott zajló politikai folyamato­kat. Az persze előfordul, hogy az újságíróik kritikával ille­tik az egyes államokat, ez azonban együtt jár a nyilvá­nossággal. Viszont ugyanezt elvárjuk partnereinktől is, ők se avatkozzanak bele bel­­ügyein­kbe. A hazánkban zaj­ló változásokat csak mi mi­nősíthetjük. A miniket érintő bíráló kijelentéseket azonban nem hagyhatjuk válasz nélkül. Nem csupán, azért, mert nem­zeti önérzetünk ezt diktálja, hanem mert elvi álláspon­tunknak i­s ez felel meg. Manapság gyakran hallok olyan véleményeket, hogy sú­lyos feszültségek keletkeztek a szövetséges országok és Ma­gyarország között. Ez így nem igaz. A bolgár, a csehszlovák és az NDK-beli kollégámmal folytatott megbeszélések so­rán hangsúlyoztuk: amennyi­ben vannak­­konkrét gondok, azokat­­ közösen meg­ kell vi­tatni, és keresni a megoldást. Ha időnként egy-egy problé­ma kapcsán ki is éleződik a viszony, ez összességében nem jelenti azt, hogy súlyos konf­liktus lenne egyes szocialista országok és hazánk között. Ehhez kapcsolódóan fon­tosnak tartoim kiemelni, hogy helyre kell állítanunk a­ nyu­gati országokkal azokat a gazdasági és kulturális kap­csolatokat, amelyek sajnos 1948—1949-­ben megszakadtak vagy elsorvadtak. Súlyos hi­ba volt akkor az országot egyoldalú orientációra kény­szeríteni. Ugyanakkor nem eshetünk abba a hibába, mint akkor. Vagyis — miközben megpróbálunk a teljesítmény­orientált országokhoz felzár­kózni — minden területen ko­rsze­rűsítenünk, erősítenü­nnk kell a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal meg­lévő kapcsolatainkat is — mondotta Horn Gyula. (MTI) 3

Next