Népszabadság, 1989. november (47. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1989. november 29., szerda GORBACSOV-LÁZ AZ ÖRÖK VÁROSBAN A Fiat új autógyárat épít a Szovjetunióban (Folytatás az 1. oldalról.) olyan politikai döntésre, egyetértésre jutnak majd, amely rövid időn belül „pontot tehet egy Start-megállapodásra”. Sevardnadze interjújában, miként a keddi sajtóértekezleten is, szóba kerültek a csehszlovákiai fejlemények, illetve a németkérdés, különös tekintettel Kohl kancellár legújabb, hétfői megnyilatkozására. Sevardnadze szerint Csehszlovákiában is a társadalom demokratizálása indult be. A Szovjetunió ezúttal is „a választás szabadsága és a be nem avatkozás elvét” vallja. A csehszlovákoknak kell megválaszolniuk, hogy van-e szerves kötődés a mai és az 1968-as események között. A sajtókonferencián Ambarcumov KB- tanácsadó viszont két évtized elveszítéséről beszélt a szocializmus megújulásában. Kohl kancellár tervét Zaglagyin „meglepőnek” nevezi, amennyiben ellentétben áll bonni vezető korábbi kijelentéseivel is. Ráadásul egy olyan időszakban fogalmazódott meg, amikor Közép-Európában és általában Európában éppenmaximális felelősségérzetre, higgadtságra van szükség. Úgy tűnik, ebben a kérdésben teljes egyetértés van olasz és szovjet részről. A Gorbacsov-látogatás előestéjén, kedden egyébként aláírták az első nagyszabású üzletkötést. A Fiat és a szovjetautóipari minisztérium megállapodott vegyes vállalati formában egy új, a Moszkvától ezer kilométerre lévő Jelenabugában autógyár létesítéséről. A Pandához hasonló „Oka” elnevezésű, ezer köbcentis gépkocsiból 1993-tól kezdve évi háromszázezres szériát gyártanak, később a termelés 900 ezerre is felfuthat. A mostani üzletkötés 1800 milliárd líra értékű. Ortutay L. Gyula Washington negyedmillió katona leszerelését tervezi a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Miközben immár a Fehér Ház szóvivője is megerősítette, hogy a máltai csúcson a hagyományos fegyverzet csökkentése és általában a haderőszerkezet is szőnyegre kerül, a The Washington Post kedden újabb részleteket közölt a védelmi minisztériumban kidolgozás alatt álló lefaragási tervekről. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy az először a The Washington Post kiadásában megjelenő Newsweek magazin legutóbbi számában szellőztetni kezdett csökkentési adatokat némi fenntartással kell kezelni, tekintve, hogy itt egyelőre egy döntés-előkészítési folyamatban előzetes variánsok kiszivárgásáról vagy kiszivárogtatásáról van szó. A végső döntés az elnököt illeti, és lapértesülések úgy tudják, hogy Bush a következő két hétben, tehát már a Gorbacsovval való lehetséges elvi megállapodások — de nem tényleges egyezmények — ismeretében foglal állást a konkrétumokat illetően. A The Washington Post által kedden ismertetett adatok szerint az amerikai lépések a jövő év októberében kezdődő és az 1991-re átnyúló költségvetési évtől lesznek esedékesek, s 1994 végére fejeződnek be. Ezek összességükben egy olyan struktúraváltással járnának, amelynek keretében 16 százalékkal csökkentenék a hadsereg aktív hadosztályait, 20 százalékkal a légierő vadászezredeit és 11 százalékkal a hadihajókat. A csökkentések egyedül a 769 ezres létszámú szárazföldi haderő esetében 135 ezer aktív katonát érintenének. (A terv összesen negyedmilliós csökkentéssel számol.) Az intézkedések Cheney védelmi miniszter szerint öt év alatt 150 milliárd dollárral csökkentenék a katonai kiadásokat. Bush elnök kedden láthatólag le akarta hűteni a hétvégi csúcstalálkozóval kapcsolatos várakozásokat. Hangsúlyozta: nem várható meglepetés, nem lehet számítani egyoldalú amerikai haderő-csökkentési lépésre. Az elnök rögtönzött sajtóértekezletén azt mondotta, hogy bármilyen kérdésről kész tárgyalni Gorbacsovval, beleértve a haderőcsökkentést is. Nincs azonban szó arról, hogy gyakorlati megállapodás születhetnék. Serény Péter CBONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az európai helyzetben és mindenekelőtt az NDK-ban végbement drámai változások nyomán Kohl kancellár, a szövetségi köztársaság kormányfője kedden tízpontos javaslatot terjesztett elő a Bundestagban a két német államközti konföderáció kiépítésére. Jóllehet, az elmúlt negyven esztendőben az NSZK politikájában mindenkor jelen volt a német egység újrateremtésének gondolata, ilyen konkrét, valóságközeli programként még soha nem fogalmazódott meg. A kancellár az európai és a német megosztottság felszámolásának jelenlegi, kedvezőbb esélyét egyfelől a nyugati demokratikus közösség szilárdságára, a Közös Piac mélyülő gazdasági és politikai integrációjára vezette vissza. Másfelől szerinte a gorbacsovi reformpolitika, illetve a Lengyelországban és Magyarországon végbemenő átrendeződés, a kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkezett bizalomteremtő fordulat játszott döntő szerepet. Ezekre, továbbá Modrow NDK-miniszterelnöknek szerződésen nyugvó közösségre tett javaslatára alapozva a bonni kormányfő kijelentette: az NSZK kész döntő lépéseket tenni előre olyan, a két német állam közötti államszövetségi struktúrák kialakítására, amely föderatív rend létrejöttéhez vezet Németországban. Ennek előfeltétele egy demokratikus legitimitással bíró NDK-kormány. A másik német államban előirányzott szabad választások után különböző közös intézmények megteremtése képzelhető el. Így például állandó konzultációt és politikai egyeztetést biztosító közös kormánybizottság, közös szakmai testületek, illetve parlamenti grémium életre hívása. Az intézményes együttműködés kibontakozó új formáit fokozatosan szélesíteni kellene. A folyamat végső célja Németország újraegyesülése. Hogy ez miként fest majd, ezt ma még senki nem tudja megmondani. De az egység el fog jönni — jelentette ki határozottan a kancellár. Tízpontos programjában a kormányfő azonnali intézkedéseket helyezett kilátásba a két német állam közötti együttműködés kiszélesítésére. Bonn minden területen kész a kooperációra, csakúgy, mint a segítségnyújtásra, amennyiben az NDK-beli fejlődés visszafordíthatatlanná válik. A kancellár azt hangoztatta, hogy ennek során nincs szó bonni előfeltételekről, csupán arról: a szövetségi köztársaság nemkíván tarthatatlannak bizonyult állapotokat stabilizálni. A belnémet kapcsolatok alakulásának, a két német állam fokozatos közeledésének be kell ágyazódnia az összeurópai feltételrendszerbe, a kelet-nyugati viszony általános összefüggéseibe. A Zöldek kivételével a Bundestag valamennyi pártja egyetértőleg szólt Kohl javaslatairól. Hans-Jochen Vogel, az ellenzéki szociáldemokraták párt- és parlamenti frakcióelnöke üdvözölte a konföderáció gondolatát, hasonló szellemben nyilatkozott Willy Brandt is. Genscher külügyminiszter, a szabaddemokraták képviselője méltatta a bonni pártok közt létrejött alapvető egyetértést, óvott azonban attól, hogy a német egység ügyét választási csatározások témájává silányítsák. Győri Sándor * — A szabadság a világon mindenütt utat tör magának, a berlini falon támadt rés, az utazási szabadság biztosítása Kelet-Németország polgárainak reménnyel tölti el valamennyi ország lakóit — hangoztatta kedden Nyugat-Berlinben Edward Kennedy. A szenátor és a kíséretében levő Willy Brandt, Nyugat-Berlin volt kormányzó polgármestere a délután folyamán a Checkpoint Charlie ellenőrzőponton átkelt a város keleti szektorába. (MTI) B BONN CÉLJA NÉMETORSZÁG ÚJRAEGYESÜLÉSE Kohl tíz pontja a konföderáció jegyében Ma már mosolyogva sétál végig Kennedy és Brandt a berlini fal mellett. VSZ-csúcs lesz Málta után A korábbi gyakorlat alapján feltehető, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak vezetői nem sokkal a szovjet—amerikai csúcstalálkozó után találkoznak egymással — mondta keddi sajtóértekezletén Jurij Gremitszkih szovjet külügyi szóvivő. Hozzátette, hogy ha valóban sor kerül rá, pontos idejét és helyét idejekorán közlik majd. (MTI) A berlini értelmiség szocialista alternatívát akar BERLINI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az NDK önállóságának megőrzésére és az NSZK-val szembeni szocialista alternatíva megteremtésére szólítja megrázó erejű felhívásában az ország apraját-nagyját a keletnémet közélet jeles személyiségjeinek egy csoportja. Ez egyben az első, minden bizonnyal komoly visszhangot keltő berini válasz Helmut Kohl legújabb konföderációs ajánlatára, amit Stefan Heym „bekebelezési kísérletnek” nevezett. Keddi sajtóértekezletükön a felhívás aláírói hangsúlyozták: láltványukat egyfajta népszavazásra bocsátják, arra buzdítva az ország polgárait, aláírásukkal tegyenek hitet a szocialista út, a baloldali alternatíva mellett. A felhívás leszögezi, hogy az ország mély válságban van, az emberek nem tudnak és nem is akarnak úgy élni tovább, ahogy eddig éltek. A manifesztum szerint két út vezethet ki a válságból: az egyik az NDK önállóságának megőrzése és egy szolidáris, békeszerető, a társadalmi igazságosságot, az egyén szabadságát és szabad költözködési jogát garantálótársadalom megalkotása, a másik: a nyugatnémet politika és gazdaság tűrhetetlen feltételeinek elfogadása, az NDK anyagi és erkölcsi értékeinek kiárusítása, amely előbb-utóbb az NSZK általi bekebelezéshez vezet. .Válasszuk azelső utat!” — hangzik a felhívás, amely hangsúlyozza: még van esély arra, hogy — egyenjogú szomszédságban Európa összes álaméval — létrejöjjön az,SZK-val szembeni szocialista alternatíva — az antifasiszta és humanista ideálok alapján. Érdekes javaslattal állt elő Konrad Weiss filmrendező: a két német állam polgárainak képviselőitartsanak össznémet nemzetgyűlést a nyugat-berlini Reichstagban, amelyet erre az alkalomra semleges területté nyilvánítanának. Ott kellene megvitatni a német—német viszony kérdéseit, köztük az új német egység megteremtésének módját is, ami azonban nem lehet azonos az újraegyesítéssel. A berlini parlamentben képviselt pártok és tömegszervezetek kedden zárt ülésükön egyhangúlag elfogadták a Demokráciát Most! elnevezésű alternatív szervezet indítványát a nemzeti kerekasztal megtartásáról. Ezek szerint az első tanácskozás december 7-én lesz.* Az NDK-beli Keresztény Demokrata Párt (CDU) parlamenti frakciója javaslatot terjesztett elő, az NDK törvényhozása nyilvánosan kérjen bocsánatot Csehszlovákia népeitől, amiért az NDK hadserege is részt vett az 1968-as reformmozgalom leverésében. L. P. Még csak holnap lesz két hete, hogy a prágai Flóra presszóban egy interjú lehetőségéről beszélgettünk a csehszlovák ellenzék egyik — magyarul jól beszélő — vezetőjével. Megállapodtunk, sőt az anyagot is felvettük — amit azóta az események tökéletesen elsodortak —, és elválás előtt még az illető azt latolgatta, vajon a hatalom a tavalyi évhez hasonlóan, engedélyezi-e majd nekik, hogy december 10-én köztéren emlékezzenek meg az emberi jogok napjáról. Nem állítható, hogy optimista lett volna: attól tartott inkább, hogy az évforduló újabb véres konfrontációba torkollik majd, mint ahogy ez már annyiszor megtörtént január óta. A Jakes-rezsimtől már semmi jót nem várhatunk — sóhajtotta kávéja mellett a fél legalitásban élő vendégünk — eredeti foglalkozását tekintve újságíró —, ’69 óta ápolónő, takarítónő, bolti eladó, s egy éve pedig munkanélküli. Őszintén szólva: a másnapra, péntekre tervezett diákgyűlésről csak elváláskor, már az utcán esett szó köztünk, egy fél mondat erejéig — egyikünk sem tulajdonított az eseménynek valójában komolyabb jelentőséget. S valószínűleg nemcsak mi voltunk így ezzel Prágában. Sőt, bizton állítható, aligha van ember, aki akkor úgy gondolta volna, ez lesz a szikra egy társadalmi robbanás gyújtózsinórjához. Végül mégiscsak Václav Havelnek lett igaza, aki alig néhány héttel ezelőtt nyilatkozott valahol arról, hogy a hosszú ideje érvényes társadalmi status quo Csehszlovákiában egyik pillanatról a másikra felborulhat immár. Az említett beszélgetés óta tizenkét nap telt el a tizenkét nap, amely megrengette Csehszlovákiát, s jó néhány vonatkozásban lényegében újjászülte. A demokratikus átalakítás eddig lélegzetelállító tempóban zajlott — sok szempontból összehasonlíthatatlanul gyorsabban, mint bárhol másutt Kelet-Közép-Európában. Hiszen a brutálisan szétvert diáktüntetés után hihetetlenül rövid idő múltán, most kedden már olyan megállapodások születtek Prágában a kormányzat és a társadalom szóvivőjeként fellépő Polgári Fórum között, amelyek a neosztálinizmus végérvényes bukását rögzítik északi szomszédunknál is. A rendkívül felgyorsult ütemű — írjuk végre le: forradalmi — átalakulásnak a belső és külső okait egyszer majd nyilván történészi-politológusi gondossággal veszik majd számba. E helyütt e pillanatban elégedjünk meg két tényező megemlítésével , amelyek kimagasló jelentőségét illetően konszenzus van a mind sokszínűbbé váló csehszlovák politikai életben. Az egyik közülük: az ország szomszédságában végbemenő változások hatása — beleértve a magyar demokratikus reformfolyamatot is. A másik: az a módfelett szervezett, óriási politikai kultúrára valló, bámulatosan szimpatikus módszerekkel dolgozó, a szíveket és az agyakat egyaránt meghódító demokratikus népi mozgalom, amely pillanatok alatt egységbe kovácsolt csehet, szlovákot, magyart és más nemzeti kisebbségeket; diákot és nyugdíjast, kohászt és akadémikust; „mezei” párttagot és két évtizedes üldöztetésnek kitett ellenzékit. Ennek az igencsak szilárdnak tetsző, egymás különbözőségeit is megérteni, sőt tisztelni tudó nemzeti egységnek a létrejötte, tartóssá válása a legfőbb záloga lehet egy szabad, demokratikus, az európai és a saját nemzeti értékeket vállaló, új Csehszlovákiának. Amelynek megszületése egyébként a hasonló útra lépő hazánknak elemi érdeke, a szoros jószomszédi viszony ápolása pedig fontos feltétele mindkét ország előrehaladásának. Más szóval: minden okunk megvan ,rá, hogy szurkoljunk Csehszlovákia népeinek és nemzetiségeinek korszakos vállalkozásuk sikerre viteléért. Prága, 1989. november 28. Kis Tibor Áttörés Csehszlovákiában PRÁGAI TUDÓSÍTÓNK JEGYZETE PALESZTINA NAPJA Jordán útlevelem van, ~ Angliában tanultam, Kuvaitban élek és dolgozom, mégsem érezhetem magam otthon egyik országiban sem. Jordániába be sem engednének, innen bármikor kiutasíthatnak, akkor hova mehetek, hol fogadnak majd ide? Mindenhol idegenként, gyanakodva kezelnek, mert nincs hazám, mert palesztin vagyok ...” E szavakat nemrégiben egy fiatal és szimpatikus, angolul kitűnően beszélő palesztin orvostól hallottam a kuvaiti fővárosban. Személyes gondja nem egyedi, több millió sorstársa él hasonló helyzetben. Büszkén vallja magát palesztinnak, pedig — kortársaihoz hasonlóan — sohasem látta Palesztinát. Ősei szülőföldjéről még a szülei menekültek el 1947-ben, a visszatérésről pedig egyelőre álmodni sem lehet. A keserűség és a távoli haza utáni vágy így benne is, akárcsak valamennyi külföldön élő palesztinban, fájó érzelmeket kelt. Mindaddig, amíg az egykori Palesztinában élő és az onnan évtizedek alatt kimenekült arabok problémájára nincs megnyugtató megoldás, elképzelhetetlen ,a térségbeli feszültségek enyhülése. Ez utóbbi valamennyi térségbeli állam és nép létérdeke lenne, kár, hogy ezt nem mindenhol látják be. Az egyetlen lehetséges út pedig az őszinte, előítéletek nélküli párbeszéd valamennyi érdekelt fél között, amihez viszont hagyományos sérelmek, gyűlölködés és a kölcsönös bizalmatlanság görcseitől kellene megszabadulni. Biztató jel lehet, hogy a közel-keleti válság megítélése az utóbbi években előremutató metamorfózison ment át. Korábban a szimiben álló felek egymás érdekeit és a realitásokat jórészt figyelmen kívül hagyták, s a probléma megoldásának lehetőségét elsősorban a másik fél tagadásában, sőt elsöprésében látták. Ma már mindenki számára nyilvánvaló lehet, hogy ez a felfogás csak zsákutcába vezethet. A világpolitikában mutatkozó tendenciák napjainkban látványosan bizonyítják, hogy egymás jobb megértése, a dialógus az egyetlen járható út, még a Közel- Keleten is. Ehhez persze minden érdekelt részéről néhány elengedhetetlen alapelv elfogadása szükséges, főként annak elismerése, hogy minden térségbeli államnak és népnek joga van az önrendelkezésre, a biztonságos létezésre, a szuverenitásra. Vonatkozik ez Izrael Államra csakúgy, mint a palesztin népre. A palesztin mozgalom fő ereje, a PFSZ, már megtette a döntő lépést a párbeszéd felé, a fenti elvek és a Közel-Keletre vonatkozó ENSZ-határozatok elfogadásával. Lassú elmozdulás figyelhető meg az izraeli politikában is annak nyomán, hogy erősödik a felismerés: a biztonság fő garanciája csak a békés megegyezés, a kompromisszumos rendezés lehet, ennek kereteit pedig csak tárgyalásos úton lehet megvitatni. Úgy tűnik, az újjaibb gesztusértékű lépés sora most az izraeli kormányon van, Tel-Aviv azonban ezt egyelőre vonakodik felvállalni. Éppen e hét elején nyilatkozta Samir kormányfő, hogy ő akár a sátánnal is kész tárgyalni, de a PFSZ-szel nem ... Amíg az egyik leginkább érintett fél így vélekedik a másik egyetlen jogos képviselőjéről, addig aligha lehet megkezdeni az összekuszálódott szálak kibogozását a Közel-Keleten. Az erőre alapozott politikát csak egy lépés választja el az erő alkalmazásától. Ez utóbbi pedig senkinek sem lehet érdeke, sőtbeláthatatlan következményekkel járhat a térségben és annak határain túl is. Lengyel L. László TAVIRATI STÍLUSBAN Szíriai csapaterősítések Libanonban Több egybehangzó hírforrás szerint a szíriai hadsereg az utóbbi 48 órában jelentősen megerősítette a „keresztény térség” körüli felvonultatott erőit. E csapatmozgásokra azt követően került sor, hogy Elíjasz al-Hravi elnök vasárnap este bejelentette minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogják szüntetni a „kettős hatalmat”, esetleg vilámtámadást indítanak Aun lakóhelye, támaszpontja ellen. Aunt egyébként a libanoni nemzeti egységkormány kedden leváltotta hadseregfőparancsnoki tisztségéből. (Kairói tudósítónktól.) • Kovács László külügyminisztériumi államtitkár hétfőn és kedden brit politikusokkal tárgyalt Londonban Németh Miklós miniszterelnök december közepén esedékes nagy-britanniai látogatásának előkészítéséről. (MTI) • A kabuili kormány szabadon bocsát 33 hadifoglyot — köztük25 pakisztánit — cserébe azért, hogy az afgán ellenkormány elengedett két fogságban levő szovjet katonát. (Új-Kína) George Bush amerikai elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta az afgán ellenzék ideiglenes kormányának vezetőjét. A találkozón Bush azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok az afgánkérdés politikai rendezésében érdekelt. (Reuter) • Az amerikai kormány szövetségeseivel felülvizsgálja a korszerű termékek és technológiák eladását korlátozó COCOM-előírásokat — közölte Beck Tamás kereskedelmi miniszterrel amerikai kollégája, Robert Mosbacher. (MTI) Amerikai sajtóértesülés szerint néhány napja Líbiában házi őrizetbe vették Abu Nidált, a világ egyik legveszélyesebbnek tartott terrorista vezetőjét. (AP)