Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-01 / 285. szám
1989. december 1., péntek NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Magyarország a fejlődő államok listáján Budapest és Varsó tízmillió márka segélyt kap ( BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Lényeges, a magyar gazdaság pillanatnyi állapotát jól tükröző újításra szánta el magát az NSZK kormánya, illetve törvényhozása. Magyarországot és Lengyelországot felvette azoknak a fejlődő világbeli államoknak a listájára, amelyek különlegesen kedvező feltételű pénzügyi támogatást kapnak meghatározott fejlesztési programokra. A bonni kormánypártok javaslatára a gazdasági együttműködés minisztériuma pótlólag kibővítette jövő évi költségvetési tervezetét Magyarország és Lengyelország megsegítésével. A bonni kabineten belül ez a minisztérium foglalkozik a fejlődő országok intézményes támogatásával. A Bundestag elé terjesztett és viita nélkül jóváhagyott előirányzat szerint Magyarország és Lengyelország jövőre tízmillió márka segélyt kap ebből a keretből. 1993-ig bezárólag pedig összesen 45 millió márkás segélynyújtásra kapott felhatalmazást a minisztérium a törvényhozástól. Hogy miként oszlanak meg az említett összegek Magyarország és Lengyelország között, erről pillanatnyilag még nincs döntés. Miint a minisztérium képviselői elmondták a Népszabadság tudósítójának, az ő égiszük alatt nyújtott segítség mindenekelőtt a személyes együttműködést, a szakmai képzést és a széles értelemben vett tanácsadást szolgálja anyagilag. Alapvető célkitűzés, hogy hozzájáruljanak a magyar gazdaság és közigazgatás teljesítőképességének, társadalmi sokszínűségének erősítéséhez. Az ennek során nyújtott támogatás úgynevezett technikai segítségnek minősül, s mint ilyen nem viszszafizetendő anyagi juttatás. A minisztérium gyakorlata alapján a legszegényebb fejlődő országok részesülnek ebben a támogatási formában. Függetlenül a jó szándékú nyugatnémet segíteni akarástól, Magyarország státusának eme megváltozása — a kétségtelen előnyök ellenére — sem örömteli. A közeljövőben várhatóan több más nyugateurópai ország is követni fogja majd a bonni példát. A dolog egyébként Olaszország kezdeményezésére nyúlik viszsza. Olaszország budapesti nagykövetsége vetette fel e hónap elején, hogy hazánk nem kívánja-e a felkerülést az OECD-ibe tömörült fejlett ipari államok fejlesztési segélybizottságának, az úgynevezett DAC-nak a listájára. A pozitív magyar válasz nyomán már a szervezet decemberi párizsi ülése dönthet az ügyben. Az ezt mintegy előkészítő mostani bonni döntést Warnke miniszter, a gazdasági együttműködésért felelős tárca vezetője a Bundestag vitájában azzal indokolta: Magyarországnak és Lengyelországnak segítséget kell kapnia az államszocializmus pusztító következményeinek felszámolásához. A közvetett lélektani hátrányokra utalva emlékeztetett rá, hogy a Közös Piac olyan tagállamai, mint Görögország, Spanyolország és Portugália, éveken át nagyarányú, intézményes támogatásban részesültek a szabad gazdasági rend és a demokrácia kiépítése felé vezető úton. Győri Sándor A Közös Piac nem emel mennyiségi korlátokat • Magyar—EGK vegyes bizottsági ülés Brüsszelben Jövőre az EGK és Magyarország közötti megállapodásban szereplő egyetlen cikk exportját sem fékezik mennyiségi korlátozások, csak a textilipari és acélipari áruk (és a juhok) forgalmában vállalt önkorlátozások maradnak fenn, míg az iparcikkek forgalmában 56 millió dolláros vámelőnyt jelentenek a magyar exportőröknek - közölte az EGK-magyar vegyes bizottság szerdai munkájáról Szabó Sándor, a Kereskedelmi Minisztérium meghatalmazott főosztályvezetője. A vegyes bizottság ülésén lehetőség nyílt azoknak a Magyarországra vonatkozó kedvezményeknek a pontos számbavételére, amelyeket az Európai Közösség miniszteri tanácsa idén ősszel tartott ülésein — legutóbb november 27-én — fogadott el. Az EGK- val kötött szerződésben a Magyarországgal, mint „állami kereskedelmű” országgal szemben még évekre fenntartott mennyiségi korlátozásokat az e listán szereplő mind az 1700 cikkre vonatkozólag január 1-jétől eltörölték — ezek között a gyufától a frontüvegig, a csempétől a vadásztöltényig és különböző vegyipari termékekig a legváltozatosabb áruk szerepelnek. Más (nemcsak a szocialista országokra érvényes) mennyiségi korlátozásokat egy évre függesztették fel, de ez meghoszszabbítható. A textilipari cikkeik forgalmában vállalt önkorlátozás megmarad, de a forgalom keretét 16 százalékkal, 50 millió ECU-val növelhetik újabb tárgyalások nyomán. Az Európai Közösség a korábban jelzett magyar igényeknek megfelelően kiterjesztette és átalakította az eredetileg a fejlődő országoknak szóló általános kedvezmények rendszerét is. Az iparcikkek forgalmában ez összesen 56 millió — ezen belül a textilkereskedelemben 12 millió — dollárnak megfelelő vámelőnyt jelent, amelyet a magyar exportőrök kétféle módon használhatnak ki — azaz árbevételüket, illetve piaci részesedésüket növelhetik. Ennek a lehetőségnek a kihasználása persze mindenütt a vállalati árpolitikán múlik. A mezőgazdasági cikkek tekintetében is jelentős a nyújtott előny, például csak a téliszalámi esetében több mint négymillió dollár különbséget jelent, hogy 4000 tonnás határig felére csökkentik a „lefölözést” — a közösségi belső piaci ár és az alacsonyabb importár különbségének megfelelő kötelező befizetést. Más cikkekre — például fagyasztott málna, almalé, meggybefőtt stb. — vonatkozóan csökkentik, a libamáj és más cikkek esetében eltörlik a vámot. Bár a tavaly óta folytatott mezőgazdasági tárgyalásokon előterjesztett legtöbb magyar igényt kielégítették, további tárgyalások lesznek szükségesek olyan cikkekről, mint a marhahús, a sajt, a bor. (MTI) Befejeződött a VSZ miniszteri értekezlete November 27. és 29. között Budapesten ülést tartott a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülésen, amelyen Kárpáti Ferenc vezérezredes, a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere elnökölt, véleménycserét folytattak az Európában kialakult katonapolitikai helyzetről. Megvizsgálták a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői további tökéletesítésének távlatait. A fegyveres erőik egyoldalú csökkentése, védelmi jellegük erősítése, valamint a fegyverzetgyártás és a katonai kiadások csökkentése érdekében a tagállamok intézkedéseit a bizottság úgy tekinti, mint jelentős, konstruktív hozzájárulást a fegyverzetkorlátozás fejlődése és az európai katonai szembenállás szintjének csökkentése érdekében szükséges előfeltételek megteremtéséhez. Megelégedéssel nyugtázták a szovjet—amerikai csúcstalálkozó megtartásáról született megállapodást. Kedvezően értékelték a Bécsben folyó haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások eddigi eredményeit és további kilátásait. A bizottság hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a Varsói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség közötti kapcsolatok konfrontációmentes mederbe terelődése, s hogy megszervezzék köztük a konstruktív párbeszédet katonai vonalon is. Az Amerikai Egyesült Államok és más NATO-országok katonai költségvetése és távlati haderő-fejlesztési programjai a mai napig is arra irányulnak, hogy katonai erőiket — külpolitikai törekvéseik fő eszközeként — továbbra is megőrizzék. Mindenképpen aggodalomra ad okot a NATO azon törekvése, hogy változatlanul a nukleáris elrettentés stratégiáját követi, s hogy a haditengerészeti erőket kivonja a haderő- és a fegyverzetcsökkentésről folyó tárgyalások kereteiből. Hangsúlyozták: az európai helyzet sürgetően megköveteli, hogy tárgyalásokat kezdjenek a harcászati atomfegyverek csökkentéséről, majd felszámolásáról. A bizottság megjelölte az egyesített fegyveres erők további tökéletesítésének irányait: a fejlesztés során a továbbiakban figyelembe kell venni a megbízhatóan elegendő védelem szükségességét. Olyan hadra fogható egyesített fegyveres erőkkel kell rendelkezni, amelyek szavatolni képesek a Varsói Szerződés tagállamainak védelmét. A megvitatott kérdésekben egyeztetett határozatokat hoztak. (MTI) LEMP: Egységes szocialista pártot tervezünk (Folytatás az 1. oldalról.) — A Szolidariás-kormány próbálkozásainak sikere nagyban befolyásolhatja — előremozdíthatja, avagy hátráltathatja — a keleteurópai reformokat. Sikerrel járhat-e Mazowiecki Lengyelország talpra állításában? — Ha a gazdaságot nézzük, a Szolidaritásnak vannak esélyei, hogy kivezesse az országot a válságból. Ebben nekünk is segítenünk kell a jelenlegi vezetést. A pártérdekeket az össztársadalmi érdekek mögé kell helyezni. Alapos értékelést egyelőre korai lenne adni a kabinet tevékenységéről, hiszen alig néhány hónapja van kormányon. Nem titkolom ugyanakkor: ellene lennék, ha a fejlődés kapitalista útja felé venné az irányt. Ezzel együtt nem tartom magam Mazowiecki éles kritikusának. Tudom, miyen bonyolult körülmények között kell megmérettetnie. A gazdaság megjavítását célzó törekvéseivel egyet tudok érteni. Bár mögöttem állt volna ekkora társadalmi támogatás miniszterelnökségem idején. — Az egykori ellenzék egyre több fontos intézményt szerez meg magának. Legújabban a rádió és a televízió irányítása került a jelenlegi kormány kezébe. Hadd emlékeztessem: a LEMP vezetői nem is oly régen még kijelentették, a sajtót nem adják. Négy miniszteri tárca megállapodások alapján a miénk. A belügy, a honvédelmi, a külkereskedelmi és a közlekedési. Ezen felül kaptuk meg ideiglenesen a rádió és a tévé felügyeletét. Azonban jogos a kormány igénye, hogy magáénak tekintse ezeket az intézményeket, s átvegye ellenőrzésüket. Mint tudjuk, már meg is tette az első lépéseket. Nincs mit tenni, az események ily módon alakulnak. A LEMP ugyan négy fontos minisztérium irányítását tartja a kezében, ám nem ezek az intézmények határozzák meg a kormány mindenkori irányvonalát, hanem a miniszterelnök és munkatársai. Ők pedig most Lengyelországban az ellentáborból kerülnek ki. A hatalom elvesztése után a LEMP megosztottnak látszik. A párton belül különböző irányzatok csapnak össze. Milyen pártként kerül ki a LEMP a januári kongresszus vitáiból? — Túlságosan leegyszerűsítenénk a kérdést, ha a pártban fellelhető irányzatokat csupán a reformerek és a konzervatívok harcára korlátoznánk. Nem felel meg a valóságnak, hogy csak a „Július 8.” mozgalom a reformer, a többi platform pedig mind azegy helyben topogás híve. Egyébként a híresztelések ellenére azt vallom, hogy az említett mozgalomnak a többi hasonllóan reformer elveket valló platformmal együtt helye van a jövő pártjában. Jómagam ellenzem, hogy bármely szervezetet kategorikusan reformerekre és konzervatívokra oszszanak fel. Az ilyen bélyeg még a sztálinista gondolkodásmódból maradt ránk. Szerintem a konzervativizmus önmagában még nem büntetendő dolog, mert az ember természeténél fogva konzervatív. Vannak olyan emberek, akiket csupán azért tartanak régimódinak, mert ragaszkodnak a hagyományokhoz. Nem értem, miért kellene bárkit így megbélyegezni, hiszen az említett jelzőket általában negatív értelemben használják mifelénk. A hagyományőrzés örök érték, akár a családról, akár a társadalomról legyen szó. Én úgy vélem, a LEMP tagjai túlnyomó többségükben támogatják a mélyreható reformokat. Az utóbbi nyolc esztendőiben, ugyanis a párttagok is saját bőrükön érezték az eseményeket, s rájöttek, hogy arégi politikával -egyszer s mindenkorra fel kell hagyni. — A párt radikális köreiből sokan azt mondják: Rakowski a reformok egykori támogatója és előkészítője most a konzervatívok oldalára állt . .. — Nevetségesnektartom az effajta állításokat. Csak azért, mert úton-útfélen hangoztatja, még senki sem reformer. Azok, akik ma hangosan a gyökeres megújulás híveinek adják ki magukat,még óvodába jártak, amikor én már kiálltam a mély társadalmi és gazdasági reformokért. Olyan idők járnak, amikor mindenkire rá lehet sütni valamit. De engem semmi sem akadályoz meg abban, hogyegy új típusú párt létrehozásáért dolgozzak. Egyébként a párton belül igyekszem egyik platformot sem jobban támogatni a másiknál. Az én hitvallásom egyértelmű, még akkor is, ha tudom, hogy az a kommunista formáció, amelyhez tartozom, nem ment át az érettségi vizsgán. Visszatérve a januári, kongresszusra: el szeretnénk kerülni azt, ami Magyarországon a pártkongreszszuson történt. Mi is egy szocialista típusú pártot szeretnénk létrehozni, de hangsúlyozom: egy pártot. — Kohl kancellár varsói látogatásakor nem találkozott önnel, a LEMP KB első titkárával. Miért? — Elvbentechnikai jellegű, ám ennél távolabbra mutató kérdések miatt. Az elfogadott nemzetközinormák szerint miniszterelnökök vagy pártvezetők — mert Kohl ez utóbbi is — keresik fel a vendéglátó ország pártvezetőit, s nem fordítva. Mi tehát javasoltuk, hogy a kancellár jöjjön el a találkozóra a központi bizottság épületébe. Ezt visszautasította. Abba sem ment bele, hogy valamelyik varsói szállodában találkozzunk. Kohl nyilván azt akarta érzékeltetni, hogy számára már nem én, mint a LEMP KB első titkára vagyok a partner. Ez szomorú. Már csak azért is, mert mint politikus az elmúlt harminc esztendőben mindig a lengyel —NSZK kapcsolatok javításáért dolgoztam. Szerepet játszottam az 1970-es szerződés előkészítésében is. Ez ,nemtitok Bonnban. Lebecsültek, s ez mint lengyelnek is sajnálatos nekem. S én nem fogok térden állvakönyörögni az illő látogatásért. Ritecz Miklós Lelőtt jég? Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik szerint 1939 óta 1989 a legfontosabb év Európa történetében? 1989 őszén évtizedes struktúrákroppantak össze, és megkérdőjeleződik az a békerend, amelyet még agyőztes hatalmak alakítottak ki. Aletűnt idők krónikása fogjamajd összeszámlálnii, hányan éshányszor szóltak ezeken az égtájakon arról, hogy „a népek kezükbe veszik sorsukat”. Közben a politika, sajnos, atömegek kizárásával folyt, és ez a „kultusznak” nevezett struktúrában megjelenített politikai rendszerekre éppúgy jellemző volt, mint a törvények önkényes kezelése, sőt semmibevétele. És most Európa azon államaiban, amelyekben a sztálinizmust ezen az év végén írják le nullára, valóbanmegjelentek a néptömegek, és nincs olyan politikai elit, amely ezt — hosszútávon — büntetlenül ügyeimen kívül hagyhatná. A lényegre lemeztelenítve: ez a németkérdés újbóli napirendre kerülésének háttereis. A tömegek elemi erejű elégedetlensége (emlékezzünk, hogy szavaztak a „lábukkal”, amikor először Hegyeshalomnál lyuk nyílt a berlini falon) kényszerítette ki a változást. Az NDK új vezetése messzemenően kész a politika újragondolására, az NSZK pedig, amely az európai enyhülésifolyamat egyik lendítőereje, konstruktív formában kíván alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Ugyanakkor az egyes diplomáciai lépéseket és kezdeményezéseket csak akkor lehet megérteni, ha ismerjük a probléma súlyát, és az adott javaslat születésének körülményeit. Ami a letagadhatatlanul„német kérdésként” napirende került problémát illeti, ez Európában a kulcskérdés,mind a történelem tanulságai, mind pedig a jelen oldaláról. Az egyes hatalmak kezdeményezései és indítványai szükségképpen a rögtönző reagálás némely jegyeit is magukon viselik, ami nem leszóló minősítés, hanemténymegállapítás. Ez vonatkozik arra a konföderációs indítványra is, amelyet Helmut Kohl szövetségi kancellár tett, akinek szemmel láthatóantöbb érdeket kellett egyeztetnie, támogatnia a német—német közeledést, erősíteni sajátpolitikai bázisát, egyeztetni az NSZK szempontjait más hatalmak prioritálásaival. Az effajta érdekegyeztetés soha nem lehet tökéletes — ez ugyanis a realitásokon múlik, az érdekek és érdekfellfogások különbözőségén. Az NDK-ban közéleti személyiségek egy csoportja a „bekebelezés” ellen és a baloldali-antifasiszta-szocialista alternatívára, az adott állam identitásának megóvására szólított fel anélkül, hogy a konföderációt elutasították volna; olyanok vannak köztük, akiknek erkölcsi integritását a Honecker-rendszerrel való szembenállásuk is hitelesíti. Nyugat-Európában, mindenekelőtt Franciaországban, a Kohl-tervvel való szembenállás burkoltan és közvetve, vagy esetenként nyíltabban jelentkezett. (Franciaországban ma különösen gyakran idézik Mauriacot: Annyira szeretem Németországot, hogy örülök, kettő van- -belőle.) A szembenállásérvrendszere úgy sommázható, hogy a németkérdés kivételes jelentőségénél fogva nem lehet kizárólag csak a németek ügye, ez Európára s szélesebb értelemben a nemzetek közösségére tartozó ügy. Jogi vetületében a kérdés olyan megoldása, amely a status quót érinti, csak a második világháborúban győztes hatalmak egyeztetésével jöhettörvényesen létre. Ez az argumentáció fellelhető a hivatalos szovjet válaszadásbanis, amely meglepően éles hangú. Eszerint Bonn nacionalista mederbe kívánja terelni az NDK-beli megújulási folyamatot, és megkísérli meghatározni az NDK-ban zajló reformok irányát. A felhívás óv a stabilitás kialakult intézményeinek hirtelen megváltoztatásától is, ésezzel jó kulcs ahhoz a széfhez, amely a máltai szovjet tárgyalási pozíciókat rejti... A szovjetmegnyilatkozás kemény hangvételét valószínűleg nem ok nélkül hozzák kapcsolatba a kritikus belpolitikaihelyzettel, emellett a Szovjetunió szövetségeseinek stratégiai értékrendjében az NDK mindig is kiemelt helyet foglalt el: 400 000 főnyi az ott állomásozó szovjet hadseregcsoport. Mivel az amerikai álláspont hűvösen tartózkodó a Kohl-javaslattal szemben (moha egyensúlyozó távolságtartásra törekszik Bonn és Párizs között) elképzelhető, hogy igaza lesz Augsteinnek, a neves nyugatnémet publicistának. Ez a német kérdés lesz az, ami rákényszeríti az összetartásra a négy szövetséges hatalmat. Már a megfogalmazás isújra szövetségeshatalmaknak minősítenek különböző szövetségek élén álló szuperhatalmakat) mutatja a történelmi események sodrásának erejét. (Peter Schneider berlini író mondotta a minap a „német játszma” némely részvevőinek helyzetéről: a nő, akinek 40 éve örök hűséget esküdtek, most váratlanul ott áll az ajtóban, vagy feleségül.) Soha ennyire nem voltigaz az, amit évtizedekig nem voltunk hajlandóak elismerni : a dolgok nem feketék és fehérek. Vannémet nép, és éppúgy joga van sorsávalrendelkezni, mint minden népnek. Csak egyenlő népek vannak, nem lehetek olyanok, amelyek „egyenlőbbek”. Ám van történelem is (az európai egyensúly megőrzéséhez már Bismarck birodalma is túl erős volt), van história, amelykét államot produkált, és ennek könyvéből nem lehet lapokatkitépni! Van továbbá aggodalom Európa különböző részeiben egy új politikai és gazdasági szuperhatalomtól, és 80 millió több mint 60 millió. Lehet,hogy korai az aggodalom egy terv után, amely kísérleti léggömbnek is minősíthető? Könnyen lehet, ám a léggömbre adott sortűz is mutatja, hogy az Európa Ház hívei többségükben inkább valamivel lassabban építkeznének, de rengésbiztos alapokat akarnak. Vajda Péter 3 NYERS REZSŐ ÉS RAKOWSKI EGYETÉRTETT: El kell vetni a III. Internacionálé irányvonalát Mieczyslaw Rakowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, aki Nyers Rezsőnek, a Magyar Szocialista Párt elnökének meghívására szerda este érkezett hazánkba délelőtt megbeszélést folytatott a magyar pártelnökkel. Amagyarországi belpolitikai helyzetről Nyers Rezső kifejtette, hogy a népszavazás után egy új politikai forgatókönyv kidolgozására, a referendum eredményeinek további értékelésére van szükség. Hangsúlyozta: nem egyértelműtovábbra sem, hogy a vasárnapi népszavazáson ki nyert, s ki a vesztes, ugyanis a 19 megyéből 15 -a „nem” mai-lett voksolt a köztársasági elnök választásával kapcsolatos kérdésre. A tapasztalatok szerint a polgári ellenzék erősebb volt, mint a népi-nemzeti. Abelpolitikai folyamatok fő irányáról úgy vélekedett, hogy ténylegesen rendszerváltás zajlik az országban. Atalálkozón egyetértettek abban, hogy pártjaiknak el kell vetni a III. Internacionálé politikai - történelmiirányvonalát. Nyers Rezső szerint az MSZP nem kommunista, hanem szocialista típusú párt. Ez kifejeződik abban is,hogy nem a világforradalom lenini értelemben vett győzelmét vallja, hanem a reformok sorozatát tűzi célul. Mieczyslaw Rakowski a nap folyamán -ezenkívül -találkozott Grósz Károllyal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Kongresszusi Előkészítő Bizottságának vezetőjével. (MTI)