Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

1989. december 28., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT Rögtönítélő bíróságok Romániában (Folytatás az 1. oldalról.) A titkosszolgálat emberei­nek akciója rendkívüli riadal­mat okozott. Célja az volt, hogy a lakosság körében ké­telyt támasszanak a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsá­nak tevékenységével szemben. Ebben a feszült helyzetben többször megjelent a képer­nyő előtt a hadsereg egy-egy vezetője, s közölte: nem iga­zak azok a híresztelések, hogy a hadsereg átállt, a katonák a nép oldalán vannak és ma­radnak. Ennek megfelelő ha­tása lett, mert reggelre a ke­délyek megnyugodtak, és az élet jeleként egyre többen in­dultak munkahelyeik felé. A rádió közölte: narancs, kávé kerül a boltokba, hússzállít­mányok vannak útban Buka­rest felé. A kolozsvári vérengzések 24 áldozatát temették el szerdán az erdélyi városban. A dikta­túraellenes felkelés napjai­ban Kolozsvárott a Securita­­te orvlövészei több száz em­bert gyilkoltak meg. A 24 ál­dozatot gyászolók ezrei kísér­ték utolsó útjukra. A városban szerdán több­nyire nyugalom volt, csupán a külterületeken voltak kisebb lövöldözések. Aradon a diktátor hívei szerdán támadást indítottak a főposta ellen. Emiatt a me­gyében megszakadt a telefon­összeköttetés. A hadsereg egységei fi­gyelmeztették a lakosságot, hogy éjszaka ne közelítsék meg Nagyszebent, mert a Se­­curitate bujkáló csoportjai tü­zet nyitnak a város felé kö­zeledőkre. Mint ismeretes, Nagyszeben Nicu Ceausescu­­nak, a „Conducator” fiának volt a „hűbérbirtoka”. Temesvárott, ahonnan egy héttel ezelőtt elindult az egész országon végigsöprő forrada­lom, az élet mindinkább visz­­szazökken a megszokott ke­rékvágásba. Szerdán nyitva voltak az üzletek, az üzemek­ben folyt a termelés, de a középületeket még erős kato­nai egységek őrizték. A temesvári Demokratikus Front nem tudott pontos ada­tot közölni az áldozatokról. Becslések szerint négy-ötez­ren vesztették életüket, s mintegy hétezren megsebesül­tek. A városban a Securitaté­­nak mintegy kétszáz tisztje volt, közülük ötvenet elfogtak, 25 átállt, négyet-ötöt megöl­tek, s a többiek még szabad­lábon vannak. A harcokban bevetették Ceausescu különle­ges kommandóit is, ezek pon­tos létszáma nem ismeretes. Temesvárott négy líbiai is részt vett a harcokban. Nem ismeretes, hogy ezek a fegyve­resek Ceausescu zsoldosai vol­tak, vagy a líbiai kormány em­berei — írja a Tanjug. A belgrádi rádió — helyszí­ni tudósítójának jelentése alapján — szerdán jelentette, hogy egy Bukarest melletti te­metőben eltemették a kivég­zett Ceausescu házaspárt. A jelentés csak annyi részletet közölt, hogy ugyanebben a te­metőben nyugszik a bukaresti harcok sok áldozata is. A belgrádi rádió hírét egye­dül az AFP francia hírügy­nökség ismertette, a többi nagy távirati iroda nem erő­sítette meg a hírt. A bukaresti rádió szerdán bejelentette, hogy a város ko­rábban minden zártnak nyil­vánított utcáját — köztük a diktátor „személyes sugárút­jának” nevezett Victoria (Győ­zelem) utat — megnyitnak a közforgalom előtt Az oktatási miinisztérium szerdán úgy döntött, hogy az általános és középiskolákban január 19-ig, a felsőfokú ok­tatási intézményekben pedig január­ 14-ig meghosszabbítják a téli tanítási szünetet. Szekus a padlón. OLTVÁNYI OTTÓ ESTI HELYZETJELENTÉSE Bukarest elindult az élet útján.•• Szórványos gócokra bomlott a Securitate-egységek ellen­­forradalmi akciója. Ez a hely­zet szerda este hét óra táj­ban, amikor ezek a sorok te­lesen eljutnak Budapestre. A nap ma kellemetlen, hideg, szeles volt. Előző éjszaka ha­vazott. Az időjárás is próbá­ra teszi azokat, akik már na­pok óta a barikádokon teljesí­tenek megfeszített szolgálatot. A hadsereg tagjainak, a Ha­zafias Gárdák fiatal erőinek alig jut idő a pihenésre, a rejtett helyen levő ellenséges csoportok felkutatására és a végső megsemmisítésére irá­nyuló erőfeszítések mindenkit talpon tartanak. Változatlanul szigorú az ellenőrzés. A gép­kocsikat és a gyalogosokat tü­zetesen átvizsgálják, igazol­tatják. Átkutatják a táskákat, és a metrólejáratok, valamint a pályaudvarok környékét tartják állandóan szemmel. A nap folyamán csak távo­li helyekről hallatszottak lö­völdözések, de már koránt­sem olyan mértékben, mint a megelőző napokban. A rádió és a televízió székháza mel­lett egyre gyakrabban támad­ják a sajtópalotát, ahol az éj­szaka lelőttek egy nyomdászt. A kora délutáni órákban is­mét golyók süvítettek a téren. Közlemények jelennek meg a sajtóban, hogy a lakosság csak a rádióban és a tele­vízióban elhangzó bejelenté­seknek adjon hitelt. A secu­­sok ugyanis a Nemzeti Meg­mentés Frontja Tanácsának nevében félrevezetik a lakos­ságot. A fővárosban a hadsereg teljesen ura a helyzetnek, s némileg biztató, hogy szer­dán százezrek foglalták el munkahelyüket. Az élet kezd lassan visszatérni, a még fenn­álló veszélyek ellenére is. A közlekedési eszközök egyes he­lyeken kerülőkkel jutnak el célpontjukhoz. A több mint ezer szállítóeszköz mellett a metró zavartalanul üzemel. A lakosság ellátása a dik­tatúra időszakához képest ha­tározott javulást mutat, és igazolja azokat a törekvése­ket, amelyeket a Nemzeti Megmentés Frontja Tanácsá­nak programja meghirdetett. Évek óta eltűnt áruk jelen­tek meg a boltokban, így pél­dául ismét kapható kávé és déligyümölcs. Húsból, húster­mékből, tejből és tejtermék­ből a tapasztalatok szerint nincs hiány. Jelentős a bolti kínálat étolajból, cukorból, lisztből. Kedvező hír: az új vezetés sok olyan rendelkezést hatály­talanított, amelyek eddig fék­jei voltak a lakossági ellá­tásnak. Felszabadították a fa­lusi lakosságnak azt a kötött­ségét, hogy csak termék be­szolgáltatása ellenében vásá­rolhat bolti árukat. Megszün­tették azt a gyakorlatot, amely „zárt városok” kialakításával röghöz kötötte a lakosságot. Ti­zenegy ilyen várost jelöltek ki annak idején: Arad, Kolozs­vár, Temesvár, Bukarest, Ma­rosvásárhely és még jó né­hány város lakosai 1976 óta nem költözhettek szabadon egyik városból a másikba. Csak „nemzetgazdasági vagy politikai érdekből” települhe­tett át romániai lakos egyik helységből a másikba. Eltö­rölték a lakosság „tudományos élelmezésére” vonatkozó prog­ramot. Január elsejétől meg­kezdik visszafizetni — há­rom éven át — a „társadal­mi résznek” nevezett pótadót, amely a diktátor elképzelése szerint tulajdonosi részvényt jelentett volna. A szerda esti helyzet arra utal, hogy a lakosság is ja­vuló helyzetet remél. Abban bízik, hogy a Nemzeti Meg­mentés Frontja Tanácsának rendkívüli intézkedése meg­hozza eredményét. A­­Külügyminisztérium nyilat­kozatot juttatott el a Magyar Távirati Irodához. Ebben hang­súlyozza: A Magyar Köztársaság Kül­ügyminisztériuma a kormány nevében üdvözli a Romániai Magyarok Demokratikus Szö­vetségének megalakulását, és azt, hogy a szervezet a romá­niai magyarság közképvisele­tét és érdekvédelmét tekinti feladatának. Támogatja a szö­vetség december 26-i kiáltvá­nyában foglalt alapelvek és célok romániai megvalósítá­sát­, és kész ennek érdekében együttműködni az új román vezetéssel, a szövetséggel és valamennyi demokratikus ro­mániai tényezővel. A Magyar Köztársaság Kül­ügyminisztériuma úgy értéke­li, hogy Románia népeinek most zajló forradalma, a 70 éven át mesterségesen is szí­tott szembenállás után, törté­nelmi lehetőséget kínál arra, hogy a nemzetiségek, köztük a magyarság érdekei Romá­niában minden területen kife­jezésre jussanak, és törvényes garanciák mellett érvényesül­jenek. Hangsúlyozza, hogy a nemzetiségi, kisebbségi jogok érvényesítésének feltételeit Romániában csak egy átfogó, demokratikus kibontakozás te­remtheti meg, miután az alapvető emberi-állampolgári jogok és a nemzetiségi jogok érvényesülése egymástól el­választhatatlan. A Magyar Köztársaság kor­mánya messzemenően támo­gatja a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének kiáltványában kifejtett állás­pontot, miszerint a nemzeti­ségi kérdés megnyugtató meg­oldása az önrendelkezési jog széles körű alkalmazásával és intézményes kereteinek kiépí­tésével biztosítható. Hangsú­lyozza, hogy a magyarság sor­sának rendezését Románia te­rületi integritásának, szuve­renitásának tiszteletben tartá­sa mellett lehet érdemben elősegíteni. A magyar kormány meg­erősíti az eddig többször ki­nyilvánított szándékát, hogy síkraszáll a magyar—román viszony új alapokon történő rendezéséért, fejlesztéséért. E törekvésében a romániai ma­gyarság sorsáért érzett fele­lősségét a maga számára más érdekeknek alá nem rendel­hető elvnek tekinti. A ma­gyar—román kapcsolatok ala­kulása elválaszthatatlan a kol­lektív és egyéni nemzetiségi jogok érvényesülésétől. Ma­gyar részről azon kívánunk munkálkodni, hogy a Romá­niában élő magyarság a két nép, a két ország közeledésé­nek, baráti együttműködésé­nek meghatározó, aktív ré­szese legyen. KÜLÜGYMINISZTÉRIUMI NYILATKOZAT Az állampolgári és nemzetiségi jog elválaszthatatlan ÁZSIAI VÉLEMÉNYEK A KELET-EURÓPAI FÖLDRENGÉSRŐL Peking a külföldet vádolja, Phenjan harcra hív (Tudósítónk kairói és az MTI pekingi jelentése.) Kína államfője szerint „kül­földi erők készítették elő a ke­let-európai uralkodó rendszerek bukását, kihasználva a népek nehézségeit és szenvedéseit”. Jang Sang-kun, Kína 84 éves államfője, a júniusi pekingi diáklázadás megsemmisítésére felállt vezetés egyik „erős em­bere” ezt a szerdai kuvaiti la­pokban megjelent interjújá­ban hangoztatta, de arra nem tért ki, kiket tart a jelzett ide­gen erőknek. Az Öböl menti államból va­ló elutazása előtt tartott sajtó­­értekezletén Jang Sang-kun a fentieken kívül azt mondotta, hogy Kelet-Európa országai­ban kizártnak tartja az esetle­ges irányváltást a tőkés fejlő­dés irányába. Egy ilyen törek­vés szerinte harcot provokálna a két rendszer (a kommuniz­mus és a kapitalizmus) hívei között. Az államfő hozzátette, egyelőre még korai a jövő ala­kulásáról nyilatkozni Kelet- Európában, mert az ottani helyzetben még további vál­tozások fognak bekövetkezni. Kína belső helyzetéről Jang Sang-kun kijelentette: az szi­lárd, a kínai nép nagy erőfe­szítéseket tesz a nemzeti egy­ség konszolidálására. * A Nodong Színműn, a Kim Ir Szen vezette Koreai Mun­kapárt központi lapja két tel­jes újságoldal terjedelmű cikk­ben szólítja fel a szocialista országokat és hatalmon levő pártjaikat arra, hogy indítsa­nak általános ellentámadást az imperalizmus kihívásával szemben. Az osztályharc és a permanens forradalom segít­ségével likvidálják a kapita­lizmust, és vigyék végső győ­zelemre a szocializmust szerte a világon.* Pekingi tudósítónk jelenté­se szerint Jang Sang-kun kí­nai államfő szerdai üzeneté­ben jókívánságait fejezte ki Ion Iliescunak abból az alka­lomból, hogy megválasztották őt a romániai Nemzeti Meg­mentés Frontja elnökének. Li Peng miniszterelnök Petre Románnak gratulált minisz­terelnöki kinevezéséhez. K­öszönjük Most, hogy véget ért a romániai népfelkelésnek az a szakasza, amelyet a fegy­veres összecsapások és az elkerülhetetlen leszámolás határozott meg — vissza lehet nézni az utóbbi na­pokra. Ilyen feszült kará­csonya évtizedek óta nem volt ennek az országnak. Mert nincs olyan állam, a világon, ahol az állampol­gár közérzetét ne befolyá­solná az, hogy közvetlen szomszédságában polgárhá­borús állapotok vannak, egy diktatúra végvonaglá­­sa folyik és a terrorgépezet még pusztulásában is gyil­kol ... És ha ezt megállapítjuk, akkor még valamit rögzí­tenünk kell: azt, hogy ezen a rendhagyó karácsonyon sokan nem pihenéssel töl­tötték az időt, hanem azzal, hogy segítsenek a „túlol­dalnak” vagy biztosítsák honfitársaik nyugalmát. A segélyszervezetek és más organizációk emberei, a lelkészek, aztán a taxisok és a kamionosok, akik gyógy­szert, kenyeret, vérplazmát vittek, ruhaneműt gyűjtöt­tek. (Az ő munkájuk egyéb­ként messze van még attól, hogy múlt időben lehessen róla beszélni.) A különböző közhivatalokban, köztük a Külügy- és a Belügymi­nisztériumban állandóan el­érhető tisztviselők, akik se­gítenek visszaadni e szó megkopott eredeti értelmét: közszolgálat. A Belügymi­nisztériumról szólva itt említendők az esetleges terrorista kommandók le­küzdésére a határra tele­pült „Komondor-brigád” tagjai, éppúgy, mint a kü­lönleges feladatok elé ke­rült határőrök. Végül, de nem utolsósorban, a hadse­reg katonái és tisztjeik is, akik előtt roppant bonyo­lult és kényes feladat állt: mindenre felkészülni, anél­kül, hogy pánikot keltené­nek, tájékoztatni a hazai közvéleményt anélkül, hogy „másokat” tájékoztatnának. A hadsereg is megtette kö­telességét (nem is csak a rádiófigyelő egységek, ame­lyek gyorsították a Securi­­tate felszámolását, hozzá­járulva ezzel a még na­gyobb véráldozat elkerülé­séhez), és ebből a szem­pontból a történelem iga­zolta: helyesen járt el a ka­tonai vezetés, amikor nem égette fel „saját hídjait” Bukaresttel. A román had­sereg hazafias és demokra­tikus fegyveres erőnek bi­zonyult és a magyar HM- ből volt kit felhívni, ha úgy vélték, védeni kell Tőkés Lászlót vagy a bukaresti magyar nagykövetséget... És akkor még nem be­széltünk a tömegkommuni­káció embereiről — a ripor­terektől egészen az önkén­tes lapterjesztőkig. Azért, amit ezen a karácsonyon tettek mindannyian — s azok, akiket nem soroltunk fel —, megérdemlik leg­alább ezt az egy szót: kö­szönjük. V. P. A SECURITATE BÚVÓHELYE A bukaresti alagúthálózat A román rádió adásaiban fo­lyamatosan ismerteti újabb föld alatti folyosók felfedezé­sét. Egyben felhívást intézett a labirintus tervezőihez, hogy segítsenek a több kilométer hosszú folyosók feltárásában. A bonyolult föld alatti csa­tornák a titkosrendőrség fegy­verbázisai is voltak. Egyes fo­lyosók a bukott diktátor palo­táját kötötték össze hivatalos épületekkel, mások megerősí­tett házakba, vagy a város stratégiai pontjaihoz vezettek. Az ezekből nyíló ajtókon tűn­hettek elő váratlanul a titkos­rendőrök, ezáltal is terrorizál­va a lakosságot. Azok az ajtók, amelyek a metró állomásaihoz vezettek, olyan jól voltak ál­cázva, hogy az utasok észre sem vették azokat. A katonák eddig ötven olyan megerősített házat fedeztek fel, amelyek alatt alagút húzódik. Ezekből az épületekből vették géppuskatűz alá a tömeget a Securitate ügynökei, utána pe­dig büntetlenül eltűntek a föld alatt. A csatornákat — hogy az­­ építkezést titokban tartsák — rendszeresen váltott brigádok­kal ásatták ki. (AFP) A Nemzeti Megmentés Frontjának vezető tagjai: A Reuter hírügynökség nyo­mán közreadják a romániai Nemzeti Megmentés Frontja vezető tagjainak életrajzi ada­tait. A csoportnak, amely a Ceausescu-rezsim megbuktatá­sa után az ország vezetésének nyilvánította magát, mintegy 40 tagja van. A testületet több politikus és számos eddigi el­lenzéki romániai művész és értelmiségi alkotja, akikről egy román diplomata azt mondta: „ők a nép szabadság­­harcának jelképes alakjai.” ION ILIESCU: A testület ve­zetője, moszkvai diákévei idejéből ismeri Mihail Gorba­­csovot. Korábban az RKP KB titkára is volt, később azon­ban a rendszer bírálata miatt egyre alacsonyabb beosztások­ba került. Az utóbbi időben a műszaki könyvkiadó élén dol­gozott és állandó rendőri megfigyelés alatt állt. CORNELIU MANESCU: Ere­detileg a 73 éves Manescut ne­vezték meg a front vezetője­ként. Ő korábban miniszter volt, s ama hat magas rangú vezető egyike, akik március­ban Ceausescuhoz intézett nyílt levélben bírálták a conducator keményvonalas politikáját. DOINA CORNEA: Románia talán legismertebb és legszóki­mondóbb ellenzéki személyisé­ge, aki több tanulmányban ítélte el a politikai represszió­kat és a tömegek passzivitását. Cornea asszony francia nyel­vet és irodalmat tanított a ko­lozsvári egyetemen, míg el nem távolították állásából, mert filozófiai és vallási tár­gyú nyugati írásokat ajánlott tanítványainak. A betiltott gö­rög katolikus egyház tagja. Ceausescuhoz intézett tavalyi levelében felszólította a vezért, hogy kezdjen reformokat és számolja fel szörnyű megtorló apparátusát. TŐKÉS LÁSZLÓ: A 37 éves magyar lelkész ügye indította el a Ceausescu bukásához ve­zető tiltakozási hullámot. Pré­dikációiban szót emelt az egy­ház és a mintegy 1,7 millió ro­mániai magyar elnyomása, va­lamint az úgynevezett falurom­bolási terv ellen. Szeptember­ben elbocsátották temesvári tisztségéből. A kitelepítésre irányuló kísérletek ezreket szólítottak Temesvár utcáira. MIRCEA DINESCU: A 39 éves költőt egy szerkesztő „a kor­társ román költészet dühös fiatal­emberének, a modern kor moralistájának” nevezte. A költő műveit lefordították és kiadták Franciaországban, Olaszországban, az NSZK-ban. Tavaly szerepelt a moszkvai rádió román nyelvű adásában, és dicsérte a szovjet reformo­kat. AUREL DRAGOS MUNTEA­­NU: író, arra biztatta kollé­gáit, hogy rázzák le az elnyo­mó rabigát. Tavaly a román írószövetség főtitkárához inté­zett levelében megállapította: az írók csak önmaguknak te­hetnek szemrehányást, ha hagyják, hogy állampolgári fe­lelősségtől mentes idióták gyü­lekezetévé degradálják őket. STEFAN GUSA: Tábornok, vezérkari főnök, a Ceausescu iránt hű titkosrendőrség elleni hadjárat vezetője. Kollégáját, VICTOR STANULESCU tábor­nokot nevezték ki honvédelmi miniszterhelyettessé, miniszter­nek pedig NICOLAE MILITA­­RU tábornokot tették meg. Militaru tábornokot diploma­ták „igazi katonának, nem po­litikai személyiségnek” tekin­tik. DUMITRU MAZILU: Pro­fesszor, a külügyminisztérium jogi osztályának vezetője volt. Tavaly nem tudta előterjeszte­ni az ENSZ Emberi Jogi Bi­zottságának a diszkrimináció megelőzésével foglalkozó albi­zottsága megbízásából írt je­lentését. A román hatóságok azt állították, hogy szívbeteg­sége akadályozta. Mazilu azon­ban hírül adta, hogy azért nem utazhatott Genfbe, mert házi­őrizetben van, rendőrterror alatt áll és veszélyben van az élete. Jelentése — amelyet le­velével együtt juttatott el az ENSZ-hez — emberek kínzá­sával vádolta a román vezető­ket és állította, hogy Ceausescu uralma szegénységre kárhoz­tatta a románokat. SILVIU BRUCAN: Románia volt amerikai és ENSZ-nagy­­követe. Elméleti szakember és a pártakadémia volt előadója, ő is aláírta a hat vezető sze­mélyiség Ceausescuhoz intézett nyílt levelét, akárcsak GRIGO­­RE RADEANU, akit veterán kommunistának mondanak. 3

Next