Népszabadság, 1989. december (47. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-28 / 306. szám

4 Függesszék fel a platformháborút Budapesti MSZP-értekezlet Az MSZP december 18-án megkezdett fővárosi értekezletét tegnap délután folytatták. Első napirendi pontként kiegészítették az Elnökséget, az egy megmaradt helyre a két jelölt közül Hajdú Tibor professzor kapta a több szavazatot. Annak ellenére, hogy az értekezlet második részének meghirdetett programja a budapesti szervezet választási programjának kidolgozása volt, a hozzászólók legnagyobb része — értelemszerűen — mondandójának elején Romániával és a szomszédos országban kialakult helyzettel foglalkozott. Elhangzott az is, hogy a párt tagjainak — az ismert történelmi körülmények miatt — nem szabad bedőlni sem nacionalista, sem újonnan jött, a másik országgal kapcsolatos konföderatív eszméknek. A választási program szerves részét képezi az MSZP- nek a kormányhoz való viszonya, valamint annak a felmérése, hogy mennyiben kormánypárt még az MSZP? E kérdéskört többen taglalták, megállapítva, hogy ugyan a kormánynak már több kérdésben volt ellentétes véleménye, mint a Magyar Szocialista Párt adott kérdésben nyilvánosságra hozott álláspontja, ennek ellenére stabilizációs programja megérdemli a támogatást. Ez utóbbival kapcsolatban Szántó György szóvá tette, hogy az infláció fokozásával lehetetlenség stabilizálni egy tönkrement nemzetgazdaságot, ezért ő nem támogatja a kormányt. Krausz Tamás hozzászólásának nagy részében szintén gazdasági témákkal, kiemelten a privatizálás körül kialakult helyzettel foglalkozott, amiről kijelentette, hogy az nem egyéb, mint a köztulajdon elkótyavetyélése. A pártnak minden erejével oda kell hatnia, hogy ezt — legalábbis egy időre — abbahagyják, de legalább azt kell elérni, hogy a folyamat ellenőrizhetővé váljon. Hajdú Tibor külön szólt a Magyar Szocialista Munkáspárthoz való viszonyról is. Kijelentette: semmiféle közösséget nem hajlandó vállalni azzal a párttal, amelyik nevében hordja ugyan a „munkás” szót, de a legmeszszebbre távolodott el valamennyi kelet-európai párt közül a munkásosztálytól. Néhány hozzászóló a párt belső helyzetével foglalkozva arról beszélt, hogy legalább a választásokig fel kellene függeszteni a platformháborút, mert veszélybe kerül a párt nehezen kidolgozott, remélhetőleg egységes választási programja. H. Z. Választási kampány amerikai módra? A szocialista párt szóvivője cáfolja a megállapodás hírét Az egyik legnagyobb amerikai reklámügynökség tanácsadói megbízást kapott az MSZP-től a választási kampányra. A Hill és Knowlton cég „bár nem ért egyet az MSZP elveivel”, elvállalta a megbízást —, „mert az MSZP volt az első”. Ezt mondotta egy amerikai hetilapnak Fred Mankiewicz, az amerikai vállalat egyik vezetője. Mankiewicz az amerikai közélet ismert alakja, egykor Robert Kennedy igazságügy-miniszter sajtótitkára, majd George McGovern demokrata párti elnökjelölt kampányfőnöke volt. A hírt a polgári-liberális The New Republic jelentette legújabb számában. (MTI) * Az MTI tudósítását olvasva megkérdeztük Polgár Viktort, a Magyar Szocialista Párt szóvivőjét, igaz-e a hír. — Részben igaz — mondta a szóvivő. — A tárgyalások ugyanis nem most kezdődtek, hanem már az októberi pártkongresszus előtt, vagyis a régi MSZMP időszakában. Eddig három fordulóban folytak tárgyalások az amerikai reklámügynökséggel, de az MSZP semmiféle elkötelezettséget nem vállalt, megállapodás tehát nem született. December 21-én érkezett a tengerentúlról a legfrissebb ajánlat, és várhatóan a közeli napokban megérkeznek az ügynökség képviselői a tárgyalások folytatására. Hangsúlyozom tehát: egyelőre nincs szó megállapodásról. Országos párttanácskozást januárban! Az MSZP reformszövetségének 1989. december 16-i állásfoglalásai Közép-Kelet-Európa átalakulásáról Népünk történelme során többször is elszigetelődött a kedvezőtlen nemzetközi feltételek miatt, különösen azért, mert a szomszéd országok népei — fejlődésük más fázisában lévén — értetlenül, sőt olykor ellenségesen fogadták a magyarság progresszív törekvéseit. Közép-Kelet-Európa mai fejleményei arról győznek meg bennünket, hogy végre elérkezett a sztálini modell végleges lebontásának pillanata, hogy a Sztálin nevével fémjelzett — úgymond „szocialista” — kísérletek a régió szinte valamennyi országában igen gyorsan meghaladhatók. Ez a forradalmi folyamat a hasonló modernizációs törekvéseket vállaló valamennyi közép-kelet-európai nép számára kedvező feltételeket teremt az (egymást is ösztönzősegítő) együttműködésre, s bekapcsolódásukra a szuverén népek békés és gyümölcsöző összeurópai együttműködésébe. Mindezt szem előtt tartva elérkezettnek látjuk az időt az országaink közötti szerves, természetes — valóban közvetlen népi jellegű — kapcsolatok kiépítésére. A reformszövetség keresni fogja a közvetlen együttműködés lehetőségét a szomszéd országokban minden haladó erővel, különösen a demokratikus szocializmus képviselőivel. Levél az MSZP elnökségéhez Pártunk alakuló kongresszusa — az ismert körülmények miatt — csak meghatározott feladatokra vállalkozott. Nem maradt ideje rá, hogy állást foglaljon számos aktuális kérdésben. Az MSZP gyakorlati önmeghatározásának elmaradása — ma már láthatólag — fékezi a pártépítés munkáját, és — ami még fontosabb — nehezíti a választásokra való felkészülést. Elemi érdekünk, hogy ezen a helyzeten változtassunk. Javasoljuk tehát, hogy az időközben megszerveződő, összeülő Országos Választmány január végére hívjon össze országos párttanácskozást. A konferencián az eddig felhalmozott tapasztalatok elemzését, pártunk választási programját kell napirendre tűzni. E munka, illetve a pártértekezlet feladata nem kevesebb lenne, mint annak világos meghatározása, hogy a jelen körülmények között miként értelmezhető baloldali elkötelezettségünk. A tulajdonreformról A tulajdonreform problémái mindinkább a politikai küzdelmek előterében áll társadalmunkban. A kongresszus előtt az MSZMP, most pedig az MSZP is elhibázottan nyúl e történelmi jelentőségű döntéshez. Úgy gondoljuk, a késlekedés pártunk részéről megengedhetetlen. Ezért leszögezzük: a tulajdonreform kérdésében az állami tulajdon nagy részének valódi társadalmasítását és a korlátozott mértékű, szabályozott privatizálást képviseljük. Más szóval: hívei vagyunk ugyan az átalakulás békés, törvényes keretek közötti megvalósításának, de ha az alulról induló cselekvés, a társadalmi részvétel határozottabb formát ölt, akkor egyértelműen a kispénzű (az egyszerű) emberek oldalán állunk, amennyiben ők a közösségi tulajdon valamely, a gazdasági hatékonyság növelését célzó formájának érvényesítésére törekednek. A földtulajdonreformnál alapvetőek legyenek a mezőgazdaságban dolgozók érdekei, szándékai, közmegegyezése. Az ország élelmiszer-gazdasága nem omolhat össze. Védeni kell a nemzet természeti kincseit, az erdők, a vizek kerüljenek a társadalom kezelésébe. (OS) NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP 1989. december 28., csütörtök Tolongás az OTP-nél Ma pénztárzárásig fizethető be az 55 százalék (Folytatás az 1. oldalról.) Ám amikor ennek nyomán a tömegben — mint az egyik fiók vezetője mondta — lincshangulat tört ki, az OTP vezérkara a pénzügyminiszterhez fordult. Mivel a hivatalos közlöny még akkor, 27-én reggel sem jelent meg, Békesi László úgy döntött, hogy 28-án pénztárzárásig fogadja el az OTP az 55 százalékos befizetéseket. Ekkor ment újabb körtelex, illetve ikertelefax a fiókokba, mégis fogadják el az 55 százalékos befizetéseket. További információért a pénzügyminiszterhez fordultunk. — Bíztunk benne, hogy a hivatalos lap december 22-én megjelenik — mondta Békesi László —, ezért a lapokhoz az MTI útján pénzügyminisztériumi közleményt juttattunk el az új rendről. A hivatalos lap azonban csak 27-én jelent meg, ezért a 45 százalékos kedvezmény érvényességét meghosszabbítottuk, ezt mindazok élvezik, akik december 28-ig fizetnek. Tekintve azonban, hogy a bamikfiókok nem képesek minden adóst kiszolgálni, tegnap délután megállapodtam az OTP vezetőivel, a többieknek, akik 28-án pénztárzárásig jelentkeznek, sorszámot adnak. A sorszámok tulajdonosai a határidő letelte után is jogosultak a kedvezményre. Más kérdés — s ezt már mi tesszük hozzá —, hogy ki járt jobban. Az, aki most fizet,, vagy az, aki a jövő évtől adózik a kamat után. Ha jövőre az infláció valóban „csak” 20 százalék körül lesz, akkor, azok húzzák a rövidebbet, akik most nem tudnak vagy nem akarnak fizetni. Magasabb, ne adj isten száguldó infláció esetén viszont a többiek kiadásai lesznek viszonylag mérsékeltebbek. Gál Zsuzsa Közös megegyezéssel váltak el a Rábától (Megyei tudósítónktól.) Kölcsönös kompromisszumok után közös megegyezéssel vált el a mosonmagyaróvári Kühne a Győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyártól. A profilt már korábban megosztották, s az utóbbi napokban az indulóvagyon nagyságáról is sikerült megállapodniuk. E szerint egymilliárd 150 millió forint értéket visz magával a Kühne. A Rába ez évi mérlegének elkészülte után az Ipari Minisztérium szakértői — a két fél kérésére — véleményt mondanak arról, hogy a pontos számok ismeretében igazságos volt-e az előzetes vagyonosztozkodás. Az összeget a szakértői véleménytől függően, viták nélkül módosíthatják még. A prognózisok szerint a megegyezés jó esélyt teremt a mosonmagyaróvári gyárnak az önálló talpra álláshoz. A Kühne a jövőben is baromfitartó berendezéseket, valamint talajművelő gépeket gyárt. Ugyanakkor számít a tulajdonviszonyok esetleges változásaira, a farmergazdaságok megjelenésére, ezért az új igényekhez alkalmazkodó gépek fejlesztésébe kezd. A tárgyalásokon megegyeztek abban is, hogy a Rába évente 2700 tonna öntvényt vásárol a Kühnétől. Lenin Kohászati Művek helyett DIMAG Rt. (Tudósítónktól.) Csaknem 440 millió forint mérleg szerinti eredmény, jelentős tőkés export, miközben dollárt 48,5 forintból állítottak elő. Jó évet zárt tehát a Lenin Kohászati Művek, az a nagyvállalat, amely a nyolcvanas évek elején még veszteséget veszteségre halmozott, aztán a különféle átszervezések, termékszerkezet-váltás után újra eredményes lett. A vállalatokat elérő átalakítási vihar azonban már két esztendővel ezelőtt megcsapta az LKM-et is, és megkezdődött az egyes szervezeti egységek leányvállalattá alakítása. Ez évtől több leányvállalat kft. formájában üzemel, s az eredményes működéshez öszszesen 15 millió dollár értékű külföldi tőkét vontak be. A Lenin Kohászati Művek vállalati vagyonából egyébként ezekbe az üzemekbe több milliárd forintot helyezett ki, s jelentős összegeket fektet új vállalkozásokba. Így fordulhatott elő, hogy tegnap még a Lenin Kohászati Művekbe invitálta a sajtó munkatársait Tolnay Lajos vezérigazgató, néhány nap múlva azonban — 43 évnyi Csipkerózsika-álomból ébredve — újra részvénytársasági formában működik majd a nagyvállalat. A Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Rt. német nyelvű fordítása szintén a DIMAG szó rövidítését adja, amely hamarosan a gyárak kapuja fölé is felkerül majd. A vállalat dolgozói már megbarátkoztak a névváltoztatással, akárcsak azzal, hogy ezekben a gyárakban manapság mindig történik valami. A termelés ugyanis egyre inkább a piacokhoz alkalmazkodik, olyannyira, hogy amíg egy évvel ezelőtt nem terveztek tőkés célú értékesítést, a következő évben termékeik fele már a piacokon értékesül. A részvénytársaság egyik legfontosabb feladata lesz, hogy jövőre megteremtse fizetőképességét. Viták uralják a folyóirat ez évi utolsó számát. Egyfelől kései — mert régebben aligha megvívhatott — és szerencsére csak néhány mondat erejéig méltatlan (döglött oroszlánba belerúgó) viták a többékevésbé magunk mögött hagyott múlttal (Breuer János: A Párt zenei bizottsága 1948— 1949. Józsa Ágnes: Arszlánpiktúra helyett forradalmi realizmus, Könczöl Csaba : A cenzúra aranykora 1917—1985). Ezekből „nem lesz szalonna” — de lesz tiszta abrosz a viták másik csoportjából — reméljük! — leendő szalonnához. Másfelől valóságos(abb) viták olvashatók a kritikában. Egy jó néhány vitamozzanatot is tartalmazó beszélgetésben külpolitikánk helyzetéről esik szó. Hogy benne akadnak idejétmúlt megállapítások, arról nem a szeptember 11-én megszólaltatottak tehetnek — elképesztően felgyorsult a jelenkor, és hozzá képest elképesztően lassú a folyóiratkészítés üteme. A talán legkevésbé látványos, de — talán éppen ezért — a legreálisabb képet Szokai Imre festette: „Nekünk ... sem az egyoldalú keleti, sem az egyoldalú nyugati függés nem jó, nekünk a saját helyzetünknek megfelelő megoldást kell találnunk... A Nyugat-Európa felé való orientáció esetében mindenképpen számolni kell azzal, hogy sem gazdasági, és egyelőre politikai értelemben sem vagyunk integrációképesek. Nem vagyunk fölkészülve arra, nem olyanok a viszonyaink, hogy bennünket Nyugat-Európa el tudjon fogadni. És mivel a kritika rendezésében vitatkozunk, megemlítem: nagyon fontosnak tartanám, ha a kulturális kapcsolatokat vagy a kulturális diplomáciát is stratégiai céljaink szolgálatába állítanánk. A kulturális diplomáciát nagyon lényegesnek tartom a szomszéd népekhez fűződő kapcsolatokban is ... A kulturális kapcsolatok végül is a másság tiszteletére, a más értékeknek a megbecsülésére is ösztönzik vagy szorítják az egyes országokat.” Búcsú a baloldaltól — ez a címe Tamás Gáspár Miklós különös módon közölt írásának. Különös a közlés módja azért, mert a folyóirat nemigen szokott máshol már megjelent teljes cikket olvasói kezébe adni. De jól tették a szerkesztők, hogy így tettek, mert így vitatkozhatnak tisztességgel a szerző nézeteivel. A szerzőével, aki minden lehetséges rosszat elmond a nem kis részben most és általa merevvé kristályosított baloldalról — sok-sok dologban okkal, néha azonban elvetve a sulykot. Nem lehetetlen, hogy azóta és a közeljövőben enyhített és enyhíteni fog az időközben látványosan és talán érdemben is megváltozott baloldalkritikáján. Ahogy efféle véleményváltozások — nem megrovásként mondva! — eddig is megestek önnön politológusipolitikai pályáján. Ezzel együtt is az övénél rokonszenvesebb Papp Zsolt kimondva-kimondatlanul az övével vitázó írása: Az ideológiai olló kinyílása. A mindenfajta szélsőséget „helyére tevő” gondolatsornak igencsak figyelemre érdemes ez a példacsokra, úgy is mondhatnánk, legízesebb falatja: „Látnivaló, hogy két komplementer szekértáborról van szó, ahol az egyik a másik deficitjéből is húzza a saját legitimitását. Sőt. Vegyük a közgazdászt vagy a szociológust, aki — Frankfurt, 1979, 1989 — délelőtt a rábízott üzem rentabilitásán ügyködik, és olyan projektumot készít, amelynek alapján az új (mondjuk) nyomdagépek mellől el lehet bocsátani százhúsz munkást. Aztán délután elmegy a zöldek demonstrációjára és tiltakozik az üzemek irracionális racionalizálása ellen. Kicsoda ő? Talán a jobbbal? A fiatalasszony, akinek a hét hét napjából öt és fél napja teljesen szabad , délelőtt elmegy az alternatívok demonstrációjára a repülőtérvagy pályaudvar-bővítés ellen, aztán délután felül a gépre vagy a vonatra, és elugrik Milánóba vagy Münchenbe cipőt venni — kicsoda ő? A baljobb?... Komplementer értékek egy-egy személyben!” A példákat itthon is folytathatjuk. D. Gy. KRITIKA, 1989/12. Vitából nem lesz szalonna? SZILÁNKOK Temesvár, karácsony éjszaka — Igen, nem — ezt minden román tudja magyarul. # Fegyveres civilt keveset látok. Annál többnél vascső, dorong, lánc, balta. * Éhségre senki sem panaszkodik. Alig van részeg. * Ilyen hullahegyet csak az auschwitzi képeken láttam. # Mint a veszett kutyát, úgy vernek agyon egy ballonkabátost. A holttestét is megtapossák. Azt mondják a biztonsági szolgálat embere.* Sok kilométeres alagútrendszer Bukarest alatt. Ceausescu bunkere. A secu föld alatti támaszpontjai. A Köztársaság téri katakombák. Mindez most valószínűbb. De tízezrek számára akkor is bizonyosság volt. * Általában nehezen tűröm az injúriát. A szemem se rebben, amikor motoznak. Igazuk van.* Az újságírás betarthatatlan egy parancsolata, csak azt írd meg, amiről meggyőződtél.* Mennyi rekedt ember. — A belénél fogva kell felakasztani a disznót a palotája erkélyére — hörgi valaki. Visszaköszön a Csendes Don. Kire lőnek? Kapualjakból, ablakokból, feldöntött gépkocsik mögül záporoznak a sorozatok az ismeretlenbe. A belvárosban azt mondják, a secusok a külvárosokban ásták be magukat. A kocsimat egy lakótelepen hagytam. Ott azt mondják, a belvárosban harcolnak. Itt is, ott is lőnek. Félelmetesek az égő házak, amiket nem oltanak. * A tömeg nem azért van az utcán, mint 1956-ban Magyarországon. Az eleven testek sokasága az egyetlen igazi védelem. Gyurkó László Nyilatkozik egy magyar katonai szakértő Hogyan harcol a Securitate? Mire képezték ki a Securitatét, milyen fegyverekkel rendelkeznek tagjai — erről kérdezte az MTI munkatársa Kőszegvári Tibor ezredest, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezető egyetemi tanárát, aki 25 éve foglalkozik a diverzió és a gerillaharc témakörével. Az ezredes a jelenlegi romániai helyzetet katonai szempontból leginkább a libanoni városokban folyó csatározásokhoz, illetve a Dél- Amerikában időről időre kiújuló gerillaharcokhoz hasonlította. Mint elmondotta, a Securitate egységeit főképpen a fontos állami és pártvezetők személyes védelmére, illetve a legfontosabb állami, párt- és biztonsági objektumok védelmére képezték ki. Tagjainak kiválasztásában az állóképesség és az egyéni elszántság volt a fő szempont. Emellett a vezérhez, azaz Ceausescuhoz való feltétlen hűség is követelményként szerepelt. Fegyverzetük, felszereltségük is lényegesen jobb, mint a hadsereg alakulataié. Minthogy a hadsereg alakulatait kötelékben folytatott harcra képezték ki, a Securitate tagjai a városi harc körülményei között — gyorsabb mozgásukkal, szívósságukkal — számbeli fölény ellensúlyozására is képesek. A Securitatén belül külön szervezeti egységet jelentenek a terroristaellenes kiképzésben részesített alegységek, amelyek összesen 2000 főből állhatnak. Ez a speciális terroristaellenes egység — kommandó — a Securitate legszívósabb embereiből áll. Tagjai a Securitatén belül is különlegesen kiképzettnek számítanak, és a lehető legmodernebb fegyverzettel és felszereléssel rendelkeznek, amelyeket kitűnően tudnak alkalmazni a gerillaharc során. Megtanították őket arra is,hogy nehéz körülmények között, hosszú ideig harcoljanak, akár alegységeiktől elzárva, kis csoportokban is. A városi harc legkülönbözőbb formáit is elsajátították, így a magas épületek között, s a kommunális csatornákban folytatott harc fortélyait szintén ismerik. A híradások során nemegyszer halljuk, hogy hadállásukat régi temetőkben építik ki, ahol a tágas kripták és a szilárd márványépítmények kedvező körülményeket teremtenek a gerillaharchoz. A helyzeten jelentős mértékben változtathatna, ha a román hadsereg kezére jutnának a Securitatét ellátó raktárak. Ez a harcok jelentős lerövidítését eredményezhetné. A Securitate számára talán az egyetlen menekülési lehetőséget a Fekete-tenger jelenti, ez azonban csak kevéssé valószínű. Nagyon sok függ most attól, hogy Ceausescu halála közvetlenül miképpen hatott a Securitate alegységeinek parancsnokaira, és azok hogyan ítélik meg csoportjaik helyzetét — mondotta végezetül Kőszegvári Tibor ezredes.