Népszabadság, 1990. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-02 / 1. szám
2 A változások éve után a választások éve következik (Folytatás az 1. oldalról.) berlini kórházakban helyezték el. A mámoros ünneplésben egyébként legalább 400 ezren vettek részt, táncoltak, énekeltek, a két német állam zászlóit lobogtatták. A nyugati oldalon lévők kalapácsokkal és vésőkkel estek a falnak. VARSÓ Wojciech Jaruzelski lengyelköztársasági elnök a múlt év legnagyobb vívmányának országában a békés párbeszéden és a kölcsönös kompromisszumon alapuló politikai megegyezés létrejöttét nevezte, ami példa lehet valamennyi kelet-európai ország számára. A nehéznek ígérkező 1990- es esztendővel kapcsolatban a lengyel köztársasági elnök optimizmusának adott hangot, mert a kormány és a parlament óriási társadalmi bizalomnak örvend, mert Lengyelország közeli és távoli szomszédai segítőkész jóindulatára számíthat. A nehézségek leküzdéséhez Jaruzelski mindenekelőtt kitartást kívánt valamennyi honfitársának. SZÓFIA „Nincs más alternatívánk, mint a demokratikus civil társadalom kiépítése, a korszerű jogállam, egy valóban humánus szocializmus” — mondotta az újévet köszöntő rádió- és televízióbeszédében Petar Mladenov, a bolgár államtanács elnöke. A múlt esztendő jelentőségét méltatva megállapította, hogy az meghozta a várva várt és szükséges fordulatot, „kedvező feltételek teremtődtek a mélyreható átalakításokhoz, melyek nélkül elképzelhetetlen Bulgária további előrehaladása... A változások lehetővé tették, hogy új társadalmi erők kapcsolódjanak be az ország politikai életébe, amelyekkel együtt kell választ keresni a sorsdöntő kérdésekre.” BONN A tavalyi esztendő Európa történetének nagy fordulópontja volt: az NDK-ban, Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa más államaiban az emberek több mint negyven év után kivívják szabadságukat, emberi jogaikat és önrendelkezésüket. E szavakkal kezdte újévi tv-beszédét Helmut Kohl, az NSZK szövetségi kancellárja. A bonni kormányfő egyidejűleg a külföldre sugárzó Deutsche Welle rádióállomás műsorában is beszédet mondott. Kohl a Németország és Európa embertelen megosztását 28 éven át jelképező berlini fal,kiváltképpen pedig a Brandenburgi kapu legutóbbi megnyitását megkapó eseményként értékelte, éskifejezte meggyőződését, hogy a német nemzet tudatában az egység az évtizedes megosztottság ellenére is elevenen él . Tavaly jelentős mértékben közelebb került a német haza egysége, de az NDK-beli békés forradalom nem lett volna lehetséges a szovjetunióbeli, a magyarországi és a lengyelországi lényegi változások nélkül. Ezt hálával ismerjük el — jelentetteki a kancellár. — Az 1989-es esztendő felejthetetlen képei közé tartozik az, ahogy a demokrácia útján haladó Magyarország szétvágta és felszámolta a vasfüggönyt. Ily módon — hangsúlyozta — honfitársaink tízezrei számára nyílt meg a szabadság útja, s kiverték az első követ a falból. PÁRIZS Európai konföderáció létrehozását javasolta újévi beszédében Francois Mitterrand francia köztársasági elnök a kilencvenes évekre. A konföderáció „a földrész minden országát egyesítené egy közös, állandó, a kapcsolatokat, a békét és a biztonságot szolgáló szervezetben”. Mitterrand feltételül jelölte meg, hogy a konföderáció „csak akkor jöhet létre, ha a keleteurópai országokban megvalósul apolitikai pártok pluralizmusa, a szabad választás, a képviseleti rendszer és a tájékoztatás szabadsága”. PEKING A kilencvenes években Kína eltökélten folytatja a kínai jellegzetességű szocializmus építését — jelentette ki újévi tévéinterjújában Csiang Cömin, a KKP főtitkára. Legfontosabb feladatként a társadalmi stabilitás szavatolását és a párt vezető szerepének erősítését jelölte meg. PHENJAN A két Koreát elválasztó fal lerombolását javasolta Kim Ir Szen észak-koreai államfő újévi beszédében.Kim Ir Szen szerint a fal a két országrész elválasztását szimbolizálja. Eltávolítása elsősorban Dél-Korea feladata lenne, mivel az északi oldalon a fal helyett szögesdrótkerítés van, amelyet — mondotta — a KNDK kész bármikor lebontani. Az észak-koreai vezető a fal lebontásán kívül az egész félszigeten való szabad utazást is sürgette. Dél-Korea nyomban üdvözölte Kim Ir Szen elképzelését a fal lerombolásáról és — mint hétfőn hivatalos források Szöulban hangoztatták — „remélik, hogy a javaslat ezúttal őszinte”. PRETORIA Pik Botha dél-afrikai külügyminiszter ígéretet tett a világnak és saját országának: a faji elkülönítés minden formáját fel fogja számolni, vagyis — mint mondta — az apartheid már nem része a pretoriai kormány politikájának. (Összeállításunk a Népszabadság és az MTI tudósítóinak jelentéseiből készült.) Fulton—2 Palton neve fogalom a hidegháború történetében. 1946 márciusában itt, a Westminster College aulájában, Truman elnök jelenlétében mondta el nevezetes , ,vasfüggönybeszédét” Churchill, volt — és jövendő — brit miniszterelnök. Az amerikai kisváros főiskolája most meghívta Gorbacsov szovjet elnököt, hogy a júniusban esedékes washingtoni csúcstalálkozó idején látogasson el Fultonba, és szintén mondjon beszédet — ezúttal arról, hogyan tűnik el a négy és fél évtizede leeresztett vasfüggöny. sP Riadókészültség a kínai fővárosban (Pekingi tudósítónktól.) A Ceausescu-rezsim megdöntését követően több mint százezer katonát és rendőrt helyeztek teljes riadókészültségbe akínai fővárosban azzal a céllal, hogy megakadályozzák a június elején levert demokratikus megmozdulások kiújulását. Az óvintézkedések részeként megerősítették a rádió, a televízió védelmét, az egyetemek katonai és rendőri ellenőrzését. Több egyetemen lelkesítő példaként ünnepelték Ceausescu bukását és kivégzését. A demokratikus mozgalomban kezdeményező szerepet ját szó Peking Egyetem hallgatói kifütyülték a kormányszóvivőt, aki azt bizonygatta előttük, hogy a Tienanmen téri tragédia óta normalizálódott a helyzet, és Kína a kommunista párt vezetésével töretlenül halad tovább a szocializmus bevált útján. A kínai kormány újból bevezetné a rendkívüli állapotot és a tüntető tömegbe lövetne, ha kiújulnának a zavargások. Hongkongi lapértesülés szerint az ország legtekintélyesebb politikusa, Teng Hsziao-ping közölte ezt egy amerikai látogatóval, aki minden valószínűség szerint Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadó volt. A május 20-án kihirdetett rendkívüli állapot egyébként máig érvényben van Pekingben, s nagy a valószínűsége, hogy nem is oldják fel a szeptemberben kezdődő ázsiai sportjátékok előtt. A fővárosi népi kongresszus a napokban rendeletileg erősítette meg, hogy a Tienanmen téren előzetes engedély nélkül szigorúan tilos mindenfajta gyülekezés, gyűlésezés és tüntetés. A hongkongi tőzsde a részvényárfolyamok esésével reagált a hírekre, amelyek szerint a román példa hatására politikai zűrzavar támadhat Pekingben. Becz Sándor Noriega még mindig a pápai nunciatúrán van Az ENSZ közgyűlése többségi határozata elítélte azEgyesült Államok panamai katonai beavatkozását, és felszólított a csapatok kivonására. A Kuba és Nicaragua által beterjesztett határozati javaslat mellett hetvenöt ország szavazott, ellene húsz. Negyven állam tartózkodott, további 24 nem vett részt a szavazásban. A Szovjetunió és a kelet-európai országok, köztük Magyarország támogatták a javaslatot, Lengyelország kivételével, amely tartózkodott. Ugyanakkor a NATO-tag Spanyolország Washington ellen szavazott, akárcsak a semleges Ausztria, Finnország és Svédország. A panamavárosi vatikáni képviselet nem azzal a céllal nyújtott menedéket Manuel Antonio Noriega tábornoknak, hogy a súlyos vádakkal illetett személyt elrejtse az igazságszolgáltatás elől, hanem kizárólag a panamai konfliktus megoldásához kívánt ily módon hozzájárulni. Ezt hangsúlyozza a vatikáni államtitkári hivatal szombaton kiadott közleménye, hozzátéve: a Vatikán és az Egyesült Államok illetékesei igyekeznek együttműködni a kérdés igazságos rendezése érdekében. Az amerikai fegyveres erők tagjai házkutatást tartottak Nicaragua panamai nagykövetének rezidenciáján, és nagy mennyiségű fegyvert, kézigránátokat harckocsi-elhárító robbanóanyagokat, puskákat találtak — közölték szombaton amerikaikatonai források. Antenor Ferrey nagykövet tiltakozott az akció miatt, mondván, hogy rezidenciája diplomáciai mentességet élvez. Röviddel a szombat hajnalban végrehajtott akciót követően Nicaragua távozásra szólított fel húsz, Managuában lévő amerikai diplomatát, azzal vádolva Washingtont, hogy megsérti a diplomatákra vonatkozó nemzetközi normákat. George Bush amerikai elnök elismerte, hogy az amerikai katonák hibát követtek el, amikor Panamavárosban átkutatták a niicaraguai nagykövet házát. „Az esetnek nem lett volna szabad megtörténnie, s errőla véleményünkről) tájékoztattuk a nicaraguaiakat is” — tette hozzá a szabadságát Houstonban töltő elnök. Az argentin sajtó értékelése szerint a panamai invázió nem oldotta meg a középamerikai helyzetet, sőt inkább súlyosbította. „A kialakult helyzetben kérdésessé válik Nicaragua jövője is. Hiszen a washingtoni logika szerint Dániel Ortegának nemcsak hogy meg kell tartani februárban a választásokat, hanem kötelezően el is kell veszítenie őket, különben ugyanazt kockáztatná, mint Noriega: az Egyesült Államok beavatkozását” — állapították meg az elemzések. Az Egyesült Államok igazi célja a panamai beavatkozással az amerikai katonai jelenlét megőrzése a térségben, és a felügyelet tartósítása a közép-amerikai népek sorsa fölött — vélik a Buenos Aires-i újságok. Moszkva szerint a középamerikai helyzet normalizálása és stabilizálása érdekében haladéktalanul ki kell vonni az amerikai csapatokat Panamából. Ezt Alekszandr Besszmertnih első külügyminiszter-helyettes közölte Jack Matlockkal, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetével. Besszmertnih magához kérette az amerikai nagykövetet, akinek kifejtette országa panamai helyzettel kapcsolatos álláspontját. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1990. január 2., kedd Kuba: Válaszút előtt Kuba számára 1990 a válaszút éve. A hivatalosan a forradalom 32. évfordulójáról elnevezett esztendő kevés sikert, sok kételyt, s még több kényszerintézkedést ígér. Ez a januári történelmi visszatekintés ezért alkalom egyúttal a rideg tényekkel való szembesülésre és a könyörtelen számvetésre. A szigetország olyan kihívással találja magát szemben január 1-jei forradalmának ünnepén, amely hatásában alighanem túlnő az amerikai blokád, a disznó-öbölbeli zsoldostámadás, de valószínűleg a karibi válság következményein is. Havanna 1989 folyamán nem egyszerűen addigi ideológiai és gazdasági partnerei többségének feltétlen támogatását vesztette el, hanem olyan identitásválságba került, amely — az eddigi megnyilatkozásokból ítélve — egyelőre feloldhatatlannak tetszik. E karibi ország ma egy olyan eszme tántoríthatatlan zászlóvivőjeként próbál fellépni, amelyhez jórészt történelmi kényszerűségből csatlakozott. Három évtized múltán így aligha térhet vissza meghasonlás nélkül azokhoz az alapokhoz, amelyeknek antitéziseként megszületett. Igaz, a kubai forradalom 1959. január 1-jén egy amerikai pénzen kitartott, Washingtont szervilisen kiszolgáló, a nemzeti érdekekre fittyet hányó diktatúrát söpört el a népfelkelés hullámával. Az Egyesült Államoktól való demonstratív függetlenedés ára azonban egy olyan politikai-gazdasági modell átvétele volt, amely a piacgazdaságot a tervutasítással, a parlamenti demokráciát a pártállammal, a fogyasztói társadalmat a jegyrendszerrel váltotta fel. Kuba — csakúgy, mint bármelyik harmadik világbeli kis állam — nem tudott, s a jövőben sem tud megállni a lábán valamelyik nagyhatalom vagy regionális országcsoport hathatós, biztos és kiszámítható támogatása nélkül. A bezárkózás, az önerőre támaszkodás útja ezért — a végletekig kiélezett, robbanásveszélyes társadalmi feszültségek nélkül — a szigetország számára sem járható. A politikai nyitás igénye kényszerítő erejű. Erről tanúskodik a kubai utca hangulata is. A forradalmat demonstratív módon támogató tömegek is mind nyíltabb kritikával illetik azt a gyakorlatot, amely stratégiai tervekre és a túlélésre koncentrál, s nem tud közvetlen, biztató távlatot adni a tízmilliós lakosság életszínvonalának hathatós javulására. Az idei évfordulós megemlékezések jelszava, utalva a forradalom születésnapjára: „31 és így tovább!’’. A pártvezetők december végi válságtanácskozása azonban arról tanúskodik, hogy a Kelet- Európában végbement radikális változások nyomán a legfontosabb kérdés mégis az: hogyan tovább? A bizonyítani akarás mögött korábban soha nem tapasztalt aggodalmak rejtőznek, amelyek kimondvakimondatlanul olyan döntésekben jelennek meg, mint a januárban washingtoni székhellyel beinduló TV-Martí zavarásáról hozott határozat, néhány szovjet hetilap kubai terjesztésének betiltása, a kelet-európai országok kényszerű, Kubát is sújtó gazdasági intézkedéseinek nyílt bírálata, valamint a „Szocializmus vagy halál!" jelszavának meghirdetése. Azok a havannai elképzelések, amelyek a keleteurópai változások válaszaként születtek, egyelőre nem alternatívái, csupán mutációi a világméretekben visszavonulóban levő, egykor forradalminak tartott eszméknek. Kuba számára 1990 ezért az útkeresés éve lesz. A szigetország népe a nemzeti ünnepeken szokásos számvetéskor abban bízik, hogy a már ismert kérdésekre a közös bölcsesség erejével jó válaszok születnek. Amerikai lapok szerint: Kelet-Európában most jön a neheze (Washingtoni tudósítónktól.) Amerikában, ahol újév napján is megjelentek a napilapok, a vissza- és előretekintés egyik fő témája — amint a The Washington Post hétfői vezércikkének címében is jelzi — „a forradalom éve” és ami utána jön Kelet-Európában. Mint a The Washington Post írja, a távozó 1989-es év a forradalmak esztendeje volt, az új, 1990-es a választások éve lesz a térségben. „A fáradhatatlan és kemény munka éve lesz, hogy parlamentáris kormányokat építsenek fel olyan országokban, amelyeknek legtöbbje az 1920-as évek óta a jobb- vagy a baloldal elnyomása alatt élt, s közülük néhánynak nagyon csekély a tapasztalata bárminemű demokráciában. A szabadság és a polgárjogok intézményesítéséért vívott harc Kelet-Európában nem ért véget. Még csak most kezdődik” — véli a lap. Hasonló szellemben fogalmazott — még szombati szerkesztőségi cikkében — a The New York Times is.Emberi jogok: Most jön a neheze című írásában az évtized nagy emberi jogi diadalmenetének felvázolása után egyebek között megállapítja: a nagyobb szabadság Kelet-Európában hasonló kockázatokkal jár, mint az Kelet-Ázsiában és Latin-Amerikában volt megfigyelhető. „Az új rendszereknek meg kell birkózniuk a bosszúért kiáltókkal, a rivalizáló pártok hatalomért vívott harcával és a nemzeti kisebbségek függetlenségi törekvéseivel.” S. P. Aggasztó helyzet Litvániában - de nem csak ott Tüzet nyitottak a rendőrök az azerbajdzsáni Dzsalilabádban (Folytatás az 1. oldalról.) erőszak alkalmazása kizárt — fűzte hozzá. Geraszimov úgy fogalmazott, hogy „a Frank Sinatra-doktrína” (aki-ki csinálja a maga kedve szerint) véget ér a Szovjetunió határainál. Emlékeztetett arra is, hogy sem Kanada nem óhajtja Québec, sem Nagy-Britannia Észak- Írország, sem pedig az Egyesült Államok például Texas elszakadását. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió miért nem avatkozott be Romániában a forradalmi erők oldalán, a szóvivő azt válaszolta, hogy — ellentétben a brezsnyevi, de még inkább a sztálini időkkel — a Szovjetunió immár elismerte, hogy nem tehet boldoggá más népeket; a választás joga az utóbbiaké, s Moszkva legfeljebb a politikai meggyőzés eszközeivel próbálhat érvényt szerezni a maga felfogásának — jelenti tudósítónk. Szélsőséges elemek megtámadták az azerbajdzsáni Dzsalilabád város pártbizottságát és rendőrkapitányságát. Az iráni határ közvetlen közelében fekvő városban lezajlott incidensről a TASZSZ a bakui parlament üléséről szóló beszámolója legvégén adott hírt szombaton. Dzsalilabádban a tömeg „elüldözte a kommunista vezetést, a rendőrséget és a többi hatóságot” — jelentette ugyanakkor a Reuter brit hírügynökség helyi újságírókra hivatkozva. A források szerint pénteken egy ember meghalt, 150 tüntető pedig megsebesült, amikor a rendőrség tüzet nyitott az azerbajdzsáni város pártbizottságát és rendőrkapitányságát ostromlókra. Két nappal a véres összetűzések és a helyi kommunista vezetők eltávolítása után hétfőn, még mindig a lakosság kezében van az azerbajdzsáni Dzsalilabád városa — közölte a Reuter angol hírügynökség tudósítójával egy helyi újságíró. A beszámoló szerint az iráni határ közelében fekvő kisvárosban nyoma sincs a rendőrség jelenlétének és párttisztségviselők sem tartózkodnak ott. A múlt heti, halálos áldozattal járó összetűzés után nem voltak újabb összecsapások. Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban szombaton tízezrek tüntettek a dzsalilabádi lakosság mellett; a felvonulóik óva intették a hatóságokat az erőszak alkalmazásától a hatalom visszaállítása érdekében. A Moldáviai SZSZK ugyanolyan határt kíván létrehozni a köztársaság és Románia között, mint amilyen az NSZK és az NDK között alakult ki. Ezt a Lityeraturnaja Gazeta című moszkvai hetilap tudósítója jelentette vasárnap a köztársaság fővárosából, Kisinyovból, Pjotr Lucsinszkijre, a Moldáviai Kommunista Párt első titkárára hivatkozva. A szovjet állampolgárok 51 százaléka a kapitalizmust magasabbrendűnek tartja, mint a szocializmust — legalábbis a Mainicsi Simbun című japán lap felmérése szerint. A piaci mechanizmusok kiépítése, a magántulajdon, a baloldali radikalizmus ellen, az erkölcsök védelmére, az oroszországi föderáció önálló politikai, társadalmi, gazdasági irányító szerveinek kiépítésére és a határkérdés felülvizsgálatára szövetkezett a közelgő helyhatósági és parlamenti választások előtt tucatnyi oroszországi, magát „hazafias-társadalmi”-nak nevező szervezet. A nem éppen peresztrojkabarát programot hirdető tömörülésben olyan ismert és eddig kevéssé ismert szervezetek vesznek részt, mint az Oroszországi Dolgozók Egyesített Frontja, Oroszország Egyesített Tanácsa, az Egység stb. „Szovjet-Oroszország a Szovjetunió részét képező önálló szocialista köztársaság, és minden alapja megvan arra, hogy éljen az állami szuverenitás fogalmából eredő valamennyi jogával” — hangoztatja az orosz hazafias szervezetek tömörülése. A platform annak a véleménynek ad hangot, hogy a húszas évektől kezdődően az elmúlt évtizedig „önkényesen” határozták meg Szovjet- Oroszország határait. Ezért ha valamely köztársaság kilépne a Szovjetunióból, a tömörülés mindent el fog követni azért, hogy Oroszország szuverenitása kiterjedjen valamennyi „ősidőktől” hozzá tartozó területre. A csoportosulás egyúttal zászlajára tűzte a határkérdés „objektív és igazságos” felülvizsgálatát is. Jelszavaik között szerepel a saját hadsereg követelése is.