Népszabadság, 1990. február (48. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-07 / 32. szám
1990. február 7., szerda NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR Nemzeti érdekünk, hogy az állam ne korlátozza az egyházakat Nyers Rezső a vallásszabadságról, a másságról, a szocialisták és a keresztények viszonyáról A hét diplomáciai eseménye: hazánkba érkezik Agostino Casaroli érsek abból az alkalomból, hogy a Vatikán nevében a magyar illetékesekkel fontos megállapodást írjon alá. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a minap nyilatkozatot tett közzé, amely a keresztényeknek a társadalmi megújulásban betöltött szerepével foglalkozik. Ez alkalomból kértünk interjút Nyers Rezsőtől, a Magyar Szocialista Párt elnökétől. — A hírek szerint Casaroli érsek mostani látogatása döntő fontosságú lépés lesz a Magyar Köztársaság és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok rendezésében. Miként értékeli ezt a Szocialista Pár? — Casaroli érsek úr személyében olyan magas rangú egyházi vezető érkezik hozzánk, akinek kiemelkedő szerepe volt abban, hogy fokozatosan javultak hazánk és a Vatikán kapcsolatai. Az állam és az egyház viszonyában a nyílt konfrontációt a lassú konszolidáció váltotta fel, az együttműködés szándékának kinyilvánítása után több területen ennek az elvnek a gyakorlata következett be. Úgy gondolom, hogy Casaroli látogatása újabb jelentős áldomása lesz kapcsolataink fejlődésének, csakúgy, mint a szocialista párti politikusok, Pozsgay Imre és Horn Gyula elmúlt hónapokban folytatott vatikáni tárgyalásai. A Szocialista Párt örömmel üdvözli, ha a tárgyalások során a kormány és a Szentszék képviselői megállapodnak a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. A Magyar Katolikus Püspöki Kar a minap nyilatkozatot adott ki. A Népszabadság hasábjain is megjelent állásfoglalás szerint az „egyház intézménye független akar lenni a politikai pártoktól”. Mi erről a véleménye? — Miután az állam és az egyház kinyilvánította autonómiáját, nagyon elvszerűnek tartom, hogy az egyház is értésre adta a pártoktól való függetlenségét. Rokonszenvesnek tekintem a Püspöki Kar említett nyilatkozatát. A felhívás jól illeszkedik abba a képbe, amelyet mi, szocialisták képzelünk el az igazán demokratikus közéletről. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a választások előestéjén, az éles pártharcok időszakában az egyház felemeli szavát és figyelmeztet arra, hogy a demokratikus átalakulás magas fokú morális és politikai érettséget kíván. Úgy látom, hogy a magyar katolikusok vállalt szerepük szerint készek azért munkálkodni, hogy az új demokratikus társadalom az erkölcsi értékek alapján épüljön fel, és biztosítékot nyújtson arra, hogy az emberi szabadságot, a személyiség méltóságát, az igazságosságot semmiféle politikai erő ne veszélyeztethesse. Nemzeti érdekünk, hogy az egyházak tevékenységét semmilyen állami rendelkezés ne korlátozza. Közérdekű munkájukhoz kapják meg a szükséges állami támogatást. A szocialisták is szorgalmazzák, hogy az állam minden törvényes eszközzel szolgáltasson igazságot a törvénytelenül elítélt egyházi személyiségeknek. Szerepel a Püspöki Kar nyilatkozatában egy további mondat is, nevezetesen az, hogy a szabadságot nemcsak a totalitárius diktatúra nyomhatja el, hanem veszélyezteti, eltorzíthatja a szélsőséges liberalizmus is. — Ezt én is így látom. A totalitarizmus veszélye két oldaliról jelentkezik. Nemcsak az elszánt ateizmus, hanem a szélsőséges liberalizmus is veszélyeket rejt magában. Az előbbi vallás- és egyházellenes felfogást akar rákényszeríteni az emberekre, az utóbbi pedig a gyakran anarchizmusba torkolló, felelősség nélküli szabadságfelfogást akarja ráerőltetni másokra. Éppen ezért értek egyet a Püspöki Kar nyilatkozatának azon mondatával, hogy a szabadság szükségképpen megnöveli a felelősséget. A két szélsőség nagy társadalmi veszélyt jelent. — Reális veszélyek ezek? — Nem tudom megmondani, melyik a fenyegetőbb. A két nézet filozófiája persze önmagában még nem veszélyes, de ha cselekvéssé válik, akkor már igen. — Mire gondol? — Például arra, hogy az egyik nézet hívei esetleg bezúzzák a sekrestye ablakát, a másiké pedig betörik a Szocialista Párt irodájának ajtaját. A szélsőséges filozófiák durva emberi cselekedetekben nyilvánulhatnak meg. Ez persze nemcsak fizikai formát ölthet. A másképp gondolkodással szembeni fellépés, az embertelenség határát súroló antihumánus eljárások is idetartoznak. Napjainkban egyrészt megnövekedett, másrészt módosult az egyház szerepe. A társadalmi feszültségek idején nélkülözhetetlen az egyházak csillapító hatása. — Sajnos, sokáig alábecsültük a vallások erkölcsformáló szerepét, s most az országban morális fellazulással találjuk magunkat szembe. Az MSZMP már a hatvanas években próbált ez ellentenni, de nem mindig sikerrel. A korszerű vallásosságnak is nagy jelentőségű társadalmi funkciója van. Szerepe mára annyiban módosult, hogy korábban az állam és az egyház sokáig össze volt kötve. A háború előtt az egyháznak voltak bizonyos állami funkciói, majd 1945 után egészen a legutóbbi napokig az államnak voltak bizonyos egyházi jogosultságai, például egyes tisztségek betöltése kapcsán. Ez utóbbi, vagyis az egyetértési jog a ismereti szabadságról szóló múlt héten a vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvény elfogadásával megszűnt. Az állam és az egyház kapcsolata sokáig rendezetlen volt, aminek nemcsak a katolikusok, hanem más vallások hívői is szenvedő részesei voltak. A hatvanas évek közepétől kezdődött meg a katolikus egyház, a protestánsok és a zsidó vallás, valamint az állam viszonyának a rendezése. Ami a katolikus egyház és az állam közti kapcsolatok normalizálását illeti, nos, ebben korábban — mint mondtam — nagy szerepe volt egyrészt Casaroli érseknek, másrészt Kádár Jánosnak, aki modus vivendire törekedett az egyházakkal. — Korábban csak a tudományos felismeréseknek tulajdonítottak szerepet a társadalmi cselekvések „megtervezésében”, az emberformálásban. Lebecsülték a lelkiismeret szerepét. — Sajnos, ez így volt. A vallás, amennyiben nem törekszik kizárólagosságra, nagyon jól közvetíti az erkölcsi értékeket, kiegészítve ezzel a tudományos felismeréseket. Az ember egész formálásához a kettő együtt szükségeltetik. — Szavaiból úgy tűnik föl, hogy a Szocialista Párt egyik vallást részesíti előnyben. — Szerintünk a vallások egyenrangúak, egymás mellett jól megférnek. Támogatjuk, hogy a hívő emberek igényeinek megfelelően az önkéntesség és a szabad iskolaválasztás elvének betartásával működjenek egyházi iskolák, és ne korlátozzák a fakultatív hitoktatást. Az állami iskolában pedig ne legyen többé kötelező semmilyen világnézet oktatása. Számítunk és építünk az egyházak tapasztalataira és véleményére a fontos társadalompolitikai kérdésekben. Mi nem hirdetünk világnézeti harcot. Nemcsak tisztelői vagyunk a vallásoknak, hanem hisszük, hogy sokat lehet tanulni tőlük. Például áldozatvállalást és szolgálatot. A keresztény és a szocialista felfogás abban találkozik, hogy az ember nemcsak egyéni, hanem közösségi lény is. — A múlt hónapban Budapesten röpcédulák jelentek meg, amelyet a Keresztény Nemzeti Unió nevében tüntetésre hívtak a Bazilika elé. „Rázzuk le magunkról a közönyt, és az utcáról diktáljuk a kommunistáknak a feltételeinket!” — lehetett olvasni a röpcédulákon. — Ez is ama vall, miként az a Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatában olvasható volt, hogy szélsőséges politikai irányzatok csak látszatra képviselik a keresztény erkölcsöt, és csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a keresztény elveket. — Ami a másság elleni türelmetlenséget illeti, mintha bizonyos jelei volnának az antiszemitizmus felerősödésének Magyarországon, ön szerint fenyegető ez a jelenség? — Fiatalkoromban az antiszemitizmust a buták szocializmusának neveztem. Ma súlyosabban fogalmaznék. Az antiszemitizmus akkor is embertelen gondolat, ha közvetlenül nem gyilkol. A végeredmény ugyanis mégiscsak az. Ma nem annyira virulens a vallási másság elleni fellépés, mint mondjuk a világháború előtt. A másság kiközösítése a primitíven gondolkodó ember ellenségképe. Az antiszemitizmus korábbi okai, mint például az ipari és finánctőke egy része elleni gyűlölködés, mára megszűntek. Az igazi keresztényeknek és szocialistáknak együtt kell fellépniük az antiszemitizmussal szemben. A háború előtt és alatt mi ezt így is tettük. — Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést, ön vallásos? — Nem, bár az iskolában ilyen neveltetést kaptam. A vallás, a vallásos emberek tiszteletét azonban még a szociáldemokratáknál tanultam meg, Marx, Hegel, Kautsky, és Feuerbach tanait alaposan elolvastam, amikor a szociáldemokrata Braun Soma volt a szemináriumvezetőm, ő tanított meg rá, hogy igenis több vallás van, s egyiket sem szabad kizárólagossá tenni. A családunkban sokféle vallású ember volt, és valamennyien tiszteltük egymást. Pogonyi Lajos SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE elhárítótiszt voltam 9. A konspirált figyelés A figyelők — közismertebb nevükön, ahogy a sokat sejtő polgárok elnevezték őket, a „kukkosok” — titkos állományú operatív tisztek vagy tiszthelyettesek. Kiképzésük konspirált körülmények között történik, rendszerint valamilyen polgári cég fedésével működő objektumban. A nyílt állományú operatív tisztek, a szabályok szerint, nem ismerhetik a figyelőket és nem is találkoznak velük. Amennyiben ezt az operatív módszert igénybe kívánják venni, az illetékes belügyi vezetőtől szolgálati jegyen kérik alkalmazását. A figyelés a minősített nyomozati cselekmények, így a bizalmas nyomozás és az előzetes ellenőrzés, továbbá a hálózati személyek beszervezése, valamint a K- és T-lakások időszakos ellenőrzése során alkalmazható. Felhasználása korlátozásának az az oka, hogy a figyelés szervezetének igencsak költséges a fenntartása. A figyelők objektumai leplezetten, fedéssel működnek. Két akció közben olyan irodahelyiségben tartózkodnak, amire, mondjuk, „Ürgebőr- és szőrmefelhalmozó készletezési raktár” feliratot függesztettek ki... Mivel az ürgebőr nem közszükségleti cikk, nemigen nyitnak be, a homályos és szándékosan tisztítatlan kirakatban lógó ürgegereznák pedig végképp elriasztják a kíváncsiskodót ... A figyelés egyik speciális formája az „agresszív” figyelés. Ilyenkor az illetőt demonstratívan, sőt fenyegetően követik, azzal a céllal, hogy megfélemlítsék. Az ilyesfajta módszer tudatosítja a követett emberben, hogy az állambiztonsági szerv foglalkozik vele. Nemcsak gyalogszerrel, hanem autós „díszkíséret” formájában is alkalmazzák. Rendszerint a diplomáciai mentesség jogával rendelkezőkkel szemben vetik be ezt a módszert. Másik különleges mód az „ellenfigyelés”, amit rendszerint „pontfigyelésként” valósítanak meg. Ennek célja leleplezni az ellenséges figyelőket. Ellenfigyelést szokott kérni például az elhárítótiszt saját magára, ha arra gyanakszik, hogy illetéktelenek követik. Az utcákon, tereken vagy a lakásokban egy ponton elhelyezkedő figyelők megpróbálják észlelni, az utcai járókelők közül ki mozog az elhárítótiszttel azonos ritmusban és irányban. A titkos állományú, konspiráltan dolgozó figyelőnek nem szabad lelepleződnie a követett személy előtt. Ha ez mégis megtörténne, azonnal jelentenie kell a vezetőnek. Azt, hogy dolgozhat-e továbbra is, aszerint döntik el, ki volt az, akit követett. Amenynyiben ugyanis egy ellenséges hírszerző szervezet tagjának követésekor dekonspirálódott — többé nem alkalmas a munkája elvégzésére. Tevékenységét ugyanis minden bizonynyal dokumentálták, például fotózták. A szakszerűen dolgozó figyelőket nagyon nehéz leleplezni. Viselkedésük, ruházatuk mindenkor alkalmazkodik a körülményekhez, a követett személy környezetéhez. Mozgásuk közben több esetben is önellenőrzést végeznek, vagy A nemzetnek joga van megtudni, hogyan működött, milyen erőket, eszközöket és módszereket alkalmazott a posztsztálinista rendszer leghatékonyabb gépezete, a politikai titkosrendőrség, az elhárítás. Tagja voltam ennek a szervezetnek. Tisztként szolgáltam, is valamilyen logikus indokkal — például egy csinos hölgy után megfordulva — megpróbálják észlelni, hogy fölfigyelit-e valaki a tevékenységükre. A figyelési körzet, terület sajátosságait a „kukkosok” kitűnően ismerik. A legtapasztaltabbak fejből sorolják a budapesti átjáróházakat, s az utcák, terek sajátosságait. Losonczy Vass László Következik: A BEFEJEZŐ RÉSZ A DOMUS | Lakberendezési Áruház Vállalat pályázatot hirdet a REKLÁM- ÉS PROPAGANDACSOPORTVEZETŐI A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE | A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú szakképesítés, lehetőleg kereskedelemben szerzett szakmai gyakorlat. SSN Az állás azonnal betölthető. Bérezés: megállapodás szerint. A pályázatokat kézzel írott, §§ részletes szakmai önéletrajzzal és§ a végzettséget igazoló okmányok másolatával, és a hirdetés megjelenését követő egy héten belül' ÖN lehet elküldeni ^ a DOMUS LAV személyzeti osztályára. ^ Cím: Budapest, Közraktár u. 32. 1093. Péti show Lehet, hogy az újságolvasó már annyira telítődött a péti shov-val, hogy nincs ereje elolvasni a gyár eladásával kapcsolatos újabb híreket. Tegnap éppen a svájci Saurer cég közölte, hogy nem nyugszik bele a Péti Nitrogénművek elvesztésébe. Véleményük szerint ők nem visszaléptek az üzlettől, pusztán csak nem teljesítették a szerződés egyik pontját; nevezetesen nem fizették ki az esedékes részletet, mert a sok érdekelt közül az egyik magyar fél visszalépett. A Szanáló Szervezet a péti gyárat az árverés második legjobb ajánlattevőjének, a Chemolimpexnek adta el. A svájci vállalat úgy véli, ezzel az eladással nem történt más, mint az, hogy a pénz az egyik zsebből a másikba került át. A jelenlegi vásárló a Saurer cég, ajánlatánál kedvezőbb feltételekkel jutott a Péti Nitrogénművekhez — állítják a svájciak. A péti alkalmazottak pedig, gondolom, a vérnyomásukat próbálják beállítani, hogy végre megtudják, kinek, mennyiért, meddig, és milyen feltételek mellett dolgozhatnak tovább. Igazán apróság. Sz. A. A választási kampány, elkezdődött, a pártok sorra mutatják be jelöltjeiket. Zalában is rákapcsoltak a politikai szervezetek. Eddigi információim szerint a megyeszékhelyen és Nagykanizsán tíz-tizenegy képviselőjelöltet állítanak a pártok. Csak néhány érdekességről: ringbe száll Égerszegen dr. Marx Gyula (MDF) ellenzéki képviselő, ellenfele Kárászné dr. Rácz Lídia, az MSZP országos elnökségének tagja lesz. A nagykanizsai dr. Vári László megyei MSZP-elnök egyik ellenlábasában régi tanárát tisztelheti; a tanár úr nyilván más színekben indul. A lenti- letenyei körzetben Varga László megyei tanácselnököt indítják a szocialisták. Keszthelyen Csengey Dénes azzal a nyilatkozattal kezdte, hogy egyetlen párt létezik, amelyiknek nem fogadja el a támogatását a későbbiekben sem: ez az MSZP. A jelöltek között találjuk dr. Pálfi Dénest, a hajdani munkásőrség felszámolását elsőként felvető parlamenti képviselőt. Mindeddig szintén a hazafias koalíció jelöltjeként tarthattuk számon dr. Czoma Lászlót, a Keszthelyi Kastélymúzeum Dupla babér igazgatóját. Czoma arra a bejelentésre, hogy lehallgatták a telefonját, azt nyilatkozta a Zalai Hírlapban: búcsút int a népfrontnak is, nem fogadja el egyetlen politikai szervezet jelölését sem, független jelöltként száll harcba. Tudunk már visszalépésről is. Szintén a keszthelyi körzetben két egyetemi tanár is indult volna — mindketten MSZP-tagok —, ám mint kiderült, egyikük az agrárszövetség emberelett volna. Dr. Búzás Gyula Ligetvári Ferenc kollégája javára lépett vissza. Gondolom, valami hasonló történik országszerte. Senkinek se legyenek illúziói. Nem fehér kesztyűs, snájdig úriemberek fognak egymással szemben állni. Pártirodai betörésekről, plakátletépésekről olvashatunk a lapokban, no meg tiltakozásokról és felháborodott nyilatkozatokról is. De egy valaki majd minden választókörzetből be fog jutni a parlamentbe, és ez a lényeg. A hatalmi aspirációk felerősödtek, ez így van rendjén, elvégre a képviselőjelöltek egy új hatalom felé tesznek határozott lépéseket. Lesznek majd sértések és övön aluli ütések is. A képviselőjelöltek figyelni fognak ellenfeleik erényeire, hibáira és a ziccer helyzeteket nem fogják kihagyni. Lehet, hogy lesznek titkos fényképfelvételek is, amelyeken a jelölt éppen a feleségét kíséri ki a vasútállomásra. De előkerülhetnek kompromittáló dokumentumok is. A demokráciáért harcba indulóktól annyit lehet kérni, hogy vállalják a demokrácia kényelmetlen oldalát is. Próbáljanak felkészülni a vereségre is. Eddig nem volt kinek veszteni, 1985-ben álvesztesek és álgyőztesek álltak egymással szemben, most majd lesznek igazi politikai vesztesek. Tizenegyből tíz az lesz egyegy választókörzetben. Csak egyvalakinek adatik meg, hogy a parlamentbe masírozzon. Próbálja ezt úgy intézni, hogy utána ne kelljen évekig a vesztesek köpködésétől tartania. A tisztességes küzdelemért nálunk idén dupla babér jár. A győztes egyiket kapja azért, mert reá szavaztak a legtöbben, a másikat pedig azért, mert tisztának bizonyult. Rab László