Népszabadság, 1990. február (48. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

1990. február 7., szerda NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR Nemzeti érdekünk, hogy az állam ne korlátozza az egyházakat Nyers Rezső a vallásszabadságról, a másságról, a szocialisták és a keresztények viszonyáról A hét diplomáciai eseménye: hazánkba érkezik Agostino Casaroli érsek abból az alkalomból, hogy a Vatikán nevében a magyar illetékesekkel fontos megállapodást írjon alá. A Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar a minap nyilatkozatot tett közzé, amely a keresztényeknek a társadalmi megújulásban betöltött szerepével foglalkozik. Ez alkalomból kértünk interjút Nyers Rezsőtől, a Magyar Szocialista Párt elnökétől. — A hírek szerint Casaroli érsek mostani látogatása döntő fontossá­gú lépés lesz a Magyar Köztársa­ság és a Vatikán közötti diplomá­ciai kapcsolatok rendezésében. Mi­ként értékeli ezt a Szocialista Pár? — Casaroli érsek úr szemé­lyében olyan magas rangú egyházi vezető érkezik hoz­zánk, akinek kiemelkedő sze­repe volt abban, hogy fokoza­tosan javultak hazánk és a Vatikán kapcsolatai. Az állam és­­ az egyház viszonyában a nyílt konfrontációt a lassú konszolidáció váltotta fel, az együttműködés szándékának kinyilvánítása után több terü­leten ennek az elvnek a gya­korlata következett be. Úgy gondolom, hogy Casaroli lá­togatása újabb jelentős áldo­mása lesz kapcsolataink fej­lődésének, csakúgy, mint a szocialista párti politikusok, Pozsgay Imre és Horn Gyula elmúlt hónapokban folytatott vatikáni tárgyalásai. A Szocia­lista Párt örömmel üdvözli, ha a tárgyalások során a kormány és a Szentszék képviselői meg­állapodnak a diplomáciai kap­csolatok helyreállításáról.­­ A Magyar Katolikus Püspöki Kar a minap nyilatkozatot adott ki. A Népszabadság hasábjain is megjelent állásfoglalás szerint az „egyház intézménye független akar lenni a politikai pártoktól”. Mi er­ről a véleménye? — Miután az állam és az egyház kinyilvánította auto­nómiáját, nagyon elvszerűnek tartom, hogy az egyház is ér­tésre adta a pártoktól való függetlenségét. Rokonszenves­nek tekintem a Püspöki Kar említett nyilatkozatát. A fel­hívás jól illeszkedik abba a képbe, amelyet mi, szocialis­ták képzelünk el az igazán demokratikus közéletről. Nagy jelentőségűnek tartom, hogy a választások előestéjén, az éles pártharcok időszaká­ban az egyház felemeli szavát és figyelmeztet arra, hogy a demokratikus átalakulás ma­gas fokú morális és politikai érettséget kíván. Úgy látom, hogy a magyar katolikusok vállalt szerepük szerint ké­szek azért munkálkodni, hogy az új demokratikus társada­lom az erkölcsi értékek alap­ján épüljön fel, és biztosítékot nyújtson arra, hogy az emberi szabadságot, a személyiség méltóságát, az igazságosságot semmiféle politikai erő ne veszélyeztethesse. Nemzeti ér­dekünk, hogy az egyházak te­vékenységét semmilyen állami rendelkezés ne korlátozza. Közérdekű munkájukhoz kap­ják meg a szükséges állami tá­mogatást. A szocialisták is szorgalmazzák, hogy az állam minden törvényes eszközzel szolgáltasson igazságot a tör­vénytelenül elítélt egyházi szem­élyi­ség­eknek.­­ Szerepel a Püspöki Kar nyi­latkozatában egy további mondat is, nevezetesen az, hogy a szabad­ságot nemcsak a totalitárius dik­tatúra nyomhatja el, hanem veszé­lyezteti, eltorzíthatja a szélsőséges liberalizmus is. — Ezt én is így látom. A totalitarizmus veszélye két ol­daliról jelentkezik. Nemcsak az elszánt ateizmus, hanem a szélsőséges liberalizmus is veszélyeket rejt magában. Az előbbi vallás- és egyházelle­nes felfogást akar rákénysze­ríteni az emberekre, az utób­bi pedig a gyakran anarchiz­musba torkolló, felelősség nélküli szabadságfelfogást akarja ráerőltetni másokra. Éppen ezért értek egyet a Püspöki Kar nyilatkozatának azon mondatával, hogy a sza­badság szükségképpen megnö­veli a felelősséget. A két szél­sőség nagy társadalmi veszélyt jelent. — Reális veszélyek ezek? — Nem tudom megmondani, melyik a fenyegetőbb. A két nézet filozófiája persze önma­gában még nem veszélyes, de ha cselekvéssé válik, akkor már igen. — Mire gondol? — Például arra, hogy az egyik nézet hívei esetleg be­zúzzák a sekrestye ablakát, a másiké pedig betörik a Szocia­lista Párt irodájának ajtaját. A szélsőséges filozófiák durva emberi cselekedetekben nyil­vánulhatnak meg. Ez persze nemcsak fizikai formát ölt­het. A másképp gondolkodás­sal szembeni fellépés, az em­bertelenség határát súroló an­­tihumánus eljárások is idetar­toznak.­­ Napjainkban egyrészt megnö­vekedett, másrészt módosult az egyház szerepe. A társadalmi fe­szültségek idején nélkülözhetetlen az egyházak csillapító hatása. — Sajnos, sokáig alábecsül­tük a vallások erkölcsformáló szerepét, s most az országban morális fellazulással találjuk magunkat szembe. Az MSZMP már a hatvanas években pró­bált ez ellen­­tenni, de nem mindig sikerrel. A korszerű vallásosságnak is nagy jelen­tőségű társadalmi funkciója van. Szerepe mára annyiban módosult, hogy korábban az állam és az egyház sokáig ös­­­sze volt kötve. A háború előtt az egyháznak voltak bizonyos állami funkciói, majd 1945 után egészen a legutóbbi na­pokig az államnak voltak bi­zonyos egyházi jogosultságai, például egyes tisztségek be­töltése kapcsán. Ez utóbbi, vagyis az egyetértési jog a ismereti szabadságról szóló múlt héten a vallási és lelkiis­mereti szabadságról szóló tör­vény elfogadásával megszűnt. Az állam és az egyház kap­csolata sokáig rendezetlen volt, aminek nemcsak a katoliku­sok, hanem más vallások hívői is szenvedő részesei voltak. A hatvanas évek közepétől kez­dődött meg a katolikus egy­ház, a protestánsok és a zsidó vallás, valamint az állam vi­szonyának a rendezése. Ami a katolikus egyház és az állam közti kapcsolatok normalizá­lását illeti, nos, ebben koráb­ban — mint mondtam — nagy szerepe volt egyrészt Casa­roli érseknek, másrészt Kádár Jánosnak, aki modus viven­­dire törekedett az egyházak­kal. — Korábban csak a tudományos felismeréseknek tulajdonítottak szerepet a társadalmi cselekvések „megtervezésében”, az emberfor­málásban. Lebecsülték a lelkiis­meret szerepét. — Sajnos, ez így volt. A vallás, amennyiben nem tö­rekszik kizárólagosságra, na­gyon jól közvetíti az erkölcsi értékeket, kiegészítve ezzel a tudományos felismeréseket. Az ember egész formálásához a kettő együtt szükségeltetik. — Szavaiból úgy tűnik föl, hogy a Szocialista Párt egyik vallást ré­szesíti előnyben. — Szerintünk a vallások egyenrangúak, egymás mellett jól megférnek. Támogatjuk, hogy a hívő emberek igényei­nek megfelelően az önkéntes­ség és a szabad iskolaválasz­tás elvének betartásával mű­ködjenek egyházi iskolák, és ne korlátozzák a fakultatív hitoktatást. Az állami iskolá­ban pedig ne legyen többé kö­telező semmilyen világnézet oktatása. Számítunk és épí­tünk az egyházak tapasztala­taira és véleményére a fontos társadalompolitikai kérdések­ben. Mi nem hirdetünk világ­­nézeti harcot. Nemcsak tiszte­lői vagyunk a vallásoknak, hanem hisszük, hogy sokat le­het tanulni tőlük. Például ál­dozatvállalást és szolgálatot. A keresztény és a szocialista fel­fogás abban találkozik, hogy az ember nemcsak egyéni, ha­nem közösségi lény is. — A múlt hónapban Budapesten röpcédulák jelentek meg, amelye­t a Keresztény Nemzeti Unió nevé­ben tüntetésre hívtak a Bazilika elé. „Rázzuk le magunkról a kö­zönyt, és az utcáról diktáljuk a kommunistáknak a feltételeinket!” — lehetett olvasni a röpcédulákon. — Ez is ama vall, miként az a Katolikus Püspöki Kar nyilatkozatában olvasható volt, hogy szélsőséges politikai irányzatok csak látszatra kép­viselik a keresztény erkölcsöt, és csak pártpolitikai céljaik szolgálatában emlegetik a ke­resztény elveket. — Ami a másság elleni türel­metlenséget illeti, mintha bizonyos jelei volnának az antiszemitizmus felerősödésének Magyarországon, ön szerint fenyegető ez a jelen­ség? — Fiatalkoromban az an­tiszemitizmust a buták­­ szo­cializmusának neveztem. Ma súlyosabban fogalmaznék. Az antiszemitizmus akkor is embertelen gondolat, ha köz­vetlenül nem gyilkol. A vég­eredmény ugyanis mégiscsak az. Ma nem annyira virulens a vallási másság elleni fellé­pés, mint mondjuk a világ­háború előtt. A másság kikö­zösítése a primitíven gondol­kodó ember ellenségképe. Az antiszemitizmus korábbi­ okai, mint például az ipari és fi­nánctőke egy része elleni gyű­lölködés, mára megszűntek. Az igazi keresztényeknek és szocialistáknak együtt kell fellépniük az antiszemitiz­mussal szemben. A háború előtt és alatt mi ezt így is tettük. — Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést, ön vallásos? — Nem, bár az iskolában ilyen neveltetést kaptam. A vallás, a vallásos emberek tiszteletét azonban még a szo­ciáldemokratáknál tanultam meg, Marx, Hegel, Kautsky, és Feuerbach tanait alaposan el­olvastam, amikor a szociálde­mokrata Braun Soma volt a szemináriumvezetőm, ő taní­tott meg rá, hogy igenis több vallás van, s egyiket sem sza­bad kizárólagossá tenni. A családunkban sokféle vallású ember volt, és valamennyien tiszteltük egymást. Pogonyi Lajos SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE elhárítótiszt voltam 9. A konspirált figyelés A figyelők — közismertebb nevükön, ahogy a sokat sejtő polgárok elnevezték őket, a „kukkosok” — titkos állomá­nyú operatív tisztek vagy tiszthelyettesek. Kiképzésük konspirált körülmények kö­zött történik, rendszerint va­lamilyen polgári cég fedésé­vel működő objektumban. A nyílt állományú operatív tisztek, a szabályok szerint, nem ismerhetik a figyelőket és nem is találkoznak velük. Amennyiben ezt az operatív módszert igénybe kívánják venni, az illetékes belügyi ve­zetőtől szolgálati jegyen kérik alkalmazását. A figyelés a mi­nősített nyomozati cselekmé­nyek, így a bizalmas nyomo­zás és az előzetes ellenőrzés, továbbá a hálózati személyek beszervezése, valamint a K- és T-lakások időszakos ellenőr­zése során alkalmazható. Fel­­használása korlátozásának az az oka, hogy a figyelés szerve­zetének igencsak költséges a fenntartása. A figyelők objektumai lep­lezetten, fedéssel működnek. Két akció közben olyan iroda­­helyiségben tartózkodnak, amire, mondjuk, „Ürgebőr- és szőrmefelhalmozó készletezési raktár” feliratot függesztettek ki... Mivel az ürgebőr nem közszükségleti cikk, nemigen nyitnak be, a homályos és szándékosan tisztítatlan kira­katban lógó ürgegereznák pe­dig végképp elriasztják a kí­váncsiskodót ... A figyelés egyik speciális formája az „agresszív” figye­lés. Ilyenkor az illetőt de­­monstratívan, sőt fenyegetően követik, azzal a céllal, hogy megfélemlítsék. Az ilyesfajta módszer tudatosítja a köve­tett emberben, hogy az állam­­biz­tonsági szerv foglalkozik vele. Nemcsak gyalogszerrel, hanem autós „díszkíséret” for­májában is alkalmazzák. Rendszerint a diplomáciai mentesség jogával rendelke­zőkkel szemben vetik be ezt a módszert. Másik különleges mód az „ellenfigyelés”, amit rendsze­rint „pontfigyelésként” való­sítanak meg. Ennek célja le­leplezni az ellenséges figyelő­ket. Ellenfigyelést szokott kérni például az elhárítótiszt saját magára, ha arra gya­nakszik, hogy illetéktelenek követik. Az utcákon, tereken vagy a lakásokban egy pon­ton elhelyezkedő figyelők megpróbálják észlelni, az utcai járókelők közül ki mozog az elhárítótiszttel azonos ritmus­ban és irányban. A titkos állományú, kons­­piráltan dolgozó figyelőnek nem szabad lelepleződnie a követett személy előtt. Ha ez mégis megtörténne, azonnal jelentenie kell a vezetőnek. Azt, hogy dolgozhat-e tovább­ra is, aszerint döntik el, ki volt az, akit követett. Ameny­­nyiben ugyanis egy ellenséges hírszerző szervezet tagjának követésekor dekonspirálódott — többé nem alkalmas a mun­kája elvégzésére. Tevékeny­ségét ugyanis minden bizony­nyal dokumentálták, például fotózták. A szakszerűen­ dolgozó fi­gyelőket nagyon nehéz lelep­lezni. Viselkedésük, ruháza­tuk mindenkor alkalmazkodik a körülményekhez, a követett személy környezetéhez. Moz­gásuk közben több esetben is önellenőrzést végeznek, vagy­ A nemzetnek joga van megtudni, hogyan műkö­dött, milyen erőket, eszkö­zöket és módszereket alkal­mazott a posztsztálinista rendszer leghatékonyabb gépezete, a politikai titkos­­rendőrség, az elhárítás. Tagja voltam ennek a szervezetnek. Tisztként szolgáltam, is valamilyen logikus indok­kal — például egy csinos hölgy után megfordulva — megpró­bálják észlelni, hogy fölfi­­gyelit-e valaki a tevékenysé­gükre. A figyelési körzet, terület sajátosságait a „kukkosok” kitűnően ismerik. A legtapasz­taltabbak fejből sorolják a budapesti átjáróházakat, s az utcák, terek sajátosságait. Losonczy Vass László Következik: A BEFEJEZŐ RÉSZ A DOMUS | Lakberendezési Áruház Vállalat pályázatot hirdet a REKLÁM- ÉS PROPAGANDACSOPORT­VEZETŐI A MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE | A munkakör betöltésének feltételei: felsőfokú szakképesítés, lehetőleg kereskedelemben szerzett szakmai gyakorlat. SSN Az állás azonnal betölthető. Bérezés: megállapodás szerint. A pályázatokat kézzel írott, §§ részletes szakmai önéletrajzzal és­­§ a végzettséget igazoló okmányok másolatával, és a hirdetés megjelenését követő egy héten belül' ÖN lehet elküldeni ^ a DOMUS LAV személyzeti osztályára. ^ Cím: Budapest, Közraktár u. 32. 1093. Péti show Lehet, hogy az újságolvasó már annyira telítődött a péti sho­v-val, hogy nincs ereje el­olvasni a gyár eladásával kap­csolatos újabb híreket. Tegnap éppen a svájci Saurer cég kö­zölte, hogy nem nyugszik bele a Péti Nitrogénművek elveszté­sébe. Véleményük szerint ők nem visszaléptek az üzlettől, pusztán csak nem teljesítették a szerződés egyik pontját; ne­vezetesen nem fizették ki az esedékes részletet, mert a sok érdekelt közül az egyik magyar fél visszalépett. A Szanáló Szervezet a péti gyárat az ár­verés második legjobb ajánlat­tevőjének, a Chemolimpexnek adta el. A svájci vállalat úgy véli, ez­zel az eladással nem történt más, mint az, hogy a pénz az egyik zsebből a másikba került át. A jelenlegi vásárló a Saurer cég, ajánlatánál kedvezőbb fel­tételekkel jutott a Péti Nitro­génművekhez — állítják a sváj­ciak. A péti alkalmazottak pedig, gondolom, a vérnyomásukat próbálják beállítani, hogy vég­re megtudják, kinek, mennyi­ért, meddig, és milyen feltéte­lek mellett dolgozhatnak to­vább. Igazán apróság. Sz. A. ­ A választási kampány, el­kezdődött, a pártok sor­ra mutatják be jelölt­jeiket. Zalában is rákapcsol­tak a politikai szervezetek. Eddigi információim szerint a megyeszékhelyen és Nagyka­nizsán tíz-tizenegy képviselő­­jelöltet állítanak a pártok. Csak néhány érdekességről: ringbe száll Égerszegen dr. Marx Gyula (MDF) ellenzéki képviselő, ellenfele Kárászné dr. Rácz Lídia, az MSZP or­szágos elnökségének tagja lesz. A nagykanizsai dr. Vári Lász­ló megyei MSZP-elnök egyik ellenlábasában régi tanárát tisztelheti; a tanár úr nyilván más színekben indul. A lenti- letenyei körzetben Varga László megyei tanácselnököt indítják a szocialisták. Keszt­helyen Csengey Dénes azzal a nyilatkozattal kezdte, hogy egyetlen párt létezik, ame­lyiknek nem fogadja el a tá­mogatását a későbbiekben sem: ez az MSZP. A jelöltek között találjuk dr. Pálfi Dé­nest, a hajdani munkásőrség felszámolását elsőként felvető parlamenti képviselőt. Mind­eddig szintén a hazafias koa­líció jelöltjeként tarthattuk számon dr. Czoma Lászlót, a Keszthelyi Kastélymúzeum Dupla babér igazgatóját. Czoma arra a be­jelentésre, hogy lehallgatták a telefonját, azt nyilatkozta a Zalai Hírlapban: búcsút int a népfrontnak is, nem fogadja el egyetlen politikai szervezet jelölését sem, független jelölt­ként száll harcba. Tudunk már visszalépésről is. Szintén a keszthelyi körzetben két egyetemi tanár is indult vol­na — mindketten MSZP-t­a­­gok —, ám mint kiderült, egyikük az agrárszövetség em­bere­­lett volna. Dr. Búzás Gyula Ligetvári Ferenc kollé­gája javára lépett vissza. Gondolom, valami hasonló történik országszerte. Senki­nek se legyenek illúziói. Nem fehér kesztyűs, snájdig úriem­berek fognak egymással szem­ben állni. Pártirodai betöré­sekről,­ plakátletépésekről ol­vashatunk a lapokban, no meg tiltakozásokról és felháboro­dott nyilatkozatokról is. De egy valaki majd minden vá­lasztókörzetből be fog jutni a parlamentbe, és ez a lényeg. A hatalmi aspirációk felerő­södtek, ez így van rendjén, el­végre a képviselőjelöltek egy új hatalom felé tesznek hatá­rozott lépéseket. Lesznek majd sértések és övön aluli ütések is. A kép­viselőjelöltek figyelni fognak ellenfeleik erényeire, hibáira és a ziccer helyzeteket nem fogják kihagyni. Lehet, hogy lesznek titkos fényképfelvéte­lek is, amelyeken a jelölt ép­pen a feleségét kíséri ki a vasútállomásra. De előkerül­hetnek kompromittáló doku­mentumok is. A demokráciáért harcba in­dulóktól annyit lehet kérni, hogy vállalják a demokrácia kényelmetlen oldalát is. Pró­báljanak felkészülni a vere­ségre is. Eddig nem volt kinek veszteni, 1985-ben álvesztesek és álgyőztesek álltak egymás­sal szemben, most majd lesz­nek igazi politikai vesztesek. Tizenegyből tíz az lesz egy­­egy választókörzetben. Csak egyvalakinek adatik meg, hogy a parlamentbe masírozzon. Próbálja ezt úgy intézni, hogy utána ne kelljen évekig a vesztesek köpködésétől tarta­nia. A tisztességes küzdelemért nálunk idén dupla babér jár. A győztes egyiket kapja azért, mert reá szavaztak a legtöb­ben, a másikat pedig azért, mert tisztának bizonyult. Rab László

Next