Népszabadság, 1990. február (48. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
1990. február 8., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Magyarország unikum lesz Strasbrogban Az Európa Tanács főtitkárának nyilatkozata B.M.: (Folytatás az 1. oldalról.) — Magyarország, épp az imént említett Horn-látogatás alkalmával, hivatalosan is kérte felvételét az Európa Tanácsba, ön szerint mikor kaphatunk teljes jogú tagságot, és ami ennek a feltétele? — A felvételi kérelem benyújtása meglehetősen hosszú és bonyolult procedúrát indít el. Ennek során maga a parlamenti közgyűlés, illetve annak bizottságai — ezen belül is a külügyminiszterekből álló miniszteri bizottság — megkezdik tüzetes vizsgálódásukat, a kérelmező ország megadott szempontok szerinti „átvilágítását”. A legfontosabbszempont az illető ország pluralista, demokratikus politikai berendezkedése, amelyet szabad választások igazoltak. Nos, az egyik, az intézményrendszer önöknél — úgy látom — megvan, a másik, a választás éppen küszöbön áll. Ha ez a folyamat a tervek szerint lezajlik, az Európa Tanács döntése sem lehet kétséges: ebben az esetben Magyarország még idén ősszel, huszonnegyedikként, a strasbourgi szervezet tagja lehet. Ehhez annyit tennék hozzá: mostani látogatásom során módomban állt több politikai párt képviselőivel találkoznom, s megnyugvással állapíthattam meg, hogy közöttük teljes nézetazonosság van Magyarország Európához való csatlakozását illetően. Az Európa Tanács képviselőket küld a márciusi parlamenti választásokra. Mi lesz a feladata a delegációnak, megfigyelői minőségben lesz jelen? — Nem, dehogy. Tíz-egynéhány főnyi küldöttségünk, amely a strasbourgi helyzetet tükrözve különböző politikai színezetű képviselőkből áll majd, magyarországi meghívásnak tesz eleget. A megfig-.. vők között hivatalos szervek és független ellenzéki.pártok egyaránt szerepelnek. Képvi- selőink természetesen figyelemmel kísérik majd a választások menetét, és minden bizonnyal beszámolnak mindarról, amit láttak. Meggyőződésem szerint Magyarországnak javára válhatnak az effajta objektív vélemények. — Ha Magyarországot fölveszik az Európa Tanács soraiba, az első lesz majd a „keleti blokkból”, amely ráadásul mindmáig a Varsói Szerződés tagja. Nem okoz-e mindez zavart a strasbourgi szervezetben? — Úgy hiszem nem, s ennek oka könnyen belátható: az Európa Tanács ugyanis sok kérdéskörrel foglalkozik, ám ezek között nem szerepelnek a katonai jellegű problémák. Nekünk tehát nincs jogunk meghatározni, hogy tagországaink mely katonai szövetségi rendszerhez tartozzanak. Tény ugyan, hogy a szervezet 21,ljaflrmának többsége NATO- ország, de vannak közöttünk semlegesek és el nem kötelezettek is. Nem tagadom ugyanakkor, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó Magyarország egyfajta unikum lesz majd Strasbourgban, ám még egyszer hangsúlyozom: elkötelezettsége a felvételnek nem lehet kizáró oka. Azt már saját véleményként fűzöm hozzá: természetesen mi örülnénk, ha Magyarország kilépne a Varsói Szerződésből, ám el kell fogadnom, hogy a rendkívül törékeny biztonságú Európában a jelenlegi állás szerint ez alighanem csak a két katonai tömb egyidejű feloszlatásával érhető el. Seres Attila Tegnap hazánkba érkezett Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár, a pápai állam külügyeinek irányítója, hogy az utolsó simításokat is elvégezze a magyar— vatikáni diplomáciai kapcsolatok helyreállítását rögzítő okmányon. Az egyezmény aláírására várhatóan holnap délelőtt kerül sor a Parlament kupolatermében, ünnepélyes keretek között. A diplomáciai kapcsolatok helyreállítása a Szentszékkel egy hosszú, több mint negyedszázados kitartó, s rendkívüli diplomáciai érzéket és kompromisszumkészséget igénylő munka eredménye, amelyen a Vatikán részéről mindvégig Casaroli bíboros ügyködött. A huszonöt évvel ezelőtti, meghatározó jelentőségű esemény: 1964. szeptember 15-én Budapesten aláírják a Vatikán és Magyarország közötti részleges egyezményt, az első hivatalos okmányt, amely valaha is megszületett a Szentszék és a Varsói Szerződés egyik tagországa között. Negyedszázadra visszapillantva ma már bizonyossággal állítható: a szóban forgó megállapodás fektette le az alapjait annak az egyre kiterjedtebb párbeszédnek, amely azóta kialakult. Ugyancsak ez tette lehetővé, hogy sorozatos kétoldalú hivatalos megbeszélésekkel apró lépésenként fokozatosan javult a Szentszék és a magyar kormány, a kormány és a katolikus egyház viszonya. Hoszszabb szünet után betölthették végre a megüresedett püspöki székeket, s kialakulhatott a már jó ideje jellemző helyzet, amikor is Magyarországon minden egyházmegye élén törvényes pásztor áll. Hazánkban újra működhetnek egyházi rendek, szervezetek, s a parlament a közelmúltban elfogadta az egyházügyi törvényt, amely újabb biztosítékokat teremtett a vallás- és lelkiismereti szabadság gyakorlására. Az állam és az egyház kapcsolatainak rendeződését csak az tudja értékelni igazán, aki ismeri a diplomáciai viszony 1945-ös megszakadása és a Vatikán és Magyarország közötti részleges egyezmény aláírása között eltelt csaknem két évtized történetét. Ez az időszak feszültségekkel, sértődött monológokkal, kölcsönös vádaskodásokkal és panaszokkal volt teli, egyenes következményeként mindannak, ami 1944. október 16-án és 1945 áprilisában történt. A két dátum a Szentszékkel fenntartott diplomáciai kapcsolatunk megszűnését, majd megszakadását jelzi, ami sajátos módon nem esik egybe. A nemzetközi jog szerint ugyanis a Vatikán és az illető ország diplomáciai kapcsolata megszűnik, ha a fogadó ország államfőjének személyében változás következik be, s ha a viszonyt később nincs kivel felújítani. Márpedig Magyarország esetében "ez történt. Horthy" lemondott államfői tisztéről,,,, az ország átmenetileg elvesztette szuverenitását, minthogy a világháborúban győztes négy nagyhatalom képviselőinek irányítása alá került. Minthogy azonban az egyházi törvények szerint a mindenkori pápai nuncius a diplomáciai képviseleten túl a fogadó ország katolikus egyházánál is képviseli a pápai állam fejét, ez a küldetés 1945 áprilisáig fennmaradt. Erre az időszakra esik a nunciusnak — svájci és svéd diplomatákkal együtt végzett — tevékenysége, amikor is a nyilas hatalomátvétel után több mint 15 ezer vatikáni menlevelet adott ki, emberek tömegeinek nyújtva ezáltal oltalmat és menekvést. Ám a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot irányító akkori szovjet mentalitás még ezt a korlátozott, kifejezetten egyházi jellegű küldetés ellátását is lehetetlenné tette — a Vatikánt csak mint államot, s a nunciusit, mint idegen hatalom itt maradt képviselőjét tartotta számon —, ezért Angelo Rotta utolsó pápai nunciusnak el kellett hagynia Budapestet. Így a jogilag már korábban ^^szűnt?. 'diplomáciai viszony de fiacto as megszakadt svitiv ,b .w' A diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele egy korábban indult folyamat nyomán, alapvetően megváltozott körülmények között, egy szabad, demokratikus, független választásokra való készülődés jegyében történik. S.A. Ki lesz a nuncius? MEDGYESSY PÉTER FRANCIAORSZÁGBAN Párizs támogat bennünket a Valutaalapnál Befejezte párizsi tárgyalásait Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes. Az egyik legnagyobb francia bank, a CCF meghívására járt a francia fővárosban, ahol előadást tartott Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről, a közép- és kelet-európai országokban végbement változásokról. Találkozott vezető francia nagyvállalatok vezetőivel, akikkel a vegyes vállalatok alapításának kérdéseiről is tárgyalt. Medgyessy Péter találkozott Pierre Bérégovoy gazdasági és pénzügyi államminiszterrel. Megbeszélést folytattak a Magyarországnak felajánlott kétmilliárd frank összegű francia hitel folyósításáról. Szó volt a Magyarországon francia közreműködéssel létesülő francia tannyelvű középiskoláról. Bérégovoy tájékoztatta vendégét arról, hogy Franciaország támogatja Magyarországot a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokon. Párizsi tárgyalásairól Medgyessy elmondta: " Fontos, hogy a kínálkozó együttműködési lehetőségeket fennakadások nélkül, azonnal kihasználjuk. A francia tárgyalópartnerek részéről nemcsak érdeklődést, komoly szándékot, hanem kifejezett jóindulatot is tapasztaltam. Gyakorlatilag két feltétel biztosítását várják: azt, hogy az ország stabilitása megmaradjon, s azt, hogy a megkezdett átalakulás folytatódjék, ők úgy látják, hogy Magyarországon gyakorlatilag már meg is történt a rendszerváltás. Arra akarnak garanciákat kapni, hogy a választások nem jelentenek törést ebben a folyamatban. (MTI) Szlovák—magyar írótalálkozó Miképpen tudják az írószövetségek segíteni a magyarországi szlovák, illetve a szlovákiai magyar alkotók szorosabb kötődését az anyaországhoz? Erről tartottak megbeszélést a Magyar Írók Szövetségének és a Szlovák Írók Egyesületének vezetői szerdán, a budapesti Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központban. A megbeszélésen résztvett Vlastimil Ehrenberger csehszlovák nagykövet 1. A szlovák írószervezetet Ladislav Tarky, az egyesület tiszteletbeli elnöke, Jaroslav Reznik, az egyesület elnöke és Peter Andruska titkár képviselte. Magyar részről Göncz Árpád elnök, Koczkás Sándor főtitkár és Tóth Éva titkár vett részt a találkozón. Megállapodtak, hogy két-, illetve többoldalú találkozókat szerveznek a közép-európai népek irodalmáról,kultúrájáról, közös történelmükről. (MTI) Amikor a múlt év végén az MSZP IX. kerületi elnöksége nevében felkértek, vállaljam el a képviselőjelöltséget a Szocialista Párt listáján, konokul sorakoztattam ellenérveimet a számomra különben igen megtisztelő ajánlattal szemben: nem lakom a kerületben, ráadásul pártonkívüli vagyok, s a párttagok egy része is ellenem fog szavazni, mivelhogy évtizedeken át „revizionistának”, sőt „ellenforradalmárnak” számítottam és így tovább. Végül azzal a feltétellel mondtam igent, hogy amennyiben a kopogtatócédulák gyűjtésekor aggályaim igazolódnak, gyorsan új jelöltet állítanak helyettem. Nem állítottak, s így bekerültem „a kampányba”. Ez egyelőre azt jelenti, hogy a Szocialista Párt ifjú aktivistái kitűzik szerény plakátjainkat, az ellenpártok fiataljai pedig letépik azokat, a műveltebbek, akik az európai liberalizmus hívei, egyszerűen leragasztják, mert minden áldozatra készek az áhított szabadság érdekében. Legyen szólásszabadság és esélyegyenlőség mindenkinek, kivéve azokat, akiknek nem tetszik a képük. Ez utóbbi, mármint az én képem annyira nem tetszik épp a szabadság egyik fő pártjának, hogy ifjúgárdájának lendületesebbjei le is köpdösik kiszolgáltatott fotómat. Véletlenül tudtam meg mindezt, mert a Szocialista Párt lelkes aktivistái tapintatból el akarták titkolni előttem e fejleményeket, de épp körükben voltam, amikor újabb jelentést kaptak e tárgyban, fényképészeti igazolással együtt... Kedves korteseim boszszankodtak egy kicsit, talán pironkodtak is, de én megkönnyebbültem: talán mégis sikerül összegyűjtenem a bűvös 750 cédulát... Ha valamiben, ellenfeleim demokráciafelfogásának e gyakorlati bemutatkozásában végre bízhatom egy kicsit. Meg is magyarázom, miért, mert első olvasásra talán nem elég világos bizodalmam oka. Még tavaly augusztusban történt, hogy egy Petőfi-vita miatt félretettem a 168 óra egyik számát, melyben épp az a Tölgyessy Péter nyilatkozott a népszavazásról, aki most egyik jelessége a IX. kerületi jelöltek kis csapatának. Elmésen előadott érvei között szerepelt az is: „Ha valaki mérné, hány percet szerepelnek az MSZMP vezetői, mondjuk, a tévéhíradóban, és hány villanást kapnak az ellenzéki vezetők, kiderülne, hogy reménytelen helyzetben vagyunk ...” Nos, fél évvel később ugyanez jutott az én eszembe is: én ugyanis tavaly sem szólhattam egyetlen szót sem a tévéhíradóban, míg tisztelt riválisom valóságos tévésztárrá nőtte ki magát... Egész évben csak egyszer „villant fel” a képem, amikor júniusban néhány mondat hangzott el a híradóban arról, hogy a hajdan kilencévi börtönnel jutalmazott Hungaricus-tanulmányom legálisan is megjelent. Később ugyan kaptam — nem kértem, kaptam — ígéretet arra, hogy a Tv 2-t, egy éjszaka majd magam is beszélhetek erről, de egy parlamenti vita miatt a randevút későbbre halasztottuk, majd az ígérő elnök csendesen elfeledkezett ajánlatáról. Egyébként is, elkezdődtek a tévében is az „átigazolások”, s egy szocialista 30 évvel ezelőtt vállalt igazságügyi kalandjai eltörpültek az egyébként érdemes ellenzékiek frissebb keletű szenvedései mellett: akadtak köztük olyanok, akiket több napra is őrizetbe vettek, vagy nyugati tanulmányutakra száműztek. Vagyis most én mondhatom el azt, amit Tölgyessy Péter tavaly nyáron felpanaszolt: mérjék meg, hány percet szerepelt ő a tévében, s mennyit én, és látni fogják, milyen reménytelen a helyzetem. Mondhatnám ezt, de nem mondom , nem várt propagandasegítséget kaptam épp ellenfeleimtől: amikor a IX. kerület választópolgárai elsétálnak leszaggatott, benyálazott plakátjaim mellett, beszédes bizonyítékokat kapnak arra, hogy némely pártokban a remek demokratikus szövegeket milyen tettek kísérik. Remélhető, hogy sok értelmes és tisztességes állampolgár ebből hasznos következtetéseket tud levonni. Köszönet hát akaratlan segítőimnek, a tépő- és köpőbrigádok harcos demokratáinak. Fekete Sándor Köszönet a tépőbrigádoknak 3 Mi a kapitalizmus? „Piacorientált” — kiáltünk lelkesen. Ilyen gazdaság kell nekünk. Persze az a piac legyen ésszerűen szabályozott. Hiszen a kirívóan mohó profitvadászatot ma már a legfejlettebb tőkés országokban is tiltják, csillapítják monopólium-, árkartell- stb. ellenes szabályok. Érvényesüljenek továbbá, az áhított piaci körülmények között is, a szociális biztonság feltételei. A nyugati sajtó már fennen hirdette, hogy csakis a kapitalista úton juthatunk ki a „létező szocializmus” mocsarából. És csupán néhány, mellesleg baloldalinak számító nyugati közgazdász vetette közbe, hogy a tervgazdálkodás, az utasításos államgazdaság, azután meg a terv- és szabályozóalku egészen más alapot ad, mint ahonnan anno a klasszikus polgárosodás és a modern ipari és ipar utáni társadalom elindult. Mi még kerülgettük a forró kását. Ám itt-ott már érezni lehetett, hogy a „piacorientált” tulajdonképpen szinonimája a „kapitalizmusnak”. Csak ez utóbbit még nem taktikus hangoztatni. Eközben a felélénkült magánszektor nemigen kezdett termelni. Hanem csupán a meglevő újrafelosztásába kapcsolódott be. Nem is tehetett másként a „piaci szocializmus” viszonyai között. Árusított, legföljebb szolgáltatott. Ezt pedig igazán könnyű volt jobban csinálnia, mint a korábbi és a párhuzamosan fönnmaradt, túlduzzasztott létszámú, gigantomán állami nagy- és kiskereskedelmi, illetve szolgáltatóhálózat. Nyíltak a butikok ezerszám, s törekedtek olykor több száz százalékos haszonra a — nem kis részt hamis emblémájú — bóvlival. Autósboltok százai kínálták ugyanazt a szűk alkatrészválasztékot, amelyhez nemigen juthattak másként, mint némi korrupcióval. Leginkább talán még a vendéglátás, az éttermek, büfék meg a panziók jelentettek igazi kínálatbővülést a maguk piacán. Kisebb magánvendéglők minőséget is tudtak nyújtani. S közepes áron vagy relatíve olcsón, mert itt kialakult a kínálati piac, a valódi verseny. Reméltük eközben, és mutatkoztak példái, hogy a vállalkozás, a piacorientált kezdeményezés mindjobban kiterjed majd a termelésre. És Magyarország már nemcsak a fóliakertészet meg a háztáji kisállattartás, hanem a családi, félcsaládi és a közepes méretű termelői vállalkozások országa is lesz. A racionálisan szét nem szabdalható nagyvállalatok privatizálása vagy privatizálás nélkül is hatékonnyá tétele maradt a legnehezebb dió. Most pedig ekképpen szól egy meg nem nevezett amerikai közgazdász Kelet-Európáról: „Nem tudom, megértették-e, hogy a kapitalizmus nem profitszerzési rendszer, hanem haszon-vagy-veszteség rendszer.” Gyanítom, hogy ez a megfogalmazás nem felel meg minden eddigi kapitalizmusdefiníciónak. Bármi azonban meggyőződésünk vagy félreértésünk eredete, a kapitalizmus (egyik?) alapvonását illetően — a fenti figyelmeztetés több mint időszerű. Ami az anonim idézetben foglaltatik, az nemcsak játék a szavakkal. Maga a puszta profit persze a kiadás-bevétel mérlegén alakul ki, így akár értetlenkedhetnénk is, hogy ugyan mi a lényegi különbség az idézetben mintegy szembeállított két rendszer között. Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy hová tesszük a hangsúlyt. Mit helyezünk előre, miközben az eddigi gazdaságot „piacoriorientáltra” igyekeznénk cserélni. Mert aki rögtön a — netán azonnal ki is vonható lia- nyereséggel,a busás profittal kezdi a kapitalizmusról való gondolkodást, erre építi terveit, az gyaníthatóan „lerabolni” készül. És nem gazdálkodni. Aki azonban haszon-vagy veszteség rendszerben számol, annak nem csupán több reménye lehet idővel stabil, tartós üzletmenetre és profitra, hanem az érzi, érti azt is, hogy vállalkozni kockázat és nagy felelősség. Nem holmi huszárcsíny, hanem széleskörűen megfontolandó és előkészítendő kezdeményezés. A taktika kevés. Kellene stratégia is. Ismétlés a tudás anyja, írjuk hát le még egyszer, röviden: „Nem profitszerzési rendszer, hanem haszonvagy-veszteség rendszer.” Vagy közelítsük a kérdést másként? Nem tudom, hol született, de szép honunkban vagy tíz éve körbejárt egy csípős, mégsem bántó zsidóvicc. Kohn bácsi, egy odesszai ruhaszalon kiváló szabásza kivándorol Izraelbe. Megérkezvén, fölkeresi az illetékes hivatalt, és lakást kér. Megkapja. Egy hét múlva letelepedési kölcsönért folyamodik. Megkapja. Két hét múlva iparengedélyt igényel. Bár mesterlevelet nem tud fölmutatni, két odesszai tanú igazolja, hogy ő hol dolgozott, így hát kiállítják neki az iparengedélyt is. Ismét jó, hogy szűk a lakás, műhely is kellene. Megkapja. Kisvártatva berendezkedési kölcsönt kér, mert a letelepedési pénzből varrógépre, szabászollóra, próbababára és gombostűre már nem futotta. Megkapja azt is. Ám amikor újabb pár nap múlva megint fölkeresi az illetékes hivatalt, az ügyintéző már kissé idegesen kérdezi tőle: — Kohn bácsi, hát még mindig hiányzik valami? — Na — mondja az öreg odesszai —, és mikor küldenek már végre nekem kuncsaftot? Lázár István