Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-01 / 51. szám

2 Genscher: Az egyesített Németország nem támaszt területi követeléseket szomszédaival szemben Az egyesített Németország nem támaszt semmiféle terü­leti követelést egyetlen szom­szédjával, így Lengyelország­gal szemben sem — jelentette ki Hágában Hans-Dietrich Genscher. Az NSZK külügyminisztere azért utazott a holland fővá­rosba, hogy eloszlassa partne­reinek aggodalmait a német egységgel kapcsolatos 2+4 for­mulát illetően. „Az egyesített Németország sem több, sem kevesebb, mint az NSZK, az NDK és egész Berlin” — fűz­te hozzá. A bonni diplomácia feje sze­rint a tárgyalások legnehezebb kérdése annak elfogadtatása a Szovjetunióval, hogy az egyesített Németország a NA­TO tagja legyen. Emlékezte­tett azonban arra, hogy Gor­bacsov legutóbbi nyilatkoza­taiban nem szólt a Németor­szág semlegességére vonatkozó szovjet igényről. Szerinte a le­szerelés és az európai bizton­sági és együttműködési folya­mat elmélyülése feloldhatja a szovjet aggályokat. Megerősí­tette, hogy a Nyugat nem kí­vánja a NATO területét kiter­jeszteni a jelenlegi NDK-ra, e területnek különleges, még kidolgozandó státust kell él­veznie. Genscher két és fél órás megbeszélést folytatott Hans van den Broek külügyminisz­terrel, majd Ruud Lubbers holland miniszterelnök is be­­kapcsolódott az eszmecserébe. Van den Broek előzőleg a 2+4-es — a két Németország és a négy második világhábo­rús szövetséges nagyhatalom részvételét jelentő — tárgyalá­si formán kívül konzultációkat sürgetett a NATO, az Európai Közösségek és az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet keretében. A német­kérdés nem hagyhatja közöm­bösen a hollandokat, már csak a történelem és a földrajz miatt sem — hangoztatta a mi­niszter egy, a holland képvi­selőknek írott és hivatalosan publikált levelében. Ruud Lubbers a maga részéről ko­rábbi nyilatkozataiban sürget­te, hogy Bonn­­ ismerje el az Odera—Neisse határt. Hollandia 350 kilométeren határos az NSZK-val, kereske­delmének negyedét az NSZK- val bonyolítja le, a holland forint szorosan kapcsolódik a nyugatnémet márkához. A LENGYELEK PANASZKODNAK A SZOVJETEKRE, DE... Varsó nem kezdeményezi a kivonulást A piacgazdaság feltételeihez igazodó, új jogi és pénzügyi normákat akar alkalmazni Lengyelország a területén ál­lomásozó szovjet csapatokra. Ezt Mieczyslaw Debicki altá­bornagy, a lengyel kormány­nak a szovjet csapatok lengyel­­országi tartózkodását felügyelő különmegbízottja mondotta a PAP lengyel hírügynökségnek. A lengyel tiszt szerint a szo­vjet katonák viselkedésével, pontosabban szólva sorozatos törvénysértéseikkel­­(betöré­sek, lopások, közúti balesetek, garázdaság, orvvadászat), va­lamint a szovjet egységek sú­lyos környezetszennyező tevé­kenységével magyarázható a lengyelek erős ellenszenve. El­mondta, hogy egy hadgyakor­lat során a vonuló szovjet egységeket 350 kilométeres tá­von 21 alkalommal dobálták meg kővel­, üvegekkel Nem ritkák a katonákat és család­tagjaikat ért támadások sem. Debicki amiatt is panaszko­dott, hogy a szovjetek tönkre­teszik a lengyelektől bérelt la­kásokat, nem törődnek a kör­nyező természettel, az erdők, a vizek, a termőföld, a levegő védelmével, nem építik meg a szükséges környezetvédelmi berendezéseket. Az ebből ere­dő károk megtérítésével rend­szeresen késlekednek. Az altábornagy, aki szorgal­mazta a szovjet­­ katonáik ál­tal elkövetett köztörvényes bűncselekmények esetében a lengyel bíráskodás bevezeté­sét, éreztette, hogy a terhes­nek tartott szovjet katonai je­lenlétnek nem a felszámolá­sát fontolgatják, hanem az 1956-­ban kötött megállapodás felülvizsgálatát, mégpedig fő­leg pénzügyi téren. Azaz Var­só szeretné, ha a szovjetek — a piacgazdaság szellemében — értéke szer­int fizetnének min­denért, amit Lengyelország te­rületén használnak. Az új megállapodás terveze­tét a lengyelek már el is ké­szítették. Ez közvetve is meg­erősíti azokat a lengyel hiva­talos megnyilatkozásokat, ame­lyek szerint Varsó most,­ a kö­zelgő német egyesülés és nyu­gati határai bizonytalan bon­ni megítélése­­ következtében nem tartja időszerűnek, hogy kezdeményezze a szovjet csa­patok kivonását. (MTI) Gorbacsov-Bush telefonbeszélgetés Telefonbeszélgetést folyta­tott szerdán Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush ameri­kai elnök. Alig egy hónapon belül a két nagyhatalom első számú vezetője másodszor vá­lasztotta a közvetlen eszmecse­rének ezt a módját. Az eseményről szóló rövid TASZSZ-jelentés szerint a te­lefonbeszélgetés a két politi­kus rendszeres eszmecseréjé­nek része. A szovjet hírügy­nökség szerint néhány nem­zetközi kérdésről volt szó a beszélgetésben: egyebek között áttekintették a nicaraguai vá­lasztások eredménye után ki­alakult helyzetet és az euró­pai biztonság problémáit, kü­lönös tekintettel e kérdéskör német vonatkozásaira. Emel­lett érintették a küszöbönálló szovjet—amerikai csúcstalál­kozó előkészítésének néhány kérdését is. (MTI) ÚJ VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY PRÁGÁBAN Tiltakozások az ötszázalékos küszöb ellen (Prágai tudósítónktól.) A csehszlovák parlament jó­váhagyta az új választási tör­vényt, s több nemzetiségi kép­viselő tiltakozása ellenére meg­szavazta, hogy csak az ötszá­zalékos szavazati küszöböt el­érő pártok és mozgalmak jut­hassanak mandátumhoz. A törvénnyel kapcsolatos ki­fogásaikat magyar, lengyel, de cseh nemzetiségű képviselők is kifejtették. Sidó Zoltán pél­dául a nemzetiségek szem­pontjából antidemo­kratikus­­ nak nevezte a korlátozást, egyben figyelmeztette a szö­vetségi gyűlést a növekvő nemzetiségi feszültségekre Dél- Szlovákiában. Vitéz Erika és Pepé Gyula egyaránt hangsú­lyozta: a korlátozó rendelke­zés a nemzeti kisebbségeket megfosztja attól a lehetőség­től, hogy képviselői mandátu­mot szerezzenek. Duray Mik­lós szavai szerint a törvényja­vaslat olyan elemeket tartal­maz, amelyek egy antidemok­ratikus rendszer új fajtájának megteremtését teszik lehető­vé. Mindettől némileg el­tért Sándor Eleonóra véleménye, aki elmondta, hogy a Függet­len Magyar Kezdeményezés javaslatokat terjesztett elő a kisebbségi képviseletre vonat­­tkoozóan, de tudomásul veszi, hogy időhiány miatt ezeket elutasították. Az időnként türelmetlen, de­magóg megnyilvánulásoktól sem mentes vita után a par­lament nagy szótöbbséggel az eredeti formájában hagyta jó­vá a törvényjavaslatot. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy a nemzeti kisebbségek saját szervezeteik révén küld­jenek képviselőt a szövetségi gyűlésbe. Erre csak politikai pártok listáján lesz lehetősé­gük — a szóban forgó pártok honatyái nyilván a kisebbsé­gek szavazataira kacsintva voksoltak túlnyomó többsé­gükben a beterjesztett tör­vénytervezetre. Kis Tibor M O LÓT O V—RIB B ENTROP Megvan a paktum A Szovjetunióban első íz­ben közöltek fotókópiát az 1939-es szovjet—német egyez­mény ti­tkos záradékának orosz nyelvű változatáról. Az 1939- ben aláírt Molotov—Rib­bent­­rop-paktum titkos kiegészítő jegyzőkönyve a Szovjetunió befolyási övezetébe utalta a három független balti köztár­saságot és Lengyelország egy részét. A­­ külügyiminisztérium most beindított új kiadványa, a Vesztnyik első számában fényképet közölt a titkos zá­radék orosz nyelvű gépek­ má­solatáról. A Szovjetunió mind ez ideig azt állította, hogy a szovjet le­véltárakban nincs nyoma a jegyzőkönyvnek, és a mai na­pig ragaszkodik ahhoz, hogy annak eredeti példánya nincs birtokában". Létezett titkos katonai kiképzőtábor az NDK-ban (Berlini tudósítónktól.) Az NDK védelmi miniszté­riuma megerősítette, hogy az országban a hetvenes évek kö­zepétől 1988-ig nyugatnémet állampolgárokat titkos kato­nai kiképzésben részesítettek. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy — mint azt a hamburgi Der Spiegel egyik januári számában állította — valóban a nyugatnémet kom­munista párt (DKP) önkénte­seit képezték ki, illetve hogy a titkos kurzusokon terror- és szabotázsakciók végrehajtásá­ra specializált partizáncsopor­tokat oktattak volna. Gerd Spitz, a védelmi mi­nisztérium szóvivője szerint a tábort, amely az Odera menti Frankfurt közelében,működött, Honeckernek, a Nemzetvédel­mi Tanács akkori elnökének utasítására hozták létre. A ki­képzésben — amely kezdetben három hónapig, később csak két hétig tartott — a néphad­sereg tisztjei is részt vettek. A szigorúan őrzött létesítmény tevékenységét azonban az idő­közben feloszlatott államvé­delmi minisztérium szervezte és irányította. A részvevők lis­tája nem áll a védelmi minisz­térium rendelkezésére. A részleteket az Odera men­ti Frankfurtban megjelenő Neuer Tag című lap munka­társai nyomozták ki. Azt azon­ban nekik sem sikerült kiderí­teniük, milyen kiképzést kap­tak a külföldi táborlakók. A néphadsereg kiképzőtisztjei ál­lítólag csak a hadseregben szokásos alapképzést nyújtot­ták. L. P. NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1990. március 1., csütörtök Nemzetiségi interpelláció Bukarestben Írásbeli interpellációt nyújtottak be a Romániában mű­ködő nemzetiségi szövetségek a román parlamentben. A nem­zetiségi szövetségek interpellációjukban a többi között arra kérnek választ a kormányfőtől, hogy miért nem állították fel a kisebbségügyi minisztériumot. (MTI) Csernobil az Orosz Föderációt is érinti Belorusszián és Ukrajnán kívül az Oroszországi Föderá­cióban is jelentős területeket érintett a csernobili katasztrófa — derül ki a köztársasági minisztertanács elnökhelyettesének a szerdai Szovjetszkaja Rosszijában megjelent nyilatkozatá­ból. Fikrat Tabejev miniszterelnök-helyettes elmondta: eddig a közvélemény előtt lényegében ismeretlen volt, hogy a brjanszki mellett a kalugai területet is komoly szennyezés érte. A brjanszki területen mintegy 5,8 ezer négyzetkilométe­res körzetben 641 település 290 ezer lakóját érinti a sugár­­szennnyezés­­­ A kalugai területen 4 ezer négyzetkilométeres körzetben 159 településen mértek a normális háttérsugárzást jelentősen meghaladó sugárzási értékeket, s ez több mint 36 ezer embert érint. (MTI) Örökölhető a föld a Szovjetunióban Véget ért a szovjetunióbeli parasztság sok évtizedes sztá­lini jogfosztottsága. Bő hét évtizeddel a lenini földdekrétum kihirdetése után jogilag elhárult az akadálya annak, hogy a Szovjetunióban valóban azé legyen a föld, aki megműveli. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa szerdán óriási szótöbbséggel második olvasásban is elfogadta a földről szóló törvényt. A törvény értelmében a föld életre szóló és örökölhető tulajdo­na a parasztnak, aki maga dönthet, hogy önállóan kíván-e tu­lajdonán gazdálkodni vagy csatlakozik a kolhozhoz, illetve szevhozhoz. (MTI) Iliescu: nincs puccsveszély Nem hiszem, hogy Romániában ma fennállna a katonai államcsíny vagy bármiféle diktatúra megteremtésének veszé­lye. Ehhez csak a teljes káosz és az anarchia nyújtana lehe­tőséget — jelentette ki Ion Iliescu, az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnöke a Le Monde című lapnak adott terje­delmes interjújában. Iliescu éppen ezért abban látja a leg­fontosabb feladatot, hogy megakadályozzák az ilyen kaotikus helyzet létrejöttét. (MTI) Részvénytársaság lesz a Pravda kiadó A Szlovák Kommunista Párt legfelsőbb testülete bele­egyezett, hogy részvénytársasággá alakuljon át a tulajdoná­ban lévő Pravda kiadó. A párt egyetlen kikötése, hogy ő is a jövendő részvényesek között szerepeljen. A döntés minden bizonnyal jelentősen befolyásolja a párt lapjának, a Pravdá­nak a jogi helyzetét,­­sőt vélhetően irányvonalát is. (Prágai tudósítónktól.) Albánia kitör az elszigeteltségből? Albánia kész csatlakozni az európai együttműködés fo­lyamatához, nem szeretne i kívül maradni a valamikor létre­jövő egyesült Európán — nyilatkozta az Új-Kína hírügynök­ségnek az albán külügyminisztérium szóvivője. Miután Euró­pa függetlenebbé vált, Albánia fontolóra veszi, hogy részt vesz a második helsinki találkozón — folytatta a szóvivő. Az első helsinki találkozóról való távolmaradást azzal indo­kolta, hogy azt a „szuperhatalmak manipulálták”. (Pekingi tudósítónktól.) Szovjet zsidó bevándorlók Izraelbe Izraelnek az idén nem kevesebb, mint 230 000 szovjet zsi­dó bevándorlót­­ kell letelepítenie — közölte szerdán a jeruzsá­­lemii rádió. A rádió szerint az adat „egy magas rangú izraeli személyiségtől származik, akinek információi általában helyt­állóak”. (Kairói tudósítónktól.) FOLYTATÁS ÁPRILISBAN BUDAPESTEN Mikor nyílik meg az égbolt? Telefoninterjú az Ottawában tárgyalt magyar küldöttség vezetőjével Ottawában kedden délután befejeződött a NATO és a VSZ tagállamai tárgyalásainak első szakasza a kölcsönös felderítő repüléseket lehetővé tevő „nyitott égbolt" egyezményről. A tanácskozásról munkatársunk telefonon kért értékelést a ma­gyar tárgyaló küldöttség vezetőjétől, Tóth Tibor külügymi­­nisztériumi főosztályvezető-helyettestől. — Hogyan vonná meg az elmúlt három hét mérlegét? — A­­ kedd délután befejező­dött megbeszéléssorozat szá­munkra legfontosabb döntése az, hogy a „nyitott égboltról” szóló tárgyalások zárószaka­szát Budapesten rendezzük meg április 13-a és május 12-e között. Igen jelentős, hogy egyetértés született: a létre­jövő megállapodást külügymi­niszteri szinten írják alá, még­hozzá május 12-én, ha addig sikerül azt tető alá hozni. Ami az eszmecsere egészé­nek értékelését illeti, alapve­tően két szempontból közelít­hetjük azt meg. Egyrészt számba kell vennünk, miben született megegyezés. Ezek kö­zé tartozik, hogy az utóbbi három hétben a 23 részt vevő ország küldöttségei lényegé­ben megadták a tárgyalás mandátumát, és a megállapo­dás egy sor elemét már előze­tesen egyeztették. A NATO- tagországok konkrét megálla­podástervezetet tettek le az asztalra, amelyet a részvevők tárgyalási alapként fogadtak el. Ehhez a szovjet küldöttség egy sor kiegészítést tett, amit egyéb kiegészítések is követ­tek. Ha arról az oldalról közelít­jük meg az ottawai tárgyalá­sokat, hogy milyen kérdéseket hagytunk még nyitva, a kö­vetkezőket emelném ki. Nem tudtunk egyelőre megegyezni abban, hogy kinek a repülő­gépei és hogyan végezhetnek ellenőrző repüléseket az érin­tett országok területei fölött. E kérdésben két álláspont van. A szovjet küldöttség vélemé­nye szerint a 23-aknak közös gépparkkal kell rendelkezni­ük, és egy adott ország felett csak annak az országnak a re­pülőgépe repülhetne, persze nemzetközi megfigyelősze­­mélyzettel. A nyugati állás­pont ezzel szemben az, hogy minden ellenőrző fél a saját gépével repülhet, illetve együttműködhetne ebben a saját szövetségén belül esetleg más tagállamokkal. A másik vitatott témakör a szenzorok, azaz a műszerek kérdése. A NATO-tagállamok azt szorgalmazzák, hogy az el­lenőrzés során a műszerek legszélesebb skáláját lehessen használni, beleértve különbö­ző optikai eszközöket, infra­vörös megfigyelőket, radaro­kat, a levegő összetételét ana­lizáló berendezéseket. A szov­jet küldöttség viszont azt sze­retné, ha a megfigyelő mű­szerek köre lényegében a fo­tótechnikai eszközökre szű­külne le. Nyitott kérdés még az i­s, hogy a különféle mű­szerek hozzáférhetők lesznek-e mind a 23 ország számára. Ez elsősorban a COCOM-megkö­­tések miatt vetődik fel, hiszen azok egyelőre tiltják a leg­korszerűbb nyugati berende­zések átadását kelet-európai országoknak. A harmadik fő problémakör a szerzett információk meg­osztásával kapcsolatos. A szo­cialista országok egy része úgy véli, hogy azokat mindenkép­pen hozzáférhetővé kell ten­ni minden érintett számára, a NATO javaslata viszont el­lenzi ezt. A mi álláspontunk ennek kapcsán az, hogy a megfigyelési alapanyagot — azaz a még fel nem dolgo­zott, és ki nem értékelt anya­got — az ellenőrzött államok­nak mindenképpen rendelke­zésére kell bocsátani. Hasonló­an nézetkülönbségek vannak egyelőre a megfigyelő légi utak területi korlátozását il­letően is. A nyugati államok minimális, csak a repülés biztonságát­ garantáló korlá­tozásokat tartanak szükséges­nek, míg a Szovjetunió bizo­nyos katonai területeket el kíván zárni a kölcsönös meg­figyelés elől. — Mindezek fényében milyenek a budapesti második szakasz kilátá­sai? Mi történik, ha az újabb há­rom hét alatt nem születik meg a megállapodáshoz szükséges teljes egyetértés? — Biztató momentumnak tartom, hogy három hét alatt igen sokat elértünk. Nem volt még olyan­ hasonló jellegű nemzetközi tanácskozás, ahol ilyen ,rövid idő alatt ennyit fel lehetett volna mutatni. Két­ségkívül nehéz feladat lesz azonban, hogy az összes, egye­lőre nyitott politikai és tech­nikai kérdést a hátralevő há­rom hét alatt lezárjuk. Ezzel együtt is kivihető ez, igen ke­mény és hatékony munkával. Ha a kijelölt idő alatt mégsem végeznénk, akkor meghosszab­bítjuk a budapesti szakaszt. A most elfogadott záróközle­ményben ugyanis egyértel­műen megfogalmazódott, hogy a budapesti lesz a befejező szakasz, tehát ott kell eljutni a megállapodásig. Ami a mi álláspontunkat il­leti: változatlanul minden mó­don arra törekszünk, hogy előmozdítsuk a tárgyalások sikerét, és rugalmas megköze­lítéssel minél praktikusabb megoldási javaslatokat he­lyezzünk előtérbe. Lengyel L. László

Next