Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-01 / 51. szám
1990. március 1., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Nyers Rezső levele Mihail Gorbacsovhoz Kedves Gorbacsov Elvtárs! Ezúton szeretném megelégedésemet és köszönetemet kifejezni azért, hogy az 1989. júliusi találkozónkon történt megállapodásnak megfelelően az alapvető kérdésekben komoly előrehaladás történt. Egyetértettünk abban, hogy a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának felgyorsítása szükséges. Ezt követően a magyar és a szovjet kormány, a szakértők tárgyalásokat kezdtek, amelyek közel jutottak a végső megállapodáshoz. A jelen alkalmat megragadva arról szeretném tájékoztatni önt, Gorbacsov elvtárs, hogy a Szocialista Párt amellett van, és ösztönzi, hogy mielőbb sikerüljön a két fél közötti egyetértést aláírással megpecsételni. Annál is inkább, mert pártjainknak kezdeményező szerepük volt abban, hogy a reformfolyamatot kiterjesszük erre a fontos kérdéskörre. Ugyancsak egyetértettünk abban, hogy a magyar— szovjet kereskedelemben a rubelelszámolásról térjünk át a konvertibilis elszámolásra. Bizonyos előkészületek erre vonatkozóan már megkezdődtek, azonban azt hiszem, kölcsönösen úgy állapíthatjuk meg, hogy nem kielégítő az előrehaladás. Ez különösen megmutatkozik ma, amikor a nem konvertibilis, rugalmatlan kereskedelemből származó gondok a magyar gazdaság, a munkavállalók számára már közvetlen problémákat okoznak. Ugyanakkor gátolják a kétoldalú együttműködést is. Ezért a Szocialista Párt részéről szorgalmazzuk, hogy e kérdéskör átfogóan, a kölcsönös érdekek figyelembevételével mielőbb kerüljön rendezésre. Kedves Gorbacsov Elvtárs! A felvetett kérdésekben a Szocialista Párt álláspontja ismert, és úgy véljük, hogy ez nemzetünk érdekeivel egybeesik, bizonyosak vagyunk abban, hogy hasonló a helyzet a szovjet fél részéről is. Ezért a megoldás kidolgozásában támogatjuk a magyar kormányt, és javasoljuk Önöknek, hogy a szabad választások után várható új kormánnyal is e téren hasonló irányban folytassák az együttműködést. Kérem — az eddigi egyetértésünket megerősítve —, hogy a továbbiakban is kísérje figyelemmel az e kérdésekben való munkálkodást. Egyúttal reményemet fejezem ki, hogy a szovjetunióbeli reformfolyamat, a nehézségekkel megküzdve, sikeresen haladjon előre. Mindehhez kívánok önnek jó egészséget és sikereket. Budapest, 1990. február 26. LEVÉLELŐZMÉNYEK „KELETRE VAGY NYUGATRA TARTANAK?" Mielőbbi csapatkivonást, konvertibilis elszámolást Nyers Rezső pártelnök tavaly júliusban moszkvai látogatása után, a Népszabadságnak adott interjújában szólt a magyar—szovjet kapcsolatok időszerű kérdéseiről, s egyben — nagy nyomatékkal — a szovjet csapatok hazánkból való kivonásának lehetőségéről és szükségességéről. A Népszabadság mostani kérdésére — vajon a csapatkivonásokról folytatott tárgyalások új fordulója idején nem tartja-e az MSZP szükségesnek, hogy ismét kinyilvánítsa álláspontját e problémakörben . Dégen István, a Pártelnöki Iroda vezetője azzal válaszolt, hogy felidézte a tavaly júliusi párbeszédet Mihail Gorbacsov és Nyers Rezső között. A szovjet vezető akkori kérdésére: voltaképp merre tart Magyarország. Keletre vagy Nyugatra, a magyar pártvezető úgy válaszolt, hogy a híd szerepét kívánjuk betölteni a Kelet és a Nyugat között. Azóta is tapasztalható, hogy Nyers Rezső és a párt, amelynek elnöke, ilyen politikáért száll síkra. Dégen István egyszersmind kérésünkre rendelkezésünkre bocsátotta Nyers Rezsőnek Mihail Gorbacsovhoz február 26-án írt levelét. Ez a levél azt tanúsítja, hogy az MSZP következetesen és határozottan kívánja ösztönözni a szovjet csapatok kivonásáról folytatott tárgyalásokat. Éppen ez felel meg a Nyers Rezső és Mihail Gorbacsov között tavaly júliusban kialakított egyetértés szellemének. Már akkor arra a következtetésre jutottak, hogy teljes csapatkivonásra van szükség, gyorsított ütemben. Ez mindkét állam érdeke, és egyben összeurópai érdek is. A magyar fél most sem vár mást. Nyilvánvaló, hogy a technikai nehézségek (Magyarországról és Csehszlovákiából egyidejűleg ugyanazon a csapi határállomáson át távoznak a szerelvények) áthidalhatók a megfelelő magas szintű politikai döntéssel. Az MSZP elnökének levele a kapcsolatok másik égetően időszerű kérdésével is foglalkozik: a rubelelszámolásról a konvertibilis elszámolásra való áttéréssel. A levélben közöltek háttereként elmondható: a szocialista export több mint egymilliárd rubeles tavalyi aktívuma már az év elején tovább növekedett, igen tekintélyes rubelaktívum keletkezett, ennek több mint a fele a magyar—szovjet külkereskedelemben. A kialakult helyzet elviselhetetlen terhet jelent a magyar gazdaság számára. Az ellentétel nélküli exportszállítások ugyanis meghatározatlan idejű kamatmentes kölcsön szerepét töltik be, s a külföldi hitelezők is joggal nehezményezik, hogy a nyugati hitelekből keleti forráskihelyezést finanszírozunk. E kapcsolatoknak fejtetőről a talpukra állítása, vagyis a konvertibilis elszámolásra való áttérés előkészítése mindkét országnak hasznára válik. Erre is ráirányítja a figyelmet a pártelnök levele, hangsúlyozván: a gyakorlati megoldások keresésében az MSZP támogatja a kormányt. Szinte bizonyos, hogy egy olyan történelmi pillanatban, amikor az időtényező, a probléma felismerése és a gyors döntéshozatal kivételes fontosságú, a pártelnök levelét jelentőségének megfelelően kezelik majd. * Vajda Péter Szerda délután megkezdődött a szovjet csapatok teljes kivonásáról folyó magyar— szovjet szakértői tárgyalások második fordulója. A Somogyi Ferenc külügyminisztériumi államtitkár, illetve Iván Aboimov külügyminiszter-helyettes által vezetett delegációik feladata az elmúlt heteikben munkacsoportokban végzett munka eredményeinek összegzése és a kormányközi megállapodás, valamint az annak részét képező kivonási ütemterv aláírásra való előkészítése. (MTI) Németh Miklós hazánk úttörő szerepéről (Folytatás az 1. oldalról.) nyélven Budapest üdvözölné, ha a brit kormány a maga eszközeivel ösztönözné a hazai bankokat és magánvállalkozókat a magyarországi tőkebefektetésekre. A magyar diplomácia irányítója brit támogatást kért a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalásokon, s annál is inkább, mivel az IMF igazgatótanácsa március közepén napirendre tűzi a Magyarországgal való megállapodás kérdését. Horn Gyula azt is szóvá tette, hogy egyelőre nem lát haladást a COCOM-előírások ígért enyhítése terén, s ideje lenne már egyszerűsíteni a brit vízumkiadási eljárást is. London abban is segíthetne, hogy Hongkong is lazítson rendkívül szigorú, a gazdasági kapcsolatok fejlesztését is fékező vízumgyakorlatán. A brit külügyminiszter válaszában arról a 25 millió font tsterlinges alapról beszélt, amellyel kormánya a piacgazdasági, pénzügyi eljárások, a menedzserképzés és a politikai „know-how” terén kívánja segíteni a magyarországi reformokat. Douglas Hurd elmondta: éppen elutazása előtt tartott előadást brit vállalkozóknak arról, hogy a keleteurópai politikai bizonytalanságok ellenére most kell pénzt befektetni a térségben, mert mire minden letisztul, a versenytársak már minden pozíciót birtokolni fognak. A brit kormány ötmillió font /Sterlinges támogatást nyújt a Pető Intézetnek, és közreműködik egy további ötmilliós, nem kormányzati alapítvány létrehozásában is. A birminghami testvérintézetnek nyújtott magyar segítség a brit „know-how”-alap egyfajta visszaáramoltatása is — jegyezte meg Douglas Hurd. A nemzetközi kérdések között Horn Gyula elsőként arról szólt, milyen gondolatmenetbe ágyazva • hangzott el múlt heti kijelentése Magyarország esetleges NATO-tagságáról. Mint elmondta, hazánk a második világháborúban nem csupán emberéletbeli, területi és gazdasági veszteségeket szenvedett, hanem a ráerőltetett sztálinista modell miatt is hátrányba került. A nyugati segítség 1956-ban is elmaradt, így most át kell gondolni, hogyan illeszkedhet Magyarország Európához. Horn Gyula szerint Közép- Kelet-Európában jelenleg politikai vákuum alakult ki, mivel a Szovjetunió nincs abban a helyzetben, hogy érdemben beleszóljon a folyamatokba. A Varsói Szerződés is átalakulóban van, de a Szovjetunió és Lengyelország ragaszkodik fenntartásához, miközben az előbbi belső instabilitása is hatással van a fejleményekre. Ennek gazdasági hatásai már ma is arra késztetik Magyarországot, hogy az eddigieknél is intenzívebben keresse helyét Európában. Nem arról van szó, hogy felvételünket kértük volna a NATO politikai szervezeteibe, csupán egy hosszú folyamat kezdetéről, egy távlati elképzelésről. Németh Miklós miniszterelnök hazánk belpolitikai helyzetéről tájékoztatta a brit vendéget. Hangsúlyozta, hogy a kormány biztosította a békés átmenetet. Magyarországon nem utcai demonstrációk, erőszakos események döntötték el az alapvető kérdéseket. A köztársaság kikiáltása tavaly október 23-án a pártállam végét jelentette., — Magyarország azzal is úttörő szerepet vállalt — mondotta Németh Miklós —, hogy mások számára is kitapogatta a Szovjetunió toleranciájának határait. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök szintén hazánk belpolitikai állapotait ecsetelte, majd — brit kérésre — kifejtette véleményét a romániai helyzetről, különös tekintettel a magyarság gondjaira. Sajnálattal állapította meg, hogy eddig még egyetlen lényeges pontban sem teljesültek az új román vezetés kezdeti ígéretei. Douglas Hurd délután látogatást tett a Magyar Demokrata Fórum székházában, ahol a párt vezetőivel tárgyalt. Innen a Szabad Demokraták Szövetségéhez vezetett a politikus útja, ahol szintén megbeszéléseket folytatott. Horváth Gábor Nincs komoly bázisa a szélsőségeknek Antall József megbeszélései Bonnban (Bonni tudósítónktól.) Az NSZK a német egység kibontakozásának közepette sem hagyja figyelmen kívül a magyar fejlődést, határozott szándéka annak változatlan további támogatása. Erről biztosította szerdán Helmut Kohl szövetségi kancellár Antall Józsefet, a Magyar Demokrata Fórum Bonnba látogató elnökét. Egyórás megbeszélésükön Kohl hangsúlyosan méltatta Magyarország szerepét az NDK életében, illetve a német egység ügyében belkövetkezett fordulatban. A kancellár CDU- elnöki minőségében is személyes segítségéről biztosította az MDF-at, amely lényeges alapértékekben ugyanazt képviseli, mint az NSZK-beli uniópártok. Kohl sikert kívánt az MDF-nek a választásokon, emlékeztetve a szövetségi köztársaság nagyfokú érdekeltségére Magyarország demokratikus átalakulásának eredményességében. Antall József a nap folyamán nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott a CDU- hoz közel álló Konrad Adenauer-alapítványnál. Sajnálatosnak minősítette azokat az elsősorban a The New York Timesban és más amerikai orgánumokban megjelent elemzéseket, miszerint Közép- Kelet-Európát a szovjetek kivonulása után a nacionalizmusok kerítik hatalmukba, ezek az országok nem képesek önálló demokratikus fejlődésre. E gondolatot a magyar ellenzék közelebbről meg nem nevezett egyes politikai pártjai terjesztették Amerikában, illetve nyugati tudósítóknak Budapesten — mondotta az MDF elnöke, aki e módszert inkorrektnek nevezte. Egyes személyek nyilatkozatait — bárhol hangozzanak is el — nem lehet összekeverni a politikai pártok fő irányvonalával — jegyezte meg. Elutasította, hogy Magyarországon, Lengyelországban vagy az NDK- ban komoly bázisa lenne a szélsőségeknek. Győri Sándor Zöldbárók Kezdetben volt a vörös gróf és a vörös grófné. Úgy hívták őket: Károlyi Mihály és Károlyiné Andrássy Katinka. Tehát az 1918-as Magyar Köztársaság elnöke és felesége. Hogy valójában nem voltak vörösek? Hogy „csupán” egy nagyon tisztességes demokratikus Magyarország hívei voltak, és érte harcoltaik? Az i nem érdekelte azokat, akiknek ellenükre voltak törekvéseik. Azután jött a vörös báró. Úgy hívják, Horváth Ede. Jött nagyon régen, és ment nemrégen. A vörös bárói cím a Kádár-éra sajátos nyelvi leleménye volt. Joviális-paternalista, mégis komolyan veendő. Egy erőszakos, menedzsertípusú kommunista gazdasági vezetőt jelölt. Egy magyarországi Lee Iaccocát. Amennyi különbség volt a hatvanas-hetvenes évek Magyarországa és Amerikája, a Rába, a Ford és Chrysler között, annyi Horváth Ede és Lee Iaccoca között. És ez elsősorban a körülmények, a feltételek miatt van így. És most itt vannak a zöldbárók — azaz ma már inkább zöldbárók. Értelmezés kérdése, kicsodák ők. A formailag ma még ellenzékben levő pártok némelyike szerint az állampárt hatalmának megőrzésére törekvő agrárgazdasági elit. Az agrárlobby. A pártállam kiváltságait élvező téesz- és állami gazdasági vezetők, akik gazdasági és ezáltal politikai hatalmuk átmentésére törekszenek. E célból még választási szervezetet is alakítottak: az Agrárszövetséget. Mondom, értelmezés kérdése, kiket neveznek zöldbáróknak. A név mindenesetre megbélyegző. Én a „zöldbárókat” ért vádakból a következőket olvasom ki: van itt egy olyan agrárelit, amelynek érdekei szögesen ellentétesek minden rendű-rangú paraszti, mezőgazdasági, így összmagyar érdekkel. Lehetséges azonban a valóban létező agrárelit helyzetének, szerepének, törekvéseinek másfajta értelmezése is. Én e felé hajlok. E szerint a hatvanas, hetvenes évek folyamán a magyar társadalom kitermelt egy olyan értelmiségi csoportot, amilyet még soha történelme folyamán. Egy európai színvonalú, nagyüzemi agrárértelmiséget, amely szakmai-emberi kapcsolatai révén ezer szállal kötődött a magyar valósághoz, annak minden — agrár-, ipari, szolgáltatási, tudományos — szférájához, minden társadalmi rétegéhez. Itthon és külföldön — Nyugaton, Keleten, a harmadik világban — egyaránt megbecsülést szerzett magiának, a magyar agrárgazdaságnak, és talán, nem utolsósorban ennek a hazának. Ez az agrárértelmiség mindazonáltal soha nem jutott olyan látványosan szóhoz, mint a humánértelmiség, abban az értelemben, ahogyan ez utóbbi, nem „írástudó”. Van azonban róla hiteles képünk. Egyik legkiválóbb ábrázolója, Vitézy László filmjét, a Békeidőt, ennek az évtizednek az elején láthattuk. Az „ércnél maradandóbb” film főszereplője egy „zöldbáró”, egy téeszelnök, akit a dokumentarista Vitézy intencióinak megfelelően egy valódi „zöldbáró”, egy igazi téeszelnök alakít. Nem valami dicshimnusz ez a filmalkotás, hiszen a benne játszódó dráma egy semmibe vezető út körül zajlik. A filmet méltató kritikák nyomán azonban évekig közszájon forgott egy szlogen: korunk hőse a téeszelnök. Helyesebb lett volna ezt mondani: korunk hőse az agrárértelmiségi, a már akkoriban válságoktól gyötört magyar gazdaság sikerágazatának kulcsfigurája. A szóban forgó értelmiségi csoport még helyét keresi a mai világban. Tagjai különféle utakon indulnak el. A minap láthattam, hallhattam Hajagos Antal agrármérnököt, annak a választókerületnek az SZDSZ-es képviselőjelöltjét, amelyben én állampolgárként voksolhatok. Színt vallok: nem egy párt bármelyik országos vezetője előtt fejet hajtanék, ha annyit tudna és olyasmit ajánlana ennek a népnek, mint ez a jelenlegi magángazda. Az agrárértelmiség más tagjai, más csoportjai másfelé tájékozódnak, mint Hajagos Antal. Nem tudom, nem lenne-e helyesebb, ha a „zöldbárózás” helyett valóban azt tennénk mérlegre, mit tett és mit akar tenni a magyar társadalomnak ez a felbecsülhetetlenül értékes része. Az úgynevezett szalámipolitika — bár alkalmazásával az MSZP-t vádolja némely ellenzéki erő, épp ezen erők használják előszeretettel —, nos, az most az agrárértelmiség ellen irányul. Tudom, lesz azonnal felhördülés: nem, mi az agrárértelmiség mellett vagyunk, mi csak az állampárt híveit akarjuk térdre kényszeríteni. Uraim! Én hiszek Önöknek. De Önök is higgyenek nekem: az agrárügyekben folytatott szalámipolitika csak egyet eredményezhet, azt, hogy politika mindig lesz, de szalámi nem. Hovanyecz László 3 Kárpáti Ferenc bukaresti villámlátogatása (Kiküldött munkatársunk jelenti Bukarestből.) Sikeres volt Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter bukaresti villámlátogatása: román kollégájával, Victor Atanasie Stanculescu vezérezredessel több konkrét kérdésben állapodtak meg. A közös közlemény szerint a két hadsereg együttműködése a romániai forradalom idején és azóta is erősítette népeink egymás iránti bizalmát. Új, baráti kapcsolat alakult ki. Ennek jegyében a magyar és a román hadsereg folyamatos információcserét és szakmai együttműködést alakít ki minden szinten. Fejleszti a katonagazdasági, a sajtó- és a kulturális kapcsolatokat. Együttműködés lesz a kiképzésben is, emellett a katonai főiskolák kölcsönösen fogadnak hallgatókat. Hadtörténeti vegyes bizottság alakult. Teljes kölcsönös bizalomról tanúskodott a két miniszter szerdai bukaresti sajtóértekezlete is. Stanculescu méltatta a Magyar Néphadsereg segítőkészségét a forradalom napjaiban. Kiemelte, hogy Kárpáti Ferenc — külföldről legelsőként — már december 22- én éjjel támogatást ajánlott. Kifejtette: a román és a magyar hadsereg mindent megtesz a két nép barátságának erősítéséért, a problémáik megoldásáért. Növekedni fog a nemzetiségiek aránya a román hadsereg tisztikarában is — mondotta. Kárpáti Ferenc kiemelte: közös az az eltökélt szándék, hogy ezúttal a két nép éljen a megbékélés történelmi lehetőségével. Ezt erősítette meg Petre Román miniszterelnök is, amikor szerdán fogadta a magyar minisztert. Kárpáti Ferenc hozzáfűzte: figyelemre méltó az a mostani megállapodás, amely szerint a két hadsereg együttműködik majd a történelmi emlékhelyek és emlékművek helyreállításában és gondozásában is. A két miniszter egyetértett abban, hogy korszerűsíteni kell a Varsói Szerződést, erősítve a szervezet ama jellegét, hogy a VSZ nemzeti hadseregek szövetségesi együttműködése. Szerda este Kárpáti Ferenc hazautazott Bukarestből. Füzes Oszkár