Népszabadság, 1990. március (48. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-13 / 62. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA Az első nap után javultak Gorbacsov esélyei (Folytatás az 1. oldalról.) bán szólalt fel, valósággal sokkolva a hallgatóságot. Ju­­rij Afanaszjev történész, a párt demokratikus platform­jának egyik vezetője, radi­kális változáspárti. Afanaszjev, tolmácsolva a te­rületközi képviselőcsoport vé­leményét, elutasította azt a koncepciót, amelyet a reggeli ülésen Lukjanov LT-alelnök terjesztett a kongresszus elé. Az adott helyzetben először a szovjet tagállamok és a köz­pont viszonyát új alapokon rendező szövetségi szerződésre van szükség — mondotta. En­nek alapján, de kizárólag nép­szavazás által jóváhagyva képzelhető el az elnöki rend­szer bevezetése. Ha nem ez történik, akkor a „tömeges terror és az erőszak” Lenin által megteremtett rendszere (amelyet Sztálin és Brezsnyev folytatott) erőre kap, „és mi is ezt a hagyományt folytat­juk majd”. Gorbacsovot sze­mély szerint is keményen el­marasztalta, súlyos és veszé­lyes hibák elkövetésével vá­dolva. Szembe kellene nézni az igazsággal, hogy a kommunis­ta eszmék túlhaladottak, hogy a 70 év (a kommunizmus égi­sze alatt) zsákutcába vezetett — mondotta, de amikor Le­ninnek tulajdonította a ter­ror és erőszak szisztémáját és eme rendszer folytatójának ne­vezte a jelenlegi vezetést, a hallgatóság egyes csoportjai körében hangos elégedetlenség tört ki. Az elnöklő Gorbacsov időtúllépésre hivatkozva egy­szerűen megvonta a szót Afa­­naszjevtől. Az elnöki rendszer mellett érvelő hozzászólók többsége az Alekszejev jogász által meg­fogalmazott formulát emleget­te. Az országban a hatalom megbénult, működésképtelen, a régi adminisztratív­ parancs­­rendszer már, az új „pereszt­rojka stílusú irányítás” még nem működik. Ezért kell az „erős kéz”. De ez nem hor­­­dozza magában az új személyi kultusz kialakulásának a ve­szélyét. Figyelemre méltó ele­me az érvrendszernek a De Gaulle-párhuzam. Alekszejev hozzászólásában éppúgy föl­bukkant, mint a keddi Kom­­szomolszkaja Pravda terjedel­mes cikkében. Ez utóbbinak a szerzője képzelt beszélgetést folytatott a francia tábornok­elnökkel, jelezve, hogy az 1958-as Franciaország helyze­tét (megbénuló parlament, ba­jok az algériai, indokínai gyar­matbirodalommal) és az 1990- es Szovjetunió pozícióit sok tekintetben hasonlóaknak tart­ja. A kongresszus szünetében a Népszabadság tudósítója több prominens személyiség folyo­sói villáminterjúiból a követ­kező körképet látta: Ligacsov PB-tag: Egy erős elnök híve vagyok. Ez fontos lépés lehet a központi hatalom megszilárdításában. Ám mint párttag azt mondom: nagy je­lentőségű az államelnök, de az alapvető előremozdító erő az uralkodó kommunista párt, a tanácsrendszer ... Szobcsak ügyvéd, képviselő: Nem szabad kapkodni. Először tisztázni kell a tagállamok és a központ viszonyát. Sok nép, így a litvánok, észtek sorsa függ attól, hogyan dönt a kongresszus... Sztarobojtova asszony, kép­viselő (területközi csoport): Afanaszjev, tolmácsolva cso­portunk álláspontját, taktikai hibákat követett el, összeke­verte az ideológiát az állam­­hatalmi kérdésekkel. Gorba­csovot a mi erőfeszítéseink el­lenére meg fogják választani. 73 százalékos „igent” kap ... Jurij Afanaszjev: Az elnöki intézmény ellen sokan fognak szavazni, például 50 ukrán képviselő, szibériaiak, a terü­leten kívüli csoport. Ezzel együtt az ellenerők nem lesz­nek elég számosak, hogy meg­akadályozzák az elnöki rend­szer gorbacsovi elképzelésének győzelmét, Mihail Szergejevics elnöki székbe ültetését... Dunai Péter MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLA' „SZTÁLIN MOST HALT MEG MÁSODSZOR" Litvánia csak az első a sorban ? Függetlenségi nyilatkozata után vasárnap a vilniusi par­lament litván hatáskörbe ren­delte az összes kormányhiva­talt, az egyéb hivatalokat, a gyárakat és az oktatási intéz­ményeket. Az új litván mi­niszterelnök, Kazimiera Pruntskene kiemelte egy nyi­latkozatában: a litván fenn­hatóság az Állambiztonsági Bizottság (KGB) litvániai szervezeteire is kiterjed. Vitautas Landsbergis, a parlament újonnan megvá­lasztott elnöke, államfő, va­sárnapi sajtóértekezletén be­jelentette, hogy levélben kér­te Bush amerikai és Mitter­­rand francia elnöktől a lit­ván függetlenség elismerését. „Más nyugati államokkal is érintkezésbe léptünk függet­lenségünk elismertetése ügyé­ben” — tette hozzá. A függetlenné vált litván állam vezetői első sajtónyi­latkozataik tanúsága szerint elismerik, hogy a vasárnapi deklarációk akkor válnak kézzelfogható valósággá, ha sikerül megerősíteni őket a Moszkvával folytatandó tár­gyalásokon. Algirdas Brazauskas, a Lit­ván KP vezetője egy interjú­ban utalt arra, hogy a litván függetlenségi nyilatkozat „ra­gályos” lehet, a Szovjetunió más­­ népeit is hasonló lépés­re bátoríthatja. Az amerikai kormány va­sárnap felhívta a Szovjet­uniót: tartsa tiszteletben a litván nép akaratát. Washing­ton egyúttal a litván kor­mányt arra figyelmeztette, hogy vegye figyelembe a ki­sebbség, az orosz lakosság jo­gait. Kihívás Gorbacsovnak, de kihívás a Nyugatnak is — ezt állapítják meg a hétfői francia lapok a litván parla­ment döntéséről. Az önálló­ságról hozott döntés vezető téma a francia tömegtájékoz­tatásban. A Libération pél­dául négy teljes oldalt szen­tel az erről szóló jelentések­nek, történeti visszatekinté­seknek, kommentároknak. A lapok aláhúzzák: a döntésre Gorbacsov hatalomra jutásá­nak ötödik évfordulóján ke­rült sor, ráadásul akkor, ami­kor az SZKP alapvető fontos­ságú döntések küszöbén áll. „Sztálin most halt meg má­sodszor” — írja vezércikké­ben a Le Figaro, amely törté­nelmi jelentőségűnek tekinti a vilniusi elhatározást. „Ez a döntés a hatalmas szovjet bi­rodalom végének kezdetét je­lentheti”. A lap — több más francia kommentárhoz ha­sonlóan — úgy vélekedik, hogy ez láncreakciót indíthat meg, elsősorban a balti köz­társaságokban, de a kauká­zusi és a közép-ázsiai köztár­saságokban is. A Le Quotidien de Paris vezércikke szerint Moszkva ugyan képtelen megfékezni a „deszovjetizálás” folyamatát, de kérdéses, hogy milyen ma­gatartást kell tanúsítania a Nyugatnak, amelynek két változat között kell döntenie. Az egyik: elfogadni és támo­gatni a népek önrendelkezési jogát, így a litván népet is. A másik viszont Gorbacsov támogatásának feladata. „Ezt a dilemmát nehéz feloldani, annál is inkább, mert az aggo­dalmaknak e szövedékébe be­letartozik a németkérdés is: egy újabb robbanásveszélyes, bizonytalan Európa kérdése” — írja a lap. A L’Humanité azt elemzi, hogy a szétválás megvalósítá­sához legalább öt évre lesz szükség. A Libération azt fej­tegeti, hogy Litvánia „az EK balti kisöccse” lehet. „Ez az Európán végig­vonuló változási hullám leg­­fotosabb állomása” — jelen­tette ki Gareth Evans auszt­ráliai külügyminiszter. Dá­nia „örömmel üdvözli a balti államokban zajló demokrati­kus átalakulást, amely lehető­vé tette a szabad választáso­kat” — mondta Uffe Elle­­mann-Jensen dán külügymi­niszter egy hétfői nyilatkoza­tában. Lengyelországban a Szoli­daritás lapja, a Gazeta hétfői száma úgy ítélte meg, hogy a litván függetlenség kimondá­sa Gorbacsov demokratikus átalakítási politikájának „tesztje”. Adam Michnik, a lap főszerkesztője írja: „Min­denekelőtt az öröm érzete tölt el bennünket”. Reményét fe­jezte ki, hogy a litvánok sza­badságvágya nem fog soviniz­must kiváltani„ Nagy-Orosz­­országban”, s hogy a litván nép nem viseltet majd ellen­séges érzületekkel más népek­kel szemben, valamint a de­mokratikus Litván állam biz­tosítja majd az évszázadok óta litván földön­ élő lengyelek jo­gait. (MTI) „Észtország törvénytelen szovjet megszállását” elítélő nyilatkozatot fogadott el va­sárnap Észtország Kong­res­­­szusa, majd az ENSZ segítsé­gét kérte a kis balti köztár­saság „szuverenitásának hely­reállításához”. Észtország Kongresszusa egyfajta „párhuzamos parla­ment”. Az Észt Népfront és más ellenzéki szervezetek kez­deményezésére jött létre sza­bályos választások útján. Majdnem ötszáz tagját mint­egy 550 ezer ész­t választotta meg. A helyi Legfelsőbb Ta­nácstól eltérően nem az észt szovjetköztársaság lakosságát,­­hanem az észt etnikumot kép­viseli. (AP) A Magyar Demokrata Fó­rum elnöksége üdvözölte a lit­ván döntést. Mécs Imre, az SZDSZ és a Történelmi Igaz­ságtétel Bizottság nevében táv­iratban köszöntötte Landsber­­gis professzort, Litvánia va­sárnap megválasztott elnökét és a független Litvánia kikiál­tását. (OS) s. 1990. március 13., kedd Tőkés László Washingtonban: A kisebbségi kérdés a demokrácia kérdése (Washingtoni tudósítónktól.) Kettős minőségemben: a Román Nemzeti Egységtanács tagjaként, valamint a két-, két és fél milliós magyar kisebb­ség képviselőjeként azért jöt­tem az Egyesült Államokba, hogy támogatást kérjek ha­zámnak és nemzetiségemnek — mondta hétfői washingtoni sajtóértekezletén Tőkés Lász­ló. A temesvári református lel­kész, akit itt is a magyar ki­sebbség által elindított romá­niai fel­kelés hőseként ismer­nek, kéthetes észak-amerikai körúton tartózkodik. Vendég­látója, a Magyar Ember­i Jogi Alapítvány­­ azt reméli, módja lesz rá, hogy itt Bush elnök­kel, Kanadában pedig Mulro­­ney miniszterelnökikel i­s ta­lálkozzék. Csütörtökön záruló washingtoni programjában mindenesetre több i kongres­­­szusi bizottság tagjaival szere­pel eszmecsere, szerdán ven­dégként ő mondja el a tör­vényhozás ülésének megnyitá­sát megelőző, hagyományos fohászt, csütörtökön pedig­ — Szűrös Mátyás ideiglenes ma­gyar államfővel együtt — részt vesz a Capitolium épületében felállítandó Kossuth-szobor ünnepélyes felavatásán. Tőkés László, aki mindvégig angolul­ beszélt, a sajtóérte­kezleten hangsúlyozta, hogy a kisebbségeknek nem egysze­rűen emberi jogait, hanem kollektív jogait is szavatolni kell,­ ami a demokratizálásnak — más kelet-európai orszá­gokban is — központi kérdése. Eb­ben az összefüggésben em­lítette azt is: fel kívánja hívni az amerikai törvényhozók és kormánytényezők figyelmét, hogy amikor Románia anyagi támogatásáról, így a legna­gyobb kedvezményes elbánás megadásáról lesz szó, e kol­lektív jogok érvényesülését is meg kell vizsgálni, nem csu­pán a kivándorlás lehetőségét. A The Washington Post szemleírójának arra a kérdé­sére, hogy vajon a kisebbségi probléma­­ megoldásának nem az lenne-e a legegyszerűbb módja, ha Erdélyt „visszaad­nák Magyarországnak”, Tőkés Lász­ló határozottan­ azt vála­szolta, hogy ez lehetetlen len­ne, mert ott a lakosság több­sége román. A kisebbségi­­ kér­dés — mondta — nem határ­kérdés, hanem demokrácia­­kérdés, és abban a pillanat­ban, ha valaki szabadon gya­korolhatja emberi és kollek­tív kisebbségi jogait, közöm­bös, hogy melyik ország ha­tárain belül él. Határozott igennel válaszolt Tőkés László arra a kérdésre, hogy készülnek-e kollektív erőfeszítéseket tenni az erő­szakos asszimiláció jegyében a magyarok lakta vidékekről ki­telepített — mindenekelőtt ér­telmiségi — kisebbségek vis­­­szatelepülésének elősegítésére, illetve a magyarok lakta nagy múltú városok elrománosítá­­sának megállítására. Utalt rá, hogy e tárgyban Király Károly a bukaresti Nemzetiségügyi Tanácsban memorandumot nyújtott be. Hozzáfűzte, hogy új népszámlálást tart szüksé­gesnek a magyarság tényleges számarányának megállapításá­ra. Egy, a választásokkal kap­csolatos kérdésre Tőkés László úgy nyilatkozott, hogy mivel a hagyományos nagy pártok, mint a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt régi naciona­lizmusuk jegyében politizál­nak, és nem akarják magukat kompromittálni a magyar ki­sebbség támogatásával, a ro­mániai magyarság számára az a legjobb, ha Iliescuékhoz áll közel, azokhoz az értelmisé­giekhez és volt kommunista párttagokhoz, akik december­ben az eredeti Nemzeti Meg­mentés Frontját létrehozták. Serény Péter lt /A JLLUJ JJJLlUJAiJ ■ Üzenet az NDK szociáldemokratáihoz Március 2-i számunkban adtuk hírül, hogy a Szocialista Párt több tagja a párton belül szociáldemokrata fórumot ho­zott létre. A fórum a hét végi választások előtt üzenetet inté­zett az NDK-ban létrejött szociáldemokrata párthoz. Az üze­netben hangsúlyozzák, hogy az NDK-beli szociáldemokraták választási szereplése jóval túlmutat az NDK határain, közvet­lenül is hozzájárulhat Kelet-Európában az új baloldal formá­lódásához, erősödéséhez. „Mindezek miatt számunkra fontos a szociáldemokrácia széles körű térnyerése és megerősödése az NDK-beli választások során. Természetes tehát, hogy mélyen érdekeltek vagyunk pártjuk sikerében. Valljuk és bízunk ab­ban, hogy a szocialista mozgalom erői nemcsak az elvekben, hanem az egymással való kapcsolatukban is a szolidaritás elvéből indulnak ki mind nemzetközi méretekben, mind a nemzeti keretek között” — hangsúlyozza az üzenet. A Mongol Népi Forra­dalmi Párt KB hétfőn kezdődött ülésén testületileg lemondott a politikai bizott­ság. Ezt Dzsamibin­ Batmond, az MNFP főtitkára, az ország államfője jelentette be, aki közölte, hogy április 10-ére összehívták a párt rendkívüli kongresszusát. (TASZSZ) Li Peng kínai minisz­terelnök április második fel­ében Moszkvába utazik. Csaknem három évtizede nem járt a Szovjetunióban kínai kormányfő. (AP) Nelson Mandela, a dél­­afrikai fajüldöző rend­szer ellen küzdő Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) helyettes elnöke, hétfőn ötna­pos látogatásra Svédországba érkezett. A 71 éves, fekete bőrű politikus a svéd kor­mány tagjaival, valamint az ANC Svédországban gyógyke­zelt elnökével, Oliver Tambó­­val folytat tárgyalásokat. (UPI) ­Stvenéves kényszerpihenő­­ után ismét lovagol a fe­hér lovas fehér lován. A Lit­ván Köztársaság visszakapta régi­, patinás címerét. Virilini­­usban — hogy megelőzzék a moszkvai rendkívüli, elnökvá­­lasztó kongresszust, és kész helyzet elé állítsák az újsü­tetű elnököt — villámsebes­séggel döntöttek a Szovjet­unióból való kilépés mellett. Törvényellenesnek minősítet­ték az 1940-es kényszercsat­­lakozást a Szovjetunióhoz. A függetlenség alapjául ismét az 1918-as deklarációt ismerték el, és visszaállították az 1938- as alkotmányt, érvénytelenít­ve a jelenlegi szovjet és lit­ván alaptörvényt. Az újjává­lasztott Litván Legfelsőbb Ta­nácsban egyetlen képviselő sem szavazott a függetlenség ellen. Moszkvában, bár saját dol­gaikkal, az elnöki rendszer bevezetésével voltak elfoglal­va, mégis sokkszerű hatással járt a kilépés híre. Gorbacsov riasztónak és az egész ország helyzetére kihalt­nak nevezte a litván honatyák merész dön­tését. Ám a népképviselői kongresszus munkáját nem akarta a litván ügyek megtár­gyalásának mellékvágányára futtatni. Parlamenti és kor­mánybizottságok elemzik majd a helyzetet, javasolnak lépé­seket — zárta le a roppant kényes témát. A hétfői kongresszusi szüne­tekben a Népszabadság tudó­sítója részese volt több promi­nens személyiséggel való be­szélgetésnek, amelyeken min­denki a politikai utat emle­gette. Sahnazarov, Gorbacsov egyik tanácsadója a litván válság törvényes keretek kö­zötti kezeléséről szólít. Liga­csov nyersebben fogalmazott: „Szó sem lehet harckocsik odaküldéséről. Tudjuk a múlt tapasztalati abból, hogy ezeket a dolgokat nem lehet tan­kok­kal megoldani.” A folyosói pletykák vasár­nap éjjeli, hétfő hajnali lit­ván—szovjet titkos csúcsta­lálkozóról suttognak ... A moszkvai nyugalom meg­tévesztő. A szovjet főváros még nem mondta ki az utolsó szót a­­ liitvánkérdésben — hangzott egy Sajudis-tisztvi­­selő válasza a Népszabadság hétfői telefonérdeklődésére. Tény, hogy a politikai szán­dék, az elhatározás kiérlelt, komoly, és maga mögött tud­hatja a litván lakosság — s nemcsak a litvánok — döntő többségét. A Sajudis, a nyu­gati típusú nemzeti-demokra­tikus fejlődést akaró nép­front pozíciói megingathatat­lan­ok. Képviselői az új parla­ment háromnegyedét alkotják. Mellette egyelőre a második, de jóval kisebb befolyású erőt képviselik a tavaly decem­berben megújult, szociálde­mokrata programot, a Moszk­vától való teljes elszakadást hirdető reformkommuni­sták. A Moszkva—SZKP platformú, klasszikus kommun­i­sta párt Litvániában elenyésző törpe­­mozgalommá satnyutli. Várha­tó, hogy a Sajudu­s a közeljö­vőben egy vagy több centra­lista liberális-demokrata párt­tá alakul, de ez a helyzetét nem gyengíti. Az elszakadás számtalan gyötrelmes pontja (hadsereg, biztonsági szolgálat, belügy) még tisztázatlan. Csak hossza­dalmas tárgyalások deríthetik föl a kiutat. A vilniusiaknak kidolgozott elképzeléseik van­nak, de kérdés, Moszkva mi­ként fogadja azokat, minthogy egyelőre a gazdasági kapcso­latok területe is járatlan. A litván parlament különbizott­sága nem szépíti a helyzetet. Üzemanyag-szükségletük 97 százaléka a Szovjetunióból ke­rül ki. Az árak azonban irreá­lisak. Ezer köbméter gázért 28, egy tonna olajért 30 rubelt fi­zetnek. Ezek világpiaci ára dollárban: 97, illetve 110. A megoldás? — kérdi munkaok­mányuk szerzőgárdája. 1. Viharos tempójú nyugati, korszerű technológiaimport, természetesen jelentős hitelek­ből finanszírozva. 2. Az alapvető kiviteli piac a Kelet (a Szovjetunió) ma­rad. A litván áruk Nyugaton még nem piacképesek. Egy­előre nyugati vállalatokkal társulva, közös ügyletek for­májában igyekeznek a szovjet piacon bent maradni. Aztán fo­kozatosan irány a Közös Piac. Vajon Moszkva ellenáll-e a kísértésnek, s nem használja-e ki politikai engedmények ki­kényszerítésére a litván füg­gést? Vilniusban mondják: Moszkvában már tettek ilyen célzásokat. Ám amíg a gazda­sági kényszerítő módszerek hatása késleltetett (néhány hónap, esetleg egy év is elte­lik, amíg egy olajcsap elzárá­sa éreztetheti a problémákat), addig a politikai döntések villámsebességűek. Az elszaka­dás akkorra réges-rég befeje­zett ténnyé szilárdul. A kocka tehát el van vetve. A fehér ló és lovasa, a legen­dás Vitis kiüget a szövetségi kötelék karámjából. A vágtá­ra csábító, szabad közép-kelet­­európai térségekig azonban még sok akadályon kell át­ugrania. Moszkva, 1990. március. Dunai Péter TUDÓSÍTÓNK KOM­MENTÁRJA Mit szól Moszkva? Vitautas Landsbergis-MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT

Next