Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-26 / 148. szám
8 Dubna dollárért? A magyar főigazgató peresztrojkája Először van külföldi — nem szovjet — főigazgatója az Egyesített Atommagkutató Intézetnek. A több mint három évtizedes rendet Kiss Dezső akadémikus kinevezése törte meg. Már jó egy éve irányítja a dubnai nemzetközi tudományos központot. A magyar főigazgató nagy reményekkel utazott tavaly állomáshelyére. Miért vállalkozott a feladatra? — kérdeztük, amikor a napokban rövid időre hazalátogatott. — Láttam, hogy a dubnai intézetre alaposan ráfér a peresztrojka, de azt is, hogy egy külföldi igazgató — a sok hátrány mellett — némiképp előnyös helyzetben is van. Jobban tud változtatni, kevésbé állja útját a belső bürokrácia, mint egy szovjet kollégának. Célom az intézet tudományos tevékenységének, nemzetközi versenyképességének fokozása, hogya dubnai kutatóhely ne csak nevében, hanem ténylegesen is nemzetközi intézetté váljék. — Feladatokat tehát hivatalba lépésekor bőven talált a magyar igazgató. Azóta mit sikerült megvalósítani belőlük? — Tizennégy hónapja irányítom az intézetet. Az idő rövidsége miatt még nem sok dolgot sikerült megoldani, de sok minden elkezdődött. Így például az intézet nemzetközi jellegét erősítendő, egy attól független nemzetközi tudományos tanácsadó testületet hoztunk létre, melynek tagjai a legkiválóbb nyugati és Dubnában nem dolgozó kelet-európai kutatók. Teendőjük a többi között az intézet tudománypolitikai kérdéseinek eldöntése. — ön azon fáradozik, hogy Dubna megőrizze, sőt ha lehet, erősítse nemzetközi jellegét. De vajon a tagországok politikai változásainak hatására megmaradhat-e Dubna tudományos vonzeréja akkor is, amikor a hasonló profilú, de jobban felszerelt nyugat-európai kutatóközpont, a CERN is kitárja kapuit a kelet-európai kutatók előtt? — Valóban, jelenleg az a legfőbb kérdés, hogy megmarad-e a jövőben Dubna nemzetközi intézetnek. A tagországok többségében végbement változások az intézethez való viszonyukat is módosították. Számukra a dubnai részvétel ma már szakmai, és nem politikai kérdés. Bizonyítja ezt, hogy egyre több tagállam — így Magyarország is — felvételétkérte már a CERN-be. A Szovjetunió viszont politikai és presztízskérdésnek tartja az intézet fenntartását. Ehhez persze a világviszonylatban is unikális kutatások folytatására — ilyen például a nehézion-fizikai — kellene összpontosítani Dubnáiban. A CERN is csak részben riválisa az intézetnek, részben kiegészíti egymást a két kutatóhely. Hiába sokkal jobbak a tudományos kutatás feltételei a CERN-ben, ha az monokultúrás, vagyis a részecskekutatásra specializálódott intézet. Dubnában viszont három tudományos területtel — a részecskefizika mellett az alacsony és közepes magfizikával, valamint a kondenzált rendszerek fizikájával — is lehet foglalkozni. Szerintem az dönt helyesen, aki a részecskefizikai kutatásokat a CERN- ben végzi, a másik kettőt viszont, az itteni jó kapacitási éskedvező lehetőségeket kihasználva, Dubnában. A tagállamok döntését nyilván a fizetendő tagdíjak is befolyásolják. Kérdés az is, tudnak-e kétfelé fizetni. Mennyi a dubnai tagdíj, és hogyan alakul a jövőben, amikor hazánk és a Szovjetunió dollárelszámolásra tér át? — Évente 1,2 millió rubel a tagdíjunk Dubnában, amit minden bizonnyal jövőre dollárban kell kifizetnünk. Hasonló nagyságrendű a CERN éves tarifája, 1,5—2 millió dollár. Számunkra nagy kérdés, hogy tudjuk-e mindkettőt váll állni. Jelenleg ugyanis az Akadémia még a Dubnában dolgozó munkatársakat sem tudja megfizetni, és ezért nagy részüket hazahívta. A szokásos 30—40 magyar szakember helyett mindössze tizenheten dolgoznak most az intézetben. A hogyan tovább ezért is mielőbbi tudománypolitikai döntésre vár. M. K. NÉPSZABADSÁG - GAZDASÁG 1990. június 26., kedd MARAD A MALAC SZAGA? Nagytétényről gyerrmesiko rtim. jut eszembe. Amikor vakációzni utaztam a Balatonba,, mindig kaján öröm fogott el Tétény közeledtével. A vonat utasai egyik pillanatról a másikra az ablakhoz ugrottak, és a forróság ellenére fintorgó ábrázattal húzták fel az ablakollat. — Felré büdös ez az átkozott hizlalda! Rózsaillatú a Husi A mai Húsipari Hizlaló Vállalat (Husi) elődjét több mint 75 évvel ezelőtt, 1914-ben állami segédlettel éppen a polgárok ellátására alapították. Az 56 ezres férőhelyű monstrum új munkahelyeket teremtett, és meghatározója lett környezetének. Bár e vidék lakói ugyancsak kételkednek benne, hajdanában a hizlalda telepítése helyes iparpolitikai döntés volt. Nagy vízfolyás — a Duna — közelében, szűz területen épült, és már akkor magántermelői bérhizlalással segédkezett a főváros húsellátásában. A második világháború után részese lett a háborús jóvátétel teljesítésének: az ide begyűjtött, Tétényben hizlalt jószágok ezreit szállították a Szovjetunióba. Ezután áldozatul esett az élelmiszer-gazdaságunk trösztösödésének, önállóságának köszönhető régi erényei az Országos Sertéshizlaló Vállalat, majd később az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt tagjaként megszűntek. Be nem vallott tény, hogy 1968-tól nem tudott igazán mit kezdeni vele a húsipar. Végül az egész országból ideszállították a felesleges malacokat, amikor az állattartásban ciklikusan ismétlődő mélypont idején nem tudták hová tenni a kötelezően felvásárolt jószágokat. Az inváziószerű őszi malacdömpingek levezetőjeként „a pufferhizlalda” nem volt túlzottan nyereséges, de az országos húságazat lenyelte a békát, fizette a gazdaságtalan termelést. Ám a vége felé hol jutott a közért vállalt veszteség kárpótlására pénzsegély, hol nem. Szép lassan tönkrement a híres-neves hizlaló, és kilátástalan jövő elé néztek az itt dolgozók. Hamarosan megszűnt a tröszt is, és a hajdani mangalicaprogram ékességére az enyészet várt. — Végül 1982-ben megfogalmaztuk „a függetlenségi nyilatkozatot”, új, ígéretes program született — kezdi az új idők taglalását Mészáros Károly, a Husi igazgatója. — Mentesültünk a ránk testált pufferszereptől, a kistermelőkkel kocakihelyezési szerződéseket kötöttünk, innen kapjuk a hízóalapanyagot. Két évvel ezelőtt hozzákezdtünk a korszerűtlen ólak modernizálásához. Az előhizlalót összkomfortossá tettük, számítógépesítettük a takarmányozási rendszert... — sorolja az igazgató az újdonságokat. Mindezt világbanki pályázat segítségével vitték véghez, amellyel az élelmiszer-ipari melléktermékeket elhelyezik, sőt olcsón gusztusos kolbászalapanyaggá varázsolják. A mintegy 700 millió forintba kerülő rekonstrukció csaknem teljesen elkészült, így évente 130—140 ezer hízót állíthatnak elő. Csupán egyetlen pontja hibádzik a programnak: marad-e a malac szaga? A környezetvédelmi beruházásra félretett 50 millió forint ugyanis kevésnek bizonyult. Bár az orrfacsaró bűz az új „fedett pályás” hizlalási eljárással szűkében van, a trágyáié annyi, mint a tenger. Pedig mi biotrágyát akarunk csinálni. Véglegesen meg szeretnénk oldani a trágyaügyet. Ezért nemzetközi pályázatot írtunk ki, de az ajánlatok megvalósítása legalább 250 milliót igényelne a mi 50 milliónkkal szemben. Ne értse félre, eddig is volt trágyalételepünk, zárt a vállalat vízrendszere, elfogadható a tőlünk távozó szennyvíz tisztasága is, de mi ennél többet akarunk. Szívesen vállalnánk — nemzetközi összehasonlításban is elsőként — olyan trágyakezelő referenciaüzem létesítését, aminek a külföldiek is csodájára járhatnának, csak a pénz ... Az igazgató fűhöz-fához elmegy segítségért, levelet akar írni az új környezetvédelmi miniszternek is — hátha nekik is csurran-cseppen valami a külföldi pénzsegélyekből. Aki a ’90-es években ilyen tervekbe vág, megérdemli, hogy segítsenek rajta — vélekedik Mészáros Károly. A Husiból távozóban vizsla módjára szimatoltam: van bűz, vagy nincs bűz? Nem fogják elhinni: az igazgató irodája előtt csak a rózsaillat terjengett. De a tervezők már hetven évvel ezelőtt is ravaszak voltak: a szél többnyire nem az ólak felől fúj az iroda felé. Érd felé autózva teljesen letekertem az ablakot. Mi tagadás, sötétben is meg lehet találni, merre van a hizlaló. — Én nem tudom, talán égetnek valamit, vagy nem, de az rettentő büdös szokott lenni. És ez onnan jön, a hizlalda felől. Azt mondják, dögöt égetnek. Nem mindennap van ilyen, csak hetente egyszer. Lehet, hogy nem is innen érkezik, hanem a Duna túlpartjáról, a tököli dögégetőből. Ki tudja ezt már: itt van a Chinoin, a Metallochémia, már a fákon is annyi a betegség, pedig itt pici gyerekek is laknak. Amúgy magát a malacszagot már megszoktuk, nem vészes, csak amikor égetik a dögöt. A trágyaszagot csak eső előtt lehet érezni, amikor nyomott a levegő. Egy biztos, régen roszszabb volt, már sokat javítottak a szagon, pedig nem is vagyunk messze. Nagytétény- Érdligeten az Árva utca másfél kilométer a hizlalótól — magyarázza az egyik ott lakó. — Engem Simon Jenőnének hívnak aranyoskám ... Amikor 1988-ban a Husi korszerűsítésének programját megvitatták, lakógyűlést szerveztek a környékbelieknek. Még a kábeltévé is eljött, ott voltak a környezetvédelmi szakértők és Antal Imre, az akkori országgyűlési képviselő. Állítólag úgy kellett provokálni a vitát, mert az igazgató programbeszédét elfogadták az egybegyűltek. De most, amikor újra megkérdeztem az exképviselőt, csak ennyit mondott: sajnos, maradt a szag, különösen, amikor erre fúj a szél... Szirmai Péter r mi a legjobb egy profi computernek? a... Csökkenőben a feltalálókedv Veszélyben a szabadalmi tár Százados csúcsot könyvelt el tavaly az Országos Találmányi Hivatal: összesen 6935 találmányt jelentettek be nála. Kevesebb viszont a hazai találmány. Tavaly ez a szám 2657-re csökkent. A visszaesés szorosan összefügg azzal, hogy éveik óta egyre kevesebb pénz jut alap- és alkalmazott kutatásra, műszaki fejlesztésre. Emiatt lassabban lesz egy ötletből találmány, ha egyáltalán meg tud születni. Pedig kevés az a feltételezés, hogy csak külföldi szabadalmakra támaszkodva, a belső kutatásfejlesztés elsorvasztásával is el lehet érni tartós gazdasági növekedést. A feltalálói kedv csökkenéséért többen az új adórendszert kárhoztatják, bár ennek hatása, épp a találmány bejelentéséig tartó folyamat hosszúsága miatt, tavaly még aligha éreztethette hatását. Nincs azonban szégyellni-valónk a fajlagos mutatók tekintetében. Az egy főre vagy az egységnyi ráfordításra jutó belföldi találmánybejelentések száma alapján például a világ középmezőnyében helyezkedünk el, s nem maradunk el akisebb nyugat-európai országoktól. Lemaradunk viszont mögöttük, ha a külföldi találmányi bejelentéseket nézzük. Számuik ugyanis ott általában nyolc-tízszerese a miénknek. A szabadalmi bejelentések számának növekedésével gyarapszik az OTH szabadalmi tárának állománya is. Mintegy 700 ezer dokumentummal gyarapszik a táj évente, jóllehet, jelenlegi 18,5 millió dokumentumával is már az ország legnagyobb hazaiközgyűjteménye. Magyarország e felbecsülhetetlen értékű nemzeti kincse azonban állandó veszélyben van. A gyűjtemény nagy része ugyanis méltatlan körülményekközött, pincék, raktárak polcain szorong, egyharmadukhoz alig lehet hozzáférni. Pedig a nálunk gazdagabb országokban már rég rájöttek a szabadalmi információk gazdasági hasznára. Az NSZK-ban például, ahol a világ szabadalmainak 90 százalékához lehet hozzáférni, nemrég kiszámították, hogy az országukban kutatásra, fejlesztésre fordítottköltségek 30 százaléka feleslegesen kidobott pénz, mert olyan témákkal foglalkoznak, amelyekből már valahol másutt szabadalom is született. Magos Katalin Devizaárfolyamok Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos devizaárfolyamok változatlanul az 1990. május 3-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. (MTI) Érvényben: 1990. június 26. Vételi Közép árfolyam 100 egységre, Eladási forintban Angol font 11172,59 11183,77 11194,95 Ausztrál dollár 5080,92 5086,01 5091,10 Belga frank 188,05 188,24 188,43 Dán korona 1013,85 1014,86 1015,87 Finn márka 1638,82 1640,46 1642,10 Francia frank 1148,96 1150,11 1151,26 Holland forint 3428,38 3431,81 3435,24 Ír font 10347,10 10357,46 10367,82 Japán jen (1000) 415,76 416,18 416,60 Kanadai dollár 5456,27 5461,73 5467,19 Kuvaiti dinár 22097,14 22119,26 22141,38 Norvég korona 1002,49 1003,49 1004,49 NSZK-márka 3857,65 3861,51 3865,37 Olasz líra (1000) 52,63 52,68 542,73 Osztrák schilling 548,31 548,86 549,41 Portugál escudo 43,96 44,00 44,04 Spanyol peseta 62,66 62,72 62,78 Svájci frank 4592,92 4597,52 4602,12 Svéd korona 1065,02 1066,09 1067,16 Tr. í.ol. rubal 2747,25 2750,00 2752,75 USA-dollár 6470,04 6476,52 6483,00 ECU (Közö, Piac) 7963,13 7971,10 7979,07 Valutaárfolyamok b) Bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: Görög drachma 39,44 39,52 Érvényben: 1990. június 26—29. Pénznem Vételi Eladási árfolyam 100 egység, Ft-ban Angol font 10848,26 11519,28 Ausztrál dollár 4933,43 5238,59 Belga frank 182,59 193,89 Dán korona 984,41 1045,31 Finn márka 1591,25 1689,67 Francia frank 1115,61 1184,61 Görög drachma a) b) 38,30 40,66 Holland forint 3328,86 3534,76 Ír font 10046,74 10668,18 Japán jen (1000) 403,69 428,67 Kanadai dollár 5297,88 5625,58 Kuvaiti dinár 21455,68 22782,84 Norvég korona 973,39 1033,59 NSZK-márka 3745,66 3977,36 Olasz líra (1000) 51,10 54,26 Osztrák schilling 532,39 565,33 Portugál escudo 42,68 45,32 Spanyol peseta 60,84 64,60 Svájci frank 4459,59 4735,45 Svéd korona 1034,11 1098,07 USA-dollár 6282,22 6670,82 ECU (Közös Piac) 7731,97 8210,23 a) Vásárolható legmagasabb bankjegycímlet: 1000-es.