Népszabadság, 1990. június (48. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-04 / 129. szám

1990. június 4., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KÖRKÉP KIS JÁNOS: Mi nem tehetjük azt, amit a Fidesz Helyhatósági választásokra készül az SZDSZ (Tudósítónktól.) Kétnapos zártkörű országos értekezletet tartott a hét vé­gén a Szabad Demokraták Szö­vetsége a párt szervezői részé­re a Tolna megyei Tengelicen. Kis János pártelnök szomba­ti tájékoztatása szerint azért vált szükségesé a tanácskozás, mert a párt létszáma a válasz­tások előtti 6500-ról 26 ezer­re nőtt. Ezért feltétlen szük­séges a szervezeti struktúra újbóli kiépítése. Az SZDSZ az országgyűlési és a helyhatósá­gi választások közötti idősza­kot szeretné erre felhasználni. Ez a néhány hónap lehetősé­get nyújt a szabaddemokra­táknak, hogy felkészüljenek a választásokra. A pártelnök cáfolta azt a vádat, hogy ők csak budapesti és értelmiségi szervezet lenné­nek. Véleménye szerint vidé­ken a kisgazdák után ők a leg­szervezettebb párt. Az értekezlet kezdete előtt pártszervezőkkel beszélget­tünk. Szóba került, hogy több településen nincs egyetlenegy szoba sem, ahol összejöhetné­nek, nincs telefonjuk, írógé­pük. A helyhatósági választá­sokról szólva megfogalmazták a szervezők azt is, hogy eze­ken a választók már a parla­menti szereplés alapján ítélik meg a pártokat. Félő — mon­dotta az egyik szervező —, hogy a „narancsok” megver­nek bennünket, mert sokkal népszerűbbek a vidékiek és az idősebbek körében Orbán Vik­­torék. Ez utóbbi véleményt tolmá­csoltuk Kis Jánosnak, aki így reagált: — Keményen kellene fellép­nünk, mint ahogy azt a Fidesz teszi? — kérdezett vissza. — Tölgyessy Péter a kormány­­program vitájában ugyanazt mondta, mint Orbán Viktor, csak nem ugyanúgy. Mi nem tehetjük meg azt, amit a Fi­desz, lévén az SZDSZ a leg­nagyobb ellenzéki párt. A stí­lusunkban mindenképpen kü­lönbséget kell tenni, és ezt a választók is megértik. — Mit válaszol majd a szer­vezőknek, ha felteszik önnek ezt a kérdést? — Ugyanezt, hozzátéve: amennyiben azt tapasztalják, hogy Tölgyessy úgy szólal fel a parlamentben, mint Orbán Viktor, akkor a kormánynak „ütött az órája”. — Mind többször tartanak a pártok vagy a parlamenti bi­zottságok zártkörű ülést. Ér­telmezhetjük ezt úgy is, hogy hátat fordítanak a nyilvános­ságnak? — Pártunk nyilvánosságpár­ti. Mi azt szorgalmazzuk, hogy az újságírók legyenek jelen minden rendezvényen. Főleg a parlamenti bizottságok ülésein, mivel az érdemi munka ott fo­lyik. A plenáris ülés szerintem inkább valamiféle showhoz hasonlít. Ugyanakkor azt is mondjuk: minden pártnak szüksége van arra, hogy zárt körben tárgyaljon, mert ami ott elhangzik, az nem tartozik a nyilvánosságra, és más pár­tokra sem. Ilyen rendezvény ez a tengelici is. Vasárnap délután Magyar Bálint ügyvivőtől kértünk tá­jékoztatást arról, hogy miilyen eredménnyel zárul a kétnapos tanácskozás. — Nagy tetszést aratott Kis János és Tölgyessy Péter elő­adása a politikai helyzetről és a parlamenti munkáról. Ma pedig — egyebek között — a helyhatósági választásokra va­ló felkészülés volt a téma. Szó­ba került az SZDSZ őszi köz­gyűlése is. — Tárgyaltak-e a megyei la­pokról? — A helyhatósági választá­sok 30—40 napos kampánya során a helyi sajtó szerepe meghatározó lesz. Mi azt vall­juk, hogy a hír szent, a véle­mény szabad. Ezen az érte­kezleten is megfogalmaztuk, hogy a helyhatósági választá­sokig a megyei lapok érjék el a teljes függetlenséget, mert csak így lesznek képesek ob­jektív tájékoztatásra. Hazafi József EGYSÉGHARC VIDRATANYÁN Zöldágra vergődtek a zöldek (Megyei tudósítónktól.) Hogy nem kevesebbről, mint a Magyarországi Zöld Párt te­ttéről volt szó a múlt hét vé­gén, mindvégig érezhető volt a Szeghalom közeli, Sebes-Körös menti Vidratanyán, ahová az MZP harmadik kongresszusát összehívták. A másodikat februárban tar­tották, amikor is a párt no­vemberi megalakulásakor megbízott választmány helyé­be hét ügyvivőt állítottak. A belső harcaik azóta bomlaszt­ják a jobb sorsra érdemes és a világ haladó felének tapasz­talatai szerint mindenképp parlamenti szereplésre hiva­tott pártot, amely éppen zilált­sága miatt a várakozásoknál sokkal rosszabbul szerepelt a választásokon. Az ellentétek okát sokan sokféleképpen fogalmazták meg a kétnapos, sokszor kés­hegyig menő vitában. Voltak, akik a torzsalkodás mögött egyszerű pozícióharcot látnak, mások a vidék és a főváros zöld mezbe öltözött, de régről ismert ellentétéről beszéltek. Megint mások politikai, ideo­lógiai magyarázatokkal álltak elő arról, hogy a Zöld Pártba átállt régi kommunisták, az úgynevezett „görögdinnyék” csak kívül zöldek, de belül to­vábbra is vörösek, s ezek nem férhetnek meg egy táborban az „igazi” zöldekkel, vagy ha mégis, vezető pozíciót ne tölt­senek be a pártban. De el­hangzott az is ezen a szombat­vasárnapi kongresszuson, hogy az MZP ugyanazt a krízist éli át, mint az SZDP. A februárban eltávolított ve­zetés tudniillik nemcsak hogy megkérdőjelezte a Vidratanyán megjelent 53 küldött tanácsko­zásának legitimitását (ezért is nevezte magát ez a tanácsko­zás kompromisszumként kül­­dött kongresszusnak), de min­den módon akadályozta a pártmunka kibontakozását, és időközben feljelentést tett a legfőbb ügyésznél a párt gaz­dasági vezetői ellen is. A küldöttkongresszus vála­sza: egyrészt beszámoltatta az érintett gazdasági vezetőket, és beszámolójukat elfogadva úgy döntött, felkéri a legfőbb ügyészt a feljelentés semmis­nek vételére, miután azt a fel­jelentők illetéktelenül „követ­ték el” a párt nevében. Más­részt a pártnak azt a hét tag­ját — Szekfű Andrást, Mangel Gyöngyit, Hajósy Adrienne-t, Kocsis Pált, Béres Zsuzsát, Lengyel Endrét és Hraskó Gá­bort —, akik szerintük tevé­kenységükkel az áldatlan álla­potokat előidézték, ügyük ki­vizsgálásáig párttagságukból felfüggesztették. A kongresszus a Vidrata­nyán megkezdett vizsgálatot azért nem fejezhette be, mert a „hetek” — Szekfű András kivételével, aki szombat es­te a menet közben megválasz­tott etikai bizottsággal az együttműködést megtagadva távozott — a tanácskozáson meg sem jelentek. Mindenesetre Szekfű András távozása után a zöldek har­madik kongresszusa a szomba­ti, véget érni nem akaró „el­vi” viták után, vasárnap dél­előtt már érdemi munkát is végzett. Elfogadták a párt alapszabályzatát, döntöttek ab­ban, hogy a helyhatósági vá­lasztásokon mindenütt helyben kell határozni az esetleges koa­líciókról. A most kialakított kilenctagú elnökség élére Szi­ta Károly kaposvári környe­zetvédő főmérnök, Gyulai Iván miskolci ökológus és Ilosvay György szegedi főiskolai tanár személyében három társelnö­köt választottak. S ami talán a legfontosabb: munkájának elvégzésével a ta­nácskozás — ha jó néhány tra­gikomikus mozzanattal, de — elejét vette annak, hogy az alig ezer tagot számláló Ma­gyarországi Zöld Párt sok ki­csi pártra hulljon. A helyi szervezetek ugyanis azzal jöt­tek el Szeghalomra, hogy ön­álló pártokként jegyeztetik be magukat, amennyiben a Vid­ratanyán sem vergődnek zöld­ágra a hónapok óta folyó per­patvarban. K. E. P. Az MSZDP kilép Petrasovits Anna, a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt elnöke és Szilágyi János, a párt belpolitikai bizottságának elnöke tegnap nyílt levelet in­tézett a parlamenten kívüli demokratikus pártok konzul­tatív tanácsához. Ebben bejelentik, hogy párt­juk a továbbiakban nem kí­ván a tanács munkájában részt venni az alapvető véle­ménykülönbségek miatt. Petra­sovits Annát ezekről a különb­ségekről kérdeztük. — Először is az említett po­litikai pártok rossz néven vet­ték tőlünk, hogy mi tárgya­lunk a parlamentben helyet foglaló pártok képviselőivel. Ugyancsak helytelenítjük azt az álláspontjukat, amelyet Trianon ügyében vallanak. Mi ehhez nem adjuk hozzájáru­lásunkat. S végül, de nem utolsósorban, mi elismerjük az Antall-kormány, illetve a par­lament legitimitását, ők vi­szont nem. K. L. ■ Alapvetően változtatni kell a rendőrök megbecsülésén. Ám ez kétoldalú dolog. A rendőröknek megbecsülésre méltó módon kell dolgozniuk, másfelől a társadalomnak el kell ismernie erkölcsileg, anyagilag a rendőri munkát — jelentette ki dr. Horváth Balázs belügyminiszter, aki június 2-án részt vett a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyílt nap­ján, amelyen az érdeklődőknek „a pincétől a padlásig” bemu­tatták a Deák téri épületet, és a közbiztonsági parancsnokság Mosonyi utcai telepét. ■ A gyógyszerellátás rendszerének megújítása magában foglalja a magánpatikák újbóli működését; az új egész­ségügyi törvénytől függetlenül elengedhetetlen a gyógyszerek­re és a gyógyszerészekre vonatkozó törvény megalkotása — hangzott el a Magyar Gyógyszerészeti Kamara szombaton tartott küldöttgyűlésén a Semmelweis Orvostudományi Egye­tem elméleti tömbjében. Zwack úr: pozitív (Munkatársunktól.) A múlt hét végén elterjedt a fővárosban az a hír, hogy a távozó Várkonyi Péter helyett Zwack Péter lesz a washingto­ni magyar nagykövet. Vasár­nap este felhívtuk telefonon az ismert likőrgyárost, hogy megkérdezzük, igaz-e a hír. Ő igen udvariasan azt mondotta, hogy erre egyelőre nem kíván válaszolni, mivel ez még nem lenne időszerű. Ezek után tettük fel neki azt a kér­dést, hogy ha hivatalos felké­rés érkezne hozzá, hogy vál­lalja el a magyar diplomácia e kulcsposztját, negatívan vagy pozitívan reagálna-e. Zwack Péter válasza: pozitívan. A GAZDASÁGI KAMARA ÚJ ELNÖKÉNEK NYILATKOZATA Ügyrendi viszály után Rendhagyó módon kezdődött szombaton a Magyar Gazdasá­gi Kamara április 28-i közgyű­lésének folytatása, ugyanis Gá­bor András elnök bevezető szavai után Tóth József, a Mi­­neralimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója óvás­sal élt. Szerinte a kamara ak­kor még érvényes alapszabálya értelmében a szombati tanács­kozás nem tekinthető az ér­dekvédelmi szervezet VIII. közgyűlésének. Tóth József törvényességi óvása a teremben levők zömé­ben visszatetszést keltett, jól­lehet, volt valami igazság a Mineralimpex vezérigazgatójá­nak szavaiban. A demokrácia szabályait most tanuló jó né­hány gazdasági vezető közül többen kemény szavakkal bí­rálták Tóth Józsefet. Végül a bizonytalankodó jogi szakér­tők — akik szerint a szombati tanácskozás az április 28-i köz­gyűlés folytatása —, valamint Gábor András szavai után: „ne váljunk nevetségessé”, a ke­délyek viszonylag megnyugod­tak, és elkezdődött az érdemi munka. Ennek első lépéseként Kis László, a Kisalföld Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatója, az alap­szabály-szerkesztő bizottság el­nöke ismertette az új alapsza­bályt. Több módosító és kiegé­szítő hozzászólás után a kama­ra új alapszabályát a módosí­tásokkal és kiegészítésekkel együtt elfogadták. Elnökké dr. Tolnay Lajost, a Dimag Rt. elnök-vezérigaz­gatóját, az Észak-magyarorszá­gi Regionális Kamara elnökét választották meg. A főtitkár a korábbi elnökhelyettes, dr. Fo­dor László lett. Vasárnap kértünk nyilatko­zatot az MGK új elnökétől. Tolnay Lajos szerint a köz­gyűlést megzavaró ügyrendi vita félreértés, illetve az elő­készítők kisebb hanyagsága miatt robbant ki. Ami pedig a majdani „törvényességi óvást” illeti, emögött szerinte vala­miféle fondorlat van, de úgy véli, a kezdeményezőt sikerült eltéríteni­ szándékától. Tolnay vezérigazgatót meg­kérdeztük: miként illeszkedik majd az MGK az új gazdasági szerkezetbe? Hogyan tudja le­vetni azt a bélyeget, hogy a nagyvállalati érdekcsoportok képviselője? Nos, szerinte a szervezet a legjobb úton halad effelé. Akadály az, hogy a pri­vatizációs törvény még csak készül, illetve, hogy sandán te­kintenek az átalakuló cégekre. Azokra is, amelyek az átala­kulási törvény paragrafusait betartva kerülnek társasági formákba. Az Állami Vagyon­ügynökség lényegében nem funkcionál, de ezt nem lehet a vállalatoknak felróni. Ezzel együtt a kormány által ígért privatizációs ütem, az új kis- és középvállalatok alakulása óhatatlanul átalakítja az erő­viszonyokat, és a közvélemény is meggyőződhet majd arról, hogy az MGK-ban már néma nagyvállalatok dominálnak. Ami a kamara új verseny­társait, a VOSZ-t és a GYOSZ-t illeti, ezekkel még nem vették fel a kapcsolatot, de természetesen nem zárkóz­nak el ettől. Most az új alap­szabály a helyi kamarák ala­kítását teszi lehetővé, ami an­nál is fontosabb, hiszen a több mint tízezer gazdálkodónak csak ötöde MGK-tag. Tolnay Lajos szerint van hely az ér­dekképviseletben másoknak is. Arra a kérdésre, hogy mit je­lent egy vidéki gazdasági ve­zető megválasztása most, azt válaszolta, hogy talán jobban tudja a szövetségivé alalkult kamarát képviselni egy nem budapesti menedzser. Sz. B. Lesz Suzuki, felesben A gyár Esztergomban épül fel (Tudósítónktól.) Ki ne emlékezne azokra a sikertelen próbálkozásokra, amelyek csak a legutóbbi év­tizedben történtek hazai au­tógyártási ügyekben. Itt is, ott is felröppent a hír, hogy ez vagy az a cég honi leány­­vállalatot, összeszerelő üzemet létesít. E kísérletek sorra ku­darcba fulladtak, ezért is kí­sérték megkülönböztetett fi­gyelemmel a Suzuki magyar­­országi puhatolódzásait. Ismeretes az is, hogy az esztergomi Labor MIM keser­ves helyzetbe került, miután katonai megrendelések nél­kül maradt az üzem. A vál­lalati csőd következtében szá­zaknak kellett lemondani a biztos megélhetés jövőbeni re­ményéről. Nem csoda hát, ha e városban is izgatottan vár­ták a Suzuki-üzemmel kap­csolatos fejleményeket. Né­hány hete ugyan már sokan biztosra vették, hogy itt te­lepül meg a japán gépkocsi­­gyártás egyik legfőbb repre­zentánsa. A döntés csak szom­baton vált véglegessé, amikor a városi tanács dísztermében rendezett sajtótájékoztatón a cég külföldi beruházási igaz­gatója megerősítette azt. A létesítendő japán—ma­gyar részvénytársaság alapító okiratát ugyan még nem írták alá, ám a tárgyalások jelen szakasza mégis reményt ad arra, hogy ez év szeptembe­rében megkezdődjék a mint­egy 35 hektárnyi területet igénybe vevő beruházás. A tervek szerint a Suzuki ma­gyarországi gyárának futósza­lagjáról 1992 októberében gördülnek le az első Swiftek, amelyekhez már az első évben fele-fele arányban gyártanak alkatrészeket. A japánok azt remélik, hogy a próbaév után a magyarok által szállított alkatrészhányad a 70 százalé­kot is elérheti. A beruházás hozzávetőlegesen négyezer em­bernek teremt munkahelyet, s természetesen számtalan, az alkatrészgyártással összefüggő vállalkozási lehetőség is meg­nyílik. A gyár kétfajta Swift-mo­­dellt kíván Magyarországon gyártani, a nagyobbikat 1300- as motorral szerelik. A japán üzletemberek kérdésünkre el­mondták: annak ellenére, hogy a gyártandó modellek már két éve futnak, még 1992 végén is versenyképesnek tart­ják őket. Annál is inkább, mert a jövő évben kisebb tí­pusmódosítást hajtanak végre rajta, s az esztergomi techno­lógiát már ahhoz igazítják. Kovács Béla ­ A pedagógusnap alkalmából szombaton a Parlamentben megtartott ünnepségen And­­rásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter 172 óvónőnek, tanítónak és tanár­nak, valamint főiskolai és egyetemi oktatónak nyújtotta át a Kiváló Pedagógus kitün­tetést. Az oktató-nevelő mun­káért járó legmagasabb elis­merést, az Apáczai Csere Já­­nos-díjat 15-en kapták meg. „ Nem újabb oktatási re­formot akarunk bevezetni, ha­nem továbbvinni, kiteljesíteni szeretnénk azokat a kezdemé­nyezéseket, amelyek nem gúzsba kötik, hanem felszaba­dítják az iskolát, a pedagógu­sokat és a diákokat — mon­dotta egyebek között a minisz­ter, aki nemcsak köszöntötte a nevelőket, hanem egyúttal is­mertette azokat az oktatáspo­litikai elképzeléseket is, ame­lyek megvalósítását központi feladatnak tekinti a kormány és a művelődési tárca. A to­vábbiakban utalt arra, a cél: sokszínűvé tenni a magyar ok­tatást. Az állam magára vál­lalja a tanítás költségeit, a ta­nítás tartalmát, mikéntjét azonban a helyi igények alap­ján önkormányzatok, szerveze­tek, egyesületek maguk hatá­rozhatják meg — a nemzeti alaptantervben rögzített leg­fontosabb ismereteken felül. Apáczai Csere János-díjasok Dr. Brósz Róbert, az ELTE római jogi tanszéke ny. egyete­mi tanára, tudományos szakta­nácsadó; Cseh Géza, a buda­pesti I. István Gimnázium ta­nára; dr. cs. Nagy Miklós, a debreceni Agrártudományi Egyetem lektorátusának vezető nyelvtanára; Fekete Istvánná, a szombathelyi Hámán Kató Úti Általános Iskola igazgatója; dr. Ili Mártonná Pintér Mária, a bajai Eötvös József Tanító­képző Főiskola tanszékvezető docense; Környei Ferencné, a budapesti XVI. kerületi Metró Utcai Általános Iskola tanára; dr. Kuknyó János, a nyíregy­házi Megyei Pedagógiai Inté­zet igazgatója; dr. Mészáros István, az ELTE egyetemi do­cense, a neveléstudomány dok­tora; dr. Orosz Ernőné, az eg­ri Szilágyi Erzsébet Gimnázium tanára; R. Szabó Lajos, a sop­roni 403. Sz. Ipari Szakmunkás­­képző Intézet és Szakközépisko­la tanára, vezető pedagógus; dr. Strommer Gyula, a Budapesti Műszaki Egyetem egyetemi ta­nára, a matematikatudomány doktora; dr. Szilágyi Imréné, a Fővárosi Pedagógiai Intézet ve­zető szaktanácsadója; Tolnai Gyuláné, a miskolci 12. Sz. Ál­talános Iskola nyugalmazott tanára; Újvári István, a váci Löwy Sándor Ipari Szakközép­­iskola tanára, a Pest Megyei Tehetséggondozó Központ veze­tője, valamit Vajnai János, a szekszárdi Garay János Gim­názium tanára, szaktanácsadó. Ehhez fokozatosan le kell bon­tani a régi korlátokat, s ahol a lehetőségek engedik, adják vissza a kistelepülések iskoláit, amelyeket a körzetesítések idején felszámoltak. Arra kell törekedni, hogy mindazok a régi, bevált hagyományok és az új kezdeményezések, ame­lyek a gyermek jellembéli, ér­zelmi-művészeti nevelését épp­oly fontosnak tartják, mint ké­pességeinek, tehetségének a kibontakozását, zöld utat kap­janak. Elhangzott: az általános képzés jelenlegi nyolcosztályos rendszerét a tárca fokozatosan tízosztályossá szeretné kiter­jeszteni, amely előkészíti a kö­zépfokú iskolázás általánossá válását. A miniszter hangsú­lyozta, megszűnik végre a ket­tős nevelés azzal, hogy a szü­lők — később maguk a diákok — szabadon dönthetnek hitük tanulása mellett, a hit- és er­kölcstan immár beépül a tan­rendbe. Aki ezt nem kívánja, ehelyett választhatja a vallás­­történetet. A miniszter hangsúlyozta, mindezeket a terveket, törek­véseket aligha lehet megvaló­sítani a pedagógusok nélkül, tanítói példák, igazi nevelői személyiségek nélkül. Mert csak velük, általuk lehet Eu­rópát visszahódítani Magyar­­országnak. Ehhez azonban a nevelésnek vissza kell adni társadalmi rangját az oktatási intézményekben és a család­ban egyaránt. Gy. Sz. É. PEDAGÓGUSNAPI PROGRAMBESZÉD Sokszínű oktatás, szabad tanítókkal

Next