Népszabadság, 1990. október (48. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

2 1990. október 1., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA MA: BUSH-SEVARDNADZE TALÁLKOZÓ ENSZ-csúcs a gyermekekért Moszkva és Szöul diplomáciai kapcsolatra lépett (Tudósítónk jelenti New Yorkból.) Bush elnökkel hétfőre jel­zett eszmecseréje előtt Se­­vardnadze szovjet külügymi­niszter az NBC amerikai tévé­­társaságnak adott félórás in­terjújában kijelentette: az új világrendet illetően az ENSZ szerepének megítélésében egy­re közelebb kerül egymáshoz Moszkva és Washington Sevardnadze hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a Bizton­sági Tanács állandó tagja­ként annak minden határo­zatát kész teljesíteni, így adott esetben akár csapato­kat is küldhet az ENSZ zász­laja alá Kuvait szuverenitá­sának helyreállítása végett, ugyanakkor azonban világos­sá tette azt is, hogy reménye szerint a válság enélkül is megoldható, és nem volt haj­landó határidőt szabni annak, mikortól minősülnének majd elégtelennek az Irakkal szem­ben hozott gazdasági szank­ciók. Arra a kérdésre, hogyan fogadna a Szovjetunió az Öböl térségében egy egyoldalú amerikai katonai akciót (ami­nek lehetőségét Washington nyitva hagyta, és az itteni­­saj­tó egyre sűrűbben feszegeti.), Sevardnadze azt felelte, hogy egy katonai akciót eleve ne­gatív lehetőségnek tart, ezért erről a választási lehetőségről beszélni sem óhajt, az ugyan­is katasztrófát hozhatna a tér­ségre, „és talán nemcsak a térségre”. Sevardnadze, aki a héten lényeges haladást ért el Ba­ker amerikai külügyminiszter­rel folytatott tárgyalásain az európai hagyományos haderők csökkentésének­­témakörében, az interjúban a Bushsal ma esedékes találkozója előtt ,a­zt mondta:­­a START-tárgyaláso­kat, a nukleáris fegyverzet­­korlátozást illetően is sikerült előrelépni. (Egy belpolitikai kérdés kapcsán Sevardnadze azt felelte, hogy nem aggaszt­ják a puccstalálgatások; akad­hat ugyan, akit szeretne pucs­­csot, de a hadsereg egésze á­t­­érzi a mai ,szovjet nemzedék­re háruló társadalmi-politikai felelősséget.) Sevardnadze szovjet külügy­­minis­z­t­er és dél-koreai kollé­gája vasárnap az ENSZ-­palo­tában megállapodott Moszkva és Szöul diplomáciai kapcso­latfelvételében. Az eredeti kommüniké szövege ezt janu­ár 1-jére helyezte kilátásba, de a két külügyminiszter tárgya­­lásain vasárnap módosították a tervezetet úgy, hogy a nagy­követi szintű diplomáciai kap­­csolatf­elvétel a megállapodás aláírásával érvénybe lépett. A mintegy másfél órás szov­jet—izraeli külügyminiszteri találkozó után Sevardnadze és Lévi együtt jelentette be a konzuli kapcsolatok létesítését, s azt, hogy Moszkvában izrae­li, Tel-Avivban szovjet főkon­zulátus nyílik. A két külügy­miniszter megállapodott abban is, hogy a jövőben rendszere­sen tartanak konzultációkat a két ország között különböző szinteken, így a külügyminisz­terek is. A szovjet külügyminiszter egyébként a Bakerrel az eu­rópai haderőcsökkentés dol­gában létrejött részleges ke­­retmegállapodásról­­is konzul­tál a VSZ-államok külügymi­nisztereinek lapunk zártakor esedékes találkozóján, ame­lyen részt vesz a sűrű kétol­dalú tárgyalási és egyetemi előadói programot lebonyolító Jeszenszky Géza is. A helsinki folyamatban ré­szes 35 ország külügymin­nisz­­terei hétfőre és keddre az ENSZ-palotából az East Ri­­ver partjáról Manhattarbnek a Hudson felőli oldalára, az új konferenciaközpontba köl­töznek, hogy megtartsák a no­vemberre tervezett összeuró­pai csúcs előkészítő tanácsko­zását, amelyet — néhány órá­val az ENSZ-közgyűlésen hét­főn mondandó beszéde után — Bush elnök nyit meg a vendéglátó ország nevében. New York, amely e napok­ban a gyermekek védelmében rendezett különcsúcs jóvoltá­ból is sok, világpolitikailag számon tartott kétoldalú ta­lálkozó színhelye, a hét végén otthont adott a vietnami há­ború óta első külügyminiszteri szintű eszmecserének Wa­shington és Hanoi között. No­ha a várakozással ellentétben Baker és Nguyen Co Thach egyelőre nem állapodott meg a diplomáciai kapcsolatok új­­rafelvételéről (ennek amerikai részről a háborúban eltűnt ka­tonák sorsának tisztázása és a kambodzsai kibontakozás a feltétele), a találkozót a nor­malizálás felé tett, fontos lé­pésnek minősítik az amerikai hivatalos nyilatkozók. Vasárnap éjjel, lapunk zár­takor volt esedékes az ENSZ- palotában a gyermekek védel­mében összehívott csúcstalál­kozó nyilatkozatának elfoga­dása: ez egyebek között konk­rét gyakorlati intézkedésekre ösztönzi az aláíró országokat. (Mulroney kanadai miniszter­­elnök, a csúcs társelnöke fi­gyelmeztetett: fejenként tíz­­centnyi költséggel hétmillió olyan öt éven aluli gyermek élete lenne megmenthető, aki ma a fejlett országokban im­már régóta megelőzött fertőző betegségek következtében hal meg.) A csúcson több mint hetven állam- és kormányfő vesz részt; a szónokok között volt Bush, Havel és Kaifa is. A Gyermekekért csúcsot kö­szöntve, Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár a mostani ta­nácskozás példájára felvetet­te: hasonló módon, legmaga­sabb szintű találkozón kellene napirendre tűzni az Észak és Dél közötti kiáltó különbségek enyhítésének problémakörét is. Mint mondotta, napjaink­ban olyan világrend kialakí­tására nyílik lehetőség, amely a béke és biztonság mellett magában foglalja a világ gaz­dasági és szociális ügyeinek jobb kezelését is. Serény Péter Rizskov: Rosszul halad a betakarítás Lelepleződött a „rothadt krumpli "provokáció (Moszkvai tudósítónktól.) A hét végén Moszkvában né­mileg enyhült a feszültség, mi­után vezetők sora — Rizskov, Popov, Szobcsak — gyakorla­tilag kizárta egy katonai puccs lehetőségét. Ugyanakkor az üz­letek üresebbek voltak, mint valaha, és a hadsereg egyes parancsnokai demonstratív „vonulást” tartottak a főváros útvonalain. Szkurlatov, a Rothadt krump­li című, a TASZSZ által szé­les körben terjesztett kommen­tár „főhőse” — vélhetően pro­vokátor —, aki szélsőséges hangvételű felhívásával, radi­kális hatalomátvétel-tervével igyekezett lejáratni a szovjet reformerőket, lelepleződött. A területközi (parlamenti reform­csoport) képviselők egyértel­műen elhatárolódtak a sötét múltú Szkurlatov által a ne­vükben terjesztett irománytól, amelyet a TASZSZ azonnal fölkapott, s amelynek egyes, konzervatív minősítésű lapok — Szovjetszkaja Rosszija, Krasznaja Zvjezda, Pravda — nagy hangsúlyt adtak. A Szkarlatov-irományt több po­litikus, így Jazov honvédelmi miniszter is tényként kezelte. Kérdőjelek sorakoznak a múlt héten Gorbacsovnak adott póthatalom alkalmazása kap­csán is. Mire használja föl az elnök-főtitkár a még tovább növelt jogkörét? Hogy meg­könnyítse a piacgazdálkodás­ra az átmenetet? — így a Kom­­szomolszkaja Pravda töpren­gése, amelynek szerzője e kér­désre „nem”-mel válaszol. Sze­rinte Gorbacsov a pillanatnyi status quót igyekszik konzer­válni. Mások úgy vélik, a pót­hatalom és a meghirdetett pia­ci átmenet — éppúgy, mint a kormányprogram és a Katalin­­féle radikális piacmodell — összeegyeztethetetlenek egy­mással. Gorbacsov első rende­letével (amellyel kötelezi a vállalatokat eddigi szerződése­ik tiszteletben tartására) lénye­gében befagyasztotta a piacra való áttérést. Miféle reform az, amely úgy kezdődik, hogy szigorú elnöki ukáz írja elő a korábbi viszonyok konzerválá­sát? — hangzik a nem meg­alapozatlan kétkedés. Más­részt vitathatatlan — s ez Rizskov hét végi tévébeszédé­ből is kitűnt —, hogy az or­szág katasztrofális helyzetében szükség van valamilyen intéz­kedésre, amely fékezi a bom­lás folyamatát. Rizskov közöl­te, hogy a burgonya betakarí­tása sokkal rosszabbul áll, mint tavaly ilyenkor. A termésnek csak a fele van a tárolókban. (Tavaly ilyenkor már 80 szá­zalék biztos helyen volt.) Más források a rekord-gabonater­més betakarításának gigászi veszteségeiről szólnak. Nem zárják ki, hogy akár a min­den idők rekordjának számító (260 millió tonna körüli) ter­mésnek a felét sem tudják megmenteni. Dunai Péter Harcmező helyett kolhozföld... A szovjet hadsereg menti a menthetőt. Ma külföldi képszolgálat Nem jelent meg az Izvesztyija Nem jelent meg vasárnap az Izvesztyija, a szovjet kormány lapja. A szerkesztőség a nyom­dai papír hiányával indokolta ezt. Az Izvesztyija alapítása (1917 márciusa) óta ez az első eset, hogy a napilap nem tu­dott megjelenni. A tízmilliós példányszámú újság — vár­hatóan — hétfőn ismét eljut az olvasókhoz. (ADN) BIOLÓGIAI FEGYVER IRAK ARZENÁLJÁBAN• Nyugaton Bagdad-barát terroristáktól tartanak Mind ijesztőbb hírek érkez­nek az Öböl térségéből a harci fenyegetés erősödéséről. Ha­sonló tempóban „eszkalálódik” a diplomáciai tevékenység az ENSZ székhelyén és a közel­­keleti fővárosokban. A Der Spiegel terrorista merényletek veszélyére figyelmeztet. — Kuvait iraki „elpusztítá­sa” sürgőssé teszi az Öböl men­ti válság rendezését — jelen­tette ki pénteken Washington­ban Brent Scowcroft, az ame­rikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. Scowcroft el­mondta: a válság rendezéséhez a jelek szerint kelet-európai országok is hozzá akarnak já­rulni. Bulgária felajánlotta, hogy négyszáz katonát küld az Öbölbe, Lengyelország, Cseh­szlovákia és Románia pedig egészségügyi személyzetet és létesítmények használatát kí­nálta fel. Amerikai hírszerzési forrá­sok szerint Iraknak néhány hónapon belül jelentős meny­­nyiségű bevethető biológiai fegyvere lesz. A The Washing­ton Post című vezető amerikai lap szombati számában kong­resszusi illetékeseket idézve közölte: az iraki biológiai ar­zenálban olyan vírushordozó töltetek is vannak, amelyek megállíthatatlan vérzést okoz­nak az áldozatok szervezeté­ben, s hatásuk nagy valószínű­séggel végzetes. A Biztonsági Tanács öt ál­landó tagállamának külügymi­niszterei pénteken állást fog­laltak amellett, hogy intenzív tárgyalásokkal kell rendezni az arab—izraeli ■ konfliktust. Ugyanakkor — nem hivatalos értesülés szerint — elvetették annak lehetőségét, hogy ezt bármi módon kapcsolatban le­vőnek tekintsék a Kuvait elle­ni iraki agresszióval. Javier Pérez de Cuéllar pén­teken munkaebéden vett részt a Biztonsági Tanács öt állandó tagja külügyminisztereinek társaságában. Az erről kiadott közlemény hangoztatja: az ira­ki csapatok Kuvaitból való ki­vonása lehetővé tenné az or­szág teljes függetlenségének visszaállítását a törvényes kor­mány vezetése alatt. A Der Spiegel című ham­burgi hetilap szerint az egyip­tomi titkosszolgálat figyelmez­tette a nyugat-európai közös­ség államait: terrorista me­­­rényletekre lehet számítani; iraki és palesztin ügynökök Nagy-Britanniában, az NSZK- ban, Franciaországban és Olaszországban „bevetési pa­rancsra” várnak Bagdadból. Az egyiptomi sajtó iraki szol­gálatban álló palesztin felfor­gató elemek letartóztatásáról adott hírt a hét végén. Az Al- Vafd című újság vasárnap azt jelentette, hogy Georges Hab­­bas és Najef Havatme állító­lag „merényletek végrehajtá­sára szőtt összeesküvés része­sei”. Hoszni Mubarak egyiptomi államfő vasárnap délelőtt fo­gadta Abdel Halim Haddam szíriai alelnököt, aki Háfez Asszad elnöktől adott át neki üzenetet. (MTI) NÉMETORSZÁG Pártgyűlések október 3. előtt (Bonni tudósítónktól.) Egymást váltó pártkongresz­­szusok, az alkotmánybíróság­nak a választási törvénnyel kapcsolatos mai döntése és országszerte felfokozott politi­kai várakozás előzi meg NSZK-szerte a két Németor­szág újraegyesülése október 3-i életbe léptét. Az eseménysort a szociál­demokraták múlt hét máso­dik felében megtartott berli­ni egyesülési kongresszusa nyitotta meg. Eredményeként 57 év után először ismét egy­séges politikai erőként lép fel az SRD egész Németország­ban. A kongresszus imponá­ló egységgel, a leadott — tit­kos — szavazatok 99 százalé­kával választotta meg Oskar Dafontaine Saar­ vidéki mi­niszterelnököt a szociálde­mokraták kancellárjelöltjének a háború utáni első összné­­ímet választásra. A hét végén rendezték meg a választások előtti utolsó pártseregszemléjüket a szabad­­demokraták is. Miután náluk a németközi egyesülés már au­gusztusban megtörtént, a mostani kongresszus előteré­ben a párt választási prog­ramjának definiálása állt. A tanácskozás legfontosabb poli­tikai döntése annak elhatáro­zása volt, hogy a szabadde­mokraták a decemberi vá­lasztások után is fenn akar­ják tartani a kormánykoalí­ciót a keresztény pártokkal. Ennek szinte egyedüli felté­teleként azt szabták, hogy pártjuk választási csúcsjelölt­je, Hans-Dietrich Genscher maradjon továbbra is a kül­ügyminiszter és al­kancellár. Ezek után kezdődik meg ma Hamburgban a CDU egyesü­lési kongresszusa, ahogy Rühe főtitkár fogalmazott, a CDU történetének legfontosabb pártkongresszusa. A tanácsko­zás iránt bel- és külföl­dön egyaránt nagy az érdeklő­dés, több mint ezer újságírót várnak ide. A CDU-kongresz­­szus vendégei között lesz An­tall József miniszterelnök is, aki a tervek szerint beszédet intéz a tanácskozáshoz. Győri Sándor Alkotmányellenes a „küszöb” (Berlini tudósítónktól.) Az érintett keletnémet pár­tok nagy megkönnyebbüléssel fogadták és egyöntetűen a né­met demokrácia győzelmeként értékelték a karlsruhei szövet­ségi alkotmánybíróság szom­baton nyilvánosságra hozott döntését, amellyel alkotmány­­ellenesnek minősítette az egy­séges választási szabályokról született német—német meg­­ állapodást. A­­karlsruhei döntés egyben komoly vereség a szociálde­­mokraták számára, akik a leg­­erősza­kosabban követelték a kisebb keletnémet pártok, el­sősorban fő riválisuk, a DSZP (szocialisták) választási esé­lyeit rontó egyezség, s azon belül az egységes ötszázalékos küszöb létrehozását. Az au­gusztus elején létrejött komp­romisszum lényege a­z volt, hogy az első össznémet parla­menti választásokon, decem­ber 2-án az ex-NDK területén is az ötszázalékos küszöb ér­vényesül, vagyis csak azok a pártok juthatnak be a parla­mentbe, amelyek — országos szinten — a szavazatoknak legalább ekkora hányadát­­megszerzik. A megállapodás ■másik lényegi pontja ugyan­akkor lehetővé tette, hogy az egymással nem versengő pár­tok közös listán induljanak. Ez a látszólag nagyvonalú „engedmény” egyértelműen csak a keresztényszocialisták­­nak kedvezett, mert ők milyen módon a bajor testvérpárthoz, a CSU-hoz kapcsolódhattak. A keletnémet alternatív mozgal­mak — az NDK-beli forradal­mi átalakulás kikényszerítői —, a szocialisták, valamiint a keleti országrészben is egyre határozottabban fellépő szél­ső­jobboldali republikánusok magukra nézve diszkriminatív­nak tartották a döntést. Így állt elő az a fura helyzet, hogy a három, meglehetősem eltérő platformom álló mozgalom — a Zöldek, a szocialisták és a szélsőjobboldali republikánu­sok — egy sajóba kerülve, ke­resetet nyújtottak be a karls­ruhei alkotmánybírósághoz, kérve a választási egyezség hatályon kívül helyezését. A mostani döntés látványos bizonyítéka a bíróság pártat­lanságának. Ezzel új helyzet állt elő: az immár össznémet Bundestagiak mielőbb dön­tenie kell milyen szabályok szerint bonyolítsák le a de­cemberi választásokat. Több variáció lehetséges, például a küszöb általános mérséklése, a keletnémet küszöb leszámítá­sa vagy eltörlése. A mind nyíltabban újfasisz­ta mezben fellépő republiká­nusok, akik azzal dicsekednek, hogy keletnémet táboruk már jóval tízezer fölötti, választási hadjáratukban az újraegyesí­tés három olyan vetületére összpontosítanak, amelyek mentén reményeik szerint könnyen növelhetik népszerű­ségüket: az idegengyűlölet fel­lángolása (a növekvő munka­­nélküliség közepette — mint hangoztatják — még mindig mintegy százezer külföldi dol­gozik az NDK területén), a há­ború után kialakított határok kérdése (a republikánusok, más szélsőjobboldali szerveze­tekkel együtt, úgy vélik, hogy a hatalom elárulta az „elcsa­tolt” területeken élő németek ügyét), a rend helyreállítása (megítélésük szerint a libera­lizmus puhánnyá, fegyelme­zetlenné tette a németeket). Léderer Pál BILDAM SONNTAG Németh: Nem pénzről volt szó Németh Miklós volt miniszterel­nök egyszer s mindenkorra sze­retne véget vetni azoknak a hí­reszteléseknek, hogy Magyaror­szág pénzért engedte ki egy évvel ezelőtt Nyugatra az NDK-ba visz­­szatérni nem kívánó németeket, s hogy ez szóba került 1989. augusz­tus 25-én, Németh Miklós és Horn Gyula akkori külügyminiszter NSZK-be a villámlátogatásán, írja a Bild am Sonntag. Németh Miklós a lapnak ki­jelentette: „A pénz témája egy szóval sem került teríték­re. Kohl ugyan feltette akkor a kérdést: Mit akarnak cseré­be? Világos volt azonban, hogy nem pénzről volt szó, hanem csupán a jövendő jószomszédi kapcsolatokról Magyarország és Németország között. Voltak ugyan a magyar kormánynak hiteligényei, de ezek még 1989 januárjából származtak, ami­kor még senki sem láthatta előre a nyár vége drámai fej­leményeit.” Németh Miklós a nyugatné­met vasárnapi lapnak is el­mondta, hogy a tolmácsot nem számítva, négyen tárgyaltak a gymnichi kastélyban 1989. augusztus 25-én: Kohl, Gen­scher, Horn és ő. Az osztrák —magyar határnak az NDK- sok előtti megnyitásával kap­csolatos döntést Budapesten hatan készítették elő. Németh Vranitzky osztrák kancellárral is konzultált, aki — mint a volt miniszterelnök közölte — nem emelt kifogást a vasfüg­göny,­ megnyitása ellen. „Meg kellett azonban ígérnünk, hogy szorosan együttműködünk az osztrákokkal a terrorizmus, a csempészés és a kábítószer­­kereskedelem leküzdésében. Ezt megígérhettem” — mond­ta Németh Miklós. A magyar politikus közölte azt is, hogy miután „a mene­kültek mellett és az NDK el­len­ döntöttünk”, a berlini ve­zetést is tájékoztatták. Ho­­necker és politikustársai rend­kívüli módon haragudtak, ma­ga Erich Honecker levelet is írt az akkori MSZMP akkori első emberének, Nyers Rezső­nek. Németh Miklós elmond­ta, hogy a szovjetek nem pró­báltak beavatkozni a döntés­hozatalba. „A megfelelő idő­ben tájékoztattuk a Budapes­ten akkreditált nagyköveteket. A szovjet (nagykövet) ugyan­úgy tudomásul vette (a tájé­koztatást), mint a többiek. Egyéb nem történt.” (MTI)

Next