Népszabadság, 1990. november (48. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-01 / 256. szám

MATOLCSY GYÖRGY A LAKÁSHITELEKRŐL Vége a zárt ajtók mögötti kormá­nyzásnak (Munkatársunktól.) Matolcsy György, a kor­mányfő gazdasági tanácsadója, a kormány gazdaságpolitikai titkárságának vezetője sokak szerint a kormányzati gazda­ságpolitika „szürke eminen­ciása”. Lapunknak adott interjújá­ban cezúraként jellemzi az elmúlt napokat, ami után gyö­keresen meg kell változtatni az eddigi kormányzati filozó­fiát és gyakorlatot. Ennek je­gyében az addig ismertektől gyökeresen eltérő, sokkal gyor­sabb ütemet diktáló programot vázolt föl. — Milyen tanulságok vonha­tók le, véleménye szerint, a ben­­zinsztrájkból vagy polgári en­gedetlenségi mozgalomból? — Az elmúlt napok történé­seit lelki és politikai válság egyaránt jellemezte. Lélektani válságon azt értem, hogy a magyar lakosságban még nem tudatosult, hogy megváltozott a világ körülöttünk. A politi­kai válságnak három eleme van. Az egyik a tájékoztatási válság, a kormány hibás tá­jékoztatáspolitikája. Ahelyett, hogy bejelentettük volna a kormány által már elhatáro­zott, radikális gazdaságátalakí­tó programot, előre hoztunk belőle egy részt — némileg kényszerből. Úgy tűnt, mintha ez a döntés a levegőben le­begne, holott a kemény és a kitörés lehetőségét is magá­ban hordozó koncepció része volt. Kiderült az, hogy nem alakultak ki a válság megelő­zésének és a válság menedzse­lésének technikái. Ma talán azért jobb a helyzet, mint egy hete volt, mert az érdekkép­viseletek jól vizsgáztak, és a válságmenedzselés technikái kialakulóban vannak. — Hétfő óta már többször hal­lottuk, hogy a kormány elszánta magát egy radikális program végrehajtására. Mit jelent ez? — A gazdasági program tar­talmaz egy egyszeri, de óriási áldozatot követelő átrendezést, és a kitörési lehetőségek meg­nyitását. Az egyszeri átrende­zéshez tartozik az import több mint kilencven százalékának liberalizálása, az árak felsza­badítása az energiahordozók­nál, a közlekedésben és a szál­lításban, valamint a bérek li­beralizálása. A program sze­rint mintegy ötvenmilliárd fo­rinttal csökken a támogatás, ez alapvetően a háztartási energiát, az élelmiszereket és a közlekedést érinti. Ennek inflációs hatása a 35 százalé­kot meghaladja. Ugyanakkor a vállalatoknak legalább har­mada fog tönkremenni, és a munkanélküliek száma elér­heti a 200 ezret. — És akkor még nem­ beszélt egy nagyon nagy támogatási té­telről, a lakáskamatokról, ami már jövőre — ha semmi nem változik — több mint százmilliár­­dot tesz ki. — Erről­­még vita van a kor­mányban. Szerintünk a kamat­lábak változtatgatása nem megoldás. A gazdaságpolitikai titkárság javaslata, hogy a mai 230 milliárdos lakáshitel-állo­mány felét el kell engedni, a másik felét pedig egy összeg­ben vissza kell fizetni. A­ki er­re nem képes, annál lehet al­kalmazni egy tizenöt százalé­kos kamatszintet. De erről még nincs döntés. — Mikor kívánják ezeket a parlament elé terjeszteni, és kik­kel szándékoznak a törvények­ről konzultálni? — Vitathatatlan, hogy az el­múlt öt hónap során a kor­mányzat nem igényelte sem a pénzvilág tanácsait és ellenőr­zését, sem az érdekképvisele­tek részvételét a törvényhozás­ban. Az kiderült, hogy így csak hibát hibára halmozva lehet dolgozni, és az idő szorítása sem mentség. Tehát szakítani kell a zárt ajtók mögötti kor­mányzással, azzal a filozófiá­val, hogy mindent a kormány­nak kell kidolgoznia. Az ösz­­szes említett kérdésben a konk­rét megoldásokat, beleértve természetesen ,a jogszabályo­kat is, szakmai vitára bocsát­juk, valamint kikérjük az ér­dekképviseletek véleményét. Vonatkozik ez minden egyes ügyre és a program egészére. — Tehát mit tesznek most? — Novemberben az érintett szervezetek megkapják az ösz­­szes törvénytervezetet, és egy teljes hónap marad a társa­dalmi vitára. A parlamenti bi­zottságok december elejétől a tervezeteket a költségvetéssel együtt tárgyalják, és a bizottsá­gi vitákat követően lehet az IMF-nek átadni a programot. Ez a program — illetve mi még csak a program egyik részéről beszéltünk — az alapja annak, hogy hároméves megállapo­dást kössünk az IMF-fel. — Mindaz, amit felsorol, rette­netesen megnöveli a lakossági terheket és a költségvetés hiá­nyát. — A kormányprogramnak három alapelve van. Nem le­het szétteríteni a válságot, ha­nem ott kell tartani, ahol ke­letkezik. Időben nem húzzuk szét a válságkezelést, hanem a legnagyobb lépéseket megtesz­(Folytatás a 4. oldalon.) Demszky: Budapest közügy Demszky Gábort választot­ták meg a Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén Budapest főpol­gármesterévé tegnap délelőtt. A nyolcvannyolc fős képvise­lő-testületből 84-en járultak az urnához, s közülük 52-en az SZDSZ jelöltjére adták vok­­sukat. A testület döntött a fő­polgármester fizetéséről is: el­lenszavazat és tartózkodás nél­kül úgy határoztak, hogy a mindenkori miniszteri fizetés 100 százaléka lesz. (Bruttó 65 ezer Ft.) A­­Himnusz elhangzása és az alakuló közgyűlés megnyi­tása után Göncz Árpád, a Ma­gyar Köztársaság elnöke kö­­ szöntötte a testület részvevő­it,­­hangsúlyozva az új önkor­mányzat jelentőségét é­s­­fele­lősségét . Az elmúlt napok országos mérvű­­vélemény­nyilvánítása Mindannyiunk­­számára fontos tanulsággal szolgált — mondotta. — Ez­után nem tehetjük úgy a dol­gainkat, mint eddig. De n­eim­­másként kell csinálnii, hanem újat kell kezdeni. (Budapest a Kárpát-medence fővárosainak épült, Ibüszikék lehetünk nái, mosolygós, színes fényei,­­dol­gos kezű lakói vannak, d­e gondjái, terheli i­s nagyok. A város új vezetőségének meg kell küzdenie a nehézségek egész sorával. Mindenekelőtt emberközpontú közigazgatásra van szükség. A polgárokért van a város, és nem fordít­va. Sohase felejtsük el,­­hogy a­z emberi méltóságot a f ki­­szolgál­­s adja. A közgyűlés feladatairól szólva a köztársasági elnök kifejtette: — Szakmai és nem pá­rtvitá­k színterévé kell vál­nia. Legyen a főváros ügye mindannyiuk szá­mára köz­ügy. A budapesti önkormány­­zat modellértékű vállalkozás. Ha sikerült, példát mutalt a­z ország valamennyi­ vámjá­nak. Bizonyítsák be — mon­dotta végezetül­ —, hogy Bu­dapest nem vízfej az ország testén,­­hanem fáklya, amely világít. Demszky Gábor eskütétele után, megköszönve a testület bizalmát, rövid­ beszédben szólt a városigazgatókra háru­ló feladatokról. Kifejtette, hogy egy határozott, de ne­m rideg közigazgatást szeretne. — Fontos — mondotta —, hogy senki se­­éhezzen ebben a vá­rosban­. Ennek érdekeiben­ se­gítenünk kell mindazokon, akik­­saj­át erejükből­ nem­ tud­nak megélni. — A városházai — mondot­ta — mindenki előtt nyitott lesz. A kormány részéről Hor­váth Balázs belügyminiszter köszöntötte a testületet és a főpolgármestert. Hangsúlyoz­ta: Budapest életéből száműz­ni kell a pártharcokat. Bartha Szabó József 1990 — nagykoalíció nélkül (Munkatársunktól.) Megbízható forrásból­ szár­mazó értesülésünk szerint An­tall József kormányfő az ed­diginél nagyobb súlyt kíván adni a magyar politika össz­­nemzeti jellegének, valamen­­­ny­i felelős politikai erő ösz­­szefogásának. Ennek jegyében lényegesnek tartja — az al­kotmányos felelősségek szigo­rú figyelembevételével — a harmonikus kapcsolatot a köz­társaság elnökével. A kormányfő­­munkatársai előtt a nemzetért viselt közös felelősség és a megbékélés gondolatát húzta alá. Ez nem jelenti az eddigi, koalíciós struktúra felbomlását — noha bizonyos személycserék már a pártokban végbemenő belső mozgások következtében is ké­sőbb elképzelhetőek —,­­s nem valószínűsíti 1990-ben az SZDSZ vagy akár a Fidesz bevonását sem a kormánykoa­­lícióba. Az MD­F soron következő országos gyűlésének november 11-ről december 15—16-ra tör­tént elhalasztása­, amiről la­punk értesült, ugyancsak ösz­­szefügghet azzal az elképze­léssel, hogy egy ilyen tanács­kozás most megbonthatná a párt egységét, és feltárhatná­­belső vitáit. Az MDF befolyásos külföl­di barátai az elmúlt negyven­­nyolc órában felhívták a fi­gyelmet arra, hogy Magyar­­ország hitelképességének el­sődleges feltétele a nemzeti konszenzus erősítése. UHf • 16 oldal - Ára: 8,50 Ft NÉPSZABADSÁG 1990. november 1., csütörtök SZOCIALISTA NAPILAP XLVIII. évfolyam, 256. szám OMMMMaMMWMHfcMMMMNNNNNMMUMMMMNaNINMMUMNMNMMMNNHS&HaMmVKManW - - feMnttMMMÉNRMM •-M»­ Szlovákiai magyarok Havelnél Duray Miklós nyilatkozik lapunknak (Prágai tudósítónktól.) Háromnapos munkalátoga­táson tartózkodik Szlovákiá­ban Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök. Miután hétfőn Túrócszentmártonban tett látogatást, szerdán Po­zsonyban vendégeskedett, s egyebek között beszédet mon­dott a Komensky Egyetemen. Délután külön-külön fogadta a magyar kisebbség Együtt­élés nevű politikai mozgalmá­nak és a Magyar Keresztény­­demokrata Mozgalomnak a képviselőit, majd a kormány­­koalíció tagjaiként működő Független Magyar Kezdemé­nyezés vezetőit. — Miről volt szó az elnök és a magyar kisebbségi koalíció veze­tőinek találkozóján? — kérdezte a Népszabadság tudósítója Duray Miklóst, az Együttélés elnökét. — Az Együttélés és az MKDM négy-négy tagú dele­gációját az elnök pozsonyi ne­­zaldlemd­áján fogadta, s félórás eszmecserét folytattunk. El­sősorban a Szlovákiában ural­kodó feszültségekről, az itteni magyarellenes megnyilvánulá­sokról, az idegengyűlölet je­lenségeiről, nem utolsósorban ,pedig a midit héten elfoga­­dott ny­elvtörvényről­ volt szó. — Ez utóbbival kapcsolatban mi­re jutottak? — Az Együttélés jelen­ levő képviselői ki­fejtették, ho­gy nem értenek egyet a nyelv­­törvénnyel, mert tidselbbségel­­lenesnek, diszkriminatívnak, következésképpen antiidemok­ratikusna­k tartják. Elmond­tuk alapvető kifogásainkat: a megállapított húszszázalékos küszöb a jelenlegi helyzetben hátrányos, hiszen a kisebbsé­gek aránya csökkent — min­denekelőtt a háború utánini ma­gyar- és németellen­es jogfosz­tó intézkedések, kitelepítések hatására. Rámutattunk, hogy a­z elfogadott törvény nyomán még a meglevő kétnyelvű fel­iratok is veszélybe kerülnek. A törvény előírja továbbá, hogy azoknak az állampolgá­roknak, akik nem tartoznak valamely nemzeti kisebbség­hez, a hivatali és a közélet­ben a hivatalos nyelvet kell használniuk, tehát például két magyar nyelven tudó szlovák (Folytatás a 3. oldalon.) Havel egy szlovák éhségsztrájkolót győzköd: nincs értelme éhségsztrájkolni a Matica nyelv­törvénye érdekében. Viteldíjspirál? A közlekedés a leginkább szenvedő alanya az üzem­­anyagár-emeléseknek, hiszen a különböző tarifák módosulása milliókat és milliókat érint. De vajon változnak-e a viteldí­jak? — kérdeztük Petőfi Lász­lótól, a Közlekedési, Hírközlé­si és Vízügyi Minisztérium ár- és pénzügyi osztályvezetőjétől, aki a súlyos helyzetből adódó valószínű és sajnos kényszerű következményekről adott tá­jékoztatást. — A tárca mindhárom terü­letével — közlekedés, posta, vízügy — kapcsolatban meg­történt az egyeztetés a Pénz­ügyminisztériummal. Bár a kormányrendelet még nem je­lent meg róla, elmondhatom, hogy december 31-ig a költség­vetés teljes egészében ellenté­telezi a hatósági árformához tartozó helyi és távolsági köz­lekedésben a magasabb üzem­anyag-, illetve energiaárakat. Július 16-án már volt egy ár­emelés: a gázolaj öt, a benzin hat forinttal lett drágább, amit 80 százalékban ugyancsak el­lentételezett az államháztartás. A mostani és a júliusi együtt fog megjelenni a várható kor­mányintézkedésben, így a tá­volsági buszközlekedésben hasznos kilométerenként öt fo­rint, a helyiben öt-nyolcvan ez az összeg. Nem változnak a vasúti, valamint a postai, a víz- és csatornamű-szolgálta­tások hatósági árai sem. A posta 90 millió forint kiegész.­(Folytatás a 4. oldalon.) Fokozatos záróra Szerda éjféltől búcsúzniuk kellett volna a pályaudvarok várótermeitől a hajléktalanoknak. Az új főpolgármester sze­mélyesen járt el ügyükben: mégsem egyszerre zárják be a vá­rótermeket, hanem három nap alatt fokozatosan, a MÁV mun­kásszállást ad át a lakás híján levőknek, a betegeket kórház­ba szállítják, s szó van újabb átmeneti szállások kialakításá­ról is. BOROS JENŐ FELVÉTELE

Next