Népszabadság, 1990. december (48. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

2 NÉPSZABADSÁG­I KÜLPOLITIKA 1990. december 1., szombat BT-ULTIMÁTUM: INDUL A „JÓAKARAT VISSZASZÁMLÁLÁSA” Senki sem kívánja, de nem blöff a katonai opció (Folytatás a 2. oldalon.) tett.) A négy nagy szavazatát azzal a figyelmeztetéssel is megtoldotta, hogy Irak aláírta a genfi jegyzőkönyvet, amely tiltja a vegyi és biológiai fegy­verek használatát. Az ötödik állandó BT-tag, Kína tartózkodását indokolva figyelmet keltett Csien Csi­­csen külügyminiszter beszéde, amelyben csalódottan szólt ar­ról: személyes tárgyalásain győződhetett meg arról, Bag­dad nem adta tanújelét annak, hogy teljesíteni készülne a BT a korábbi, Kína által is meg­szavazott — határozataiban foglaltakat. Csien Csi-csen a Kuvaitból való azonnali kivo­nulásra szólította fel Irakot, je­lezve, hogy csupán azért nem szavazza meg a határozatot, mert ellenzi az erőszak esetle­ges bevetését, ami az egész vi­lágnak súlyos szenvedéseket és károkat okozhatna. A többi állandó BT-tagok külügyminiszterei közül a francia Dumas kiemelte: békés megoldást kíván, de érvényt kell szerezni a nemzetközi jog­rendnek. A brit Hurd azt hangsúlyozta, hogy a BT nem blöfföl, amikor kilátásba he­lyezi az erőszakot, de nyitva áll a békés opció lehetősége, és a kulcs Irak kezében van. Maga Baker amerikai kül­ügyminiszter, aki Abesszínia sorsát idézve óvta az ENSZ-et, hogy a Népszövetség hibájába essék, a szavazás eredményét „vízválasztónak” minősítette­­a világszervezet történetében, de kiemelte: a BT nem keresi a konfliktust, és az erőszakos megoldást, a cél a kialakult helyzet békés rendezése, anél­kül azonban, hogy elvi enged­ménnyel „jutalmaznák” az ag­ressziót. Sevardnadze szovjet külügy- Magyar álláspont A kormány megbízásából a Külügyminisztérium az alábbi nyilatkozatot tette közzé: A Magyar Köztársaság alapvetően érdekelt abban, hogy a nemzetközi életben, az államok egymás közti vi­szonyában a nemzetközi jog, a törvényesség érvényesül­jön. Éppen ezért határozot­tan és késedelem nélkül el­ítélte Irak Kuvait elleni ag­resszióját, s támogatásáról biztosította az ENSZ BT határozatait, amelyek az agresszió és következmé­nyeinek felszámolására irá­nyultak. A Magyar Köztársaság nagy jelentőségűnek tartja és üdvözli a BT 678. számú határozatát, amely még egy utolsó lehetőséget ad Irak számára, hogy 1991. január 15-ig eleget tegyen a BT korábbi határozataiban fog­laltaknak. Miközben kifejezi azt a reményét, hogy Irak él a felkínált lehetőséggel, szük­ségesnek tartja kifejezésre juttatni egyetértését azzal, hogy ellenkező esetben a tagállamok minden szüksé­ges eszközzel biztosítsák a BT határozatainak betartá­sát és a nemzetközi béké­nek és biztonságnak az ENSZ alapokmányában fog­lalt elveknek megfelelő helyreállítását a térségben. (MTI) miniszter „a jóakarat vissza­számlálásának” kezdeteként méltatta a döntést, amely az invázió óta eltelt negyedik hó­nap végén még egy „nagylelkű szünettel” ad esélyt az iraki vezetésnek, hogy kicsinyes presztízsszempontokon felül­emelkedve helyrehozza, amit tett. A BT szeretné elkerülni, hogy az Öböl-válság nagysza­bású tragédiába torkolljon, de­­ nyomta meg a szót — ezt senki ne vegye határozatlan­ságnak. Az ENSZ kollektív akcióival „a politikai érettség korába lépett”, s éppen tagál­lamai közös jövője érdekében szükséges Kuvait szuverenitá­sának helyreállítása. A BT-ülés több szónoka is felvetette a Közel-Kelet egyéb nyitott kérdéseit, így a palesz­tin problémát is. Clark kana­dai külügyminiszter például arról szólt,­­hogy az Öböl-vál­ság békés megoldása lehetősé­get nyithat a Közel-Kelet más kérdéseinek rendezésére is. Ebben az összefüggésben nagy figyelmet keltett, hogy Sevardnadze a kérdések „áru­kapcsolását” a leghatározottab­ban elutasítva állást foglalt az átfogó közel-keleti rendezés útjának-módjának keresése mellett. Mint mondta: hamis az a felfogás, amely új problé­mákat kreál azzal az ürüggyel, hogy általa majd megoldja a régieket. Ámde ez nem lehet ok arra, hogy az efféle „áru­­kapcsolás” elutasítása mellett meg ne próbáljanak dolgozni a Közel-Kelet évek óta húzódó problémáinak megoldásán. — A Szovjetunió — jelentet­te be Sevardnadze — kész a kontaktusokra valamennyi ér­dekelt féllel. Kész a párbe­szédre bármilyen formában és bármilyen szinten Izraellel. Az ENSZ főtitkára, Pérez de Cuéllar kijelentette: ha értel­mét látja, másodpercnyi habo­zás nélkül maga­­is útra kel Bagdadba az ultimátum lejárta előtt a békés megoldás előse­gítésére. Serény Péter Bagdad: példátlan leckét kapnak az ellene fordulók Bagdad pénteken „agresszív­nek, igazságtalannak és tör­vénytelennek” minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa ál­tal hozott határozatot, amely lehetővé teszi katonai erő al­kalmazását is a Kuvaitot meg­szálló iraki csapatok kiűzésé­re. Az erről szóló közleményt az Iraki Forradalmi Parancs­nokság Tanácsa és a kormá­nyon levő Baath-párt vezető­sége — a két legfőbb vezető­­testület — pénteki ülése után hozták nyilvánosságra. A bagdadi nyilatkozat sze­rint a BT-határozat már csak azért is érvénytelen, mert az azt megszavazó országok né­melyike „amerikai nyomás alatt cselekedett”. Az Egye­sült Államok­­„a nyomásgya­korlás, a terrorizmus és a megvesztegetés minden for­máját bevetette” a határozat elfogadása érdekében — hang­zik az­­iraki vezetés közle­ménye, amely szerint „a szé­gyenletes döntés meghozata­la az Egyesült Államok he­gemóniatörekvéseinek színpa­dává züllesztette a Biztonsá­gi Tanácsot”. A bagdadi nyilatkozat sze­rint Irak „a történelemben példátlan keménységű lecké­­ben részesíti mindazokat, akik ellene fordultak”. Ma parlamenti választás Németországban (Folytatás az 1. oldalról.) szűk, hogy a múlt év őszén a szociáldemokraták és a zöldek testhosszal vezettek, mindenki a Kohl-korszak bealkonyulá­­sára tett. . Az NDK mindenki számára váratlan és földcsuszamlássze­rű összeomlása azutáni egy csa­pásra mindent megváltoztatott, elsősorban magát a kancellárt, aki a történelmi kihívástól megtáltosodva „szürke munká­­lóból” áthidalhatatlan aka­dályt nem ismerő versenypari­pává változott. Kohl zárójelbe tette az Ohm-törvényt — a vi­lágszínpadon Gorbacsov, Né­metország keleti felében a ba­nán segítségével — és helyre­állítva az egységet megkapa­rintotta magának az esélyt, hogy Bismarck óta (egyfajta új Bismarckként) minden német kancellárjává váljék.(?) Párt­ja a választási kampányt is erre építette fel, az európai változások közepette különö­sen groteszk személyi kultuszt kreálva az egységkancellár, Herr Einheit, Mister Unity kö­rül. (Banán már nincs, csak körte és káposzta — szól a legújabb német választási szó­vicc. A körte a miniszterelnök lejformájára utal, akinek neve németül káposztát jelent.) Ilyenformán itt most valójá­ban nem is parlamentet vá­lasztanak, hanem hálaadó ün­nepet tartanak egy nemrég már-már saját pártjában is megunt német politikusnak, aki újra közös akolba terelte népét. A kérdés, hogy milyen le­gyen ez a várva várt újraegye­sített Németország, meg sem fogalmazódott. A kétkedőket és kérdezőket a kettészakított és most újra egymásra talált, újra egybeolvadó nép ellensé­gévé kiáltották ki az egykori NDK-ból valamit is átmenteni igyekvők gyorsan megkapták a hazaáruló, a kommunizmus szekértolója, a Stasi ügynöke, szélsőséges esetben szélsőséges elemektől a büdös zsidó, vagy a vele rokonértelmű vörös zsi­dó bélyeget. A bonni parla­mentben még azt a Keletről importált képviselőt is lehur­rogták a nyugati honatyák, aki hazájának, otthonának merte nevezni a most magának új nevet kereső ex-NDK-t. A kemény választási csaták­hoz szokott tősgyökeres Bun­­desbürgerek ezúttal kénytele­nek voltak beérni hangzatos egységszólamokkal, illetve az ellenzék részéről népszerűnek nem mondható költségprotek­ciókkal, a keleti tartományok­ban pedig nemcsak valódi nyilvános vita sem bontakoz­hatott ki — a nyugati pártok kampánymenedzserei által menedzselt vándorcirkuszoké volt a terep —, Rostocktól Er­furtig prominens bonni politi­kusoknak tapsolhatott a tapso­lásban amúgy is gyakorlott tö­meg. A már-már unalomba fúló pártközi Európában egyedül a múlt terhét cipelő, és tőle sza­badulni nem tudó szocialista párt (MSZP) vitt némi feszült­séget. Ha nem lennének, ak­kor a választásokban nélkü­lözhetetlen ellenségképet is nélkülözni kellene. A módosí­tott választási törvényeknek köszönhetően­­ elegendő a keleti tartományokban meg­szerezniük a voksok öt száza­lékát — mégis bejuthatnak az össznémet parlamentbe. Vasárnap este, amikor a képernyőkön megjelennek az első választási eredmények, új időszámítás kezdődik a német történelemben. A megválaszo­latlan kérdéseket, amelyeket az utóbbi hónapokban a sző­nyeg alá söpörtek, már napok­kal később napirendre tűzi az élet. A választások győztesére is nehéz idők várnak, s az új nagyhatalomra, amely részben a józan ész európai reneszán­szának köszönheti látványos újjászületését, árgus szemek­kel figyel majd a világ. Léderer Pál Az első riporter a kozmoszban Japán vendég a Mir űrállomáson Premier lesz vasárnap reg­gel a kozmoszban: egy japán tévés kollégánk személyében először lőnek föl újságírót Föld körüli pályára. A negy­vennyolc éves Akijama Tojo­­hiro, a TBS tévé- és rádió­társaságnak az­ írott és az elektronikus sajtóban is sokat tapasztalt riportere ölti fel a szkafandert, hogy annyi al­kalmi űrhajós riporter után végre szakemberként számol­jon be az oly keveseknek meg­adatott élményről. A japán űr­hajózásról és e mostani vál­lalkozás előzményeiről Hor­váth Andrást, a budapesti Planetárium igazgatóját kér­deztük. — Nem Akijama az első ja­pán űrhajósjelölt. Három előd­je a nyolcvanas évek második harmadában már megkezdte a felkészülést, hogy néhány na­pot eltölthessen az amerikai űrrepülőgéppel pályára vitt Spacelab—1-n. De a Challen­ger katasztrófája miatt elha­lasztották a japán űrutazást. Nemrégiben a tokiói TBS elhatározta, hogy a maga munkatársának bérel egy he­lyet a Szojuz—TM-1­­en, ille­tőleg hat napot a Mir űrállo­máson. A szovjet fél 12 millió dollárért vállalta, hogy kikép­zi az utast­­ és a tartalékját, egy huszonhat éves, szintén tévériporter japán hölgyet. — Hogyan boldogulhat egy „ci­vil” a világűrben? Hogy bírja a fellövés,­­a súlytalanság, a visz­­szatérés megpróbáltatásait? És nem Akijama az első ci­vil! A Challenger-katasztró­­fának egy amerikai tanárnő is áldozata volt: ő éppen azért repült volna, hogy visszatér­ve egyéves előadókörúton a „civil szemmel” látott élmé­nyeiről számoljon be honfitár­sainak, a világnak. Repült már az amerikai kongresszus űr­kutatási bizottságának vezető­je is — igaz, pilótamúlttal a háta mögött. De tudni kell: a fellövés és a visszatérés ma már „puhább”, mint volt Ga­­garin idejében. Ha minden rendben megy, a fellövéskor az utasok nem éreznek na­gyobb megterhelést, mint egy gyors autóban, ha éles a ka­nyar. De mert váratlan hely­zetek mindig adódhatnak, a mia űrhajósainak is át kell es­niük egészségügyi vizsgálato­kon, el kell végezniük az eset­leges nagyobb terhelés elvise­lésére való edzésadagot. A súlytalanság állapotához is hozzászoktatják őket — már amennyire ez a Földön lehet­séges. — Nem túlságosan öreg a vállal­kozáshoz egy ötven felé közeledő ember? — Ma már nemcsak fizikai erejük teljében lévő vadász­­pilóták ülhetnek űrhajóba. Például a szovjet űrhajózás jelenében szinte csak a pa­rancsnokok fiatalok. A kuta­tó űrhajósok zöme nagyon ta­pasztalt, negyven fölötti mér­nök, orvos vagy a természet­­tudományban magas fokon képzett szakember. A maga módján, szakmájában a ma­gasan képzett szakemberek közé tartozik a japán riporter is. Bizonnyal sokkal jobb tu­dósításokat ad majd az űrál­lomásról, mint „amatőr” elő­dei. — Hogy lehet az, hogy a gazdag Japán eddig nem küldött a világ­űrbe saját űrhajóval saját kozmo­nautát? — A japánok roppant cél­tudatosan, cikcakkok, fölös­leges kitérők nélkül dolgoz­nak. Jó néhány saját műsor­szóró, időjárásjelző és erőfor­rás-kutató műholdat juttattak már Föld körüli pályára. És készítik űrrepülőgépüket, a HOPE-t. Azt a szintén H—II. hordozórakétával lövik majd föl. Előbb csak műszereket szállítanak vele az amerikai űrállomásra, majd az ezred­forduló után emberrel is ki­próbálják. — És magyar újságíró mikor juthat föl a világűrbe? — Az ezredforduló előtt semmilyen magyar űrhajós út­ját nem tartom valószínűnek. Legföljebb arra vart lehetősé­günk, hogy amerikai, nyugat­európai és szovjet együttmű­ködésben újabb magyar űrku­tató műszerekkel öregbítsük a hazai tudomány nemzetközi hírnevét. D. Gy. Bukás vagy lemondás? „Győzelem! Győzelem!” — skandálták a tüntetők csütör­tök este Szófiában, főleg a szocialista pártház és Andrej Lukanov miniszterelnök laká­sa közelében, a kormányfő le­mondásának bejelentése után. „Megbukott az utolsó kom­munista kormány” — írta pénteken első oldala szalag­címében az ellenzéki Bolgár Demokratikus Erők Szövetsé­gének (DESZ) lapja, ,­a De­mokrácia. Alább pedig „Lu­kanov nem mondott le. Lu­­kanovot megbuktatta a nép.” Nem mindenki ért egyet Bulgáriában azzal, hogy a Podkrepa ellenzéki szakszer­vezet által hétfőn elkezdett általános politikai sztrájk, a szófiai utcai­ blokádok, vagy az atomfizikusból lett szerze­tes, Hrisztofor Szabev atya dimáin­,­­mindez maga lenne a nép. Amikor Lukanov pénte­ken a parlamentben is be­nyújtotta lemondását, Velki Valkanov párton kívüli képvi­selő azt mondta: — Az ország törvényesen megválasztott kor­mányát bizonyos ellenzéki po­litikusok és az utca „széles körű összeesküvése” buktatta meg. Némi igazság mindegyik vé­leményben van. (Maga Luka­nov úgy mondta, hogy lemon­dásának egyik oka a parla­menti és társadalmi­ támoga­tás hiánya. Ennél is fontosabb a­­másik ok, az, hogy a szem­ben álló politikai erők veze­tőinek Zselju Zselev köztár­sasági elnök közreműködésé­vel megtartott csütörtöki kon­zultációja megállapodással ért véget. — Hónapok óta nem volt részem ilyen konstruktív tárgyaláson — mondotta Lu­kanov, aki így most valóban bízik abban, hogy a helyét a demokráciához és a piacgaz­dasághoz vezető békés átme­net nemzeti kormányának ad­ja át. A leköszönő miniszter­­elnök kijelentette: eme poli­tikai megállapodás nélkül nem mondott volna le. A helyzetet sokféleképpen manipulálták. A rádió és a te­levízió — amikor éppen nem sztrájkolt — egyoldalúan mu­tatta be az eseményeket, a Szocialista Párt és a kormány véleményét csupán hivatalos megnyilatkozásokból lehetett megismerni. A belügyminisz­ternek mégsem tilthatták meg a tévé ellenzéki vezetői, hogy a kamerák elé álljon, és el­mondja: nem 970 ezren, ha­nem negyvenezren sztrájkol­tak ... A júniusi választások óta a vereségére akkor hisztériku­san reagáló ellenzék részéről ez az első komoly kompro­misszum. A parlamentben né­hány napja a DESZ által elő­terjesztett bizalmatlansági in­dítvány ügyében megtartott szavazás 42 vokssal hozott ke­vesebbet az ellenzéknek, mint ami a kormány megbuktatá­sához szükséges lett volna. Bi­zonyos jelek szerint ez sok­kolta a DESZ-t, különösen az a tény, hogy számos ellenzéki képviselő Lukanovra szava­zott. Józanabb vezetőit el is gondolkoztatta. Szófia, 1990. november 30. Nagy Károly Gorbacsov elhalasztotta útját Mihail Gorbacsov nem uta­zik Kisinyovba, s így az előze­tes bejelentésekkel ellentétben, nem vesz részt a moldovai par­lament rendkívüli ülésszakán, amely a köztársaságban kiala­kult súlyos helyzettel foglalko­zik. A TASZSZ szerint a szovjet elnök munkalátogatását bi­­zonytalan időre elhalasztották. A szovjet hírügynökség — jól tájékozott forrásokra hivatko­zó jelentésében — nem közöl­te, milyen megfontolások ját­szottak közre abban, hogy Gor­bacsov lemondta kisinyovi út­ját, amely hosszú hónapok óta az első belföldi utazása lett volna. Moszkvában felhívják a fi­gyelmet arra, hogy Gorbacsov a héten lemondta oslói látoga­tását is, noha csaknem biztos­ra vehető volt, hogy személye­sen veszi át a Nobel-békedíjat. Akkor ezt a feszült belpolitikai helyzettel indokolták, amely szükségessé teszi a szovjet ál­lamfő személyes részvételét a napi gondok és problémák megoldásában. Az utca embe­re úgy értékelte, hogy az ál­lamfőnek — amikor az ország­ban éhínség fenyeget — való­ban nem kell külföldi ünnep­ségekre utazgatnia. Hallatszot­tak olyan vélemények is, hogy a jelenlegi hatalmi káosz és bizonytalanság köti moszkvai székéhez az elnököt, hiszen azt könnyen elvesztheti. A moldovai szélsőségesek tevékenységével hozta össze­függésbe a kisinyovi parla­ment pénteki nyilatkozata azt, hogy Mihail Gorbacsov le­mondta péntekre tervezett egynapos moldovai munka­lá­­togatását. Mircea Snegur köz­társasági elnök kérte­­a hon­atyákat, hogy fogadják meg­értéssel Gorbacsov döntését, s hozzátette, hogy a parlament így sem marad munka nél­kül, hiszen a köztársaság gaz­daságában éppen elég megol­dásba váró probléma gyűlt össze. (MTI) OTOS TALALAT! GAZDASÁGI RESZVÉNYTARSASAG 1121 Budapest, Eötvös út 13-15. Telefon: 156-4726, 156-4731 Telefon/fax: 156-3818 Egy igazi karácsonyi meglepetés. Renault 5-ös lízingakció a CÉL Részvénytársaságnál. Induló részlet már 150 ezer forinttal. Számoljon! Számoljon velünk!

Next