Népszabadság, 1991. január (49. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

2 BUSH BÍZIK A KIVONULÁSBAN, IRÁN HADGYAKORLATOT TART Irak terrorakciókkal fenyegetőzik A görög hatóságok a napokban tizenöt iraki állampolgárt tartóztattak le, akikről gyanítják, hogy terrorcselekmények elkövetését tervezték Európában — jelentette kedden egy egyiptomi lap. A hírt görög állambiztonsági források cáfolták. Az Al-Ahram athéni keltezésű jelentése szerint a hamis papírokkal utazó irakiak európai célpontok felé tartottak, ahol akkor kellett volna akcióba lépniük, ha Irakot támadás érné az ellene felsorakozott soknemzetiségű haderő részéről. A lap úgy tudja, hogy az elfogottak közölték kihallgatóikkal: Bagdad számos terrorakció tervét dolgozta ki, hogy végrehajtásukkal destabilizálják az Irak elleni koalíció tagállamainak életét. Görög állambiztonsági források kedden cáfolták a kairói Al-Ahram jelentését. Az athéni biztonsági szolgálat egy meg nem nevezett magas rangú tisztje kijelentette, hogy „a mai napig ilyen jellegű letartóztatások nem történtek Görögországban”. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a letartóztatásról szóló híreket megelőzően az iraki vezető párt közölte, hogy iszlám szabadcsapatok szerte a világon amerikai érdekeltségeket fognak támadni, amennyiben Washington háborút indít Irak ellen. A Baath Párt lapja, az Al-Thaurah (Forradalom), vezércikkében azt közölte, hogy nemcsak az Öbölben, hanem a világon mindenütt támadást intéznek az amerikai érdekeltségek ellen. Iraki részről kedden visszautasították Hoszni Mubarak egyiptomi elnök békefelhívását. Az egyiptomi államfő Szaddám Huszeinhez intézett üzenetében arra figyelmeztetett, hogy „könyörtelen idők” közelednek, ha Irak nem tartja be a BT határozatait. Irak részéről világossá tették: továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy kuvaiti területen maradjanak, és nem hagyják magukat megfélemlíteni az Egyesült Államok vezette katonai felvonulástól. Az iraki behívásokkal egy időben csapatösszevonások zajlanak a jordániai—izraeli határon — közölte egy ammani diplomata. Szemtanúk szerint Jordánia harckocsikat és csapategységeket vezényelt a két ország határához. Jordánia attól tart, hogy Izrael támadást intéz Irak ellen, és ezt jordán területen keresztül indítja meg. Izraelben cáfolták, hogy ilyen tervek léteznének. Szaddám Huszein egy jordániai politikus útján egyébként arra figyelmeztette Fahd szaúd-arábiai uralkodót, hogy az Öböl-háború kirobbanása esetén Irak második számú célpontja — Izrael után — Szaúd-Arábia lesz. Irán kedden bejelentette, hogy nyugati (iraki) határai mentén egy hónapig tartó hadgyakorlatot kezd januárban, nagyjából ugyanabban az időben, amikor lejár az Iraknak adott ENSZ-ultimátum. A hadgyakorlat kezdetének időpontjául a teheráni rádió a január 10-e és 20-a közötti időszakot adta meg, míg az ENSZ Biztonsági Tanácsa január 15-ben szabta meg az iraki kivonulás végső dátumát Kuvaitból. A közel-keleti problémák rendezésére szolgáló egy vagy több nemzetközi értekezletet helyezett kilátásba Francois Mitterrand francia köztársasági elnök újévi üdvözletében arra az esetre, ha Szaddám Huszein kivonja csapatait Kuvaitból. Határozottan leszögezte azonban: ha ez nem következik be, Franciaország kész részt venni hadműveletekben Kuvait szabadságának visszaállítására. Jichak Samir izraeli kormányfő kedden meglehetősen hűvösen reagált Jacques Poos luxemburgi külügyminiszter javaslatára, hogy az Európai Közösség képviselőinek Irakkal folytatandó esetleges tárgyalásain meg lehetne vitatni az összes közel-keleti problémát, köztük az arab—izraeli konfliktust. Nem volt hajlandó egyértelműen állást foglalni a felvetésről, mondván, hogy a luxemburgi miniszter előzetesennem konzultált Tel-Avivval. Az év fordulóját megelőző hosszú hétvégén látott napvilágot egyébként az a Bush-interjú, amelyet az elnök a Time hetilap szerkesztőinek adott. Mint azt washingtoni tudósítónk, Serény Péter jelentette, ennek figyelemreméltó újdonsága az volt, hogy az elnök — az Egyesült Államok igen határozott elvi álláspontjának fenntartása mellett — azt mondta: az az érzése, hogy Szaddám Huszein ki fog vonulni Kuvaitból. Egyes arab vezetők ezzel ellentétes véleményével vitatkozva Bush kijelentette: „Azt gondolom, hogy bárki, aki már megvívott egy háborút, ha egyszer felismeri, micsoda erővel néz farkasszemét, kénytelen lesz valami utat-módot keresni, hogy ne kelljen egy újabb háborút megvívnia.” Az amerikai elnök ehhez azonban nyomban hozzátette: „De én el vagyok tökélve, hogy meg fogom tenni, és köteles is vagyok megtenni mindazt, amire az ENSZ határozatai felszólítanak. Ez vonatkozik minden hüvelyknyi területre is: nincs engedmény.” Ugyanakkor az ENSZ-ultimátumban jelzett január 15-i határidő közeledtével az újévi amerikai lapok egybehangzóan olyan, kormánytisztviselőktől származó értesüléseket közölnek, hogy mind amerikai, mind iraki részről tapogatózás folyik, nem lehetne-e nyélbe ütni Baker külügyminiszter és az iraki vezetés között egy találkozót, amikor az előbbi a közeli napokban a térség más fővárosaiban konzultál. (Baker még karácsony előtt lemondott arról az amerikai feltételről, hogy előbb az iraki külügyminiszter jöjjön Washingtonba.) A The Washington Post idéz egy kormánytisztviselőt, aki szerint a diplomáciai holtponton még át lehet lendülni. Ez még nem a lerohanás. Tíz mérföldes amerikai futóedzés a sivatagban. (Pekingi tudósítónktól.) Az immár elmaradhatatlan reformpolitika ellenére bízvást megállapítható, hogy a Tienanmen téri vérontást követően felülkerekedett konzervatív erők győzelmével végződött a Kínai KP központi bizottságának plénuma, amely vasárnap elfogadta az idén kezdődő nyolcadik ötéves terv és a tízéves fejlesztési program irányelveit. A szakemberek által sürgetett gyorsítás helyett a gazdasági reform óvatos elmélyítése, gondosan összehangolt, fokozatos megvalósítása mellett foglalt állást a párt vezető testülete, mégpedig oly módon, hogy az ár- és bérrendszerre is kiterjedő reformot szorosan összekötötte az átfogó szabályozás és ellenőrzés rendszerének kiépítésével, s alárendelte a stabilitás, az egység követelményének. A reform ütemével, a helyi önállóságot korlátozó újraközpontosítással kapcsolatos vitákat tanúsítja a tanácskozás többszöri elhalasztása, valamint az a tény is, hogy másfél év múltán sem választottak új tagokat a politikai bizottságból eltávozott reformerek helyére, sőt a Csao Ce-jang volt főtitkár ellen indított pártvizsgálatot sem zárták le. Az ülésről kiadott közlemény világossá teszi, hogy Kína nem lép a kelet-európai és a szovjetunióbeli átalakulás útjára, kitart a kínai jellegzetességű szocializmus építése, a népi demokratikus diktatúra, a kommunista párt vezető szerepe, a marxizmus-leninizmus és a Mao Ce-tung eszméi mellett. A plénum határozott harcot hirdetett a burzsoá liberalizmus mellett (miközben már az Albán Munkapárt is lemondott alkotmányosan garantált vezető szerepéről). A plénum megítélése szerint a Teng Hsziao-ping által kezdeményezett reform és nyitás első évtizede szilárd alapot teremtett a kilencvenes évek fejlesztési programjához, amely 1980-hoz képest a nemzeti össztermék megnégyszerezését tűzi ki célul. (Az előző tíz évben a GNP megduplázódott.) Az öt- és tízéves fejlesztési program részletes kidolgozását a konzervatív Li Peng vezette kormány hatáskörébe utalta a központi bizottság. A kompromisszumos elemeket is tartalmazó, de egészében általánosságokban mozgó, jelszószerű irányelvek valóságos értékét végeredményben az minősíti majd, hogy miként ültetik át őket a gyakorlatba. Egy bizonyos: a közlemény szerint ebben az évben is folytatódik a reformfékező gazdasági kiigazítás takarékos szigorpolitikája. A független külpolitikát folytató Kína szembehelyezkedik az erőpolitikával és a hegemonizmussal, a békés egymás mellett élés öt elve alapján fejleszti államközi kapcsolatait — hangsúlyozza a KB határozata, amely a gazdasági fejlesztéssel párhuzamosan a hadsereg gyorsított modernizálását is szükségesnek tartja. Bócz Sándor •Mi*ipon?*Yofi • Kínai KP: Szemben az árral Újévi háború Súlyos harcok folynak vasárnap dél óta a Szomáliai főváros, Mogadishu több részén, elsősorban az elnöki palota körül. Az összecsapások, amelyekről azóta is ellentmondó híradások érkeznek, a kormányerők és az Egyesített Szomália Kongresszusa (USC) elnevezésű szervezet fegyveresei között robbantak ki. Az USC egyik tagja Nairobiban az AFP francia hírügynökségnek azt mondta, hogy fegyvereseik ellenőrzésük alatt tartják a főváros nagy részét. Szidd Barré Szomáliai elnök a főváros repülőterének közeléből, egy bunkerből irányítja a kormánycsapatok hadmozdulatait a felkelőkkel szemben. Ezt egy, a helyszínen tartózkodó olasz diplomata mondta el keddre virradóra a RAI 2 olasz tévének. A diplomata értesülése ellentmond azoknak a korábbi jelentéseknek, amelyek szerint Sziád Barré a repülőtéren tartózkodik, menekülési lehetőségre várva. A harcok áldozatainak pontos száma egyelőre nem ismert. Az olasz rádió beszá- Szomáliában mólója szerint több száz ember vesztette életét a harcokban. A helyzet meglehetősen áttekinthetetlen. Az elnöki palota romokban áll, miután a lázadók nehézfegyverrel támadták az épületet. A felkelők ellenőrzésük alatt tartják az állami rádiót és a tévét. (MTI) NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1991. január 2., szerda Tokió kompromisszumra hajlik a kurili szigetvitában A japán kormány egyelőre csak két szigetet fog visszakövetelni a Szovjetuniótól, hogy lehetővé tegye a két ország megegyezését — közölték japán kormányforrások. A japán kormánypolitika jelentős fordulatának tekintik ezt a hivatalosan még be nem jelentett változást, amely azonban nem jelenti azt, hogy Tokió végleg lemondott volna a Kunasiri és Etorofu szigetről. Ám azzal, hogy egyelőre csak a Hokkaido közeli Habomai és Sikotan szigeteket szeretné visszakapni, Tokió elfogadhatóbb megoldást teremt Mihail Gorbacsov számára a területi vita rendezésére. A kormány illetékesének közlése szerint a javaslatot részletesen a január vége felé tartandó külügyminiszteri tanácskozáson vitatnák meg. Japán akkor felajánlaná Moszkvának a szélesebb körű gazdasági és pénzügyi együttműködést is. Megfigyelők szerint a rugalmasabb japán magatartást Eduard Sevardnadze váratlan lemondása váltotta ki, és öszszefüggésben áll azzal is, hogy Tokióban megjósolhatatlannak tartják a gorbacsovi vezetés jövőjét. Márpedig Japán érdekében áll, hogy még Mihail Gorbacsov idejében találjanak megoldást a területi vitára. Tokió számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a baltikumi és más köztársaságbeli szeparatista mozgalmak felerősödésétől tartva Moszkva nem fogadhatja el a négy sziget visszaadására vonatkozó japán kérést. Moszkvának tekintettel kell lennie a kérdéses területek fölött közvetlen irányítást gyakorló orosz föderációra, amely viszont hallani sem akar a szigetek azonnali viszszaadásáról. A japánok úgy vélik, hogy az említett két szigetről könynyebb lenne a Szovjetuniónak lemondania, hiszen erre már 1956-ban ígéretet tett egy közös nyilatkozatban. Ami a másik két szigetet illeti, azok ügyét a századfordulóig lehetne rendezni, mégpedig szovjet szakértők javaslata alapján úgy, hogy valamiféle közös japán—szovjet közigazgatást vezetnének be. Mihail Gorbacsov egyébként az Aszahi Simbun című lapnak nyilatkozva hangsúlyozta a szovjet—japán békeszerződés aláírásának szükségességét. A szovjet elnök szerint nem a Kuril-szigetek miatti vita akadályozta a kétoldalú kapcsolatok normális fejlődését, hanem a hidegháború, amely elidegenítette és eltávolította egymástól a Szovjetuniót és Japánt. Gorbacsov egyben azon reményének adott hangot, hogy áprilisban esedékes tokiói látogatása idején az öszszes probléma terítékre kerül a japán vezetőkkel folytatott tárgyalásain. (MTI) Szovjet szökevények, NDK-fegyverek 145 szovjet katona dezertált idén a Németországban állomásozó szovjet hadseregcsoport egységeiből — jelentette az Izvesztyija. Anatolij Korotkov, a szovjet katonai főügyészség vizsgálati főosztályának vezetője az Izvesztyijának megerősítette, hogy november végén megszökött az egyik ezredparancsnok családtagjaival és egyik beosztottjával együtt. Kolesznyikov alezredes egy légvédelmi rakétát, egy távirányítható rakétát és három, a legkorszerűbb szovjet harckocsihoz rendszeresített lőszert is magával vitt. Minden ellenőrzés nélkül, eredeti értékük alig negyedéért árusították ki az NDK néphadseregének készleteit — írja a Pravda a Der Spiegelben megjelent adatokra hivatkozva. A Pravda szerint a Der Spiegel cikke magyarázatot szolgáltat arra is, miért jelent meg a német piacokon oly sok szovjet gyártmányú fegyver, amelynek kiárusításával a szovjet nyugati hadseregcsoportot vádolták, teljesen alaptalanul. (MTI) • Január 1-jétől csak azok a bolgár, lengyel és román állampolgárok kaphatnak turistavízumot Svájcba, akik meghívólevéllel rendelkeznek — jelentette be vasárnap Bernben az igazságügyi és rendőrminisztérium szóvivője. Az intézkedéssel azt kívánják megakadályozni, hogy növekedjen a menedékjogot kérők, illetve az illegális munkavállalók száma. (AFP) • Egy ismeretlen tettes szilveszter napján agyonlőtte a korzikai Soveria település szocialista párti polgármesterét. Paul Mariani a tizenötödik korzikai politikai és közéleti személyiség volt, akit tavaly mindeddig ismeretlen merénylők gyilkoltak meg. Argentínában szabadon elengedték a volt katonai junta vezetőit, köztük két egykori elnököt és számos tábornokot. Carrlos Menem elnök szombaton részesítette őket a közkegyelemben. Az 1976 és 1983 között hatalmon volt junta tagjait az emberi jogok elleni bűncselekmények elkövetéséért börtönözték be öt évvel ezelőtt, egyebek között 38 ezer ember eltüntetésével, megtorló akció és kínzások elrendelésével vádolták őket. (TASZSZ) Mihez kezd Sevardnadze és Bakutyin? Mihail Gorbacsov szovjet elnök közölte: kívánatosnak tartaná, hogy Eduard Sevardnadze továbbra is tevékeny részt vegyen az átalakítás továbbvitelében. Gorbacsov az Aszahi Simbun című japán lapban vasárnap megjelent nyilatkozatában azt is közölte, hogy soha nem voltak komolyabb politikai nézeteltérései Sevardnadzéval, s bízik benne, hogy a lemondott külügyminiszter a jövőben is segíteni fogja reformprogramját. Eduard Sevardnadze legalább egy éve fontolgatta lemondását a külügyminiszteri posztról, mert úgy érezte, hogy lemorzsolódik a támogatás külpolitikája iránt, írta vasárnap a The Sunday Times című londoni lap a másfél hete lemondott szovjet külügyminiszter egyik legközelebbi tanácsadójára, Tejmuraz Sztyepanovra, a minisztérium egyik főosztályvezetőjére hivatkozva. Sevardnadze október óta végképp nem tartotta önmagát Gorbacsov bizalmas munkatársának, mert úgy vélte, hogy a szovjet elnök immár nem támogatja tökéletesen az új politikai gondolkodást a kelet- nyugati kapcsolatokban, mondta Sztyepanov. Sevardnadze reménytelennek ítélte tulajdon helyzetét, mert a katonák és más konzervatív tényezők akadályozták politikáját, tette hozzá Sevardnadze munkatársa. A volt szovjet külügyminiszter néhány órával lemondása előtt megosztotta elhatározását közeli kollégáival, és szót ejtett arról az aggodalmáról is, hogy az ország a diktatúra felé halad. „Nem tudtuk megváltoztatni elhatározását” — mondta Sztyepanov. „Nem akartam távozni” — ezzel a szalagcímmel közöl terjedelmes interjút Vagyim Bakatyin közelmúltban leváltott szovjet belügyminiszterrel vasárnapi számában a Komszomolszkaja Pravda. Bakatyin szerint a leváltásánál Gorbacsovnak — bizonyos nyomásnak engedve — a „két rossz közül a kisebbiket” kellett választania, s így „meghagyta csapatában”, a most végnapjait élő tanácsadói testületében. A volt belügyminiszter a parlamentben azért kérte a képviselőket az elnök döntésének támogatására, mert nem akart felesleges feszültséget kelteni, s ezért nem is mondott beszédet leváltása kapcsán. Mindamellett nem akart önként lemondani, azt a látszatot kelteni, hogy más munkakörbe kívánkozik. Bakutyin szavai szerint Gorbacsov dönt majd arról, milyen beosztás vár rá a jövőben, denem fogad el bármilyen ajánlatot. Az ország jelenlegi helyzetét jellemezve úgy fogalmazott, hogy megkezdődött az SZKP reneszánsza, vagy úgymond a párt tekintélyének vagy legalábbis aktivitásának növekedése. Oleg Bogomolov professzor egy vasárnapi sajtóinterjúban azt a véleményét fejtette ki, hogy a polgárháborút a Szovjetunióban és a tömeges elvándorlást az országból csak a gorbacsovi politikai irányzat alapvető módosításával lehet elkerülni. Moszkvának ki kell javítania az elmúlt évek hibáit, és mihamarabb demokráciát és piacgazdálkodást kell az országban bevezetni. A Gorbacsov egyik tanácsadójának számító Bogomolov szerint az elkövetkezendő három-négy hónapban eldől a szovjet elnök sorsa. (MTI) Moldova kapitulált, Jakutia győzött Gyakorlatilag kapitulált Moszkva követelései előtt a moldovai parlament, miután vasárnapi ülésén összességében elfogadta Mihail Gorbacsov december 22-én kelt elnöki rendeletét, amely ultimátumszerűen tíznapos határidőt szabott a köztársasági törvények és rendeletek megváltoztatására. Oroszország partnernek tekinti Jakutiát, s szövetségi szerződést kíván aláírni a szuverenitását deklarált, de mindeddig csak korlátozott autonómiával bíró köztársasággal. A jakut kormánynak joga lesz belátása szerint rendelkeznie természeti kincsei felett, növelni az itt élő emberek életszínvonalát. Ezt Borisz Jelcin oroszországi parlamenti elnök jelentette be Jakutszkban.