Népszabadság, 1991. február (49. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 27. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról.) na az Iránban leszállt iraki re­pülőgépek felszállását. Egyes értesülések szerint már mint­egy 200 iraki katonai és pol­gári repülőgép szállt le Irán­ban. Bagdad állítólag így akar­ja épségben megóvni ezeket a gépeket. Teherán már az első iraki gépek érkezésekor beje­lentette, hogy a háború befe­jezéséig lefoglalja a területén landoló külföldi repülőgépeket. Az iráni bejelentés ellenére tartják magukat azok a hírek, hogy Teherán és Bagdad tit­kos megállapodást kötött. A Londonban megjelenő katonai szaklap, a Jane’s Defence Weekly legutóbbi számában több forrásra is hivatkozva ar­ról írt, hogy a szóban forgó gépek rendszeresen közleked­nek a két ország között. Egyiptom­i-szaúdi felhívás Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és Fahd szaúdi uralkodó szerdán felszólította az iraki elnököt, hogy vonja ki csapa­tait Kuvaitból. Mubarak egy nappal azt követően tett vil­lámlátogatást Hijádban, hogy az amerikai és a szovjet kül­ügyminiszter közös nyilatko­zatban foglalt álást az öböl­beli eseményekkel kapcsolat­ban. A szaúdi uralkodó újság­íróknak hangsúlyozta, hogy az iraki elnöknek kell viselnie a következményeket a háború folytatódásáért. Szaúd-Arábia és Egyiptom a két legfonto­sabb arab ország az Egyesült Államok vezette Irak-ellenes koalícióban. Irak stockholmi ügyvivője szerdán Bagdad számára elfo­gadhatatlannak nevezte az amerikai—szovjet közös nyi­latkozatot. A­z ügyvivő hang­súlyozta, hogy csupán saját vé­leményét ismerteti, de leszö­gezte: „Ha bárkinek is ki kell vonulnia, akkor a kivonulás­ban annak is szerepelnie kell, hogy Izrael távozik a meg­szállt területekről.” Az iraki diplomata azt is megismételte, hogy országa „nem fog a nyo­másnak engedni”. London a nyilatkozatról Szerda este brit kormányta­gok is igyekeztek hangsúlyoz­ni, hogy a szovjet—amerikai nyilatkozat nem jelent semmi­féle politikai változást a szö­vetségesek részéről. Tom King védelmi miniszter tévényilat­kozatában leszögezte: — Nem elegendő, ha Irak kivonul Ku­­vaitból, ám az iraki—kuvaiti határról továbbra is fenyege­­tőleg lép föl. Biztosítani kell, hogyha kivonul, akkor kint is maradjon. A brit miniszterelnök úgy vélte, hogy a szerdai szovjet— amerikai külügyminiszteri nyilatkozat nyomán nem ke­letkezett semmiféle remény tűzszünetre. — A két külügy­miniszter csak más szavakkal megismételte a Biztonsági Ta­­nács feltételeit, de mondandó­jukban nem volt semmi új — állította John Major. Francia álláspont Roland Dumas francia kül­ügyminiszter üdvözölte azt, hogy az Egyesült Államok hajlandó „a francia álláspont­hoz közel ál­ló” megoldást elfo­gadni az öböl-válság rende­zésére. A miniszter csütörtö­­ k Megadni tudni kell Az amerikai légierő arab és angol nyelvű röplapok millióit kezdte leszórni az iraki állásokba. A felhívás azt tudatja az iraki kato­nákkal, miképp jelezzék a szövetséges egységeknek, ha meg akarják adni magu­kat. Az útmutatás szerint mindazoknak, akiknek ele­gük van a háborúból, pus­kájukat a bal vállukra kell akasztaniuk, csővel le­felé, s a felhívást tartal­mazó papírdarabot vagy más fehér anyagot kell len­getniük felemelt jobb ke­zükkel. Az amerikaiakat ezzel egyidejűleg megta­nítják arra, hogyan mond­ják arabul­ fel a kezekkel, dobja el a fegyvert.­­Reu­ter­­kön a képviselőház külügyi bizottságát tájékoztatta zárt ülésen a válság fejleményei­ről, a francia diplomácia el­képzeléseiről, s ezt követően adott rövid nyilatkozatot az újságíróknak. A nemzetgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását kö­veteli a gaulle-ista RPR és a Francia Kommunista Párt is, az öböl-háború feletti parla­menti felügyelet megteremté­sére, a választott testület rend­szeres tájékoztatására. A jobb- és a baloldali ellenzék egy­aránt azt sürgeti, hogy a kor­mány adjon tájékoztatást a hadműveletek céljáról, azok alakulásáról, a francia diplo­mácia akcióiról. Izrael résit venne... Izrael katonailag szívesen részt venne az Irak-ellenes szövetségben. „Keressük an­nak útját-módját, hogy ez a koalíció vezetőjével, az Egye­sült Államokkal egyeztetve történjen meg. Arra törek­szünk, hogy részt vehessünk a koalícióban” — közölte Jichak Samir, Izrael miniszterelnöke a Die Welt című bonni napi­lap csütörtöki számában meg­jelent interjúban. Samir ugyanakkor elismerte, hogy Izrael törekvése problemati­kus, mert szétbomlaszthatja az Irak-ellenes szövetséget. Samir szerint a háború be­fejezése után rendezni kell ugyan a problémákat, az arab —izraeli konfliktust is meg kell oldani, de erre az arab tábor „szélsőséges erői” — amelyekhez Samir a PFSZ mellett Asszad szíriai elnököt is hozzásorolja — „nem alkal­masak”. Dávid Levi izraeli külügy­miniszter szerint az Irak-elle­­nes koalíciónak feltétlenül el kell érnie, hogy Szaddám Hu­szein ne maradhasson hatal­mon, mert még veresége ese­tén is képes lenne újabb pro­vokációkra. A miniszter ismét elutasította, hogy a harcok befejeztével bármiféle nem­zetközi konferencián vitassák meg a közel-keleti válságot, és megismételte, hogy Izrael kizárólag az arab államokkal folytatott közvetlen tárgyalá­sokra lenne hajlandó. (MTI) Irak új támadásra készül NÉPSZABADSÁG - ÖBÖL-HÁBORÚ 1991. február 1., péntek Németország nagyobb szerepet vállalna (Berlini tudósítónktól.) Az újraegyesített Németor­szág megnövekedett világpoli­tikai súlyának megfelelő fele­lősséget kíván vállalni az öböl-háborúban, és általában is a nemzetközi porondon. Arra készül, hogy a jövőben maga is konkrét lépésekkel járul­hasson hozzá a világ békéjé­nek és stabilitásának biztosí­tásához. Ez a fő üzenete Helmut Kohl kancellár a bonni Bun­destagban elhangzott kor­mánynyilatkozatának, amely­re óhatatlanul árnyékot ve­tett a tény, hogy az Öböl-há­ború kezdete óta a német kül­politika nem jelentéktelen te­kintélyvesztést volt­­kénytelen elkönyvelni. Megjegyzendő, hogy máris bírálják Genscher külügyminisztert: a keresz­tény pártok köreiben az ő nyakába próbálják varrni a kormány határozatlanságát. Ha Irak megtámadja Tö­rökországot, Németország ka­tonailag is NATO-ben­ szövet­ségese oldalára áll — szögez­te le Kohl, aki egyúttal meg­erősítette, hogy Bonn feltétel nélkül szolidaritást vállal Iz­raellel és az Egyesült Álla­mok vezette Irak-ellenes koa­lícióval, s minden tőle telhe­tő támogatást megad nekik. Az Öböl-háborúval kapcsola­tos nagyobb német tehervál­lalásról már kedden értesül­hetett a világ, arról tehát, hogy Bonn újabb 5,5 milliárd dollárral járul hozzá az ame­rikai háborús költségekhez az első negyedévben, Törökor­szágba pedig — a már ko­rábban odatelepített Alpha­­kötelék védelmére — további 600 német katonát, valamint Roland és Hawk típusú raké­taelhárító rakétarendszereket küld. Arról is döntés szüle­tett, hogy Izraelnek Tel-Aviv kívánságainak megfelelő had­felszereléseket és anyagokat adnak. Patriot és Hawk ra­kétákról, különleges vegyvé­delmi páncélosokról van egye­bek között szó milliárdos nagyságrendben, a részletek­ről állítólag már be is feje­ződtek a megbeszélések. Né­met katonák azonban nem kí­sérik el Izraelbe a külde­ményt. Bonn — mondta Kohl — ezeket a lépéseket nem azért teszi, hogy egyszer és mindenkorra letudja a hábo­rút, és kivédje a külföldi bí­rálatokat. Szükség esetén to­vábbi jelentős teherviselésre hajlandó. A kancellár, úgy látszik, elérkezettnek látta az időt, hogy lenyelesse a németekkel az adóemelés keserű piruláját. Szavaiból kitűnt, hogy a há­borús költségek növekedése és Németország kelet-európai tá­mogatási készsége miatt emel­ni kell az adókat, a kérdés csak az, hogy mikor. A parlamenti vitában csü­törtökön ismét nyilvánvalóvá váltak a­­kormánykoalíció és a fő ellenzéki erő, az SPD kö­zötti ellentéteik, ám az öböl­háború és a baltikumi esemé­nyek veszélyeinek fényében Hans Jochen Vogel, a szociál­demokraták vezére együttmű­ködést ajánlott fel a kormány­nak. Az egyébként igencsak éles nyelvű Vogel ezúttal fel­tűnően megválogatta szavait, s bár a német katonák török­­országi jelenlétét politikailag hibás döntésnek minősítette és a koalícióval ellentétben tűz­szünet kezdeményezését szor­galmazta az öböl-háborúban, a hangsúlyt a koalícióval való együttműködésre helyezte. En­nél is szembeötlőbb volt azon­ban, hogy noha adóügyben szószegéssel vádolta Kohl ka­binetjét, jelezte: az SPD „tár­sadalmilag igazságos” adó­emelésekkel egyetértene. Léderer Pál A Bundeswehr Hawk légel­hárító rendszeréből is küldenek Tö­rökországba. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Besszmertnih: A XXI. század legyen egy más világközösség évszázada A hadászati támadóf­egy­­verek csökkentésének új idő­szakában nagyobb figyelmet kell fordítani a Szovjetunió közvetlen közelében fekvő or­szágokhoz fűződő kapcsola­tokra, anélkül, hogy lebecsül­nénk az Egyesült Államokkal és más nagyhatalmakkal való kapcsolatokat — jelentette ki Alekszandr Besszmertnih. A ■ ■­vjet külügyminiszter még­­Washingtonban adott interjút a Pravda és a TASZ­SZ hír­ügynökség tudósítóinak. In­terjúja csütörtökön jelent meg. Szélesíteni kell a jószom­szédi kapcsolatok körét, a hangsúlyt a gazdasági, a szo­ciális és a kulturális felada­tok megoldására helyezve —­­mondta a miniszter. Arra a többször is hallható vélemény­re reagálva, amely szerint a Szovjetunió számára a belső gondok miatt nehezebbé vált tevőleges külpolitika folytatá­sa, Besszmertnih hangsúlyoz­ta, hogy meg kell őrizni a szovjet külpolitika mostani ak­tivitását, dinamizmusát. Besszmertnih részletesebben foglalkozott a baltikumi ese­ményekkel, s elmondta, hogy washingtoni megbeszélésein komoly formában szerepelt ez a kérdéskör is. Úgy ítélte meg, hogy Nyugaton nem pontosan értik a helyzetet. — Arról volt szó — fejte­gette —, hogy a Nyugat jelez­ni akarta, elégedetlen a balti­kumi események alakulásá­val. Óvakodni kell azonban az érzelmi alapon történő véle­ménynyilvánítástól, s az oko­kat kell feltárni. Kapcsolata­ink elért szintje megengedi, hogy bármilyen témáról be­széljünk — mondotta. A szovjet—amerikai viszony távlatairól szólva hangsúlyoz­ta, hogy az Egyesült Államok­nak, a világ sorsára meghatá­rozó módon ható szuperhata­lomnak kétségtelenül központi helyet kell elfoglalnia a szov­jet külpolitikában, de nem szoríthat háttérbe másokat.­­ A Szovjetunió az Egyesült Államokkal és a Nyugattal általában már a kapcsolatok olyan szintjéig jutott, amely garancia e kapcsolatok minő­ségi megváltozására, lehetővé téve, hogy a XXI. évszázad egy egészen más világközösség év­százada legyen — mondta Alekszandr Besszmertnih. Az amerikai—szovjet csúcs elha­lasztása szerinte semmiféle válságot sem jelez, a meglévő technikai problémák a START- szerződés elkészítésében két­­három hét alatt megoldhatók. Amerikai elismerés Magyarország, Lengyelor­szág, Csehszlovákia elismerést és támogatást érdemel, hiszen többszörös terhet viselnek: az elmúlt másfél év hazai politi­kai és gazdasági átalakításá­nak gondjai mellett meg kell birkózniuk az olajválság, az öböl-háború következményei­vel is, jelentette ki az MTI tudósítójának a Fehér Ház helyettes szóvivője. Roman Popaciuk hangoztat­ta: az amerikai kormány tudja, milyen belső és külső terhek nehezednek ezekre az orszá­gokra éppen a jelenlegi idő­szakban. A kérdésre, milyen lehetőséget lát Washington e három országnak az iraki há­borúból eredő veszteségei csök­kentésére, a fehér házi szóvivő kijelentette, hogy elsősorban multilaterális támogatásról le­het szó, amelyet a­­kelet-euró­pai akcióikat összehangoló 24 nyugati állam, illetve az Öböl­­országok koordinációs tanácsa kezdeményezhet. (MTI) ÚLJ JüSMJ'sUÚKihiJÚJLit Miért borult a forgatókönyv? Csütörtök este az elmúlt huszonnégy óra eseményeiről és általában a harci cselek­ményeknek a sokak által elő­re jelzett forgatókönyvtől né­mileg eltérő menetéről beszél­gettünk katonai szakértőnk­kel. — Úgy tűnik, hogy nem kevés specialista osztja Francois Heis­­bourg véleményét, akinek nézeteit csütörtöki számunkban ismertet­tük. A londoni Hadászati Tanul­mányok Nemzetközi Intézetének igazgatója megszellőztette elkép­zelését Kuvait felszabadításáról. Szerinte ezt úgy lehetne leghatá­sosabban elérni, ha a szövetsége­sek előbb Bagdad irányába indí­tanának erős rohamot. Mit szól ön ehhez? — Az elképzelés mögött az a vélemény húzódik meg, hogy változást kell vinni a harci cselekmények elhúzódó folya­matába, és valamiféle megle­petésre lenne szükség. Heis­­bourg elképzelése első pilla­natra jól hangzik, mégis azt kell mondani, hogy pusztán katonai szempontból nézve is irreális és a szövetséges erőik­re nézve rendkívül veszélyes. A szövetséges szárazföldi erők létszáma a tengerészgyalog­sággal együtt most mintegy 600 ezer fő. Ha ezt megoszt­ják, akkor nem áll majd ele­gendő erő rendelkezésre a Bászra környékén levő hadá­szati második lépcső és a Bagdad környékén csoportosí­tott számottevő hadászati tar­talék likvidálására. Ehhez a szövetséges csoportosítás nem elég erős, és utánpótlási ne­hézségek is akadályoznák a terv végrehajtását. Egy olyan elképzelés, amelynek célpont­ja Bagdad, csak akkor lenne realizálható, ha egyidejűleg Jordánián keresztül megin­dulna az izraeli szárazföldi erő is. Ez azonban politikai szempontból képtelenség: a szövetségesek, az Egyesült Ál­lamok alapvető célja épp Iz­rael távol tartása a harci cse­lekményektől. Idetartozik az is, hogy az ENSZ-erők man­dátuma nem Bagdad elfogla­lására, hanem Kuvait felsza­badítására szól.­­ A meglepetésszerű iraki táma­dás és annak lassú felszámolása olyan kombinációkra adhat alkal­mat, hogy minden eddigi előrejel­zéssel ellentétben, esetleg igenis számítani lehet ennél nagyobb erejű iraki ellencsapásra.­­ Ezek nem egészen új vé­lekedések. Kezdettől fogva ta­lálkozni lehetett olyan kombi­nációkkal, hogy ha felsorakoz­nak az erők, akkor Irak támad majd először.­ Amikor ezek a jóslások először elhangzottak, még lehetett is bizonyos rea­litása annak, hogy az iraki lé­gierő és az iraki rakéták csa­pása megelőz egy szárazföldi támadó hadműveletet. A leg­utóbbinál lényegesen nagyobb szabású iraki támadás azon­ban ma olyan nehezen elkép­zelhető, hogy én kizárom a le­hetőségét. A szövetségeseknek nem egyszerűen Légi fölényük van, hanem ők a légtér urai, s ugyanez vonatkozik a ten­geri térségre is. Az ilyen tá­madásokhoz szükséges erőfö­lényt iraki részről nem tudják kialakítani. Rendelkezésre ál­ló szárazföldi csoportosítások létszáma 300-350 ezer fő, alig több mint fele a szövetséges erőknek. Arról nem beszélve, hogy ha egy iraki csapáshoz a Bászra környéki csoportosítás erőit vennék igénybe, akkor ezt a szövetségesek repülőgé­pei, felderítő műholdjai észlel­nék és légicsapásokkal már menetben szétvernék a felvo­nuló iraki erőt. Vagyis én nem tartok ettől­ ezt vagy kizárt­nak, vagy Szaddám szempont­jából öngyilkos jellegű lépés­nek tartom. — Miért jósolta mindenki — s várták maguk az irakiak is — a háború első napjaiban a küszöbön­­álló szárazföldi támadást Kuvait felszabadítására? — Az első napokat követő­en mindenki túlértékelte a hadászati célokra mért légi­­csapások jelentőségét, holott azok eredményét igazában ne­héz értékelni. Az akkori érté­kelést olyan tényezők is iga­zolni látszottak, mint az iraki légvédelmi rendszer működés­­képtelensége s a légierő csődje. A háború tizedik napja körül számos adat szivárgott ki ar­ról­, hogy a szárazföldi csapa­tok elfoglalták megindulási körleteiket. Ezek az adatok a cenzúra ellenére is eljutottak az elemzőkhöz.­­ Vagy lehet, hogy a cenzúrát irányítók szándékának megfele­lően? — Ezt sem lehet kizárni. Vajda Péter Ókori műemlékek veszélyben Az emberiség kulturális örökségeként számon tar­tott több ezer éves történel­mi emlékek pusztulhatnak el Irakban az Öböl-háború következtében — figyel­meztet az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezete, az UNESCO. Iraki adatok szerint a szövetséges légierő támadá­sai nyomán máris súlyos károkat szenvedett Ninivé­­ben a Szent Tamás temp­lom, és légitámadások ér­ték Kerbelát és Nadzsafot, a síiták szent helyeit. Nadzsafban található a síi­ták által Mohammed utód­jaként tisztelt Ali kalifa sírja, és 1956-ban itt talált menedéket Khomeini aja­­tollah is. Kerbala pedig arról nevezetes, hogy 680- ban itt halt meg harc köz­ben a kalifa fia, Moham­med unokája, Husszein. Mindkét város a történel­mi metropolisz, Babilon közvetlen közelében fek­szik. Veszélyben van az ókori kincseket őrző Bagdadi Mú­zeum is, amelyben a Bri­tish Museum és a philadel­phiai múzeum mellett a legértékesebb keleti mű­kincsgyűjteményt őrzik. Jean-Louis Huot francia orientalista, aki részt vett számos iraki ásatásnál, úgy véli, hogy körülbelül tíz ókori és iszlám régészeti lelőhelyet fenyeget pusztu­lás a mostani háborúban. Elmondása szerint veszély­ben van a sumérok városa, Ur, amely a mai Irak déli részén, Bászra közelében fekszik. A műemlékek köz­vetlenül egy katonai repü­lőtér mellett találhatók. Bizonytalan a sorsa a IX. századból fennmaradt sza­­marrai mecset spirál alakú minaretjének, a Tigris ke­­leti partján fekvő, Ktészi­­phóni hellén kori palota maradványainak, amelynek közelében vegyi fegyverek előállítására szolgáló üzem épült. Ugyanez vonatkozik a Moszultól délnyugatra fek­vő Hatra erődjének romjai­ra, amelyeket 1985-ben vett fel az UNESCO a világ kulturális örökségét tartal­mazó listájára. (MTI—Pa­noráma). 1 . Eljentor Jork­imes Várakozások Az amerikai sajtó változatlanul élénken kommentálja a James Baker amerikai és Alekszandr Besszmertnih szovjet külügymi­niszter tárgyalásairól kiadott köz­leményt. A nyilatkozat a háború utáni közel-keleti rendezésről olyan várakozásokat kelthet, ame­lyek nem teljesülnek — írta csü­törtökön a The New York Times. A lap szerint a palesztinok lelkes reagálása az Izrael el­leni iraki rakétatámadásokra nem mutat arra, hogy a hábo­rú után nagy lehetőségek len­nének a térség békéjére. Az újság egyúttal megerősítette a korábbi értesüléseket, hogy a közlemény szovjet—amerikai kompromisszum,­­kiegyensú­lyozott alku terméke volt. Moszkva nem bírálta tovább az Irak elleni amerikai had­viselés mértékét és szilárd tagja maradt a koalíciónak. Viszonzásul Washington amint Bush elnök keddi beszé­de mutatta , visszafogta a bírálatot a Szovjetunió balti politikája ellen. (MTI)

Next