Népszabadság, 1991. március (49. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-12 / 60. szám
6 NÉPSZABADSÁG - GAZDASÁG 1991. március 12., kedd Egyesült európai mezőgazdaság Egyre több európai ország ismeri föl, mekkora kár éri, ha kimarad az Európai Közösség által létrehozni kívánt szabadpiacból. Portugália és Spanyolország fél évtizede ezért csatlakozott a Közösséghez, Ausztria és Norvégia is ezért kacsingat Brüsszel felé. A nyár közepére kidolgozzák azt a megállapodást, amelyet az EK és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) tagországainak kellene aláírniuk, létrehozva ezzel szinte Európa egészén egy egységes szabadkereskedelmi területet. Lengyelország, Csehszlovákia és hazánk külön-külön tárgyalnak az EFTA-val a csatlakozás módozatairól. A három volt KGST-tagország közelebbről még nem körvonalazott, de előremutatónak ígérkező együttműködésében állapodott meg egy hónapja Visegrádon. Világosan kivehetővé válik az európai egyesülési folyamat iránya, amely még mindig csak része a nagyobb egésznek. Észak-Amerikában és az ázsiai térségben is szabadkereskedelmi megállapodásokat készítenek elő. Az Általános Tarifa- és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT megalapítása óta az immár nyolcadik kereskedelempolitikai tárgyalássorozat, az 1986-ban kezdődött úgynevezett uruguayi forduló azonban nem is annyira botrányos, mint inkább aggodalomra okot adó módon szakadt meg tavaly decemberben. A mezőgazdasági szubvenciókon túl számos más vitás kérdés is akadályozta a megegyezést, így a szellemi termékek védelme, a szolgáltatások, a textiltermékek kérdésköre is. Az azonban mind a 107 részt vevő ország képviselője számára világos volt, hogy az agrárkérdések rendezése szerencsés kimenetelhez vezette volna a tárgyalásokat, öt évvel ezelőtt, az uruguayi GATT-forduló előestéjén, 1986 augusztusában összefogtak azok az országok, amelyek gazdasága számára a mezőgazdasági termékek kivitele életfontosságú. Az ausztráliai Cairns városáról, a megállapodás színhelyéről elnevezett csoport tagjai: Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, Argentína, Brazília, Kolumbia, Uruguay, Chile, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Malaysia, a Fidzsi-szigetek és hazánk is. Az úgynevezett Cairns-csoport és az Egyesült Államok fontos javaslattal álltak elő. Az EK azonban hallani sem akart a beviteli mennyiségi korlátozások felszámolására és a támogatások 70 százalékos csökkentésére vonatkozó javaslatról. Legfeljebb egyharmados csökkentésről hajlandó tárgyalni, ezért a tárgyalások megszakadtak. A brüsszeli fiaskó óta eltelt három hónapban a GATT apparátusa és a szakértői delegációk keményen dolgoznak azon, hogy sikerüljön összevarrni az EK, illetve az Egyesült Államok és a Cairns-csoport közötti szakadást. Nem túl nagy a remény , aminek elsődleges oka az EK egészének ellenérdekeltsége, és magán az EK-n belüli érdekellentétek. Miközben ugyanis az EK tagországaiban a mezőgazdasági termelés átlagosan 2 százalékkal nőtt az elmúlt tizenöt évben, addig a fogyasztás növekedése alig érte el a fél százalékot. Elképesztő feleslegek képződtek, melyeknek csak a zárolása az idén az adófizetőknek 31,5 milliárd ECU- jába kerül. Mindeközben a tagállamokban fogy a mezőgazdasági népesség, és e rétegen belül csökken az egy főre jutó jövedelem is. Akkor hát hová folyik el a tetemes közösségi támogatás? A leggazdagabbakhoz: a mezőgazdaságban dolgozók egyötöde élvezi a támogatások 80 százalékát. Mindez pedig annak következménye, hogy a jelenlegi agrárrendtartás az intenzív földművelést szorgalmazza. Éppen ezért az EK szakértői most azon dolgoznak, miként lehetne megváltoztatni a támogatások rendszerét, nagyobb súlyt helyezve például arra, hogy a növényvédő szerek felhasználása csökkenjen, nőjön viszont a művelés alá vont terület nagysága. Csökkenteni kívánják a garantált minimális felvásárlási árakat, és a gazdákat nemcsak a megtermelt élelmiszerekért kívánják támogatásban részesíteni, de a táji környezet megőrzéséért is. Szóba kerül a kipusztult erdők visszatelepítése, a külterjes legeltetés ösztönzése, a „csirke- és sertésgyárak” felszámolása, a mezőgazdasági hulladékok nem élelmiszer formában történő — energetikai, kémiai stb. — hasznosítása is. Amíg csupán pletykák formájában szivárognak ki az elképzelések, a jelenlegi agrárrendtartás haszonélvezői még csak fenntartásaikat hangoztatták. Amint azonban operatív döntések tervezetei is napvilágra kerültek, az érintett országok heves tiltakozásba fogtak. A küzdelem tehát nem ért véget, még semmi nem dőlt el. Ahhoz, hogy hazánk a nemzetközi tárgyalásokon szükséges hitelét megőrizze, világosan kell látni: a gazdasági diplomácia nem érvelhet Génfben (a GATT székhelyén) a mezőgazdasági támogatások leépítése és a kereskedelem szabadsága mellett, miközben Budapesten egyesek mezőgazdasági termelői és exporttámogató központi intézkedéseket szorgalmaznak. Igaz, a képlet nem ilyen egyszerű, hiszen jelenlegi kínálatunkkal aligha lehet exporttámogatás nélkül megmaradni az európai piacokon. Elemi érdekünk a támogatási rendszerek európai és világméretű leépítése, ám eközben nem árt észrevenni: ha van is hely — csekélyke — a magyar mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek számára a hozzánk közeli piacokon, azért nem a mi olcsó (?) termékeinket lesik a nyugat-európaiak tömegei. Éppenséggel eladó is akad rajtunk kívül szép számmal , és egy kicsit nagyobb feldolgozókultúrával. Azon az apró tényen sem szabadna átsiklani, hogy a táguló világkereskedelem több mint fele ipari áruk cseréje. A sorrendben a különféle szolgáltatások következnek, lekötve a forgalom mintegy egynegyedét, s mindössze egytized rész jut a mezőgazdasági termékek forgalmára. Merényi Miklós Francia termelők spanyol zöldséget és gyümölcsöt égetnek. A PÉNZEMBER TANÁCSAI „Mesékben nem hiszünk” 1990 őszén Harry Mortimore, egy kanadai kockázati tőkebefektetési alap menedzsere nyolc pontban foglalta össze, hogy milyen magatartást javasol azoknak, akik tőkebefektetési kérelemmel fordulnak cégéhez. Mondandójából kitűnik, hogy nem vagyunk évekkel lemaradva a Művelt Nyugat mögött. A kanadainál sokkal mostohább hazai gazdasági környezet ellenére nagyon is hasonló tanácsokat adhatunk a kockázati tőkét igénylő hazai vállalkozóknak. 1. Ne legyen türelmetlen. Teljesen természetes, hogy az ön számára a saját cége finanszírozási problémáinak megoldása mindennél előbbre való, ám nekünk, a befektető cégnek ön mégiscsak egyik ügyfelünk a sok közül. Igyekszünk mielőbb meghozni a döntést, de nem várhatja el tőlünk — és nem is tehetnénk meg többi ügyfelünkkel —, hogy mindent félretéve soron kívül foglalkozunk az ön ügyével. 2. Ne riasszák el óvatos válaszaink, hangsúlyozottan feltételes ígéreteink. A rossznak mutatkozó ügyeket gyorsan kiszűrjük és elutasítjuk. 3. Ne tekintse minden további nélkül lesújtó üzleti kritikának a tőlünk kapott elutasítást. Az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ön által kínált üzlet rossz. A kockázati tőkebefektetésre vonatkozó döntés meghozatalánál olyan szempontok is közrejátszanak, amelyeknek esetleg semmi közük az ön vállalkozásához, annál inkább a magunkéhoz. Az ön számára negatív döntésünk oka akár az is lehet, hogy egyelőre minden erőnket leköti meglevő ügyeink vitele. 4. Alaposan felkészülten jöjjön hozzánk. A megértést bízza ránk — ön mindenekelőtt tényekre és elemzésekre alapozott üzleti tervet tárjon elénk. Üzleti terve legyen alapos, de tömör. A terjengős dossziék valahogy mindig visszakerülnek a sor végére, mesékben pedig már rég nem hiszünk. 5. Először a finanszírozandó vállalkozás üzleti tervét juttassa el hozzánk, csak utána kérjen személyes megbeszélést. Engedje meg, hogy először az üzleti tervéből ismerjük meg önt és vállalkozását, s hogy magunk is felkészülhessünk a tárgyalásra. 6. Pénzt csak annak adunk, akin érezzük és akinek terveiből és elemzéseiből látjuk, hogy pontosan tudja, mit kezd vele, hogyan teheti nyereségessé vállalkozását, vagyis végső soron hogyan termeli meg a mi profitunkat is. 7. Ésszerű elvárásokkal jöjjön hozzánk. Feltételeink nagy részén ha akarnánk sem tudnánk változtatni, azokat a gazdasági élet realitásai és kényszerei diktálják. Nem adhatunk pénzt olcsóbban, mint amennyibe magunknak is kerül, és emellett számolnunk kell a befektetés kockázatával is. Lássa be, hogy a sikeres ügyletek profitjából kell fedeznünk a kudarcok veszteségeit is, különben önnek sem lenne miből tőkét adnunk. 8. Legyen hozzánk őszinte és egyenes. Reálisan mutassa be vállalkozását, ne igyekezzék eltitkolni annak gyengéit sem, ne várja meg, amíg magunk jövünk rá. Ha látjuk, hogy nem bízhatunk önben, nem kötünk üzletet, ha pedig könnyen rászedhetőek lennénk, akkor már rég nem lennénk itt. Ha vállalkozása jó, úgy annak gyenge pontjai nem rettentenek el bennünket, hiszen ha minden tökéletes lenne benne, akkor önnek nem kellene hozzánk fordulnia. Osman Péter Innofinance Mikor tilt a törvény? „Csak a közös érdek lehet az alap..." A hústermelők immár árcsökkentéssel próbálják felduzzadt készleteiket apasztani. Ármérséklő törekvéseik azonban — mondják — elakadnak a kereskedelemben. Igaz, ma már esetenként a kiskereskedelemben is előfordul az árcsökkenés, de mindez eléggé egyedi és időleges. Többen arra hivatkoznak, hogy az árengedmény „továbbítását”jogszabály akadályozza. Emögött több minden meghúzódhat. Jóindulatú feltételezéseink szerint a jogszabályok hiányos ismeretéről lehet szó. A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény tiltja a továbbadási árak megkötését. A törvény azonban nem abszolút tiltást fogalmaz meg, csak akkor tilt, ha az ármegkötés korlátozza vagy kizárja a versenyt. A jogszabály kivételeket is megfogalmaz, és meghatározott feltételek esetén mentesít a tilalom alól. A versenykorlátozás úgy jelentkezik, hogy az eladó a kereskedőnek megtiltja (vagy vele megállapodik), hogy egy meghatározott árnál alacsonyabban értékesítse a terméket. A termelő és a kereskedő köthet olyan megállapodást is, amely szerint a kereskedő nem adja (nem adhatja) meghatározott összegnél drágábban a terméket. Mindkét típusú ármegkötés lehet egyedi. Ilyenkor a piacon még megmarad a lehetőség a megállapodásban szereplő vagy a kikötött árnál olcsóbb vételre. Ekkor a versenykorlátozás nem áll fenn. A továbbadási árak megkötése lehet kizárólagos is, akkor a legtöbb (vagy minden) termelő és a legtöbb (vagy minden) kereskedő együttesen érvényesíti a megállapodást. Ebben az esetben nem vitás, hogy összehangolt piaci magatartásról van szó, ami nagy valószínűséggel versenykorlátozással is jár. A törvényi szabályozás szerint ez az összehangolt piaci magatartás indokolt is lehet, ha olyan kedvező következményei vannak, amelyek a versenykorlátozó megállapodást a tilalom alól felmentésre érdemessé teszik. A törvény az előnyök között a többi között felsorolja „az árak kedvező alakulását, az áru minőségének javulását, a beszerzés, értékesítés szervezetének ésszerűbb kialakítását stb.” Vagyis a hús vagy a tej példájánál: ha a termelői árcsökkentést a fogyasztói árig egységesen megvalósítják, akkor annak nincs törvényes akadálya. Még abban az esetben sem, ha ezt versenykorlátozó megállapodással teszik. A törvény értelmében e megállapodás mentesülhet a tilalom alól. Természetesen azt a kérdést is fel kell tennünk: mit tehet a termelő, esetleg a kormányzat, ha a kereskedelem az ilyen megállapodás ellen van? Előfordulhat, a kormányzat a kérdést olyan jelentősnek ítéli, hogy kormányzati akarattal kíván a termelői árcsökkenés fogyasztói árban történő megjelenésének érvényt szerezni. Ilyenkor a parlamentnél kezdeményezni kell, hogy az adott termékeket sorolják hatósági árformába, és az illetékes kormányszerv — a törvény egyéb rendelkezéseinek betartásával — eszerint állapíthatja meg az árat. Ha azonban az adott termékből bőséges a kínálat, a kérdés megoldását az érdekeltekre, a termelőkre és a kereskedőkre kell bízni. Az árviták során hallani olyan véleményeket is, amelyek szerint a mai kormányzat gyengeségének jele, hogy nem utasítja a kereskedőket a termelők által kezdeményezett árengedmény továbbadására. Éppen a kormány erősségének tartjuk, hogy nem utasításokkal és parancsokkal kívánja helyettesíteni a piaci érdekeket, különösen a többlettermeléssel küzdő területeken. Más kérdés, hogy effajta parancs kiadására a kormánynak pillanatnyilag jogköre sincs, ahhoz a parlamenttől kellene felhatalmazást kérnie. Bodócsi András A bolond lány Amikor enged a rög, a parasztember gumicsizmát húz, és megnézi, mit pusztított el a határban a tél. Hiszen közelegnek a tavaszi munkák. Ez afféle sok ezer éves, ősi ösztön, a génekben hordozott szenvedélyféle, a folyamatosságért, a természet segítette alkotásért. Ez történt eddig minden rügyfakadáskor. Lehet, hogy most is így történik. De lehet, hogy a piacgazdaság gyógyszerével csak-csak sikerül e szenvedélybetegségből kigyógyítani a földműves atyafit. Bár azt még nem tudni, hogy milyen lesz a mellékhatás. Mert a gazda most inkább, esze szerint, a fal felé fordulna, s próbálná nem észrevenni a tavasz üde leheletét. Néhány hónappal ezelőtt még csak nevettünk rajta, hogy a vállalkozói Magyarországon hirtelen olyan jólét lesz, amelyben a parasztembernek dolgoznia sem kell. Annyira elképzelhetetlennek tartottuk, hogy rövidesen olcsó importhússal pótolják a versenyben elpazarolt kalóriákat. Ma pedig már ott tartunk, hogy valóban nem érdemes hajolgatni a moslékosdézsákkal. Tej sem kell ennyi. Ha a tehenet levágja, még vagy tízezer forintot is kap a rá váró mihaszna tétlenségért. A csirkét sem lehet jó áron eladni, sem kül-, sem belföldön. De hát akkor takarmány sem kell. Minek szántani, vetni? Egy fél évszázadot megért, „levetett” osztrák tráktormatuzsálemért bő félmilliót kérnek. Most lehetne a kedvezményes tsz-üdüléssel az időt agyoncsapni, de már az sincs. Sőt hamarosan talán tsz sem lesz, csak részvénytársaság, az meg nem üdültet. Ezek után úgy érezheti magát a parasztember, mint a faluban a bolond lány, akivel — visszaélve együgyűségével — mindenki büntetlenül szórakozhat. Egymásnak ugrasztják a falu népét, a kisgazdát, a „tsz-bérencet”. A saját földjét ígérik neki, majd kiábrándítják, hogy egyelőre semmit sem kap. Vállalkozásra buzdítják, megint a földtulajdonnal csalogatják, dolgozzon, hitelt vegyen fel hozzá, s amikor ingét, gatyáját már ráfizette, közük vele, hogy vissza az egész, túltermelés van. A legjobb lenne, ha ez az idei tavasz elmaradna. Szirmai L. Péter Devizaárfolyamok Érvényben: 1991. március 12-én Valutaárfolyamok A BUDAPESTI ÉRTÉKTŐZSDÉN TEGNAP JEGYZETT ÁRFOLYAMOK A napi állag a kibocsátáskori árhoz viszonyítva, százalékban. Az adatok tájékoztató jellegűek. Érvényben: 1991. március 12-től 18-ig Devizanem Vital) Közép árfolyam 100 egységre. Eladási forintban Angol font 13400,47 13413,88 13427,29 Ausztrál dollár 5519,35 5524,87 5530,39 Belga frank 222,58 222,80 223,02 Dán korona 1183,07 1184,25 1185,43 Finn márka 1905,99 1907,90 1909,81 Francia frank 1346,00 1347,35 1348,70 Holland forint 4065,22 4069,29 4073,36 Ír font 12185,33 12197,53 12209,73 Japán jen (1000) 523,08 523,60 524,12 Kanadai dollár 6210,33 6216,55 6222,77 Kuvaiti dinár Az árfolyamjegyzés szünetel Német márka 4578,99 4583,57 4588,15 Norvég korona 1173,47 1174,64 1175,81 Olasz líra (1000) 61,43 61,49 61,55 Osztrák schilling 651,39 652,04 652,69 Portugál escudo 52,69 52,74 52,79 Spanyol peseta 73,67 73,74 73,81 Svájci frank 5253,65 5258,91 5264,17 Svéd korona 1240,25 1241,49 1242,73 Tr. és cl. rubel 2747,25 2750,00 2752,75 USA-dollár 7202,75 7209,96 7217,17 ECU (Közös Piac) 9425,22 9434,65 9444,08 Pénznem Vitali Eladási árfolyam 100 egység, Ft-ban Angol font 13011,46 13816,30 Ausztrál dollár 5359,12 5690,62 Belga frank 216,12 229,48 Dán korona 1148,72 1219,78 Finn márka 1850,66 1965,14 Francia frank 1306,93 1387,77 Görög drachma* 41,34 43,90 Holland forint 3947,21 4191,37 Ír font 11831,60 12563,46 Japán jen (1000) 507,89 539,31 Kanadai dollár 6030,05 6403,05 Kuvaiti dinár Az árfolyamjegyzés szünetel. Német márka 4446,06 4721,08 Norvég korona 1139,40 1209,88 Olasz líra (1000) 59,65 63,33 Osztrák schilling 632,48 671,60 Portugál escudo 51,16 54,32 Spanyol peseta 71,53 75,95 Svájci frank 5101,14 5416,68 Svéd korona 1204,25 1278,73 USA-dollár 6993,66 7426,26 ECU (Közös Piac) 9151,61 9717,69 * Bankközi és vállalati elszámolásoknál alkalmazható árfolyam: Görög drachma 42,58 42,66 ÜZLETKÖTÉSEK AJÁNLATOK Részvény neve Átlag Minimum Árak Záró Kib.hoz. visz. u/p Vét Darab e 1 i Ar/db Elad Darab á s i Ar/db Utolsó forgalom Ar/db Időpont Dunaholding Rt. 22 185 22 150 22 200 22 150 22 200 58,38 22 179 1991. 03. 08. Fotex Rt. 248 245 251 250 251 124,62 254 1991. 03. 08. IBUSZ Rt. 5 728 5 650 5 775 5 650 5 765 116,90 5 650 1991. 03. 08. Konzum Ker. Ip. Rt. 53 500 53 500 53 500 53 500 53 500 59,44 52 500 1991. 03. 08. Müszi Rt. 14 830 14 000 14 800 14 000 14 000 77,78 14 007 1991. 03. 08. Nitroil Rt.2 16 5512 17 500 16 400 1991. 02. 22. Skála-Coop Rt. 19 29 500 10 31 000 31 073 1991. 03. 08. Szövetkezeti Sörgyár Rt. 2 224 2 210 2 230 2 210 2 230 87,22 2 217 1991. 03. 08. Sztráda Skála Keresk. Rt. 23 591 23 250 24 000 23 250 24 000 161,58 22 530 1991. 03. 08.