Népszabadság, 1991. május (49. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-29 / 124. szám
1991. május 29., szerda NÉPSZABADSÁG - MAGYAR TÜKÖR SZÁZÖTVEN ÉV UTÁN IS Otthontalan fotótörténet Egy múzeum keserves krónikája Magyar fotóművész szájából először az 1860-as évek közepén hangzott el, hogy az értékes fotókat, dokumentumokat, a fényképészettel kapcsolatos tárgyakat múzeumban kellene összegyűjteni. Siáierer dokumentum Másfél évszázad sokat ígérő kísérletei ellenére a magyar fotográfiai múzeum létrehozása csak vágyálom maradt. Közben a megőrzésre szánt anyag egyre gyűlt, és ma már több mint százezer értékes tárgy található a Magyar Fotóművészek Szövetségének történeti gyűjteményében. 1958 óta mostoha körülmények között, szakszerűtlenül és létüket veszélyeztetve tárolták a képeket, amelyek közül a műgyűjtők nem is egyért több ezer dollárt fizetnének nyugati árveréseken. Tavalyelőtt a szövetség akkori vezetői — a gondolat megszületése óta immár sokadízben — újra nekigyürkőztek, hogy a 152 éves magyar fényképészet emlékeit és értékeit méltó körülmények között helyezzék el. E történeti anyagot a szövetség irodaházában megnyugtató módon tovább tárolni már nem lehetett. Ezért legelőször a célnak megfelelő helyiséget kellett találni, de pénzszűke miatt nem jártak sikerrel. Ekkor azonban váratlanul felcsillant a remény. Történt, hogy a Bács-Kiskun Megyei Tanács illetékesei felfigyeltek a Stúdió '89 tévéműsor egyik adására, amelyben a magyar fényképészeti gyűjtemény hányatott sorsát ecsetelte a szövetség vezetője. Pár nappal később delegáció érkezett Kecskemétről, és felajánlották a szövetségnek, hogy a városban levő romos ortodox zsinagógát felújított állapotban, díjmentesen a Fotóművészek Szövetsége rendelkezésére bocsátják, egy feltétellel: az épületet kizárólag a fotómúzeum céljaira használhatják. A leendő múzeum üzemeltetési és fenntartási költségeinek előteremtésére a szövetség létrehozta a Magyar Fotográfiai Alapítványt. A renoválás megkezdődött Az alapítványi törzstőke kamatai adják a fenntartáshoz szükséges évi kétmillió forintot. A zsinagóga felújításához 16—17 millió forinttal járult hozzá a Bács-Kiskun Megyei Tanács, tízmilliót adott az illetékes minisztérium és négymilliót az Országos Műemléki Felügyelőség, mivel az épület műemlék jellegű. Az így összejött 32 millió forintból tavalyelőtt megkezdődött a zsinagóga renoválása, és a kivitelezők ígéretei szerint az idén június 30-ig el is készülnek vele. Igen ám, de '89-hez képest nagyot változott Magyarország. A rendszerváltás tulajdonváltozással is együtt jár, ami a múzeum szempontjából újabb, talán az eddigieknél is nehezebb kérdéseket vet fel. 1989- ben az ortodox zsinagóga jog szerint a megyei tanács kezelésében levő állami tulajdonnak számított. Ennek megfelelően a megyei tanács illetékesei tavalyelőtt megállapodtak a Zsidó Ortodox Egyházközösséggel arról, hogy a Kecskemét városában élő hét ortodox zsidó származású hívő nem tart igényt a zsinagógára, ha szertartásaikhoz alkalmanként más helyiséget kapnak. (A történethez hozzátartozik, hogy a kecskeméti zsidóság 90 százalékát elhurcolták és meggyilkolták a második világháborúban. Az épület szertartások gyakorlására a háború után már nem volt alkalmas, ezért eleinte üzletek, raktárhelyiségek voltak benne, amíg veszélyessé nem nyilvánították.) Kit illet az épület? Az egyik tárgyalásra, melyen a kivitelező, a beruházó, most már az önkormányzat és a szövetség képviselői vettek részt, meghívták a Magyar Zsidók Kulturális Egyesületének jogi képviselőjét is. Ő bejelentette: az egyesület jogot formál a zsinagóga használatára. Igaz, hogy a múzeum akkor már megbízott igazgatóját, Kincses Károlyt jogászok, illetve a város vezetői megnyugtatták: ez az igény jogalap nélküli, hisz az épület tulajdonosa nem az egyesület, hanem a Zsidó Ortodox Egyházközség volt, amellyel már megállapodtak. Csakhogy az önkormányzati törvény az eddigi tárgyalások eredményeit bizonytalanná tette, és ki tudja, milyen változásokat hoz még az egyházi kárpótlásról szóló javaslat, ha törvényerőre emelkedik. Kincses Károly ma keserű és csalódott. Ők a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között úgy hoztak létre egy múzeumot, hogy kikerülve az állami mecenatúrát, alapítványból finanszíroznák a fenntartását. — Ez ma Magyarországon modellértékűnek számít — mondja az igazgató. — De mit érdekli a politikát, hogy mi szereztünk pénzt a zsinagóga felújítására, mi találtunk funkciót az évek óta üresen álló épületnek, amelyet a nemzeti vagyon részeként működtetnénk? Megeshet, hogy a politika kiszámíthatatlansága miatt a cél elérése előtt válik általunk befolyásolhatatlanná a Magyar Fotográfiai Múzeum sorsa. Zsoldos Attila 1 Professional Cuality VI másneslemezek a | Típus Doboz: 10 db ára*: | 5,25" DS/DD, 360 kbájt karton 660 Ft | 5,25 DS/DD, 360 kbájt műanyag 860 Ft 5,25 DS/HD, 1,2 Mbájt, karton 1100 Ft | 5,25" DS/HD, 1,2 Mbájt műanyag 1300 Ft | 3,5" MF/2DD, 720 kbájt karton 1200 Ft 3,5" MF/2DD, 720 kbájt műanyag 1400 Ft ____ | 3,5" MF/2HD, 1,44 Mbájt karton 2200 Ft fi | | 3,5" MF/2HD, 1,44 Mbájt műanyag 2400 Ft » Po|prrj|"| 1 ‘Áraink áfa nélkül értendők. £ OUAllfi PROFESSIONNEilE ** Polaroid | Budapest V., Váci utca 84 Telefon/fax: 118-2651 _" |Ej^|||| | A mágneslemezek beszerezhetők még —-------- a Polaroid számítástechnikai termékek jogosított viszonteladóinál is. (Országos listájukat az Alaplapban havonta megjelenő Polaroid-hirdetések rendszeresen köztik mérleg nyelve 'lisztelt Németh István! Őszintén feltárt vívódása és még inkább a tények tetteti hitelessé előttem azt, hogy ön a lemondást is latolgatni kényszerülten nehéz helyzetbe került. Túrkevén első ránézésre ugyanis a két frakcióra szakadt városi önkormányzatban valóban a párton kívüli polgármester, vagyis ön vált a mérleg nyelvévé, az egyensúly fenntartójává. Ezt én még azok után is elfogadtam, hogy már az első találkozásunk alkalmával — mikor azt kutattam, miért „ütötték ki" olyan puccsszerűen a szocialista párti alpolgármestert — tapasztalhattam, hogy többen vélik úgy a városban: ön pártonkívüliként is foglya annak a kisgazdapárti frakciónak, amelynek voltaképpen a polgármesteri széket köszönheti. Ezt természetesen a szocialista frakció tagjai gondolták elsősorban így, miután úgy értesültek, hogy ön már az alpolgármester esetében az összeférhetetlenséget kimondó önkormányzati ülés előtt három nappal tudomást szerzett a kisgazdafrakció „készülődéséről”. Erről azonban nem szólt a baloldali frakciónak, s ezzel a mérleg nyelve eleve jobbra billent. Mindezek ellenére én elfogadtam a magyarázatot, miszerint a megtámadott alpolgármesternek a törvény biztosította 30 nap többszörösét adták önök ahhoz, hogy a szocialista párt városi elnöke tisztéről lemondva az öszszeférhetetlenséget megszüntesse. A törvény tisztelete, megtartása attól függetlenül kötelessége minden állampolgárnak, hogy tartalmával egyetért, avagy sem — nyomatékosította ön, hozzátéve, hogy ennek még inkább így kell lennie annak esetében, aki a választók bizalmából képviselő lett. Vagyis a visszahívott alpolgármester számára nincs mentség. Az ügyben tájékozódva ebben önnek adtam igazat. Zavarónak csak azt tartottam, hogy az öszszeférhetetlenséget kimondó ülésen ön együtt szavazott a kisgazdákkal, holott azt megelőzően elfogadta, sőt a köztársasági megbízottnak meg is írta: megszűnt az a bizonyos öszszeférhetetlenség, mert a szocialista párti alpolgármester bejelentette, hogy felfüggesztette a pártelnöki tisztség gyakorlását. Ezután jött csak a kisgazdaindítvány az összeférhetetlenség azonnali kimondására, amikor ön a szavazatával saját korábbi állásfoglalásával ellentétesen cselekedett. Úgy fogalmazott: az alpolgármester voltaképpen már tavaly „öszszeférhetetlen" volt, és első a törvényesség. Ebben egyetértünk. Nehéz megmagyarázni, hogy miután a köztársasági megbízott arra kérte a túrkevei önkormányzatot, semmisítse meg az összeférhetetlenséget megállapító határozatot, ön a megbízott indítványáról döntő szavazáskor, annak 9:9-es eredményét látva úgy határozott, hogy a polgármester „erősebb’ szavazatát érvényesítve a kisgazdákkal tart, és elutasítja a köztársasági megbízottat. Aki pedig egyértelműen bizonyította, hogy önök nem tartották meg azt az előírást, amelyet a saját szervezeti és működési szabályzatukban e kérdésre vonatkozóan lefektettek, ezért az összeférhetetlenségről érvénytelen határozatot hoztak. Amikor a túrkevei frakciónarcot bemutató áprilisi riportom után újból találkoztunk, ön arra kért, hogy legközelebbi cikkemben ne csak a városban hallható véleményeket ismertessem, hanem tegyem melléjük a magam következtetéseit is. Nos, akkor most hadd fogalmazzam meg: azon a napon, amelyen ön és a kisgazdafrakció minden tagja mint egy szavazógép elutasították a köztársasági megbízott kérését, már a megelőző napirend tárgyalásakor is ízelítőt adtak abból, mit tehet a mérleg nyelve egy végsőkig kiélezed frakcióharcban. Önök — csupán azért, mert immár nem az a fontos testületükben, hogy mi egy-egy javaslat lényege, hanem az, hogy ki állt vele elő, melyik frakció tagja — oda jutottak, hogy hónapokon át nem voltak képesek megoldani saját erőből a város tejellátását — a túltermelés ellenére sem Alapvetően azért nem, mert az erre vonatkozó megoldási javaslat a szocialistáktól érkezett. Csaknem kivitelezhetetlenné végeredményben ugyancsak már nevetségszámba menően örökösen megismétlődő 9:9-es szavazatarányt eldöntő erősebb polgármesteri voks tette azt. Kétségtelen, hogy a szocialisták által kezdeményezett Kevitel Kft. tervezete kidolgozatlan volt, s hibájául róható fel az is, hogy az eredeti elgondolás szerint szinte monopolhelyzetből lépne föl a vállalkozáshoz nem társuló tejtermelőkkel szemben. Ám mégis olyan, megfelelő tervezéssel továbbfejleszthető kezdeményezésről van szó, amelynek fontosságát az önkormányzati testület még a frakciók megalakulását és a szembenállás elmérgesedését megelőzően egyetlen ellenszavazattal el is ismerte, és a kft.-be való belépés mellett döntött. Csak hónapokkal ezután, a helyi háború kitörése után visszakozott a testületnek az ön döntő szavazatával erősebb fele az egész alapötlet megvalósítását is majdnem lehetetlenné tévő mértékben arra hivatkozva, hogy megelőzően nem gondolták át eléggé!!), mibe lépnek be! Megértem a szocialista frakció vezetőjét, hogy neki ennyi viszály után, és a baloldal tehetetlenségbe szorítottságát látva, betelt a pohár. Nemcsak a frakció vezetéséről, de a képviselői mandátumáról is lemondott. S megértem azt a másik szocialista párti képviselőt is, aki kétségbe vonva a polgármesteri tevékenység eredményességét, önt lemondásra szólította fel. De megértem önt is, hogy ez mélyen érintette, olyannyira, hogy azonnal lemondott. Sőt még azt is értem, hogy még ezen a napon, a kisgazdapártiak győzködése mellett — mint mondják — vissza is vonta lemondását. Ennyi megértés után, viszont én is kérem önt, értse meg, ha most befejezésül azt mondom: készséggel elfogadom, hogy ön mindazonáltal független mindkét frakciótól. Csak azt ne gondolja, hogy mindaz, ami a túrkevei önkormányzatban történt az elmúlt fél év alatt, független mindattól, amit ön polgármesterként tett. Maradok tisztelettel: Kőváry E. Péter LEZÁRULT EGY KORSZAK AJKÁN A munkanélküliek városa Ajka sokáig a városfejlesztés mintapéldájának számított A barnaszénre alapozott nehézipar a KGST-országokban évtizedeken át kitűnő piacot talált, s a bevételekből nemcsak a termelési beruházásokra futotta, hanem az itt dolgozók lakáshoz jutására is. A vállalati pénzek segítségével kialakított, impozáns városközponttal még az Ybl-díjat is kiérdemelte az egykori bányászfalu. Ennek a korszaknak vége. Egy-két kivételtől eltekintve a túlélés a tét az ajkai gyárak számára. A Videoton itteni üzemében korábban kétezer ember gyártotta a hadiipari termékeket, ám most hónapok óta tartanak az elbocsátások; 400-500 dolgozó további foglalkoztatására van remény. A szénbánya jövőjéről a városi lapnak egy héten belül két, egymásnak ellentmondó nyilatkozatot adott a két első vezető. A timföldgyárat és alumíniumkohót fojtogatja a magas energiaár meg a világpiac. A kisebb üzemek havi hetvennyolcvan embert tesznek az utcára. Május közepén a 35 ezer lakosú Ajkán több mint ezren voltak állás nélkül. Jogos a félelem, hogy a település rövidesen a munkanélküliek városa lesz. — Számunkra egyelőre megoldást jelent a szovjet piac — mondja Baksa Györgyi, a timföldgyár és alumíniumkohó vezérigazgatója. — A tröszt privatizációs programja azzal számol, hogy Ajkán még legalább tíz évig lesz timföldgyártás. A kohászatot azonban ezzel az energiaárral lehetetlen nyereségessé tenni, kénytelenek vagyunk a leállítására gondolni. — Ezzel hány ember munkahelye szűnik meg? — Körülbelül négyszázé, többségüket a vállalaton belül el lehetne helyezni. Ehhez azonban gyors központi döntés kellene. Ha biztosak lehetnénk abban, hogy mondjuk 1994— 1995-ben leállunk az alumíniumkohászattal, akkor Magyarországon talán elsőként tudnánk egy tervszerű s viszonylag fájdalommentes felszámolást végrehajtani. A dolgozók jó részét átképeznénk más feladatokra. Kár, hogy a központi szabályozás ellenünk dolgozik: eddig az eltávozottak bérét szabadon felhasználhattuk, most kemény féket építettek be, ami nehezíti a helyzetünket. A szénbánya azzal okozott meglepetést környezetében, hogy hirtelen bejelentette: 200- 250 föld alatti dolgozóra lenne szüksége. Igaz, akadnak, akik úgy vélik, hogy két-három év múlva ez a bánya is padlóra kerül. Most mindenesetre folynak a tárgyalások arról, hogy kétszáz szovjet és lengyel bányászt hoznak ide. — Az itteni emberek nagy része nem vállal föld alatti munkát — mondja Aparácz László, a városi munkaügyi hivatal munkatársa. Az ellentmondás ott kezdődik, hogy a legnagyobb elbocsátó, a Videoton elsősorban nőket küld el, s ők a bányánál eleve nem jöhetnek szóba. Másokat is visszatart a munka nehézsége, de az is, hogy nem tudni, mennyire biztos ez a foglalkoztatás. Együtt nézegetjük azt a listát, amely az üres álláshelyeket tartalmazza. A nagyüzemek közül a bánya mellett az üveggyár még vár dolgozókat, s akad néhány magánvállalkozó, aki konyhalányt, varrónőt, szakácsot keres. — Elsősorban az idősebbek vannak nehéz helyzetben — folytatja Aparácz László. — Őket a nagyobb bérigény miatt nem szívesen alkalmazzák. A munkaadók nagy része válogat: cigányt, beteget, alkoholszagú jelentkezőt nem vesz fel. Még azt is megnézik, hogyan öltözik az illető. Akad olyan munkanélküli, aki eleve rockernek öltözve érdeklődik, hogy ne vegyék fel, s jogosult legyen a munkanélkülisegélyre. A polgármesteri hivatalban dr. Orosz Istvánná jegyzővel beszélgetünk. A város vezetésének elemi érdeke, hogy enyhüljön a munkanélküliség okozta feszültség. S nemcsak azért, hogy kevesebb segélyt kelljen folyósítaniuk. Az önkormányzatra zúdul azoknak a terhe is, akik nem tudják fizetni az OTP-törlesztéseket. — Komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy új munkahelyeket teremtsünk, s erre a célra egy vállalkozási irodát is létrehoztunk — mondja Orosz Istvánné. — Minden remény megvolt arra, hogy egy német céggel elektronikai alkatrészeket gyártó vállalatot hozzunk létre, 200-300 dolgozóval. Sajnos, a német fél visszalépett, így a százmilliót érő, már megépített üzemcsarnokot közösen próbáljuk értékesíteni. Indulás előtt áll egy vegyes vállalat: a tsz libatelepe helyén — egy olasz partnerrel közösen — még az idén megindítjuk a cipőgyártást: itt 100-150 nő találhat munkát. Döntöttünk arról, hogy területtel, infrastruktúrával támogatjuk azokat a vállalkozókat, akik munkahelyeket teremtenek a városban élőknek. — Van erre pénze az önkormányzatnak? — Bevezettük az iparűzési adót, ami számításaink szerint évi 60 millió forint körüli bevételt hozhat. A határozat szerint ezt csak a vállalkozások támogatására, a foglalkoztatás segítésére szabad fordítani. — Mit szólnak az iparosok az adó bevezetéséhez? — kérdeztük Kovács Lajostól, az ajkai ipartestület elnökétől. — A jelenlegi konstrukció ellen nem tiltakozunk, de az a kikötésünk, hogy a befolyó pénzt elkülönített számlán kezeljék, s garantáltan forgassák vissza a vállalkozói szférába. Ha így könnyebben jutunk a területhez, kedvezményes kölcsönhöz, akkor az nekünk is megéri. De úgy érzékeljük, hogy központi intézkedések elkerülhetetlenek, végre egyértelmű törvények szabályozzanak, s ne olyan jogszabályok, amelyeket bármikor visszamenőleg meg lehet változtatni. Czingráber János Bányakép Ajka-Padragkúton. KORBELY BARNA-B'43 felvétele