Népszabadság, 1991. július (49. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-22 / 170. szám

1991. július 22., hétfő NÉPSZABADSÁG - HAZAI KORKÉP Nincs szó restaurációról (Folytatás az 1. oldalról.) nelmi párthoz a mai Kisgazda­­pártnak annyi köze van, mint... engedjék meg, hogy ne mondjak hasonlatot. A nap történetéhez tartozik egyébként, hogy a reggeli saj­tótájékoztatón a szarvasi Vá­rosházán Deme Zoltán evan­gélikus lelkész, a település MDF-es országgyűlési képvi­selője bejelentette a szarvasi­ak baráti körével szemben a rendszerváltás igazi szellemét képviselő Szarvas város Bará­ti Társaságának megalakulá­sát, melynek fővédnökségét Antall József vállalta. Ugyan­ezen a sajtótájékoztatón dr. Simon Imre, a megyei önkor­mányzat szocialista párti elnö­ke arról számolt be, hogy a megye hivatalosan is felvette a kapcsolatot az Európát behá­lózó alapítvány által működ­tetett Jacques Maritain Inté­zet trevisói igazgatójával, aki elképzelhetőnek tartja, hogy Szarvason nyissanak koordi­nációs irodát. A sajtótájékoz­tató részvevői ezt követően Örménykútra utaztak, ahol Bod Péter Ákos ipari és ke­reskedelmi miniszter felavatta azt a sajtüzemet, amelyet a MU­LAT délolasz tejipari vál­lalat és az itteni , a Szarvasi Állami Tangazdaság örmény­kúti kerületének munkástaná­csa által alakított Milk Way Kft. hozott létre diétás sajtok gyártására. Antall József délutáni be­szédében utalt a magyar—olasz együttműködés fontosságára, s méltatta Szarvas történelmi ha­gyományait. — Amikor az új Magyarországot építjük — mondotta többi között —, ezt úgy tesszük, hogy az szervesen kapcsolódjon a régi Magyaror­szághoz. De ez nem jelent egyet a régi struktúrák vissza­állításával, restaurálásával, mint ahogy azt igyekeznek ránk fogni. Egy 21. századi Magyarországot akarunk, de a régi értékek megőrzésével, nem pedig egy idegen modell másolásával. Ez természetesen hosszan tartó, nehéz folyamat, de ebben a nehéz folyamat­ban nem tűrhető el, hogy akik a gondokat okozták, azok most azt állítsák fennhangon: a ne­hézségeket az új kormány idézte elő. A rendszerváltást a parlamenti és a kormányzati szint után az alsóbb szinte­ken is végig kell vinni. Kőváry E. Péter Kincsesbányán újabb éhező (M­unkatársunktól.) Több mint egy hete éhezik Bátonyi Sándor, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövet­ség elnöke, szervezetének bu­dapesti irodájában. Éhség­­sztrájkjának — ahogy minap munkatársunknak elmondta — két célja van: a szakszerveze­tekre vonatkozó törvényeket vonják vissza, és a munkásság mozduljon meg. — Ha elviseli a melós, hogy én itt földobom a talpamat, akkor ... akkor — kereste a szavakat — lesz egy mártír. Egyébként, amikor olvastam, hogy Göncz Árpád aláírta a törvényeket, úgy éreztem, nya­kon csap a jeges víz. Mi azért nem fordultunk hozzá, mert bíztunk abban, hogy tudja, mi az alkotmányosság, mit jelen­tenek a nemzetközi szerződé­sek. Bíztunk abban, hogy tud­ja: a szakszervezetek önkor­mányzatok, s ha velük meg lehet ezt csinálni, akkor a töb­bi önkormányzatot is veszély fenyegeti. Arra a kérdésre, hogy érzi magát, azt válaszolta: — Éhségérzetem már nincs. Csak cudar nyomást érzek a gyomromban. Már spórolni kell a mozdulatokkal, s előbb­­utóbb bekövetkezik, hogy fe­küdni kell. Egy biztos: engem csak akkor válthatnak fel, ha elvesztem az eszméletemet. — Van, ak­i a helyébe lép? — Van. Egyébként Tóth Bencze József vájár, a kin­csesbányai ügyvivő is szolida­ritási éhségsztrájkot kezdett. De kaptam együttérzést, tá­mogatást másoktól is. — Meddig csinálják ezt? A tör­vény visszavonására lehet, hogy nem is kerül sor. — Én, helyesebben mi, nem hátrálunk meg. És bízom ab­ban, hogy a munkásság fegyel­mezetten — nem az utcán, ha­nem a munkahelyen — de­monstrálni fog a törvénytelen törvények ellen. — És ha ez nem következik be? — Akkor nincs értelme az egésznek. — Még egy kérdés: az ilyen ön­emésztő akciók vajon nem azt fe­jezik-e ki, hogy az ember a saját életösztönét könnyebben legyőzi, mint a politikai ellenfeleit? — Nem. Ez szolgálat. Újra hengerelnek Ózdon Megindult a termelés az Ózdi Kohászati Üzemek finom­hengerművében, miután az Ózdi Acélmű Rt., amely köz­vetlen kapcsolatban állt az Észak-Magyarországi Áram­­szolgáltató Vállalattal, kifizet­te mintegy 170 millió forintos adósságát az áramszolgáltató­nak. Mint arról korábban hírt adtunk, július 2-án az ÉMÁSZ leállította a törzsgyár áramel­látását, s ezzel megszűnt a ter­melés az Ózdi Kohászati Üze­mek egyetlen működő egységé­ben, a finomhengerműben is. Az Acélmű Rt. közgyűlése jú­lius 8-án új igazgatóságot vá­lasztott, és megbízta a testü­letet, hogy vizsgálja felül: mi­képpen lehetne újraindítani a termelést? Az Acélmű Rt.-nek sikerült behajtania a kinnlevő­ségeit, s így kifizethette tarto­zását. (MTI) Vészfék A vonat váratlanul s viszonylag hirtelen megállt a nyílt pályán. Gyerekkoromban ez légitámadást jelentett. Mostanság inkább műszaki bajt, forgalmi akadályt, netán vörös jelzőlámpát sugall. Ezúttal: valaki meghúzta a vész­féket. Ugyanis rosszul lett egy ember. Nagyon rosszul. Később magam is láttam, olyan jó negyvenes forma, so­vány, szökés férfi volt. A kerek arcú kalauz asszony rémül­ten és segélykérően futkosott a szerelvényen végig („jaj, ezért nem kellett volna meghúzni a vészféket! a nyílt pályán! messze mindentől! ugyan ki segíthet, de ha van orvos a vonaton, azt előkerítjük, ha nem áll is a szerel­vény” — így van, igaz, csak persze az együttérző pánik nem hidegfejű...) — előbb egy ápolónő kerül elő, az ablakon pillogok be, mintha szívmasszázst alkalmazna, közben újra elindulunk, az első állomáson már a hang­szóró közli: „A beteg hátulról a harmadik kocsiban van”, nem is olyan sokára vijjog a mentőautó, de hát a peronra nyilván nem tud behajtani, a mentőorvos maga cipeli az irdatlan ládát, gyalogosan (vajon mi lehet benne? oxigén­palack? elektrokardiográf ? nem tudom), a nyakában meg­nyugtatóan csillog a sztetoszkóp — nem, nem halt meg, hál istennek, nem halt meg, már jobban is van, már szál­lítják lefelé a vasúti kocsiból. A kerek képű kalauz asszony, mert hogy az izgalomban és hőségben lekapta a fejéről a tányérsapkát, s mert arca csupa aggodalom és jóság, el­vesztette minden hivatalos jellegét: kedves, jótét, ijedt és talpraesett szomszédasszony. A pályaudvari padon mérik a beteg vérnyomását, a vonat föllélegzik, rövidesen indulunk. Csak egy kék szemű, bajuszos, mord alak dühöng, hogy lekési a csatlakozást. (Útitársam szerint fölháboro­­dottan motyogta: megálltunk, pedig meg sem halt!) Tízen torkolták le egyszerre, méltatlankodva , és én éleimben először élvezem emberek gorombaságát. lakitelek Kupa győzelmet remél Befejeződtek vasárnap a Ma­gyar Demokrata Fórum szülő­hazájában, Lakitelken rende­zett falunapok. Mintegy tíz­ezer részvevőjük volt. Az MDF helyi szervezete a Laki­telek Alapítvány támogatásá­val, ezúttal másodízben ren­dezte meg a faluhoz tartozó tősfürdői Holt-Tisza-parton a már tavaly is nagy sikerű ju­­liálist. A lakiteleki falunapok kö­zönsége a szó szoros értelmé­ben politikai show-műsor ré­szese lehetett a szombaton ké­ső este kezdődött, éjszakába nyúló Belpolitikai antológiái című fórum kapcsán. A politi­kai estet Lezsák Sándor, a La­kitelek Alapítvány kuratóriu­mának elnöke vezette, s en­nek során lényegében számve­tésre és egy-egy üzenet meg­fogalmazására kérte a kor­mány jelen lévő tagjait, illet­ve a fórum vendégeit. Az utób­biak közül Gálfalvi György, Marosvásárhelyen élő író, Géczky Iván, Svájcból érke­zett közgazdász, Tollas Tibor, Münchenben élő költő elisme­rően szóltak a Magyarorszá­gon végbement változásokról. A legnagyobb figyelemmel érthetően a pódium miniszter vendégeinek szavait kísérte a népes számú hallgatóság. Bal­­sai István igazságügy-minisz­ter — egyebek között — az egyházi vagyon rendezésével kapcsolatos törvény jelentősé­géről szólt, kiemelve, hogy e rendezés végső soron az ál­lampolgárok érdekeit szolgál­ja, így teremtődik lehetőség arra, hogy ki-ki vallásos meg­győződése vagy egyéb szem­pontok alapján megválaszt­hassa gyermeke számára az általa legjobbnak vélt iskolát. Bod Péter Ákos, ipari és ke­reskedelmi miniszter azt üzen­te a fiatal, menedzserszemlé­letű, vállalkozó kedvű és még tanulni sem rest értelmiségi­eknek, hogy a tárcához tarto­zó vállalatok vezetői posztjai­ra pályázzanak, mert — mint mondotta — csak ilyen szak­emberekkel valósítható meg a valódi rendszerváltozás. Boross Péter belügyminisz­ter szerint arra törekszenek, hogy a belügy és a rendőr szavak ne összerezzenést vált­sanak ki a tisztességes embe­rekből, hanem mindenkinek a megnyugvást és biztonságér­zetet jelentsék. Für Lajos hon­védelmi miniszter az évszáza­­zadok óta áhított, s most vég­re kivívott függetlenség je­lentőségéről, megőrzéséről és az ezzel járó felelősségről szó­lott. Gallov Rezső, az Orszá­gos Testnevelési és Sporthiva­tal elnöke hangsúlyozta: a régi sporthivatal a versenysport fellegvára volt, az új pedig — nem lemondva az élsport tá­mogatásáról — a testkultúra, a szabadidősport és az iskolai testnevelés fejlesztője kíván lenni. E cél érdekében még ez év őszétől több mint három­­milliárd forint központi támo­gatással bevezetik a minden­napos testedzést az alsótagoza­tosok számára azokban az is­kolákban, ahol nincsenek test­edzésre alkalmas létesítmé­nyek. Kupa Mihály pénzügymi­niszter szerint a költségvetést és a gazdasági kormányprog­ramot csak a bennünk való félelem veszélyeztetheti. Most fordulóponton vagyunk, áram­lik be a külföldi tőke, sikerült megfékezni, sőt lefelé nyomni az inflációt. Nagyon fontos, hogy még nem szabad ellazul­ni, ezt az évet még ki kell bírni. — Teljesen bizonyos — mondotta befejezésül a közön­ség óriási tetszésnyilvánítása mellett —, hogy győzni fogunk, mert nincs más választásunk. (MTI) MUNKÁSTANÁCSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Vádak és viszonvádak a nagyválasztmányban (Munkatársunktól.) Botrányos jelenetekkel kez­dődött, azzal is fejeződött be szombaton a Munkástanácsok Országos Szövetségének nagy­választmánya. A gyakori indu­latos megnyilvánulásokkal, he­lyenként nyomdafestéket nem tűrő kiszólásokkal és közbe­kiáltásokkal tarkított gyűlé­sen a szövetséget alkotó 203 munkástanács közül mindössze 87 képviseltette magát, így a választmány határozatképtelen volt. Fontos dolgokban kellett vol­na dönteni: a szakszervezetek­re vonatkozó két törvény ügyé­ben, a jövő tennivalóiról, illet­ve személyi kérdésekről, mi­vel a vezető választott tisztség­viselők — Palkovics Imre el­nök, Bajtay József és Simon Ervin alelnökök, Simon Sándor információs irodavezető és Ju­hász Attila volt felügyelőbi­zottsági elnök — ellen bizal­matlansági indítványt adtak be. A jelenlévők többsége látha­tóan Palkovics Imrét támogat­ta. Tetszéssel fogadták a rész­vevők az elnök politikai beszá­molóját, amelyben méltatta a szakszervezetre vonatkozó tör­vényeket, „ócska propagandá­nak” nevezte azok „durva be­avatkozásként” való beállítá­sát. Utalt arra, hogy a szak­­szervezetek közötti választások kampánya tulajdonképpen megkezdődött. Mint mondotta, ezért kölcsönöket kívánnak felvenni, majd hozzátette, hogy ehhez a választmány felhatal­mazása kell. Tudatta azt is, hogy 200 ezer példányban tájé­koztató anyagot nyomtattak a szakszervezetekkel kapcsolatos törvényekről — ellensúlyozan­dó a „félrevezető” propagan­dát. Sajnálatosnak nevezte, hogy a munkástanácsok kép­viselői (még a törvénytervezet benyújtása előtt) aláírták a volt SZOT-vagyonra vonatko­zó — hat szakszervezet által kötött — megállapodást. Bajtay József — láthatóan Palkovics legfőbb, és a gyűlé­sen abszolút kisebbségben lévő ellenfele — azonban magyará­zatot adott az aláírásra. Érve­lésének lényege: minden szer­vezetnek van pénze, ám a mun­kástanácsoknak nincs, és igen méltányos összeghez — 128 millió forinthoz — juthattak volna a megállapodással, hi­szen 106 ezres munkástanácsi taglétszámot fogadtattak el, holott a hivatalosan bejegyzett létszám csak 19 605. Kijelentet­te : a munkástanács-szövetség működésképtelen. Simon Ervin alelnök rövid hozzászólásában lemondott, és elkeseredetten utalt rá, hogy a választásokkal megindulhat a szakszervezetek közötti harc és a „szembeköpősdi”. A felügyelőbizottság beszá­molóját követően ismét feliz­zott a hangulat. Ugyanis a je­lentés tájékoztatást adott Baj­tay József, Simon Ervin, Simon Sándor, Juhász Attila jelentős — összességében több százezer forintos — állítólagos pénzügyi visszaéléseiről. A gyűlés végén — szavazás­sal — a Palkovics ellen benyúj­tott bizalmatlansági indítványt elutasították, a többit elfogad­ták. Ám amikor a MOSZ elnö­ke zárszavában kijelentette, hogy „nem vagyok boldog és nyugodt”, és hogy ezzel a vá­lasztmánnyal jogilag semmi sem változott, hiszen az ülés nem volt határozatképes , új­ra hangzavar keletkezett, és botrányszagú megnyilvánulá­sok kezdődtek. Az ülés elnöke ennek úgy vetett véget, hogy véget vetett a választmánynak. FIDESZ-TABOR, AGÁRD Szombat este - láz nélkül Igazából transzparensekre számítottam, hogy Üdvözöljük a Fidesz második nagytáborá­ban vagy valami hasonló fel­irattal, de még egy eligazító tábla sem volt Agárdon. Mikor végre megtaláltam a Parkerdő kempinget, akkor pedig kide­rült, hogy tábor sincs abban a hagyományos formában, amire én gondoltam. Éjszakánként százötven forintért sátorhelyet kaptak az érkezők a kemping­ben, s ez a jegy ingyen belépő a strandra, valamint jelentős kedvezmény az agárdi Pop­strand koncertjeire. A tábort péntektől hirdették meg, szombat délutánig nyolc­­vanan érkeztek, estig még hú­szan, de sokan csak két-három éjszakára. Tavaly háromszázan voltak a Fidesz nagy táborá­ban, az idén a szervezők töb­­et jeleztek a kempingnek. Hely lenne is bőven, mert az ide­genforgalom a Velencei-tónál is visszaesett, s nem is lendítik föl azok a gyulladt szemű fia­talok, akik Agárd legforgalma­sabb terén a piszkos aszfalton hevernek, az előző esti koncert élő maradványaként. A kemping büféje körül öt­hat asztal, napernyőkkel. Alig páran lézengenek itt, a több­ség a parton van, vagy a sát­rak között leterített pokróco­kon eszi a hazait, kolbászt, konzerv sóletet, ki mit hozott. A büfében harminc forint egy szendvics, a parton tíz deka sült hsilért negyven-ötvenet kérnek. A két szekszárdi fideszes a második vodkát issza a naper­nyők alatt, ők is, akár a töb­biek, nagyobb társasággal ér­keztek — majd mindenki vo­nattal —, fejenként háromezer forint zsebpénzzel a tíz napra. Programot kifüggesztve sehol sem találunk, a fiúk úgy emlé­keznek, lesz focimeccs, önkor­mányzati fejtágító, és majd mindennap pophangverseny. Ez a tábor fő vonzereje, meg a viszonylagos olcsósága — mondják —, nem a politika. Tavaly náluk is, Szekszárdon majdnem négyszáz aláíró tag volt, tagdíjfizető tizedennyi, aki meg dolgozni is hajlandó volt, még kevesebb. Némi nosz­talgiával emlékeznek a válasz­tásra, a kampányra — akkor még mindenki lelkes volt. Hat fideszes is bekerült a képvise­lő-testületbe (tele SZDSZ-es támogatással), de hogy ott most mit csinálnak, arról még a kevés aktív tagnak sincs ké­pe. A két görbeházi középisko­lás lány véletlenül csöppent a táborba. Egyikük ápolónőnek tanul, de fogtechnikus szeretne lenni vagy külföldön dolgozna egy ideig. Terveiben sehol sem szerepel a politika. A tábor kerítésén kívül ve­ri föl a sátrát Gál Álmos és ba­rátja. Oroszlányból jöttek bi­ciklivel, négy óra alatt meg­tették az ötven kilométeres utat. Az agárdi strandon este ki­lenckor vagy ötszázan gyüle­keznek. A rendezők megköny­­nyebbülésére főleg nyaralók, kisgyerekekkel. Előző este Auróra volt és Pál utcai fiúk, némelyik rendező kezéről le­jött a bőr, másik gázsprét ka­pott az arcába. De ma Demjén jön — már konferálják is fölé: „a sztár, aki még talpon van”. Illedelmes ováció. Körülsétálok az agárdi éj­szakában, mert itt nagy élet van most, három komolyabb diszkóval, az egyik nappal ön­­kiszolgáló étterem, de a színes reflektorok villózásában is an­nak látszik, a földig nyitott ablaknál a vasrácson át édes­meleg verejtékszag párállik az arcomba. A teraszon szalon­­zenekar, nyitva minden presz­­szó és étterem, mindenütt fia­talok, ki tudja, ki közülük fi­deszes, ki nem. Demjénnél már sajtból van a hold, mikor megint összefu­tok Almossal — jobb szereti, ha Szundinak hívják —, is­mét a kerítésen kívül maradt, ide is drágállja a beugrót. (270 forint, táborlakóknak 120.) Pe­dig van megtakarított pénze, nyolc-tízezer forint, fél évig spórolt, mert nemsokára in­dulnak sátorozni Görögország­ba, stoppal. Egyébként pszi­chológus akar lenni, legalább­is ez a távlati terve. Fiatal ko­ra ellenére már múltja is van: KISZ-titkár volt a középisko­lában. Azt mondja, a KISZ több szempontból jobb volt, mint a Fidesz, mert a társaság végül is ugyanaz, de akkor társadalmi munkával jó pénzt kerestek, és ha odaállt az igaz­gató elé, hogy KISZ-titkárként ezt és azt szeretné, akkor leg­alább meg kellett őt hallgatni, ha meg csak a diákokra vagy a Fideszre hivatkozik, akkor semmi sincs. Azt már Sz. Szil­via teszi hozzá, hogy egy klu­bot szeretnének összehozni, de mióta az önkormányzatnak mindenből pénzt kell csinálni­uk, nagyon drágák a helyiség­­bérleti díjak. A szerelemvonat elpöfögött, a kempingbe lassan szállingóz­nak vissza a fideszesek. Szolid sörözés az egyik asztalnál, két idősebb fideszes feje már a pocakjára bukik a másiknál. Még megpróbálkoznak egy A párttal, a néppel egy az utunkkal, aztán aludni térnek. — Nem számítottam nagyobb bulira — mondja Galambos Péter, aki Budapestről érke­zett. — Tavaly még Deutsch Tamással mentünk diszkóba, nem azért, mert vezető volt, hanem mert olyan személyi­ség, hogy vitte magával az embereket. Most meg ők hár­man (Deutsch — Fodor — Or­bán) felszálltak, és nem olya­nok a körülmények, hogy hoz­zájuk hasonló vezetők vigyék tovább a jónépet. Galambos Péter mindeneset­re próbálkozott. Éjjel egykor, amikor eljöttem, még szervez­te a bulit. Remélem, sikerült. Rehák Aranka MTV: Hűtlen kezelés gyanúja A Peugeot-ügy már ma kipattan ? (Munkatársunktól.) Értesüléseink szerint a Budapesti Rendőr-főkapitány­ság még a mai napon, de leg­később kedden beszámol a nyilvánosság előtt a Magyar Televízióban — a hivatalos megfogalmazással élve — már évek óta folyó gazdasági visz­­szaélésekkel kapcsolatban el­rendelt nyomozás első rész­­eredményeiről. Mint ismeretes, a közelmúlt­ban egy rendőrségi sajtótájé­koztatón hivatalosan is beje­lentették a tévé egyes (volt) gazdasági vezetőit is érintő vizsgálat tényét. A BRFK fő­kapitány-helyettese akkor csak a Peugeot-lízinget, három BMW „eltűnését” és a Bongó tévén belüli szponzorálási ügyével kapcsolatos anomáliá­kat említette. A főkapitány­sághoz közelálló, magukat megnevezni nem kívánó sze­mélyiségek azonban korántsem tartják teljesen elképzelhetet­lennek, hogy a pénzügyi visz­­szaélések után­ kutató nyomo­zók — már csak a tisztánlátás érdekében is — kénytelenek lesznek elővenni újra az 1988-as tévéügyet.­­Akkor értékes italok jutottak kézen-közön is­meretlen személyek tulajdo­nába. A sikkasztásgyanús ügyet azonban a rendőrség — bizonyítottság hiányában — kénytelen volt lezárni.) A legfrissebb gazdasági ügy­letek közül ismereteink szerint a Peugeot-k lízingje áll a legközelebb a befejezéshez. Értesüléseink szerint napokon belül vádemelési javaslattal át is adja az aktákat a BRFK az ügyészségnek. A BRFK egye­lőre nem hajlandó részletekbe bocsátkozni. Annyit azonban tudni lehet, hogy a tranzakció során legalább féltucat kisvál­lalkozáson keresztül jutottak el az autók a tévéhez, jelen­tősen­ megdrágítva így az álla­mi pénzből beszerzett Peu­­geot-kat. Hivatalos források nem erősítették meg, de nem is cáfolták azt a korábbi érte­sülést, mely szerint az ügy­ben gyanúsítottként szerepel­het dr. Sándor Gyuláné, a Magyar Televízió volt gazda­sági-kereskedelmi vezetője, és Horváth Loránd gyártási igaz­gató, F. Gy. A.

Next