Népszabadság, 1991. augusztus (49. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám

f 1 DÖBBENETES! A Merkantil Bank Rendkívüli akciója! . ... ' 5 * ^4 ^ V1 ^ . ■ • - _ 20-féle, 1992-es lejáratú lakossági kötvény kapható Ijllíj a József Attila utca 24-ben. Mivel 1988 előtti kibocsátásúak,a MERKANTIL BANK RT. ezért adómentesek! Nettó hozamuk 33-36 % közötti! kreatív embereknek A kötvények a jövő év elején vagy végén járnak le. kreatív megoldások. MERKANTIL BANK VÁLTÓ- ÉS VAGYON BEFEKTETŐ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST V., JÓZSEF A. U. 24. TELEFON: 118-2688 ’i r r­ I­I . 8 NÉPSZABADSÁG - ÉRVEK, VÉLEMÉNYEK 1991. augusztus 3., szombat Második kiegyezést! T.­­ Tavaly, az első szabad or­szággyűlési választások ered­ményének kihirdetésekor, vég­legessé vált, amit már régóta tudtunk. A lakosság döntő többsége polgári társadalmat akar. Erős és stabil polgárság képes csak kivezetni az orszá­got a jelenlegi válságból, haté­konyan működtetni a nemzeti tulajdont, megnyerni és meg­fizetni a szaktudást,, támogat­ni a művészeteket, a tudo­mányt. A történelemben a rendszer­­váltások koreográfiája egy és ugyanaz. Először megjelennek az új rendszer meghatározó gazdasági rétegei, megerősöd­nek, majd átveszik a gazdasá­gi hatalmat, és kialakítják az új politikai berendezkedést. Nálunk ez nem így történt. A politikai intézményrendszer átalakítását az erős polgárság kialakulása előtt kezdték el. Bár történelmi kényszer, még­is hiba volt a váltást előkészí­tők és szervezők részéről, hogy annál a bizonyos kerekasztal­nál csak a politikai technikák­ban egyeztek meg, és nem a gazdasági átalakítás igazi kér­déseiben. A szervetlen rendszerváltás következményeként ma nincs olyan réteg, amely igazán nyertese lenne a fordulatnak. (Még a gyorsan „meggazdago­dott” mai tőkés sem, hiszen nem lehet biztos abban, hogy stabilizálhatja megszerzett po­zícióját.) E cikk szerzői Kocsis András, a Kockázat Nemzetközi Befektetési Tanácsadó Részvénytársaság elnö­ke, a Független Kisgazdapárt el­nöke melletti tanácsadó testület vezetője, és Széles Gábor, a Mű­szertechnika Részvénytársaság el­nök-vezérigazgatója, a Magyar De­mokrata Fórum országos elnöksé­gének tagja, a GYOSZ elnöke. Mindketten több más cég résztu­lajdonosai. Remélik, hogy ez a cikk egy olyan, a magyar sajtón belüli vitasorozat első darabja, amely fórumot biztosít annak a vállalkozórétegnek, amely érdekelt az ország gazdasági helyzetének jobbításában. A pártoknak nincs stabil bá­zisuk, valódi gazdasági erő­központok nem támogatják őket, keresik a helyüket, s ezért sokszor áltevékenységet folytatnak. Közös platformjuk volt a múlt rendszer politikai felszámolása, s miután ez megtörtént, igazi , gazdasági program nélkülivé váltak. En­nek másik oldala, hogy a ha­zai tőkének nincs valódi poli­tikai pártja, nincs jelen szer­vezett erőként a magyar par­lamentben, amelyet egy eset­leges kétkamarás ház megol­dott volna. Nagyrészt presztízscsaták folynak a pártok, a közjogi méltóságok között, miközben az igazi kérdésekről (adósság, piacvesztés, szociális konflik­tusok, bűnözés stb.) még kom­munikáció sincs a politikai élet szereplői között. Olyan ez, mint egy nagy sakk­csata egy hajón. Felváltva ügyes és rossz húzások, a hát­térben sok elemző, erős kon­centrálás minden fél részéről az előnyszerzésre, a győzelem­re. A hajó azonban léket ka­pott (nem most, de attól még lék, talán nem végzetes, de ha nem javítják ki, az lesz.) Ha csak a sakkra figyelünk, tra­gédia lesz, az örvény nem is­meri a finom kombinációkat! L_|__| A válságból való kijutásunk alapvető kérdése az együtt­működés, a hatalmi elit ki­egyezése a nemzeti és külföldi tőkével. Nem kell olyan mesz­­szire mennünk történelmi múltunk kutatásában, hogy ne tűnjék szembe a jelen gazda­sági és társadalmi helyzetnek a hasonlósága a kiegyezéskori Magyarország helyzetével. Akkor az 1849 és 1867 közöt­ti elnyomó hivatalnokrendszer­rel­ és az osztrák tőkével kel­lett az országnak kiegyeznie, hogy folytatni tudja polgári átalakulását, felzárkózni tud­jon Európához. Úgy véljük, hogy a mostani rendszerváltozás, a szabad, de­mokratikus Magyarország meg­teremtése és az 1867-es ki­egyezés nagyon hasonló törté­nelmi helyzetben jött létre. Meggyőződésünk, hogy ha­zánknak a közelmúltban vol­tak Széchenyijei, akik szelle­mileg megalapozták és előké­szítették a fordulatot, akik óhatatlanul tragikusan kire­kesztődtek gondolataik meg­valósításából, vannak Kossuth­­jai, akik bátor radikalizmu­sukkal látványosan végrehajt­ják a fordulatot, de a mai helyzet deáki bölcsességet igé­nyel. Kiegyezésre van szükség! Nem elsősorban a pártok kö­zötti kiegyezésre, hanem az új hatalmi elit és a nemzeti tőke egymásra találására. Meggyő­ződésünk, hogy kölcsönös az érdekeltség a harmonikus együttműködésben. Az egyik gazdasági, társadalmi bázist talál, a másik demokratikus teret a válságkezelés vezény­léséhez, és — tegyük hozzá ,őszintén — érdekei érvényesí­téséhez. Az országgyűlési és helyha­tósági választásokon hatalom­ra került új politikai elitnek az ország jövője érdekében ki kell egyeznie, meg kell bé­kélnie, és össze kell fognia a műszaki és gazdasági szakér­telmiséggel, s ezen belül az előző rendszer adminisztrá­ciójával, szakértői garnitúrá­jával. (Természetesen azokkal nem, akik rendszerektől füg­getlenül tehetségtelenek, kor­ruptak.) A nyolcvanas évek­ben, különösen a nyolcvanas évek közepétől mind az ál­lamigazgatásban, mind a gaz­dasági szférában, mind a kul­turális életben jelentős több­ségük már diplomával a zse­bében került a helyére, első­sorban szakmai és nem poli­tikai érdemek alapján. Ezt a réteget nem szabad létbizony­talanságban tartani. Tudomá­sul kell venni, hogy ezek az emberek elősegítették a rend­szerváltást, s még egyet — ami talán ennél is fontosabb —, nincs két elit Magyarorszá­gon. A politikai élet szereplői­nek és a hazai tőke együttmű­ködésének, kiegyezésének alapja a gazdasági jogalkotás középpontba állítása, gyors tulajdonrendezés és a nem­zeti polgárságon belüli cím­kézések (zsidó, vörös, fehér ... stb.) elvetése lehet. E nél­kül, a polgárság legbefolyáso­sabb rétege, az egyénileg ter­melő paraszttól, (farmertól), a milliárdos nagytőkésig „ki­vár”, tőkéjét nem működteti, befektetései csak spekuláció­sak, nem termelők. Ennek kö­vetkeztében a nemzetgazda­ság fejlődésének nincsen reá­lis lehetősége. Történelmi viharok után e 93 000 km 2 maradt nekünk. Ez örökségünk és hazafiúi köte­lességünk ezt megóvni, meg­őrizni magyarnak. Gondozni és ápolni nemzeti tudatunkat és tradícióinkat, védeni és se­gíteni a földkerekség vala­mennyi, magát magyarnak valló emberét. Hiszen ez a nemzeti polgárság feladata, hivatása, és ezt csak összefog­va képes megvalósítani. Így tudunk, valódi partnerei és nem kiszolgálói lenni a számunkra olyannyira szük­séges külföldi tőkének, amely egyébként megosztaná és szétforgácsolná gazdaságun­kat, és néhány monopólium uralma alá kényszerítené az országot. A térség többi országához képest komoly előnyünk van. Lényegesen korábban kezd­tük a reformokat, a mai me­nedzserek jelentős része pia­ci, félpiaci körülmények kö­zött tanult meg egyensúlyoz­ni, korlátozottan, de érvénye­sülhetett az egyéni kezdemé­nyezés, a politika itt neheze­dett rá legkevésbé a gazda­ságra, megtanultunk „közle­kedni” Keleten és Nyugaton egyaránt. Ez a relatív előny, valamint az ország geopolitikai helyze­te szinte kínálja a lehetőségét annak, hogy Magyarország re­gionális kereskedelmi, pénz­ügyi központtá váljék, annak minden előnyével. Itt azon­ban alapvető feltétel a gorba­­csovi Szovjetunióval való vi­szony rendezése, nemzeti ön­érzetünk megőrzése mellett. A szovjet csapatok elhagyták Magyarország területét, sem­mi akadálya nem lehet az együttműködés fejlesztésének. Egyik közvetítő kapoccsá vál­hatnánk a Nyugat és a Szov­jetunió, a szovjet tagköztár­saságok között, ki kellene használnunk, hogy mi benn vagyunk (voltunk?) a szovjet piacon. A hazai polgárság ér­dekelt a Szovjetunió köztár­saságaival való kapcsolatban, és nem engedheti meg, hogy ezt ideologikus megfontolásból elrontsák. I 17 : Az elmúlt két év igazi ered­ménye a politikai intézmény­­rendszer demokratikus kere­teinek és játékszabályainak kialakítása volt. Ezt ma véde­ni és fokozatosan finomítani kell, hogy a válságkezelés ezen belül legyen megoldha­tó. Az utca nem lehet alter­natíva senkinek! Különösen nem a polgárságnak, amely legtöbbet veszíthet általa. Világosan­ ki kell mondani azonban, hogy a rendszervál­tással nem a polgárság vagy annak valamely markáns cso­portja került hatalomra, ha­nem jó szándékú, hazafias ér­telmiségiek olyan csoportja, akik — önhibájukon kívül —, társadalomszervezési és gaz­daságirányítási gyakorlat nél­kül kezdtek a történelmi fel­adathoz. De az ország ma nem bír el még egy fordula­tot és hatalmi váltást, ezért katasztrófa lenne új válasz­tások kiírása. Akarja, nem akarja, ennek a garnitúrának a küldetése a válságkezelés levezénylése. A feladat nagy. A mai hatalmi elit csak ak­kor tudja ezt megoldani, ha képes és hajlandó kiegyezni és összefogni a polgársággal, s megkapja annak támogatását. Kocsis András—Széles Gábor 1­3. 1 ___________ *_| OLVASÓNKÉ A SZÓ A pápa joga Felkeltette figyelmemet a Rosdy Pál — Eörsi István-féle levélváltás (VII. 11.). Bár nem vagyok hiva­talból illetékes az Eörsi István által írottakhoz néhány kiegészítést fűzni, ám­ úgy vélem, ezt mint gyakorló katolikus hívő is megtehetem. Ha jól értettem, Eörsi Ist­ván szerint a pápa külföldön bizonyos dolgokat (így a vá­laszban példaként felhozott művi vetélés megtiltását) csak Wojtyla úrként szorgalmazhat, mivel „külföldi államfőként” — a nemzetközi jog alapján — nem avatkozhat­­bele egy másik állam ügyeibe. Eörsi István eszerint nem látszik ismerni azt a tényt, hogy a pápa nemcsak a Vatikán­ ál­lam feje, hanem a világon bárhol élő, több mint félmil­­liárd katolikus elfogadott lel­ki-vallási vezetője. Erre a megbízatást, felhatalmazást az első pápa, Szt. Péter — az egyházi tanítás szerint — ma­gától Jézustól kapta, és az ki­terjed minden utódra is. (Ros­dy Pál is utal erre írásában. Joga van tehát bármely ál­lamban élő katolikusok szá­mára a hitbeli dolgokkal kap­csolatos magatartáshoz irány­­mutatást adni. Ilyen például a művi vetélés kérdése is, mi­vel ez szoros kapcsolatban van a Tízparancsolat „ne ölj!” pa­rancsával, amelyet a zsidó val­lás és a keresztény vallások egyaránt elfogadnak. Mindezek alapján, — szerin­tem — a pápa Lengyelország­ban semmiféle nemzetközi jo­got nem sértett meg, csak a tisztéből eredő kötelességét tel­jesítette. Az előbbiekből érthető Lech Walesa kézcsókja is, aki hívő katolikusként tette ezt, s nem mint egy másik államfőnek, hanem mint Krisztus földi helytartójának. (Egyébként ilyenkor nem a kezet szokták megcsókolni, hanem a főpász­tori hatalom egyik jelvényét, a pásztorgyűrűt.) Dr. Szabó Pál Tivadar pszichológus, Budapest

Next