Népszabadság, 1992. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

2 NÉPSZABADSÁG - JUGOSZLÁVIA-EMBARGÓ 1992. június 1., hétfő MOSZKVA IS SÍKRASZÁLL A KISEBBSÉGI JOGOKÉRT Nemzetközi embargó Belgrád ellen (Folytatás az 1. oldalról) Az amerikai-angol-fran­­cia-belga kezdeményezésű ha­tározatba végül nem került be az a pont, amely - washingtoni javaslatra - elutasította volna Belgrád igényét Jugoszlávia ENSZ-beli jogutódlására. Ugyanakkor a határozat maga is nyugtázza, hogy ezt a belgrá­di igényt az ENSZ-tagállamok általában nem fogadják el. A BT-határozat végleges szö­vege - Oroszország javaslatára - két lényeges ponton kemé­­r­yebben fogalmaz a tervezet­nél: 1. kimondja, hogy nem fogad el erőszakos területválto­zásokat és sérthetetlennek mi­nősíti Bosznia-Hercegovina ha­tárait, 2. az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatásának beszüntetését követelve határo­zott védelmet sürget a kisebbsé­gek emberi és alapvető jogainak. A BT a szankciócsomagot az ENSZ-alapokmány hetedik fe­jezetére hivatkozva léptette életbe. Ez lehetővé teszi, hogy a világszervezet - mint a Kuvait elleni iraki agresszió esetében is történt - végső eszközként fegyveres erőt is igénybe ve­gyen. Ez ugyan közvetlenül nincs napirenden, de a BT két héten belül jelentést kér az ENSZ-főtitkártól, teljesíti-e Belgrád a világszervezet hatá­rozataiban foglalt követelése­ket, a tagállamoknak pedig há­rom héten belül jelenteniük kell, mit tettek az embargó ér­vényesítése végett. Amerikai források szerint a BT-tagok egy része máris fog­lalkozik a gondolattal, hogy esetleg légi és tengeri blokád­dal szerez érvényt a mostani határozat szankcióinak. Noha az Egyesült Államok kizárta, hogy egyoldalú katonai lépése­ket tegyen, Baker külügymi­niszter ez ügyben elhangzott nyilatkozatát általában úgy ér­telmezik, hogy ilyen jellegű nemzetközi akcióban Amerika - amely a békefenntartó erők­ben sincs jelen - hajlandó le­hetne részt venni. Washington Balkán-politikája az utóbbi napokban keményedett, amit a The New York Times annak tu­lajdonított, hogy az események Kosovo közbejöttével átcsap­hatnak Albániára is, ami belát­hatatlan folyamatokat indíthat el a térségben. A BT-beli szavazás előtti fel­szólalásban Perkins amerikai ENSZ-fődelegátus azt mondta: Az Egyesült Államok eltökélt szándéka, hogy a szankcióknak érvényt szerezzen, és ha kell to­vábbi intézkedéseket sürges­sen, mindaddig, amíg a szerb rezsim nem változtat az irány­vonalon. Hanay brit fődelegá­tus a sajtónak nyilatkozva kije­lentette: nagy tévedésben van az, aki azt hiszi, ez a BT utolsó szava. A 757. számú határozat egyébként szövegszerűen is ki­mondja, hogy a szankciók fel­oldása csak külön döntéssel le­hetséges, és szükség esetén a testület „haladéktalanul meg­vizsgálja, milyen további lépé­seket tegyen” határozatainak végrehajtása és a békés rende­zés érdekében. Magyar részről Budai Iván, helyettes ENSZ-fődelegátus a BT-ülésen a testület határozat üdvözölve emlékeztetett arra, hogy Budapest már régóta eré­lyes intézkedéseket követelt Belgráddal szemben, amelynek cselekedetei a második világ­háború óta példátlanul súlyos és tragikus események soroza­tához vezettek Magyarország déli szomszédságában. Hangsú­lyozva: megengedhetetlen, hogy területi hódításokkal és erőszakkal etnikailag egynemű úgynevezett nemzetállamot hozzanak létre. A BT intézke­déscsomagját fontos lépésnek minősítette az agresszió megfé­kezésének és a stabilitás hely­reállításának útján egy olyan térségben, ahol még mindig nem kiszámítható, milyen ve­szedelmeket tartogatnak a ro­hamosan változó fejlemények. Serény Péter Az orosz, az angol és az amerikai küldött megszavazza a határozatot Milosevics az egész világot hibáztatja A szerb ellenzék bojkottálta a választásokat (Újvidéki tudósítónktól) „Noha Milosevics szerb elnök és az új Jugoszlávia elnöksége újabb békeindítványt tett, a Biztonsági Tanács a konfrontá­ciót és az erőpolitikát válasz­totta” - így jelentette be szom­bat éjszaka a belgrádi televízió az embargó hírét. A szankció­kat az előre „megdolgozott” szerb közvélemény nagy része tudomásul veszi, sőt, a „vilá­got” hibáztatja. „Segíteni” próbált Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezére. Ismételten Belgrád ár­tatlanságát bizonygatva, egy­szersmind saját nehéztüzérsé­gének azonnali elhallgattatását ígérte. Belgrádban józanabb hango­kat egyelőre nemigen hallani. A rezsim propagandája pillanat­nyilag azt tartja sikernek, hogy Jugoszláviát nem zárták ki az Egyesült Nemzetek szervezeté­ből, s hogy a katonai interven­ció egyelőre a homályos jövő­ben esedékes. Milosevics elnök vasárnap reggel kijelentette: „Azért sújtanak bennünket, mert nem hagytuk sorsára a határainkon túl élő szerbsé­get.” A szankciók hatásáról még korai beszélni, de a „beavatot­takat” továbbra is feszíti az optimizmus, úgy gondolják, senki nem fog lemondani egy jó üzletről”. Például a gyorsvasút távlatait és a tegnap engedé­lyezett nisi vámszabad övezet leendő üzletkötéseit ecsetelik. Miközben Újvidéken hosszú so­rok vesztegelnek a benzinkutak előtt, másutt versenyautók bő­­gése „bizonyítja”, hogy üzem­anyagban nincs hiány. Egy közgazdász szerint „a szank­ciók hatását be kell építeni az antiinflációs programba”. A választásokról annyit tud­ni, hogy „minden bizonnyal si­keresek”. Legalábbis a „szövet­ségi” szintűek, mégpedig azért, mert a választótestület bármi­lyen kis hányada járul is az ur­nák elé, az eredményt hitelesí­tik. Erre nélkülözhetetlen szükség mutatkozik, hangoz­tatták a szerb szocialisták, mert az új államszövetség alap­jainak lehelyezése nem tűr ha­lasztást. Az sem számít, hogy az EBEÉ küldöttsége előre sza­bálytalannak ítélte a válasz­tást,, hogy­ annak eredménye nemzetközi síkon kudarcra van ítélve. Minthogy az erősebb el­lenzéki pártok bojkottot hir­dettek, az új állam parlament­jébe csak szocialisták és Seselj­­féle radikálisok, esetleg egy­két, úgyszintén a szocialisták vonzkörébe tartozó kisebb „párt” képviselői várhatók. Mit remél a választásoktól? - kérdezte a tévériporter egy szerbiai parasztembertől. A vá­lasz így hangzott: A legjobba­kat. Minden eddigi választás után jobb lett, de most a leg­jobbakat várom. Pilcz Nándor Sok ezer belgrádi tartott va­sárnap háborúellenes megmoz­dulást a városközpontban. A tiltakozó menet teljesen betöl­tötte a Terazije utat. A menet élén a Szerb Megújhodási Moz­galom, a Szerb Demokrata Párt és a háborúellenes központ ve­zetői haladtak. A tömeg némán követte őket, csak az elnöki pa­lotánál hallatszottak Milose­vics elnök elleni jelszavak. A megmozdulással a tömeg a boszniai háború ellen tiltako­zott, s a harcok sok ezer áldo­zatára emlékezett. A menetet hangszórókon néha figyelmez­tették, hogy teljes csendben vo­nuljon. Az ellenzék nagyobb pártjai - mint ismeretes - nem vesznek részt a választáson, s helyette szervezték meg a tilta­kozó gyűlést. A hírügynökségek jelentései szerint a világ legtöbb országa szinte azonnal megkezdte a szankciók gyakorlati életbe léptetését. (MTI) Bár a belgrádi vezetés meg­próbálja jelentéktelennek beál­lítani a gazdasági embargót, Szerbia és Montenegró új ju­goszláv szövetsége kétségtele­nül megsínyli, ha a szankciók valóra válnak. A belgrádi ke­reskedelmi kamara elnöke az­zal is érvel, hogy a Nyugat 1991 őszén elrendelt részleges gaz­dasági embargója még használt is a jugoszláv gazdaságnak. Merthogy új piacokat sikerült találnia: Romániát, Bulgáriát és Görögországot. Vajon akad-e valaki, akivel sikerül elhitetni, hogy az új Ju­goszláviát a román és a bolgár piac húzza ki a csávából? Ki ne tudná Belgrádban, hogy az idei esztendő első negyedévében a szerb és a montenegrói export több mint fele az EK-tagálla­­mokba irányult? Brüsszeli ada­tok szerint a 914 milliós ex­portból csaknem 500 millió érinti az említett országokat. Válasz helyett idézzük in­kább az egyik párizsi lapot, amely szerint a szerdai szara­jevói piactéri bombázást köve­tően Szerbia végképp a nemze­tek „várólistájára” került. S ezen az sem változtat, hogy az embargó nem jelent azonnali agóniát a Nemzetek Közössé­géből kitaszított Belgrád szá­mára. Valameddig nyilván kihúzza, hiszen Szerbia viszonylag gaz­dag ásványkincsekben, főleg szénben. Duna-parti erőművei, a vajdasági olajkincs révén energiával is győzi egy ideig, élelmiszerből pedig önellátó. Tavaly nagyon jó volt a gabo­na- és a kukoricatermés, éhín­ség jó darabig nem fenyeget. Ami a „szövetségeseket” ille­ti, helyzetük nem irigylésre méltó. Kína ugyan többször ki­fejezte rosszallását a Belgrád­dal szembeni embargó miatt, ám egy esetleges ENSZ-vétóval Peking önmagát is kizárná a világ demokratikus közösségé­ből. Most, amikor a külföld las­san kezdi feledni a Tienanmen téri mészárlást. Kína, amely áprilisban havi 150-200 ezer tonna olajszállításra kötött egyezményt Belgráddal, tartóz­kodott a szavazástól. Moszkva, ha lehet még ké­nyelmetlenebb helyzetben van. Évi kétmillió tonna mennyiség­ben szállít olajat Szerbiának, s politikai, stratégiai, vallási okoknál fogva is Belgrádhoz húz. Ugyanakkor illik demok­ratikusnak és meggondoltnak lenni, nem beszélve arról, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen terület, ahol Moszkva még - esetleg - önálló világpolitikai tényezőként léphet fel. Ezért is kísérelt meg közvetítő szerepet játszani az orosz külügyminisz­ter. Bukarestnek, miközben gör­csösen kapaszkodik a világ de­mokratikus felének köpenyébe, más sem hiányzik, mint hogy szembe kerüljön a nyugati ha­talmakkal. Milosevics szerb el­nöknek nem marad más más támasza, „csak” saját népe. In­tenzív propagandakampánnyal arról próbálja meggyőzni a szerbeket, hogy a gazdasági embargó „szörnyű igazságta­lanság”, a muzulmánok ( meg a Vatikán, meg a magyarok, a németek, az osztrákok, az al­bánok) mesterkedésének gyü­mölcse, s hogy a szankciók lát­tán a népnek még nagyobb egységbe kell tömörülnie. Mi tagadás: az embargónak rövid távon lehet is ilyen hatása Szerbiában. Párizs, 1992. május 31. Seres Attila Szerbia a nemzetek várólistáján Nem lehetünk túszok A vajdasági magyarok álláspontja (Újvidéki tudósítónktól) A Biztonsági Tanács Szerbia és Montenegró elleni szankciói kapcsán Vékás Jánost, a Vajda­sági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnökét kér­deztük: a magyar kormány esetleges csatlakozása befolyá­solja-e a vajdasági magyarság helyzetét? - Mi többször mondtuk, hogy a kisebbségi jogokat az alapvető emberi jogok közé so­roljuk. Ezek esetében nem al­kalmazható semmiféle recipro­citás. Akárcsak a többi jogot, ezeket is az állami szuverenitás hordozója köteles biztosítani. Az olyan politika, amely egy másik ország magatartását ve­szi alapul, óhatatlanul a Seselj­­féle megtorlás eszközéhez nyúl.­­ Az egyetemes magyarság szempontjából nekünk az az érdekünk, hogy Magyarország minél előbb bekerüljön Euró­pába. Mi ilyen összefüggésben elutasítjuk, hogy bennünket bárki is túszként használjon fel. Ha bennünket bármilyen retorzió ér, azért Szerbia fele­lős, nem egy másik ország kor­mányának a döntése. Magyar­­országnak a saját érdekeit kell szem előtt tartania. - Mit vár a VMDK a választás­tól? - Mi nem bocsátkoztunk jós­latokba a köztársasági válasz­tások előtt sem. Annyit mond­hatunk, hogy demokratikus fel­tételek nincsenek. Egyrészt 25 ezer magyar választópolgár van külföldön, másrészt tovább folyik a törvénytelen mozgósí­tás. S nem utolsósorban nyíltan fenyegetik a magyarokat: aki a VMDK-ra szavaz, annak - Se­­selj megfogalmazása szerint - nincs helye Szerbiában. A vá­lasztási kampány része az is, hogy a választás előtti napon Veprődön rálőttek helyi szerve­zetünk elnökének házára (két golyó a szobában csapódott be, nyolcat a falban találtak), így folynak a választások. Ettől függetlenül­ nincs más eszkö­zünk a politikai megjelenésre. P. N. Lövik Dubrovnikot és Szarajevót Az ENSZ békefenntartóinak közbenjárásával tűzszünet jött létre Dubrovnik védői és a szö­vetségi alakulatok között. Ezt megelőzően öt órán át lőtték a tengerparti várost, nem kímél­ve a világkincsnek számító központot sem. A tűzszünet életbe lépése után sem került sor azonban fegyvernyugvásra, mert egyes szerb szabadcsapa­tok nem tartják magukat a meg­állapodáshoz. Slavonski Brodot kétszer is támadták nehéz­tüzérséggel. Zárában (Zadar) már második napja viszonyla­gos nyugalom van, amit azzal magyaráznak, hogy a körzet­ben tartózkodik Nambiár tá­bornok, az ENSZ békefenntar­tó erőinek indiai parancsnoka. Szarajevóban is folytatódtak a harcok, pedig újabb tűzszü­­neti megállapodást kötöttek a felek. A megállapodás hétfőn reggel hat órakor lép életbe. A vasárnap reggeli brutális szerb támadásnak több halálos áldo­zata van. Modricát visszafog­lalták a közös muzulmán-hor­­vát erők. (MTI) ­ horvát határ nyugodt (Megyei tudósítónktól) Néhány napja még arról volt szó, hogy a magyar-horvát ha­táron az elmúlt héten megnyí­lik az ősz eleje óta lezárt udvari átkelő. A Baranya megyei falu­val szemközt horvát területek vannak, ám ezeket a jugoszláv hadsereg tartotta felügyelete alatt. Az átszivárgó informá­ciók szerint a hadsereg kivo­nult ugyan, a szerb szabadcsa­patok jelenléte miatt azonban az átkelő még­sem nyílhatott meg. Mint ahogy továbbra is zárva van a magyarbólyi vasúti átkelő, aminek persze az is le­het az oka, hogy a túloldalon még a múlt évben robbanások tették tönkre a vasúti pályát. A legkeletibb - vagyis a frontvonalhoz­­legközelebbi - Horvátországba vezető átkelő­nél, Drávaszabolcsnál a forga­lom hetek óta zavartalan. Na­ponta átlagosan háromezren lépnek itt át a határon. Főként horvátok veszik igénybe Drá­­vaszabolcsot, illetve hét végén a Németországban dolgozó boszniai vendégmunkások bu­szai, személyautói haladnak át a baranyai határállomáson. Ezt az átkelőhelyet nem érinte­né egy esetleges embargó. Drá­vaszabolcsnál, ha lassan is, de folyik a menekültek visszatele­pülése Horvátországba. Na­ponta tizenöt-húsz menekült tér haza. A szankciók és a magyar gazdaság (Munkatársunktól) Magyarország és Kis-Jugosz­lávia gazdasági kapcsolatai jó másfél éve - a széthullási folya­mat felerősödése óta - csökken­nek. Emiatt, noha egyes válla­latok számára érzékeny veszte­ség lesz az embargó bevezetése, hazánk azt a vártnál kevésbé fogja megérezni. Az Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumából származó értesüléseink szerint a tárca már kidolgozott egy, az embargó életbe lépése esetén alkalmazandó szükségtervet. Ennek beindításához, a részle­tes intézkedések meghozatalá­hoz azonban szükség van a kormány elvi, az embargót el­rendelő határozatára. Az utóbbi hónapokban meg­figyelhető volt, hogy a szilár­duló helyzetű két önálló utód­állammal, Szlovéniával és Hor­vátországgal intenzívebbekké váltak a magyar gazdasági kapcsolatok. Szerbia - amely korábban a jugoszláv tagköz­társaságok közül a legnagyobb súllyal szerepelt a magyar-ju­­goszláv gazdasági kapcsolatok­ban - visszaszorult. Sajátos át­rendeződés indult meg Horvát­országban és Szlovéniában - az utódállamok közül Magyaror­szág két legígéretesebb jövőbe­ni partnerországában - ahol a vállalatok korábbi szerb part­nereiket magyarokra váltják fel. A háborús cselekmények miatt erősen megnehezült a ju­goszláv cukorgyárak magyar­­országi cukorrépa-termeltetése. Nemcsak a magyar-szerb, ha­nem az egész jugoszláv keres­kedelem gondja a kemény valu­ta hiánya. A vállalatok venné­nek árukat, de csak áruval tud­nak fizetni. Ez a kezdetleges árucsere lassítja a kapcsolato­kat, bonyolítja az elszámolást. Javulásra e tekintetben csak Horvátoszággal és Szlovéniával lehet számítani, amelyek az idén bíznak a gazdasági kon­szolidációban, az ismét megje­lenő külföldi turistákban. Jugoszlávia gazdasági súlya az elmúlt másfél esztendőben Magyarország összes külkeres­kedelmi partnerét tekintve ta­lán a legnagyobb mértékben csökkent. Míg 1990-ben hazánk külkereskedelmi partnerorszá­gai sorában a negyedik helyet foglalta el, jelenleg a tizedik-ti­zenkettedik helyen áll. A Magyarország szempontjá­ból kiemelkedően fontos Adria­­kőolajvezeték továbbra sem üzemel. Az alapvető ok a szerb­­horvát fegyveres szemben állás. A vezeték vitatott területeken halad át. Magyar információk szerint a vezeték egyelőre sér­tetlen, amennyiben meg tudná­nak egyezni a megnyitásban, egy-két hét alatt üzemképessé válhatna. Az adriai Krk szige­tén lévő Omisalj olajkikötő horvát terület, ám a nagyrészt szovjet és kínai gyártmányú rombolókkal felszerelt, Belgrád által ellenőrzött hadiflotta, vagy a Szerbia kezén lévő légi­erő meg tudja bénítani. Míg Horvátország és Szlové­nia túljutott a nehezén, addig Szerbia gazdasági összeomlása meggyorsult, az infláció évi mértéke májusban elérte az 1500 százalékot. Az ipari ter­melés az első negyedévben 25 százalékkal esett vissza. Szer­bia belföldi olajtermelése a szükségletek ötödét fedezi. Nem ismert, hogy mekkora készleteket halmoztak fel az embargóra hosszabb ideje ké­szülő belgrádi vezetők. Kis-Ju­goszláviának nincs komolyabb kapacitású olajkikötője. A ma­gyar szállítások leállítása, mi­vel hazánk nem ad el stratégiai­lag fontos cikkeket Belgrád­­nak, érinti Szerbiát, mint a né­met, olasz, francia, amerikai áruk kiesése. Kis-Jugoszlávia gazdasági stabilizálódására úgyszólván semmi esély sincs. Az embargó egy szétzilált gazdaságot sújt. Milosevics elnöknek nincs ki­dolgozott gazdaságpolitikája, hogy az embargó súlyos, a la­kosság széles rétegeit sújtó ha­tását kivédje. Dunai Péter

Next