Népszabadság, 1992. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-01 / 128. szám

1992. június 1., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT PÉLDA EURÓPÁNAK Alto Adigében végleg lezárul a dél-tiroli kérdés (Római tudósítónktól) A Südtiroler Volkspartei rendkívüli kongresszusán elfo­gadta, többségi szavazattal, az olasz kormány „csomagját” a német ajkú kisebbség önren­delkezési jogainak biztosításá­ra. Tíz napon belül várható Bécs hozzájárulása is, s ebben az esetben pont kerül a 32 éve, az ENSZ égisze alatt kezdemé­nyezett olasz-osztrák vitára. Az SVP Meranóban tartott rendkívüli kongresszusa szom­baton este a küldöttek 83 szá­zalékának „igen” szavazatával hozzájárult a Bolzano (Bolzen) központú Alto Adige önrendel­kezését biztosító, az olasz kor­mány által előterjesztett „cso­mag” elfogadásához. A második világháború után, az 1946-os párizsi egyezmé­nyek erősítették meg a dél-tiro­li terület olasz fennhatóságát. 1960-ban Brúnó Kreisky akko­ri osztrák külügyminiszter az ENSZ-hez fordult a német aj­kúak autonómiája érdekében. A világszervezet akkor előírta, hogy Itália lényegében nemzet­közi megállapodás keretében, így az osztrák kormánnyal egyetértésben rögzítse a nemze­ti kisebbség nyelvhasználati és egyéb jogait. Itália az 1948-as tartományi autonómiában meg­határozott kiváltságokat a mos­tani csomagban kiszélesítette. A csomag biztosítja a kétnyelvű oktatást az iskolákban, a teljes­­kétnyelvűséget a helyi admi­nisztrációban és bírói gyakor­latban, az etnikumok arányá­ban a közhivatalok betöltését, sőt a részesedést az állami, így megyei szociális célú progra­mokban, lakásépítésben, stb. A többéves egyezkedés ered­ményeként Róma idén április 22-én értesítette Ausztriát, hogy részéről befejezettnek te­kinti Alto Adige önrendelkezé­sét biztosító jogok kidolgozását. Első lépésként a helybéli német ajkúaknak, így a Südtiroler Volksparteinek kellett áldását adnia a „csomagra”. A hatva­nas és hetvenes évtizedben a kemény ellenállás, a robbantásos merényletek taktikáját választó dél-tiroli kisebbségi mozgalom vezetője, Silvius Magnano idő­közben a megbékélés stratégiá­ját választotta. A nagy tekinté­lyű politikus egy éve átadta he­lyét a pártban Roland Riz sze­nátornak, illetve a tartomány új elnökének Luis Durnwalder­­nek. A szélsőségesekkel szem­ben az SVP szombati rendkívü­li kongresszusán ez utóbbiak nézete diadalmaskodott, akik kielégítőnek ítélték az olasz kormány „csomagját”. Ám ők is szükségesnek tartják, hogy Ausztria joga fennmaradjon a jövőben is az egykori ENSZ- döntés értelmében az autonó­miakiváltságok biztosításában. Kétségtelenül vannak Itáliá­ban is hangok, így elsősorban az Alto Adigében erős képvise­lettel rendelkező jobboldali MSI részéről, akik kifogásol­ják, hogy a nemzeti állam hatá­rain belül egy kisebbség jogai kerülnek túlsúlyba. Ám, s az olasz állam rendelkezéscso­magja - példát kínálva Európa más térségeinek­­ azt jelzi, hogy a nemzetiségek közti tar­tós és békés együttélés biztosí­tásához az anyaállamnak is fel kel adnia szupremáciatörekvé­­seit. Az egykori ENSZ-állás­­foglalásban precedens értékű volt, hogy egy adott állam „belső” nemzetiségi politikáját egy másik állam által - az adott esetben Ausztria - meg­­kérdőjelezhetővé tette, s Bécs­­nek így elméletben joga lenne jogvita esetében akár a hágai nemzetközi bíróság elé vinni az ügyet. Az SVP kongresszusa mostani „igen” szavazatával egy időben ezért is értelmezni úgy, hogy Ausztriának a jóvá­hagyó nyilatkozata (amely a napokban várható) után is le­hetősége marad, a párizsi egyezményből fakadóan, érvé­nyesíteni kifogásait utólag nemzetközi fórumokon. O. L. Gy. Meghiúsított terrorakció Eilatnál (Folytatás az 1. oldalról) Az eseményekre való tekin­tettel rendkívül megszigorítot­ták a közbiztonságot. A „terü­leteket” elzárták a fővárostól, s az óvárost Kelet-Jeruzsálemtől. A panaszos müezzinek hangját időről időre helikopterek rotor­jának zaja szakította félbe, megszaporodtak a pisztolyok az övékben, farzsebekben. Köz­ben ünnepélyes keretek között megerősítették Jeruzsálem egy­ségét. Az aláírók között volt az államelnök, s persze Samir mi­niszterelnök, a parlament elnö­ke, Izrael főrabbija, a város polgármestere Teddy Kollek, akinek a funkciója szintén egyidős a város újraegyesítésé­vel, valamint a Munkáspárti Jichak Rabin is, a város vissza­­szerzője címén, de ki tudja, ta­lán jövendő miniszterelnök­ként. Mindenesetre Izrael poli­tikai elitjének képviselői közül ő kapta a legtöbb tapsot. A hivatalos szónokok a Dávid királytól a mai napig tartó fo­lyamatosságról beszéltek Teddy Kollek polgármester nem ka­pott szót. A riporterek gyűrűjé­ben azt mondta, hogy ez a nap nem alkalmas a kritikára, de megjegyezte, a hatalmas, erőfi­togtató ünneplés helyett jobb lenne, ha inkább egy-egy órát az iskolákban Jeruzsálem törté­netéről beszélnének.” Szintén ő hívta fel a város lakosságát, hogy legyenek tekintettel Jeru­zsálem nem zsidó polgáraira is, akik ugyanolyan jogú lakosai a városnak, mint mindenki más. Kőbányai János : Az izraeli légierő gépei vasár­nap az Irán-barát Hezbollah libanoni szervezet állásait bombázták, míg az izraeli tüzérség dél-libanoni terüle­teket lőtt. (MTI) Gorbacsov, Ligacsov és a reformok (Bonni tudósítónktól) Az augusztusi puccs, vala­mint egyes vezetők ambíciója és rövidlátása akadályozta meg egy megújított Szovjetunió lét­rehozását - mondta Gorbacsov egy interjúban. A FÁK azért jöhetett létre, mert a köztársaságok parla­mentjei támogatták az elképze­lést és ő nem hagyhatta figyel­men kívül a kész tényeket - fej­tegette. Megismételte, hogy a FÁK-nak olyan szervekre lenne szüksége, amelyek képesek megvalósítani a tagállamok va­lós közös érdekeinek egyezteté­sét. Gorbacsov úgy látja, hogy a dezintegrációt a köztársasá­gok vezetőinek nem sikerült megállítaniuk. Mindenki refor­mokról beszél, de azokat nem egyformán értelmezik, s beve­zetésük tempója is eltérő. Noha az emberek többsége ma már helyesli a piacgazdaságra való áttérést és a demokráciát, so­kaknak elképzelésük sincs a piacgazdaság valódi tartalmá­ról, mások pedig a demokráciát összetévesztik az anarchiával. Mindezt a maguk javára igye­keznek kijátszani azok az erők, amelyek lényegében sem de­mokratikus, sem piaci reformo­kat nem akarnak. Az egyik legfontosabb fel­adatnak a rubel árfolyamának stabilizálását nevezte. Szerinte az új (orosz) vezetésnek nem si­került megteremtenie az egyen­súlyt a szükséges szociális in­tézkedések és a szigorú költ­ségvetési politika között. Gorbacsov figyelmeztetett: a lefegyverzés nem hoz azonnali hasznot a nemzetgazdaság szá­mára, mi több, pénzbe kerül. Léderer Pál .Veszélyes politikai tréfa, Jegor Ligacsov, a szovjet konzervatívok egyik vezér­alakja, Gorbacsov egykori he­lyettese viszont a Szovjetunió visszaállítására szólította fel a kommunistákat és azzal vádol­ta Gorbacsovot, hogy elárulta az országot és kiárusította a Nyugatnak. Az augusztusi puccsról azt állította, hogy szó sem volt Gorbacsov letartóztatásáról. Ligacsov a „Gorbacsov-rej­­tély” című könyvének bemu­tatása alkalmából kemény szavakkal ostorozta „a jelen­leg Oroszországban folyó ve­szélyes politikai tréfát”. Sze­rinte csakis a szocializmushoz való visszatérés menthetné meg az országot a romlástól. (MTI) Grúz igen, ukrán nem a flottavitában Moszkva sürgeti a nyugati segélyt Elhalasztották Jelcin orosz és Kravcsuk ukrán elnök hétfő­re tervezett találkozóját. Az orosz-ukrán kapcsolatok leg­kényesebb pontja a Krím-fél­­sziget kérdése és a fekete-ten­geri flotta felosztása. Moszkva és Tbiliszi viszont megállapodott: a fekete-tengeri flotta grúz kikötőkben állomá­sozó egységei Tbiliszihez kerül­nek. Grúzia tavasszal vetette fel először, hogy jogot formál a Batumiban, Pofiban és Ocsam­­csirában lévő hadihajókra és felszereléseikre. Nemcsak a kikötőkben hor­gonyzó hadihajók, hanem a ha­ditengerészeti bázisok is grúz fennhatóság alá kerülnek. Az Oroszországhoz tartozó Kauká­zuson túli katonai körzet több tucat páncélozott harci jármű­vet, kétezer Kalasnyikov gép­pisztolyt, ugyanennyi Makarov pisztolyt és egymillió lőszert ad át a grúz fegyveres erőknek. Snegur moldovai elnök a jó­zan ész győzelmének nevezte, hogy Moszkva kivonja a Mol­dovában állomásozó és orosz fennhatóság alá tartozó 14. hadsereget. Az ANI orosz híriroda szerint Moldovában lázasan folyik a nemzeti hadsereg létszámának növelése, de - állítólag - Chisi­­nauban tömegesen tagadják meg a fiatalok az eskütételt. (Valószínűleg orosz és ukrán nemzetiségűek.) * A Hetek müncheni csúcsán tisztázni kell az Oroszország­nak nyújtandó 24 milliárd dol­láros segély eljuttatásának mó­dozatait - mondta Jelcin szom­baton, amikor a Kremlben fo­gadta Jacques Delors-t, az Eu­rópai Közösségek Bizottságá­nak elnökét. Delors közölte: Moszkva öt­éves haladékot kért az orosz adósságok kifizetésére és sür­gette: szüntessék meg a COCOM-listát, amely miatt Oroszország nem tudja behozni lemaradását. (MTI) Tyminski hazatért (Varsói tudósítónktól) A hét végén ismét Lengyel­­országba érkezett Stanislaw Tyminski kanadai-lengyel­­perui milliomos, a lengyel „X” párt vezetője. Célja, hogy „megvívja a végső harcot a kommunistákkal összefonó­dott Mazowiecki-féle Demok­ratikus Unióval”. A milliomos szombaton a varsói repülőtéren pótcselek­vésnek nevezte a szejm hatá­rozatát a volt ügynökökről. R. M. Moszkva csatlakozik a COCOM-hoz? Az Egyesült Államok java­solja, hogy vonják be a NATO export-ellenőrzési szervezeté­nek, a COCOM-nak a munká­jába a Független Államok Kö­zösségét és a kelet-európai or­szágokat. Japán kormányfor­rások közlése szerint James Baker amerikai külügyminisz­ter vetette föl a tervet a CO­COM hétfőn kezdődő párizsi értekezlete előtt. A javaslat célja az, hogy most a kelet-eu­rópai országokkal együttesen akadályozzák meg a straté­giailag fontos technológiák Közel-Keletre, illetve az afri­kai országokba és általában a konfliktusövezetekbe történő átáramlását. Amennyiben a Baker-terv megvalósul, úgy létrejön a NATO, az államkö­zösség és a kelet-európai or­szágok új együttműködési tes­tülete. Oroszország csatlakozni kí­ván a COCOM-szervezethez, elsősorban azért, hogy behoz­hassa a Nyugattal szembeni technikai lemaradását. (MTI) Szlováknak lenni Magyarországon Újságíró-találkozó a MUOSZ-ban (Munkatársunktól) Tavaly ősszel megkezdett párbeszédet folytattak egymás­sal azok a tollforgatók, akik a Magyar Újságírók Országos Szövetsége meghívásának ele­get téve a hét végén találkoz­tak a tihanyi MUOSZ-üdülő­­ben találkoztak. Pozsonyi szlovák és magyar újságírók cserélték ki vélemé­nyüket a szűkebb szakmai és a tágabb politikai kapcsolatok számos időszerű kérdéséről magyarországi kollegáikkal. Ez utóbbiak között több sajtóügy­nökség és napilap - köztük a Népszabadság, a Magyar Nem­zet, a Mai nap és az Új Magya­rország - munkatársa mellett a háromnapos rendezvényen ak­tívan részt vettek a hazai szlo­vákság hetilapja, a Ludové no­­viny szerkesztői is. A találko­zón vitaindító beszámoló hang­zott el a magyarországi nemze­ti kisebbségek helyzetéről és a június második felében az Or­szággyűlés elé kerülő nemzeti­ségi törvényjavaslatról. Ennek előadói a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi hivatal főtanácso­sai, Csipka Rozália és Fretyán István voltak, a törvény előké­születeiről és ezen belül a Nemzetiségi Kerekasztal köz­reműködési lehetőségeiről (és korlátairól) pedig Lásztity Pé­ter, a Szerb Demokratikus Szövetség titkára tájékoztatta a megjelenteket. A jó hangula­tú, kötetlen beszélgetés során a magyarországi szlovákok kép­viselői nemcsak a határon túl­ról érkezett vendégeknek, de az itthoni újságíróknak is számos új információval szolgáltak e kisebbség helyzetéről, valamint azoknak a politikai és kulturá­lis szervezeteknek (jelenleg öt ilyen működik) a tevékenysé­géről, amelyek a hazai szlovák­ság nemzeti azonosságtudatá­nak megőrzésén és fejlesztésén fáradoznak. F. J. Gy. A határsávban Szóval, ha akarom, most elképzelhetném milyen lehetett ’9­T őszén például Szaúd-Arábiában. Amikor már Irak elfoglalta Kuvaitot, amikor egyre-másra születtek az elítélő ENSZ-ha­­tározatok, amikor gyülekezni kezdtek a szövetséges csapatok a sivatagban. Mert nem nagyon állunk távol ettől a helyzettől.* A múlt hét végén a világ végre ráébredt arra, valóban szé­gyen, ami az egykori Jugoszlávia helyén történik, megszület­tek a szankciók. Lehetne persze azon töprengeni, miért nem egy éve hozták ezeket a szabályokat, amikor a háború meg­kezdődött, miért nem akadályozták meg Vukovár bevételét? Akkor éppen más világpolitikai és világgazdasági konstellá­ció volt, a nagyhatalmak még más megoldásokat is lehetsé­gesnek véltek. És nem kívántak lemondani az ismert politikai földrajzi megnevezésekről és partnerekről. Ennyi? Magyarország a szigorú szankciók egyik társszerzője. Ezt most rövid időn belül a második ilyen felelős szerep, hiszen hazánk képviselője elnököl abban a bizottságban is, amelyik a Líbia elleni szankciók végrehajtását ellenőrzi. A helyzet azonban nem összevethető, mert végül is odalent Délen nem néhány tucat kimenthető magyar tartózkodik, hanem egy majd félmilliós nemzetrész. Biztos vagyok benne, hogy a fele­lősök ennek tudatában lépnek majd, hiszen látniuk kell: az ország végzetesen belekeveredett egy nagyon komoly nemzet­közi konfliktusba, s a szankciók és ellenlépések kiszámítha­tatlan sorozata kezdődhet majd, olyan dolgok eshetnek meg, amikor egyáltalában nem számít a határvonal. Nem ijesztge­tem magamat és az olvasót, csak latolgatom, mi minden tör­ténhet még, hiszen úgy látszik, hogy Szerbiában már régen nem a racionális politika dönt, ott uralkodóvá lett az a kizá­rólagosan nemzetelvű szemlélet és cselekvés, amit elég gyak­ran idehaza is kínálgatnak nekünk. Sajátos módon a mi nacio­nalistáinkat nem riasztja mindaz, amit naponta észlelhetnek, inkább szeretnének túltenni - legalábbis szavakban - azokon. A közvélemény mostanában nem vevő erre az ideológiai kíná­latra, de mi történik, ha... Tudjuk, hogy a marosvásárhelyi vé­res eseményeknek is volt hazai belpolitikai következménye. A világpolitika itt kopog egy rövid bicikliútra Szegedtől vagy Pécstől. Várhatunk-e újabb menekültáradatot és nem­zetközi erők megjelenését az országban? Mert a gazdasági szankciókat általában másféle intézkedések is követik. Ké­pes-e a magyar társadalom felfogni ezt az állapotot. Mosta­náig úgy tűnt, hogy a jugoszláviai belháború csupán a határ mentiek ügye, a mostani változások fordíthatnak-e ezen? Számíthatunk arra is, hogy a nemzetközi rokonszenv felénk fordul, de ez az állapot nagy gazdasági károkat okoz. Nem előnyös vezető hírként szerepelni a külföldi televíziók műso­rán! Tartani kellene ezektől a lehetőségektől és számítani az eshetőségekre. Tiszta fej és a hozzáértő emberek együttmű­ködése kívántatik ehhez. Most éppen nem ez következik: a szükséges energiákat megalázó parlamenti játékra pazarol­ják. Eközben a végiggondolhatatlan már a határsávban állo­másozik. Miklós Gábor A gyalogosok pártján Egyszer s mindenkorra véget kellene vetni annak a közkele­tű tévedésnek, hogy regnáló kormányunk, s különösen az azt­­ meghatározó politikai erő szociálisan érzéketlen volna. Ez nem gúny, ez tény. Csakhogy a helyzet kissé bonyolul­tabb. A meghatározó politikai erő igencsak érzékeny szociálisan, csak nem úgy, nem azért, nem attól. Kulin Ferenc MDF-es képviselő úr (aki maga még csak nem is tartozik a népiesen legérzékenyebbek közé) jól érzékeltette ezt az összetett helyzetet a pénteki Nap Tv-ben is felvillantott Hankiss-vitában. Úgy gondolta ugyanis, (mármint Kulin Fe­renc), hogy a Hankiss úr által vezetett televízió politikailag helyteleníthetően járt el, amikor millión felüli autókat enged meg reklámozni a tv-ben. Ez ugyanis Kulin képviselő úr sze­rint nyilván bőszíti a nélkülözésektől szenvedő lakosságot. Van itt tehát szociális érzékenység, s még az is lehet hogy őszinte. Csak éppen sajátos. Ismerős. Amolyan „mi a gyalogo­sok pártján vagyunk”-szerű. Kicsit ortodox. Ez a szubjektíve régen is, most is elfogadható érzékenység, miként tudjuk, végzetes hatású politikai vonallá állt össze hajdan az átkosban. De hát ez a hajdani átkos, úgynevezett szocializmus volt, ez a mostani úgynevezett kapitalizmus, ahol az ilyen szociális érzékenység több mint anakronizmus. Ma más mozgató erőknek kell hatniuk, más szociális struktúrák az elfogadottak és a célszerűek. A gyalogosok pártján álló ka­pitalizmus - hogy szokták mondani? - szamárság. Ebben a társadalomban, ha jól értjük, az egymilliónál drágább autót nem eldugni, hanem mutogatni kell. Az elviselhetőnél (kívá­natosnál) nagyobb szociális feszültségeket pedig ez a társada­lom a sokat emlegetett szociális hálóval, illetve a lehetőségek lehető legszélesebb kiterjesztésével, a gazdaság hatékony mű­ködtetésével kell hogy kiküszöbölje. Ez a társadalom így működik. Már ha ez tényleg kapitaliz­mus és nem valami megint sajátosan magyar út. Lehet persze - de erre még gondolni is alig merünk - még­ egy eleme a szociális érzékenységnek. Netán valami félelem. Félelem a kirekesztett tömegek haragjától. Ez persze indokolt volna. De az MDF egyik főideológusa úgy véli, hogy a szociá­lis feszültséget a tévéreklámok megszelídítése után a kire­kesztettek majd észre sem veszik, akkor valóban jobb egy ko­pott ebédosztó kocsit beúsztatni a képernyőre. Lágy zenei aláfestéssel. Eötvös Pál 3 Bush nem írja alá a riói szerződést George Bush amerikai elnök nem fogja aláírni a jövő héten kezdődő Rio de Janeiró-i kör­nyezetvédelmi csúcstalálkozón kidolgozandó átfogó szerződést a világ növényeinek, állatainak és egyéb természeti kincseinek védelméről, mert az „alapve­tően hibás” - jelentette az AP az amerikai külügyminisztéri­um közleményére hivatkozva. Eszerint Washington „nem írhat alá egy szerződést pusz­tán azért, hogy létezzék vala­miféle szerződés”. A szerződés tervezete alapján hiányolja a közlemény a finanszírozás kér­déseinek részletes kidolgozását is, illetve kifogásolja, hogy a fejlődő országoknak túlságosan nagy pénzügyi támogatást he­lyez kilátásba. Az amerikai aláírás hiánya ugyanakkor nem fogja akadá­lyozni az egyezmény életbe lé­pését, mivel ehhez már 30 or­szág jóváhagyása is elegendő. Várhatóan viszont Washington is aláírja a másik nagyszabású riói szerződést, amely a globá­lis felmelegedés megakadályo­zását szabályozza. Japán már a csúcsot meg­előzve olyan törvényt fogadott el a veszélyeztetett állat- és nö­­vényfajok védelme érdekében, amely akár egyévi börtönnel is sújthatja megszegőit. (MTI)

Next