Népszabadság, 1992. június (50. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
1992. június 1., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA - ÁLLÁSPONT PÉLDA EURÓPÁNAK Alto Adigében végleg lezárul a dél-tiroli kérdés (Római tudósítónktól) A Südtiroler Volkspartei rendkívüli kongresszusán elfogadta, többségi szavazattal, az olasz kormány „csomagját” a német ajkú kisebbség önrendelkezési jogainak biztosítására. Tíz napon belül várható Bécs hozzájárulása is, s ebben az esetben pont kerül a 32 éve, az ENSZ égisze alatt kezdeményezett olasz-osztrák vitára. Az SVP Meranóban tartott rendkívüli kongresszusa szombaton este a küldöttek 83 százalékának „igen” szavazatával hozzájárult a Bolzano (Bolzen) központú Alto Adige önrendelkezését biztosító, az olasz kormány által előterjesztett „csomag” elfogadásához. A második világháború után, az 1946-os párizsi egyezmények erősítették meg a dél-tiroli terület olasz fennhatóságát. 1960-ban Brúnó Kreisky akkori osztrák külügyminiszter az ENSZ-hez fordult a német ajkúak autonómiája érdekében. A világszervezet akkor előírta, hogy Itália lényegében nemzetközi megállapodás keretében, így az osztrák kormánnyal egyetértésben rögzítse a nemzeti kisebbség nyelvhasználati és egyéb jogait. Itália az 1948-as tartományi autonómiában meghatározott kiváltságokat a mostani csomagban kiszélesítette. A csomag biztosítja a kétnyelvű oktatást az iskolákban, a teljeskétnyelvűséget a helyi adminisztrációban és bírói gyakorlatban, az etnikumok arányában a közhivatalok betöltését, sőt a részesedést az állami, így megyei szociális célú programokban, lakásépítésben, stb. A többéves egyezkedés eredményeként Róma idén április 22-én értesítette Ausztriát, hogy részéről befejezettnek tekinti Alto Adige önrendelkezését biztosító jogok kidolgozását. Első lépésként a helybéli német ajkúaknak, így a Südtiroler Volksparteinek kellett áldását adnia a „csomagra”. A hatvanas és hetvenes évtizedben a kemény ellenállás, a robbantásos merényletek taktikáját választó dél-tiroli kisebbségi mozgalom vezetője, Silvius Magnano időközben a megbékélés stratégiáját választotta. A nagy tekintélyű politikus egy éve átadta helyét a pártban Roland Riz szenátornak, illetve a tartomány új elnökének Luis Durnwaldernek. A szélsőségesekkel szemben az SVP szombati rendkívüli kongresszusán ez utóbbiak nézete diadalmaskodott, akik kielégítőnek ítélték az olasz kormány „csomagját”. Ám ők is szükségesnek tartják, hogy Ausztria joga fennmaradjon a jövőben is az egykori ENSZ- döntés értelmében az autonómiakiváltságok biztosításában. Kétségtelenül vannak Itáliában is hangok, így elsősorban az Alto Adigében erős képviselettel rendelkező jobboldali MSI részéről, akik kifogásolják, hogy a nemzeti állam határain belül egy kisebbség jogai kerülnek túlsúlyba. Ám, s az olasz állam rendelkezéscsomagja - példát kínálva Európa más térségeinek azt jelzi, hogy a nemzetiségek közti tartós és békés együttélés biztosításához az anyaállamnak is fel kel adnia szupremáciatörekvéseit. Az egykori ENSZ-állásfoglalásban precedens értékű volt, hogy egy adott állam „belső” nemzetiségi politikáját egy másik állam által - az adott esetben Ausztria - megkérdőjelezhetővé tette, s Bécsnek így elméletben joga lenne jogvita esetében akár a hágai nemzetközi bíróság elé vinni az ügyet. Az SVP kongresszusa mostani „igen” szavazatával egy időben ezért is értelmezni úgy, hogy Ausztriának a jóváhagyó nyilatkozata (amely a napokban várható) után is lehetősége marad, a párizsi egyezményből fakadóan, érvényesíteni kifogásait utólag nemzetközi fórumokon. O. L. Gy. Meghiúsított terrorakció Eilatnál (Folytatás az 1. oldalról) Az eseményekre való tekintettel rendkívül megszigorították a közbiztonságot. A „területeket” elzárták a fővárostól, s az óvárost Kelet-Jeruzsálemtől. A panaszos müezzinek hangját időről időre helikopterek rotorjának zaja szakította félbe, megszaporodtak a pisztolyok az övékben, farzsebekben. Közben ünnepélyes keretek között megerősítették Jeruzsálem egységét. Az aláírók között volt az államelnök, s persze Samir miniszterelnök, a parlament elnöke, Izrael főrabbija, a város polgármestere Teddy Kollek, akinek a funkciója szintén egyidős a város újraegyesítésével, valamint a Munkáspárti Jichak Rabin is, a város visszaszerzője címén, de ki tudja, talán jövendő miniszterelnökként. Mindenesetre Izrael politikai elitjének képviselői közül ő kapta a legtöbb tapsot. A hivatalos szónokok a Dávid királytól a mai napig tartó folyamatosságról beszéltek Teddy Kollek polgármester nem kapott szót. A riporterek gyűrűjében azt mondta, hogy ez a nap nem alkalmas a kritikára, de megjegyezte, a hatalmas, erőfitogtató ünneplés helyett jobb lenne, ha inkább egy-egy órát az iskolákban Jeruzsálem történetéről beszélnének.” Szintén ő hívta fel a város lakosságát, hogy legyenek tekintettel Jeruzsálem nem zsidó polgáraira is, akik ugyanolyan jogú lakosai a városnak, mint mindenki más. Kőbányai János : Az izraeli légierő gépei vasárnap az Irán-barát Hezbollah libanoni szervezet állásait bombázták, míg az izraeli tüzérség dél-libanoni területeket lőtt. (MTI) Gorbacsov, Ligacsov és a reformok (Bonni tudósítónktól) Az augusztusi puccs, valamint egyes vezetők ambíciója és rövidlátása akadályozta meg egy megújított Szovjetunió létrehozását - mondta Gorbacsov egy interjúban. A FÁK azért jöhetett létre, mert a köztársaságok parlamentjei támogatták az elképzelést és ő nem hagyhatta figyelmen kívül a kész tényeket - fejtegette. Megismételte, hogy a FÁK-nak olyan szervekre lenne szüksége, amelyek képesek megvalósítani a tagállamok valós közös érdekeinek egyeztetését. Gorbacsov úgy látja, hogy a dezintegrációt a köztársaságok vezetőinek nem sikerült megállítaniuk. Mindenki reformokról beszél, de azokat nem egyformán értelmezik, s bevezetésük tempója is eltérő. Noha az emberek többsége ma már helyesli a piacgazdaságra való áttérést és a demokráciát, sokaknak elképzelésük sincs a piacgazdaság valódi tartalmáról, mások pedig a demokráciát összetévesztik az anarchiával. Mindezt a maguk javára igyekeznek kijátszani azok az erők, amelyek lényegében sem demokratikus, sem piaci reformokat nem akarnak. Az egyik legfontosabb feladatnak a rubel árfolyamának stabilizálását nevezte. Szerinte az új (orosz) vezetésnek nem sikerült megteremtenie az egyensúlyt a szükséges szociális intézkedések és a szigorú költségvetési politika között. Gorbacsov figyelmeztetett: a lefegyverzés nem hoz azonnali hasznot a nemzetgazdaság számára, mi több, pénzbe kerül. Léderer Pál .Veszélyes politikai tréfa, Jegor Ligacsov, a szovjet konzervatívok egyik vezéralakja, Gorbacsov egykori helyettese viszont a Szovjetunió visszaállítására szólította fel a kommunistákat és azzal vádolta Gorbacsovot, hogy elárulta az országot és kiárusította a Nyugatnak. Az augusztusi puccsról azt állította, hogy szó sem volt Gorbacsov letartóztatásáról. Ligacsov a „Gorbacsov-rejtély” című könyvének bemutatása alkalmából kemény szavakkal ostorozta „a jelenleg Oroszországban folyó veszélyes politikai tréfát”. Szerinte csakis a szocializmushoz való visszatérés menthetné meg az országot a romlástól. (MTI) Grúz igen, ukrán nem a flottavitában Moszkva sürgeti a nyugati segélyt Elhalasztották Jelcin orosz és Kravcsuk ukrán elnök hétfőre tervezett találkozóját. Az orosz-ukrán kapcsolatok legkényesebb pontja a Krím-félsziget kérdése és a fekete-tengeri flotta felosztása. Moszkva és Tbiliszi viszont megállapodott: a fekete-tengeri flotta grúz kikötőkben állomásozó egységei Tbiliszihez kerülnek. Grúzia tavasszal vetette fel először, hogy jogot formál a Batumiban, Pofiban és Ocsamcsirában lévő hadihajókra és felszereléseikre. Nemcsak a kikötőkben horgonyzó hadihajók, hanem a haditengerészeti bázisok is grúz fennhatóság alá kerülnek. Az Oroszországhoz tartozó Kaukázuson túli katonai körzet több tucat páncélozott harci járművet, kétezer Kalasnyikov géppisztolyt, ugyanennyi Makarov pisztolyt és egymillió lőszert ad át a grúz fegyveres erőknek. Snegur moldovai elnök a józan ész győzelmének nevezte, hogy Moszkva kivonja a Moldovában állomásozó és orosz fennhatóság alá tartozó 14. hadsereget. Az ANI orosz híriroda szerint Moldovában lázasan folyik a nemzeti hadsereg létszámának növelése, de - állítólag - Chisinauban tömegesen tagadják meg a fiatalok az eskütételt. (Valószínűleg orosz és ukrán nemzetiségűek.) * A Hetek müncheni csúcsán tisztázni kell az Oroszországnak nyújtandó 24 milliárd dolláros segély eljuttatásának módozatait - mondta Jelcin szombaton, amikor a Kremlben fogadta Jacques Delors-t, az Európai Közösségek Bizottságának elnökét. Delors közölte: Moszkva ötéves haladékot kért az orosz adósságok kifizetésére és sürgette: szüntessék meg a COCOM-listát, amely miatt Oroszország nem tudja behozni lemaradását. (MTI) Tyminski hazatért (Varsói tudósítónktól) A hét végén ismét Lengyelországba érkezett Stanislaw Tyminski kanadai-lengyelperui milliomos, a lengyel „X” párt vezetője. Célja, hogy „megvívja a végső harcot a kommunistákkal összefonódott Mazowiecki-féle Demokratikus Unióval”. A milliomos szombaton a varsói repülőtéren pótcselekvésnek nevezte a szejm határozatát a volt ügynökökről. R. M. Moszkva csatlakozik a COCOM-hoz? Az Egyesült Államok javasolja, hogy vonják be a NATO export-ellenőrzési szervezetének, a COCOM-nak a munkájába a Független Államok Közösségét és a kelet-európai országokat. Japán kormányforrások közlése szerint James Baker amerikai külügyminiszter vetette föl a tervet a COCOM hétfőn kezdődő párizsi értekezlete előtt. A javaslat célja az, hogy most a kelet-európai országokkal együttesen akadályozzák meg a stratégiailag fontos technológiák Közel-Keletre, illetve az afrikai országokba és általában a konfliktusövezetekbe történő átáramlását. Amennyiben a Baker-terv megvalósul, úgy létrejön a NATO, az államközösség és a kelet-európai országok új együttműködési testülete. Oroszország csatlakozni kíván a COCOM-szervezethez, elsősorban azért, hogy behozhassa a Nyugattal szembeni technikai lemaradását. (MTI) Szlováknak lenni Magyarországon Újságíró-találkozó a MUOSZ-ban (Munkatársunktól) Tavaly ősszel megkezdett párbeszédet folytattak egymással azok a tollforgatók, akik a Magyar Újságírók Országos Szövetsége meghívásának eleget téve a hét végén találkoztak a tihanyi MUOSZ-üdülőben találkoztak. Pozsonyi szlovák és magyar újságírók cserélték ki véleményüket a szűkebb szakmai és a tágabb politikai kapcsolatok számos időszerű kérdéséről magyarországi kollegáikkal. Ez utóbbiak között több sajtóügynökség és napilap - köztük a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Mai nap és az Új Magyarország - munkatársa mellett a háromnapos rendezvényen aktívan részt vettek a hazai szlovákság hetilapja, a Ludové noviny szerkesztői is. A találkozón vitaindító beszámoló hangzott el a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetéről és a június második felében az Országgyűlés elé kerülő nemzetiségi törvényjavaslatról. Ennek előadói a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi hivatal főtanácsosai, Csipka Rozália és Fretyán István voltak, a törvény előkészületeiről és ezen belül a Nemzetiségi Kerekasztal közreműködési lehetőségeiről (és korlátairól) pedig Lásztity Péter, a Szerb Demokratikus Szövetség titkára tájékoztatta a megjelenteket. A jó hangulatú, kötetlen beszélgetés során a magyarországi szlovákok képviselői nemcsak a határon túlról érkezett vendégeknek, de az itthoni újságíróknak is számos új információval szolgáltak e kisebbség helyzetéről, valamint azoknak a politikai és kulturális szervezeteknek (jelenleg öt ilyen működik) a tevékenységéről, amelyek a hazai szlovákság nemzeti azonosságtudatának megőrzésén és fejlesztésén fáradoznak. F. J. Gy. A határsávban Szóval, ha akarom, most elképzelhetném milyen lehetett ’9T őszén például Szaúd-Arábiában. Amikor már Irak elfoglalta Kuvaitot, amikor egyre-másra születtek az elítélő ENSZ-határozatok, amikor gyülekezni kezdtek a szövetséges csapatok a sivatagban. Mert nem nagyon állunk távol ettől a helyzettől.* A múlt hét végén a világ végre ráébredt arra, valóban szégyen, ami az egykori Jugoszlávia helyén történik, megszülettek a szankciók. Lehetne persze azon töprengeni, miért nem egy éve hozták ezeket a szabályokat, amikor a háború megkezdődött, miért nem akadályozták meg Vukovár bevételét? Akkor éppen más világpolitikai és világgazdasági konstelláció volt, a nagyhatalmak még más megoldásokat is lehetségesnek véltek. És nem kívántak lemondani az ismert politikai földrajzi megnevezésekről és partnerekről. Ennyi? Magyarország a szigorú szankciók egyik társszerzője. Ezt most rövid időn belül a második ilyen felelős szerep, hiszen hazánk képviselője elnököl abban a bizottságban is, amelyik a Líbia elleni szankciók végrehajtását ellenőrzi. A helyzet azonban nem összevethető, mert végül is odalent Délen nem néhány tucat kimenthető magyar tartózkodik, hanem egy majd félmilliós nemzetrész. Biztos vagyok benne, hogy a felelősök ennek tudatában lépnek majd, hiszen látniuk kell: az ország végzetesen belekeveredett egy nagyon komoly nemzetközi konfliktusba, s a szankciók és ellenlépések kiszámíthatatlan sorozata kezdődhet majd, olyan dolgok eshetnek meg, amikor egyáltalában nem számít a határvonal. Nem ijesztgetem magamat és az olvasót, csak latolgatom, mi minden történhet még, hiszen úgy látszik, hogy Szerbiában már régen nem a racionális politika dönt, ott uralkodóvá lett az a kizárólagosan nemzetelvű szemlélet és cselekvés, amit elég gyakran idehaza is kínálgatnak nekünk. Sajátos módon a mi nacionalistáinkat nem riasztja mindaz, amit naponta észlelhetnek, inkább szeretnének túltenni - legalábbis szavakban - azokon. A közvélemény mostanában nem vevő erre az ideológiai kínálatra, de mi történik, ha... Tudjuk, hogy a marosvásárhelyi véres eseményeknek is volt hazai belpolitikai következménye. A világpolitika itt kopog egy rövid bicikliútra Szegedtől vagy Pécstől. Várhatunk-e újabb menekültáradatot és nemzetközi erők megjelenését az országban? Mert a gazdasági szankciókat általában másféle intézkedések is követik. Képes-e a magyar társadalom felfogni ezt az állapotot. Mostanáig úgy tűnt, hogy a jugoszláviai belháború csupán a határ mentiek ügye, a mostani változások fordíthatnak-e ezen? Számíthatunk arra is, hogy a nemzetközi rokonszenv felénk fordul, de ez az állapot nagy gazdasági károkat okoz. Nem előnyös vezető hírként szerepelni a külföldi televíziók műsorán! Tartani kellene ezektől a lehetőségektől és számítani az eshetőségekre. Tiszta fej és a hozzáértő emberek együttműködése kívántatik ehhez. Most éppen nem ez következik: a szükséges energiákat megalázó parlamenti játékra pazarolják. Eközben a végiggondolhatatlan már a határsávban állomásozik. Miklós Gábor A gyalogosok pártján Egyszer s mindenkorra véget kellene vetni annak a közkeletű tévedésnek, hogy regnáló kormányunk, s különösen az azt meghatározó politikai erő szociálisan érzéketlen volna. Ez nem gúny, ez tény. Csakhogy a helyzet kissé bonyolultabb. A meghatározó politikai erő igencsak érzékeny szociálisan, csak nem úgy, nem azért, nem attól. Kulin Ferenc MDF-es képviselő úr (aki maga még csak nem is tartozik a népiesen legérzékenyebbek közé) jól érzékeltette ezt az összetett helyzetet a pénteki Nap Tv-ben is felvillantott Hankiss-vitában. Úgy gondolta ugyanis, (mármint Kulin Ferenc), hogy a Hankiss úr által vezetett televízió politikailag helyteleníthetően járt el, amikor millión felüli autókat enged meg reklámozni a tv-ben. Ez ugyanis Kulin képviselő úr szerint nyilván bőszíti a nélkülözésektől szenvedő lakosságot. Van itt tehát szociális érzékenység, s még az is lehet hogy őszinte. Csak éppen sajátos. Ismerős. Amolyan „mi a gyalogosok pártján vagyunk”-szerű. Kicsit ortodox. Ez a szubjektíve régen is, most is elfogadható érzékenység, miként tudjuk, végzetes hatású politikai vonallá állt össze hajdan az átkosban. De hát ez a hajdani átkos, úgynevezett szocializmus volt, ez a mostani úgynevezett kapitalizmus, ahol az ilyen szociális érzékenység több mint anakronizmus. Ma más mozgató erőknek kell hatniuk, más szociális struktúrák az elfogadottak és a célszerűek. A gyalogosok pártján álló kapitalizmus - hogy szokták mondani? - szamárság. Ebben a társadalomban, ha jól értjük, az egymilliónál drágább autót nem eldugni, hanem mutogatni kell. Az elviselhetőnél (kívánatosnál) nagyobb szociális feszültségeket pedig ez a társadalom a sokat emlegetett szociális hálóval, illetve a lehetőségek lehető legszélesebb kiterjesztésével, a gazdaság hatékony működtetésével kell hogy kiküszöbölje. Ez a társadalom így működik. Már ha ez tényleg kapitalizmus és nem valami megint sajátosan magyar út. Lehet persze - de erre még gondolni is alig merünk - még egy eleme a szociális érzékenységnek. Netán valami félelem. Félelem a kirekesztett tömegek haragjától. Ez persze indokolt volna. De az MDF egyik főideológusa úgy véli, hogy a szociális feszültséget a tévéreklámok megszelídítése után a kirekesztettek majd észre sem veszik, akkor valóban jobb egy kopott ebédosztó kocsit beúsztatni a képernyőre. Lágy zenei aláfestéssel. Eötvös Pál 3 Bush nem írja alá a riói szerződést George Bush amerikai elnök nem fogja aláírni a jövő héten kezdődő Rio de Janeiró-i környezetvédelmi csúcstalálkozón kidolgozandó átfogó szerződést a világ növényeinek, állatainak és egyéb természeti kincseinek védelméről, mert az „alapvetően hibás” - jelentette az AP az amerikai külügyminisztérium közleményére hivatkozva. Eszerint Washington „nem írhat alá egy szerződést pusztán azért, hogy létezzék valamiféle szerződés”. A szerződés tervezete alapján hiányolja a közlemény a finanszírozás kérdéseinek részletes kidolgozását is, illetve kifogásolja, hogy a fejlődő országoknak túlságosan nagy pénzügyi támogatást helyez kilátásba. Az amerikai aláírás hiánya ugyanakkor nem fogja akadályozni az egyezmény életbe lépését, mivel ehhez már 30 ország jóváhagyása is elegendő. Várhatóan viszont Washington is aláírja a másik nagyszabású riói szerződést, amely a globális felmelegedés megakadályozását szabályozza. Japán már a csúcsot megelőzve olyan törvényt fogadott el a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelme érdekében, amely akár egyévi börtönnel is sújthatja megszegőit. (MTI)