Népszabadság, 1992. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1992. november 2., hétfő Embervadászat a boszniai Jajcénál (Újvidéki tudósításunk) A közép-boszniai Jajcéban elszabadult a pokol. A straté­giai jelentőségű várost hatal­mába kerítő szerbek fosztogat­nak, gyilkolnak. A lakosság nagy részének sikerült időben elmenekülni, de a Jajce közelé­ben elterülő Travnikot sokan nem érték el. A hegyekben, erdőkben re­kedt csaknem 20 000 menekült teljesen ki van szolgáltatva az orvlövészeknek és a szerb sza­badcsapatok kénye-kedvének. Valóságos embervadászat kez­dődött. A horvát csapatok pa­rancsnoksága drámai hangú felhívásban kért segítséget a két város között félúton rekedt sebesültek kimentésére. A szer­­bek szerint a kemény hidegben a menekültek élete azért került veszélybe, mert a horvát-mu­­zulmán csapatok között fegy­veres leszámolás kezdődött. Az otthonaikat elhagyók vesztesé­geinek ez az egyedüli oka. Jajce körül megkezdődött a terep tisztogatása, sőt a szer­­bek a város közeli vízerőművet is hatalmukba akarják kerí­teni. Céljuk a vidék egy részé­nek elárasztása. A szerb tüzér­ség Szarajevó óvárosát sem kí­mélte. Mindemellett szinte komi­kusnak tűnik, hogy Dobrica Csoszics jugoszláv államfő a BT-hez írt levelében bepana­szolta a horvátokat, hogy az ország déli részéről még mindig nem távolították el nehézfegy­vereiket, jóllehet Zágráb ko­rábban már kötelezettséget vállalt erre. Az is nyilvánvaló, hogy nem talált visszhangja az ENSZ Gyermekalapjának, no­vember elsejétől esedékes egy­hetes nyugalmi időszakra szóló felhívása. Jóllehet James Grant, az UNICEF végrehajtó igazgatója és a Belgrádból in­duló segélyszállító konvoj meg­érkezett Szarajevóba, Radovan Karadzsics a bosz­niai szerbek vezetője közben bejelentette, hogy a két szerb Krajina nyilatkozatot fogadott el az egyesülésről, amelyet ha­marosan népszavazáson szen­tesítenek. A krajinai parlamentek szombati együttes ülésén indít­ványozta Bosznia-Hercegovina etnikai alapon történő kantoni­zálását is. Javaslata szerint az öt kantonból egy szerb, egy meg horvát lenne, a maradék három pedig muzulmán. Lé­nyegében Bosznia kettéosztá­sáért szállt síkra, hiszen a há­rom bosnyák kanton csupán három várost foglalna magá­ban. Szerbiában a hatalom és az ellenzék képviselői nem tud­tak megegyezni a köztársasági választási törvényről. Az ügyben a szocialista több­ségű parlament mondja ki a végső döntést hétfői ülésén. Ezen a napon a szövetségi par­lamentben a szocialisták és a Seselj vezette radikálisok állí­tólag ismét felvetik a bizalmi kérdést Panics miniszterelnök és kormánya ellen. Szabó József Baltikum: Kozirev mentegetődzik Több tucat sebesültje, s leg­alább tíz halottja van már a péntek este óta tartó észak­­oszétiai összecsapásoknak. Eközben Kozirev orosz külügy­miniszter a baltikumi csapatki­vonások leállításáról nyilatkoz­va kijelentette, hogy az elnöki rendelet célja végső soron a fo­lyamat felgyorsítása volt. Az ingusok - akik „történel­mi fővárosuknak” tartják, s visszakövetelik az észak-oszét terület központját, Vlagyikav­­kazt - páncélozott harcjármű­veket és tüzérséget küldenek a térségbe. A helyi parlament el­nöke, Aksarbek Galazov tűz­szünetre és a konfliktus békés rendezésére szólította fel a fe­leket. Hasonlóan nyilatkozott az Észak-Oszétiába érkezett Georgij Hizsa orosz miniszter­elnök-helyettes is, ám egyben leszögezte: az ingusok által kö­vetelt határkiigazítás zsákutca lenne, csak még nagyobb hábo­rúhoz vezetne, s ezt az orosz kormány nem engedheti meg. Eközben Moszkvában Jelcin elnök vezetésével a kérdéssel kapcsolatban sürgős ülést tar­tott az orosz nemzetbiztonsági tanács. Andrej Kozirev orosz kül­ügyminiszter szerint a balti csapatkivonások leállításáról hozott Jelcin-rendeletnek az a célja, hogy kereteket adjon e folyamatnak, mi több, még meg is gyorsítsa azt - jelentette ki. Az orosz külügyminiszter ki­tért arra, hogy több orosz mi­nisztérium már utasítást ka­pott olyan dokumentumcsoma­gok előkészítésére, amelyek szervezett, rendezett kereteket adnának a baltikumi csapatki­vonásnak. Értékelése szerint a Moszkva és a balti köztársaságok közötti megállapodások a csapatkivo­násról nem voltak megfelelően kidolgozva. Washington jelentősen korlá­tozza az Oroszországnak meg­szavazott segélyt, amennyiben az orosz csapatokat nem von­ják ki maradéktalanul a balti országokból - közölte pénteken az amerikai külügyminisztéri­um. Borisz Jelcin orosz elnök utasítást adott egy olyan kor­mánybizottság felállítására, amelynek feladata annak ki­derítése, hogy mennyi atom­hulladékot süllyesztettek a szovjethatalom idején a ten­gerbe. (MTI) Szervezkednek a militáns német újfasiszták (Bonni tudósítónktól) Szélsőjobboldali bűnszövet­kezet ellen indított nyomozást a napokban Alexander von Stahl német szövetségi fő­­államügyész, akit az utóbbi időben több éles bírálat ért az erősödő újfasiszta erőszakcse­lekedetekkel kapcsolatos tar­tózkodó magatartásáért. Ez az első eset, hogy a főál­­lamügyész keletnémet szélső­jobboldaliak ellen eljárást in­dít. A vizsgálat a magát senf­­tenbergi Werwolf Vadászegy­ségnek nevező, Cottbus körze­tében tevékenykedő újfasiszta csoport által elkövetett bűncse­lekmények felderítésére irá­nyul, s az első információk sze­rint a bűnszövetkezet számlájá­ra legalább egy gyilkosság és több robbantásos merénylet ír­ható. A többi között alaposan gyanúsíthatók, hogy tavaly de­cemberben agyonlőtték és gép­kocsijával együtt elégették egy áldozatukat, bizonyos Timo Kakikét, aki nem volt hajlandó fizetni a Werwolfnak. A banda egyik, a közelmúltban letartóz­tatott „csoportvezetője” lapje­lentések szerint beismerte a gyilkosságot. A bűnözőknél tar­tott házkutatások során nagy mennyiségű kézifegyvert, rob­banóanyagot, egyéb felszerelé­seket, zsoldkönyveket és külön­féle náci irodalmat foglaltak le. A cottbusi bűnüldöző szervek sokáig elbagatelizállták az ügyet, a bíró először nem volt hajlandó kiadni az államügyész által szorgalmazott letartózta­­tási parancsokat a gyanúsítot­tak ellen. Felsőbb nyomásra vé­gül is kilenc gyanúsítottat vet­tek őrizetbe, s ügyüket átadták a főállamügyésznek. A főállamügyész ezen kívül két másik keletnémet szélső­­jobboldali bűnszövetkezet ellen indított vizsgálatot. Az egyik egy Ku-Klux-Klan szervezet, amelynek eredetileg 35 gyanú­sítottja közül már csak öttel szemben nyomoznak, s várha­tóan ők is enyhe büntetéssel megússzák, mert a vádat felte­hetően tiltott propagandaanya­gok terjesztésére és alkotmány­­ellenes szervezetek szimbólu­mainak használatára szűkítik. A másik vizsgálat tárgya egy magát Nemzeti Készenléti Kommandónak tituláló szerve­zet, amely tavaly ősszel tobor­­zócédulákkal mintegy 100 ta­got verbuvált. A felhívásban „nép-nemzeti” Németországot hirdettek, az egykori Waffen- SS-t jelölték meg példaképük­ként és a kommandó ellensége­iként tüntették fel az idegene­ket, a zsidókat és az állami biz­tonsági szerveket. Ebben az ügyben harminc gyanúsított el­len folyik vizsgálat, de egyelőre kérdéses, hogy rájuk tudják-e bizonyítani a terrorista bűn­­szövetkezet létrehozását. A fő­államügyész más szélsőjobbol­dali ügyekben nem rendelt el vizsgálatot, így a rostocki za­vargásokkal sem foglalkozik. Léderer Pál Az IRA búcsúajándéka (Londoni tudósítónktól) Pénteken késő este bomba robbant a brit miniszterelnöki rezidencia, a Downing Street közvetlen közelében. Az Ír Köztársasági Hadsereg két ak­tivistája Észak-Londonban ta­xiba szállt és a gépkocsivezetőt fegyverrel a Whitehallra, a kormányzati negyedbe kény­szerítették. Az utazás során a sofőr nyo­mon követhette, amint a terro­risták beállítják az időzítő szerkezetet. Amikor megérkez­tek a városközpontba, mind a két fegyveres, mind a taxisofőr kiugrottak a kocsiból és elme­nekültek. A Downing Street előtt álló egyik rendőr lett fi­gyelmes a futásnak eredt gya­nús személyekre és elrendelte a terület lezárását. A bomba en­nek ellenére néhány perccel ké­sőbb felrobbant, a taxi kiégett, személyi sérülést nem, ám an­nál nagyobb anyagi kárt és fel­fordulást okozva. Az IRA több célt is megvalósított az utóbbi egy hónapban tizenötödik me­rényletével. Egyrészt rutinsze­rűen folytatta erősödő száraz­földi kampányát, és sikerült elérnie, hogy mindenki a szer­vezetről beszél. Másrészt be akarta bizonyítani, hogy a rendőrség által két nappal ko­rábban lefoglalt mintegy 40 ki­­lónyi Semtex robbanóanyag el­vesztése nem okozott különö­sebb megrázkódtatást számára. Harmadrészt tanúbizonyságát adta, hogy akkor hatol be a kormánynegyedbe, a rendőrség és biztonsági kamerák által látszólag jól őrzött Whitehall­ra, amikor csak akar. Végül emlékezetessé akarta tenni a Scotland Yard éppen október 31-én búcsúzó terroristaellenes kommandóparancsnokának, George Churchill-Coleman-nek a búcsúestéjét, aki elődjeihez képest szokatlanul hosszú szol­gálatát végül ugyancsak ered­ménytelenül zárta. Észak-Íror­­szág és a szárazföld lényegében ki van szolgáltatva az IRA ké­nye-kedvének. R. H. W. 4 FUNAR FENYEGET Utolsó esély a magyaroknak Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke szombaton a magyar etnikum­hoz tartozó román állampolgá­rokhoz intézett „felhívásban” közölte: még egy esélyt ad ne­kik, hogy elhatárolják magukat a Romániai Magyar Demokrata Szövetségtől, de ha ezt nem te­szik meg, akkor az RNEP „töb­bé nem tehet megkülönbözte­tést az RMDSZ és a magyar ki­sebbség között”. Funar nem közölte, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban. A nacionalista politikus megis­mételte azt a vádat, hogy az RMDSZ múlt vasárnapi kolozs­vári nyilatkozata „megszegi a román alkotmány előírásait, ál­lam- és románellenes, destabili­záló hatású, etnikumközi konf­liktusokra bujtogat”. Funar ar­ra szólította fel a magyar ki­sebbség „több száz szerveze­tét”, hogy világosan foglaljanak állást „az RMDSZ vezetőinek pretencióival kapcsolatban” és közli, hogy az RNEP ezeknek az elvárt állásfoglalásoknak fé­nyében alakítja majd ki maga­tartását irányukban. (MTI) Kravcsuk cáfolja az ukrán-kínai fegyverüzletet Leonyid Kravcsuk ukrán államfő cáfolta szombaton, hogy Ki­­jev tárgyalásokat folytatna Pekinggel egy repülőgép-hordozó anyahajó eladásáról. Pekingi sajtóértekezletén kijelentette, hogy eleddig nem volt szó a felek között katonai együttműkö­désről, bár Ukrajna elvben kész arra. (MTI) Amerikában nincs biztos befutó (Folytatás az 1. oldalról) Az első az, hogy egy függet­len vizsgálóbíró által régóta folytatott nyomozás közepette nyilvánosságra hozták Wein­­berger volt védelmi miniszter hivatalosan lefoglalt feljegyzé­seit, amelyekből kiderült: Bush - Reagan alelnökeként - hóna­pokkal korábban és részletekbe menően tudott egy „túszokért fegyvert” akcióról, mint ezt maga - ellentmondó nyilatko­zataiban - elismerte. Az Iránnal - Izrael közbejöt­tével - kötött ügyletben nem volt semmi illegális (még nem keveredett bele a nicaraguai kontráknak szánt fegyvervá­sárlásra költött bevétel), csak éppen homlokegyenest ellenke­zett a deklarált hivatalos poli­tikával, amely szerint nem al­kusznak az amerikai túszok fogvatartóival. Clinton a lelep­lezésről nyomban azt nyilat­kozta, hogy az komoly kérdése­ket vet fel az elnöki szavahihe­tőséget illetően, amire Bush in­gerülten több kortesgyűlésen is azt válaszolta, hogy „varangy mondja, hogy csúf vagyok”. Az elnök egyébként az utóbbi na­pokban saját személyes offen­­zívájában is igen erős kifejezé­seket használt: Clintont „fajan­­kónak” titulálta, s azt mondta, hogy kevesebbet konyít a világ dolgaihoz, „mint Millie ku­tyánk”. Ez, az elnöktől szokat­lan stílus még a republikánu­sok egy részében is megütkö­zést keltett. A másik két botrány Texas­ban - Bush adoptált szűkebb pátriájában - okozhat nehézsé­geket az elnöknek. Az egyik egy nagy helybeli bankház vá­ratlan csődje volt, amelyet csaknem kilencmilliárd dollá­ros nagyságrendjével az ameri­kai történelem tíz legsúlyo­­sabbja között emlegetnek. A másik az Egyesült Államok fő­kincstárnokának (a bankjegy- és az államkötvény-kibocsátás felelősének) most kipattant korrupciós ügye, amely azért kötődik Texashoz, mert a latin­amerikai származású tisztség­­viselő ott, a republikánus párt helyi szervezetében kezdte sze­rény iskolázottsága ellenére látványos pályafutását. Ez a mostani bukásig - lévén az ille­tő nemcsak kisebbségi, hanem nő is - a Bush-tábor egyik visszatérő „bezzeg-példája” volt. Mindeközben Bush is, Clin­ton is rendkívüli erőbevetéssel folytatja a korteskampányt - elsősorban a megválasztása szempontjából kulcsfontosságú államokban. Perot, aki eddig inkább televíziós szereplésekre és reklámokra fordította ener­giáját és kemény millióit, a hét végén immár maga is a kortes­­gyűlések „harci ösvényére” lé­pett. Szakértők egyelőre nem tudják megjósolni, hogy végül is melyikük mellett milyen arányban köthet ki a pillanat­nyilag tízszázaléknyi ingadozó választó. Serény Péter V­i­s­ i­stA'f'fÉsi Sorsdöntő vita előtt a brit kormány A hétvégén tetőfokára hágott az izgalom Nagy-Britanniá­­ban a szerdai ún. egyengető parlamenti vita előtt, amely mintegy szondázza a sorokat a Maastrichti Szerződés ratifiká­ciós vitáját megelőzően. John Major elhatározta, hogy az európai együttműködésről szóló törvény elfogadásától egyben személyes sorsát is füg­gővé teszi: bejelentette, ha most vereséget szenved, felkéri a ki­rálynőt, oszlassa fel a parla­mentet és írjon ki új választáso­kat. A kormányfő szelet vetett és vihart aratott, mert ugyan az eurorebellis tory képviselőknek csak egy töredékét sikerült „megzsarolnia”, de az ellenzéki Munkáspártnak lehetőséget adott arra, hogy a vitát nem mint európai, hanem mint bi­zalmi kérdést kezelje és mivel az úgy érezte, lehet valamit ke­resni a dolgon, korábban egyér­telműen Európa-barát politiká­ját opportunista módon felad­va, bejelentette, hogy a tör­vényjavaslat ellen szavaz. Való­színűleg nem számított arra, hogy a liberális Demokrata Párt egyértelműen kiáll a kor­mány és saját eddigi Európa­­pártisága mellett. A hétvégén a kabinet nyilvánosságra hozta a 141 szavas, nagy műgonddal megfogalmazott törvényjavas­latot, melynek fő jellegzetessé­ge, hogy a „maastrichti” szó nem fordul elő benne. Lényege a közvélemény megnyugtatása: az Európához való közeledés felvirágzást és munkahelyeket fog hozni az országnak és az ügyközeli döntés elvének győ­zelmével a nemzeti szuverenitás nem szenved csorbát. John Ma­jor számára minden egyes két­kedő tory megnyerése létérdek, mert mindössze 21 fős többség­gel rendelkezik a parlament­ben, és pillanatnyilag elég 31 renitens konzervatív honatya ahhoz, hogy a kormány veresé­get szenvedjen. Major ellen dol­goznak a közvélemény-kutatá­sok eredményei is: ő a legnép­szerűtlenebb kormányfő az 1940-es évek óta. Elsősorban a határozatlanságát róják fel: az utolsó hónapokban többször is meghátrált, nem tudta megmen­teni első számú bizalmasát, Da­vid Mellor nemzeti örökségügyi minisztert, nem tudta megaka­dályozni a font leértékelését, le kellett mondania az infláció el­leni küzdelemről és végül nem tudta végigvinni a szénbányá­szat visszafejlesztését. A szerdai szavazáson termé­szetesen nemcsak a kormányfő tekintélye és politikai jövője, ha­nem Nagy-Britannia európai szerepe a tét. A tartós recesszió idején az ország csak veszíthet az elszigetelődésen, hiszen keres­kedelmének közel 60 százaléka a Közösség tagországaival bonyo­lódik le és politikai együttműkö­dés nélkül megvalósíthatatlan a szabadkereskedelem. R. Hahn Veronika 7WJte&TJ •j-fJLUi&AjJ | Rabin Moszkvába látogat Jichak Rabin izraeli miniszterelnök hamarosan Moszkvába látogat - jelentette be az orosz külügyminisztérium szóvivője. Az utazás pontos időpontját még nem rögzítették. Izraeli kor­mányfő először tesz látogatást Moszkvában, amelynek során ke­reskedelmi, gazdasági és kulturális együttműködési megállapo­dásokat írnak alá, továbbá mezőgazdasági, repülőgépgyártási és nehézipari kooperációról is szó lesz. (AFP) Zsidó temetőt gyaláztak meg Kismartonban Az ausztriai Kismartonban szombatra virradóra meggyaláz­ták a város új zsidó temetőjét. Az ismeretlen elkövetők a sírkö­vek több mint felére antiszemita és neonáci jelszavakat firkál­tak. A rendőrség a temető előtt szombaton egy papírdarabot ta­lált, amelyen a tettesek magukat a „rasszista-szocialista árja el­lenállási mozgalom” tagjainak mondták, s hősként éltették Jörg Haidert, az ország harmadik legnagyobb pártja, a jobboldali Szabadságpárt vezetőjét. (UPI) Új védelmi doktrína Lengyelországban Varsóban az ország védelmi doktrínáját vitatja meg az Országos Védelmi Bizottság. A tervezet szerint Lengyelország egyetlen álla­mot sem tekint ellenségének és senkivel szemben sincsenek terüle­ti követelései. Saját védelmi rendszert épít ki, amely elég lesz arra, hogy megakadályozzon bármilyen helyi konfliktust. A hadsereg létszáma a mostanihoz képest csökken. Békeidőben 200 ezer, há­ború esetén pedig egymillió fős lesz. Létrehoznak egy 20 ezer ka­tonából álló gyorsreagálású hadtestet. (Varsói tudósítónktól)

Next