Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13 / 37. szám
1993. február 13., szombat NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Göncz Árpád Thaiföldön (Munkatársunktól) Thaiföldre és Malajziába utazik vasárnap hivatalos látogatásra Göncz Árpád köztársasági elnök, a thai király, illetve a maláj uralkodó meghívására. A nyolcnapos út célja felhívni a két délkelet-ázsiai ország politikai közvéleményének figyelmét a magyarországi változásokra. Fontos e távoli régióban is tudatosítani: Kelet-Közép- Európa nem homogén térség, s Magyarország elsőrendűen alkalmas partner az együttműködéshez. A köztársasági elnököt nagyszámú üzletember-delegáció is elkíséri útjára. A látogatás gazdasági jelentőségét növeli, hogy Thaiföld és Malajzia jelenleg a világ öt leggyorsabban fejlődő országa között van; az utóbbi években növekedési ütemük elérte az évi nyolc-tíz százalékot. E rendkívül gyorsan fejlődő térség, az ottani biztos, fizetőképes piac számos lehetőséget nyújt Magyarország számára is. Thaiföld egyébként már most hazánk legfontosabb délkelet-ázsiai exportpiaca. P. B. Osztrák népszámlálás: egyre több magyar A legutóbbi ausztriai népszámlálás hivatalos, most nyilvánosságra hozott eredményei szerint amíg 1981-ben 15 ezer 875-en, addig 1991-ben 33 ezer 459-en vallották magukat magyar köznyelvűnek (Umgangsprache) - mondotta munkatársunknak dr. Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, több kitűnő, az ausztriai magyarságról szóló szociográfia szerzője. A 110,8 százalékos növekedés minden korábbi reményüket meghaladta. Az előző népszámlálás szerint a magyar köznyelvűek közül 12 ezren voltak osztrák állampolgárok, míg 1991-ben 22 ezer 900-an. Szépfalusi szerint a jelentős változás a magyarországi rendszer átalakításának pozitív hatásaira, az osztrák lakosság magyarok iránti növekvő szimpátiájára, az ausztriai magyarok gazdasági helyzetének megerősödésére, továbbá arra vezethető vissza, hogy Bécs tanácsának honosítási gyakorlata, más tartományokkal szemben, jelentős könnyítéseket tartalmaz. Szépfalusi véleménye, hogy változatlanul helyes a becslés: Ausztriában 70 ezer magyar, illetve százezer magyar nyelvtudású él. F. P. Nyugodt magyar-szlovák párbeszédet (Megyei tudósítónktól) Tegnap a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában nyílt meg a III. Magyar-Szlovák Kulturális Fórum. A megnyitóbeszédet Göncz Árpád köztársasági elnök mondta, aki előzőleg látogatást tett az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban, és megtekintette a Feszty-körkép restaurációs munkálatait. A számos intézmény és alapítvány által támogatott fórumon részt vett a parlament külügyi bizottságának több tagja, írók, történészek, a szomszéd nép kultúrája iránt érdeklődő egyéb értelmiségiek. Göncz Árpád is mint tűnődő értelmiségi szólalt meg megnyitóbeszédében. Úgy véli, mondotta, hogy magyarok és szlovákok között sincs több gond és vita, mint magyarok és magyarok, vagy szlovákok és szlovákok között. Nagyon fontos mégis, hogy a két nép érzéseit megfogalmazni tudó értelmiségiek nyugodt párbeszédet folytassanak egymással. A két nép nemzeti kultúrája közel áll egymáshoz, történelmük azonos, vagy átfedi egymást. Ám így is más szemmel látja ugyanazt magyar és szlovák - főképpen a két nép nemzetté válásának eltérő körülményei miatt. Az azonos történelmi tényeket eltérően értelmezhetik szlovákok és magyarok - ezt a jogot nem lehet és nem is célszerű elvitatni a másik féltől. Inkább megismerni és megérteni szükséges a másik oldal eltérő nézőpontját saját érdekünkben, hogy mint egy tükörben, magunkat is lássuk benne. Ha legalább félig megértjük a másikat, az hozzájárulhat, hogy jobban szeressük egymást - mondotta. Az előadás utáni sajtóértekezleten még hozzátette: okos ember a szomszédságban keres barátokat, és a másik utcában ellenséget magának. Kifejtette: örül annak, hogy a párbeszéd nemcsak a két fővárosban folyik. Amit a politika nem tud elintézni, azt elintézheti helyette a társadalom: embernek emberhez, városnak városhoz való kötődése. Megyei tudósítónk kérdésére elmondta: szeretné, ha a bősi erőmű ügye nem nemzeti, nem politikai kérdés lenne, hanem műszaki probléma. Ha már nem tudjuk a vitában a legjobb közös megoldást találni, akkor meg kell találni a legkevésbé rosszat. Tanács István Az IMF és a Világbank országokban gondolkodik (Folytatás az 1. oldalról) Mindazonáltal - mint mértékadó források rámutatnak - a két nagy nemzetközi pénzügyi szervezet gyakorlatában nem szokatlan esemény, hogy változik valamely tagország kormányának összetétele, s eközben más kap megbízást az illető állam IMF vagy Világbank kormányzói tisztére. (Magyarország esetében Kupa Mihály a Világbankban töltött be ilyen posztot; az IMF-ben Bod Péter Ákos MNB-elnök a magyar kormányzó.) Az IMF és a Világbank szempontjából így Kupa távozása és Szabó Iván kinevezése csupán annyiban lényeges, hogy az az eddigi gazdaságpolitika módosulását jelzi-e, együtt jár-e valaminő „drasztikus” fordulattal. Ami a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között hónapok óta zajló tárgyalási folyamatot illeti, az IMF székhelyén az a vélemény, hogy a megállapodás nem személyes elhatározásokon, hanem kemény kormányzati döntéseken múlik, amint azt az IMF-misszió legutóbbi budapesti útja is tükrözte. Az államháztartás középtávú konszolidációja - azaz a deficit visszaszorítása - ugyanis hozzáértők szerint olyan további megszorító intézkedéseket követel, amelyek nélkül az IMF ajánlásai aligha teljesíthetők, viszont bármely, választások előtt álló kormányt politikailag igen nehéz helyzetbe hoznak. Az IMF azonban - egyébként korántsem egyedül magyar viszonylatban - tart attól, hogy a költségvetésihiány-hegy ismét felpörgeti az inflációt, s ezáltal szűkíti a privatizáláshoz kívánatos lakossági forrásokat is. Serény Péter KÁRPATOK-EUROREGIO ALAKUL DEBRECENBEN Most érkezik a „régiósodás” hulláma (Munkatársunktól) Debrecenben vasárnap alakul meg a Kárpátok-Eurorégió szervezet, amely Lengyelország, Szlovákia, Magyarország és Ukrajna egymással határos megyéinek és önkormányzatainak szoros együttműködését irányozza elő többek között a gazdasági-kereskedelmi, közlekedési, egészségügyi és a környezetvédelmi projektekben. Az eseményre meghívták a négy alapító állam külügyminiszterét, valamint Catherine Lalumiére asszonyt, az Európa Tanács főtitkárát is. Lapzártakor még bizonytalan volt, hogy Milán Knazko szlovák külügyminiszter pozsonyi teendői miatt részt tud-e venni a debreceni aláíráson, amelyen ott lesz Krzysztof Skubiszewski lengyel, Jeszenszky Géza magyar és Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter. Ha Knazko nem tud eljönni az eseményre, úgy a külügyminiszterek elhalasztják az együttműködést támogató politikai nyilatkozat aláírását. Jeszenszky Géza külön megbeszélést folytat Catherine Lalumiére-rel, s további eszmecseréket sem lehet kizárni. Mint magyar külügyi források lapunknak elmondták, a Kárpátok-Eurorégió ötlete nem felső állami szintről származik, azt valójában a megváltozott politikai helyzet, a történelmi felismerés és a helyi lakosság kezdeményezése hozta létre. Az európai regionális együttműködés gondolatát az 1975-ös helsinki okmány vetette fel először, az Európa Tanácsnak ma külön ügyosztálya foglalkozik a kérdéssel, s az Európai Régiók Szövetsége pedig már több mint 120 tagot számlál. Egyes vélemények szerint az európai kontinensen a 35 államot húszharminc év múlva mintegy 150 régióból álló konglomerátum foglalja el. A folyamat kezdetét jelzi, hogy egyre több állami funkció kerül át regionális szintre. Az európai „régiósodás” nagy hulláma most éri el igazából hazánkat, amely először 1986-ban, az Alpok-Adria munkaközösség munkájában vett részt két magyar megye révén - tették hozzá a külügyi illetékesek. Dési András A NATO-főparancsnok Budapestre jön (Munkatársunktól) Vasárnap kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik John M. Shalikashvili tábornok a NATO európai szövetséges erői főparancsnoka. Az amerikai tábornokot itt-tartózkodása alatt fogadja Antall József miniszterelnök, Jeszenszky Géza külügy- és Für Lajos honvédelmi miniszter is. Mint azt Erdélyi Lajos, a HM szóvivője lapunknak elmondta a tárgyalásokon minden bizonnyal szóba kerül Európa és a térség biztonsága, a Magyar Honvédség átalakulásához nyújtandó segítség kérdése. Bár a felek megvitatják a délszláv válság fejleményeit is, a szóvivő hangsúlyozta, hogy a látogatásnak nincs aktuál-katonapolitikai jelentőssége, hanem része a NATO-val kiépülő kapcsolataink rendszerének. A látogatás előtt Shalikashvili interjút adott az MTI brüsszeli tudósítójának, ahol a boszniai béke megteremtésének esélyeiről a következőket mondta: Amennyiben a NATO valamely oknál fogva nem tartja lehetségesnek, hogy részt vállaljon a feladatban, a felkérők fordulhatnak a Nyugat-európai Unióhoz vagy a „nemzetek koalíciójához”, miként az történt az Öböl-háború idején. Magam részéről ebben a modellben gondolkodom. Amire most szükségünk volna, az az, hogy már a békefenntartást célzó előkészületeket, a gyakorlást is elkezdjük közösen csinálni. Éppen ezért az egyik, általam különösen szorgalmazott teendő - Magyarországon is egyebek között erről szeretnék eszmét cserélni -, hogy felmérjük, mi lehetne részünkről az első lépés e téren. Liberation: régi démonok új bölcsőre találtak „A kommunizmus négy évtizede után a szélsőjobb most felemeli fejét. Egész Kelet-Európában ugyanaz az alap ehhez: a fajgyűlölet, az idegengyűlölet, a demagógia. Egyedül az ellenfél változik: Magyarországon a cigányok, Szlovákiában a menekültek, Romániában a magyarok” - írja a Liberation című francia napilapban megjelent cikkében Veronique Soulé, a lap kelet- és közép-európai szakértője, hangoztatva, hogy „a régi démonok új bölcsőre találtak” Budapesten, Prágában, Varsóban, vagy Bukarestben. A gyűlölködés első példájának Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének kijelentését idézi: „A magyarok jelentik az igazi AIDS betegséget.” Az írás bőségesen szól Magyarországról. Idézi például Csurka Istvánnak azt a kijelentését, hogy a magyar kultúra az amerikai zsidó tőke kezében van. Csurka azt választotta szakterületévél,,hogy leleplezze az „összeesküvéseket” amelyek a magyar nép fennmaradását fenyegetik. A cikk megemlíti, hogy Csurka, még a hatalmon levő MDF alelnökeként „kikelt a kommunista-judeo-liberális összeesküvés, a Párizs-New York-Tel-Aviv tengely” ellen. Az írás megszólaltat más magyar véleményeket is. Raj Tamás rabbi, az SZDSZ képviselője például azt mondotta, hogy nem kell túlbecsülni az antiszemitizmus növekedését Magyarországon, csupán egyesek szeretnék, ha az valóban problémává lenne. Lengyel László szerint sincs szó súlyos problémáról, hiszen „a magyarok jó része arról álmodozik, hogy eljuthat a Csurka által támadott amerikai zsidó kapitalizmusba”. (MTI) Bős ügye az amerikai szenátus előtt? Christopher Dodd amerikai szenátor levélben kérte a törvényhozás illetékes bizottságait: foglalkozzanak a lehetőséggel, hogy meghallgatásokat tartsanak Bős ügyéről. A connecticuti demokrata párti szenátor megküldte Claiborne Pell szenátornak, a külügyi bizottság elnökének, illetve Joseph Bidennek, a szenátus európai albizottsága elnökének a levelet, amelyben Lipták Béla, az Amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke meghallgatásokat kért Bős ügyében. Dodd reményét fejezte ki, hogy az EK közvetítése, illetve a hágai nemzetközi bíróság megoldja az erőművel kapcsolatos vitát Magyarország és Szlovákia között, de kérte illetékes szenátortársait: amennyiben a tárgyalások kudarcot vallanának, tűzzék napirendre e fontos kérdést. Lipták egyébként a közelmúltban levélben tájékoztatta Albert Gore alelnököt, akinek tevékenységében régen középpontban állanak a környezetvédelem kérdései. Az alelnök válaszában közölte, hogy tanulmányozza a kérdést. Lipták az elkövetkezendő hetekben Brüsszelbe és Hágába utazik, s terveiben pozsonyi látogatás is szerepel: találkozót kért Meciar kormányfőtől. (MTI) A Clinton-terv Nyomban azután, hogy beiktatták, Bill Clinton amerikai elnök számára megkezdődött az „első vizsgaidőszak”. Tetszik, nem tetszik, mint a világ - közmegegyezéssel - első számú vezetőjének, bizonyítania kell, hogy amihez nem volt elegendő az Egyesült Nemzetek (ENSZ-katonaság) és az Európai Közösség (Vance-Owen) kombinált tekintélye és ereje Boszniában, ahhoz elegendő lesz az övé. Bosznia eszerint várhatja a „pax Americana”-t, amelynek előhírnökeként meghirdették a Clinton-tervet. Egyszersmind szelíden félretolták a Vance-Owen-féle elképzeléseket. Ám hogy ez a Clinton-terv valójában mit tartalmaz, arra nézve igen kevés lényeges dolog derült ki eddig. Azt kell mondanom, hogy jóformán semmi. Bátorság, határozottság és eredetiség helyett csak az - egyébként roppant helyeselhető - óvatosság látszik. Mondjuk úgy, egyelőre. Ami világos, az a következő. 1. A Vance-Owen páros helyére most az amerikai diplomácia lép, pontosabban Reginald Bartholomew nagykövet. A boszniai békecsinálás fő színtere nem Európa, hanem az Egyesült Államok (New York) lesz. 2. Az Európai Közösség némiképp háttérbe szorul, helyette egy amerikai-orosz együttműködés körvonalai látszanak kibontakozni. Erre vall, hogy Bartholomew első útja Moszkvába vezet. Ennek az új tengelynek a „logikája” abban ragadható meg (bár nem csak abban), hogy Kis-Jugoszlávia (Szerbia) számára nélkülözhetetlen Moszkva rokonszenve, következésképp Amerikának Belgrád patrónusával kell elsősorban „üzletelnie”. 3. Békemegállapodás esetén az Egyesült Államok immár hajlandó a békefenntartásban katonailag is közreműködni. Valószínűleg ez a legfontosabb fejlemény, tudniillik Amerika az ENSZ „hagyományos” békemisszióiban nem szokott részt venni. Most viszont, gyaníthatóan, még a légierejét is hajlandó volna mozgósítani. Túl e „világos” dolgokon, egy orbitális ráéretű kérdőjel magasodik. Az tudniillik, hogy a Boszniában háborúzó feleknek az a bizonyos önkéntes megegyezése, amely az amerikai katonai szerepvállalás előfeltétele, vajon milyen fokú clintoni „ösztönzésre” jöhet létre, ha már az eddigi ösztönzések nem voltak megfelelők? Az amerikai politika szerintem nem lehet olyan naiv, hogy feltételezze: Boszniában működni fog a „Szomáliai modell”, azaz a hadviselők - az amerikaiak puszta megjelenésére (ami egyelőre csak diplomáciai megjelenés) - sietve kezet fognak egymással és félreteszik ellentéteiket. Ha nem így, akkor hogyan? Újabb szankciók, háborús bűnösökre lesújtó nemzetközi bíróságok, légtérzárlatok - nos ezek a pótcselekvések kategóriájába sorolandók. Ezektől semmi nem mozdul előre. Előremozdulás - nézetem szerint - egy közös, amerikai-orosz diplomáciai fellépéstől várható, ahol is előbbiek a mohamedánok, utóbbiak a szerbek pártfogójaként e kettőt, a teljes elmagányosodás kilátásba helyezésével, kompromisszumra bírják. E tekintetben építeni lehetne azoknak a mérsékelt belgrádi tényezőknek a befolyására is, akik elismerik, hogy a boszniai szerbek „kezdetben még védekező” háborúja idővel támadóterületszerző háborúvá változott, és ez jóváteendő. Az igazi amerikai „szerepvállalás” azonban akkor kezdődik majd, amikor gondoskodni kell arról, hogy a létrejött egyezség ne annyit érjen, mint a papír, amelyre írták. Ehhez kellenek majd fegyverek. Sok-sok fegyver és sok-sok katona. (És előzőleg még egy „semmiség”: szerb-horvát béke a krajinákban...) Aczél Endre Csínyek Mit érezhetnek most azok akik kilopták a fénysorompót működtető akkumulátort a Pörböly és Alsónyék közötti vasúti kereszteződésből? Tudják-e, ha jogi értelemben nem is, de morálisan részeseivé váltak emberhalálnak, gyerekhalálnak. Íme, itt az eredménye a következményekkel nem számoló gondolkodásmódnak. Átment egy gyerekeket szállító busz a síneken, mert nem működött a fénysorompó. Mert valakik kilopták az akkumulátort. Azt is mondják, már több napja nem működött a fénysorompó. Kilopták az akkumulátort. Mióta halljuk a vasút vezetőitől, hogy rézkábeleket szednek fel a vágányok mellől, hogy lopnak ezt meg azt? Napirendre térünk felettük. Talán még azt is hozzátesszük, hogy nem szép dolog, de aztán megszokjuk. Lopják, hát lopják. Megszokjuk. Mi mindent nem szoktunk már meg az utóbbi időben? Azt mondják valakikre, hogy ellenségek? Igen, de rám nem. Megvertek a nyílt utcán valakit? Igen, de engem nem. Ellopták valakinek az akkumulátorát? Igen, de az enyémet nem. Most itt a döbbenet. Ellopták az akkumulátort, és a vonat kettévágta a gyerekeket szállító autóbuszt. Úgy látszik mégsem lehet minden következmény nélkül mindent megtenni. Csak most már hiába a bánat és a bűntudat. Azoké is, akik elvitték az akkumulátort. Akaratukon kívül részeseivé váltak egy tragédiának. Emberhalálnak, gyerekhalálnak. Biztos, hogy az akkumulátortolvajok sem gondoltak rá. Nem számoltak azzal, hogy ilyen következményekkel is járhat egy egyszerű lopás. Nem voltak hajlandók vagy nem voltak képesek végiggondolni cselekedetük minden lehetséges következményét. Nem voltak hajlandók szembesülni azzal, hogy a katasztrófa is a lehetséges következmények egyike. Mint ahogy nagyon sokan nem hajlandók szembesülni azzal, hogy a mai magyar valóság történelmi útkereszteződéshez érkezett fejlődésében sem lehet következmények nélkül megtenni mindent. Nem lehet bizonyos bűvös jeleket és jelvényeket távoli következmények nélkül használni. Lehet, hogy akik használják nem is gondolnak rá. Nem lehet továbbá olyan bűvös szavakat, mondatokat tanulmányokat írni, amelyeknek következményeként használni kezdik ezeket a jeleket. Életet lehelnek beléjük. S végképp nem lehet következmények nélkül arról győzködni, hogy ezek csak egyéni és ártalmatlan csínyek. Legrosszabb esetben, apróbb szabálytalanságok. Nem lehet következmények nélkül apránként, észrevétlenül ellopom a biztosítóberendezéseket, nem lehet nyugtató mormolásokkal ellopni a veszélyérzetet, nem lehet kicsenni a fénysorompókból az akkumulátorokat. Mert előbb-utóbb jön a vonat. Szigethy András 3 Megalakult az MSZP külpolitikai kollégiuma A magyar kül- és biztonságpolitika neves szakértőinek részvételével megalakult a Magyar Szocialista Párt külpolitikai kollégiuma. Vezetője Horn Gyula. Az MSZP elnöke elmondta: azt várják, hogy a kollégium szakszerű ajánlásokkal segítse a párt külpolitikai irányvonalának kialakítását, segítve a választásokra való felkészülést is. (MTI)