Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13 / 37. szám

1993. február 13., szombat NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Göncz Árpád Thaiföldön (Munkatársunktól) Thaiföldre és Malajziába utazik vasárnap hivatalos láto­gatásra Göncz Árpád köztársa­sági elnök, a thai király, illetve a maláj uralkodó meghívására. A nyolcnapos út célja felhívni a két délkelet-ázsiai ország po­litikai közvéleményének figyel­mét a magyarországi változá­sokra. Fontos e távoli régióban is tudatosítani: Kelet-Közép- Európa nem homogén térség, s Magyarország elsőrendűen al­kalmas partner az együttműkö­déshez. A köztársasági elnököt nagyszámú üzletember-delegá­ció is elkíséri útjára. A látogatás gazdasági jelentő­ségét növeli, hogy Thaiföld és Malajzia jelenleg a világ öt leggyorsabban fejlődő országa között van; az utóbbi években növekedési ütemük elérte az évi nyolc-tíz százalékot. E rendkí­vül gyorsan fejlődő térség, az ot­tani biztos, fizetőképes piac szá­mos lehetőséget nyújt Magyar­­ország számára is. Thaiföld egyébként már most hazánk leg­fontosabb délkelet-ázsiai ex­portpiaca. P. B. Osztrák népszámlálás: egyre több magyar A legutóbbi ausztriai nép­­számlálás hivatalos, most nyil­vánosságra hozott eredményei szerint amíg 1981-ben 15 ezer 875-en, addig 1991-ben 33 ezer 459-en vallották magukat ma­gyar köznyelvűnek (Umgang­­sprache) - mondotta munkatár­sunknak dr. Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész, több kitűnő, az ausztriai magyarság­ról szóló szociográfia szerzője. A 110,8 százalékos növekedés minden korábbi reményüket meghaladta. Az előző népszám­lálás szerint a magyar köznyel­­vűek közül 12 ezren voltak osztrák állampolgárok, míg 1991-ben 22 ezer 900-an. Szép­falusi szerint a jelentős válto­zás a magyarországi rendszer átalakításának pozitív hatásai­ra, az osztrák lakosság magya­rok iránti növekvő szimpátiájá­ra, az ausztriai magyarok gaz­dasági helyzetének megerősö­désére, továbbá arra vezethető vissza, hogy Bécs tanácsának honosítási gyakorlata, más tar­tományokkal szemben, jelentős könnyítéseket tartalmaz. Szépfalusi véleménye, hogy változatlanul helyes a becslés: Ausztriában 70 ezer magyar, illetve százezer magyar nyelv­tudású él. F. P. Nyugodt magyar-szlovák párbeszédet (Megyei tudósítónktól) Tegnap a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában nyílt meg a III. Magyar-Szlovák Kulturális Fórum. A megnyitó­­beszédet Göncz Árpád köztár­sasági elnök mondta, aki előző­leg látogatást tett az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlék­parkban, és megtekintette a Feszty-körkép restaurációs munkálatait. A számos intézmény és ala­pítvány által támogatott fóru­mon részt vett a parlament kül­ügyi bizottságának több tagja, írók, történészek, a szomszéd nép kultúrája iránt érdeklődő egyéb értelmiségiek. Göncz Árpád is mint tűnődő értelmiségi szólalt meg megnyi­tóbeszédében. Úgy véli, mon­dotta, hogy magyarok és szlo­vákok között sincs több gond és vita, mint magyarok és magya­rok, vagy szlovákok és szlová­kok között. Nagyon fontos mégis, hogy a két nép érzéseit megfogalmazni tudó értelmisé­giek nyugodt párbeszédet foly­tassanak egymással. A két nép nemzeti kultúrája közel áll egy­máshoz, történelmük azonos, vagy átfedi egymást. Ám így is más szemmel látja ugyanazt magyar és szlovák - főképpen a két nép nemzetté válásának el­térő körülményei miatt. Az azo­nos történelmi tényeket elté­rően értelmezhetik szlovákok és magyarok - ezt a jogot nem le­het és nem is célszerű elvitatni a másik féltől. Inkább megis­merni és megérteni szükséges a másik oldal eltérő nézőpontját­­ saját érdekünkben, hogy mint egy tükörben, magunkat is lás­suk benne. Ha legalább félig megértjük a másikat, az hozzá­járulhat, hogy jobban szeressük egymást - mondotta. Az előadás utáni sajtóérte­kezleten még hozzátette: okos ember a szomszédságban keres barátokat, és a másik utcában ellenséget magának. Kifejtette: örül annak, hogy a párbeszéd nemcsak a két fővárosban fo­lyik. Amit a politika nem tud elintézni, azt elintézheti helyet­te a társadalom: embernek em­berhez, városnak városhoz való kötődése. Megyei tudósítónk kérdésére elmondta: szeretné, ha a bősi erőmű ügye nem nem­zeti, nem politikai kérdés len­ne, hanem műszaki probléma. Ha már nem tudjuk a vitában a legjobb közös megoldást talál­ni, akkor meg kell találni a leg­kevésbé rosszat. Tanács István Az IMF és a Világbank országokban gondolkodik (Folytatás az 1. oldalról) Mindazonáltal - mint mér­tékadó források rámutatnak - a két nagy nemzetközi pénz­ügyi szervezet gyakorlatában nem szokatlan esemény, hogy változik valamely tagország kormányának összetétele, s eközben más kap megbízást az illető állam IMF vagy Világ­bank kormányzói tisztére. (Ma­gyarország esetében Kupa Mi­hály a Világbankban töltött be ilyen posztot; az IMF-ben Bod Péter Ákos MNB-elnök a ma­gyar kormányzó.) Az IMF és a Világbank szempontjából így Kupa távozása és Szabó Iván kinevezése csupán annyiban lé­nyeges, hogy az az eddigi gaz­daságpolitika módosulását jel­­zi-e, együtt jár-e valaminő „drasztikus” fordulattal. Ami a Nemzetközi Valuta­alap és Magyarország között hónapok óta zajló tárgyalási fo­lyamatot illeti, az IMF székhe­lyén az a vélemény, hogy a meg­állapodás nem személyes elha­tározásokon, hanem kemény kormányzati döntéseken múlik, amint azt az IMF-misszió leg­utóbbi budapesti útja is tükröz­te. Az államháztartás középtá­vú konszolidációja - azaz a de­ficit visszaszorítása - ugyanis hozzáértők szerint olyan továb­bi megszorító intézkedéseket követel, amelyek nélkül az IMF ajánlásai aligha teljesíthetők, viszont bármely, választások előtt álló kormányt politikailag igen nehéz helyzetbe hoznak. Az IMF azonban - egyébként korántsem egyedül magyar vi­szonylatban - tart attól, hogy a költségvetésihiány-hegy ismét felpörgeti az inflációt, s ezáltal szűkíti a privatizáláshoz kívá­natos lakossági forrásokat is. Serény Péter KÁRPATOK-EUROREGIO ALAKUL DEBRECENBEN Most érkezik a „régiósodás” hulláma (Munkatársunktól) Debrecenben vasárnap ala­kul meg a Kárpátok-Eurorégió szervezet, amely Lengyelor­szág, Szlovákia, Magyarország és Ukrajna egymással határos megyéinek és önkormányzatai­nak szoros együttműködését irányozza elő többek között a gazdasági-kereskedelmi, közle­kedési, egészségügyi és a kör­nyezetvédelmi projektekben. Az eseményre meghívták a négy alapító állam külügymi­niszterét, valamint Catherine Lalumiére asszonyt, az Európa Tanács főtitkárát is. Lapzárta­kor még bizonytalan volt, hogy Milán Knazko szlovák külügy­miniszter pozsonyi teendői mi­att részt tud-e venni a debrece­ni aláíráson, amelyen ott lesz Krzysztof Skubiszewski len­gyel, Jeszenszky Géza magyar és Anatolij Zlenko ukrán kül­ügyminiszter. Ha Knazko nem tud eljönni az eseményre, úgy a külügyminiszterek elhalasztják az együttműködést támogató politikai nyilatkozat aláírását. Jeszenszky Géza külön megbe­szélést folytat Catherine La­­lumiére-rel, s további eszme­cseréket sem lehet kizárni. Mint magyar külügyi forrá­sok lapunknak elmondták, a Kárpátok-Eurorégió ötlete nem felső állami szintről származik, azt valójában a megváltozott politikai helyzet, a történelmi felismerés és a helyi lakosság kezdeményezése hozta létre. Az európai regionális együtt­működés gondolatát az 1975-ös helsinki okmány vetette fel elő­ször, az Európa Tanácsnak ma külön ügyosztálya foglalkozik a kérdéssel, s az Európai Régi­ók Szövetsége pedig már több mint 120 tagot számlál. Egyes vélemények szerint az európai kontinensen a 35 államot húsz­harminc év múlva mintegy 150 régióból álló konglomerátum foglalja el. A folyamat kezdetét jelzi, hogy egyre több állami funkció kerül át regionális szintre. Az európai „régióso­­dás” nagy hulláma most éri el igazából hazánkat, amely elő­ször 1986-ban, az Alpok-Adria munkaközösség munkájában vett részt két magyar megye ré­vén - tették hozzá a külügyi il­letékesek. Dési András A NATO-főparancsnok Budapestre jön (Munkatársunktól) Vasárnap kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezik John M. Shalikashvili tábornok a NATO európai szövetséges erői főparancsnoka. Az ameri­kai tábornokot itt-tartózkodá­­sa alatt fogadja Antall József miniszterelnök, Jeszenszky Gé­za külügy- és Für Lajos honvé­delmi miniszter is. Mint azt Erdélyi Lajos, a HM szóvivője lapunknak elmondta a tárgyalásokon minden bi­zonnyal szóba kerül Európa és a térség biztonsága, a Magyar Honvédség átalakulásához nyújtandó segítség kérdése. Bár a felek megvitatják a délszláv válság fejleményeit is, a szóvivő hangsúlyozta, hogy a látogatás­nak nincs aktuál-katonapoliti­­kai jelentőssége,­ hanem része a NATO-val kiépülő kapcsolata­ink rendszerének. A látogatás előtt Shalikashvili interjút adott az MTI brüsszeli tudósítójának, ahol a boszniai béke megteremtésének esélyei­ről a következőket mondta:­­ Amennyiben a NATO vala­mely oknál fogva nem tartja le­hetségesnek, hogy részt vállal­jon a feladatban, a felkérők fordulhatnak a Nyugat-európai Unióhoz vagy a „nemzetek koa­líciójához”, miként az történt az Öböl-háború idején. Magam részéről ebben a modellben gondolkodom. Amire most szükségünk vol­na, az az, hogy már a béke­­fenntartást célzó előkészülete­ket, a gyakorlást is elkezdjük közösen csinálni. Éppen ezért az egyik, általam különösen szorgalmazott teendő - Magyar­­országon is egyebek között er­ről szeretnék eszmét cserélni -, hogy felmérjük, mi lehetne ré­szünkről az első lépés e téren. Liberation: régi démonok új bölcsőre találtak „A kommunizmus négy évti­zede után a szélsőjobb most fel­emeli fejét. Egész Kelet-Euró­­pában ugyanaz az alap ehhez: a fajgyűlölet, az idegengyűlö­let, a demagógia. Egyedül az ellenfél változik: Magyarorszá­gon a cigányok, Szlovákiában a menekültek, Romániában a magyarok” - írja a Liberation című francia napilapban meg­jelent cikkében Veronique Sou­­lé, a lap kelet- és közép-euró­pai szakértője, hangoztatva, hogy „a régi démonok új böl­csőre találtak” Budapesten, Prágában, Varsóban, vagy Bu­karestben. A gyűlölködés első példájá­nak Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt képviselő­jének kijelentését idézi: „A ma­gyarok jelentik az igazi AIDS betegséget.” Az írás bőségesen szól Ma­gyarországról. Idézi például Csurka Istvánnak azt a kije­lentését, hogy a magyar kultú­ra az amerikai zsidó tőke kezé­ben van. Csurka azt választotta szakterületévél,,hogy leleplezze az „összeesküvéseket” amelyek a magyar nép fennmaradását fenyegetik. A cikk megemlíti, hogy Csurka, még a hatalmon levő MDF alelnökeként „kikelt a kommunista-judeo-liberális összeesküvés, a Párizs-New York-Tel-Aviv tengely” ellen. Az írás megszólaltat más ma­gyar véleményeket is. Raj Ta­más rabbi, az SZDSZ képvise­lője például azt mondotta, hogy nem kell túlbecsülni az anti­szemitizmus növekedését Ma­gyarországon, csupán egyesek szeretnék, ha az valóban prob­lémává lenne. Lengyel László szerint sincs szó súlyos problé­máról, hiszen „a magyarok jó része arról álmodozik, hogy el­juthat a Csurka által támadott amerikai zsidó kapitalizmus­ba”. (MTI) Bős ügye az amerikai szenátus előtt? Christopher Dodd amerikai szenátor levélben kérte a tör­vényhozás illetékes bizottsá­gait: foglalkozzanak a lehető­séggel, hogy meghallgatásokat tartsanak Bős ügyéről. A connecticuti demokrata párti szenátor megküldte Clai­­borne Pell szenátornak, a kül­ügyi bizottság elnökének, illet­ve Joseph Bidennek, a szená­tus európai albizottsága elnö­kének a levelet, amelyben Lip­­ták Béla, az Amerikai Magyar Környezetvédelmi Alap elnöke meghallgatásokat kért Bős ügyében. Dodd reményét fejezte ki, hogy az EK közvetítése, illetve a hágai nemzetközi bíróság megoldja az erőművel kapcso­latos vitát Magyarország és Szlovákia között, de kérte ille­tékes szenátortársait: amennyi­ben a tárgyalások kudarcot vallanának, tűzzék napirendre e fontos kérdést. Lipták egyébként a közel­múltban levélben tájékoztatta Albert Gore alelnököt, akinek tevékenységében régen közép­pontban állanak a környezet­­védelem kérdései. Az alelnök válaszában közölte, hogy ta­nulmányozza a kérdést. Lipták az elkövetkezendő hetekben Brüsszelbe és Hágába utazik, s terveiben pozsonyi látogatás is szerepel: találkozót kért Meciar kormányfőtől. (MTI) A Clinton-terv Nyomban azután, hogy beiktatták, Bill Clinton amerikai el­nök számára megkezdődött az „első vizsgaidőszak”. Tetszik, nem tetszik, mint a világ - közmegegyezéssel - első számú vezetőjének, bizonyítania kell, hogy amihez nem volt elegendő az Egyesült Nemzetek (ENSZ-katonaság) és az Eu­rópai Közösség (Vance-Owen) kombinált tekintélye és ereje Boszniában, ahhoz elegendő lesz az övé. Bosznia eszerint várhatja a „pax Americana”-t, amelynek előhírnökeként meghirdették a Clinton-tervet. Egyszersmind szelíden félretolták a Vance-Owen-féle elképzeléseket. Ám hogy ez a Clinton-terv valójában mit tartalmaz, arra nézve igen kevés lényeges dolog derült ki eddig. Azt kell mon­danom, hogy jóformán semmi. Bátorság, határozottság és ere­detiség helyett csak az - egyébként roppant helyeselhető - óvatosság látszik. Mondjuk úgy, egyelőre. Ami világos, az a következő. 1. A Vance-Owen páros helyére most az amerikai diplomá­cia lép, pontosabban Reginald Bartholomew nagykövet. A boszniai békecsinálás fő színtere nem Európa, hanem az Egyesült Államok (New York) lesz. 2. Az Európai Közösség némiképp háttérbe szorul, helyette egy amerikai-orosz együttműködés körvonalai látszanak ki­bontakozni. Erre vall, hogy Bartholomew első útja Moszkvába vezet. Ennek az új tengelynek a „logikája” abban ragadható meg (bár nem csak abban), hogy Kis-Jugoszlávia (Szerbia) számára nélkülözhetetlen Moszkva rokonszenve, következés­képp Amerikának Belgrád patrónusával kell elsősorban „üz­letelnie”. 3. Békemegállapodás esetén az Egyesült Államok immár hajlandó a békefenntartásban katonailag is közreműködni. Valószínűleg ez a legfontosabb fejlemény, tudniillik Ameri­ka az ENSZ „hagyományos” békemisszióiban nem szokott részt venni. Most viszont, gyaníthatóan, még a légierejét is hajlandó volna mozgósítani. Túl e „világos” dolgokon, egy orbitális ráéretű kérdőjel ma­gasodik. Az tudniillik, hogy a Boszniában háborúzó feleknek az a bizonyos önkéntes megegyezése, amely az amerikai kato­nai szerepvállalás előfeltétele, vajon milyen fokú clintoni „ösz­tönzésre” jöhet létre, ha már az eddigi ösztönzések nem voltak megfelelők? Az amerikai politika szerintem nem lehet olyan naiv, hogy feltételezze: Boszniában működni fog a „Szomáliai modell”, azaz a hadviselők - az amerikaiak puszta megjelené­sére (ami egyelőre csak diplomáciai megjelenés) - sietve kezet fognak egymással és félreteszik ellentéteiket. Ha nem így, ak­kor hogyan? Újabb szankciók, háborús bűnösökre lesújtó nem­zetközi bíróságok, légtér­zárlatok - nos ezek a pótcselekvések kategóriájába sorolandók. Ezektől semmi nem mozdul előre. Előremozdulás - nézetem szerint - egy közös, amerikai-orosz diplomáciai fellépéstől várható, ahol is előbbiek a mohamedá­nok, utóbbiak a szerbek pártfogójaként e kettőt, a teljes elma­gányosodás kilátásba helyezésével, kompromisszumra bírják. E tekintetben építeni lehetne azoknak a mérsékelt belgrádi té­nyezőknek a befolyására is, akik elismerik, hogy a boszniai szerbek „kezdetben még védekező” háborúja idővel támadó­területszerző háborúvá változott, és ez jóváteendő. Az igazi amerikai „szerepvállalás” azonban akkor kezdődik majd, amikor gondoskodni kell arról, hogy a létrejött egyezség ne annyit érjen, mint a papír, amelyre írták. Ehhez kellenek majd fegyverek. Sok-sok fegyver és sok-sok katona.­­ (És elő­zőleg még egy „semmiség”: szerb-horvát béke a krajinákban...) Aczél Endre Csínyek Mit érezhetnek most azok akik kilopták a fénysorompót működtető akkumulátort a Pörböly és Alsónyék közötti vasúti kereszteződésből? Tudják-e, ha jogi értelemben nem is, de morálisan részesei­vé váltak emberhalálnak, gyerekhalálnak. Íme, itt az eredmé­nye a következményekkel nem számoló gondolkodásmódnak. Átment egy gyerekeket szállító busz a síneken, mert nem mű­ködött a fénysorompó. Mert valakik kilopták az akkumulá­tort. Azt is mondják, már több napja nem működött a fényso­rompó. Kilopták az akkumulátort. Mióta halljuk a vasút vezetőitől, hogy rézkábeleket szednek fel a vágányok mellől, hogy lopnak ezt meg azt? Napirendre térünk felettük. Talán még azt is hozzátesszük, hogy nem szép dolog, de aztán megszokjuk. Lopják, hát lopják. Megszokjuk. Mi mindent nem szoktunk már meg az utóbbi időben? Azt mondják valakikre, hogy ellenségek? Igen, de rám nem. Megvertek a nyílt utcán valakit? Igen, de engem nem. Ellop­ták valakinek az akkumulátorát? Igen, de az enyémet nem. Most itt a döbbenet. Ellopták az akkumulátort, és a vonat kettévágta a gyerekeket szállító autóbuszt. Úgy látszik még­sem lehet minden következmény nélkül mindent megtenni. Csak most már hiába a bánat és a bűntudat. Azoké is, akik elvitték az akkumulátort. Akaratukon kívül részeseivé váltak egy tragédiának. Emberhalálnak, gyerekhalálnak. Biztos, hogy az akkumulátortolvajok sem gondoltak rá. Nem számol­tak azzal, hogy ilyen következményekkel is járhat egy egysze­rű lopás. Nem voltak hajlandók vagy nem voltak képesek vé­giggondolni cselekedetük minden lehetséges következményét. Nem voltak hajlandók szembesülni azzal, hogy a katasztrófa is a lehetséges következmények egyike. Mint ahogy nagyon sokan nem hajlandók szembesülni az­zal, hogy a mai magyar valóság történelmi útkereszteződéshez érkezett fejlődésében sem lehet következmények nélkül meg­tenni mindent. Nem lehet bizonyos bűvös jeleket és jelvényeket távoli kö­vetkezmények nélkül használni. Lehet, hogy akik használják nem is gondolnak rá. Nem lehet továbbá olyan bűvös szava­kat, mondatokat tanulmányokat írni, amelyeknek következ­ményeként használni kezdik ezeket a jeleket. Életet lehelnek beléjük. S végképp nem lehet következmények nélkül arról győzködni, hogy ezek csak egyéni és ártalmatlan csínyek. Legrosszabb esetben, apróbb szabálytalanságok. Nem lehet következmények nélkül apránként, észrevétlenül ellopom a biztosítóberendezéseket, nem lehet nyugtató mor­­molásokkal ellopni a veszélyérzetet, nem lehet kicsenni a fénysorompókból az akkumulátorokat. Mert előbb-utóbb jön a vonat. Szigethy András 3 Megalakult az MSZP külpolitikai kollégiuma A magyar kül- és biztonság­­politika neves szakértőinek részvételével megalakult a Ma­gyar Szocialista Párt külpoliti­kai kollégiuma. Vezetője Horn Gyula. Az MSZP elnöke el­mondta: azt várják, hogy a kol­légium szakszerű ajánlásokkal segítse a párt külpolitikai irányvonalának kialakítását, segítve a választásokra való felkészülést is. (MTI)

Next