Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-18 / 41. szám
2 Túlélésük érdekében kannibalizmusra kényszerülnek a Kelet-Boszniában rekedt éhező mohamedánok, akikhez már közel egy hónapja nem jutnak el a segélyek, mert az ENSZ-szállítmányokat a szerbek feltartóztatják - jelentette ki Bosznia ENSZ-nagykövete. A diplomata nem bocsátkozott részletekbe, és nem is tudta bizonyítani állítását. Az ENSZ-segélyek szétosztását a boszniai fővárosban pénteken leállították, mert Szarajevó lakói kijelentették: amíg a segélyek nem jutnak el Kelet-Boszniában szenvedő társaikhoz, vissza fogják utasítani a fővárosnak szánt szállítmányokat. Szarajevónak ehhez a tiltakozásához szombaton csatlakozott a fővárostól 80 kilométerre északra fekvő Tuzla városa is. (MTI) Christopher ismerkedő körúton (Washingtoni tudósítónktól) Warren Christopher amerikai külügyminiszter lapunk zárta után, csütörtök hajnalban indult első külföldi körútjára. Az eredetileg közel-keleti közvetítésnek tervezett turné azonban már előkészítésének stádiumában kibővült. Christopher beiktatott egy csúcselőkészítő találkozót Andrej Kozirjev orosz külügyminiszterrel (Genfben), akivel Boszniáról nyilván éppúgy eszmét cserél majd, mint NATO- beli kollégáival, akikkel Brüszszelben lesz tárgyalása. Christopher maga inkább ismerkedő jellegűnek minősítette körútjának közel-keleti szakaszát, amelynek során Egyiptomot, Jordániát, Szíriát, Szaúd- Arábiát, Kuvaitot, illetve Izraelt keresi fel. Az amerikai külügyminiszter, aki éppen elutazása előtt találkozott Washingtonban tartózkodó izraeli kollégájával, Simon Peresszel, mindenesetre óvott attól, hogy közel-keleti béketárgyalások újrakezdésének hivatalos bejelentését várja bárki is most kezdődő körútjától, jóllehet reményét fejezte ki, hogy a békéltető folyamat folytatására előbb-utóbb sor kerül. S. P. (Jeruzsálemi tudósítónktól) Simon Peresz külügyminiszter a Warren Christopherrel való washingtoni megbeszélése után elmondta, hogy Amerika a béketárgyalások felújítása előtt már nem kér további engedményeket Izraeltől a kitoloncoltak ügyében. Jasszer Abd Rabbi, a PFSZ tájékoztató irodájának vezetője, Arafat közeli munkatársa ugyanakkor kijelentette, hogy a jelenlegi helyzetben a palesztinok bojkottálják a béketárgyalásokat. Peresz külügyminiszter Washingtonban egyébként azt a nagy feltűnést keltő kijelentést tette, miszerint nem tartja kizártnak, hogy a békeszerződés megkötése után a zsidó telepesek egy része arab állami fennhatóság alatt éljen. Jechiel Leiter, a Ciszjordániában és a Gáza-övezetben élő Zsidó Telepesek Tanácsának szóvivője a Népszabadságnak ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „Minden épeszű ember számára világos, hogy zsidók öt percig sem lennének képesek a Hamasz és a PFSZ vezette állami fennhatóság alatt élni.” Szerdán súlyos harci tevékenység színtere volt Dél-Libanon. A Hezbollah Katyusa-rakétás támadása folyamán az Izraellel szövetséges Dél-libanoni Hadsereg hét katonája megsebesült. Az izraeli hadsereg nehéztüzérsége a légierő intenzív támogatásával lőtte a „biztonsági övezettől” északra levő dél-libanoni területeket. Hering József * A kitoloncolt palesztinok felvonultak az izraeli katonai állások előtt, ahol azonban lövésekkel visszafordították a menetet REUTERS Kivizsgálják-e az erőszakos vajdasági mozgósításokat? (Munkatársainktól) A belgrádi kormányhivatalokban illetve az államfő kabinetirodáján nem tudnak arról, hogy tényfeltáró bizottság alakulna annak kivizsgálására: vajon a Vajdaságban valóban nagyobb arányú-e a magyar katonaköteles fiatalok behívásra, mint a szerb férfiaké? A Magyar Hírlapnak nyilatkozva Konrád György, a Nemzetközi PEN Klub elnöke elmondta, a vajdasági írószövetség vendégeként a napokban tett jugoszláviai látogatása során találkozott Dobrica Csoszics íróval, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökével. Cseszics Konrád fogalmazása szerint „elfogadta, hogy megalakuljon egy tényfeltáró bizottság”. Ebben három szövetségi kormánytag és három VMDK-tag venne részt. Megkeresésünkre azonban sem a belgrádi tájékoztatási, illetve a kisebbségi ügyekkel foglalkozó minisztériumban, sem pedig az államelnöki kabinetnél nem tudtak a dologról. Szabadkán felhívtuk dr. Sepsey Csabát, a VMDK szövetségi képviselőjét, aki az erőszakos mozgósítás ügyében nemrég levelet intézett az emberi jogi és kisebbségi tárca helyettes miniszteréhez. - A bizottság megalakításáról nem hallottam. Csupán annyit tudok: Konrád György és Cseszics beszélgetésén valóban szó volt a vajdasági magyarok mozgósításáról. Engem személy szerint senki sem értesített arról, hogy esetleg beválasztanak az alakuló bizottságba. Szvetozar Rancsics, a jugoszláv államelnök személyi tanácsosa sem tudta megerősíteni az információt. - Nem voltam jelen a vacsorán, az elnök pedig nem szólt a dologról. Annyit mondhatok, nincs rá ok, hogy olyan értékelések szülessenek, miszerint a magyarokat előnyben vagy hátrányban részesítik a rtmozgósítás során. Jugoszláv állampolgároknak szól a behívó. Rancsics úr szerint minden mozgósítás erőszakos. Amenynyiben egy ilyen bizottság létrehozására sor kerül, az csupán a szövetségi parlamentben történhet. Az államelnök személyi tanácsosa azzal zárta szavait, hogy szerinte senkinek sincs félnivalója, hiszen a jugoszláv hadsereg nem áll hadban senkivel. Vickó Árpád műfordító, aki szintén jelen volt Konrád György és Dobrica Csoszics találkozásakor, lapunknak elmondta: arról volt szó, ha a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége kezdeményezi a kivizsgálást, akkor Cseszics támogatni fogja egy állami bizottság megalakítását. A testület az érintett észak-bácskai községek önkormányzati szerveiben működő VMDK-képviselőkkel együtt vizsgálná ki nemcsak az aránytalanságokat, hanem az erőszakos mozgósítás eseteit is. Cseszics a beszélgetés során nem zárta ki az ilyen esetek előfordulását, de hozzátette: a hadsereg illetékesei cáfolták az erre vonatkozó értesüléseket. Az Ankarában tartózkodó Konrád György szerkesztőségünknek megerősítette, hogy Cseszics elnök támogatta a tényfeltáró bizottság megalakítását. Konrád tudomása szerint a találkozón szintén részt vevő Végel László erről értesítette a VMDSZ vezetőit. Spitzer Éva-Varjú Márta Brazauskas jó viszonyt akar Moszkvával és Varsóval (kiküldött tudósítónk jelenti Vilniusból) Brazauskas megválasztott litván államfő esküje letétele után hamarosan találkozni kíván Walesa lengyel elnökkel, s mielőbb alá akarja írni a két állam jószomszédsági szerződését. Ugyancsak a közeljövőben kinevezi Litvánia moszkvai nagykövetét. Eközben kudarccal végződött az a vilniusi nagygyűlés, amelyet a nemzeti ünnepen a Sajudis szervezett Brazauskas ellen. Algirdas Brazauskas, az utóbbi hónapok litvániai politikai csatározásának nagy nyertese a jelek szerint megkezdi választási ígéreteinek teljesítését. A 300 ezres lengyel kisebbséget maga mellé állító Brazauskas kijelentette: a közeljövőben találkozni akar Walesával, hogy tető alá hozzák a lengyel-litván államközi szerződést. A korábbi, Sajudis által irányított vilniusi vezetések nem tudtak dűlőre jutni Varsóval a szerződés ügyében, mert mindenáron ragaszkodtak ahhoz, hogy a lengyelek ítéljék el a múltban a litvánoknak okozott sérelmeket, s ezt rögzítsék a szerződésben is. Varsó ebbe nem ment bele, viszont kifogásokat emelt a vilniusi kisebbségi politikával szemben. Landsbergis, aki a tavaly őszi parlamenti választásokon elszenvedett vereség után nem is jelöltette magát a mostani elnökválasztásokra, kedd este tömeggyűlést szervezett a vilniusi székesegyház előtti téren. A jobboldali rendezvényen Brazauskas-ellenes jelszavakat kiáltozott az összegyűlt mindössze kétezer főnyi - főleg idősebbekből álló - tömeg. A Vilniusban tartózkodó külföldi újságíróknak is feltűnt, hogy a nemzeti ünnepen több Saulisegyenruhás idősebb férfi vett részt a rendezvényeken, így Landsbergis gyűlésén is. A Saulis a német uralom idején a megszállókkal együttműködő szélsőjobboldali félkatonai szervezet volt, amelynek emberei kegyetlenkedések és pogromok részesei voltak. Mint kiderült, a Saulis ismét újjáéledt, sőt, be is jegyezték, mint szervezetet. A fellegvára Kaunasban van, mintegy 8000 tagot számlál, de a szimpatizánsok számát ennek többszörösére becsülik. A Saulis, s vele együtt a jobboldal a vasárnapi elnökválasztáson Lozoraitis emigráns politikust támogatta. Lozoraitis csak a kaunasi választókerületben tudta megelőzni Brazauskast. Kitecz Miklós NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1993. február 18., csütörtök * Szerb kézen a saséi ólombánya (Újvidéki tudósításunk) Továbbra sem bizonyos, mikor érnek kelet-boszniai célállomásaikra az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának segélyszállító konvojai. A boszniai fronton a szerb erők elfoglalták a saséi ólombányát. Az egyik ENSZ-konvoj, amely vasárnap indult útnak a kelet-boszniai Cerskába, hogy a városban hónapok óta körülzárt 25 000 főnyi muzulmán lakossághoz élelmiszert és gyógyszert szállítson, hétfő óta a bosnyák oldalon vesztegel. Zvornik határvárosnál szerb milíciák tartóztatták fel. A megállított konvoj továbbengedését Cyrus Vance, a genfi Jugoszlávia-értekezlet társelnöke után Michael Robinson, belgrádi brit nagykövet is megpróbálta kieszközölni. Vladiszlav Jovanovics szerb külügyminisztert arra kérte, járjon közben Milosevics elnöknél az ügy lezárása érdekében. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának másik konvoja is, amely kedden délután hagyta el Belgrádot, bosnyák területen vesztegel. Úticélja a Drina határfolyó mentén elterülő Gorazsde, ahová hosszú idő óta semmilyen segély nem érkezett. A szerb hatóságok addig nem hajlandók tovább engedni a konvojt, amíg a Gorazsdéban fogva tartott honfitársaikat el nem engedik a muzulmánok. Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője szerint a muzulmánok a New York-i béketárgyalásokon minden bizonnyal elfogadják a köztársaság felosztásáról kidolgozott térképeket. A szerbek csak akkor egyeznek bele a köztársaság kantonizálásába, ha a tíz közigazgatási terület határát a népszavazáson igazságosnak és elfogadhatónak tartják. A Boszniát Szerbiától elválasztó Drina folyó völgyében Aratunar városnál a muzulmán erők folytatják több hete megkezdett offenzívájukat. Kelet- Bosznia más vidékén a szerbek hatalmukba kerítették azt a bányakomplexumot, ahol a muzulmánok azzal fenyegetőztek, hogy mérgező vegyszereket engednek a Drinába. Súlyos harcok bontakoztak ki Szarajevóban és a Száva völgyében elterülő Dresko város közelében is. Heves harcok voltak az északdalmáciai hadszíntereken is. Belgrádban szerdán hetedik alkalommal ültek tárgyalóasztalhoz a koszovói albánok és a szerb, illetve a jugoszláv oktatásügy-minisztérium képviselői. A koszovói albán nyelvű iskolák megnyitása körüli bonyodalmakat próbálják meg tisztázni. A háromnapos tárgyalásokon részt vesznek az EBEÉ Jugoszlávia-bizottságának képviselői és egy genfi megfigyelőcsoport is. Milan Todorov, az Újvidéki Televízió vezérigazgatója logikusnak nevezte, hogy március elsejétől csökken a kisebbségi stúdiók, így a magyar szerkesztőségben készülő műsorok sugárzási ideje. Szerinte a vajdasági kisebbségi tömegtájékoztatási rendszer jóval túllépi az Európában és a világban elfogadott kisebbségi normák szintjét. A szerb nyelvű adások azért nem csökkennek, mert „ezekben a háborús időkben a szerb nép a leginkább veszélyeztetett”. A Szerbiai RTV intézkedése Vajdaság-szerte nagy felháborodást váltott ki. A közép-bácskai Topolya község polgárai a demokrácia megcsúfolásaként értékelik a rendeletet. Március elsejétől bojkottálják a tévéelőfizetést. Szabó József Peking diákokat engedett szabadon (Pekingi tudósítónktól) Szabadon engedték szerdán Pekingben az 1989-es demokratikus mozgalom két diák vezetőjét. Vang Tan és Kuo Hajfeng büntetése a nyáron járt volna le. Azzal a feltétellel hagyhatták el a börtönt, hogy nem tűnnek el a hatóságok szeme elől. Hivatalos állítás szerint immár visszanyerte szabadságát valamennyi 1989-ben elítélt diák. Ugyancsak szerdán helyezték szabadlábra Sanghajban a 76 esztendős, másfél évtizedre elítélt Csu Hung-seng ellenzéki katolikus papot. LENGYEL-NÉMET VITA A MENEKÜLTEKRŐL Az alkudozás tovább folytatódik Németország elvi megállapodásra jutott Lengyelországgal a menekültügyi vitában, ám a jelek arra vallanak, hogy a háttérben „nagy pénzekről” tovább folyik az alkudozás, s a részletekről még hosszú tárgyalások várhatók. Jerzy Zimowski lengyel belügyminiszter-helyettes a hét elején újabb megbeszéléseket folytatott német kollégájával egy kétoldalú megállapodásról, amelyben Varsónak kötelezettséget kellene vállalnia a Lengyelországból érkezett és kitoloncolt menekültek visszafogadására. Cserében Bonn technikai és pénzügyi támogatást nyújtana Varsónak korszerű menekültügyi közigazgatás kialakításához, a határvédelem erősítéséhez és a menekültek átmeneti ellátásához. Bár Varsó elvben kész a megállapodásra, garanciákat kíván kapni, hogy Németország nem toloncolja át azt a több százezer menekültet, akik a korábbi években érkeztek. Konkrét összegekről persze hivatalosan senki nem beszél, ám lapjelentések szerint a németek 50 millió márkát ajánlottak Lengyelországnak, ha aláírja a szerződést. Biedenkopf szász miniszterelnök kompromisszumot javasol az ellentétek áthidalására: a korábban Németországba érkezett menekülteket ne toloncolják ki Lengyelországba, de Varsó vállalja, hogy mostantól megakadályozza a menekültáradatot és visszafogadja azokat, akik mégis átjutnak a határon. A keleti szomszédokkal való megegyezés meghatározó jelentőségű a kínkeservvel összehozott bonni négypárti kompromisszum megvalósítása szempontjából, amely a kormánykoalíció és az ellenzéki szociáldemokraták között jött létre az alkotmány menekültügyi rendelkezéseinek módosításáról - lényegében az igen nagyvonalú politikai menedékjog drasztikus korlátozásáról. Ez az elvi egyezség a többi között kimondja, hogy Németország nem ad menedékjogot azoknak, akik valamely „biztonságos” országból érkeznek. Ilyennek tekintik az összes szomszédot, beleértve Lengyelországot és Csehországot, sőt Bulgáriát, Romániát, Szlovákiát Skandináviát és Magyarországot is. Az SPD, amely a vezérkar és a tagság baloldali részének határozott tiltakozása ellenére ment bele a paktumba, kikötötte, az alkotmánymódosítás előtt kétoldalú megállapodásokban kell intézkedni a lengyelek és a csehek tehermentesítéséről. Közben a német sajtó egy része nyílt hangulatkeltésbe kezdett a keleti szomszédok ellen. A Die Welt például egy új „cordon sanitaire” szükségességéről írt, azt fejtegetve, hogy „Németország híre, hogy mesésen gazdag és szokása, hogy pénztárcáját érdemrendként a nyakában hordja, mindenütt mohóságot ébreszt, a gazdasági menekültek körében éppúgy, mint a tranzitországokban”. Bonn, 1993. február Léderer Pál Gore meghívta Izetbegovicot (Washingtoni tudósítónktól) Izetbegovic bosnyák elnök hivatalos washingtoni meghívást kapott Gore amerikai alelnöktől, hogy úton a New York-i Bosznia-tárgyalásokra legyen a személyes vendége. A The New York Times által szerdán idézett diplomáciai források szerint ez volt az egyetlen mód arra, hogy Izetbegovicot rábeszéljék a Bosznia-tárgyalásokon való részvételre. Maga a bosnyák elnök azonban azt mondta, hogy így is csak „benéz” a közvetítésre, de formailag nem csatlakozik személyesen az eszmecserékhez. Izetbegovic salamoni döntése ígyis megmentheti a tárgyalásokat, tekintve, hogy Karadzsics boszniai szerb vezető az elnök részvételétől tette függővé a maga visszatérését New Yorkba. Az ENSZ részéről közvetítő Vance volt amerikai külügyminiszter egyébként időközben cáfolta, hogy - legalábbis amíg a tárgyalások New York-i fordulója tart - visszavonulna megbízatásától. Nixon volt amerikai elnök közben egy szerdai televíziós interjújában sürgette, hogy a Clinton-kormányzat - korábbi jelzéseihez híven - ragaszkodjék keményen ahhoz az alapelvéhez, amely szerint nem szabad megjutalmazni a szerbek által folytatott etnikai tisztogatást. Ha ebből engedne Washington, az más „etnikai tisztogatásokat” is felbátorítaná - figyelmeztetett a volt elnök, aki Moszkvából nyilatkozva elismerte, hogy a történelmileg a szerbekkel rokonszenvező oroszokon igen sok múlik e vonatkozásban. A balkáni válság tovaterjedésének megakadályozására az Egyesült Államoknak a NATO, illetve az ENSZ útján való hathatós fellépését ajánlotta Ibrahim Rugová koszovói vezető Washingtonban. Mindazonáltal a The Washington Postnak névtelenül nyilatkozó külügyi tisztviselők azt mondták, hogy bár Belgrád koszovói magatartása aggasztja Amerikát, az ügy még nem tart ott, hogy kiváltaná az Egyesült Államok tevőleges reagálását. Megfigyelők ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Clinton elnök balkáni politikájának minapi kifejtésekor Christopher külügyminiszter megerősítette az előző kormányzat állásfoglalását, hogy nem fogja eltűrni, ha Belgrád megkísérli Koszovóra is átvinni az „etnikai tisztogatást”. Erre az esetre még Bush elnök Milosevics szerb vezetőnek küldött levelében decemberben jelezte: az Egyesült Államok a boszniaihoz hasonló szerb akciót akár egyoldalú katonai fellépéssel is meg fog akadályozni Koszovóban. S. P.