Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-18 / 41. szám
1993. február 18., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT A román integráció magyar érdek is Tanase Tavala szenátor nyilatkozik lapunknak (Munkatársunktól) - Nem hiszem, hogy a magyar politika Románia európai elszigetelésére törekedne. Budapesti látogatásom meggyőzött arról is, hogy nincs olyan helyzet, amelyben nem volna lehetséges a megegyezés - értékelte lapunknak budapesti látogatását Tanase Tavala. A parasztpárti politikus a román parlament szenátusa és képviselőháza emberi jogi bizottságának küldöttségét vezette, amely tegnap többek között találkozott az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának képviselőivel. A román delegációt fogadta Bába Iván, helyettes külügyi államtitkár is. Tavaly szenátor a Népszabadságnak nyilatkozva kijelentette: véleménye szerint Magyarország nem torlaszolja el Románia útját az európai integráció, azon belül is az Európa Tanács felé. - Azok, akik ennek ellenkezőjét hangoztatják, kisebbségben vannak - fűzte hozzá. Tanase Tavala szerint Magyarországnak érdeke Románia közeledése az európai szervezetekhez, mert - mint a szenátor kifejtette - ha mi eljutunk az európai struktúrákhoz, az megfelelő kihatással lesz a magyar kisebbség helyzetére is. Tavaly szerint azok, akik külföldön bírálattal illetik a román emberjogi és nemzetiségi politikát, nem ismerik jól a kisebbségek helyzetét. - Nem minden emberjogi probléma tartozik a kisebbségi kérdések körébe - tette hozzá. Majd azt fejtegette, hogy a bukaresti kormány nem utasítja el a jogos kritikát, hiszen - mint mondta - bizonyos fokig még a régi rendszer utódai vagyunk, s éppen ezt akarjuk megváltoztatni. D. A. A román külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Bukarest a Kárpátok-Eurorégió létrehozásával kapcsolatos hivatalos tájékoztatásra vár álláspontjának megfogalmazásához, mivel sajtójelentések alapján nem értékelheti a kezdeményezést. Simona Miculescu a szokásos heti szóvivői tájékoztatón csak annyit árult el, hogy tudomása szerint az Eurorégió létrehozásával foglalkozó első megbeszélésen még részt vett két-három román megye is, de a novemberi második előkészítő találkozón már nem. Ennek okát nem közölte, mint ahogy arról sem adott tájékoztatást, hogy voltak-e romániai megyékből megfigyelők a Kárpátok-Eurorégió szerződés vasárnapi aláírásán. A szóvivő háttérinformációként közölte, hogy eurorégiók létrehozását mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, mind az Európa Tanács támogatja, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e szervek szerint is az ilyen régiók működése összhangban kell hogy álljon a résztvevők országainak belső törvényhozásával. (MTI) * Martonyi Bősről (Folytatás az 1. oldalról) Martonyi államtitkár szerint egyébként a kérdéses energiamennyiség mintegy 500 gigawatt, amelynek előteremtése évi maximum húszmillió ECU- be kerülne, s akár az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, akár a Phare-program, vagy más európai forrásból könnyűszerrel finanszírozható lenne. Hangsúlyozta azt is, hogy a Brüsszel által javasolt átmeneti vízgazdálkodási rendszerben a szlovákok az év 220 napján teljes kapacitással üzemeltethetnék a turbinákat, további mintegy száz napon pedig korlátozott energiatermelés folyhatna Bősnél. Az alternatíva a Szigetköz totális ökológiai katasztrófája lenne és több milliárd dollárra rúgó gazdasági kár. Azon reményének adott hangot, hogy meglesz a szlovák kormányban a politikai készség a vita megoldására, továbbra is bízik benne, hogy az EK és tagországai segítenek megtalálni a kölcsönösen elfogadható rendezés útját. Erre, mint a Van Den Broekkal folytatott megbeszélés is jelzi, az EK részéről változatlanul megvan a készség, még akkor is, ha a helyzet pillanatnyi állása szerint most valóban szlovák térfélen van a labda. Léderer Pál Dél-Afrikában a magyar külügyminiszter Jeszenszky Géza külügyminiszter szerdán háromtagú küldöttség élén a Dél-afrikai Köztársaságba érkezett. A magyar diplomácia vezetője hivatalos látogatása során partnere, Roelof (Pik) Botha külügyminiszter meghívásának tesz eleget. Jeszenszky Géza ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait Johannesburgban. Magyar külügyminiszter most első ízben látogat a Délafrikai Köztársaságba. Tárgyalásaira olyan időpontban kerül sor, amikor apretoriai kormány és az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) között ismét tárgyalások kezdődtek a demokratikus, békés átmenet biztosítására. Jeszenszky Géza a gazdasági és pénzügyi körök képviselői mellett találkozik a Dél-Afrikában élő mintegy 10 ezres lélekszámú magyarság képviselőivel is. (MTI) Tiltakozik a lengyel radikális jobboldal Az önmagukat jobbközépként meghatározó lengyel radikális jobboldali pártok krakkói egyeztető bizottsága szerdán nyilatkozatban ítélte el az eurorégiók létrehozását. A kárpáti eurorégió ünnepélyes debreceni létrehozása aktivizálta az európai egységben fenyegetést látó erőket, s így a Keresztény Nemzeti Egyesülésnek, a kormánykoalíció második legerősebb pártjának elítélő nyilatkozata után nem véletlenül jelentette be tiltakozását e nyolc párt, köztük az Egyetértés Centrum, valamint a Jan Olszewski volt kormányfő és egykori miniszterei létrehozta szervezetek. Ezen ellenzéki pártok „a lengyel állam felosztására tett kísérletnek” minősítették a határmenti területek együttműködését, amely véleményük szerint Lengyelország „integráns részét rendeli alá idegen államok és erők diktátumának”. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a nyilatkozat aláírói deklarálták: mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy „azokat a személyeket, akik előkészítik Lengyelország újabb felosztását, bíróság elé állítsák és elítéljék”. (MTI) Mundér kontra környezetvédelem (Tudósítónk jelenti Pozsonyból) Arról, hogy Szlovákiában sem mindenki osztatlan híve a bősi ügy eddigi „rendezésének”, tanúskodott az a dokumentum, amelyet a múlt hét végén ismertettek Bécsben, s amelynek szerzői a pozsonyi környezetvédelmi minisztérium munkatársai között találhatók. A tárca vezetése több nap elteltével állást foglalt a kérdésben. Az összegzés, amelyet a napokban az osztrák fővárosban ismertettek a Tájvédelmi Világalap (WWF) sajtóértekezletén, állítólag december elején már megjárta a szlovák minisztertanács ülését, így Vladimír Meciar és munkatársai maguk is hallhatták, olvashatták, hogy a vízlépcső építői nem teljesítették a földalatti vízkészletek védelmére, illetve a környezeti károk minimalizálására vonatkozó, maga a környezetvédelmi minisztérium által előírt feltételek mindegyikét. Két nappal a bécsi sajtóértekezletet követően Jozef Zlocha miniszter nevében nyilatkozatot adtak át a szlovák hírügynökségnek. Az elaborátum a környezetvédelmi gondok elismerésének és a mundér védelmének sajátos elegye, amely lényegileg se meg nem erősíti, se nem cáfolja a bécsi állítást, vagyis azt, hogy a bősi erőmű üzembe helyezését a tárca is bírálatokkal illette volna. Zlocha miniszter mindenekelőtt afelett sajnálkozik, hogy a minisztérium belső anyagai kiszivároghattak. Ami a kérdés érdemi részét illeti, abban úgy foglal állást, hogy munkatársai október 27-e óta figyelemmel kísérik a földalatti vizek minőségének vát-Alexander Zienke, a Tájvédelmi Világalap (WWF) bécsi kirendeltségének szakértője a pozsonyi SME című lapnak nyilatkozva kifejtette: a szlovák kormány számára készült jelentés kiszivárogtatása kedvezőtlenül érintette az erőművet pártoló érdekeket. „Mi legális úton, szlovák forrásból jutottunk hozzá. A szlovák környezetvédelmi minisztériumban magam ellenőriztem a jelentés hitelességét. Miután a minisztérium több felelős tisztségviselője is igazolta, úgy láttuk helyesnek, hogy nyilvánosságra hozzuk. Ezzel semmi esetre sem akarunk Szlovákia belügyeibe beavatkozni, csupán szükségesnek tartjuk, hogy a problémáról nyilvánosan is vitatkozni lehessen” - mondta az osztrák környezetvédő (MTI) horásait, ám bebizonyosodott, hogy ezalatt nem történt elváltozás, a víz megfelel a szabványoknak. Mint arról korábban már beszámoltunk, a szlovák törvényhozás 19 környezeti feltétel biztosítását írta elő a bősi komplexum megindításához. Ezekből Jozef Zlocha szerint eddig összesen 13-at sikerült teljesíteni. (Július Binder beruházásvezető már októberben azt jelentette ki, hogy a mű valamennyi feltételnek megfelel.) A miniszter hozzátette, hogy négy követelményt részben, kettőt pedig - magyar együttműködési kétség híján - egyáltalán nem tudtak teljesíteni. Budapest továbbra is elutasító álláspontra helyezkedik - tette hozzá Zsocha. A miniszter végül elmondta, hogy tárcája a kormány számára valóban kidolgozott egy információs anyagot Bősről, amit azonban visszakaptak átalakításra, illetve ágazatközi véleményezésre. A politikus szerint a belső anyagot a bécsi felhasználók csak részben és hamisan interpretálták, nem teljes idézetekkel dezinformálták a nemzetközi közvéleményt. Farkas József György Iliescu elnök először a NATO-nál (Tudósítónk jelenti Brüszszelből) Romániának a demokratikus értékek melletti szilárd elkötelezettségét hangsúlyozta Ion Iliescu elnök, amikor szerdán hivatalos látogatást tett a NATO brüsszeli központjában és találkozott a szervezet vezetőivel. Ez volt az első eset, hogy román államfőt fogadtak a szövetség főhadiszállásán. A vendéglátó Wörner NATO-főtitkár a többi között arról beszélt, hogy Románia döntő szerepet játszik a Balkán tartós biztonságának szavatolásában és úgy fogalmazott, hogy Bukarest az eddigiekben az Észak-atlanti Együttműködési Tanács egyik legaktívabb résztvevőjének bizonyult. A brüsszeli megbeszélésen a délszláv helyzet, a Balkán biztonsága és az ÉRET-ben folyó együttműködés volt napirenden. A találkozót követően tartott sajtótájékoztatón Iliescu nem hozta szóba Bukarest törekvéseit, hogy a NATO tagjává váljon, viszont Románia bizonyos új aspektusú biztonsági gondjairól beszélt, anélkül, hogy ezeket részletezte volna. Kizárta annak lehetőségét, hogy erőszakkal állják útját a Szerbiába irányuló illegális dunai olajszállítmányoknak, mondván annak beláthatatlan biztonsági és ökológiai következményei lennének. Ehelyett azt szorgalmazta, hogy az ENSZ erősítse meg az ellenőrzést a Duna alsó szakaszán is. A román belső helyzet és a kisebbségek, illetve Erdély tematikája a sajtóértekezleten nem került szóba, annál inkább Moldva ügye. Ezzel kapcsolatban Iliescu a többi között arról beszélt, hogy ez független állam, amellyel Bukarest szoros baráti kapcsolatokat ápol, és minden egyes, a Molotov-Ribbentroppaktummal kapcsolatos kérdés újbóli napirendre tűzése csakis a helsinki záróokmányok szellemében képzelhető el. L. P. Knazko szabadkozik Milan Knazko szlovák külügyminiszter a pozsonyi Pravda érdeklődésére a lap szerdai számában világított rá annak hátterére, hogy miért nem vett részt a Kárpátok-Eurorégiót létrehozó külügyminiszteri találkozón Debrecenben. A szlovák diplomácia vezetője meglepőnek találta, hogy a Debrecenbe invitáló meghívó nemcsak a nyilatkozat aláírásának ünnepi eseményére szólt, de egyúttal a nyilatkozat aláírására is. Elismerte, hogy a kelet-szlovákiai régió egyes falvai és városai ugyan tavaly május óta részt vettek a tervezet előkészítésében, de szerinte annak során abban is megállapodtak, hogy a tervezet kidolgozása után az érintett kormányok véleményét is kikérik. Kijelentéséből arra lehet következtetni, hogy a tervezetet nem véleményeztették a szlovák kormánnyal. A Szlovák Köztársaság kormánya támogatja a határ menti városok és falvak együttműködését. Miért ne tenné ezt a Kárpátok-Eurorégió keretében is? Persze, az egészről sokkal egyszerűbb lenne beszélni akkor, ha már konkrét tervezetek is lennének. A debreceni esemény előtt beszéltem Lengyelország és Ukrajna külügyminiszterével, diplomáciai csatornákon keresztül pedig Magyarországgal is felvettem a kapcsolatot, és megindokoltam távolmaradásom okát. Ami korántsem jelenti azt, hogy Szlovákia jövőben ki akarna térni az ilyen jellegű együttműködés elől. (MTI) Levél Jeszenszkyhez (Diplomáciai tudósítónktól) Az Országgyűlés külügyi bizottsága tegnap egyöntetűen támogatta az elnök, Kovács László javaslatát, hogy levélben kérjék fel Jeszenszky Géza külügyminisztert: a jövőben tegyék rendszeressé a Külügyminisztérium vezetőinek és a hatpárti bizottság tagjainak találkozóit. E kötetlen fórumon - melyen alkalmanként szívesen látnák a kulcspozíciókban lévő helyettes államtitkárokat is háromhavonta megvitatnák a főbb nemzetközi fejleményeket A bizottság elnyúló eljárási vitában állást foglalt a bősi vízlépcső és a Duna egyoldalú elterelésének kérdéseivel foglalkozó parlamenti különbizottság pártok szerinti összetételéről, létszámáról. Ennek tagjai képviselik hazánkat a szlovák parlamenttel felállítandó vegyes bizottságban, amely a továbblépést keresi a Bős kapcsán kialakult patthelyzetből. E. T A vezér ereje Ebben az esztendőben már két méltatlankodó írást olvastam az ügyben, hogy a magyar írók ezúttal sem javasolták Kossuth-díjra Tandori Dezsőt. Nos, én meg azért vagyok felháborodva, mert Csurka István mindmáig nem kapott Kossuth-díjat. A rendszerváltás, illetve Csurka markáns politikussá válása óta szokás, hogy akinek nem tetszik az amit csinál, ledrámaírózgatja, rosszabb esetben levoltdrámaírózgatja. Pedig ha Csurka soha többet nem ír egy sor szépirodalmat sem, írói életműve akkor is maradandó lesz. Mert Csurka nem színműíró. Hanem író, így, minden jelző nélkül. Megmutatta, hogy tud kitűnő, sikerszériás darabokat csinálni. Vagy másfél évtizeden át ő írta Magyarországon a legjobb tárcákat. Irodalmi munkásságának legkiemelkedőbb részét azonban bizonyára pompás novellái képezik, amelyek közül jó néhánynak ott lesz a helye minden tárgyilagos nemzeti dekameronban. Ezek az elbeszélések felejthetetlenek. Pedig igen egyszerűek. Az egyikben egy fiatal ember az egyetemi élet nyűgeit magáról hirtelen lelökve elhatározza, hogy uszálykormányos lesz. Felszabadultan villamosra ül, és a szemközti ülésről rámeredő nőnek ezt mondja: Nekem büdös a lábam! A másikban az író felmegy egy konyhalány nyomorúságos albérletébe, és megdöbben, amikor kiderül, hogy a készséges, vele ingyen lefekvő prolinőnek fogalma sincs róla, mi a szerelmi öröm. A harmadikban - amelyet nem kisebb ítész minősített remeknek, mint Déry Tibor - egy, az élet és a halál mezsgyéjén villamosozó aggastyán terjeszt maga körül szörnyű szagokat, kellemetlen félreértéseket okozva. Hosszan sorolhatnám Csurka kiváló írásait, de csak oda lyukadnék ki, hogy rég meg kellett volna kapnia a Kossuthdíjat. Megérdemelte volna már 1978-ban, mint Galgóczy Erzsébet. Vagy 1983-ban, mint Moldova György. De legkésőbb a rendszerváltáskor, mint Csoóri Sándor. Nem kapta meg. Nagy hiba volt. Mint tudjuk és mint tapasztaljuk, nálunk a politika roppant szorosan fonódik össze az irodalommal. Nyilván törvényszerűen van ez így Csurka István életében is. Művei - és legelsősorban novellái - valami fantasztikusan nagy valóságismeretről tanúskodnak. Csurka a kisiklott életeket, a társadalom, a politika által meggyötört, megalázott, eltorzított embereket és érzéseiket kiválóan ismerő magyar író. Csupán Kossuth-díjának elmaradása is mutatja, ő maga is sértett ember. Az író Csurka valóságismerete és sértettsége pedig most a politikus Csurkát mozgatja. S a politikus valóságismerete is igen jól működik. Lehet gyűlölni politikai módszereit, lehet utálni lapját, a Magyar Fórumot, de el kell ismerni, nem egy dologban igaza van. Sok igazság van abban, hogy a szemünk láttára folyik az ország gyarmatosítása. Mint ahogy abban is , hogy a bankok átláthatatlan machinációi óriási károkat okozhatnak a magyar gazdaságnak. Tudja, hogy a rendszerváltás óta meghatványozódott ebben az országban a sértett emberek száma. S a kormányzó politikai erők legalább annyit tesznek érte, mint az ellenzékiek, hogy e sértettek utolsó menedéke Csurka legyen. Saját fülemmel hallottam, amikor egy nagyon sikeres vállalkozó, akit bizonyíthatóan valamely bank önkénye tett tönkre, a hosszú ideje tartó szélmalomharcba szinte belebolondulva így üvöltött fel: Nincs más hátra, Csurkához kell fordulni! A minap részt vettem egy falugyűlésen. Meghívottként felszólalt ott Fónay Jenő, a Pofosz elnöke. Kijelentette, hogy a falu SZDSZ-es polgármestere, aki alatt nagyon inog a szék, kitűnő ember. Mindjárt meg is szavaztatta a hétezer választópolgár közül jelen levő kétszázat, s a nagy többség szintén úgy találta, hogy az SZDSZ-es polgármesterrel nincs semmi baj. Miután a polgármester ellen felszólalni kívánó független képviselőbe belefojtották a szót, Fónay Jenő elmondta, hogy ő mind Tölgyessy Péterrel, mind a megye köztársasági biztosával konzultált a falugyűlés előtt, s azok garantálták, hogy a község első embere feddhetetlen. Végül figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a következő választásokon nagyon vigyázni kell, mert az egyes pártok megkezdték a megfelelő arcok mutogatását. Amikor megkérdeztem tőle, hogy az SZDSZ-es Kuncze Gábor jó magyaros, bajszos arcára célzott-e, azt felelte, igen. A falugyűlést egyébként a helyi SZDSZ, az ’56-os szövetség, a nem tudni, melyik FKGP, a Pofosz, és a nem tudni miféle új MDF rendezte. Fogalmam sincs róla, hány politikus tudja, hogy gombamódra szaporodnak az efféle koalíciók az országban. Abban azonban biztos vagyok, hogy a magyar valóságot kiválóan ismerő Csurka István tudja. ő, akit József Attila-díjai ellenére megválaszthatnának a sértett magyarok vezérének, világosan látja, hogy ma ez a társadalom talán a sérelmek mentén szervezhető meg a legkönnyebben. S ebből a saját céljainak legmegfelelőbb politikai következtetéseket vonja le. A pofánkba meri vágni: Nekem büdös a lábam! Vigyázzunk! Ebben van az ereje. Hovanyecz László Kereszteződés Jó lenne végérvényesen tisztázni, hogy a vasút keresztezi-e a közutat - régebbi kifejezéssel az országutat - vagy a közút a vasúti pályát. A kérdés szomorú, mi több tragikus aktualitását aligha kell ecsetelni a pörbölyi iskolabusz katasztrófája után. De hát nem olyan régen történt az sem, hogy a nyári vakációját hazánkban töltő német turistacsoport autóbusza a fénysorompóra tűző napsugár miatt abban a tudatban hajtott a sínekre, hogy nem jöhet semmi. Jött. Jó lenne eldönteni, hogy a kereszteződésekben a kötelező szabályok betartásán és az alaposan átgondolt viselkedésen túl van-e valamiféle „szigorított” felelőssége valamelyik félnek. El kellene dönteni, hogy mi keresztez mit. S ha ez eldőlt, csak akkor kaphatunk válasz arra, hogy kit terhel a nagyobb felelősség, kinek kell jobban vigyáznia a másikra. Mert a sokadik tragédia bizonyítja immár, hogy a jelenlegi szabályokban és fénysorompókban megtestesülő vigyázatom nem elegendő. Minek kell még történnie, hogy ezt az újra és újra önmagát bizonyító tényt tudomásul vegyük? Lehet, hogy más országokban tökéletesen beváltak a fénysorompók. Nálunk nem. Lehet, hogy máshol nem lopják az akkumulátorokat. Nálunk lopják. Lehet, hogy máshol mindig, minden esetben megállnak az autóbuszok a vasúti sínek előtt. Nálunk nem. Lehet, hogy máshol nem kellenek igazi sorompók, csak jelzés értékűek, hogy ne hajtsanak be oda, ahová nem lehet. Nálunk behajtanak. Ez Magyarország. Tessék tudomásul venni a valóságot és ahhoz igazítani az életveszélyes kereszteződések szabályozását. Mert a kereszteződések itt veszélyesebbek, mint máshol. Szigethy András _3