Népszabadság, 1993. február (51. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-18 / 41. szám

1993. február 18., csütörtök NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT A román integráció magyar érdek is Tanase Tavala szenátor nyilatkozik lapunknak (Munkatársunktól) - Nem hiszem, hogy a ma­gyar politika Románia európai elszigetelésére törekedne. Bu­dapesti látogatásom meggyő­zött arról is, hogy nincs olyan helyzet, amelyben nem volna lehetséges a megegyezés - érté­kelte lapunknak budapesti lá­togatását Tanase Tavala. A parasztpárti politikus a ro­mán parlament szenátusa és képviselőháza emberi jogi bi­zottságának küldöttségét ve­zette, amely tegnap többek kö­zött találkozott az Országgyű­lés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának kép­viselőivel. A román delegációt fogadta Bába Iván, helyettes külügyi államtitkár is. Tavaly szenátor a Népsza­badságnak nyilatkozva kijelen­tette: véleménye szerint Ma­gyarország nem torlaszolja el Románia útját az európai in­tegráció, azon belül is az Euró­pa Tanács felé. - Azok, akik ennek ellenkezőjét hangoztat­ják, kisebbségben vannak - fűzte hozzá. Tanase Tavala sze­rint Magyarországnak érdeke Románia közeledése az európai szervezetekhez, mert - mint a szenátor kifejtette - ha mi elju­tunk az európai struktúrákhoz, az megfelelő kihatással lesz a magyar kisebbség helyzetére is. Tavaly szerint azok, akik külföldön bírálattal illetik a román emberjogi és nemzetisé­gi politikát, nem ismerik jól a kisebbségek helyzetét. - Nem minden emberjogi probléma tartozik a kisebbségi kérdések körébe - tette hozzá. Majd azt fejtegette, hogy a bukaresti kormány nem utasítja el a jo­gos kritikát, hiszen - mint mondta - bizonyos fokig még a régi rendszer utódai vagyunk, s éppen ezt akarjuk megváltoz­tatni. D. A. A román külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Bukarest a Kárpátok-Eurorégió létreho­zásával kapcsolatos hivatalos tájékoztatásra vár álláspontjá­nak megfogalmazásához, mivel sajtó­jelentések alapján nem ér­tékelheti a kezdeményezést. Simona Miculescu a szoká­sos heti szóvivői tájékoztatón csak annyit árult el, hogy tudo­mása szerint az Eurorégió lét­rehozásával foglalkozó első megbeszélésen még részt vett két-három román megye is, de a novemberi második előkészí­tő találkozón már nem. Ennek okát nem közölte, mint ahogy arról sem adott tájékoztatást, hogy voltak-e romániai me­gyékből megfigyelők a Kárpá­tok-Eurorégió szerződés vasár­napi aláírásán. A szóvivő háttérinformáció­ként közölte, hogy eurorégiók létrehozását mind az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet, mind az Európa Ta­nács támogatja, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy e szervek szerint is az ilyen régiók műkö­dése összhangban kell hogy áll­jon a résztvevők országainak belső törvényhozásával. (MTI) * Martonyi Bősről (Folytatás az 1. oldalról) Martonyi államtitkár szerint egyébként a kérdéses energia­­mennyiség mintegy 500 giga­watt, amelynek előteremtése évi maximum húszmillió ECU- be kerülne, s akár az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, akár a Phare-program, vagy más európai forrásból könnyű­szerrel finanszírozható lenne. Hangsúlyozta azt is, hogy a Brüsszel által javasolt átmeneti vízgazdálkodási rendszerben a szlovákok az év 220 napján tel­jes kapacitással üzemeltethet­nék a turbinákat, további mint­egy száz napon pedig korláto­zott energiatermelés folyhatna Bősnél. Az alternatíva a Sziget­köz totális ökológiai katasztró­fája lenne és több milliárd dol­lárra rúgó gazdasági kár. Azon reményének adott hangot, hogy meglesz a szlovák kormányban a politikai készség a vita megol­dására, továbbra is bízik benne, hogy az EK és tagországai segí­tenek megtalálni a kölcsönösen elfogadható rendezés útját. Er­re, mint a Van Den Broekkal folytatott megbeszélés is jelzi, az EK részéről változatlanul megvan a készség, még akkor is, ha a helyzet pillanatnyi állása szerint most valóban szlovák térfélen van a labda. Léderer Pál Dél-Afrikában a magyar külügyminiszter Jeszenszky Géza külügymi­niszter szerdán háromtagú kül­döttség élén a Dél-afrikai Köz­társaságba érkezett. A magyar diplomácia vezetője hivatalos látogatása során partnere, Roe­­lof (Pik) Botha külügyminisz­ter meghívásának tesz eleget. Jeszenszky Géza ma kezdi meg hivatalos tárgyalásait Johannesburgban. Magyar külügyminiszter most első ízben látogat a Dél­afrikai Köztársaságba. Tárgya­lásaira olyan időpontban kerül sor, amikor a­­pretoriai kor­mány és az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) között is­mét tárgyalások kezdődtek a demokratikus, békés átmenet biztosítására. Jeszenszky Géza a gazdasági és pénzügyi körök képviselői mellett találkozik a Dél-Afri­kában élő mintegy 10 ezres lé­lekszámú magyarság képvise­lőivel is. (MTI) Tiltakozik a lengyel radikális jobboldal Az önmagukat jobbközép­ként meghatározó lengyel radi­kális jobboldali pártok krakkói egyeztető bizottsága szerdán nyilatkozatban ítélte el az euro­régiók létrehozását. A kárpáti eurorégió ünnepé­lyes debreceni létrehozása ak­tivizálta az európai egységben fenyegetést látó erőket, s így a Keresztény Nemzeti Egyesülés­nek, a kormánykoalíció máso­dik legerősebb pártjának elíté­lő nyilatkozata után nem vélet­lenül jelentette be tiltakozását e nyolc párt, köztük az Egyet­értés Centrum, valamint a Jan Olszewski volt kormányfő és egykori miniszterei létrehozta szervezetek. Ezen ellenzéki pártok „a len­gyel állam felosztására tett kí­sérletnek” minősítették a határ­menti területek együttműködé­sét, amely véleményük szerint Lengyelország „integráns részét rendeli alá idegen államok és erők diktátumának”. A PAP lengyel hírügynökség jelentése szerint a nyilatkozat aláírói deklarálták: mindent meg fog­nak tenni annak érdekében, hogy „azokat a személyeket, akik előkészítik Lengyelország újabb felosztását, bíróság elé ál­lítsák és elítéljék”. (MTI) Mundér kontra környezetvédelem (Tudósítónk jelenti Pozsony­ból) Arról, hogy Szlovákiában sem mindenki osztatlan híve a bősi ügy eddigi „rendezésé­nek”, tanúskodott az a doku­mentum, amelyet a múlt hét végén ismertettek Bécsben, s amelynek szerzői a pozsonyi környezetvédelmi minisztérium munkatársai között találhatók. A tárca vezetése több nap eltel­tével állást foglalt a kérdésben. Az összegzés, amelyet a na­pokban az osztrák fővárosban ismertettek a Tájvédelmi Világ­alap (WWF) sajtóértekezletén, állítólag december elején már megjárta a szlovák miniszterta­nács ülését, így Vladimír Meciar és munkatársai maguk is hall­hatták, olvashatták, hogy a vízlépcső építői nem teljesítet­ték a földalatti vízkészletek vé­delmére, illetve a környezeti károk minimalizálására vonat­kozó, maga a környezetvédelmi minisztérium által előírt felté­telek mindegyikét. Két nappal a bécsi sajtóérte­kezletet követően Jozef Zlocha miniszter nevében nyilatkozatot adtak át a szlovák hírügynök­ségnek. Az elaborátum a kör­nyezetvédelmi gondok elismeré­sének és a mundér védelmének sajátos elegye, amely lényegileg se meg nem erősíti, se nem cá­folja a bécsi állítást, vagyis azt, hogy a bősi erőmű üzembe he­lyezését a tárca is bírálatokkal illette volna. Zlocha miniszter mindenekelőtt afelett sajnál­kozik, hogy a minisztérium bel­ső anyagai kiszivároghattak. Ami a kérdés érdemi részét il­leti, abban úgy foglal állást, hogy munkatársai október 27-e óta figyelemmel kísérik a föl­dalatti vizek minőségének vát-Alexander Zienke, a Tájvédelmi Világalap (WWF) bécsi kirendeltsé­gének szakértője a pozsonyi SME című lapnak nyilatkozva kifejtette: a szlovák kormány számára készült jelentés kiszivárogtatása kedvezőtle­nül érintette az erőművet pártoló érdekeket. „Mi legális úton, szlovák forrásból jutottunk hozzá. A szlovák környezetvédelmi minisztérium­ban magam ellenőriztem a jelentés hitelességét. Miután a minisztérium több felelős tisztségviselője is igazolta, úgy láttuk helyesnek, hogy nyilvánosságra hozzuk. Ezzel semmi esetre sem akarunk Szlovákia bel­­ügyeibe beavatkozni, csupán szükségesnek tartjuk, hogy a problémáról nyilvánosan is vitatkozni lehessen” - mondta az osztrák környezet­­védő­ (MTI) horásait, ám bebizonyosodott, hogy ezalatt nem történt elvál­tozás, a víz megfelel a szabvá­nyoknak. Mint arról korábban már be­számoltunk, a szlovák törvény­­hozás 19 környezeti feltétel biztosítását írta elő a bősi komplexum megindításához. Ezekből Jozef Zlocha szerint eddig összesen 13-at sikerült teljesíteni. (Július Binder beru­házásvezető már októberben azt jelentette ki, hogy a mű va­lamennyi feltételnek megfelel.) A miniszter hozzátette, hogy négy követelményt részben, kettőt pedig - magyar együtt­működési kétség híján - egyál­talán nem tudtak teljesíteni. Budapest továbbra is elutasító álláspontra helyezkedik - tette hozzá Zsocha. A miniszter végül elmondta, hogy tárcája a kormány számá­ra valóban kidolgozott egy in­formációs anyagot Bősről, amit azonban visszakaptak átalakí­tásra, illetve ágazatközi véle­ményezésre. A politikus szerint a belső anyagot a bécsi felhasz­nálók csak részben és hamisan interpretálták, nem teljes idé­zetekkel dezinformálták a nemzetközi közvéleményt. Farkas József György Iliescu elnök először a NATO-nál (Tudósítónk jelenti Brüsz­­szelből) Romániának a demokratikus értékek melletti szilárd elköte­lezettségét hangsúlyozta Ion Ili­escu elnök, amikor szerdán hi­vatalos látogatást tett a NATO brüsszeli központjában és talál­kozott a szervezet vezetőivel. Ez volt az első eset, hogy ro­mán államfőt fogadtak a szövet­ség főhadiszállásán. A vendéglá­tó Wörner NATO-főtitkár a töb­bi között arról beszélt, hogy Ro­mánia döntő szerepet játszik a Balkán tartós biztonságának szavatolásában és úgy fogalma­zott, hogy Bukarest az eddigiek­­ben az Észak-atlanti Együttmű­ködési Tanács egyik legaktívabb résztvevőjének bizonyult. A brüsszeli megbeszélésen a délszláv helyzet, a Balkán biz­tonsága és az ÉRET-ben folyó együttműködés volt napiren­den. A találkozót követően tar­tott sajtótájékoztatón Iliescu nem hozta szóba Bukarest tö­rekvéseit, hogy a NATO tagjá­vá váljon, viszont Románia bi­zonyos új aspektusú biztonsági gondjairól beszélt, anélkül, hogy ezeket részletezte volna. Kizárta annak lehetőségét, hogy erőszakkal állják útját a Szerbiába irányuló illegális du­nai olajszállítmányoknak, mond­ván annak beláthatatlan biz­tonsági és ökológiai következ­ményei lennének. Ehelyett azt szorgalmazta, hogy az ENSZ erősítse meg az ellenőrzést a Duna alsó szakaszán is. A román belső helyzet és a ki­sebbségek, illetve Erdély tema­tikája a sajtóértekezleten nem került szóba, annál inkább Moldva ügye. Ezzel kapcsolat­ban Iliescu a többi között arról beszélt, hogy ez független állam, amellyel Bukarest szoros baráti kapcsolatokat ápol, és minden egyes, a Molotov-Ribbentrop­­paktummal kapcsolatos kérdés újbóli napirendre tűzése csakis a helsinki záróokmányok szelle­mében képzelhető el. L. P. Knazko szabadkozik Milan Knazko szlovák kül­ügyminiszter a pozsonyi Prav­da érdeklődésére a lap szerdai számában világított rá annak hátterére, hogy miért nem vett részt a Kárpátok-Eurorégiót létrehozó külügyminiszteri ta­lálkozón Debrecenben. A szlovák diplomácia vezető­je meglepőnek találta, hogy a Debrecenbe invitáló meghívó nemcsak a nyilatkozat aláírá­sának ünnepi eseményére szólt, de egyúttal a nyilatkozat alá­írására is. Elismerte, hogy a kelet-szlo­vákiai régió egyes falvai és vá­rosai ugyan tavaly május óta részt vettek a tervezet előkészí­tésében, de szerinte annak so­rán abban is megállapodtak, hogy a tervezet kidolgozása után az érintett kormányok vé­leményét is kikérik. Kijelenté­séből arra lehet következtetni, hogy a tervezetet nem vélemé­nyeztették a szlovák kor­mánnyal.­­ A Szlovák Köztársaság kormánya támogatja a határ menti városok és falvak együtt­működését. Miért ne tenné ezt a Kárpátok-Eurorégió kereté­ben is? Persze, az egészről sok­kal egyszerűbb lenne beszélni akkor, ha már konkrét terveze­tek is lennének.­­ A debreceni esemény előtt beszéltem Lengyelország és Ukrajna külügyminiszterével, diplomáciai csatornákon ke­resztül pedig Magyarországgal is felvettem a kapcsolatot, és megindokoltam távolmaradá­som okát. Ami korántsem je­lenti azt, hogy Szlovákia jövő­ben ki akarna térni az ilyen jel­legű együttműködés elől. (MTI) Levél Jeszenszkyhez (Diplomáciai tudósítónktól) Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága tegnap egyöntetűen támogatta az elnök, Kovács László javaslatát, hogy levél­ben kérjék fel Jeszenszky Géza külügyminisztert: a jövőben te­gyék rendszeressé a Külügymi­nisztérium vezetőinek és a hat­párti bizottság tagjainak talál­kozóit. E kötetlen fórumon - melyen alkalmanként szívesen látnák a kulcspozíciókban lévő helyettes államtitkárokat is háromhavonta megvitatnák a főbb nemzetközi fejleményeket A bizottság elnyúló eljárási vitában állást foglalt a bősi vízlépcső és a Duna egyoldalú elterelésének kérdéseivel fog­lalkozó parlamenti különbi­zottság pártok szerinti összeté­teléről, létszámáról. Ennek tag­jai képviselik hazánkat a szlo­vák parlamenttel felállítandó vegyes bizottságban, amely a továbblépést keresi a Bős kap­csán kialakult patthelyzetből. E. T A vezér ereje Ebben az esztendőben már két méltatlankodó írást olvas­tam az ügyben, hogy a magyar írók ezúttal sem javasolták Kossuth-díjra Tandori Dezsőt. Nos, én meg azért vagyok fel­háborodva, mert Csurka István mindmáig nem kapott Kos­­suth-díjat. A rendszerváltás, illetve Csurka markáns politikussá válása óta szokás, hogy akinek nem tetszik az amit csinál, le­­drámaírózgatja, rosszabb esetben levoltdrámaírózgatja. Pedig ha Csurka soha többet nem ír egy sor szépirodalmat sem, írói életműve akkor is maradandó lesz. Mert Csurka nem színmű­író. Hanem író, így, minden jelző nélkül. Megmutatta, hogy tud kitűnő, sikerszériás darabokat csinálni. Vagy másfél évti­zeden át ő írta Magyarországon a legjobb tárcákat. Irodalmi munkásságának legkiemelkedőbb részét azonban bizonyára pompás novellái képezik, amelyek közül jó néhánynak ott lesz a helye minden tárgyilagos nemzeti dekameronban. Ezek az elbeszélések felejthetetlenek. Pedig igen egyszerűek. Az egyikben egy fiatal ember az egyetemi élet nyűgeit magáról hirtelen lelökve elhatározza, hogy uszálykormányos lesz. Fel­szabadultan villamosra ül, és a szemközti ülésről rámeredő nőnek ezt mondja: Nekem büdös a lábam! A másikban az író felmegy egy konyhalány nyomorúságos albérletébe, és meg­döbben, amikor kiderül, hogy a készséges, vele ingyen lefekvő prolinőnek fogalma sincs róla, mi a szerelmi öröm. A harma­dikban - amelyet nem kisebb ítész minősített remeknek, mint Déry Tibor - egy, az élet és a halál mezsgyéjén villamosozó aggastyán terjeszt maga körül szörnyű szagokat, kellemetlen félreértéseket okozva. Hosszan sorolhatnám Csurka kiváló írásait, de csak oda lyukadnék ki, hogy rég meg kellett volna kapnia a Kossuth­­díjat. Megérdemelte volna már 1978-ban, mint Galgóczy Er­zsébet. Vagy 1983-ban, mint Moldova György. De legkésőbb a rendszerváltáskor, mint Csoóri Sándor. Nem kapta meg. Nagy hiba volt. Mint tudjuk és mint tapasztaljuk, nálunk a politika roppant szorosan fonódik össze az irodalommal. Nyilván törvénysze­rűen van ez így Csurka István életében is. Művei - és legelső­sorban novellái - valami fantasztikusan nagy valóságismeret­ről tanúskodnak. Csurka a kisiklott életeket, a társadalom, a politika által meggyötört, megalázott, eltorzított embereket és érzéseiket kiválóan ismerő magyar író. Csupán Kossuth-díjá­­nak elmaradása is mutatja, ő maga is sértett ember. Az író Csurka valóságismerete és sértettsége pedig most a politikus Csurkát mozgatja. S a politikus valóságismerete is igen jól működik. Lehet gyűlölni politikai módszereit, lehet utálni lapját, a Magyar Fórumot, de el kell ismerni, nem egy dologban igaza van. Sok igazság van abban, hogy a szemünk láttára folyik az ország gyarmatosítása. Mint ahogy abban is , hogy a bankok átlátha­tatlan machinációi óriási károkat okozhatnak a magyar gaz­daságnak. Tudja, hogy a rendszerváltás óta meghatványozó­dott ebben az országban a sértett emberek száma. S a kor­mányzó politikai erők legalább annyit tesznek érte, mint az ellenzékiek, hogy e sértettek utolsó menedéke Csurka legyen. Saját fülemmel hallottam, amikor egy nagyon sikeres vállal­kozó, akit bizonyíthatóan valamely bank önkénye tett tönkre, a hosszú ideje tartó szélmalomharcba szinte belebolondulva így üvöltött fel: Nincs más hátra, Csurkához kell fordulni! A minap részt vettem egy falugyűlésen. Meghívottként fel­szólalt ott Fónay Jenő, a Pofosz elnöke. Kijelentette, hogy a falu SZDSZ-es polgármestere, aki alatt nagyon inog a szék, kitűnő ember. Mindjárt meg is szavaztatta a hétezer választó­­polgár közül jelen levő kétszázat, s a nagy többség szintén úgy találta, hogy az SZDSZ-es polgármesterrel nincs semmi baj. Miután a polgármester ellen felszólalni kívánó független kép­viselőbe belefojtották a szót, Fónay Jenő elmondta, hogy ő mind Tölgyessy Péterrel, mind a megye köztársasági biztosá­val konzultált a falugyűlés előtt, s azok garantálták, hogy a község első embere feddhetetlen. Végül figyelmeztette a jelen­levőket, hogy a következő választásokon nagyon vigyázni kell, mert az egyes pártok megkezdték a megfelelő arcok mutoga­tását. Amikor megkérdeztem tőle, hogy az SZDSZ-es Kuncze Gábor jó magyaros, bajszos arcára célzott-e, azt felelte, igen. A falugyűlést egyébként a helyi SZDSZ, az ’56-os szövetség, a­­ nem tudni, melyik­­ FKGP, a Pofosz, és a nem tudni miféle új MDF rendezte. Fogalmam sincs róla, hány politikus tudja, hogy gomba­módra szaporodnak az efféle koalíciók az országban. Abban azonban biztos vagyok, hogy a magyar valóságot kiválóan is­merő Csurka István tudja. ő, akit József Attila-díjai ellenére megválaszthatnának a sértett magyarok vezérének, világosan látja, hogy ma ez a társadalom talán a sérelmek mentén szer­vezhető meg a legkönnyebben. S ebből a saját céljainak legmegfelelőbb politikai következ­tetéseket vonja le. A pofánkba meri vágni: Nekem büdös a lá­bam! Vigyázzunk! Ebben van az ereje. Hovanyecz László Kereszteződés Jó lenne végérvényesen tisztázni, hogy a vasút keresztezi-e a közutat - régebbi kifejezéssel az országutat - vagy a közút a vasúti pályát. A kérdés szomorú, mi több tragikus aktualitá­sát aligha kell ecsetelni a pörbölyi iskolabusz katasztrófája után. De hát nem olyan régen történt az sem, hogy a nyári va­kációját hazánkban töltő német turistacsoport autóbusza a fénysorompóra tűző napsugár miatt abban a tudatban hajtott a sínekre, hogy nem jöhet semmi. Jött. Jó lenne eldönteni, hogy a kereszteződésekben a kötelező szabályok betartásán és az alaposan átgondolt viselkedésen túl van-e valamiféle „szigorított” felelőssége valamelyik fél­nek. El kellene dönteni, hogy mi keresztez mit. S ha ez eldőlt, csak akkor kaphatunk válasz arra, hogy kit terhel a nagyobb felelősség, kinek kell jobban vigyáznia a má­sikra. Mert a sokadik tragédia bizonyítja immár, hogy a jelen­legi szabályokban és fénysorompókban megtestesülő vigyáza­­tom nem elegendő. Minek kell még történnie, hogy ezt az újra és újra önmagát bizonyító tényt tudomásul vegyük? Lehet, hogy más országokban tökéletesen beváltak a fény­sorompók. Nálunk nem. Lehet, hogy máshol nem lopják az akkumulátorokat. Nálunk lopják. Lehet, hogy máshol mindig, minden esetben megállnak az autóbuszok a vasúti sínek előtt. Nálunk nem. Lehet, hogy máshol nem kellenek igazi sorom­pók, csak jelzés értékűek, hogy ne hajtsanak be oda, ahová nem lehet. Nálunk behajtanak. Ez Magyarország. Tessék tudomásul venni a valóságot­­ és ahhoz igazítani az életveszélyes kereszteződések szabályozá­sát. Mert a kereszteződések itt veszélyesebbek, mint máshol. Szigethy András _3

Next