Népszabadság, 1993. május (51. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
A lottó - ha csak egy ötös lesz - ezen a héten már több mint 24 MILLIÓT A Szerencsejáték Rt. Ligit 2 NÉPSZABADSÁG - KÜLPOLITIKA 1993. május 3., hétfő Christopher: Az óra Athén után is ketyeg Clinton elvben a beavatkozás mellett döntött (Washingtoni tudósítónktól) Clinton amerikai elnök a hét végén elvi döntést hozott a légierő boszniai bevetéséről és washingtoni hivatalos körökben az a vélemény: a tényleges katonai beavatkozás fenyegető körvonalazódásának komoly része volt abban, hogy Karadzsics a tárgyalóasztalhoz ült Athénban és végül aláírta az VanceOwen-tervet. Jóllehet Clinton a részletek nyilvánosságra hozatalával megvárja, amíg Christopher külügyminiszter visszatér vasárnap Londonban megkezdett európai konzultációs körútjáról - amelynek során Párizst és Moszkvát is felkeresi -, a hivatalos kiszivárogtatások szerint a Fehér Ház boszniai akcióterve a következő elemek kombinációját tartalmazza: 1. a fegyverszállítási tilalom részleges, a muzulmán önvédelmet lehetővé tevő feloldása (amit London különben váltig ellenez), 2 amerikai vadászbombázók bevetése a boszniai szerb támadások elrettentésére, 3. esetleg védett övezetek kialakítása a bosnyák muzulmánok számára. A konkrét, „zöld utat” adó döntést azonban az amerikai elnök csak az európai partnerek véleményének megismerése után hozza meg. Maga Christopher, aki a több mint négyórás, Gore alelnök, Aspin védelmi miniszter, Powell legfőbb vezérkari főnök, Lake elnöki főtanácsadó, Woolsey CIA-igazgató részvételével Clintonnál lezajlott nemzetbiztonsági tanácskozás eredményéről a sajtót tájékoztatta, csupán annyit mondott, hogy az elnök „konkrét ajánlásokról döntött és ezek katonai lépéseket is magukban foglalnak”. A külügyminiszter azt azonban világossá tette, hogy az Egyesült Államok nem fog szárazföldi erőt harcba küldeni Boszniában (a majdani békefenntartás más lapra tartozik), és katonai fellépését nemzetközi akció keretében képzeli el. Mindazonáltal figyelmeztette a szerbeket, hogy Amerika immár nemcsak szavakat, hanem azoknak megfelelő cselekvést is vár tőlük, mégpedig a terepen, Boszniában. „Az óra ketyeg”, és Amerika az athéni fejleményektől függetlenül folytatja a partnereivel most egyeztetni kezdett katonai előkészületeket - emelte ki Christopher, aki - tőle szokatlan, ultimátumszerű fogalmazásban - Washington feltételeit is megszabta. Eszerint a szerbeknek tiszteletben kell tartaniuk a még a nyári londoni konferencián vállalt tűzszünetet, fel kell hagyniuk a boszniai városok ágyúzásával és lehetővé kell tenniük a humanitárius segítség helyszínre juttatását. A The New York Times megjegyzi: a kormányzat reményei szerint a „kardcsörtetés” egymagában elegendőnek bizonyulhat arra, hogy megállítsák vele a szerbeket és így el lehessen kerülni az amerikai erők tényleges bevetését. Ha azonban arra sor kerül, akkor - hivatalos források szerint - az amerikai légierő gépei olaszországi bázisaikról, illetve az Adrián hajózó Roosevelt repülőgép-hordozóról fognak felszállni. Washingtonban azt remélik, hogy az akcióban a franciák és a britek vadászgépei is részt vesznek majd , az oroszok pedig legalább jóváhagyólag tudomásul veszik a szerbek elleni műveletet. Serény Péter Karadzsics aláírta a béketervet (Folytatás az 1. oldalról) Emiatt több mint két órával el kellett halasztani a Boszniakonferencia plenáris ülését. Micotakisz kormányfő, lord Owen, Cyrus Vance, a nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet társelnökei, Karadzsics, a boszniai szerbek, Mate Bohan, a boszniai horvátok vezetője, Alija Izetbegovic bosnyák, Milosevics szerb, Bulatovics montenegrói, a Franjo Tudjman horvát, Csoszics jugoszláv elnökök, Reginald Bartholomew és Vitalij Csurkin amerikai, illetve orosz békeközvetítők végül vasárnap délután már annak tudatában ültek tárgyalóasztalhoz, hogy elhárult az egyik legfőbb akadály. Micotakisz elégedetten nyilatkozott. Az értelem és a béke diadalaként értékelte a fordulatot és egy új időszak nyitányának nevezte az Athénban történteket. A béketerv értelmében Bosznia-Hercegovinát tíz nemzetiségi kantonra osztják fel. Az eredeti térképeket a görög fővárosban aligha változtatták meg, mert lord Owen, a boszniai válság rendezését szorgalmazó ideiglenes tervében, csupán a szerb kantonokat összekötő korridorok módosítását helyezte kilátásba. A kantonok határai ideiglenesek lennének, véglegesítésükre csak a boszniai szerbek, horvátok és muzulmánok beleegyezésével kerülne sor. A Vance-Owen-terv azzal számol, hogy több mint egy évig fog tartani a menekültek visszatelepítése. Ezért a dokumentumban azt rögzítették, hogy csak két éven belül lehet szabad választásokat tartani Bosznia-Hercegovinában, addig pedig átmeneti elnökség és átmeneti kormány állna a volt jugoszláv tagköztársaság élén. Egyelőre nem tudni, hogy a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje május 5-i ülésén miként fogadja Karadzsics döntését. Ez a parlament a közelmúltban visszautasította a béketervet. Ha ezúttal sem lesz hajlandó ratifikálni, Karadzsics aláírása érvénytelenné válik. Fred Eckhard, Owenék szóvivője máris jelezte, hogy a béketerv végrehajtása érdekében a NATO hamarosan csapatokat vezényel Boszniába, ENSZ parancsnokság alatt. Miközben Athénban a tárgyalóasztalnál élénk viták folytak, Boszniában heves harcok dúlnak. Szabó József Moszkva: csata a Lenin sugárúton (Folytatás az 1. oldalról) Iván Tyorkin csak akkor csendesül el, amikor kék egyenruhás, megafonos fiúk haladnak el előtte: a Nagy Színháznál Zsirinovszkij készül beszédre. A Vörös térre nem lehet bejutni. Elöl a korlátok, mögöttük a rendőrök, utána a teherautók lánca. Egy nagy hangú amerikai tolmács segítségével kiabál. - De miért? Jelcin azt mondta, hogy be lehet menni a térre. Kitől zárják le, kitől őrzik? Zsirinovszkij, mint mindig, nyugodtan hadar, nyelvtanilag kínosan pontos mondatokban fejti ki a politikailag nagyon is gyenge lábakon álló gondolatait. Most éppen arról, hogy a jelcini alkotmánytervezet oroszellenes. Ekkor terjed el a hír: a Vörös teret addig békésen őrző rendőrök rohamléptekkel foglalják el helyüket a kiállt autóbuszokban, indulnak máris. Az utca hírmondója: az Október térnél baj van a kommunistákkal. Az Október tér megközelíthetetlen. Bő két órával korábban, a gyülekező idején még nem volt ennyire nagy az éberség. Lenin központi emlékművénél békésen elfért a puccsistának mondott Lukjanov, Anpilov, a „veszett szélsőbal” vezére és a nemzeti-hazafias tábor néhány ismert képviselője. Szovjet zászló, vörös transzparens és fekete-arany-fehér cári lobogó egyaránt jelképe a tüntetőknek. A tíz-tizenötezres tömeget nem engedték a Vörös térre. A bejáratához, a Manyezshoz sem, mint a „független szakszervezeteket”. A polgármesteri hivatal a Gorkij parkkal szembeni kiállítási területet jelölte ki a számukra a Moszkva partján. A Krími híd le volt zárva, ugyanilyen megbízhatóan a volt Dimitrov utca is, amely a legrövidebb út a centrumba. A tömeg kifelé fordult, a Lenin sugárúton végig. A rakparton át csak késve lehet érkezni, a helyszín már zárva. Üvöltés, füstoszlop, néha villogó kék fények, szirénák, mentőautók. A távolból érthetetlen, kusza, felmérhetetlen a csata. Ami egyértelmű: még a sugárúton a Szpartak sportbolt és a nyugati üzletsor között lezárták az úttestet a rendőrök. A „Jelcin - Júdás”-t skandáló tömeg első öt-hat sora a többiektől pár lépésre eltávolodva közelíti meg a pajzzsal, sisakkal, golyóálló mellénnyel és hosszú gumibottal felfegyverzett rendőrök sorfalát. A rendőrök mögött egyetlen lépéssel már szorosan egymás mellé állított teherautók sora zárja le az utat, így nincs hova visszalépni, hátrálni. A csapdába fogott tömeg gondolkodás nélkül ront neki a sorfalnak, mint a várak ostromlói, úgy kúsznak fel az akadályként felállított teherautók platójára. E magaslatról a rendőrök kezéből kicsavart gumibot, plexipajzs, a hozott zászlórúd a fegyver. Az esti sajtóértekezleten bemutatnak majd utcaköveket, láncokat, pajszereket, sátorverő szegecseket is. Az utóbbiakat kétségkívül magával kellett hoznia annak, akinek rossz szándéka van, mint a házilagosan markolattal felszerelt vasrudat is. Igazán a tömegből kiválókat verték el itt is, ott is, legyen az rendőr, vagy tüntető. Jaj annak, aki kiszakad a csordából. Ősz hajú, kopaszodó öregember ugyanúgy kapott, mint óvatlan fiatal, vagy földre került rendőr. A mentőautóknál mindkét oldalon szétválik a tömeg, a vérző fejeket, az eltorzult arcokat nem különbözteti meg az egyenruha vagy az egyenruha hiánya. A sebesülések, a kapott ütlegek hatására a „néppel” szemben valamelyest óvatos rendőrök szabályosan megvadulnak, már a védtelent is ütik, a lovas rendőrök nem ijesztgetni készülnek. Egy rendőr bakancsos lábával a mentőautó ajtajában fényképzező operatőrök felé rúg. Egy kamera darabokra hullik. Vad a tömeg. Egy teherautót ütemes kiáltásokkal igyekszenek felborítani, egy másikat lángba borítanak. Ki emlékszik már arra, hogy az összecsapás elején „boldog ünnepet” kívántak a tüntetők, az alkotmányos jogokat emlegetve követelték az út megnyitását, szégyent emlegettek, és kérték az erősebb oldalt, hogy ne tegyen valami jóvátehetetlent. Megvadult, felháborodott, mindenre elszánt emberek vannak mindkét oldalon. Anpilov, a nevében kommunista, a kommunisták által is megtagadott szervezetek vezére minden jel szerint akarta ezt az összetűzést, de - úgy tűnik - ezt akarta a hatalom is. Az elnök sajtótitkára megfellebbezhetetlen biztonsággal állítja, hogy súlyos provokáció történt, a „neokommunisták” hibájából. A tüntetők nem voltak hajlandók a polgrmesteri hivatal által számukra kijelölt útvonalon maradni. Szervezőik az Oroszországi Kommunista Munkáspárt, a Dolgozók Moszkvája, Dolgozók Oroszországa (eddig mind Anpilov), illetve a Nemzeti Megmentés Frontja és a Tiszti Szövetség akitivistái voltak. A cél Kosztyikov szerint az volt, hogy a referendumon vesztes ellenzék tömeges rendbontásokkal hívja fel magára a figyelmet, ami a hatalommal szembeni engedetlenségi kampány kezdete lehet. Kommunista, nemzeti soviniszta, nemzeti szocialista - sorakoznak a jelzők. Kijut a parlamentnek, a képviselőknek is, mint a szervezők mögött álló erőknek. A másik oldal vádjai a megszólalásig hasonlóak. Ilja Konsztantyinov képviselő, a Nemzeti Megmentés Frontjából este kijelenti: mindez tudatos provokáció volt, amelynek célja mindenfajta szembehelyezkedés, ellenállás megbénítása. Aligha van egyoldalú igazság. Minden arra mutat, hogy mindkét oldalról keresték az összetűzést, bizonyítani akarták, hogy van határ, amelyen túl már nincsenek engedmények. Hogy ilyenkor az erősebbtől, a nagyobb hatalmútól várandó el az engedékenyebb magatartás? Ez csak az egyik hallott vélemény volt, nem is feltétlenül az egyedül üdvözítő. Az orosz fővárosban véres szakaszába jutott a politikai harc. Még megállítható. M. L. L. Az összetűzéseket a hatalom provokálta - állították a tüntetés szervezői közül többen vasárnap, a parlament székháza előtti szabadtéri sajtóértekezleten. Ilja Konsztantyinov, Mihail Asztafjev, Vlagyimir Iszakov az Oroszországi Egység frakció képviselői és Gennagyij Zjuganov, a kommunista párt vezetője elmondták: bár az első kövek a felvonulók oldaláról repültek, azok nem a helyszínről származtak. A tömegben elvegyült tucatnyi sportruhás provokátor használta őket. (A sportruhásokról szóló verziót a szervezőkhöz nem tartozó Gennagyij Szorokin képviselő is megerősítette a Népszabadság tudósítójának, állítva, hogy egyiküket látta egy autóbuszban rendőrruhába öltözni. Egy idős asszony bizonygatta, hogy a kigyulladt teherautót maguk a rendőrök gyújtották fel. ITÁLIA Volt kormány, nincs kormány (Római tudósítónktól) Carlo Azeglio Ciampi kormánya mindössze 12 óráig állt fenn eredeti összetételében. A kinevezett miniszterelnök kísérlete, hogy a kormány támogató bázisát kibővítse Occhetto ellenzéki baloldali pártjával (PDL) és a zöldekkel, kudarcot vallott egy parlamenti botrány miatt. A három PDS- és egy zöldminisztert is felvonultató kabinet eskütétele után szavazott a képviselőház a korrupciós ügyekbe keveredett Bettino Craxi, egykori kormányfő és volt szocialista pártvezető parlamenti mentelmi jogának felfüggesztéséről. A honatyák nem járultak hozzá a milánói és a római ügyészség által kezdeményezett vizsgálathoz, így nem engedélyezték Craxi iratainak lefoglalását. Csak a a pártfinanszírozási törvény megsértésének gyanújával kért vizsgálatra mondtak igent. Ezt Craxi maga is elismerte, mondván, a kialakult rendszerben minden politikai párt az illegális finanszírozáshoz folyamodott. A szavazást követően botrányos jelenetek, lökdösődés, verekedés színhelye volt a római képviselőház. Az ellenzéki honatyák azzal vádolták a parlamenti kormánytöbbséget, hogy a régi rendet védelmezik, nem áll szándékukban az április 18-i referendumon kifejezett népakarat, a változás igényének teljesítése. Occhetto azonnal bejelentette, hogy a párt három minisztere kilép a kormányból. Hasonló lépésre szánta el magát Rutelli, a zöldek vezetője is, aki eredetileg a környezetvédelmi tárcát kapta. Scalfaro köztársasági elnök és Ciampi kormányfő a május elsejei ünnep ellenére a hét végén is folytatta a konzultációkat a kínos válság megoldására, a lemondott miniszterek helyének betöltésére. Várhatóan csütörtökön áll majd ki Ciampi a parlament elé a bizalmi szavazásra. Az viszont már nyilvánvaló, hogy nem lesz egyszerű a régi rendszerből az újba való átmenet levezetése, a választási reform kidolgozása Itáliában. D. L. Gy. Öngyilkos lett Pierre Bérégovoy (Folytatás az 1. oldalról) Egy születésétől fogva meggyőződéses baloldali ember - a szocialisták egy hónappal ezelőtti megsemmisítő vereségének, majd a párt szétesésének depressziójától vezetve - május elsején, a munka ünnepén, életének értelmét veszni látva a halálba menekül. Bérégovoy öngyilkosságának híre szombaton este megütközést, értetlenséget, sőt fejetlenséget okozott Franciaországban. A hírközlő eszközök nem sokkal fél 8 után, adásukat megszakítva ismertették az öngyilkosság tényét. Bérégovoy először mély kómába esett. A főváros szupermodern katonai kórháza, Val-de-Grace riadókészültségben várta az agonizáló Bérégovoy érkezését - a kórházban ott ült Mitterrand elnök és Balladur miniszterelnök is, de a viharos idő késleltette a helikopter felszállását, s a repülésnél is komoly gondokat okozott. A halál végül szombaton este 22 óra 15 perckor, a helikopter fedélzetén érte utol a volt kormányfőt. Időközben összeállt a kép Bérégovoy életének utolsó óráiról, de ennek ismeretében sem tudja senki eldönteni: tudatos, előre megfontolt cselekedetről, vagy pillanatnyi elhatározásról van-e szó. Bérégovoy - mint miniszterelnök korában is - pénteken reggel vonattal érkezett Neversbe, hogy a hét végét a város ügyeinek intézésével töltse. Látogatása ezúttal május elsejére esett, s mint évek óta mindig, ezúttal is fogadta a környék szakszervezeti vezetőit. A munkások, tele panasszal, a munkanélküliség fenyegető rémével, hosszasan elbeszélgettek Bérégovoy-val, s nem kizárt, hogy azon szemrehányások is elhangzottak a volt baloldali kormányfőnek címezve. Ezt nem tudni biztosan, csak azt, hogy a polgármester a találkozóról egy másik hivatalos eseményre sietett: maga is szenvedélyes kerékpáros lévén ő nyitotta meg a város hagyományos, május elsejei bicikliversenyét. Délután fél 6-ra újabb sporteseményre vártak: Nevers város kenuklubjának versenyén ő adta át a díjakat, rövid beszédet mondott, kedélyesen összeölelkezett a fiatalokkal. Semmi jelét nem mutatta annak, hogy egy óra múlva öngyilkos lesz. A városba visszafelé menet, a Loire bal partján Bérégovoy megállíttatta a gépkocsit, s arra kérte a sofőrt, valamint a kocsiban ülő testőrét, hogy néhány percre hagyják magára. A testőr sajnos elkövetett egy súlyos mulasztást: szolgálati fegyverét a kocsi kesztyűtartójában hagyta. Bérégovoy magához vehette a fegyvert, némileg eltávolodott a gépkocsitól és főbelőtte magát. A sofőr és a testőr nem hallotta a lövést, Bérégovoy keresésére indultak, ám már csak az agonizáló testet találták meg. A francia politikai élet személyiségei - jobb- és baloldaliak egyaránt - nagy megütközéssel vették Bérégovoy öngyilkosságának hírét. Seres Attila Meggyilkolták Sri Lanka elnökét A Srí Lanka-i fővárosban megrendezett május elsejei felvonulást kihasználva merényletet követtek el Ranaszinghe Premadasza elnök ellen. A pokolgépes robbantásnak a szigetország államfőjén kívül még legalább 30 halálos áldozata van. Az államfő a kormánypárt felvonulóinak élén haladt, amikor a merénylő a közelébe férkőzött. Hivatalos jelentések és szemtanúk szerint a merénylő egy robbanóanyaggal megrakott kerékpáron egyenesen nekihajtott az elnök gépkocsijának. Bár még nem azonosították a merénylőt, a rendőrség tamil szeparatistára gyanakszik. A tamil önrendelkezésért küzdő csoportok legnagyobbikának a szóvivője azonban Párizsból telefonon nyilatkozva cáfolta, hogy közük volna a merénylethez. A merénylet után kijárási tilalmat rendeltek el az ország egész területén. Dingiri Banda Vidzsetunge kormányfő elnökletével összehívták az ország nemzetbiztonsági tanácsát. (MTI) *