Népszabadság, 1993. május (51. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-03 / 101. szám

1993. május 3., hétfő NÉPSZABADSÁG - KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT Antall biztos az alapszerződés ratifikálásában Ungváron tárgyalt a magyar miniszterelnök (Kiküldött munkatársunk te­lefonjelentése) Percre pontosan kezdődött, de az eredetileg tervezettnél jó­val tovább tartott Antall József magyar miniszterelnök és Leo­­nyid Kravcsuk ukrán elnök hét végi találkozója az ungvári Druzsba Szállóban. A szűk kö­rű megbeszélést a külügymi­niszterek és más magas rangú politikusok részvételével foly­tatott plenáris tárgyalás, majd közös közlemény aláírása kö­vette pénteken. Az aláírás előtt Antall József kijelentette: örülünk, hogy Uk­rajna a szomszédunk. Kijev önállóságának, szuverenitásá­nak európai elismertsége ma­gyar érdek is. A Magyar Köztársaság mi­niszterelnökét a munkácsi rep­téren fogadó Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter a jelen lévő újságíróknak kifejtette, a Debrecenben aláírt Kárpátok- Eurorégió szerződés nyomán reméli: az egyezményhez előbb-utóbb Románia és Szlo­vákia határ közeli megyéi is csatlakoznak. Bízik abban, hogy Ukrajna részvétele ugyan­így kiszélesedik a kárpátaljai területen kívül Lemberg, Iva­­no-Frankovszk és Csernovci körzetére is. Jeszenszky Géza a Népsza­badság tudósítójának kérdésére válaszolva a tárgyalások után elmondotta, hogy a megbeszé­lés ezt a témát is érintette és egyetértés­ volt abban, hogy az együttműködés előre mozdítja Ukrajna európai integrációját. A tárgyalások és a közös nyi­latkozat aláírása között tartott sajtókonferencián Antall József hangsúlyozta, hogy előrehala­dást értek el a személyi jogú és a közigazgatási autonómia el­veinek, valamint a kulturális autonómia gyakorlati lépései­nek kidolgozásában. Ez utóbbit illetően megállapodtak a ma­gyar nyelvű tankönyvek közös kiadásának előkészítésében, il­letve abban, hogy - akár ideig­lenesen - az anyaországban ki­adott tankönyveket használnak majd Kárpátalja magyar tannyelvű iskoláiban. Haladást értek el a határ közeli különle­ges gazdasági övezetek kialakí­tásának kérdésében is. A ma­gyar miniszterelnök kiemelte: a tárgyalások központi kérdése volt minden, ami a modern eu­rópai kisebbségi politikába be­letartozik. Hozzátette, hogy biztos a magyar-ukrán alap­­szerződés közeljövőbeni parla­menti ratifikálásában, s az ungvári tárgyalások már e szerződés végrehajtásának gya­korlati kérdéseiről szóltak. Antall kifejtette: - Korábban éppen azért küzdöttünk, hogy hazánkban demokrácia legyen. Márpedig a demokráciával együtt jár a vita és a kritika. Úgy gondolom azonban, hogy ez nem érinti a magyar-ukrán kapcsolatokat, amelyek fontos­ságának megítélésében egyetér­tés van a magyar politikában, a magyarországi pártok között. Örülünk, hogy Ukrajna a szom­szédunk, érdekeltek vagyunk az önálló, szuverén ukrán állam fejlődésében, amelynek európai elismertsége magyar érdek is. Ennek támogatása közben ter­mészetesen nagy súlyt helye­zünk ebben és más kapcsola­tokban is a kisebbségi, az em­beri jogokra. Tárgyaló partnere vélemé­nyével való egyetértését kife­jezve Leonyid Kravcsuk el­mondta, hogy a megbeszélése­ken a nemzetközi környezet legfontosabb kérdéseit is érin­tették. Ezek között szóba ke­rült a jugoszláv válság, illetve Ukrajna szerepe a FÁK-álla­­mok és más országok közötti kapcsolatok közvetítésében és ápolásában. A közlemény aláírása után Kravcsuk elnököt a Nyugat- Ukrajnában tervezett úgyneve­zett szabad gazdasági övezet kialakításáról és a nemzetiségi ügyekről kérdeztük. - A szabad gazdasági övezet kialakítása hosszabb távú fo­lyamat - válaszolta. - Ez tulaj­donképpen elkezdődött, hiszen Csap tényleges közvetítő szere­pet visz a határ menti körzetek kereskedelmi kapcsolataiba is. Ami pedig a nemzetiségeket il­leti: nos, a szovjet utódállamok között Ukrajna volt az első, amely jogilag is deklarálta ezek közösségi jogait. Tette ezt azon felismerés jegyében, hogy a gyökereket nem szétszaggatni, hanem táplálni kell. A találkozó előre nem terve­zett záróaktusa egyébként az volt, hogy a kárpátaljai ruszi­nok a Druzsba Szálló előtt transzparenseken és kórusban hangoztatott jelszavakkal tün­tettek nemzetiségi jogaikért. A magyar miniszterelnök személyes képviselőjeként a kormányfő köszöntőlevelét fel­olvasva, Entz Géza államtitkár Antall Józsefné társaságában szombaton Técsőn leleplezte Hollósy Simon mellszobrát. Ezt megelőzően más magyarországi vendégekkel együtt részt vettek az 1918-ban e városban el­hunyt nagy festő nevét viselő magyar tannyelvű középiskola kollégiumi, illetve gimnáziumi épületszárnyának alapkő-leté­­teli ünnepségén. Itt Ambrus Pál iskolaigazgató mondott kö­szönetet azért, hogy az Illyés Gyula Alapítvány hét és fél millió forinttal támogatja a be­ruházást és hogy az építkezés­hez helyi erőforrásokból is se­gítséget kapnak. A magyaror­szági és a helybeli személyisé­gek a Hollósy-szobor után a Sevcsenko- és a Kossuth-szob­­rot is megkoszorúzták. Rác T. János AMERIKAI FEKETELISTA Három hónap haladékot kaptunk (Washingtoni tudósítónktól) Az amerikai kormányzat egyelőre elállt attól, hogy - az itteni kereskedelmi kamara sürgetésének engedve - gazda­sági, kereskedelmi retorziókkal fenyegető „feketelistára” vegye Magyarországot a szellemi tu­lajdon védelméről esedékes két­oldalú megállapodásról két éve zajló tárgyalások elhúzódása miatt. Mickey Kantor, az Egyesült Államok elnökének - ez ügyben illetékes - kereskedelmi képvi­selője ugyanakkor a hét végén közölte: Magyarország kötele­zettséget vállalt, hogy az első­sorban a gyógyszeripari termé­kek szellemi tulaj­donvédelmét érintő problémákat igyekezni fog július 31-ig kézbe venni. A kötelezettségvállalást a magyar kormány megbízásából Tar Pál washingtoni nagykövet tette, amikor tíz nappal ezelőtt felkereste Mickey Kantort. Előzőleg Budapesten ered­ménytelenül zárult a két fél - hosszabb választási, kormány­váltási szünet után megtartott - legutóbbi tárgyalási forduló­ja. Ugyanakkor vészesen köze­ledett április 30-a, amikor az Egyesült Államok kormányzata - a törvényhozás határozatára­­ köteles minősíteni a kereske­delmi partnereit, mennyire tartják tiszteletben az amerikai szellemi tulajdont. A jóhiszemű tárgyalási kész­séget jelző kötelezettségválla­lás nyomán Kantor hivatala úgy döntött, hogy most nem ve­szi „feketelistára” Magyaror­szágot. A Népszabadság érte­sülése szerint a kapott három hónapos türelmi időt kihasz­nálva Washingtonban rövide­sen sor kerülhet a két fél kö­zötti újabb tárgyalási forduló­ra. Jóllehet a tartalmi vonatko­zásokat mindkét oldal diszkré­ten kezeli, Kantor azt mondta, hogy az Egyesült Államok­ az elvárásait illetően „igen konk­rét akciótervet” adott át a ma­gyar félnek; a terv szerinte reá­lis és július 31-ig teljesíthető. Kantor, aki sajtóértekezletén országok sorának szellemi tu­lajdonvédelmi gyakorlatát bí­rálta, kiemelte azt az amerikai aggályt, amely szerint Magyar­­ország „a gyógyszeripari ter­mékek másolatainak fő világ­méretű forrása”. S. P. Pozsony egyelőre nem tárgyal Prágával (Prágai tudósítónktól) A szlovák fél szerint a közös vagyon elosztásáról hónapok óta folyó nemrégiben zsákutcá­ba jutott tárgyalások csak ak­kor folytatódhatnak, ha a cseh fél hajlandó lesz egy olyan szakértői vegyes bizottság létre­hozására, melynek feladata az lesz, hogy tisztázza, jogos-e a cseh nemzeti bank Szlovákiával szembeni 24,7 milliárd koronás követelése - derült ki pénteken éjjel Brünnben a Václav Klaus és Vladimír Meciar találkozóját követő sajtótájékoztatón. A cseh kormányfő kijelentet­te, hogy a cseh fél már e héten hajlandó egy ilyen vegyes bi­zottság létrehozására, erősen kétli viszont, hogy a bizottság az eddigiektől eltérő következ­tetésekre juthatna. A szlovák miniszterelnök a pénteki talál­kozón is felvetette, hogy Szlo­vákiának területi követelései vannak Csehországgal szemben és hogy a föderáció állami zászlajának a használatáért kárpótlást követel Csehország­tól, ezekben a Klaus által ab­szurdnak és nevetségesnek mi­nősített kérdésekben azonban Brünnben sem sikerült meg­egyezésre jutnia a két kor­mányfőnek. A pénteki találkozóra a cseh kormányfő kezdeményezéséből került sor. Václav Klaus arra reagálva hívta meg Vladimír Meciart Brünnbe, hogy a szlo­vák kabinet képviselői a múlt héten váratlanul bejelentették, nem vesznek részt a közös va­gyon elosztásáról folytatandó előre megbeszélt prágai talál­kozón. Kluka József Hatszáz lengyel nagyvállalatot privatizálnak (Varsói tudósítónktól) A lengyel szejm 37 szavazat­nyi többséggel elfogadta az ál­talános privatizációról szóló törvényt. Ennek értelmében mintegy 600 állami nagyválla­latot privatizálnak majd. Az elmúlt héten a népiek ki­válásával meggyengült kor­mánykoalíció sikerként köny­velheti el a szejmbeli voksolás eredményét. A privatizációs program ismételt kudarca - a honatyák a kabinet eredeti vál­tozatát március közepén elve­tették - megfigyelők szerint akár a Suchocka-kormány bu­kását is eredményezhette vol­na. Az elfogadott változatot egy héten belül kell véleményeznie a felsőháznak, majd az állam­főnek is egy hete marad annak eldöntésére: aláírja, avagy nem a privatizációs törvényt. A privatizálandó mintegy 600 nagyvállalatot két csoport­ra osztják. Az egyikbe 200 cég tartozna, amelyek tulajdonáta­lakítására öt-nyolc nemzeti be­fektetési alapot hoznak létre. Ezeknek a vállalatoknak a részvényeit ingyen szétosztják 1,1 millió nyugdíjas, illetve a költségvetési szféra 2,4 millió dolgozója között, akiknek egy tavalyi alkotmánybírósági ha­tározat értelmében kárpótlás jár. A másik csoportba 400 cé­get sorolnak. Ezek tulajdonjo­gából minden felnőtt lengyel állampolgár részesedhet, s pri­vatizálásukat 10-15 felállítan­dó nemzeti befektetési alap végzi. A baloldal javaslatára a tör­vény garantálja a vállalatok­nak a tulajdonátalakításban való önkéntes részvételt. Az üzemek 45 napot kapnak an­nak eldöntésére, ellenzik-e be­kapcsolásukat a privatizációs folyamatba. A dolgozóknak egyébként joguk van ingyen kézbe venni vállalatuk részvé­nyeinek 15 százalékát. Ritecz Miklós SZABÓ IVÁN: Karnyújtásnyira az IMF-megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) Camdessus, aki a magyar el­képzeléseket konstruktívaknak találta, a miniszter szerint ma­ga is a tárgyalások eredményes lezárására biztatta munkatár­sait, úgyhogy tőle egyenesen Massimo Russóhoz, a magyar ügyekben is illetékes európai főosztály vezetőjéhez mentek. Az elképzelés az, hogy a mos­tani tárgyalási fordulót keddig folytatják, és akkor remélhető­leg egy gentlemen’s agreement­­tel le is zárják. Ez esetben már a Valutaalappal egyeztetett számokkal tud a kormányzat májusban az Országgyűlés elé állni, és ha azokat a parlament elfogadja, akkor végleges, írá­sos formában is tető alá kerül­het a megállapodás, amikor május végén az IMF megbízott­ja Gerard Belanger Budapestre látogat. Szabó pénzügyminiszter összegezése szerint a Valuta­alap a növekedés irányában szeretné elmozdítani a magyar gazdaságot, és bár ezúttal a társadalombiztosítás finanszí­rozásával kapcsolatos problé­mákat nem vetették fel, a költ­ségvetés deficitje szempontjá­ból túlzottnak minősítették az önkormányzatok állami támo­gatását, illetve - más szem­pontból - a hitelkamatok be­fektetésfékező magas szintjét. Serény Péter Készülnek a fiúk­ ban ezeknek a mai alapítványi és korrupciós botrányoknak egy optimista magyarázatuk. Azt mondják, mindez nem egyébről tanúskodik, mint az érintettek realizmusáról és de­mokratikus elkötelezettségéről. Ők ugyanis, akik most hivata­li és választott pozícióikat, szerzett legendáikat és szellemi, erkölcsi tekintélyüket kuratóriumi és igazgatótanácsi tagsá­gok, káefték üzletrészeire és valódi tulajdonra váltják, ezzel demonstrálják: hisznek a pluralizmusban, hisznek abban, hogy jövőre valódi és tisztességes választások lesznek, ahol majd dönt a nép. Ezenkívül - bár tagadják - bizony hisznek a közvélemény-kutatások és az időközi választások eredményei­nek. Erre mondja a laikus elemző: készülnek a fiúk. Tehát elismerve a tényeket, mondhatnék: tegyék, amit tenni akarnak, hiszen mindez alapvetően realista és demokratikus beállítottságukat jelzi. És nézzük csak mire ment az egykori egypárt a maga káeftéivel, alapítványaival. A Heti Világgaz­daság múlt heti cikkében közölt összefoglaló szerint bizony nagyon kevésre, a cégek veszteségesek, legjobb esetben null­szaldósak és az MSZP legszívesebben eladná őket. És végeredményben igazuk van, mert egy pártnak csak kölönc le­het a nyakán az ilyen üzleti tulajdon. A mostani botrányok mégis másmilyenek, mint a három évvel ezelőtti Next 2000 skandalum volt. Azok akkor praktikus gazdálkodói célzattal alakítottak magánvagyonná pártjavakat. Most viszont nagyon jól láthatóan az történik, hogy a humánszféra egy szelete pró­bál tartós tulajdonra és hatalomra szert tenni. A pesszimista értelmezők viszont azt gyanítják, hogy nem a választások utá­ni, hanem éppenséggel az azt megelőző időszakra készülnek­­ ezekkel a csínyekkel, így akarnak az MDF-hez közeli szellemi műhelyek hatásos propagandaeszközökre és pénzre szert ten­ni. (Engedtessék itt meg egy biztató szó: most másodszor bo­csátott ki ez a közeg Lezsák úr bőkezű támogatásával egy egész országra szóló propagandakiadványt. Ne tessék félni tő­le! Szűk kör beszélget benne szűk körrel, unalmas, kedvetlen és amatőr munka. Ezzel bizony nem csábítják el sem a HVG- olvasókat, sem a Friderikusz-rajongó tömegeket.­ Persze, folyik eközben az állami vagyon felszámolása is, s nem véletlenül lett ez a kormányzópárt számára a legérzéke­nyebb politikai ügy. Nem véletlenül bízta Antall József ezt a kardinális politikai feladatot Szabó Tamás miniszter úrra, s nem véletlenül kerüli a privatizációs miniszter az egyenes vá­laszokat és a tekinteteket. Valószínűleg lehetetlen olyan töké­letes eljárást kitalálni, hogy a tisztességtelenségnek még csak az árnyéka se vetülhessen az ügyletekre, de ami most itt törté­nik, az egyszerre kelt jogos gyanút a Monopolyban, Körösi­ben, Hornban és Csurkában is. A nyilvánosság hiánya, az árak titkossága, az elbírálásnál alkalmazott szempontok átlátha­tatlansága miatt jelenik meg ez a folyamat akként, mint a múlt században méltán elhírhedett magyar panama reinkar­nációja a posztszocialista valóságban. Visszatérve a kezdő gondolathoz: némelyek szerint a botrá­nyok sorozata csak addig tart, amíg minden érdekcsoport ki nem veszi a részét a politikai és anyagi javakból, s létre nem jön egy többé-kevésbé harmonikus vagyoni és hatalmi struk­túra. Mint például Olaszországban. Már a maffia is itt van a kapuk előtt. Miklós Gábor 3 Hat-tízszeresére emelték az élelmiszerek árát Romániában (Bukaresti tudósítónktól) Fekete volt a május elseje Romániában, mert ezen a na­pon lépett érvénybe az alapve­tő élelmiszerek és szolgáltatá­sok árának hat-tízszeres emel­kedését előirányzó kormányha­tározat. Bár az állami ártámogatások teljes megvonásával egyidejű­leg a kormány elhatározta a fi­zetések és a nyugdíjak kiegé­szítését is, a legnagyobb szak­­szervezetek elégedetlenek a szociális védelem fokával és a bérpolitika alakításával. Ezért - az áprilisi figyelmeztető mun­kabeszüntetések után - május 5-re általános sztrájkot helyez­tek kilátásba. Napok óta gyakorlatilag szü­net nélkül folyik az egyezkedés a kormány és a legnagyobb szakszervezetek között, meg­próbálják elejét venni az álta­lános munkabeszüntetésnek. Pénteken legfőbb közvetítőként Ion Iliescu elnök is bekapcsoló­dott az egyeztető tárgyalások­ba, de áttörő eredmény még nem született. Közben a buka­resti metró dolgozói például a péntek hajnalban lezajlott két­órás figyelmeztető sztrájkjuk és az illetékes kormányzati szer­vekkel folytatott eredményte­len tárgyalások után már hét­főtől kezdve mindennap hajnali négytől délután négy óráig szü­neteltetik a közlekedést, amíg el nem érik követeléseik teljesí­tését. Bukarestben és az országban növekvőben a szociális feszült­ség, mert az alapvető élelmisze­rek, a közszállítás, a fűtés, a villanyáram, a tűzifa, a föld­gáz, a fűtőolaj és a benzin drá­gulása nyomán az áremelkedés hullámszerűen terjed és min­denre kihat, gyakorlatilag je­lentéktelenné zsugorítva a kor­mányhatározat értelmében fo­lyósítandó ellentételezések és bérkiegészítések összegét. M. P. Megkezdődött a Cseresznyés-ügy újratárgyalása (Bukaresti tudósítónktól) Két éve ütik-verik, és meg­alázó bánásmódnak vetik alá a börtönben Cseresznyés Pált - derült ki ügyének pénteki fel­­lebbviteli tárgyalásán. A három évvel ezelőtt lezaj­lott véres marosvásárhelyi etni­kai összecsapások kapcsán bí­­róságilag felelősségre vont Cse­resznyés Pált „különös kegyet­lenséggel elkövetett emberölés­re tett kísérlet” vádjával tavaly tízévi börtönbüntetésre ítélték. Cseresznyés védőügyvédje, Frunda György, Maros megyei RMDSZ-szenátor mostani vé­dőbeszédében hangoztatta: vé­dence igazságtalan bírósági döntés, egy jogi köntösbe öltöz­tetett politikai per áldozata. Az alapfokon hozott ítélet fi­gyelmen kívül hagyta a tör­vényszéki orvosszakértői véle­ményeket, viszont annál többet „épít” az egyértelműen elfogult „tanúk” vallomására. Az áldozatot, Mihaila Cofa­­riut - a Vatra Romaneasca mö­gött megbúvó igazi felbujtók által 1990-ben Marosvásár­helyre felcsődített Görgény­­völgyi románok egyikét - isme­retlen támadók sebesítették meg életveszélyesen, Cseresz­nyésre egy hasba rúgást tudtak csak rábizonyítani, amelyet az elítélt az eljárás során maga is beismert. Frunda Cseresznyés felmentését kérte. A felperes ügyvédje és az ügyész visszautasította az ügy politikai perként való beállítá­sát. Szenzációként hatott, amit Cseresznyés Pál a vele szemben két éve alkalmazott embertelen bánásmódról mondott a tár­gyaláson­­ első ízben a nyilvá­nosság előtt. Felpanaszolta a fellebbviteli bírósági tanács el­nökének, hogy letartóztatása óta és elítélése után is - Maros­­vásárhelyen és a bukaresti-jila­­vai börtönben is - többször barbár módon megverték, úgy­szólván szakadatlanul zaklat­ják az őrök. A fellebbezés ügyében május 17-én hirdetnek ítéletet. Frunda György kijelentette: ha a legfelsőbb bíróság igazsá­gos ítéletet hoz, Cseresznyést fel kell mentenie. Amennyiben mégsem születne jogszerű dön­tés, rendkívüli fellebbezéssel fognak élni, amelyet egyébként szándékában áll Strasbourg­­ban, az ET jogi bizottságában is felvetni. Mag Péter

Next