Népszabadság, 1993. június (51. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-01 / 125. szám
1993. június 1., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Az IFC a piacgazdasági átmenetet segíti ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL - Sokkal több, szám szerint tizenöt vegyes vállalati befektetésünk van Magyarországon, külföldi partnerek bevonásával, mint bárhol máshol e régióban - mondta az IFC elnöke, aki tárgyalásai során jelezte a magyar kormány tagjainak, elérkezettnek látják az időt, hogy a megváltozott körülményekhez igazítsák stratégiájukat, újfajta tevékenységekbe is kezdjenek. Szeretnének rugalmasan alkalmazkodni a mindenkori követelményekhez, s bár bizonyos területeken igen erősek, az IFC nem számít nagy szervezetnek, ezért együttműködik más nemzetközi pénzintézményekkel is. Mindenesetre az IFC növekvő érdeklődését jelzi, hogy 1991 óta irodája is van Budapesten, s az IFC állandó jelenléte vélhetően javítja az adott ország nemzetközi megítélését is. William Byrne elmondása szerint a magyar kormányzati és gazdasági vezetőkkel folytatott "tárgyalásai során nem kerültek szóba a magyar gazdaság átfogó problémái. Elsősorban mikrogazdasági ügyekkel foglalkoztak. Ám benyomásai, s a szakemberek előrejelzései alapján úgy vélekedett, hogy az utóbbi két-három évvel összevetve, bizonyos növekedés várható. Kiemelésre méltónak találta az export és a magánberuházások növekedését. Úgy értékelte, hogy jó helyre fektetik a pénzüket, de azt is hozzátette, hogy csak az adódó lehetőségekkel élhetnek. A magánszektor gyors fejlődése azonban reménykeltő, s biztos vagyok benne, hogy mind több partnerre találunk majd - tette hozzá. Ez az IFC szempontjából azért is fontos, mert olyan fejlesztési szervezet, amely üzleti alapon működik. Partnere a magánszektor, és ugyanolyan üzleti kockázatokat is vállal. Ugyanakkor meglehetősen fontos feladatnak tartják, hogy például az infrastruktúra fejlesztésére összehozzák a magán- és az állami szektort. Kérdésre válaszolva három, egymást is átfedő működési területüket jelölte meg. Az első a tőkepiac bővítése, amelybe beletartozik a bankprivatizáció is, s elképzeléseik között szerepel olyan alapok biztosítása - magyar bankok révén amelyek a kis- és középvállalatok alaptőkéjét finanszírozhatják. A második a privatizáció elősegítése például a telefonhálózatban, az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban. A harmadik az infrastruktúra fejlesztése, így az M1/M15 autópálya finanszírozása. Arra a megjegyzésre, hogy a magyar kormány érzékelhetően az infrastrukturális beruházásokkal kísérel meg valamifajta lendületet adni a gazdaságnak, de ily módon, növekvő gazdasági szerepvállalásával vitákat is gerjeszt, William Kyrne így reagált: - Világszerte tapasztalható, hogy a magánszektor szerepe nő az infrastruktúra fejlesztésében, például a telekommunikációban, a szállításban és közlekedésben, az energiatermelésben. Ugyanakkor ezekben a szektorokban nagy az államnak, mint a legnagyobb megrendelőnek a szerepe. Ezért fontos, hogy valós ösztönzőket találjanak a magántőke hatékony közreműködéséhez. Megítélésem szerint jó lehetőség van a külföldi magántőke bevonására ezeken a területeken is. Visszatérve a magyar gazdaság állapotára, kérdésünkre az IFC elnöke megjegyezte: anélkül, hogy bárkit is kritizálna, két dolgot tart fontosnak. Az egyik: a privatizációs folyamat további gyorsítására van szükség. Igaz, tisztában vannak vele, hogy bonyolult folyamat, s e régióban érthetően általános probléma, hogy az erős szociális ellátottság évei után a radikális változás politikai feszültségeket gerjeszthet. A másik aggasztó probléma a magas állami deficit, ami felhajtja a kamatlábakat és hátráltatja a hosszú távú tőkepiac kialakulását, egyben a tőzsde fejlődését. - Igaz, a deficit szinte minden fejlett országnak is problémája. A kormánynak nyilván foglalkoznia kell a hiány és így a kamatlábak csökkentésével, mert ez hozhat egészségesebb fejlődést - jelentette ki az IFC elnöke. Arra a kérdésre, hogy Magyarország szomszédaival, például Szlovákiával összehasonlítva jobb helyzetben van-e, William Kyrne tömören válaszolt: jobb helyzetben, itikkfele nem jobb helyzetben, mint Csehország, ahol legalábbis a költségvetés egyensúlyban van, ha nincs többlete. „Nem azt mondom, hogy Csehország helyzete általában jobb, mint Magyarországé, de a költségvetés tekintetében igen, mert szigorú monetáris politikát folytat. Ez a restriktív gazdaságpolitika azonban nem feltétlenül jó a gazdaságnak” - így az IFC elnöke. William Byrne azonban a tárgyalásokon tartózkodott attól, hogy a hasonló út követését tanácsolja a magyar kormánynak, de - mint megjegyezte - Magyarországnak is törekednie kell a deficit és a kamatlábak csökkentésére. - Azt hiszem, hogy a kormánynak is ez a célja, legfeljebb az időzítés kérdésében lehet eltérés - mondta a brit pénzember, hozzáfűzve, hogy „ez befolyásolja üzleti tevékenységünket, hiszen sokkal nehezebb a dolgunk, ha hiány van a hosszú lejáratú finanszírozásban”. William Byrne elmondta, hogy az IFC egy-egy magyarországi befektetésének van bizonyos minimuma, ötmillió dollár. Ehhez ugyan nem ragaszkodnak mereven, de mint világméretű szervezetnek nem éri meg, hogy közvetlenül foglalkozzanak ennél kisebb projektekkel. A pénzügyi szektorban azonban hajlandóak kisebb összegeket is befektetni, amelyek eljuthatnak a kis- és középvállalatokhoz. Ugyanakkor, mint pénzügyi befektetők, egy projekt teljes önköltségének maximum egynegyedét finanszírozzák. Arra a kérdésre, hogy néhány magyar bankkal kapcsolatban utóbbi időben igen ellentmondásos helyzet alakult ki a pénzvilágban, s megítélésük az egész magyar gazdaságról alkotott képet is kedvezőtlenül befolyásolhatja, az IFC elnöke ezt mondta: - Csak nagy általánosságban tudok fogalmazni. Ez nem magyar sajátosság. A régi rendszer öröksége, hogy sok banknak rossz portfoliója volt, rossz hiteleket örökölt. Az egyik megoldás az, amiről a Világbankkal tárgyalnak: a bankok újratőkésítése. Ez részben elérhető privatizációval új befektetők bevonásával, s az IFC érdeklődést mutat a bankprivatizáció iránt is. Sir William Byrne TEKNŐS MIKLÓS FELVÉTELE Pünkösdi advent Pozsonyban A magyar kultúra jeles napjai Szlovákiában A hét végén több magyar vonatkozású esemény gazdagította a szlovákiai kulturális életet: Galántán megrendezték a Kodály-napokat, kiállítás nyílt a magyar organikus építőművészetről, és Pozsonyban elkezdődött a budapesti Nemzeti Színház vendégjátéka is. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák Nemzeti Színház prózai társulatának budapesti fellépését nem egészen egy hónap elteltével már viszonozták is a Nemzeti Színház művészei, akik vasárnap este nagy sikerrel mutatták be Pozsonyban Sütő András Advent a Hargitán című színjátékát. A percekig zúgó vastapsot követően Dusan Slobodník szlovák kulturális miniszter a Népszabadság kérdésére elmondta, számára meglepetés volt az előadás, s nemcsak azért, mert a Sütő-drámát korábban nem ismerte. - Nagyon érdekes produkciót láthatott a közönség, kitűnő színészi teljesítményekkel - szögezte le a politikus, méltatva Sinkovits Imre és társai alakítását. Hozzátette: igen jó, hogy a szervezők éppen ezt a darabot találták alkalmasnak a vendégszereplésre, mert itt nem elsősorban valamiféle Erdély-idézés történt, hanem olyan mondanivalót tolmácsoltak a művészek a publikumnak, amely általános összemberi gondolatokat és értékeket hordoz. Ugyancsak vasárnap a Szlovák Nemzeti Galéria pozsonyi termeiben kiállítás nyílt az organikus magyar építőművészetről. Galántán nagy sikerű záróhangversennyel fejeződtek be a IX. Kodály-napok. Az eseménysorozat ezúttal két évfordulóra történő megemlékezéshez is keretet biztosított: hatvan éve komponálta Kodály Zoltán a Galántai táncokat, és ötven esztendeje választották a zeneszerzőt a város díszpolgárává. A találkozón a tucatnyi szlovákiai énekkar mellett közreműködött a debreceni Kodály Kórus, valamint egy marosvásárhelyi leány-, és egy ludwigsfeldei német vegyes kar is. Az ünnepi énekes találkozók és a templomi hangversenyek mellett Kodály munkásságáról szemináriumot is tartottak. Ezen sajnos disszonáns vélemény is elhangzott: a szlovák kormánypárt egyik helyi aktivistája az ilyen célú rendezvényeket a magyar sovinizmus felélesztésére irányuló, ártalmas akcióknak minősítette. A jelenlévők szerencsére nem ültek fel a provokátornak, ahogy méltóságteljesen zajlott le Kodály emlékművének megkoszorúzása is. Chebeleu: Távolban az alapszerződés A román-magyar alapszerződés egyelőre csak távlati dokumentum, jelentette ki Ion Iliescu elnök szóvivője. Traian Chebeleu elmondta, az alapszerződés-aláírás elhalasztásának egyik oka a határok sérthetetlenségének elve, amelyet Budapest károsnak tart Románia európai integrálódása szempontjából. Márpedig éppen ellenkezőleg: ennek az elvnek az elismerése az integrálódás szükséges feltétele - érvelt a szóvivő, aki kérdésre válaszolva kifejtette: az amerikai Carnegie Alapítvány által kezdeményezett és az etnikumközi kapcsolatokkal foglalkozó projekt, amely két éve működik Romániában, legfőbb céljával egyidejűleg közvetett módon a Románia és Magyarország közötti kapcsolatok javítását is szolgálni kívánja. A szóvivő alaptalanoknak mondotta a Magyarország NATO-tagságával kapcsolatos híreszteléseket, mert véleménye szerint „Kelet-Európa volt szocialista országaival kapcsolatos NATO-politika eddig kiegyensúlyozott volt, a szóban forgó országok biztonságának egyik tényezőjeként hatott. Nem tapasztalunk olyan jelzéseket, melyek szerint szó lenne arról, hogy eltérnének a szóban forgó államok iránt érvényesített nem diszkriminatív bánásmód elvétől” - magyarázta Chebeleu, és érvei egyik bizonyságaként bejelentette, hogy szerdán Bukarestbe látogat Douglas Hurd brit külügyminiszter. Közben a bukaresti lapok közölték az AFP-nek azt az információját, amely orosz katonai hírforrásokra hivatkozva hozta nyilvánosságra, hogy jelenleg tizenkét NATO-hajó tartózkodik a román Dunaszakaszon, mégpedig román zászló alatt, vegyes - NATO- és román - legénységgel a fedélzetén. A hajók állítólag a Szerbiával szembeni ENSZ-embargó érvényesítésében vesznek részt. Mag Péter Baloldaliak a Balkán békéjéről MUNKATÁRSUNKTÓL Béke a Balkánon - erről a témáról tartottak tanácskozást az olaszországi Goriziában Európa 19 szocialista és szociáldemokrata pártjának képviselői. Keleti György, aki az MSZP részéről volt jelen, elmondta: a házigazda, Piero Fassino, az olasz Baloldal Demokratikus Pártjának külügyi titkára úgy értékelte: a baloldal is elkésett a délszláv válság rendezése ügyében. Most először tanácskoztak a témáról a térség baloldali pártjai. Ennek ellenére a cél az, hogy az európai baloldal részt kapjon a válság rendezésében. A résztvevők elhibázottnak értékelték az „ötök” rendezési javaslatát - mindenekelőtt a kisebbségi kérdésben. Úgy értékelték, hogy a Vance-Owenterv - hiányosságai ellenére is - a kiindulópont a megoldásra. Az MSZP álláspontját kifejtve Keleti elmondta: A válságot csak békés, politikai úton szabad rendezni. Ez nem pacifista felfogás, hanem a szociáldemokrata eszmék következetes alkalmazása. Van természetesen egy pont, ami után már nem lehet tovább tárgyalni. Ezért létre kell hozni a térségben egy olyan katonai csoportosulást, ami jelzi a harcoló feleknek: a világ nem veti el az erő alkalmazásának lehetőségét. Az átfogó rendezésnek tartalmaznia kell a békekötés utáni leszerelést, az újjáépítés, illetve a rendszerváltás programját. A szocialista párt csak olyan megoldást tud elképzelni, melyben a kisebbségi kérdések és azon belül a magyarok helyzete rendeződik, garanciát kapnak a közigazgatási és személyi autonómiára. A nemzetiségi ellentétek megnyugtató rendezése nélkül nem lehet békét teremteni a Balkánon - hangoztatta Keleti György. O ' ' \ ' J* Ha a magyar ijesztő komoruvig komédia *** akarja a másik magyart, akkor előránt egy földrajzi nevet, és azzal hadonász. A Balkán ilyen szó immár százötven éve, aztán manapság van weimarizálódás, meg litván szindróma, sőt lengyel parlamentarizmus. A példák közé manapság beóvakodik Olaszország is. Például azért, mert tudjuk: Itália elmúlt negyvenhét éve a folyamatos kormányválságok kora. A pártok persze suttyomban megállapodtak egymással meg a maffiával és így bukdácsoltak válságról válságra. Rettenetes dolog ez az olasz bizonytalanság - sopánkodnak a magyar hozzáértők több évtizede. Mert az bizonyos, olyan hosszú kormányzási periódust, mint például Lázár Györgyé volt, egyetlen olasz politikus sem tudott felmutatni - egyvégtében. Ezt a magyar rekordot (L. Gy. a hivatali idő hosszát illetően még Tisza Kálmánt is felülmúlta) persze Antall József sem döntheti meg, talán nem is törekszik rá. De oly félelmetesek-e az olasz állapotok? Mert igaz, hogy van ott a politikai életben maffia, camorra, mindenféle terrorizmus és dús korrupció is, de hát van egy fantasztikus gazdasági fejlődés, kulturális bőség (könnyű nekik!), a visszaéléseket leleplező sajtó és öntudatos polgári réteg (volt ideje kialakulni), amelyik éppen most azt mondta: Elég! (olaszul Basta!) Az olasz gazdaság évtizedeken át nagyon is jól kijött ezekkel a labilis állapotokkal, és földrészrekordot ért el a fejlődésben. Valószínűleg a familiáris - családiasan korrupt állapotok segítették is ezt a fejlődést, védve az erősebb versenytársaktól a viszonyokat kiismerő olasz tőkét. Hogy közben sápot kellett fizetni a politikusoknak? Hát ezt a sarcot, adó formájában a mélyen morális politikájú tőkés országok politikai osztályai is lerabolják. A többpárti rablógazdálkodásnak, a koncok elosztásának vannak közelebbi példái is: maffia és gyakori kormányválságok nélkül megy ez negyven éve Ausztriában. Azt akarom tehát mondani, hogy a pártok és politikusok válságai nem okoznak sajgó társadalmi válságot, ha működik a gazdaság, és a viszonyok áttekinthetők. A felépítmény egy részének zavarai nem okoznak csődöt ott, ahol a dolgok többé-kevésbé maguktól mennek. Egy kis pártdisznóság, egy kis korrupció sem rázza meg alapjában a társadalmat. A mi viszonyaink között meg úgy látszik: a párt önérdek. Kiderült, különböző világnézetű, erkölcsiségű és jövőképű urak verődtek össze egy mozgalomból jött pártban néhány éve. Talán már a kezdetekben is tudták, hogy a tudszosoktatók, lelkészek, agronómusok, elmeorvosok és történelmi családnevek szövetsége csak hevenyészett lehet. Hát most mindenki láthatja: a poétikus hazaszeretet és a kormányzástani erudíció szép dolog, de kevés a stabil kormányzáshoz. A nemzeti vészharang kongatása nekünk, „szegény magyaroknak” némi pártcsőd miatt pedig e szomorú víg komédia végjátékának jele. A baj az, hogy ezt a magyar darabot most már végig kell játszani fütyülő közönség előtt, miközben a kapu előtt ott áll fenyegetően a végrehajtó. Ez nem Olaszország, nincs tartaléktársulat, nincs új rendező, aki tovább vezényelhetné a rögtönzött komédiát. És nincsenek fizető nézők, akiket legfeljebb bosszant a komédiások handabandázása, mert tudják, e színháztól függetlenül üzletelhetnek, élhetik világukat. Nincs itt mód az „itáliai szindróma” megvalósulására: itt a színpad minden, a közönség semmi. Semmi? Miklós Gábor p / L J I A Szabad Demokra ozerencsés Szabadakták Szövetsége sze rencsés párt. Ezt gondoltam, amikor pünkösdi küldöttgyűlésük szónokait hallgattam. Szerencsés, mert pont addigra talált magára, mire a kormánykoalíció csődtömeggé lett. És éppen most, amikor a bármikor fölbukkanó választási célegyenesben a személyiségek harca kezdődik, éppen most találták meg - vagy ki - maguknak, meg nekünk Kuncze Gábort. Intelligens és szellemes, ráadásul magas, testes ember, és jó mély hangja van. Ha a szakértők még egy-két gesztusát, három-négy mozdulatát megfaragják, pár pázra megtanítják, az emberek el fogják hinni róla, hogy ez az ember államférfivá érhet. Sőt, nem más, mint a reinkarnálódott NYUGODT ERŐ. Szerencséjük van a szabaddemokratáknak, mert nem is nagyon kell mást mondogatniuk, mint azt, hogy a kormány ezt tette, azt nem tette... Bár nem nagyon értem, hogy egymás közt erre mi szükség. Azt gondoltam, hogy minden szabaddemokrata tudja, hogy a kormány mit tett és mit nem. Úgy látszik, ezt memorizálni kell. KELL, KELL és KELL. Ha erről a KELL és KELL-ről leszoknának a szónokok, talán hitelt is szereznének. Nálam biztosan. Ugyanis, ha nekem bármelyik párt azzal indul a választásokon, hogy a kormány ezt tette, azt nem tette, aztán hatszázszor azt hallom, hogy ezt KELL meg azt KELL, és KELL, KELL és KELL, az az én egyetlen kis szavazatomra nem lesz elég. Arra a pártra fogok szavazni, amelyik kevesebbbszer KELLeti magát. A szabaddemokraták szerencsések, mert még van idejük a feltétlenül szükséges KELL-ek után valamit odakanyarítani arról is, hogy miképpen. Meg miért. Ez is egy igen fontos kérdés. Ugyanis a szerencsés szabaddemokraták, nem felelnek azért, ami az utóbbi három évben ebben az országban történt. Egy dologban azonban súlyos, mulasztásos felelősség terheli őket. Elfelejtették megmagyarázni, hogy nem azért szavaznak másképp, mint a koalíció, mert az úgy szokás, vagy mert nem nemzetiek, nem középek, nem keresztények, pláne mert nem parasztok, hanem mert nem konzervatívok, mert a dolgokról liberális módon gondolkoznak. Az emberek ma sem tudják pontosan, tételesen, mit is értsenek szabaddemokratán. Ha ízlésem engedné, tennék egy kísérletet. Festékszóró palackból szép fehér falra engedném a szellemet. Azt rajzolnám oda, hogy LIBER. Millió forintba fogadok, hogy a társszerzők nem úgy folytatnák, hogy TV, vagy ÁTOR, vagy ALIZMUS, de nem is úgy, hogy ÁLIS. Hanem azt írnák oda, hogy Ó. Ezért a szabaddemokraták felelnek. De szerencséjük van, mert még kaptak egy-két hetet vagy hónapot a sorstól, hogy Kuncze Gábor lelkét is elhitessék velünk. Andrassew Iván