Népszabadság, 1993. július (51. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-01 / 151. szám

2 NÉPSZABADSÁG KÜLPOLITIKA 1993. július 1., csütörtök A BT nem engedi a bosnyákok felfegyverzését Háborognak az iszlám országok - Törés Amerika és Európa között ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Amerika elvben változatla­nul a fegyverembargó részleges feloldását tekinti a járható út­nak, jóllehet igen szavazatáért cserében az el nem kötelezettek feladták eredeti tervezetüknek azt a passzusát, amely lehetővé tette volna, hogy bármely ENSZ-tagállam bombázza a szerb állásokat - ez Washing­ton megítélése szerint túlságo­san széles körre terjesztette volna ki a BT felhatalmazását. (Többek között értelemszerűen Iránra, és más Amerika által gyanakvással szemlélt radiká­lis iszlám országra.) Az Egyesült Államok igen szavazatával ugyanakkor mint­egy ellensúlyozta a hétvégi bagdadi rakétatámadása kap­csán felerősödött vádat, hogy nem mér egyenlő mércével a Közel-Keleten, illetve Boszniá­ban. Eközben azonban semmit sem kockáztatott, mert nyil­vánvaló volt, hogy Anglia, Franciaország és Oroszország közül valamelyik nagyhatalom mindenképpen megvétózná az el nem kötelezett tervezetet, ha nem sikerülne a színfalak mö­gött tartózkodásra bírni a ne­tán ingadozó BT-tagokat. (A többségi tartózkodás egyéb­ként e hatalmakat is megkí­mélte­ egy kínos vétótól.) A nyugat-európai és az orosz érv - mint a fődelegátusok a vitá­ban is kifejtették - az volt, hogy a muzulmánok felfegy­verzése csak az öldöklés továb­bi elfajulásához vezetne, növel­né a szerbek harci kedvét, ron­taná a tárgyalások esélyét és végső fokon annak a jelzése lenne, hogy az ENSZ leveszi a kezét Boszniáról. A bosnyák ENSZ-fődelegá­­tus, Mohammed­ Sacirbej szen­vedélyes hangú felszólalásában második világháborús ellenpél­dákat olvasott a nyugat-euró­pai képviselők fejére, a britek­nek Churchillt idézve: „Adja­tok hozzá eszközöket, a többi a mi dolgunk”, a franciáktól pe­dig azt kérdezve, vajon a Sza­bad Franciaország számára el­fogadható alternatíva volt-e Vichy lefekvése a németeknek. Az ülésen a BT tagjai külön felszólalásban indokolták meg a szavazatukat. Magyar részről Erdős André ENSZ-nagykövet kiemelte, hogy Budapest nem zárja ki az elvi lehetőségek kö­zül a fegyver­embargó részleges feloldását, de a jelen pillanat­ban úgy ítéli meg, hogy e végső eszköz megragadása előtt még egy esélyt kell adni a rendezési kísérleteknek, hiszen az intéz­kedés ez utóbbiak visszavonha­tatlan kudarcának beismerésé­vel érne fel. A pillanatnyi hely­zetben a fegyverembargó felol­dása a bosnyák kézen levő te­rületek elleni újabb offenzívák veszélyét idézné fel, az emberi szenvedés megsokszorozódását és a nemzetközi humanitárius erőfeszítések kényszerű feladá­sát vonhatná maga után. Jóllehet Magyarország tartóz­kodott a szavazásnál, mint Er­dős nagykövet rámutatott, ha­zánk érzelmei hasonlóak azoké­­hoz, akik a határozattervezetet előterjesztették, hiszen fájdal­mas látni, hogy a nemzetközi közösség mindeddig nem tudott megoldást találni erre a tragi­kus válságra. Magyarország egyetért a tervezet szerzői által is megfogalmazott olyan kitéte­lekkel, amelyek az ellenségeske­dések beszüntetését, az erővel elfoglalt területekről való kivo­nulást, az „etnikai tisztogatás” következményeinek visszafordí­tását és Bosznia-Hercegovina Köztársaság területi épségének helyreállítását követelik. Ma­gyarország szükségesnek tartja, hogy különbség tétessék az ag­­resszor és áldozata között, mert a kész tények elfogadásának és a belenyugvó elnézésnek a poli­tikája felbátorítja térségünkben és másutt is mindazokat, akik más népek lerohanásával remél­nék megoldani a maguk problé­máit - hangsúlyozta a magyar ENSZ-fődelegátus. A BT-ben egyébként lapunk zártakor volt esedékes a döntés a Horvátországba vezényelt kéksisakosok mandátumának meghosszabbításáról. Mivel ez összefügg katonai felhatalmazá­suk kérdésével is, amiben késik a megegyezés, ez immár a har­madik, átmeneti jellegű hosszabbítás. Ezúttal a döntést bonyolítja, hogy az ENSZ főtit­kár három hónapot kért, de Zágráb - saját politikai megfon­tolásaiból - csak egy hónapba akart belemenni. A BT elé így olyan kompromisszumos szöveg kerül, amely megtartja ugyan a három hónapot, de azzal, hogy egy hónap múltán az ENSZ-fő­­titkár „a horvát kormány állás­pontjának figyelembevételével” jelentést tesz a BT-nek, amely ennek fényében fogja újra meg­vizsgálni a kéksisakosok ottani mandátumának időtartamát. Serény Péter Szarajevó saját tervet fontolgat A bosnyák elnökség nyolc napon belül kidolgozza saját tervét Bosznia jövőjéről. Lord Owen lemondhat, ha a Jugoszlávia-érte­­kezlet felügyelőbizottsága elutasítja a szerb-horvát kezdeménye­zést. A Le Figaro horvát-muzulmán titkos megállapodást emleget. ÚJVIDÉKI TUDÓSÍTÓNKTÓL Bosznia államberendezéséről az elnökség háromtagú - egy szerbből, egy horvátból és egy muzulmánból álló - munkacso­portja nyolc napon belül kidol­gozza saját tervét,, s az a többi kezdeményezéssel együtt lesz vita tárgya a testület jövő hé­ten esedékes zenicai vagy tuz­­lai ülésén, amelyen várhatólag lord Owen és Thorwald Stol­­tenberg is jelen lesz. Az elnökség ezentúl teljes lét­számban működik, s csakis bos­nyák földön, mondja a szaraje­vói közlemény. A muzulmán Ejup Ganic, aki a genfi tárgya­lásokat bojkottálta, egyebek kö­zött elmondta, hogy az ország felosztásáról nem volt szó. - Olyan megoldást kell találnunk, amellyel megóvhatjuk Bosznia egységét. Kezünkbe kell ven­nünk a kezdeményezést, nem szabad Milosevics és Tudjman megegyezéseire várnunk hangsúlyozta. A horvát Miro Lasic, aki egyébként ellenezte a muzulmánokkal szembeni fegy­verembargó feloldását, nem ide­genkedne Bosznia három köz­társaságra vagy tartományra osztásától, de ekörül - mint mondotta - nem alakult ki vita. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a muzulmánoknak is kellene delegálniuk egy embert Karadzsics és Boban mellé a genfi tárgyalásokra, így az el­nökséget nem terhelné Izetbe­­govic tevékenysége. Az államfő röviden annyit mondott, hogy kisebb módosításokat eszközöl a testület működésében. (Ez feltehetően nincs összefüggés­ben a Miliyet című török lap ér­tesülésével, miszerint Izetbego­­vic napokon belül letelepedik Törökországban. Lord­­ Owen ugyanakkor a legfontosabb té­nyezőnek nevezte az elnököt, akinek - szerinte - figyelmen kívül nem hagyható befolyása Szlobodan Milosevics, Szerbia és a kormányzó Szerbiai Szoci­alista Párt elnöke is fogadta tegnap a Nemzeti Demokrata Szövetség küldöttségét, amely belgrádi meghívásnak eleget téve kétnapos látogatást tett Jugoszláviában. Pozsgay Imre és Bíró Zoltán társelnökök és Jánosi György, a Nemzeti Demokrata Szövet­ség külügyi tanácsosa Jugo­szlávia kormányzati tényezői­vel és parlamenti pártok képvi­selőivel találkozott. A házigazda képviselőivel, a Szerbiai Szocialista Párt alel­­nökével, Borisav Joviccsal és a párt külügyi megbízottjával, Vladimír Krsljaninnal a kül­döttség kedden este a két or­szág helyzetéről és a volt ju­goszláv térségben kialakult válságról cserélt véleményt, van a muzulmán többségű bos­nyák hadseregre. A brit politi­kus különben a szerb-horvát tervet kívánja elfogadtatni a Jugoszlávia-értekezlet védnö­keivel. Jól értesült genfi körök­ben úgy tudják, a társelnök akár le is mondhat, ha a konfe­rencia felügyelőbizottsága nem ad zöld utat az említett kezde­ményezésnek. Az angol orvos­politikus nemrégiben újabb londoni értekezlet összehívását helyezte kilátásba arra az eset­re, ha a genfi tárgyalások nem mozdulnának ki a holtpontról. A boszniai hadszínterekről ellentmondó hírek érkeztek. Horvát közlésre hivatkozó Mint ahogy a Szerbiai Szocia­lista Párt tájékoztatási szolgá­lata által kiadott közlemény­ben áll, a tárgyalófelek egyet­értettek abban, hogy Magyar­­ország és Szerbia jelentős part­nerek lehetnek. Borisav Jovics kiemelte, hogy a Jugoszláviával szemben bevezetett szankciók az ország ellen folytatott sajtó­háború következményei, míg Belgrád magyar vendégei meg­ígérték, hogy hozzájárulnak az országról szóló igazság terjesz­téséhez. A jugoszláv parlamentben tett szerdai látogatás alkalmá­val Pozsgay Imre közölte tár­gyalópartnereivel, hogy a Nem­zeti Demokrata Szövetség kez­deményezte a magyar kor­mánynál: a Jugoszláviának szánt emberbaráti segély elé ne gördítsen akadályt magyar fe­szerb forrás azt jelentette, hogy Zepcét mégsem foglalták el, csak megközelítették a muzul­mán erők. Más értesülés szerint a muzulmánok Mostarnál bir­tokukba vettek egy igen fontos horvát erődítményt. A Le Figaro ugyanakkor azt találgatja, hogy Izetbegovic és Tudjman titkos megállapodás­sal megosztozott a jugoszláv ex­­köztársaság rájuk eső részén. Eszerint Közép-Bosznia a mu­zulmánoké, Hercegovina a hor­­vátoké. A francia lap ezzel ma­gyarázza a muzulmán erők utóbbi győzelmeit, a horvát csa­patok gyors visszavonulását és a horvát lakosság áttelepítéséte­rületén. Hamarosan az ENSZ- nél is hasonló kezdeményezést tesz. Pozsgay szerint az embar­gó feloldására nem sok az esély, ezért a hosszú távú együttműködésre kell összpon­tosítani. A legnagyobb ellenzé­ki csoportosulás, a Szerb Meg­újhodási Mozgalom képviselő­je, Milan Komnenics a közös érdekekre hívta fel a figyelmet, míg a Seselj-párti Szlobodan Sztankics azt mondta, hogy a vajdasági magyarság helyzeté­ben nincsenek különösebb problémák, de egyes kisebbségi képviselők ártanak a jó vi­szonynak. A Szerbiai Szocialista Párt közleményben közölte, hogy a magyar küldöttség meghívta a párt képviselőit Magyarország­ra. F. A.-P. N. Pozsgay Imre és Bíró Zoltán Milosevicsnél TÁVIRATI STÍLUSBAN EUGENE TERRÉ BLANCHE, a szélsőséges Afrikáner Ellenállási Mozgalom (AWB) vezetője azzal fenyegetőzött, hogy polgárháborúba taszítja a Dél-afrikai Köztársaságot, ha a fehé­rek nem­ kapnak egy külön államot. Terré Blanche kedden a dél­afrikai televízióban figyelmeztette a kormányt és az Afrikai Nemzeti Kongresszust, vegyék komolyan követeléseiket. Az AWB a háborúra készül - mondotta. (MTI)­­­­ A SZABAD ÚJSÁG című pozsonyi magyar napilap szer­dán jelent meg utoljára. Egyelőre - talán csak átmeneti időre - a Szabad Újság hetilapként jut el a szlovákiai magyar olvasóhoz. A döntéshez kényszerű gazdasági okok vezettek. Az utolsó szám vezércikkében Szabó Géza főszerkesztő annak reményében bú­csúzott el az olvasóktól, hogy a nyár folyamán ismét meg tudják majd teremteni a napi megjelenés gazdasági feltételeit. (MTI) AZ AZERI PARLAMENT Szurat Huszeinovot, az Abul­­laz Elcsibej elnököt elűző lázadók vezetőjét választotta minisz­terelnöknek, akinek közvetlen ellenőrzése alá került a védelmi, a belügyi és a nemzetbiztonsági tárca. A törvényhozók nagy több­séggel szavaztak Huszejnovra, még az Elcsibej vezette Népfront tagjai is felsorakoztak mögé a voksoláskor, holott előzőleg tilta­koztak a jelölése ellen. Gejdar Alijev parlamenti elnök hősként méltatta a lázadók élére álló ezredest. (MTI) A francia parlament előtt a magyar EK-társulás M­TI-JELENTÉS A francia kormány a törvény­­hozás elé terjeszti ratifikálásra az Európai Közösség és Magyar­­ország, illetve Lengyelország társulási szerződését. Erről szerdai ülésén döntött a minisz­tertanács. A ratifikálásról szóló törvény tervezetét Juppé kül­ügyminiszter terjesztette elő. Egyelőre nem tudni, mikor tudja a tervezetet megtárgyalni a parlament két háza, mivel ta­vaszi rendes ülésszaka szerdán véget ért, s bár a nemzetgyűlés, illetve a szenátus rendkívüli ülésszakot tart, annak napirend­jét még nem állították össze. Nem valószínű, hogy a törvény­­hozás bármiféle kifogást tá­masztana a tervezettel szemben. Francia hivatalos részről több­ízben is leszögezték, hogy a ra­tifikálási törvénytervezet elfo­gadása nem politikai vagy gaz­dasági, hanem jogtechnikai okokból húzódott el. A szerző­déseknek az EK Bizottsága ap­parátusa által készített francia nyelvű fordítása több olyan megfogalmazást tartalmazott, amely nem volt összeegyeztet­hető a francia jogi formulákkal - bár tartalmilag azonos volt azokkal, formai kifogásokat tá­masztottak velük szemben. Csak az új, megfelelő szöveg el­készülte után került a tervezet az alkotmánytanács elé, amely­nek előzetes véleményezést kel­lett adnia arról, összeegyeztet­hető-e a tervezet a francia al­kotmány rendelkezéseivel. A CDU segíti az MDF kampányát A német kereszténydemokraták nagyágyúi is beszállnak az MDF oldalán a jövő évi magyarországi választási kampányba, míg a most vezető magyar kormánypárt a keletnémet tartományokban viszonozza a CDU-tól kapott támogatást. A többi között ez derült ki azon a beszélgetésen, amelyen az MDF vezetői - Lezsák Sán­dor ügyvezető elnök, Szabó Tamás alelnök és tárca nélküli mi­niszter, korábbi kampányfőnök, valamint Csóti György, az Or­szággyűlés­ külügyi bizottságának alelnöke - folytatott tegnap Bonnban magyar újságírókkal - jelentette Léderer Pál. BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Az MDF küldöttsége Peter Hintze, a CDU főtitkárának meghívására kétnapos látoga­tást tett Németországban, és a német testvérpárt vezetőivel a mozgalmi együttműködés elmé­lyítésének kérdéseiről, a jövő évi németországi és magyaror­szági választások előkészítésé­ben, a kampányban és a lebo­nyolításban való folyamatos kapcsolattartásról folytatott eszmecserét. Közös műsoroktól és kölcsönös választási beszéde­ken át Kohl kancellár-pártel­nök látogatásáig terjed a két keresztény párt korteskooperá­ciójának skálája, amit kiegészít, hogy a CDU különböző szintű képviselői is bekapcsolódnak az MDF kampányába, technikai segítséget nyújtanak számára a választásokhoz, míg az MDF el­sősorban a volt NDK területén tapasztalatai átadásával, segít be a CDU-nak. A CDU szívügyének tekinti magyarországi testvérpártjai­nak támogatását - állították az MDF-vezetők a Hintzével és másokkal folytatott beszélgeté­seik tapasztalatait összegezve, hozzátéve, hogy Helmut Kohl kancellár szeptember 1. és 3. között részt vesz az európai ke­resztény pártok szövetsége (EDU) pártvezetőinek budapes­ti tanácskozásán. Ezt a tényt, valamint a körülményt, hogy az értekezletre több más európai kormányfő is Budapestre megy, a nyilatkozók az MDF jelentős nemzetközi támogatásának bi­zonyítékaként állították be. Lezsák Sándor elmondta: tárgyalópartnereik megnyug­vással fogadták, hogy helyreállt az MDF belső egysége, és a párt megerősödve került ki a „drá­mai folyamatból”. Csóti közöl­te, soha nem tapasztalta, hogy a külföldi pártpolitikusok aggód­tak volna az MDF-en belüli események miatt, ilyen hangok szerinte csak a sajtóban voltak hallhatók. A CDU vezetői úgy érzik, nemcsak Magyarország, hanem az egész térség számára kulcs­­fontosságú, hogy Magyarorszá­gon ne torpanjon, ne roppanjon meg az a­ folyamat, amelynek három-négy éve tanúi vagyunk, nagyon fontosnak tartják, hogy a következő választási perió­dusban az folytatódjon, ami el­kezdődött, s úgy látják, hogy nincs alternatívája a mostani kormányzásnak - állította Csó­ti. Lezsák szerint német part­nereik határozottan úgy fogal­maznak, hogy ők az MDF vá­lasztási győzelmében bíznak. Közölték, a bonni pénzügy­minisztérium államtitkára két hét múlva Budapestre látogat, megbeszéléseinek céljáról azon­ban nem mondtak közelebbit. A Deutsche Welle tudósítója megkérdezte, igaz-e, hogy a magyar keresztény egyház máris masszívan beavatkozott a választási kampányba, és egyértelműen a jelenlegi kor­mánykoalíció támogatására szólította fel híveit. Lezsák az­zal intézte el a kérdést, hogy szerinte még nincs is kampány, Csóti nem hallott a dologról, Szabó Tamás rémhírnek minő­sítette" azt, de kifejtette: telje­sen természetesnek tartja, hogy az egyház szeretné a későbbi­ekben is (a hatalomban tudni) azokat a politikai erőket, ame­lyeknek a támogatására szá­míthat. Az MDF-vezetőket Kada La­jos pápai nuncius is fogadta, akit Csóti szerint a németek Magyarország második bonni nagykövetének tekintenek. NATO: a vágy titokzatos tárgya ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Elsősorban azért, mert nem akarja eltaszítani Oroszorszá­got. Ráadásul tisztában kell lenni a költségekkel és kötele­zettségekkel is, amelyekkel a NATO-tagság jár.­­ Úgy tűnik, hogy erre senki sem gondol. A cél bejutni a NATO-ba, amely olyan Mikulás-forma jóságos bácsi, ajándékokat osztogat, és mindenki elégedett lesz? - Számomra a vágy, hogy a közép-európai országok, köz­tük Magyarország, eljussanak a NATO-tagságig, érthető. Utó­végre a hidegháború idején a NATO sikeres szövetségnek bi­zonyult, biztonságot nyújtott a tagjainak, és ugyanakkor jólé­tet teremtett, ami nagyon vonzó kombináció. Néha az az érzé­sem, hogy mindenki örült, ami­ért a Varsói Szerződés felbom­lott, egyszerűvé váltak a dol­gok, mert „majd jön a NATO és mindent elintéz”.­­ Gondolt-e valaki arra, hogy ha minden­ki a NATO tagja lesz, akkor a szervezet tu­lajdonképpen elveszti értelmét és célját?­­ Tulajdonkép­pen még senki sem foglalkozott azzal a koncepciós kér­déssel, hogy hol a határ. A NATO- ban a konszenzus elvét alkalmazzuk, és ezt már 16 tag­gal is nehéz mindig megvalósí­tani. Tapasztaljuk ezt az Együttműködési Tanácsban is, ahol, azt hiszem, 38-an va­gyunk. Meg kell találnunk az el­fogadható határt, de ez inkább műszaki-bürokratikus kérdés, a politikai a fontosabb. Az pedig: kérdés, lehet-e ilyen sok orszá­got a régi NATO-elvek szelle­mében egyforma szintre hozni, hogy megfeleljenek ugyanazok­nak a követelményeknek. - Itt van azonban, szinte a küszö­bön, a jugoszláviai válság, Magyar­­ország az első szomszéd. Talán mégis érthető ezeknek az országok­nak a türelmetlensége, hogy bizton­ságban érezhessék magukat? - Ismertek számomra a ma­gyarországi közvélemény és a kormányzat félelmei. Részben talán belpolitikai okai vannak ennek, amibe nem szeretnék be­lemenni. A NATO tudomása szerint azonban a Magyarorszá­got a szerbiai térségből fenyege­tő veszély nem indokolja ezt az aggodalmat. Wörner NATO-fő­­titkár részletesen kifejtette ezt a magyar külügyminiszter úrnak és a közvéleménynek. Azt is hozzátette: nagy tévedés lenne fenyegetni egy országot azért, mert támogatja a világszerveze­tet, és annak segítőjét, a NATO-t. Ezt ugyanis a nyugati világ nem hagyná válasz nélkül. Ez a meg­fogalmazás a diplomáciában na­gyon keménynek számít. Ezzel egyetértett Jeszenszky Géza is, és azt hiszem, a magyarázatot a magyarok is elfogadják a NATO részéről. Pálics Márta

Next