Népszabadság, 1993. október (51. évfolyam, 229-253. szám)

1993-10-01 / 229. szám

1993. október L, péntek KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Sokoldalú diplomácia a válságkezelésre Jeszenszky Géza külügyminiszter felszólalása az ENSZ közgyűlésén A sokoldalú diplomácia erősítését sürgette a különböző válság­gócok elfojtására Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén csütörtökön elhangzott felszólalásában. Kü­lön szólt az etnikai és nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi védelméről - jelentette Füzes Oszkár. NEW YORK-I JELENTÉSÜNK Jeszenszky hangsúlyozta: nyo­matékosan érvényt kell szerezni az új világ egyetemes értékeinek, és ennek érdekében korszerűsí­teni kell az ENSZ alapokmá­nyát, valamint békefenntartó, béketeremtő és békeépítő me­chanizmusát. Magyarország kü­lönösen érdekelt abban, hogy a nemzetközi szankciók hátrányos következményei ne sújtsák azo­kat az országokat, amelyek ér­vényt szereznek az embargónak. Hazánk veszteségei a jugoszlá­viai embargó miatt már megha­ladják az egymilliárd amerikai dollárt. Tűrhetetlennek nevezte, hogy az embargót betartó orszá­gok ellen bosszúval fenye­getőzzenek, és akadályozzák a szabad hajózást a Dunán. A magyar külügyminiszter a passzivitás, a békéltetés és a hanyagság politikájának, a múlt hibáiból való okulás, és a cselekvéshez szükséges politi­kai készség megdöbbentő hiá­nyának tulajdonította a volt Ju­goszláviában dúló háborút, a háború folytatódását. Veszé­lyesnek mondta, hogy Közép- és Kelet-Európában újjászüle­tett a politikai és az etnikai fundamentalizmus, ami egész Európa biztonságát fenyegeti. Leszögezte, hogy Magyaror­szág el akarja kerülni a délszláv konfliktusba való belesodró­­dást. Felhívta a figyelmet arra, hogy a válság átterjedhet magá­ra Szerbiára is, ahol „egyre nö­vekvő nyomás nehezedik az or­szág különféle etnikai közössé­gére, közöttük a Vajdaságban élő magyarokra”. Nagyon fon­tos, hogy az etnikai közösségek és a nemzeti kisebbségek meg­felelő nemzetközi védelmet nyerjenek. Hazánk támogatja az emberi jogok főbiztosa tiszt­ségének mielőbbi létrehozását. Jeszenszky szerint Németor­szág és Japán már most alkal­masnak látszik arra, hogy a BT állandó tagságából fakadó na­gyobb szerepet ellássa. Ideje len­ne kiiktatni az alapokmányból az elavult tételeket, így az ellen­séges állam fogalmát. A külügyminiszter a sajtónak elmondta: Magyarország ren­dezte az ENSZ-szel szembeni tagdíjhátralékát. Egyébként a magyar hozzájárulás mértékét kissé csökkentették, ez jelenleg évi 1,7 millió dollár. A Népsza­badság kérdésére, mit tapasz­talt Jeszenszky az egyik ameri­kai külügyi államtitkár-helyet­tessel folytatott megbeszélésén, a külügyminiszter elmondta: egyelőre nem valószínű, hogy az USA konkrét szerepet vállal a boszniai békefenntartásban. AZ IMF-nek csak régi receptjei vannak A legfejlettebbek nem találtak új módszert a világgazdasági nö­vekedés beindítására, de Magyarország szempontjából a helyzet reményt keltő - így összegezte a Népszabadságnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank évi közgyűlését a tanácskozás elnöke, Szabó Iván pénzügyminiszter. Szabó Iván a közgyűlés elnöké­nek szempontjából elmondta: a világ egymástól nagyon eltérő térségeiben hasonló problémák mutatkoznak. A privatizáció - és valamilyen módon - a dikta­túrából a demokráciába való átmenet sok helyen van napi­renden a volt szocialista, illetve a fejlődő világban. Nem túl vigasztaló ugyanak­kor, hogy nincs húzóerő. A hét, vagy a huszonnégy legfejlettebb ország most a növekedés szem­pontjából a legrosszabb hely­zetben van. Igazán Dél-Ameri­­ka, Délkelet-Ázsia és Afrika déli része tud csak eredményt felmutatni, persze, alacsonyabb szintet véve alapul. Ha pedig a legfejlettebbek nem találnak olyan stratégiát, ami véget vet a náluk jelentkező termeléscsök­kenésnek, a munkanélküliség növekedésének, akkor a világ­­gazdaság „motor” nélkül ma­rad, tovább gurul a lejtőn. Itt kellene áttörés - mondta Szabó Iván, hozzátéve: - Sajnos iga­zán új elképzelést a tanácsko­záson nem hallottunk, a több évtizedes receptek köszöntek vissza. Természetesen szüksé­ges a költségvetési hiány csök­kentése, a pénzügyi egyensúly helyreállítása, a kereskedelem szabadsága - de valahogy mind­ez nem működik. Szabó szerint a világtanácskozás rossz „üze­netet” kapott a legfejlettebek­­től azzal, hogy a hetek előzetes ülésükről nem adtak ki közös közleményt. Tehát nem tudtak megegyezni, sem pedig újat mondani. Egyelőre nincs vála­szuk a kérdésre, hogy fordítha­­tóak meg a kedvezőtlen tenden­ciák. Magyar szemszögből értékel­ve a tanácskozást, Szabó Iván derűlátóbb. - Alacsonyabb szintről indulunk és úgy néz ki, hogy most a közepesek tudnak dinamikát mutatni. Vannak vi­szont ijesztő kivételek. Bulgária évi négyezer dolláros fejenként, össztermékről zuhant vissza hétszázra - ehhez képest azért mi jól vagyunk. Az is fontos, hogy mindenki eltökélte: át kell jutni a GATT Uruguayi Fordulóján a globális szabadkereskedelem felé. Fran­ciaország teljesen elszigetelő­dött az ellenvéleményével. Ma­gyarországnak ez jól jön, ahogy az is, hogy a fejlett Nyugat jö­vőre már 1,6 százalékos átlagos növekedésben reménykedik. Kérdésünkre, hogy mikor in­dul be Magyarországon gazda­sági növekedés, Szabó Iván így válaszolt: - Itt vagyunk a kü­szöbön. Az ipar már átlendült. Ha a mezőgazdaság a több pénzből rendeződik, akkor én a jövő évre tényleg megalapozott­nak látom a növekedést. A pénzügyi világtalálkozó csütörtökön ünnepélyesen, de minden különösebb eredmény nélkül ért véget­­ a házigazda Egyesült Államok sajtójának végig teljes érdektelensége kö­zepette. Füzes Oszkár Újra Tokay György az RMDSZ frakcióvezetője Ismét Tokay Györgyöt válasz­tották meg az RMDSZ képvise­lőházi frakcióvezetőjének. A két alelnök dr. Bárányi Ferenc és Borbély László, a titkár Ma­daras Lázár lett - jelentette Mag Péter. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román parlament házszabá­lyának megfelelően, amely sze­rint minden ülésszak elején meg kell választani a frakciók veze­tőit, szerdán este az RMDSZ képviselőházi frakciója 15:10 arányban (2 képviselő hiányzott) ismét Tokay Györgyöt választot­ta meg a frakció elnökének. Tokay György a Népszabad­ság bukaresti tudósítójának el­mondta: szabályszerű választás volt, melynek törvényességét senki kétségbe nem vonta, még azok sem, akik ellenszavazattal éltek vagy ellenvéleményt nyil­vánítottak. Az a tény, hogy a többség de­mokratikus akaratát kinyilvá­nította, nem igényel részemről semmilyen kommentárt - mon­dotta Tokay. A frakció tagjai, egyidejűleg az RMDSZ Szövet­ségi Képviselői Tanácsában is részt vesznek, és ilyen minősé­gükben ott voltak a testület ma­rosvásárhelyi ülésén, így az ot­tani határozathozatalban is részt vettek. Tény, hogy a Nep­­tun-ügyben Marosvásárhelyen hozott határozat tartalmaz el­marasztaló minősítést az ún. PER-folyamatban részt vállalt RMDSZ-képviselőkkel szem­ben. Tokay szerint képviselő­­társai mérlegelték a marosvá­sárhelyi határozatot, de azt is, hogy az elmarasztaltak milyen munkát végeztek a frakcióban. Tehát döntésüket az egész tevé­kenység mérlegelése alapján hozták meg, nem csupán a meg­bíráltak munkájának egyetlen epizódja fényében. A fenti frakciódöntés ellen szavazó tíz képviselő közül ki­lencen nyilatkozatot adtak ki. Ebben rámutatnak, hogy az RMDSZ-frakció, mely a szövet­ségen belüli politikai végrehaj­tó testület, figyelmen kívül hagyta az SZKT állásfoglalá­sát, ezért ők nem értenek egyet Tokay György és Borbély László frakcióvezetésbe történő jelölé­sével, de tudomásul veszik a többség akaratát, amely elnök­ké választotta Tokay Györgyöt. A kilenc személy nem kívánt részt venni a frakcióvezetéssel kapcsolatos további szavazás­ban. Véleményük szerint a frakció az ő jelenlétük nélkül is döntőképes, és a további vá­lasztás lebonyolítható. A kilen­­cek leszögezik, hogy az SZKT állásfoglalása alapján lelkiis­mereti, politikai, elvi okok miatt nem érthetnek egyet To­kay frakcióelnöki minőségével. De a parlament, a román hata­lom, az ellenzéki pártok és egyéb intézmények felé tudo­másul veszik a frakció döntését. Göncinél a máltai nagymester Göncz Árpád meghívására négynapos hivatalos látogatást tesz hazánkban Fra’ Andrew Bertie, a Máltai Lovagrend uralkodó nagymestere. A köztársasági elnök csütör­tökön, a Parlament előtti ünne­pélyes fogadtatást követően, fo­gadta a lovagrend nagymesterét. Göncz Árpád köszönetet mon­dott, elsősorban a Máltai Szere­tetszolgálat segítségnyújtásáért. Ugyanakkor megjegyezte, hogy ez nem helyettesítheti az állam ez irányú feladatait. A találkozón szóba került az a Fortuna utcai ingatlan, amely a Máltai Szeretetszolgálat jog­elődjének birtoka volt. A ven­dég közölte, hogy ha visszakap­ják az ingatlant, abban köz­hasznú, egészségügyi intéz­ményt létesítenek. O. L. Gy. Für Krasznodarban MTI-JELENTÉS Csütörtökön Krasznodarban folytatta oroszországi látogatá­sát Für Lajos honvédelmi mi­niszter, aki a délorosz városban a nap folyamán felkeresi a MiG-29-es típusú vadászrepü­lőgépekre történő átképzésen részt vevő magyar katonákat. Für Lajos délelőtt Mihail Ko­­lesznyikov vezérezredes, orosz vezérkari főnökkel tárgyalt Moszkvában. Megbeszéléseiken a két hadsereg közötti együtt­működés lehetőségeiről, a hadi­­technikai együttműködésről, a tisztképzésről és továbbképzés­ről, valamint a készülő, a kato­nasírok gondozására vonatkozó együttműködési megállapodás­ról volt szó. Ez után a magyar védelmi mi­niszter Krasznodarba repült, ahol délután találkozik a főis­kolán tanuló magyar tisztekkel. A magyar honvédelmi mi­niszter szerdán érkezése után vendéglátójával, Pavel Gracsov orosz védelmi miniszterrel tár­gyalt. Áttekintették a kétoldalú katonai kapcsolatokat, és a ta­valy kötött kétoldalú katonai együttműködési egyezmény megvalósulását. Magyar közgazdászképzés Királyhelmecen Entz Géza államtitkár, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke október 2-án 11 órakor a kelet-szlovákiai Királyhelmecen megnyitja a helyi önkormányzat által alapított városi egyetemet - jelentették be többek között a Határon Túli Magyarok Hivata­lában megtartott tegnapi sajtótájékoztatón. Az új felsőoktatási intéz­ményben, a Budapesti Közgaz­daság-tudományi Egyetem ki­helyezett tagozataként közgaz­dászképzés kezdődik, jelenleg harminc hallgató részvételével Az is elhangzott: mivel a nem­zetközileg elismert diplomákat a magyarországi egyetem állítja ki, valószínűleg Szlovákia is el­fogadja majd ezeket. Ennek rögzítéséről a tárgyalások fo­lyamatban vannak. Pusztaszeri László, a sajtó­­osztály vezetője ismertette az RMDSZ körül zajló eseménye­ket, amelyek kapcsán kijelen­tette: az RMDSZ elnöksége a napokban közleményt bocsá­tott ki, amelyben illetéktelen beavatkozással vádolja a Pano­ráma című televíziós műsort, és egyes sajtócikkeket. Ezek a mé­diumok az RMDSZ vezetőségé­nek megítélése szerint a szerve­zet bizonyos irányzatait és ve­zetőit támogatják más irányza­tokkal és személyekkel szem­ben. A Határon Túli Magyarok Hi­vatala véleménye a kérdésben megegyezik az RMDSZ ügyve­zető elnökségének álláspontjá­val, mert a romániai magyarság érdekében szükséges az RMDSZ egységének megőrzé­sére. Jeszenszky Géza külügymi­niszter bukaresti tárgyalásával kapcsolatban jelentős fejle­ménynek minősítette, hogy a HTMH hivatalosan volt jelen a tárgyalásokon, ezzel a HTMH hivatalosan is tárgyalópartner­ré vált. Kedvezőtlen szlovén nacio­nalista megnyilvánulásokra hívta fel a figyelmet a szlové­niai magyarok hetilapjában Gönz László, a Mura-vidéki Magyar Nemzetiségi Önigazga­tási Közösség titkára: ezek egy­részt a készülő új közigazgatási átszervezés nemzetiségi vitája, másrészt a kisebbségi különjo­­gok többségi megkérdőjelezése kapcsán merültek fel. A szerző visszautasítja azo­kat a vádakat, hogy a Szlovénia magyarság a területi autonómia ürügyén Magyarországhoz kí­vánna csatlakozni. R. R. A kellemetlen szövetséges ISI-1 a­­ „csetnik­vajda” eddig is torz szélsőjobboldali figurája volt a szerb politikai életnek, csak épp Milosevics elnök párt­ja erről nem volt hajlandó tudomást venni. Sőt! Ha akadt valaki, aki lefasisztázta Seseljt - mint például Draskovics, a Szerb Megújhodási Mozgalom vezetője -, azt a szocialisták kezén lévő tömegtájékoztatás a lehető legmélyebb megvetéssel sújtotta. Ennek legalább három oka volt. Az első, ha szabad így mondanom: ideológiai. Végül is a Szerb Szocialista Párt által magasra korbácsolt nacionalista érzelmek légkörében egy sovinisztát illetlenség lett volna kiát­kozni. Vagy legalábbis hazafiatlanság. A „jó szerb” mércéjének Seselj megfelelt - ellentétben a mindenféle demokratákkal, liberálisokkal, kisebbségiekkel. A má­sodik ok ennél gyakorlatibb. A „csetnikvajda” ugyanis jelentős emberi tartalékokat tudott mozgósítani a szer­­bek „felszabadító” háborújának kiterjesztéséhez és - főként - a piszkos munka elvégzéséhez. Milosevics tud­ta, milyen bűnöket követnek el Seselj legényei, de rez­zenéstelen arccal hallgatott. Akkor még szüksége volt a radikális vezérre, nagyon nagy szüksége. A harmadik ok éppen ebben keresendő. A Szerb Szocialista Párt csakis Seseljékkel szövetségben, az ő támogatásukkal tudott választást nyerni, majd sorban megszabadulni a Milosevicsre veszélyes Panics miniszterelnöktől, illetve Cseszics államfőtől. (A „rossz szerbektől”.) E munka elvégeztetvén, Milosevics kezdte egyre in­kább úgy érezni, semmi szüksége rá, hogy a szerb nem­zeti érdekek képviseletén bárkivel is osztozzék. Ráadá­sul Seselj kellemetlenül megerősödött, és napjainkra valósággal elszemtelenedett. Nem bírván önnön becs­vágyával, úgy mérte fel az erőviszonyokat, hogy nyílt kihívást intézhet Milosevics szerbiai „helytartója”, Sai­­novics miniszterelnök ellen. Bizalmatlansági indít­ványt tett a szerb kormánnyal szemben. Milosevicsék ebben a pillanatban rájöttek, hogy most vagy soha! A feladott labdát le kell ütni. És a világ ki­fejezetten nagyra fogja tartani, hogy a kormányzó Szerb Szocialista Párt semmilyen közösséget nem vállal eddigi jobboldali szövetségeseivel, sőt kifejezetten őket okolja Jugoszlávia „rossz megítéléséért”. Éppen ezért Seselj egyik napról a másikra (néhány idézet követke­zik) primitív soviniszta lett, aki elszigeteli Szerbiát, há­borús bűncselekményeket követett el, politikai kalan­dor - sőt maga a „gonosz”, akivel szemben valamennyi demokratikus erőnek együttesen kell fellépnie (!). Azaz: a szocialisták szövetségbe hívják Vuk Draskovicsot, akit néhány hónapja még kegyetlenül megverettek... Ha Milosevicset megkérdeznék, miért várt eddig Seselj leleplezésével, a válasz nyilván az volna, hogy uraim, a béke Boszniában kartávolságra van, a szankcióktól szabadulni akarunk, Seseljre semmi szükségünk. Most jött el az ideje, hogy házunk homlokzatát erőteljesen átfessük. Aczél Endre Pati Jeles kollégám, akit a sorsa arra kárhoztatott, hogy a parlament minden ülésnapját nyitástól zárásig végigkísérje, tőlem kérdi: nem tudom-e, hogy a magyar országgyűlésben most, a nyári szünet után a képviselők miért oly idegesek? Válaszom először az, hogy nem tudom. És talán ők maguk se tudják. De azért vannak sejtéseim. Ha pedig e sejtéseket kihüvelyezni kezdem, akkor vá­laszom másodszor az: a kormánykoalíció és főként az MDF képviselői azért idegesek, mert máris tudják, hogy ők a választások vesztesei, és ez nekik nem mindegy; az ellenzék képviselői pedig azért idegesek, mert máris tudják, hogy ők a választások győztesei, ám ha netán mégsem, nekik akkor is mindegy. Ez persze túl dodonai. Illik kicsit bővebben kifejteni. A minden mai prognózis szerint vesztésre álló hatal­mon lévők súlyos dilemmája nem csupán az, hogy ször­nyű nehéz elbúcsúzni az oly keserédes hatalomtól. Ha­nem az is: hogyan tovább? Vert hadak csonthalmain majd milyen taktikát válasszanak? Próbálják ki a konstruktív ellenzékiséget, négy nehéz esztendeig? Vagy igyekezzenek, eszközökben nem válogatva, olyan rövidre szabni a majdani nyertesek mandátumát, mint csak lehet? Amikor a belügyminiszter nemrég arra utalt, hogy választási kudarcuk esetén egy éven belül úgyis ők jön­nek ismét, ebben nyíltan benne volt az a fenyegetés, hogy ellenzékben az MDF a „minél rosszabb, annál jobb” taktikát fogja választani, fittyet hányva annak, amire most oly sokat hivatkozik: hogy a választók adta megbízatás négy évre szól. Ám lehetnek az MDF-ben felelősebben gondolkozók, akik a konstruktívabb poli­tikai-parlamenti magatartás taktikáját tartják ígérete­sebbnek. Mi több, utóbb maga Boross Péter is sokkal higgadtabb hangot ütött meg, a köztisztviselők előtt beszélve. Paradox módon az ellenzékiek idegessége szinte még indokoltabb, mint az MDF-é. Győzelmük esetén ugyan­is, akár a legádázabbul űzi majd őket az új ellenzék, akár konstruktív marad, s akár beleesnek a választási ígérgetés veszélyes csapdájába, akár nem - az örökség mindenképpen roppant súlyos lesz. Ha viszont netán minden mai előrejelzés ellenére veszítenének, illetve nem tudnának kormányképes csapatot összehozni, ez alig kiheverhető presztízsveszteséget és további, talán igen sokévi ellenzékbe szorulást jelentene. Ha azonban úgy látjuk, hogy a parlamentben idén kora ősszel máris rendkívül ideges a hangulat, nagy az ingerültség, akkor ennek nem elég csak az okát talál­gatni, kutatni. Számoljunk a következményeivel. A mai idegesség már aligha csökkenhet a választásokig. Ki­tart majd végig, sőt fokozódni fog, az egész kampány alatt. Az egész, hosszú kampány alatt... Ennek tükrében különösen aggasztó az a nyilvánvaló törekvés, amellyel - a maga alkotmányértelmezésére hivatkozva - az MDF és a kormány minél későbbi vá­lasztási időpontot szeretne. Úgy látszik, hogy akik eb­ben döntenek - vagy aki ebben dönt -, azok, illetve az a maguk, a maga számára előnyösnek véli, ha a máris ideges kampány minél tovább tart. Holott ha így lesz, akkor ez tovább zilálja a gazdaságot, a társadalmat - és ezzel még tovább növeli a választás után kormányra ke­rülőnek a gondját. Akárki lesz is az. Lázár István

Next