Népszabadság, 1993. december (51. évfolyam, 280-305. szám)

1993-12-07 / 285. szám

1993. december 7., kedd SPORT Ötmillió dolláros teniszgála Münchenben München valahogy kimaradt a sorból. Melbourne, Párizs, Lon­don, New York hosszú évtizedek óta Grand Slam-tenisztornát rendezhet. Frankfurt megszerezte magának az ATP-világbaj­­nokságot. Key Biscayne, Róma, Stockholm, Antwerpen, Monte- Carlo, Philadelphia, Indianapolis, Tokió (és a sor vég nélkül folytatható) ATP-torna házigazdája. Münchennek bezzeg sem­mi nem jutott. És akkor néhány tenisztótumfaktum gondolt egy nagyot és kitalálta: rendezzék meg - az ATP-világbajnokság mintájára - a négy Grand Slam-tornán legeredményesebben szerepelt teniszezők gáláját is. A helyszín pedig legyen­­ Mün­chen, így jött létre 1990-ben első alkalommal a Compaq Grand Slam Kupa, s lett belőle olyannyira haladó hagyomány, hogy az idei már a negyedik verseny. Igen ám, de a házigazdák nem elé­gedtek meg a puszta eseménnyel: azt akarták, hogy egészen kü­lönleges torna legyen a GS-gála, így is lett: sehol másutt nem fi­zettek annyi pénzt, mint éppen Münchenben. Az első három esz­tendőben hatmillió dollárt osztottak szét a részvevők között - természetesen évente... A győztes­­ négy mérkőzést kell nyerni a végső diadalhoz - kétmillió dollárt kasszírozott. Eszelős - vélték egyesek. Ez már nevetséges - mondták mások. Ez már a vég - gondolták ismét mások. A verseny azonban nem szűnt meg, el­lenkezőleg, egyre népszerűbb lett, a kezdeti ellenkezők is sorban beadták a derekukat. Igaz, időközben történt egy és más. Erről lesz szó az alábbiakban. Kinek lesz boldog karácsonya? Első hallásra azt hihetnénk, hogy a rendezők igazat adtak Boris Beckernek. A németek pár évvel ezelőtti bálványa meg úgy meghatódott ettől az engedékenységtől, hogy meg­­rendültségében igent mondott a meghívásra és végre indul Münchenben. Ugyanerről kis­sé világosabban: a hatmillió dolláros összdíjazást és a két­millió dolláros első díjat Bec­­ker korábban egyszerűen csak eszelősnek nevezte, s távolma­radásával tüntetett. Most oly­bá tűnhet, hogy Becker miatt vettek vissza a pénzből a szer­vezők, s Boris ezért (hálából) indul. Pedig nem Becker miatt csökkent a pénzdíj, és a vissza­fogott büdzsének semmi köze Boris részvételéhez. Két különböző dologról van ugyanis szó. Kezdjük Beckerrel! Mint is­meretes, Boris menedzsere hosszú éveken át Ion Tiriac, a zseniális üzletember volt. Ti­­riacnak igen sok érdekeltsége volt-van a tenisz világában és azon kívül is. A müncheni Compaq Grand Slam Kupa nem tartozott ezek közé, ezért hát Becker mindhárom koráb­bi alkalommal távol maradt. Volt indok is, hol sérült volt, hol meg beteg. Most azonban, hogy Tiriac már nem áll Bec­ker mögött, elhárult a részvé­teli akadály. Megkockáztatom: már csak dacból, csak azért is­­ből is pályára lép Boris, noha minden interjújában hangsú­lyozza, hogy már csak szüle­tendő gyermeke érdekli, sem­mi más. Szóval, az egybeesés véletlen, Beckertől függetlenül csökken­tették a pénzdíjakat hatmillió dollárról ötmillióra. Persze még ez is elképesztő összeg, ám ha lassacskán is, de közelít az elfo­gadhatóhoz. A győztesnek pél­dául a korábbi kétmillió helyett ezúttal „meg kell elégednie” másfél millióval, a másodiknak egymillió helyett 750 000 dollár jut. Lejjebb már alig csökken a „nyereményalap”: az első for­dulóban búcsúzók például ugyanúgy százezret kasszíroz­nak, mint korábban, s a két tar­taléknak játék nélkül is jár öt­venezer. A Compaq Grand Slam Ku­pával korábban az volt a leg­nagyobb gond, hogy a játéko­sok amolyan év végi levezető­nek szánták, a nyereményeket pedig „karácsony előtti segély­nek” tekintették. A korábbi vi­lágelső, Jim Courier például többször is lefitymálta a ver­senyt, s csak egyszer volt haj­landó indulni. Rögtön ki is esett az első fordulóban - talán nem véletlenül. (Noha meghív­ták, az idén sem indul, s a rész­vételre jogosultak közül meg­lepetésre nem él a lehetőséggel Andrej Medvegyev sem.) Érdekes módon Courierrel ellentétes véleményen van a je­lenlegi ranglistavezető, Pete Sampras. Két korábbi verse­nyen indult - az elsőt rögtön meg is nyerte, hozzáteszem, nem kis meglepetésre -, s az idén is a részvevők között van. Az eddigi harminchét szereplő közül négyen állnak holtver­senyben az élen a péndíj-kü­­lönversenyben: Sampras, Wheaton, Stich és Chang egyaránt 2 450 000 dollárt gyűjtött Münchenben. Az első három egyszer-egyszer meg­nyerte a tornát, Chang - az egyetlen a harminchétből, aki mindháromszor indulhatott - kétszer is döntős volt, egyszer pedig két fordulót ment. Ő nyerte a legtöbb mérkőzést (nyolcat) és (értelemszerűen) ő kapott ki a legtöbbször (há­romszor). Az idén - Beckerrel együtt­­ hat újonc lép pályára. A helyszín természetesen vál­tozatlan: a müncheni Olym­­piahalle tizenegyezres csarno­ka. A rangos szponzorok név­sora is jelzi, hogy számukra is jó üzlet a Grand Slam Kupa: a névadó Compaq mellett jelen­tős összeggel „szállt be” a Co­ca-Cola, az adidas, a Hilton­­szállodalánc, az Opel, a Boss, a Slazenger, a Mumm, a Rado. A napijegyek negyven márkánál kezdődnek és a 4275 márkás (heti) páholyáraknál végződ­nek. A döntőre egy jobb napi­jegy 200 márkába kerül. A tizenhat versenyző kiesé­ses rendszerben küzd - ellen­tétben az ATP-világbajnok­­sággal, ahol csoportokban kez­denek. A mai és holnapi első forduló párosítása: Samp­ras-Muster, Masur-Chang, Bruguera-Larsson, Kraji­­cek-Korda, Stich-Washing­­ton, Pioline-Volkov, Bec­­ker-Ferreira, Edberg-Martin. Az oldalt írta: Jakab József Fotók: ITF News Pete Sampras Eddigi legki­tűnőbb éve volt az 1993- as. Fölénye­sen nyerte az angol és az amerikai nemzetközi bajnokságot: Wimbledonban három, Flushing Meadow-ban mindössze két játszmát vesztett. A Roland Garroson négy fordu­lón jutott túl, amikor a legjobb nyolc között a későbbi győztes Sergi Bruguera kiejtette. Az évadnyitó Ausztrál Openen, ahol a legjobb négy között ka­pott ki Stefan Edbergtől. Vezeti a világranglistát, Münchenben is első számú esélyes. Stefan Edberg Másnak bizo­nyára csodá­latos eszten­dő lett volna, amely a ro­konszenves svédnek sok csalódást ho­zott. Nem nyert Grand Slam­­tornát, döntős is mindössze egyszer volt, még januárban, Melbourne-ben. A legszomo­rúbb bizonyára Flushing Mea­­dow-ban volt, kedvenc pályá­ján már a második fordulóban búcsúra kényszerült Karel No­­vacek ellenében. Wimbledon is fájó emlék lehet: az elődöntő­ben Jim Courierrel szemben vesztett. Sergi Bruguera Felemás, ugyanakkor igen sikeres évet zárt. Miért felemá­sát? Mert az első két GS- tornán csodá­kat művelt, a második kettő azonban szerényre sikeredett. Wimbledonban el sem indult, a US Openen pedig már az első fordulóban kiesett. S mitől sike­res számára 1993? Élete első Grand Slam-tornagyőzelmét aratta a Roland Garroson, úgy, hogy a legyőzöttek között szere­pelt Pete Sampras, Andrej Med­vegyev és Jim Courier is. A vi­lágranglistán a 4. helyig jutott. Cedric Pioline Az év egyik nagy felfede­zettje. Mozgá­sa látszatra darabos, el­lenben bődü­­letesen ado­gat, s mindkét oldalról magabiztos. Mind a négy GS-tornán túljutott az első fordulón, bár a Roland Garro­son már a másodikban búcsúra kényszerült. A csúcsra Flushing Meadow-ban jutott, ahol Wi­­lander, Courier, Medvegyev és Masur legyőzése után döntőt játszhatott Pete Samprasszal. A fináléban simán kikapott, en­nek ellenére hatalmasat lépett előre a világranglistán. Boris Becker Wally Masur Alekszandr Volkov Csapnivaló éve volt, fe­lejtse el! - ta­nácsolnánk a háromszoros wimbledoni bajnoknak. Drámaian visszaesett a világranglistán - momentán nincs az első tíz kö­zött -, egyetlen Grand Slam­­döntőt sem játszott az idén: a wimbledoni elődöntő volt a legfényesebb sikere. Az auszt­rál nemzetközin már az első, a francián a második fordulóban kiesett, s arra sem lehet nagyon büszke, hogy a US Openen a negyedik „kanyarban” kiejtet­te őt a svéd Larsson. Az ellenfelek rémálma a kis amerikai: azt a kifejezést, hogy elve­szett labda, egyszerűen nem ismeri. Ennek ellenére felejthető éve az 1993-as, még csak a közelébe sem jutott annak, hogy megis­mételje 1989-es bravúrját, ami­kor tizenhét évesen megnyerte a Roland Garrost. Az idén Da­vid Wheaton volt a mumusa, Melbourne-ben is, Wimbledon­ban is az amerikai óriás verte ki. A US Openen szerepelt a legjobban, a legjobb nyolc kö­zött Sampras győzte le. Beckerrel el­lentétben ne­ki igen jó éve volt 1993. Persze nem az Ausztrál Openre gon­dolok, ahol már az első fordulóban búcsúz­tatta őt Medvegyev. A Roland Garrosra sem, ahol szintén a be­mutatkozó mérkőzésen verte ki Furlan. Sokkal inkább Wimble­donra, ahol három, sikeresen vett forduló után kellett csak a nézőtérre felülnie, vagy Flu­shing Meadow-ra, ahol az elő­döntőig jutott, s csak ott botlott meg Pioline lábában. Nagy küz­dő, rokonszenves ember. Még sohasem szerepelt a Grand Slam Kupán, igaz, sohasem ke­rült még a legjobb nyolc közé a négy nagy torna valamelyikén. Az idei esztendőt megelőzően a legtovább a 3. fordulóig jutott, míg 1993-ban, a US Openen csak az ötödikben bukott el. Ha kiegyensúlyozottabb teljesít­ményre lenne képes a fiatal svéd, akkor gyakrabban lehet­ne a meglepetésszerzők között. Addig azonban „mindenre ké­pes”, például Beckert búcsúz­tatni, majd kikapni Masurtól... Korábban csak csinos barátnőjével keltett feltű­nést a Grand Slam-tornák környékén, aztán rájött, hogy nem ártana a játékával is magára irányítani a figyelmet. New Yorkban végre ő volt a fő­szereplő, a legjobb négyig ju­tott, ám ott balszerencséjére Pete Sampras várt rá. Egyetlen szégyenfoltja a Roland Garros, ahol már a nyitó fordulóban el­köszönt a közönségtől. Játéka első pillantásra kissé „álmos”, ám ha „felébred”, kellemetlen meglepetésekre képes. Meglepetés­ember a mün­cheni tizen­hatok között a „csendes amerikai”. Semmi le­nyűgözőt nem produkált az idén, csupán kie­gyensúlyozottan szerepelt. Ez az ő esetében annyit jelent, hogy egyszer sem esett ki az első for­dulóban, mi több, Melbourne­­ben és Párizsban három-három mérkőzést nyert. Wimbledon­ban Kricksteintől kapott ki (ez meglepő), a US Openen Couri­ertől szenvedett vereséget (ez nem meglepő). Münchenben Stich ellen kezd... Petr Korda Az esztendő nagy veszte­se, lassan, de biztosan tá­vozik a te­niszelitből. Pedig nem fe­lejtett el teni­szezni, csak valahogy mindig közbejött valami. A US Open volt a legkínosabb élmény, már az első fordulóban legyőzte őt Wayne Ferreira. A Roland Gar­roson tavaly még döntőt ját­szott, az idén már a második „kanyarban” búcsúzott. Csu­pán az Ausztrál Openen szere­pelt tudásának megfelelően, ott a legjobb nyolc között kapott ki Couriertől. Az év első fe­lében úgy te­­niszezett, ahogy koráb­ban: semmi különös. Mel­­bourne-ben Ferreira, Pá­rizsban Prinosil verte ki mind­járt az első fordulóban. Wimble­donban aztán megrázta magát, négy „áldozatának” egyik Iva­­nisevics volt. Ötödikként Couri­er tornyosult előtte, s neki me­gadta magát. A US Openen be­gyűjtött két győzelmet, s ez elég volt ahhoz, hogy­­ elsősorban Courier távolmaradásának kö­szönhetően - ő legyen a münche­ni tizenhatodik. A „nagy nyö­gő” a tenisz­pályák „kel­lemetlen frá­tere”. Párat­lan küzdő, szívóssága, erőnléte le­gendás. Az idei évből csak Wimbledont kell sürgősen elfe­lejtenie - búcsú az első forduló­ban -, a US Openről ellenben rengeteg a kellemes élménye. A legjobb nyolcig jutott, ott Vol­kov állította meg, pedig álom­sorsolása volt az osztráknak. Korábban salakmenőnek tar­tották, manapság már bármi­lyen talajon egyenlő ellenfele a legjobbaknak. A huszonnégy éves új-zélan­­di (első számú tartalék) úgy kezdte az évet, hogy azt hittük, végig róla fognak beszélni. Az Ausztrál Openen négy fordulót vett sikerrel, míg­nem az ötödikben Sampras megállította. A lendület nem tartott sokáig, hiszen Párizsban és Londonban egyaránt a máso­dik fordulóban esett ki. A US Openen még eddig sem jutott, már a nyitányon megverte őt a francia Boetsch. Hogy Mün­chenben (fizetett) néző lehet, már önmagában óriási siker. Amikor ta­valy az Ausz­trál Open ne­gyeddöntőjé­ben John McEnroe-t győzte le, egészen köze­li, s fényes diadalokat jósoltak a dél-afrikainak. Azóta vala­hogy megtorpant, no, nem tűnt el, csak éppen nem tart ott, ahol tehetsége révén tarthatna. Mindenkire veszélyes ellenfél, de még nem „rettenetes”. A négy idei Grand Slam-tornán tíz mérkőzést nyert, a legyőzöt­tek között szerepel Todd Mar­tin, Karbacher, Costa, Heim, Korda és Göllner. A kettes szá­mú tartalék korántsem örülhet a be­ugró státus­nak úgy, mint az új-zélandi. A cseh teni­szező a rutinos rókák egyike, aki volt már nyolcadik is évzá­ráskor a világranglistán. Mel­bourne-ben nem indult idén ja­nuárban, talán ezért nem tu­dott a tizenhatok közé kerülni. Meg talán azért nem, mert Wimbledonban Luis Herrera már az első fordulóban kiverte. Ezután hiába győzte le New Yorkban Stefan Edberget, túl késő volt a pontgyűjtéshez.­­ Thomas Muster Wayne Ferreira Michael Chang Magnus Larsson MaliVai Washington Todd Martin Brett Steven Karéi Novacek X Michael Stich Van mire büszkének, azaz szerény­nek lennie a németnek. Noha 1991- ben megnyer­te Wimble­dont, az igazi sikerek éve mégis 1993. A világranglistán a 2. he­lyig jutott, vagyis jelenleg ő a legjobb német teniszező. Meg­nyerte az ATP-világbajnoksá­­got, s a US Open kivételével­­ vereség az első fordulóban a svéd Helmtól - a másik három GS-tornán is remekelt. Az Ausztrál Openen öt, a francián három, Wimbledonban négy fordulón jutott túl. NÉPSZABADSÁG 21 Győztesek klubja Kétmillió dollárt a jelek szerint már egyetlen győztes sem tehet zsebre, a kivételezettek klubja tehát nem bővül, maradnak hárman. Az első győztes az ab­ban az esztendőben (1990-ben) feltűnt Pete Sampras volt. Az akkor tizenkilenc éves amerikai - miután három fordulón jutott túl az ausztrál nemzetközi baj­nokságon és az elsőben búcsú­zott Wimbledonban - óriási meglepetésre megnyerte a US Opent. Fiatal teniszezők csak álmodni mernek ilyen kezdés­ről, Sampras esetében ez maga volt a valóság. Aztán Münchenben igazolta, hogy amerikai győzelme nem a véletlen műve volt. Az akkor debütáló Grand Slam Kupán előbb az orosz Cserkaszovot verte 5:7, 6:2, 7:5-re, majd Iva­­nisevicset győzte le fantaszti­kusan kiélezett csatában 7:6, 6:7, 8:6-ra. Az elődöntőben Chang következett (6:3, 6:4, 6:4), majd a döntőben az odáig óriási meglepetésre eljutó Brad Gilbert ellen nyert 6:3, 6:4, 6:2- re. Sampras „önhibáján kívül” élezte a feszültséget: azok, akik eleve túlzottnak mondták a pénzdíjakat, éppen a fiatal amerikai esetével akarták iga­zolni érvelésük helyességét. Abban az évben a legtöbb pénzt Stefan Edberg teniszezte össze: hét tornát - köztük Wimble­dont - nyert, s összesen 1 995 901 dollár gyűjtött. Vagyis összesen sem annyit, mint Sampras négy mérkőzésen... A következő évben igazi meg­lepetésgyőztese volt a Grand Slam Kupának: David Wheaton vehette át a kétmillió dolláros csekket. A középdöntőig jutott Wimbledonban­­ amúgy sehol semmi mégis ott lehetett Münchenben. A legjobb négy között nem mindennapi, sze­rencsés körülmények között verte Stichet: mindhárom játsz­mát a rövidítésben nyerte az amerikai. Wheaton érthető mó­don „belelkesedett”, s a döntő­ben már simán verte Changet. Michael Stich 1992-ben bősé­gesen kárpótolta magát a bal­­szerencsés elődöntőért - pedig csupán a világranglista 15. he­lyén ácsorgott akkoriban. S mi­lyen az élet: az elődöntőben ezúttal neki volt óriási szeren­cséje. Úgy nyert négy szettben az esélyesebb Sampras ellen, hogy három játszmában 7:6-ra győzött... A fináléban ismét csak szegény Chang volt az el­lenfél. Le is lőtte őt Stich a pályáról - Changnek maradt az egymilliós vigasz... Richard Krajicek Nem lehet rá­fogni, hogy az ő játékáért tó­dulnának az emberek a pá­lyákra. A le­hető legegy­szerűbb te­niszt játssza: bődületes adoga­tás, pontosan helyezett röpte. A „Zsiráf” egyelőre szeleburdi módon játszik: hol remekel, hol pedig már az első fordulók vala­melyikében búcsúzik. A Roland Garroson például az elődöntőig jutott, ott állította meg őt Cou­rier. Wimbledonban Agassitól, Flushing Meadow-ban pedig Medvegyevtől kapott ki, egy­aránt a negyedik fordulóban.

Next