Népszabadság, 1994. március (52. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
1994. március 1., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 A magyar EU csatlakozási kérelmet kedvezően fogadnák a tizenkettek Egy nappal Boross Péter miniszterelnök hivatalos bonni látogatása előtt pozitív jelzéseket kapott Magyarország EU-felvételével kapcsolatosan a német kormányvárosban Martonyi János külügyminisztériumi államtitkár. BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL Hazánk európai uniós csatlakozási kérelmének diplomáciaiszakértői előkészítése lényegében befejeződött, most már a kormánynak kell a lehető legrövidebb időn belül meghoznia a döntést az üggyel kapcsolatban - mondta tegnap Bonnban Martonyi János külügyi államtitkár, aki szerint az EU valamennyi tagállama - s különösen a tizenkettek tanácsának jelenlegi görög elnöksége - pozitívan fogadta a magyar csatlakozási kérelem benyújtásának gondolatát. Martonyi - aki az EU-tagállamok fővárosaiban tett látogatásai záróaktusaként tegnap Bonnban tárgyalt - kijelentette, hogy Németország - amely 1994 második felében tölti be az EU elnöki tisztét - alapvető politikai támogatást nyújt a magyar csatlakozási törekvésekhez és ez várhatóan Helmut Kohl kancellár Boross Péter magyar kormányfővel való keddi találkozóján is megerősítést nyer. Az államtitkár szerint a csatlakozási kérelemről szóló pozitív magyar kormánydöntésnek és az azt támogató parlamenti határozatnak minél előbb megkell születnie. Martonyi szerint ha Magyarország benyújtja csatlakozási kérelmét, a pár soros levélhez egy, az eddigi integrációs eredményeket felsoroló memorandumot, és a további stratégiai célokat is tartalmazó dokumentumot kíván mellékelni. Martonyi ugyanakkor rendkívül fontosnak tartotta, hogy a pozitív kormánydöntést lehetőleg egyhangú parlamenti támogatás kísérje, mert az nemcsak a csatlakozási kérelem hitelét növelné, hanem a magyar közvélemény támogatását is jelentené. A diplomata a további menetrenddel kapcsolatban úgy fogalmazott: a csatlakozás mielőbbi benyújtását követően az EU tanácsa felkéri a Bizottságot, hogy véleményezze a tagfelvételi kérelmet. Ez mintegy két évig tartó, hosszas szakértői munkát igénylő folyamat. Az egyeztetés mindig hasznos Szent-Iványi István a kormány egyoldalú döntéseit bírálja Csóti Györgynek az MSZP-t és az SZDSZ-t bíráló szavai, bár elszomorítottak, de nem leptek meg, és csak azért érdemelnek figyelmet, mert egy fontos, más ügyek kapcsán is egyértelműen kitapintható tendenciát jeleznek. Azt, ami a Boross-kormány külpolitikai döntés-előkészítésében egyre nyilvánvalóbb, nevezetesen, hogy a kormány nem egyszerűen nem törekszik alapvető külpolitikai lépések egyeztetésére, de tudatosan, látványosan el is utasítja az ilyen egyeztetés lehetőségét - nyilatkozta a Népszabadságnak Szent-Iványi István. MUNKATÁRSUNKTÓL A parlament külügyi bizottságának alelnöke, az SZDSZ külügyi ügyvivője az MDF képviselőjének arra a kijelentésére reagált, hogy az EU-tagfelvételi kérelem benyújtását nincs is értelme minden párttal egyeztetni, hiszen az eddigiek alapján az SZDSZ és az MSZP elutasító álláspontja biztosra vehető. Szent-Iványi megemlítette Jeszenszky belgrádi útját, az AWACS-ek kérdését, a bősnagymarosi kérdéskör több vonatkozását és a csatlakozási kérelmet, amelyekben a magyar álláspontot támasztotta volna alá, és erősítette volna az érvrendszert, ha előzetesen megvan a parlamenti egyetértés. Amíg ez kialakul, maga a vélemény, annak tálalása is finomodik. Ezért káros a Csóti által ki is mondott álláspont: a kormány nem is törekszik az egyeztetésre. Konkrétan a csatlakozási kérelemről: megfontolandó az, jelezték a partnerek, hogy mikor nyújtja be ezt Budapest. Belátható időn belül mindenképpen logikus lett volna a hivatalos kérelem benyújtása. Ahhoz kell a nagyon erős indok, hogy ezt ne tekintsék az érintettek kampányfogásnak. Ilyen érvet azonban szemmel láthatólag nem találtak, de nem is kerestek, s még azt a lehetőséget is elutasítják, hogy egy hatpárti, egyeztetett, konszenzusos lépésre lehessen hivatkozni. Ezt a módszert természetesen elutasítja az SZDSZ. Azt azonban, hogy megfelelő egyeztetést követően mi lett volna a párt álláspontja a felvételei kérelem beadásával kapcsolatban, azt Csóti ne előlegezze meg a Szabad Demokratáknak - szögezte le Szent-Iványi. Kovác elutasítja Prokes jelölését A szlovák államfő nem adta hozzájárulását a külügyminiszter-jelölt kinevezéséhez - jelentette pozsonyi tudósítónk. Michal Kovác hétfőn tájékoztatta Meciar kormányfőt, hogy nem nevezi ki Prokest külügyminiszterré. Prokest - aki jelenleg miniszterelnök-helyettes - akkor jelölte Meciar erre a posztra, amikor az eddigi külügyminiszter, Jozef Moravcík leváltását indítványozta az elnöknek. Moravcík végül maga nyújtotta be lemondását a másik kegyvesztett politikussal, Roman Kovác miniszterelnökhelyettessel egyetemben - ezt hétfőn az államfő elfogadta. Hermán: MUNKATÁRSUNKTÓL A diplomáciának sem írott sem íratlan szabályát nem sértette meg a magyar külügyminisztérium azzal, hogy Jeszenszky Géza nem találkozott a Magyar Szocialista Párt kongresszusára Budapestre érkezett Povilas Giglys litván külügyminiszterrel - közölte lapunkkal Herman János külügyi szóvivő. Gyirs valóban egy héttel korábban jelezte, hogy Magyarországra érkezik, a külügyminiszteri találkozó iránti igényét azonban csak pénteken délután tette egyértelművé, amikor Jeszeszky programjában már nem lehetett változtatásokat eszközölni. Gyakran fordul elő, hogy más minőségben idelátogató külügyminiszterek vagy magasabb rangú politikusok nem találkoznak magyar partnerükkel, ha igényüket nem jelentik be idejében. A partnerpártok képviselői persze számíthatnak arra, hogy a megfelelő kormánypolitikus eleve ott van a rendezvényen és ez módot ad villámtárgyalásokra, függetlenedi az egyeztetésektől, bár ez sem törvényszerű. Ami Katics szerb közlekedési miniszter felvetését illeti, nevezetesen, hogy Magyarország is kérjen ENSZ-engedélyt tranzitszállítmányainak az embargó sújtotta Jugoszlávián való áthaladásához. Herman emlékezteti rá, hogy mindeddig Bulgária sem kapott engedélyt az ENSZ szankcióbizottságától ilyen szállításokra. Nem kizárható azonban, hogy később valamelyest enyhítenek a szankciós szabályokon, és akkor érdemes lesz ilyen magyar kérést benyújtani. Addig azonban emlékeztetni kell rá, hogy Magyarország mindig kínos pontossággal tartotta magát a szankciós előírásokhoz. Kései igénybejelentés Jeszenszky Géza Washingtonban WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Mától Washingtonban tárgyal Jeszenszky Géza külügyminiszter. Kedden Sandy Berger megbízott nemzetbiztonsági tanácsadóval, Lee Hamiltonnal, a képviselőház külügyi bizottságának elnökével, Sam Nunn szenátorral, a felsőház hadügyi bizottságának elnökével találkozik és előadást tart a Center for Strategie and International Studies nevű tekintélyes kutatóintézetben. Szerdán Jeszenszky William Perry hadügy- és Warren Christopher külügyminszterrel tárgyal, továbbá találkozik Hank Brown-nal, a szenátus külügyi bizottságának tagjával és Stephen Oxman külügyminiszter-helyettessel. Amerikai források szerint a megbeszéléseken a NATO-partnerségről, az oroszországi és a boszniai helyzetről és a nagyon jónak tartott kétoldalú kapcsolatok további fejlesztéséről lesz szó. A szenátus egyébként a tervek szerint szerdán hallgatja meg Donald Blinkent, akit a Clinton-kormány az Egyesült Államok új budapesti nagykövetének jelölt. Zöld út Királyhelmecnek POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL A szlovák legfőbb ügyész elutasította a királyhelmeci (Král’ovsky Chlmec) városi egyetem jogszerűségét támadó képviselői beadványt. Egy nemzeti párti honatya korábban azt sürgette, hogy törvényileg vizsgálják felül az egyetem alapítását. Az intézmény elsősorban magyar tanítási nyelve és néhány Magyarországról átjáró vendégtanára miatt szálka a szlovák nacionalisták szemében. Bacho legfőbb ügyész tájékoztatta Paska oktatási minisztert, hogy nem történt törvénysértés. A kisebbségi ügy nem válhat választási tőkévé Dézsi Zoltán az RMDSZ szervezeti és politikai döntéseiről Az RMDSZ szövetségi képviselőinek tanácsa múlt hét végi Csíkszeredai ülésén Dézsi Zoltánt választották meg a testület megújított állandó bizottságának az elnökévé. A marosvásárhelyi születésű, 40 éves filozófia-történelem-pedagógia szakos tanár az RMDSZ helyi szervezetének munkájában annak megalakulásától vett részt, a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) pedig az RMDSZ tavalyi brassói kongresszusa után lett a tagja, a testület önkormányzati szakbizottságának volt az elnöke. Mostani megválasztása után válaszolt lapunk kérdéseire. - Hogyan fogadta az RMDSZ- parlament elnöki tisztségre történő jelölését, illetve megválasztását? - Őszintén szólva, nagyon meglepett, de nagyon jól esett a megtisztelő felkérés. Külön öröm számomra, hogy az SZKT ifjúsági frakciójának javaslatára parlamentünk frakcióinak közmegegyezésével kerültem a jelöltek listájára. Én különben az SZKT Bethlen Gábor-frakciójának vagyok a tagja. - Milyen elképzelésekkel és szándékokkal lát neki az RMDSZ új struktúráiban igen fontos funkciójával járó feladatoknak? Lévén, hogy a feladatok szabályzatokban és határozatokban pontosan körvonalazódtak, különösebb filozofálgatásra sem idő, sem szükség nincsen. Igyekszem tehát a tőlem telhető legpragmatikusabban, minél gyakorlatiasabban megközelíteni a tennivalókat, melyek kemény munkát követelnek az állandó bizottság minden tagjától, elsősorban az elnöktől. Megválasztásommal igen mély vízbe dobtak képviselőtársaim. Ülésünk eredményei, döntései ismertek. Azt szeretném, ha több életet, vitalitást kölcsönözhetnénk szövetségünk parlamentjének, hiszen napról napra tapasztaljuk, növelnünk kell testületünk és az egész RMDSZ hatékonyságát. Ehhez jobb, szakszerűbb döntés-előkészítésre, feszesebb, fegyelmezettebb testületi munkára van szükség. Mert az SZKT -és az RMDSZ is - csak így töltheti be azt a szerepét, hogy gyorsan, világosan, egyértelműen és közérdekűen válaszoljon a romániai magyarság sorskérdéseire, illetve hogy hatékony és kivitelezhető megoldásokat találjon. Az új tisztségében levezetett első SZKT-ülésen fontos szervezeti és politikai döntések és határozatok születtek. Valamennyi az RMDSZ új struktúráinak hatékony működtetését, demokratikus tagoltságát, a gyakorlati munka célszerűségét és közösségépítő jellegét szolgálja. Tulajdonképpen a jó esztendővel ezelőtt lezajlott brassói kongresszuson elfogadott és az önrendelkezés elvére épülő programunk elvi és gyakorlati céljainak megvalósítását szolgálja. Persze szervezési ügyeken kívül elvi politikai kérdések is terítékre kerültek. Az SZKT nemzetiségpolitikai elvárásai fogalmazódnak meg a Csíkszeredai állásfoglalásban, amely sürgeti a Románia ET- felvételekor született véleményezésbe foglalt követelmények teljesítését a román törvényhozás és a végrehajtó hatalom részéről. De szó esett az ülésen - elsősorban Markó Béla szövetségi elnök zárszavában - az RMDSZ és általában a romániai magyarság, valamint a magyar kormány, illetve a magyarországi pártok közötti kapcsolatokról is. Mint ahogy az ülésen is megfogalmazódott és amint hogy mindnyájunk számára világos és természetes, a határon túli, a mi esetünkben a romániai magyar kisebbség kérdése nem egyik vagy másik magyar politikai párt vagy szerveződés ügye, hanem az összmagyarság mindenkor ügye és gondja kell hogy legyen. Ennélfogva senki ne próbáljon ebből az ügyből - mások rovására - politikai vagy választási tőkét kovácsolni. Mert az csak ártana az összmagyarság ügyének. Meggyőződésem szerint minden magyarországi felelős politikai tényező ennek tudatában is van. Mag Péter ...áál .imix.nl/O Február utolsó napja - min-MIVUII Voliyiljik. Senki számára váratlanul -„történelmi nappá” változott, még akkor is, ha ebben a közlésben, megvallom, van egy csipetnyi szemérmetlen irónia. Mi történt? Az, hogy az Észak-atlanti Szerződés Szervezete - közismertebb nevén a NATO 45 éves története során első ízben közvetlen katonai beavatkozást hajtott végre egy NATO-területen kívüli országban, Bosznia-Hercegovinában. Természetesen ebben a 45 évben a NATO tagországai, mondjuk úgy, a saját szakállukra, számtalan helyi (gyarmati és más háborút harcoltak végig, de a történetírás 1994. február 28-a előtt egyetlen szervezetileg végrehajtott akciót sem regisztrált. Ez most esett meg először, ráadásul az Egyesült Nemzetek Szervezetének megbízásából. (Azaz, ha úgy tetszik, még mindig nem „saját szakállra”.) Az irónia viszont abban rejlik, hogy a NATO teljesen egyedülálló erejű hadigépezete Bosznia légiterében semmiképp sem „méltó” ellenféllel vette fel a(z eredményes) harcot. Az Olaszországból felszálló F-16-osok célpontjai a boszniai szerb légierő birtokában lévő kétüléses, a hajdani Jugoszláviában (brit Rolls-Royce motorokkal) épített gyakorlógépek voltak, amelyek alkalmasak ugyan földi célpontok megsemmisítésére, de egy valamire nem: arra, hogy a levegőben a siker legkisebb reményében vegyék fel a harcot olyan csúcstechnológiai monstrumokkal, amilyenek az F-16-osok. Ilyenformán a katonai szakértők rezzenéstelen arccal vették tudomásul, hogy az amerikai harci repülőgépek négy ellenfelüket (négyet az állítólagos hatból) minden tétovázás nélkül lelőttek. A szerb gépeknek - hogy a forma szerinti lényegről is szó essék - azért kellett pusztulniuk, mert megsértették az ENSZ-nek a bosznia-hercegovinai légtérre kimondott repülési tilalmat. Itt most már csak az a kérdés, hogy miért vállalták a boszniai szerbek ennek kockázatát, szembenéztek-e azzal, hogy oly sok - büntetlenül maradt - helikopteres tilalomsértés után a NATO le fog csapni...? Erre két magyarázat kínálkozik. Az egyik az, hogy rettentően fontos volt nekik a Novi Travnik közelében lévő, a mohamedánok kezén levő hadianyaggyár légi csapással való megsemmisítése. Ismerve a harcoló boszniai felek kitartó igyekezetét, hogy az erőviszonyokat folyamatosan a maguk javára fordítsák, ez nem kizárható. Különösen az után nem, hogy Washingtonban, amerikai nyomásra, horvát-mohamedán koalíció látszik fonódni a szerbek rovására (szerb értelmezés szerint, legalábbis). A másik magyarázat bonyodalmasabb. E szerint a boszniai szerbek nem óhajtottak egyebet, mint próbára tenni a NATO eltökéltségét, amely a szarajevói ultimátum esetében (az orosz közreműködés hatására) még nem volt képes kézzelfogható módon kifejezésre jutni. Ha ez utóbbira vágytak, megkapták. Ettől eltekintve az egész dolognak - Bosznia jövendő békéje szempontjából - nincs különösebb jelentősége. Még annyi sem, hogy tartani kellene a „szerbek bosszújától”, hiszen Bosznia-Hercegovinában egy fia amerikai békefenntartó katona sincs. Van viszont egy apróság, ami bennünket érint. Az tudniillik, hogy a NATO felderítő gépei, az AWACS-ek vajon honnan, mely légtérből érzékelték a tilalomsértő szerb gépek megjelenését a boszniai légtérben? Ezt a kérdést nemcsak én teszem fel, hanem mindazok, akiket érdekelnek az ördögöt bújtató részletek. Nos, a szakértői válasz erre annyi, hogy a szerbek megszállta Banja Lukára (ahonnan a szerb gépek felszálltak), továbbá a boszniai völgyekre „a kelet-nyugati irányban járőröző AWACS-ekből” nyílik „a legjobb rálátás”. Azaz: Magyarországról - mondta a brit Sky TV-ben egy brit ezredes, a Stratégiai Kutatások Intézetének munkatársa. Mint jól emlékezünk rá, Boross miniszterelnök jó másfél hete megmondta, hogy ha a NATO akcióba lép a Szarajevó környéki szerb állások ellen, abból Magyarország ki fog maradni, olyképpen is, sőt leginkább olyképpen, hogy az akció idejére kitessékeli az AWACS-eket a magyar légtérből. Tudniillik még közvetve sem kíván részese lenni a szerbek elleni hadműveletnek. A mostani eset vajon hogyan minősítendő? Tény, hogy a szerbek ENSZ-határozatot sértettek (ha minden úgy igaz, ahogyan mondják nekünk). Tény, hogy Magyarország eddig kifogástalan partner volt minden ENSZ-döntés megtartásában. Tehát ez az eset nem az az eset. Itt nem volt NATO-ultimátum, csak rutinszerű eljárás. Mégis, az emberben marad egy csipetnyi kétely, vajon lehetséges-e Magyarországnak a boszniai háborúban külső szemlélőnek maradnia? Mindig attól tartottunk, hogy objektíve nem lehet. Talán ez bizonyosodott most be. Aczél Endre st . ! Hát ez lett az eredménye. Már Urieni GXDrOSSZ mint annak a vajúdásnak, amely tavaly az úgynevezett nemzettájékoztatási kérdés ügyében folyt. S amelynek az volt a tétje, alakul-e valamilyen életképes nemzeti információs intézmény, és annak születnek-e majd értékes kiadványai. Azután létrejött a Nemzeti Tájékoztatási Iroda, amely a Tom Kennedy-féle botrányok után most kézzel fogható eredménnyel állt elő. Azzal a színes sikerbrosúrával, amelynek költségei meglehetős háborgást váltottak ki. Bevallom, engem a költségek nem nagyon izgatnak, az sem zavar különösebben, hogy a jelenlegi politikai vezetés jó színben akarja magát feltüntetni. Az a politikai erő vesse az első követ a kormányra, amelyik minduntalan hamut szór önnön fejére, s ruháját szüntelen megszaggatja. Hanem ez a propagandafüzet. Minek nevezzelek? - kérdeztem, amikor megláttam a primitíven reklámízű, egy rosszul sikerült vállalati kiadványhoz hasonló tákolmányt, amelyben körülbelül ilyen logika szerint sorjáznak a mögöttünk lévő négy esztendő győzelmeit sugározni kívánó képek: egy pápa, egy cigány, egy kohász, egy traktoros... Mellettük hasonló színvonalú szöveggel. Varga Domokos György, a kiadványért felelős Nemzeti Tájékoztatási Iroda vezetője a brosúrával kapcsolatos háborgások nyomán interjút adott. Ebben arról beszélt, hogy egyebek közt azért volt szükség a rendszerváltás utáni négy esztendő sikereinek ily módon való ismertetésére, mert az országról mind külföldön, mind idehaza sokszor rajzol torz képet a sajtó. Márpedig, mint állítja, „... igenis fontos, hogy a torz kép helyreálljon.” Mondjuk meg őszintén, hogy ha valóban ez volt a Nemzeti Tájékoztatási Iroda célja, hát ez maradéktalanul sikerült. Ritkán hozható helyre torz kép úgy, mint ebben a brosúrában. Olyannyira, hogy az egyet-mást megélt újságíró a „művet” kézbe véve azon tűnődik, mikor is látott utoljára ilyet. S rövid idő után rájön, hogy phenjani feladótól nem túl régen rendre érkezett a szerkesztőségbe egy, ehhez megszólalásig hasonló füzetecske „A mai Korea” címmel... Szóval olyan ez, mintha ülnénk a Orient expresszen és egyszercsak azt hallanánk, hogy a kalauz nyájas hangon közli velünk: „Ó, uraim, Isztambulnál jóval keletebbre megyünk.” Hovanyecz László