Népszabadság, 1994. július (52. évfolyam, 152-177. szám)
1994-07-21 / 169. szám
1994. július 21., csütörtök MAGYAR TÜKÖR Solt: Az MSZP óriásfrakciója nagy konfliktusforrás Nagy kérdés, hogy mikor nyeli le az égési kormányzatot a kijárás és az alkudozás, illetve, hogy mennyire tud úrrá lenni ezeken a kabinet - mondja Solt Ottilia. A politikusnő hosszú hónapok óta először ad interjút a magyar sajtóban. Az egykori demokratikus ellenzék tagja, a régi és az új Beszélő szerkesztője, az SZDSZ volt képviselője megfogalmazza kételyeit is a koalícióval kapcsolatban. - Mit szól azokhoz a véleményekhez, amelyek szerint maholnap eltűnik a különbség az MSZP és az SZDSZ között? Ön is úgy látja, hogy kezd kialakulni egy kormányzó óriáspárt? - Ez empirikus kérdés - válaszolom erre, a szociológus szakmámnak megfelelően. Logikailag fennáll az ilyen lehetőség, de más kérdés a gyakorlat. Nem vagyok a fősodorban, a peremről szemlélem a dolgot. Mint minden más állampolgár, én is csak a rádióval, a tévével és az újságokkal vagyok felfegyverkezve. Tény azonban, hogy a két párt bizonyos megnyilvánulásai nem hárítják el a kérdésében megfogalmazott veszély lehetőségét. Magam is azt gondolom, hogy ha ez a koalíció megköttetett, akkor a kormányzati tényezők, tehát az MSZP és az SZDSZ nem foglalkozhatnak azzal, hogy folyvást elhatárolódnak egymástól. Ez befelé, de főként kifelé nem eladható. A koalíció ezzel jár. Különösen, miután nem sikerült létrehozni az úgynevezett tiszta minisztériumokat, vagyis, hogy egy párt adja a minisztert és a politikai államtitkárt is. A végrehajtásban is kereszthatalom jött létre. - Jó ez vagy rossz? - Nem tudom, de ebben a helyzetben még kevésbé lehetséges, hogy a kormányon belül a két párt az egymástól való elhatárolódással foglalkozzék. Ez a helyzet persze néha rettenetesen zavaró, mert SZDSZ-es politikus olyan dolgokat hagy rá a nyilvánosság előtt MSZP-s politikusra, amelyek teljesen ellentétesek a szabaddemokraták által korábban kimunkált elképzelésekkel. De a fő gond az MSZP óriásfrakciójában rejlő ismeretlen mennyiségű konfrontációforrás. Az MSZP-ben van egy liberális beütésű pártelit, amely nem most kezdte a pályát, és jelentős szerepe van a programmeghatározásban, de nem tudni, hogy milyen politikai támogatással rendelkezik a frakción belül. Melyek azok a kérdések, amelyekről a két párt másként gondolkodik? Ilyen például a szociálpolitika? - Nem, mert mindkét párt programadói pénzben gondolkodnak és tudják, hogy nem lehet tovább fenntartani a mostani juttatásokat. - Hol lehet akkor a súrlódás? - A kormányban például az ipari és kereskedelmi minisztériumban. A politikában, attól tartok, hogy konfliktusok származhatnak a nagy érdekcsoportokkal való alkudozásból. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy ebben a kínkeserves átalakulásban nem lehet radikálisan leszámolni az egyes alkucsoportokkal. Nagy kérdés, hogy mikor nyeli le az egész kormányzatot a kijárás és az alkudozás, illetve, hogy mennyire tud úrrá lenni ezeken a kabinet. Ugyanez volt a baja az összes reformkormánynak a ’80- as évek második felétől. A kormányprogramot nem tartom szentírásnak, amely kőtáblába van vésve. A jelek szerint tehát nem is annyira a két koalíciós párt között, hanem az MSZP-n belül kell majd legyőzni a várható konfliktusokat? - Hát persze, az MSZP lényegesen nagyobb test. Nyilvánvaló, hogy az igaziak az MSZP-n belüli problémák lesznek. Abban látom a helyzet nyaktörő voltát, hogy gyakorlatilag nincs ellenzék. Az SZDSZ koalícióba lépése egyszersmind azt is jelentette, hogy mindenképpen a kormánypártokon belüli alkudozás, és nem a kormány és ellenzék közötti mérkőzés lesz a jellemző. A tényleges kontrollra, a szembesítésre ezért nem lesz mód. Kivel ért egyet, Haraszti Miklóssal vagy Tölgyessy Péterrel a koalíció ügyében? - Eddig elég ritkán fordult elő, de most Tölgyessyvel értek egyet a választás második fordulója óta. Nyilvánvaló, hogy a koalíciót meg kell kötni, ha ez kell a kormánytöbbséghez, de a tényleges parlamenti aránynak rendkívül sok politikai hátrányát látom. - Az SZDSZ jövője szempontjából? - Nem, hanem az ország jövője szempontjából. - Az úgynevezett túlhatalom miatt? - Igen, emiatt. De hát a választók ekkora fölényt szavaztak meg a szocialistáknak. A választást persze kísérte egyfajta vágy is az emberekben, hogy „fogjunk mindenkivel össze, akit szeretünk”, „csináljanak már valamit”, de ez az egész ellentmond a parlamenti demokrácia logikájának, függetlenül attól, hogy szeretem-e azt az MSZP-t vagy nem. Úgy tűnik, a választók nem vágynak arra, hogy egy erős ellenzék tartsa sakkban a kormányt, hanem azt akarják, hogy legyen csönd és béke, és okos és jó emberek szép csöndben intézzék el jól a dolgukat. Ez nagyon keserű tanulság, de nem teljesen oktalan. Sem a kormány, sem a parlament nem volt olyan vonzó az előző ciklusban. - Vannak olyan vélemények, amelyek szerint sok illúzió fűződik az MSZP győzelméhez... - Az igazi illúzió egy emlékkép. A ma élő generációk életük legjobb időszakának az 1989 körüli időt tekintik. Ennek az érzésnek a reakciója ez a választás. - Miért? - Azért, mert 1989-ben nem volt hatalom. Pontosabban: gyenge volt a hatalom, a szabadság pedig nőtt. Ez borzasztó nagy élmény, főleg, ha az ember előzőleg úgy gondolta, hogy amiben addig élt, az idők végezetéig úgy marad. A választók visszaszavazták a ’89-es MSZP-seket, függetlenül attól, hogy ezek a politikusok mire képesek. - Nem furcsa, hogy Solt Ottilia kormánypárti? - Ennek ma már nincs jelentősége, mert már nem politizálok. Hozzáállásomat a világhoz nem változtatja meg az, hogy az SZDSZ kormányon van. Pogonyi Lajos NÉPSZABADSÁG 9 Különös házasság egy kórházért Tizedik születésnapját és házasságkötésének évtizedes jubileumát egyszerre ünnepelte az idén nyáron a győri honvédkórház. A háromszáz ágyas egészségügyi intézményt 1984-ben, a Semmelweis-napon adták át, és ekkor frigyre is lépett a ma Petz Aladár nevét viselő megyei kórházzal. Ilyen házasságot egyet ismernek még a világon: az amerikai Marylandban. A hetvenes évek végén döntötte el a Honvédelmi Minisztérium, hogy az akkor már működő budapesti, valamint a pécsi és a kecskeméti katonai kórház után a Balatontól északra fekvő települések alakulatainál szolgáló kiskatonák, polgári alkalmazottak, tisztek s hozzátartozóik egészségügyi ellátására kórházat épít. A Dunántúlnak ez a fele egyébként stratégiai szempontból is fontos vidék volt, részben a nyugati határ közelsége, másrészt az itt húzódó Bakony miatt. A kórháztelepítés szempontjából az errefelé sűrűn állomásozó szovjet alakulatokat nem vették számításba, hiszen nekik külön kórházuk és egészségügyi hálózatuk volt. Az észak-dunántúli honvédkórházat Veszprémben vagy Pápán szerették volna felépíteni. A két város azonban nem mutatkozott fogadókésznek. Győrött viszont a megyei kórház rekonstrukciójának második ütemeként nagyszabású építkezésbe fogtak. Hozzájuk csatlakozott a minisztérium, és így készült el a győri honvédkórház. A két épület nem különül el egymástól, az osztályok átjárhatók, a berendezéseik is egyformák. - Öt évet kaptam arra - emlékszik vissza dr. Ónodi István orvos ezredes, igazgató, aki egyébként a Veszprémi Akadémiai Bizottság orvostudományi szakbizottságának titkára is hogy már az építés idején megszervezzem a kórházi osztályokat, orvosokat, ápolókat szerezzek. Egy új kórház beindítása mindig érdekes szakmai kihívás. Ezt érezték meg az orvosok is, ezért jöttek hozzánk szakemberek az ország minden tájáról. A két kórház nem csupán együttműködik egymással, hanem a szó szoros értelmében együttműködik. Közös osztályokat tartanak fenn. A hagyományos katonai profilnak számító baleseti sebészeten például nyolcvan ágy a megyéé, negyven pedig a katonáké. Az osztály egy főorvos szakmai vezetése alatt áll. Az idegsebészetet, majd később a kardiológiai osztályt hasonló szisztéma szerint szervezték meg. Ónodi István igazgató nem titkolja, hogy ezekben a „különös házasságokban” előfordulnak civódások, viták, ellentétek. Az idő azonban egyértelműen igazolta: érdemes volt koncentrálni a szakmai erőket. Még akkor is, ha a teljesítményfinanszírozás bevezetése újabb problémákat vetett fel. A laboratórium, a röntgen, a műtő a Petz Aladár Kórházé. Az egészségpénztár viszont a pontszámok alapján annak az intézménynek juttatja a pénzt, amelyikben a pácienst gyógyították. A honvédkórház most külön számol el a megyei intézménnyel, kifizeti a labor- vagy a CT-vizsgálat költségeit. A finanszírozással persze a közös működéstől függetlenül is akadnak gondok. Amikor a honvédkórház megkezdte munkáját, mindkét intézményt viszonylag jól felszerelték, néhány osztály berendezése, technikája az európai színvonalon állt - mondja Ónodi doktor. - Később a regionális feladatokat ellátó osztályok még kaptak pénzt a fejlesztésre, azóta azonban szinte csak kopnak, romlanak a műszerek. A teljesítményfinanszírozás nem ismeri el az amortizációs költségeket, felújításra, új eszközök beszerzésére alig jut pénz. Márpedig a hagyományos katonai profilok - az idegsebészet, a baleseti sebészet vagy az égésplasztika, de például a kardiológia is - drága technikát, korszerű műszerparkot igényelnek. Az igazgató szavainak illusztrálására az égésplasztikai osztályt mutatja meg. Róla általában nagyobb szerencsétlenségek idején hall az ember. Ilyen volt például a lencsehegyi bányatragédia - mindegyik itt ápolt bányász életben maradt - vagy az 1987-es tél, amikor súlyos fagyási sérülésekkel száznegyven embert kellett kezelniük. A megyei és a honvédkórház nemrégiben közösen alakított ki egy bőr- és szövetbankot, az égési sérültek gyorsabb, hatékonyabb ellátása érdekében. Az égési osztályon egyébként egy év alatt háromszázötven fekvőbeteget ápolnak. Ónodi igazgató szerint közülük öt-tíz beteg gyógyítása elviszi az egészségpénztártól kapott pénz jelentős részét. - Magyarországon sorra megszüntették az égési osztályokat, a működőknek tehát nagy régiókat kell ellátniuk - magyarázza az orvos ezredes. - Ilyen nagy területről viszont minden évben hoznak hozzánk olyan betegeket, akiknek az ápolása egyenként megközelíti a tízmillió forintot. A jelenlegi pontrendszer ezt kellőképpen nem méltányolja, ezért most tárgyalunk az egészségpénztárral, hogy bizonyos százalékú égési sérülések esetén egyedi finanszírozást állapítsanak meg. Különben lehetetlen helyzetbe kerülünk. A honvédkórház gyógyító munkáját ugyanúgy az egészségpénztár fizeti, mint a megyei kórházét. A honvédség csak a speciális feladatokra - mint például a pápai repülősök vizsgálata - ad külön pénzt. A betegek hetven százaléka ma már a győri honvédkórházban is civil ember. A jubiláló intézmény eddig több mint 60 ezer fekvőbeteget látott el, a járóbeteg-forgalom pedig meghaladja a 470 ezret. A honvédkórház és a megyei egyaránt a budapesti Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem oktatóintézménye. Ennek köszönhetően kapcsolódhattak be az EuroTransMed műholdas oktató világprogramjába, mely az angolul beszélő orvosok számára kiváló továbbképzési és konzultációs lehetőség. Hajba Ferenc Nagyobb jogkört az ügyészségeknek? Az Alkotmánybíróság januárban alaposan megnyirbálta a polgári ügyekben eljáró ügyész jogkörét. Sátori János, a legfőbb ügyész helyettese lapunknak elmondta: az alkotmánybírósági döntéssel joghézag keletkezett, ami egyebek közt a Legfelsőbb Bíróság elvi irányító szerepét is kedvezőtlenül érinti. Sátori szerint az ügyészségnek számos területen a mainál szélesebb jogkört kellene biztosítani. Az Alkotmánybíróság januárban alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek a polgári eljárásban lehetővé tették az általános ügyészi perindítást, perbeli fellépést. Az alkotmánybírák ugyanakkor azt is kimondták: nem alkotmányellenes az ügyészi közreműködés a polgári eljárásban, ha az nem lépi túl a személyi jogok korlátozásának indokolt és szükségszerű mértékét. Tehát az, hogy egyes jogszabályok konkrét hatáskört adnak az ügyészségnek, nincs ellentétben az alkotmánnyal. A alkotmánybírósági határozattal néhány ellentmondás és hézag keletkezett a jogi szabályozásban - állította Sátori János, a legfőbb ügyész helyettese. Az ügyészség nemrégiben kapott törvényességi felügyeleti jogot az alapítványok és a társadalmi szervezetek működése felett. - Ez azt jelenti - mondta -, hogy a bíróságon bejegyzett alapítványok és társadalmi szervezetek megalakulásuktól kezdve ügyészi törvényességi felügyelet alatt állnak. Az Alkotmánybíróság döntéséig az ügyész jogorvoslattal élhetett a bejegyzést elrendelő bírósági határozat ellen. Ha ugyanis a rendelkezésre álló adatok alapján valamilyen jogszabálysértést fedezett fel, már a megalakulást meg tudta akadályozni. - Most viszont az a helyzet - közölte a legfőbb ügyész helyettese hogy külső szerv, így az ügyészség sem támadhatja meg jogorvoslattal a bírósági bejegyzést. Sátori alapvetően tévesnek nevezte azt a véleményt, hogy korábban az ügyész olyan szerepben tetszeleghetett, mintha ő lenne „az ügy ura”. Az ügyész ugyan elment a tárgyalásra, fellépett, jogorvoslattal élt, indítványokat tett, de a bíróságot az érdemi döntésben csak ezekkel az eszközökkel tudta befolyásolni, semmi mással. Ennyi joga viszont bármelyik ügyfélnek van - vélekedett. A Legfelsőbb Bíróság csak akkor tudja betölteni elvi irányító szerepét az ítélkezésben, ha az ügyek oda is kerülnek. A legfőbb ügyész helyettesének ismeretei szerint a Legfelsőbb Bíróság már most gondban van, hiszen a bírói gyakorlat a bíróságok elvi irányítását jórészt az ügyészi jogorvoslatok alapján alakította. - Mivel nagyon fontos katalizátor szerepe volt az ügyészségnek a joggyakorlat alakításában, ezt a joghézagot minél előbb be kellene tölteni - mondta Sátori. Miután Magyarországon évtizedek óta az ügyészi szervezet gyakorol bizonyos polgári jogi jogosítványokat, meghatározott körben felhatalmazást kellene adni az ügyésznek arra, hogy egyes ügycsoportokban, ha semmis vagy megtámadható szerződést tapasztal, ezeket az ügyeket a közérdek védelmében a bíróság elé vihesse - fejtegette a legfőbb ügyész helyettese. - Gondolok itt elsősorban azokra az esetekre, amikor úgynevezett privatizációs visszaéléseket tárnak fel. Szerintem az államnak mint tulajdonosnak jogot kellene adni arra, hogy az állami tulajdont érintő szerződéseket megtámadhassa. Az állami tulajdonnak ugyanis sajátossága, hogy a tulajdont nem az állam, hanem konkrét jogi személyek kezelik, amelyek ilyen-olyan szerződéseket kötnek. Ha a megkötött szerződés megfelel a kezelőnek és a másik félnek, de súlyosan sérti az állam érdekeit, maguknak a szerződő feleknek eszük ágában sincs pereskedni egymással. Sátori János szerint tehát az ügyészségnek a polgári jogi ügyekben a közérdek és az állami érdek védelmére megfelelő jogosítványt kellene adni. Ott, ahol a közérdek sérül meg, ahol a jó erkölcsöt sértő módon, illetve megtévesztéssel vagy kényszer útján kötnek szerződést. A legfőbb ügyész helyettese kijelentette: az ügyészek az egész társadalmat érintő ügyekben is nagyobb szerepet vállalhatnának. Példaként a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem területét említette. Mindamellett van még egy nagyobb jogterület, amellyel összefüggésben égetően szükség lenne az ügyészi perindításra. Ez pedig a közigazgatási határozatok ügycsoportja. Az ügyészség tapasztalatai szerint rendkívül sok a jogszabálysértés a közigazgatási ügyekben. Ehhez képest azonban rendkívül kevés per indul. A bíróság tudniillik hivatalból nem járhat el polgári ügyekben. A bíró csak akkor tehet igazságot, ha valaki az ügyet eléje viszi. Annak idején erre a szerepre találták ki az ügyészt - emlékeztetett Sátori János. Sereg András ÉPTEK Kereskedelmi és Szolgáltató Rt Havon ^építkezik,^első útja hozzánk^ vezessen, ahol *az 'építési’ anyagokat egy^ helyen/ kedvező káron/találja^meg. A Az ÉPTEK Kereskedelmi és Szolgáltató Rt. júliusi nyamról az ÉPTEK Rt. vevőszolgálatán és pénztárai - ÉPTEK Kereskedelmi és Szolgáltató Részvénytársaság akciója keretében alanyi jogon vagy másodlagosan kifüggesztett üzletszabályzatból árfolyam tájékoz- Budapest, X. Jászberényi út 38-72. forgalomban szerzett^^^^^^^^^^a vásárlás- totóból, illetve a vevőszolgálat telefonszámán.y- hétfőtől csütörtökig: ___________ 700-16.00 óráig más napi árfolyamon beszámítja. A kárpótlási jegy 177-2541 érdeklődhet.____________| pénteken: ---------------- 7.00-18.00 óráig elfogadásának módozatairól, a beszámítási árfa- szombatom ------- 7.00-14.00 óráig