Népszabadság, 1994. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-01 / 178. szám
1994. augusztus 1., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 Az alapszerződés az európai stabilitás része Melescanu szerint egy hónapon belül megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások A magyar-román alapszerződést már csak azért is mielőbb alá kellene írni, mert az bizonyos értelemben része az európai stabilitási paktumnak is, amelynek „hitelesítése” és hatálybalépése jövőre esedékes - fejtegette a román diplomácia vezetője. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Theodor Melescanu az Adevarul című bukaresti lapnak adott interjújában Románia „kétoldalú diplomáciai tevékenységének első számú prioritásaként” jelölte meg a magyar-román keretszerződés gyors megkötését, megelőzve a román-orosz, illetőleg a Románia és a Moldovai Köztársaság közötti alapszerződés tető alá hozását. A magyar-román szerződés gyors megkötését - az európai stabilitási paktummal való összefüggésén túl - azért is szükségesnek és lehetségesnek látja a román külügyminiszter, „mert az utóbbi időben a budapesti kormány részéről nyitottság volt tapasztalható”. Melescanu - miután utalt rá, hogy nemrég eljuttatta magyar kollégájának, Kovács Lászlónak a tárgyalások újrafelvételére vonatkozó román javaslatokat -reményét fejezte ki, hogy „nagyon gyorsan, egy hónapnál is rövidebb időn belül” megkezdődhetnek a megbeszélések. Ezeken belül lehetségesnek tartja, hogy „a külügyminiszteri szintet is beleértve, alternatív megoldásokat vizsgáljanak meg a két nagy problémára, a határok és a kisebbségek kérdésére”. A román külügyi tárca vezetője úgy fogalmazott, hogy mindkét esetben „minimális erőfeszítéssel és legfőképpen nagyon sok jóindulattal kölcsönösen elfogadható megoldásokra lehet jutni”. Horn Gyula és Kovács László megnyilatkozásaiból ítélve Melescanu úgy látja, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései. Ami pedig a kisebbségekkel kapcsolatos kérdést illeti, Melescanu véleménye szerint ennek szerződésbe foglalását az is megkönnyíti, hogy Románia nemrég ratifikálta az emberi jogok európai konvencióját, aminél fogva mind az európai normák, mind pedig „az általunk vállalt kötelezettségek tiszteletben tartását biztosító felügyeleti mechanizmusok szempontjából teljes mértékben lehetséges egy elfogadható formula megtalálása”. Ezzel egyidejűleg a legnagyobb példányszámú román napilap, az Evenimentul Zilei főszerkesztője a múlt héten négy egymást követő napon át folytatásos vezércikket szentelt „a román-magyar megbékélés történelmi esélyének”. Ion Cristoiu az izraeli-arab kéznyújtás és „megbékélési áttörés” példájával érvelve úgy látja, hogy most minden feltétel megvan a román-magyar megbékéléshez. A kérdés átfogó elemzésében a szerző a kedvező nemzetközi és külső feltételek között felsorolja az európai struktúrák ilyen értelmű elvárásait, illetőleg az új budapesti kormány külpolitikai törekvéseit és megbékélési szándékait. De nem téveszti szem elöl a megbékélés történelmi esélyei ellen munkáló akadályokat, illetve erőket sem. Ezek között említi mindkét ország szélsőséges politikai erőit, melyek közül a romániai ultranacionalista erők vannak inkább nyeregben. Bizarrnak tartja a szerző a román televízió magatartását, pedig „ez az intézmény főszerepet játszhat a megbékélésnek kedvező közvélemény kialakításában”. Christoiu szemére veti a román televíziónak, hogy az budapesti tudósítója révén figyelmen kívül hagyja „a magyar kormány politikájában végbement látványos változásokat”. Viszont azonnal és élénken reagált „a magyarországi szélsőséges körök minden provokációjára” és úgy állítja be a dolgokat, mintha „ezek tükröznék a magyar kormány magatartását”. „De ha a (román) kormány esetében a tétovázás egyféleképpen indokolt - hiszen a Vacaroiu-kabinet a szélsőségesen nacionalista pártok parlamenti támogatásától függ - abszolút indokolatlan az a hallgatás, amibe az államfői hivatal burkolózik. Az államelnök funkciójában egyetlen párttól sem függ. Ion Iliescu a szélsőségesen nacionalista erők jóváhagyása nélkül is felvállalhatja a román-magyar megbékélés történelmi folyamatát. Az államfőnek szerencsés alkalma nyílna végre bebizonyítania, hogy képes felemelkedni egy történelmi pillanat magaslatára. Mert a román-magyar megbékélésnek kedvező mostani momentum - történelmi pillanat, melyet Románia elszalaszthat, ha nem kerülnek olyan államférfiak, akik gyümölcsöztessék azt!” - írja a vezércikkfolyam végén az Evenimentul Zilei főszerkesztője. A jó katonai együttműködés a magyar-román bizalmat erősíti Keleti György és Gheorghe Tinca megbeszélése Az Egyesült Államok után Magyarországgal van a legteljesebb kapcsolata a román hadseregnek - jelentette ki szombaton Gyulán megtartott sajtótájékoztatón Gheorghe Tinca román védelmi miniszter, aki Keleti Györggyel tárgyalt a Békés megyei városban. TUDÓSÍTÓNKTÓL A magyar honvédelmi miniszter kezdeményezésére létrejött hét végi találkozón a tárgyaló felek áttekintették a két hadsereg együttműködését, és ajánlásokat tettek a kapcsolatok további bővítésére. Gheorghe Tinca programcsomaggal érkezett a megbeszélésre: egyebek között azt javasolják, hogy a leendő román katonatisztek magyar akadémiákon, még magyar tisztek román katonai főiskolán tanulhassanak. A két hadsereg együttműködik majd hadfelszerelések beszerzésében. Keleti György felajánlotta: megosztják a román tárgyaló féllel azokat a szervezési tapasztalatokat, amelyek a honvédség dandáregysége átalakítása közben szereztek Magyarországon. Felvetette annak lehetőségét, hogy magyar légvédelmi és harci repülői gyakorlatokat Romániában tartanának meg. Ehhez - mint megjegyezte - az alkotmányos előírások betartása és parlamenti jóváhagyás szükséges. Gheorghe Tinca kijelentette: a Nyitott égbolt kezdeményezésben a két ország úttörő szerepet játszik, a NATO Partnerség a békéért kezdeményezése pedig még inkább kiszélesíti az együttműködést. Mint megtudtuk, az ősszel Budapestre látogat a román védelmi miniszter, míg Keleti előreláthatólag két alkalommal utazik a közeljövőben Romániába. Egy magasabb harcászati egység gyakorlatán megfigyelőként vesz részt. Keleti György és Gheorghe Tinca egyaránt megerősítette: nem látnak különösebb nehézséget a magyar-román alapszerződés mihamarabbi megkötésében. Kellő politikai akarat, valamint a nemzetközi jog figyelembevétele szükséges ehhez a munkához. Mindketten hangsúlyozták, hogy a jó katonai együttműködés az egymás iránti bizalmat erősíti, s eredményesen segítheti a politika más területeit. A magyar miniszter megerősítette Gheorghe Tinca ősszel esedékes budapesti meghívását, amire a román fél úgy válaszolt, hogy keleti bukaresti meghívása is aktuális lenne. A gyulai sajtótájékoztatón szóba került a bajai gépesített lövészdandár közelmúltbeli gyakorlata, ahol - mint ismeretes - négyen életüket vesztették. Keleti György elmondta, hogy minden jel szerint rátöltés történt, így feltehetőleg emberi mulasztás okozta a tragédiát. A vizsgálat folytatódik. Politikai botrány a csehországi Terezinben MTI-JELENTÉS A szélsőjobboldali Cseh Republikánus Párt mintegy húsz aktivistája szombaton Terezinben, az egykori náci gyűjtőtábor helyén található nemzeti sírkertben megakadályozta, hogy kegyeleti megemlékezést tartson a csehországi németek szövetsége, a német-cseh megértés társasága és a szudétanémetek drezdai szervezete. - Takarodjatok haza, gyilkosok! Gyalázat a fasisztákra! - kiáltozták a republikánusok a megemlékezésen részt venni szándékozók mintegy ötvenfős csoportjára. A csehországi, illetve Csehországból elszármazott németek a terezíni sírkertben megtartani kívánt megemlékezést nem a gyűjtőtáborban történtekhez kapcsolódva, hanem az Ústi nad Labemben 1945. július 31- én történt események évfordulójára időzítették. A városban 49 évvel ezelőtt cseh források szerint több tucat, egyes német állítások szerint több száz németet lincseltek meg, pusztán a nemzeti hovatartozás miatt. Pozsony a kétoldalú viszonyról MTI-JELENTÉS Lubor Bystrcky szlovák külügyi államtitkár szerint Magyarország megállapodási készségét a szlovák előzékenységre adott válaszként lehet értékelni. Bystricky szerint mindennek a magyar-szlovák alapszerződés aláírásában kellene betetőződnie. A pozsonyi politikus megállapította, hogy a remélhetően jobbra forduló magyar-szlovák viszonynak Szlovákia szempontjai szerint jelentősége van. „Országunk sem tényleges, sem képzelt ellenségeket nem kíván. Megbízható partnerekre van szükségünk, annál is inkább, hogy folytathassuk az ország gazdasági fellendítését célzó elképzeléseink megvalósítását” - mondta. Lubor Bystricky a magyar-szlovák alapszerződés előkészítésének folyamatával kapcsolatosan visszautasította „egyes szlovákiai magyar politikai erők kritikus megjegyzéseit, azokat a kifogásokat, hogy az alapszerződés szlovák szövegtervezetének előkészítése során velük a szlovák kormány nem konzultált. ” Hogyan juthat több víz a Szigetközbe? TUDÓSÍTÓNKTÓL A dunakiliti tározó részleges és ideiglenes feltöltésével több víz jutna a Szigetközbe, mint a mostani szivattyúzással - erről győzték meg a szigetközi polgármesterek és vízügyi szakemberek tegnapi győri találkozójukon Kovács Lászlót. A külügyminiszter hangsúlyozta: az előző Országgyűlés határozata kizárta a részleges feltöltés lehetőségét, ezért csak a fenékküszöb építése és a szivattyúzás között választhattak. A jelenlegi vízpótlás napi 2,5 millió forintba kerül, a dízelszivattyúk kipufogógáza szennyezi a levegőt, a zajártalom is magas. A meglévő dunakiliti tározót körülbelül egymilliárd forint ráfordítással két hónap alatt lehet részlegesen feltölteni, és akkor több víz jutna a Szigetközbe. Ez a megoldás nem visszafordíthatatlan beavatkozás - vélte Kovács - és nem rontja Magyarország pozícióját a majdani hágai nemzetközi bírósági tárgyaláson. A külügyminiszter elmondta: a csütörtöki kormányülésen szó lesz a bősi erőmű üzemeltetése után kialakult helyzetről, hiszen Horn Gyula pénteki pozsonyi tárgyalásainak is egyik témája a vízmegosztás. Természetesen a kormány nem dönthet a dunakiliti tározó vízszabályozó szerepéről - ez a parlament kompetenciája. A külügyminiszter szerint a Horn-Moravcík találkozón sem születik megállapodás, de várhatóan meggyorsulnak a szakértői tárgyalások. A bősi erőmű működése, a Duna vízmegosztása, a Szigetköz mellékágainak vízutánpótlása elsősorban szakmai kérdés, a politika csak azt segítheti elő, hogy a magyar és a szlovák szakemberek előítéletek nélkül a bizalom légkörében dolgozhassanak - mondta Kovács László . Bécs megérti a magyar expodöntést MTI-JELENTÉS Szombaton a vorarlbergi Dornbirnben - Pál László ipari és kereskedelmi miniszter jelenlétében - Wolfgang Schlüssel osztrák gazdasági miniszter megnyitotta a 46. ipari vásárt. A két ország kapcsolatait már az Európai Unióhoz való osztrák csatlakozás fényében tekintette át a két miniszter. Pál László nyilatkozatában elmondta, hogy kérte osztrák kollégáját: az osztrák csatlakozás nyomán ne vesszenek el azok az előnyök, amelyeket az EFTA-megállapodás Magyarország számára e fontos relációban jelent. Kiemelt téma volt Pál László ausztriai megbeszélésein az expo budapesti lemondása. A miniszter azt a közvetlen tapasztalatot szerezte, hogy Ausztria megérti a magyar döntést. Elismerésre talált az a körülmény, hogy az új magyar kormány beiktatása után az első intézkedések között ilyen gyorsan rendezte a világkiállítás dolgát, és ezzel partnereinek sok felesleges kiadást megtakarított. Osztrák pénzügyi körökben Pál olyan véleményt is hallott, hogy a világkiállítás lemondása kifejezetten bölcs döntés volt. D* I ' Csúnya és bonyolult kis történetekből I lyCKáOSZ állnak a kapitalizmus hétköznapjai. Nehéz írni róluk, mert az ember vagy hazug módon egyszerűsít, vagy nem lesznek a sztoriban hősök, végül pedig a szerző maga sem tudja eldönteni, kinek van igaza. Itt van például a szegedi nagybani piac, illetve regionális agrárcentrum ügye. Egy Agroker-vállalat dinamikus, új vezetősége messzire tekintő, nagy igényű tervet készít: a cég telepén és a környékén korszerű, regionális agrárcentrumot építenek fel. A zöldség és gyümölcs nagybani piaca mellett igénybe lehet venni raktárat, hűtőházat, irodát, faxot, targoncát, pénzintézeti szolgáltatásokat. Éppen úgy, ahogyan Nyugat-Európában látták azok az ifjú szakemberek, akik az egészet kitalálták. Csak egy a baj: a termelőket és a kereskedőket rendőrrel kéne ebbe a korszerű centrumba kényszeríteni, mert maguktól nem akarnak odamenni a kiskundorozsmai vásártérről, ahol most tartják a piacot. Hogy miért nem? Mert úgy gondolják, semmi szükségük raktárra, hűtőházra, telefaxra és olyan targoncára, amelyiknek az üzemeltetője nyugtát ad a munkájáról. Lehet, hogy jól gondolják, lehet hogy nem. Tegyük föl, hogy nem jól gondolják. Mennyiben ad ez jogot vagy akár csak erkölcsi alapot bárkinek, hogy rendőrrel terelgesse őket a modernizáció útjára? Nemcsak az a baj - véli az Agroker vezetője -, hogy a termelők és a kereskedők nem akarnak az ő modern piacukra menni, hanem az is, hogy a kiskundorozsmai nagybani piacon nem tartják be sem az állat-egészségügyi, sem a közegészségügyi előírásokat. A tisztiorvosi szolgálat vezetője azt mondja: az emberek egészségét nem veszélyezteti a mostani helyzet. Az állat-egészségügyi állomás igazgatója szerint az állatokét viszont igen. Ők ugyebár szakemberek mindketten, laikus nem tudhatja, melyiküknek van igaza. Az is lehet, hogy mindkettőjüknek. Ha azonban az ügyben érintettekkel beszél az újságíró, nekik csak az a szakember, aki az éppen megszólalónak ad igazat. A hatóságokéhoz hasonlóan ellentmondásos a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek véleménye is. Ők ugyan az új piacot támogatják, sokak szerint azonban csak azért, mert az agrárcentrumban van a székhelyük. Az ellenfél azt állítja, az Agrokemek is csak fügefalevél a modernizáció ügye, egyébiránt a halmozódó veszteségeit akarja a nagybani piac bevételeivel csökkenteni. A múlt héten a szegedi önkormányzat is szavazott az ügyben, a dorozsmai piac megtartása mellett voksoltak, sokak szerint azért, mert azt a város vállalata üzemelteti. Ha a hatóságok, szakmai szervezetek véleménye ellentmondásos, mit mond vajon az istenadta nép? Dorozsmán a többség támogatná, hogy maradjon ott a nagybani piac, ahol eddig volt, mert olcsóbban lehet dinnyét venni, mint a boltban. Ez a többség távol lakik a vásártértől, ellentétben azzal a törpe kisebbséggel, amelyik viszont közel lakik hozzá, útját eltorlaszolják a vásárlók autói, életét megkeseríti a zaj és a por, ezért a modernizációt támogatná. A sokféle viszonylagos argumentumtól függetlenül azonban tény: a mostani piacon „balkáni” állapotok vannak, az új piacon meg csaknem „európaiak” volnának. És hogy azért mégiscsak el kellene jutni innen oda. A mai káosz közepette a kérdés úgy hangzik: Ha eltekintünk a rendőrség piacügyekben való közreműködésétől, akkor mennyi idő alatt zajlik le ez a folyamat, és mekkora árat kell fizetni érte? Tanács István KJ L ' I I Amikor a termelőszövetkezeteknek elő-IVlarnakrill szer kellett leadniuk kárpótlásra földet, és ezért szarvasmarha-állományukat egyharmaddal csökkenteni kényszerültek, igyekeztek valamit visszavenni a vámon abból, amit veszítettek a réven. Ha már a fenyegető takarmányszűke miatt ezt a súlyos öncsonkítást nem tudták elkerülni, gondos szelekcióval az állomány leggyengébbjét küldték - ámbár még így is szívfájdalommal - egyenesen a vágóhídra. Amikor, főként a tagi tulajdon kiadása miatt, ismét csak zsugorodott a földjük, és ezzel a takarmánytermő terület, a tehénállomány újabb harmadából elég sok szintén tagi tulajdonba került. A faluban, ahol a tehéntartás a magánistállókban már szinte megszűnt, valami kétségkívül újrakezdődött. Úgy persze, hogy mindaz, amit eddig a téeszistállókban, megfelelő munkarend szerint, állandó állatorvosi felügyelet mellett, a tejhozam és a takarmányozás számítógépes összehangolásával alig néhány ember látott el, most sokszorosan elaprózódott, részben elmaradt. Gazdák - illetve főként az asszonyok - napi, elhalaszthatatlan, rabszolgaként odakötő feladatává lett (ismét) az etetés, itatás, almozás, fejés. Meg a kifejt tes eljuttatása a vevőhöz, átvevőhöz. Amikor - mert e községben sok a kárpótolt és a földigénylő, a jogosult - újabb területeket vontak el kárpótlásra, a maradékon termelhető takarmánnyal már csak oly kevés szarvasmarhát tudtak volna ellátni, ami végképpen gazdaságtalanná tette ezt az ágazatot. Ekkor az utolsó harmadra - amely azonban a régi állománynak a színe-java! - vevőt kerestek. Találtak is. Történetesen egy másik termelőszövetkezetet, amelyet kevésbé sújtott a földvesztés, másrészt a volt tagjaitól és a környéken összeomlott állami gazdaságoktól elég biztonsággal bérelhet takarmányföldet. Amikor a teheneinek számát még emelni is képes és hajlandó téesz elvitte a maradékot, a vesztes szövetkezetben nem csupán az ezres, jó állagú tehéntelep maradt néptelen és hasznosíthatatlan. Az ország talán legkorszerűbb, zárt rendszerű tejkezelő berendezése is ebek harmincadjára jutott. A falu magánistállóiba szétszórt tejét nem tudja fogadni, és át sem telepíthető máshová. Ide készült, leszerelése és újra összerakása nem oldható meg. Amikor ezt leírom, egy példát írok le százból, amelyben a minapi magyar agrárszféra óriási áldozatokkal létrehozott infrastruktúrája lényegileg megsemmisül. Utóhang. A távozó koalíció némely agráriusai nem győznek erősködni, hogy a rendszerváltáskor a téeszek mekkora hányada volt mérleghiányos; hogy a termelőszövetkezet eleve életképtelen lett; hogy az idén milyen jelei mutatkoznak falun a talpra állásnak; hogy a fő baj a keleti piacvesztés volt, meg a nyugatiak miatt kényszerű támogatáselvonás - és így tovább. Nos, milyen a magyar agrárgazdaság ma? Mint egy vízipólós, akinek a fejét tucatszor nyomták a legdurvábban a víz alá. És amikor mégis kiemelkedik, levegőért kapkod, akkor az, aki a tizenkettőből legalább a legutóbbi hat víz alá nyomásért, fojtogatásért felelős - még ott a tarkón a keze! -, diadalmasan rámutat: „De hiszen itt van! Felbukkant! Lélegzik! Még gólra is tör, kapura lő! Hát akkor mit akartok tőlem?” Lázár István