Népszabadság, 1994. augusztus (52. évfolyam, 178-203. szám)
1994-08-18 / 193. szám
12 NÉPSZABADSÁG lmjegyzet Nyugtalanító történetek Már-már megszokja az ember, hogy a film azt jelenti, amit nagy tömegben kap, rendszeresen, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, moziban, televízióban, videokazettán. Nyáron kiváltképp. És akkor a nyár végén váratlanul előbukkan két film figyelmeztetésül: van ám más is a világon! Az egyik egy argentin melodráma. Tangófilm. A tangó népi eredetű tánc és zene, eredetileg lázadás. Feszült kis szünetekből és indulatos kitörésekből áll össze kompozícióvá. Ebből a társaskultúrából ízelítőt idéz Raul de la Terre - Humberto Constantini Beszélj nekem Funesről című könyvéből forgatott filmje, a Szerelemház (Funes, un gran amor). Egy kisvárosszéli, szomorú, idegesítő, kedves bordélyház a cselekmény színhelye, s ez a cselekmény - írják is szorgalmasan a film kritikusai - Pasolini Teorémájának afféle délvidéki változata: valaki jön, s látogatása megváltoztatja a meglátogatottakat. De la Torre filmjében egy zongoristanő a látogató. Mindenki a maga gondján kívülállónak gondolja, azt hiszi, Funes kisasszony fölötte áll minden olyan siralomnak, ami őket nyűgözi. Aztán váratlanul kiderül, hogy „a Funes” őrült szerelmet él át nővére tizennyolc éves fiával. Jöhet a halál. Mert érezni, hogy ezután már csak a Halál tehet sorsokra kiható látogatást a szerelemházban. Ha nem helyezkedik bele a néző úgy a székébe, hogy most egy másik világba helyezkedik bele, akkor vége a filmnek az ő számára, mielőtt elkezdte volna nézni. Ne is nézze, aki nem képes más sémát elfogadni, csakis észak-amerikait. Azt idegesíteni fogja már a játékstílus is, amit még a kártyás digó bordélytulajdonos, Gian Maria Volonté is nagyszerűen elsajátított: nincs pergő dialógus, mert akihez itt szólnak, az előbb hallgat egy sort, rendezi belső indulatát, s csak azután szólal meg. Mint a tangóban, mozdulattal. A melodráma eredeti értelméhez jutunk vissza: zenés dráma. Az egész film, minden porcikájában, zenés darabként, tangóalkotás módjára építkezik. A Funest játszó Graciela Borges, a sánta bordélyügyvezető Pepe Soriano nagyszerűen érzi ezt a ritmust. És egy kis szerepben, anélkül, hogy hatalmas tehetségével átirányítani igyekezne magára a nézők figyelmét a főhősökről, látni a filmben a ’70-es években hazájából elüldözött, nagyszerű énekesnőt (lemezről tán ismerik néhányan Magyarországon is), a mára már megmélyedt hangú Nadia Guevarát. A hét másik nyugtalanító filmje a francia Bertrand Blier alkotása: Ipi-apacs, egy kettő, három... (Un, deux, trois, soleil). Ahogy az argentin történetben, úgy ebben a franciában is láthatni, éppúgy kulcsfiguraként, egy olasz színészt. Itt Marcello Mastroiannit. Iszákos, sokgyermekes apa, aki sosem talál haza, de sebaj, másutt is megalszik, s hozzá is annyi gyerek szegődik sokszor, hogy úgysem tudná szétválogatni őket sajátra meg idegenre. A film végén elébe hozzák a C épület 722-es ajtót, az ő ajtaját. Be is lép rajta a halálba. Időt rombolva újraépítő film Bertrand Blier alkotása. Főhőse Victorine, akit máris filmtörténetinek mondható nagysággal alakít Anouk Grinberg. Egyedül érte is megéri végignézni ezt az ide-oda csúszkáló, idegesítő időjátékot Marseille északi külvárosában, franciák, arabok, négerek, portugálok kis helyiérdekű Bábelében. Randa, üres, poros grundok, összetéveszthető panelházak, összetéveszthető sorsok közegében. Anouk Grinberg úgy, ahogy van, törékeny fiatalságában és felnőttségében, hatévestől huszonöt évesig játssza el hősnőjét. Ritka csoda. Nem mondhatni, hogy Bertrand Blier kíméli közönségét a mesterkéltségtől. Ó, nem. Mástól el se igen fogadnám ezt a kifacsart agyú, intellektuális eredetieskedést. De tőle kénytelen vagyok: akkora tehetség (volt is, korábban, de itt talán méginkább), no meg olyan humora van a kis emberi tragédiákhoz. Hibátlan színészekkel, szabatosan játssza-játszatja el ezt a sorskirakósdit. Mindkét nonkonformista moziművet a Budapest Film forgalmazza. Csala Károly Anouk Grinberg meg néhány kisgyerek Bezárt bábszínház Hétköznap estefelé szinte kísérteties a budapesti Népliget: a park belsejében jövünk rá, hogy szinte sosem merészkedtünk beljebb a Planetáriumnál, így aztán meglepve fedezzük fel az egykori Nagyvendéglőt közvetlenül az épület mögött. A tetőgerendákat nem fedi már cserép, a néhány évvel ezelőtti forgatásra kiglancolt falakról pereg a festék. Megyünk tovább, csak úgy érzés szerint, átvágunk egy játszótéren, elhagyjuk a kertészet épületét, aztán rögtön tudjuk, hogy jó helyen járunk. Kemény Henrik valami muzeális fürdőnadrágban áll a Bábszínház zöld bódéja előtt, és nagy műgonddal a díszletet ragasztja. A piros orrú bohóc már a falnak döntve szárad, a másik darabról - épp a ragasztás miatt - nem derül ki, mit ábrázol. Kenés közben mesél: a készülő tévéfelvételről, a bódéról, amit nem engedett lebontani. Itt maradt hírmondónak az egykori vurstliból, mígnem öt évvel ezelőtt újjá tudta építeni a Soros-alapítvány segítségével. Mesél a pesti, „igazi” lakásáról is, ahol sosem érezte valami jól magát, meg arról, hogy a minap is meglátogatta az egykori hajóhintás család sarja. Mutatja is, merre álltak a hinták: az első ellensúlyos, átfordítható szerkezetek Európában. Aztán mesél a hullámvasútról - három emelet magasról zúgtak alá sikoltozva a népek -, végül legyint: néhány éve még azt remélte, talán lesz itt valami. Pedig nincs egyedül a reményeivel: legutóbb a Bábjátékos Egyesület vezetői készítettek tervet a lerobbant, elhagyatott, nyáribon is szinte néptelen területre: helyreállítanák a ma már csak legendákban élő vurstlit. Granasztói Szilvia úgy fogalmaz: Kemény Henriknek mihamarabb vissza kell költöznie a Népligetbe, hogy újra játszhasson a mutatványos téren. Ha elképzelésük megvalósul, a bábszínház mellett helyet kaphat itt egy kisszínház, egy szabadtéri színpad, a húszas évek hangulatát idéző játszótér és a hajdani kisvidámpark korszerűsített mása - benne a Boldogság Háza, a Pokol Tornáca és a zenepavilon. Lenne itt természetesen kiscirkusz, állatbemutató és a vurstliban nélkülözhetetlen vásárfiaárus, lacipecsenyés is. A Bábjátékos Egyesület mindenesetre már meg is kezdte az eredeti, híres mutatványosok leszármazottainak felkutatását - mondja Granasztói Szilvia, bizonyítandó: a remélt modern belsőt valóban a történeti hűséggel felelevenített külső rejtené. Mindez azonban egyelőre csak terv, melynek megvalósításához a Fővárosi Önkormányzattól várnak segítséget. Az egyesület elsősorban a terület használati jogát kívánja megszerezni a várostól, valamint azt az összeget, amellyel a vállalkozást be lehetne indítani. Mindehhez - az első becslések szerint - 45 millió forintra lenne szükség, hiszen ki kell építeni a közműveket, fel kell állítani a bódékat. A bábosok úgy tudják, a fővárosi kulturális bizottság támogatja a tervet, döntésre azonban szeptember előtt nem lehet számítani. A megvalósítás pedig - úgy látják - nem tűr halasztást: ha expo nem is lesz 1996-ban, bizonyos, hogy Budapesten rendezik a bábosok nemzetközi kongresszusát. A negyven országból érkező művészek pedig nemcsak értekezni kívánnak a bábjátékról, hanem, ha lenne hol, be is mutatnák, mit tudnak. Érdekesnek és megfontolandónak tartja ezt az elképzelést Krikovszky Péter, a Buváti tervezője is, aki a terület részletes rendezési tervét készítette. Ő azonban óvatosabban fogalmaz: mint mondja, a világ sokat változott az elmúlt negyven évben, kérdéses, hogy lenne-e közönségük ma is a századelőn oly népszerű mutatványosoknak. Ezért köztes megoldást javasol, és arra ösztönzi a bábjátékosokat, hogy kérjenek ideiglenes területfoglalási engedélyt, s a gyakorlatban próbálják ki, mire mehet manapság a klasszikus vurstli. A rendezési terv értelmében egyébként - mely már elindult az elfogadtatás rögös útján - Kemény Henrik bábszínháza mellett vivárium kerülne a mutatványos térre. Az állatkertből ide, ebbe a hatalmas, vadregényes parkba költözhetne jó néhány állat és növény. Akár egzotikus virágok, akár mézeskalácssütők uralják majd a mutatványos teret, egy biztos: jövőre éppen hetven éve lesz, hogy Kemény Henrik, megszületvén, először betette a lábát a Népligetbe. Kemény Henrik most, a tervek sűrűjében egy cseppet sem bizakodó. Mint mondja, fél attól, hogy ismét csalódás éri. N. Kósa Judit Kemény színház híján SZABÓ BARNABÁS FELVÉTELE KULTÚRA 1994. augusztus 18., csütörtök FORGÓAJTÓ___________________________ Az örök Platón Platón a népszerű filozófusok közé tartozik. Oka lehet ennek a műveire jellemző személyes, eleven, izgalmas, az olvasó számára könnyen átélhető dialógushelyzet, amely nála szinte észrevétlenül adja meg egyben a filozofálás módszerét. Oka lehet maga a platóni ideatan, amely átformált, leegyszerűsített változatban hétköznapjainknak is része. És oka lehet - ezzel összefüggésben - az a kulturális hagyomány, az európai művészi gondolkodást máig befolyásoló eszmerendszer, amelyet platonizmusnak nevezünk, és amely nem azonos Platón filozófiájával, de onnan eredeztethető. Az sem véletlen, hogy sokan szépirodalomként olvassák műveit. Emberábrázolása, a környezet bemutatása, a szöveg megszerkesztésének elbeszélői fogásai, a párbeszédek stílusának kidolgozottsága jogosulttá is teszik az ilyen olvasatot. Eszméi ugyanakkor nagy hatást gyakoroltak a művészekre, a reneszánsz Itáliában éppúgy, mint a romantikus Angliában. Dante és Petrarca, Boticelli és Tiziano ugyanúgy fogékony volt a szépségről és szerelemről szóló tanaira, mint Shelley, aki angolra is fordította A lakomát, amelyet Babits egyenesen a világirodalom egyik főművének nevezett, és azt is leírta, hogy szerinte az egész modern esszé, a gondolat költészete, platóni eredetű. Minderről a filozófiai megközelítésekben nem sok szó szokott esni, hacsak nem gondolunk a fiatal Lukács György Levél a kísérletről című írására. Ám ennek a hatástörténeti sajátosságnak a felidézésével talán méginkább érdemes a nem szakember olvasónak is tanulmányoznia ezt a furcsa bölcselet. Az Ikon Kiadó 1992-ben elindított Matúra Bölcselet sorozatában (matúra - amit tudni kell) most harmadikként megjelent Platón két dialógusa, A lakoma és a Phaidrosz, Steiger Kornél szerkesztésében és jegyzeteivel. Mindkét szöveg Platón középső korszakából való. „Ezekben a dialógusokban jelenik meg az ideatan, abban a később közismertté vált formájában, amely szerint az ideák, téren és időn kívül fennálló örök létezők, amelyeket lelkünk a születésünk előtt ismer meg, és amelyekre a tanulás során visszaemlékezünk; a természeti világ dolgai azáltal olyanok, amilyenek, hogy részesültek bizonyos ideákban” - ad frappáns összefoglalót Steiger a Bevezetés a filozófiába (Holnap, 1992) című szöveggyűjteményében. A kötetben precíz és tömör útmutatót találunk a Platón előtti görög filozófiától a platóni filozófia hatástörténetéig a felmerülő fontosabb kérdésekről. Ez utóbbi témánál átveszi a szerkesztő Szilágyi Imre lexikoncikkét, mely igen informatív, bár műfaja miatt száraz szöveg. Steiger inkább a Bevezetés Platón ideaelméletébe című kommentárban remekel, ahol is az Arisztotelész-szövegrészletből kiindulva nem kis pedagógiai feladatot hajt végre: tényleg megpróbál bevezetni az ideaelméletbe. A két dialógus témája miatt a szerkesztő fontosnak érezte, hogy „Erósz kultúrtörténeti sajátosságairól”, a szerelem görög felfogásáról is eligazítást adjon. Ez jó ötlet, bár a magyarázat lehetett volna alaposabb is, hogy jobban értsük az itteni Erósz-fogalomnak a mai köznapinál jóval általánosabb jelentését. (Lásd erről egyébként: Steiger Kornél és Tegyey Imre írásait a debreceni Határ 1992. 3. számában.) A szövegek jegyzetelése és képi illusztrálása mintha visszafogottabb lenne, mint a korábbi bölcseleti és irodalmi katúrakötetek esetében, pedig ez a „kipreparálás” e sorozat nagy érdeme kezdettől fogva. Steiger bevezetőjében azt írja, szándékosan nem jegyzetelte például azokat az ókori neveket, amelyek lexikonban megtalálhatók. De hát ebben a sorozatban éppen az a jó, hogy kikeresik nekünk a neveket, szöveghelyeket. Kérdés, a szélesebb olvasóközönség bevonása szempontjából nyereség vagy veszteség-e az, ha a kötet „végleges megszerkesztését” az olvasóra bízzuk. Jó ötlet volt a két XIX. századi Lakoma-értelmezést, a Nietzscheszövegrészletet és Feuerbach festményét betenni, és kuriózumnak számíthat az ínyencek számára, az alexandriai újplatonikus Hermeiasz és a firenzei reneszánsz gondolkodó Marsilio Ficino Phaidrosz-kommentárának közlése (a szerkesztő fordította őket, és tudtommal itt jelennek meg először magyarul). Elszakadva Platóntól, és a platonizáló gondolkodás hagyományán keresztül szemlélve e két dialógust, lehet őket úgy is olvasni, mint olyan szövegeket, amelyek az európai kultúra vágyakozását alapozzák meg és idézik elénk valami iránt, ami elérhetetlen, és csak ilyenformán adott számunkra. A Steiger által is emlegetett modern jelentéselméleti megkülönböztetések ellenére (azaz ha eltekintünk egy kifejezés jelentése és jelölete közti különbségtől) egy pillanatra mégis belegondolhatunk egy olyan világba, ami nem érhető el, ám elérhetetlenként tételezhető. De ez már egy másik történet: a platonizáló művészet évszázados melankóliájához jutunk el így. A platonizmus szellemében ugyanis az fog vágyakozni, aki érzékeli valaminek a hiányát. „Aki ugyanis nem sejti, hogy híjával van valaminek, az nem kívánja, amiről nem sejti, hogy hiányzik neki. ” - mondja Diotima Szókratésznek A lakomában. Aki sejti, az meg csak szenvedjen, így jut el lelke a legfőbb jóhoz - mondaná a Platónt elsősorban Szent Ágostonból ismerő, szerelmes Petrarca. (Ikon Kiadó, 1994) Károlyi Csaba Zempléni Művészeti Napok Hangversenyek, színjátékok kilenc napon át A Liszt Ferenc Kamarazenekar Alapítvány és Sárospatak város önkormányzata rendezésében, az Antenna Hungária Magyar Műsorszóró és Rádióhírközlési Rt. támogatásával harmadik alkalommal rendezik meg augusztus 19-27. között a Zempléni Művészeti Napokat. A kilenc napon át tartó fesztivál nyitókoncertje augusztus 19-én 20 órakor lesz a sárospataki várudvarban. Közreműködik a Liszt Ferenc Kamarazenekar, hangversenymester Rolla János (közreműködik Balogh József, klarinét). Augusztus 20-án 18 órakor a sárospataki lovagteremben Balassi-emlékest, Papp János színművész, Pertis Zsuzsa (csembaló), Czidra László (blockflőte), Kállay Gábor és Mukk József (ének), valamint a Magyar Kamarakórus részvételével. Vezényel Antal Mátyás. A Takács Vonósnégyest hallhatjuk 20 órakor a vártemplomban. A Budapesti Rézfúvós kvintett az államalapítás ünnepén kétszer is ad koncertet. Tokajban a Kossuth téren 16 órakor, a szerencsi várban 19 órakor. Szintén e napon Sátoraljaújhelyen a piarista templomban 20 órakor kamaraest. (Közreműködik Pertis Zsuzsa csembalón és Czidra László blockflötén.) Augusztus 21-én délelőtt 10 órakor a sárospataki várkertben a Zempléni Nemzetközi Gyermektánc-fesztivál együtteseinek zenés, táncos műsora. Hangverseny a kastélyért címmel kirándulókoncert a Magyar Kamarakórussal, Füzérradványban, 11 órakor. A karcsai református templomban 16 órakor a szolnoki Bartók Kamarakórus koncertje. Sárospatakon a várudvarban a Liszt Ferenc Kamarazenekar hangversenye 20 órakor (közreműködik Starker János gordonkán). A Tokaji Galériában Gallus Singers (Ljubljana) estje augusztus 22-én 19 órától. Sárospatakon a Művelődés Házában 20 órakor a Creative Art Jazz Trió (tagjai: Balázs Elemér, Berkes Balázs, Vukán György) vendégszereplése. Augusztus 23-án a sárospataki képtár udvarában Vígh Andrea hárfaestje (közreműködik Horgas Eszter fuvolán). A sátoraljaújhelyi piarista templomban 20 órakor Gallus Singers koncertje. A hollóházi Porcelángyárban augusztus 24-én 17.30 órakor Szomszédolás címmel koncert és kiállítás a Szlovákiai Kulturális Intézet rendezésében. A Tokaji Galériában 19 órakor Vígh Andrea hárfaestje (közreműködik Horgas Eszter fuvolán, Papp Sándor brácsán). A kassai Thália Színház társulata 20 órakor viszi színre a szerencsi várudvarban a La Mancha Lovagja nagysikerű musicalt. Ezzel egyidejűleg Sárospatakon a lovagteremben klarinétest. Augusztus 25-én 20 órakor Sárospatakon a várudvarban a Thália Színház musicalbemutatója. A sátoraljaújhelyi református templomban ugyanekkor Kistétényi Melinda orgonaestje. Augusztus 26-án 17 órakor a tokaji Kossuth téren a Danubia Ifjúsági Zenekar Strauss-hangversenye. A sárospataki vártemplomban 20 órakor Kistétényi Melinda orgonaművész koncertje. A fesztivál zárónapján, augusztus 27-én 19 órakor a szerencsi várudvarban a Danubia Ifjúsági Zenekar, 20 órakor a sárospataki várudvarban a Liszt Ferenc Kamarazenekar záróhangversenye. Hangversenymester Rolla János, közreműködik Thomas Zehetmair (hegedű). A Zempléni Művészeti Napok idején a sárospataki képtárban Halmy Miklós festőművész, a Hollóházi Porcelángyár múzeumában népművészeti kiállítás, a szerencsi könyvtárban pedig Duray Tibor Munkácsy-díjas festőművész, szobrász, grafikus kiállítása látható. Füzérradványban augusztus 17-27. között nemzetközi klarinétos tábor. Gáspár Róbert