Népszabadság, 1994. november (52. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-01 / 256. szám
1994. november 1., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Az EK megérti Közép-Európa gondjait Külügyminiszteri tanácskozás Luxembourgban - Kovács Santer találkozó ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Kovács László szerint a hétfői eszmecsere abban segített, hogy az unió országai jobban megértsék az integráció felé törekvő kelet-európai országok törekvéseit és igényeit. A fórumon megvitatott öt témacsoporttal kapcsolatban a magyar külügyminiszter elmondta: az érintett országok, így hazánk is szeretnének bekapcsolódni a jogharmonizáció és a belső piac kérdéseit összefogó Fehér Könyv kidolgozásába. A kelet-európaiak szorgalmazták az országspecifikus megközelítést, és jelezték, hogy számítanak az EU támogatására a tizenkettek által annyira hangsúlyozott jogi és törvénykezési harmonizációs folyamatokban. A nyugati államok feltűnően nagy érdeklődést tanúsítottak a regionális együttműködés iránt. Kinkel sajtóértekezletén leszögezte: ez nem valamiféle blokkszemléletet jelez, hanem azt, hogy a kelet-európaiak egymás közötti együttműködése - például szabadkereskedelmi, közlekedési és egyéb területen - felgyorsíthatja a régió országainak integrációját. Kovács szerint az EU is hozzájárulhat a regionális együttműködés előmozdításához: a Balladur-tervként ismert európai stabilitási egyezménnyel, a PHARE-programmal, valamint a kontinenst behálózó infrastrukturális beruházásokkal. A magyar külpolitika az európai integrációs felkészülés lényeges elemének tekinti hazánk és a szomszédos országok kapcsolatainak javítását - fűzte hozzá a magyar politikus. A kelet-európaiak javasolták PHARE-program megújítását, illetve annak a részt vevő országok igényeihez való átalakítását. A magyar külügyminiszter a többéves tervezés bevezetése és a 15 százalékos társberuházási limit eltörlése mellett olyan új pénzügyi megoldásokat is szorgalmazott, amelyek a csatlakozás előtti időszak feladatait, például a szerkezetátalakítást könnyítenék meg. A Kinkei által szintén nyomatékkal kiemelt belügyi, illetve a nemzetközi bűnözéssel szembeni együttműködéssel kapcsolatban Kovács úgy fogalmazott: Magyarország kész szerepet vállalni az EU határainak bizonyos fokú védelmében, de ehhez mindenképpen szüksége van anyagi-technikai segítségre. - Az integráció humán dimenzióját tekintve Budapest fontosnak tartja a kulturálisoktatási és közös médiaprogramokba való bekapcsolódás lehetőségét is - tette hozzá a külügyminiszter. A tanácskozás tapasztalatait összegezve Kovács rámutatott: az EU részéről valamennyi állam teljes támogatásáról biztosította a kelet-európaiak törekvéseit, s feltűnő volt, hogy Portugália - amely eddig nem tartozott az EU bővítésének lelkes hívei közé - még saját csatlakozási tapasztalatainak átadását is felajánlotta. Sir León Brittan EU-főbiztos, akinek meghatározó szerepe volt a tanácskozás előkészítésében, ám kénytelen megválni a keleteurópai dossziétól, Luxembourgban kijelentette: a találkozó minőségi ugrást jelentett. Dési András Bonn hármas konzultációt ajánl a magyar-román alapszerződés ügyében Németország az Európai Unió soros elnökeként kezdeményezte, hogy az Európai Stabilitási Egyezménnyel foglalkozó bécsi kerekasztal-konferenciához kapcsolódva kerüljön sor egy háromoldalú megbeszélésre, amelyen Magyarország, Románia és az EU-t képviselő NSZK szakértői véleményt cserélnének a magyar-román alapszerződésről - mondta tegnap lapunknak Luxembourgban Kovács László. A magyar külügyminiszter így pontosította hét végi kaposvári kijelentését, amely szerint Bonn közvetítő szerepet vállal a magyar-román alapszerződésről folyó tárgyalásokon. Kovács László hangsúlyozta, hogy az esetleges háromoldalú találkozó nem a nevezett dokumentumról folyó megbeszélést, hanem előzetes véleménycserét jelentene. Budapest célja, hogy tájékoztassa az EU-t képviselő NSZK-t hazánk szándékairól a magyar-román kapcsolatok javítását illetően, valamint arról, hogy miképpen kívánja az alapszerződésben rendezni a határok sértetlenségének és a kisebbségek jogainak kérdését. Végül szeretnénk tisztázni, hogy az EU adott esetben milyen közvetítői szerepet lenne hajlandó vállalni a magyar-román alapszerződési tárgyalásokban - fűzte hozzá Kovács. □ „Románia továbbra is készen áll a Magyarországgal való tárgyalásokra az alapszerződés megkötéséről. Számos javaslatot tettünk eddig is a külügyi szakértői megbeszélések felújítására és várjuk a magyar fél válaszát javaslatainkra” - mondta bukaresti tudósítónk érdeklődésére válaszolva Simona Miculescu, a román diplomáciai tárca helyettes szóvivője. Arra a kérdésre, hogy Bukarest tud-e a bonni ajánlatról, Miculescu kijelentette: „ha tudnék róla, akkor is csak ezt nyilatkozhatnám”. A bukaresti diplomáciai tárca hétfő délben a fenti szóvivői nyilatkozattal reagált Kovács László október 29-i kaposvári kijelentéseire. Mint ismeretes, a magyar külügyminiszter a kaposvári diplomataképzőn tartott előadásában utalt rá, hogy november 2-án, Bécsben az európai stabilitási egyezmény újabb tárgyalásán várhatóan Németország közvetítői szerepet vállal a magyar-román alapszerződés kidolgozásában. A magyar diplomácia vezetőjének kijelentései meglepték a bukaresti diplomatákat - véli hétfői számában az Evenimentul Zilei, a legnagyobb példányszámú romániai napilap. Az Adevarul budapesti tudósításának félelmében pedig azt kérdi, hogy Kovács László kijelentései „indiszkréciót takarnak-e, vagy a magyar külügyminiszter diplomáciai üzenetet fogalmazott meg”. A Cronica Montana is kérdő mondattal címezi a Rompres hírügynökség budapesti tudósítójának jelentését: „Németország közvetít a román-magyar alapszerződés ügyében?” Az Evenimentul Zileitől eltérően az imént már említett Adevarul nem tartja igazán meglepetésnek, amit Kovács László mondott. A lap budapesti tudósításában egyebek között azt írja, hogy a magyar külügyminiszter kijelentése „csak viszonylagos meglepetés”. „Az utóbbi időben ugyanis mind Budapesten, mind Bukarestben bizalmas nyugati diplomáciai források sejteni engedték, hogy bizonyos európai államok diplomáciái, szerepet keresve maguknak, készek közvetítőknek jelentkezni a román-magyar alapszerződés megtárgyalásában” - írja a lap, amely hozzáteszi: „Legfeljebb csak az kelthet csodálkozást, hogy a német szándékot a román és a magyar szakértők tárgyalásainak novemberben esedékes újrafelvétele, azok eredményeinek bevárása előtt hozták nyilvánosságra, illetve, hogy Bonn éppen a román diplomáciának ajánlja fel segítségét, amely megkötötte a Budapest által is »példásnak« mondott román-német szerződést.” Mag Péter Ausztria feladja semlegességét? A semlegesség feladására buzdítja Ausztriát a NATO helyettes főtitkára. Gebhart von Moltke a bécsi Kurier című lapnak adott nyilatkozatával lényegében beleszólt az Ausztrián belül egyre intenzívebben dúló biztonságpolitikai vitába. Az eddigi és jövendőbeli kormánykoalíciót alkotó két párt álláspontja eltér a semlegesség megítélésében. A Vranitzky vezette szociáldemokraták az ország függetlenségének garanciájaként, Ausztria nemzetközi tekintélyének szimbólumaként fogják föl a semlegességet. Ezzel szemben a Néppárt vezetői ugyanazt mondják immár, mint a jobboldali Szabadság Párt vezetői: vasfüggönymentes világban inkább hátrány, mint előny a semlegesség. Von Moltke NATO-főtitkárhelyettes az utóbbi álláspont mellett tette le a garast. A Kuriernak adott interjúban kijelentette: „Fel kell adni az idejétmúlt biztonságpolitikai koncepciókat, most Európa egységén van a hangsúly, s e kérdésben nem sok hely marad a semlegességnek. E fogalom kezd értelmezhetetlenné válni a számomra.” Szerinte az sem ütközne akadályba, ha egy napon Ausztria felvételét kérné a NATO-ba. Z. P.□ Az atlanti katonai tömb keleti irányban való kibővülése eléggé kockázatos és nemigen igazolt lépés, súlyosan veszélyeztetné Európa egységének védelmét. A NATO álláspontja ebben a kérdésben nem egységes - volt hallható az Oroszország Hangja (GR) rádióállomásnak a NATO kelet-európai kibővítésére irányuló törekvésekről sugárzott híragyarázatában. Amerikai médiabeszámolók szerint a Clinton-kormány konzultációkat kezd az Egyesült Államok NATO-partnereivel, hogy meggyorsítsa a szövetség kelet-európai kibővítését. Az amerikai védelmi miniszter cáfolta az ilyen konzultációk tényét, de azt mondta: tanulmányozzák azokat a feltételeket, amelyek esetén elképzelhető a NATO kibővítése. Ismeretes azonban, hogy a NATO-tagságnak leginkább Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia a várományosa - állapítja meg a GR. Az agrárfelelős támogatást ígér A volt szocialista országok mezőgazdaságának támogatását ígéri az Európai Unió frissen kinevezett „agrárminisztere”. Az osztrák Franz Fischler annak ellenére lett a brüsszeli EU Bizottság mezőgazdasági ügyekért felelős kulcsembere, hogy hazája csak a jövő évtől tagja az uniónak. A bizottságon belüli leglényegesebb pont az övé: évente mintegy 50 milliárd dollárnak megfelelő ECU-összeg felett rendelkezik. Fischler Ausztria mezőgazdasági minisztereként messzemenően protekcionista elveket vallott, védte az osztrák termelőket mind a nyugati, mind a keleti importtal szemben. Most azonban azt mondta Prágában a cseh szakminiszternek: maximálisan segíteni fogja a fejlettebb kelet-közép-európai országok bejutását az unióba. Z. P. Paskai bíboros a szinódusról A szinóduson a világ minden részéről érkezett részvevők egyegy külön vonással érzékeltették, hogy milyen is a megszentelt élet a maguk területén - jelentette ki a Vatikáni Rádióban Paskai László bíboros, prímás az egyháznak szentelt életről tartott püspöki szinódusról, amelyen ő képiselte a Magyar Katolikus Püspöki Kart. - Mi a legfontosabb üzenete ennek a szinódusnak az újra induló magyar szerzetesközösségek, leányintézmények és apostoli társaságok számára? - kérdezte a riporter. Fontosnak tartom a zsinat alapján, hogy olyan közösségeket tudjanak létrehozni, amelyek alapítójuk szellemében és testvéri szeretetben tudnak élni - mondta a bíboros. Ma érkezik Havel MUNKATÁRSUNKTÓL Göncz Árpád meghívására ma kétnapos hivatalos látogatásra Budapestre érkezik Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke. A cseh politikus megbeszéléseket folytat a magyar államfővel, találkozik Horn Gyula miniszterelnökkel, Gál Zoltánnal, az Országgyűlés elnökével, valamint a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőivel. Értesüléseink szerint Havel budapesti tárgyalásain szóba kerülnek a kétoldalú kapcsolatok, s kiemelt helyet kapnak a regionális együttműködés kérdései, különös tekintettel a visegrádi csoport munkájára. A Havel kíséretében ugyancsak Magyarországra érkező cseh belügyminiszter Kuncze Gáborral kétoldalú toloncegyezményt ír alá. Meciar Kováccsal levelez A választásokon győztes szlovák párt vezetője hétfőn nem személyesen, csupán rövid levélben kereste meg az államfőt, aki ezt követően ugyancsak írásban megbízta őt a kormány megalakításával. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vladimír Meciarral a múlt hét csütörtökjén közölte Michal Kovác köztársasági elnök, hogy szándékában áll őt megbízni a kormányalakítással. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) elnöke akkor arra hivatkozva tért ki a reagálás elől, hogy szombaton pártjának országos vezetősége ülést tart, amelyen határozatot hoznak ez ügyben. A testület - mint a kiadott közlemény tudatta - „feladatul adta Vladimír Meciarnak, hogy fogadja el a köztársasági elnök kormányalakításra vonatkozó megbízását”. A DSZM elnöke Kováchoz címzett, mindössze három és fél soros levelében a fent idézett mondat megismétlésére szorítkozott. Az államfő hivatala ezek után - kérdésünkre - nem tartotta valószínűnek, hogy Meciar személyes látogatást is tenne Kovácnál, ugyanakkor a rendelkezésünkre bocsátotta annak a válasznak a szövegét, amelyben az elnök megbízta a pártvezért, hogy állítsa össze a Szlovák Köztársaság új kormányát. A levél - első ízben - kijelölt kormányfőnek minősíti Meciart, s arra szólítja fel, hogy a koalíciós tárgyalások menetéről tájékoztassa az elnököt, végül pedig terjessze elő neki a kabinet összetételére vonatkozó javaslatát. „Kívánom önnek, hogy erőfeszítése olyan célhoz vezessen, amely lehetővé teszi a közvélemény várakozásainak kielégítését, és államunk javára válik” - fejeződik be Kovác levele Meciarhoz. Az új szlovák törvényhozás magyar koalíciójának tanácsa megállapodott: a magyar koalíció A. Nagy Lászlót, a Magyar Polgári Párt elnökét jelöli a parlament egyik alelnöki posztjára. 1/ 11 Tegnap a kormány megküldte a parlament- IVG Zté- nek az 1995-ös költségvetést. A jövő évi büdzsé terve az elmúlt évek legszigorúbb „adok-kapok” mérlege. Maga a számokba öntött restrikció. Mindazok, akik kételyeiket fejezték ki a kormány elmúlt három hónapjának „oldalazó” gazdaságpolitikája miatt, most megnyugodhatnak. Amit a Homkabinet eddig elhalasztott, azt most megpróbálja behozni. Rajtunk? Máson nemigen lehet. Ez következik a gazdaság állapotából. De vajon csupán ez következhet a gazdaság állapotából? Az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai vitái, a gazdaságkutatók prognózisai, az ellenzék vádjai, a koalíciós partnerek belső huzakodása, az érdekképviseletek nyomáspróbái mind-mind ezt a kérdést feszegették. Hiszen a gazdaság súlyos pénzügyi egyensúlyi gondjai mellett az idén már látványos növekedést is tapasztalhattunk. Ezt is visszafogja most a Békesi-féle fűnyíró? Az igazi dilemma éppen ennek a kettősségnek a feloldásában rejlett. Ezzel (is) magyarázható az eddigi kormányzati tétovaság, ami már-már a döntésképtelenség veszélyét vetítette előre. De a költségvetés benyújtásával valami gyökeresen megváltozott. Úgy tetszik, a koalíciós kormány a programjában meghirdetett úton kíván haladni. Nem retten vissza a népszerűtlen intézkedésektől sem. Voltak ennek előjelei. Például az, ahogyan Horn Gyula az Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén elmondta „churchilli” beszédét. (Amit sokan korábban a parlamentben szerettek volna tőle hallani.) Egyértelműen jelezte a szociális partnereknek, hogy a kormány jövőre belekezd a radikális rendcsinálásba. Nyomatékul mondott néhány „sarokszámot” is. Az államháztartás hiánya a nemzeti össztermékhez (GDP) képest nem lehet több 5,5 százaléknál, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nem haladhatja meg a kétmilliárd dollárt. Ezeknek a cölöpöknek a leverése jelezte: ennyi a mozgástér, ezen belül lehet alkudni. De mást is mondott. Például azt, hogy tévedés szembeállítani egymással a stabilizálást segítő, illetve a tartós növekedés feltételeit megteremtő intézkedéseket. A kettő csak együtt alkalmas a mostani válság kezelésére. Ez lehet a kormányzati hangsúlyváltás kulcsa. Mert való igaz, az 1995-ös költségvetés alapvetően megszorító-elvonó jellegű. Ez hivatott visszabillenteni a vészesen felborult pénzügyi egyensúlyt, megteremteni a költségvetési szektor jobb belső arányait. De nemcsak elvesznek, hanem adnak is. A múlt heti kormányülésen nemcsak a jövő évi költségvetésről döntöttek, hanem határoztak az adórendszer módosításáról és a privatizáció felgyorsításáról is. A kilátásba helyezett változások alapvetően a vállalkozókat, a középosztályt - a polgárosodó Magyarországot - kívánják megnyerni. Az exportösztönzés új módszerei, a beruházások támogatása, a megtakarítás inspirálása a tőke érdekeit szolgálja, és lehetőleg nem a munka rovására. Az ösztönzőket akkor vehetik csak igénybe a vállalkozók, ha új munkahelyeket teremtenek. Az adórendszer módosításai nem csupán a befektetőket ösztönzik, de értelmessé teszik (a mérsékeltebb adókulcsok révén) a legális gazdálkodást. Márpedig a feketegazdaság visszaszorítása ugyanúgy érdeke a szakszervezeteknek is, mint a markáns munkaadói csoportoknak. Ezekkel a változtatásokkal a kormány igyekszik bizalmat kelteni az érdekegyeztetésben egyre nagyobb súllyal megjelenő tőkés csoportok képviselőiben. A felbillent egyensúly miatt nem mondott le a kereslet korlátozásáról, de ezt - a korábbi deklarációkkal szemben - már nem a reálbérek „központi” visszafogásától reméli, hanem a szociális partnerek alkufolyamatára hagyja. Ez a gesztus egyben lehetőség a versenyszektorban tevékenykedő szakszervezeteknek ahhoz, hogy arcuk feladása nélkül továbbra is a tárgyalóasztal mellett maradjanak. Nem tud azonban jövőre még jó ajánlatot tenni a kabinet az állam szolgáinak. A költségvetési megszorítások éppen a költségvetési szektorban a legkeményebbek. S az itt dolgozók terheit nem enyhíti az, ami az ország egészének érdeke: valóban belekezdenek a sokszor ígért és mindig halogatott államháztartási reformba. Ez a legérzékenyebb pontja a jövő évi költségvetésnek. Itt várható a legnagyobb ellenállás, a szakszervezetek és a végrehajtó apparátus részéről. Olyan nagy, hogy ki is kezdheti a formálódó társadalmi-gazdasági megállapodás megkötését. A megállapodás hiánya megnehezítheti a kormányzat modernizációs törekvéseit. De ettől még a ’95-ös pálya nem lesz járhatatlan. Csak sikamlósabb. Bossányi Katalin Pca lekni finnan Szép a temető este. Amikor csak kodldal ünnep a gyertyafények látszanak. Mécsek világítanak be egész domboldalakat, hatalmas mezőket. Már napok óta tart az ünnep a fejfák, a sírkövek, a kripták, az urnák között. Családi összejövetelek tartatnak. A legnagyobb találkozó, amelyen a valaha éltek látják vendégül a ma még élőket. Az illedelmes vendég virággal érkezik. Hívőbb korokban ennivalót is vittek a visszavárt halottaknak. Az összetartozás ünnepe ez. Alkalom emlékezésre, még inkább előrepillantásra. Számvetésre. Lelkiismeretünk felpiszkálására - hányszor bántottuk őket, amíg éltek, hányszor feledkeztünk meg róluk, mióta nincsenek - és megnyugtatására - lám, mégis itt vagyunk. Családi ünnep ez. A legnagyobb. Itt mindenkinek van hozzátartozója. A holtak birodalmában mindenki rokonra lel. Az is, aki nem tud ismerős sírhoz járulni, aki idegen helyen, magányosan él. A csontok fölött, a hamvak mellett mindenki arra emlékezik, akire akar, akire tud. Akire emlékeznie kell, akitől nem tud elszakadni. S emlékszik az is, aki nem akar. Aki csak az életnek, a legközelebbi jövőnek szeretne élni, aki legszívesebben megfeledkezne a halottakról, hogy ne kelljen saját halálára gondolnia. Aki nem akar mérleget készíteni életéről, nem akar a lelkiismeretével találkozni. Ő is kénytelen találkozni a halállal, ha másért nem, mert éppen ő árusítja a sírokról lopott virágokat. Mégis akad, aki ebből is kimarad. Sokan vannak az ismeretlen halottak. Akik úgy léptek ki az életből, hogy senkinek sem hiányoznak. Akikre feltehetőleg senki sem emlékszik, akikről nem emlékeznek meg ezekben a napokban sem. Nekik persze ez már nem hiányzik. De vajon hogyan élnek ott, ahonnan eltűntek? Emlékezet nélkül? Nagy többségünknek azért ünnep ez. A téli hidegek előtt az utolsó piknik a szabadban. Legközelebb karácsonykor jövünk össze. Többnyire fűtött szobában. De csak a legszűkebb körben. Már csak mi, élők. Zappe László