Népszabadság, 1994. november (52. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-01 / 256. szám

1994. november 1., kedd KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NÉPSZABADSÁG 3 Az EK­ megérti Közép-Európa gondjait Külügyminiszteri tanácskozás Luxembourgban - Kovács­ Santer találkozó ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Kovács László szerint a hétfői eszmecsere abban segített, hogy az unió országai jobban megért­sék az integráció felé törekvő ke­let-európai országok törekvéseit és igényeit. A fórumon megvita­tott öt témacsoporttal kapcsolat­ban a magyar külügyminiszter elmondta: az érintett országok, így hazánk is szeretnének be­kapcsolódni a jogharmonizáció és a belső piac kérdéseit összefo­gó Fehér Könyv kidolgozásába. A kelet-európaiak szorgalmaz­ták az országspecifikus megkö­zelítést, és jelezték, hogy számí­tanak az EU támogatására a ti­­zenkettek által annyira hangsú­lyozott jogi és törvénykezési har­monizációs folyamatokban. A nyugati államok feltűnően nagy érdeklődést tanúsítottak a regionális együttműködés iránt. Kinkel sajtóértekezletén leszö­gezte: ez nem valamiféle blokk­szemléletet jelez, hanem azt, hogy a kelet-európaiak egymás közötti együttműködése - példá­ul szabadkereskedelmi, közleke­dési és egyéb területen - felgyor­síthatja a régió országainak in­tegrációját. Kovács szerint az EU is hozzájárulhat a regionális együttműködés előmozdításá­hoz: a Balladur-tervként ismert európai stabilitási egyez­ménnyel, a PHARE-program­­mal, valamint a kontinenst be­hálózó infrastrukturális beruhá­zásokkal.­­ A magyar külpoliti­ka az európai integrációs felké­szülés lényeges elemének tekinti hazánk és a szomszédos orszá­gok kapcsolatainak javítását - fűzte hozzá a magyar politikus. A kelet-európaiak javasolták PHARE-program megújítását, illetve annak a részt vevő orszá­gok igényeihez való átalakítá­sát. A magyar külügyminiszter a többéves tervezés bevezetése és a 15 százalékos társberuhá­zási limit eltörlése mellett olyan új pénzügyi megoldásokat is szorgalmazott, amelyek a csat­lakozás előtti időszak feladata­it, például a szerkezetátalakí­tást könnyítenék meg. A Kinkei által szintén nyo­matékkal kiemelt belügyi, illet­ve a nemzetközi bűnözéssel szembeni együttműködéssel kapcsolatban Kovács úgy fo­galmazott: Magyarország kész szerepet vállalni az EU határai­nak bizonyos fokú védelmében, de ehhez mindenképpen szük­sége van anyagi-technikai se­gítségre. - Az integráció humán dimenzióját tekintve Budapest fontosnak tartja a kulturális­oktatási és közös médiaprogra­mokba való bekapcsolódás le­hetőségét is - tette hozzá a kü­lügyminiszter. A tanácskozás tapasztalatait összegezve Kovács rámutatott: az EU részéről valamennyi ál­lam teljes támogatásáról bizto­sította a kelet-európaiak törek­véseit, s feltűnő volt, hogy Por­tugália - amely eddig nem tar­tozott az EU bővítésének lelkes hívei közé - még saját csatlako­zási tapasztalatainak átadását is felajánlotta. Sir León Brittan EU-főbiztos, akinek meghatározó szerepe volt a tanácskozás előkészítésében, ám kénytelen megválni a kelet­európai dossziétól, Luxem­bourgban kijelentette: a találko­zó minőségi ugrást jelentett. Dési András Bonn hármas konzultációt ajánl a magyar-román alapszerződés ügyében Németország az Európai Unió soros elnökeként kezdeményez­te, hogy az Európai Stabilitási Egyezménnyel foglalkozó bécsi kerekasztal-konferenciához kapcsolódva kerüljön sor egy háromoldalú megbeszélésre, amelyen Magyarország, Romá­nia és az EU-t képviselő NSZK szakértői véleményt cserélné­nek a magyar-román alapszer­ződésről - mondta tegnap la­punknak Luxembourgban Ko­vács László. A magyar külügy­miniszter így pontosította hét végi kaposvári kijelentését, amely szerint Bonn közvetítő szerepet vállal a magyar-román alapszerződésről folyó tárgya­lásokon. Kovács László hang­súlyozta, hogy az esetleges há­romoldalú találkozó nem a ne­vezett dokumentumról folyó megbeszélést, hanem előzetes véleménycserét jelentene. Budapest célja, hogy tájékoz­tassa az EU-t képviselő NSZK-t hazánk szándékairól a ma­gyar-román kapcsolatok javí­tását illetően, valamint arról, hogy miképpen kívánja az alap­szerződésben rendezni a hatá­rok sértetlenségének és a ki­sebbségek jogainak kérdését.­­ Végül szeretnénk tisztázni, hogy az EU adott esetben mi­lyen közvetítői szerepet lenne hajlandó vállalni a magyar-ro­mán alapszerződési tárgyalá­sokban - fűzte hozzá Kovács. □ „Románia továbbra is készen áll a Magyarországgal való tár­gyalásokra az alapszerződés megkötéséről. Számos javaslatot tettünk eddig is a külügyi szak­értői megbeszélések felújítására és várjuk a magyar fél válaszát javaslatainkra” - mondta buka­resti tudósítónk érdeklődésére válaszolva Simona Miculescu, a román diplomáciai tárca helyet­tes szóvivője. Arra a kérdésre, hogy Bukarest tud-e a bonni ajánlatról, Miculescu kijelentet­te: „ha tudnék róla, akkor is csak ezt nyilatkozhatnám”. A bukaresti diplomáciai tár­ca hétfő délben a fenti szóvivői nyilatkozattal reagált Kovács László október 29-i kaposvári kijelentéseire. Mint ismeretes, a magyar külügyminiszter a ka­posvári diplomataképzőn tar­tott előadásában utalt rá, hogy november 2-án, Bécsben az eu­rópai stabilitási egyezmény újabb tárgyalásán várhatóan Németország közvetítői szere­pet vállal a magyar-román alapszerződés kidolgozásában. A magyar diplomácia vezető­jének kijelentései meglepték a bukaresti diplomatákat - véli hétfői számában az Evenimentul Zilei, a legnagyobb példányszá­mú romániai napilap. Az Ad­eva­­rul budapesti tudósításának fél­elmében pedig azt kérdi, hogy Kovács László kijelentései „in­­diszkréciót takarnak-e, vagy a magyar külügyminiszter diplo­máciai üzenetet fogalmazott meg”. A Cronica Montana is kér­dő mondattal címezi a Rompres hírügynökség budapesti tudósí­tójának jelentését: „Németor­szág közvetít a román-magyar alapszerződés ügyében?” Az Evenimentul Zileitől elté­rően az imént már említett Ade­varul nem tartja igazán megle­petésnek, amit Kovács László mondott. A lap budapesti tudó­sításában egyebek között azt ír­ja, hogy a magyar külügymi­niszter kijelentése „csak vi­szonylagos meglepetés”. „Az utóbbi időben ugyanis mind Budapesten, mind Buka­restben bizalmas nyugati diplo­máciai források sejteni enged­ték, hogy bizonyos európai álla­mok diplomáciái, szerepet ke­resve maguknak, készek közve­títőknek jelentkezni a ro­mán-magyar alapszerződés megtárgyalásában” - írja a lap, amely hozzáteszi: „Legfeljebb csak az kelthet csodálkozást, hogy a német szándékot a ro­mán és a magyar szakértők tár­gyalásainak novemberben ese­dékes újrafelvétele, azok ered­ményeinek bevárása előtt hoz­ták nyilvánosságra, illetve, hogy Bonn éppen a román dip­lomáciának ajánlja fel segítsé­gét, amely megkötötte a Buda­pest által is »példásnak« mon­dott román-német szerződést.” Mag Péter Ausztria feladja semlegességét? A semlegesség feladására buz­dítja Ausztriát a NATO helyet­tes főtitkára. Gebhart von Molt­­ke a bécsi Kurier című lapnak adott nyilatkozatával lényegé­ben beleszólt az Ausztrián belül egyre intenzívebben dúló biz­tonságpolitikai vitába. Az eddigi és jövendőbeli kor­mánykoalíciót alkotó két párt álláspontja eltér a semlegesség megítélésében. A Vranitzky ve­zette szociáldemokraták az or­szág függetlenségének garanci­ájaként, Ausztria nemzetközi tekintélyének szimbólumaként fogják föl a semlegességet. Ezzel szemben a Néppárt vezetői ugyanazt mondják immár, mint a jobboldali Szabadság Párt ve­zetői: vasfüggönymentes világ­ban inkább hátrány, mint előny a semlegesség. Von Moltke NATO-főtitkárhe­­lyettes az utóbbi álláspont mel­lett tette le a garast. A Kuriernak adott interjúban kijelentette: „Fel kell adni az idejétmúlt biz­tonságpolitikai koncepciókat, most Európa egységén van a hangsúly, s e kérdésben nem sok hely marad a semlegességnek. E fogalom kezd értelmezhetetlen­né válni a számomra.” Szerinte az sem ütközne akadályba, ha egy napon Ausztria felvételét kérné a NATO-ba. Z. P.□ Az atlanti katonai tömb keleti irányban való kibővülése eléggé kockázatos és nemigen igazolt lépés, súlyosan veszélyeztetné Európa egységének védelmét. A NATO álláspontja ebben a kér­désben nem egységes - volt hall­ható az Oroszország Hangja (GR) rádióállomásnak a NATO kelet-európai kibővítésére irá­nyuló törekvésekről sugárzott híragy­arázatában. Amerikai médiabeszámolók szerint a Clinton-kormány kon­zultációkat kezd az Egyesült Államok NATO-partnereivel, hogy meggyorsítsa a szövetség kelet-európai kibővítését. Az amerikai védelmi miniszter cá­folta az ilyen konzultációk té­nyét, de azt mondta: tanulmá­nyozzák azokat a feltételeket, amelyek esetén elképzelhető a NATO kibővítése. Ismeretes azonban, hogy a NATO-tagság­­nak leginkább Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia a várományosa - ál­lapítja meg a GR. Az agrárfelelős támogatást ígér A volt szocialista országok me­zőgazdaságának támogatását ígéri az Európai Unió frissen kinevezett „agrárminisztere”. Az osztrák Franz Fischler an­nak ellenére lett a brüsszeli EU Bizottság mezőgazdasági ügye­kért felelős kulcsembere, hogy hazája csak a jövő évtől tagja az uniónak. A bizottságon belüli leglényegesebb pont az övé: évente mintegy 50 milliárd dol­lárnak megfelelő ECU-összeg felett rendelkezik. Fischler Ausztria mezőgazdasági mi­nisztereként messzemenően protekcionista elveket vallott, védte az osztrák termelőket mind a nyugati, mind a keleti importtal szemben. Most azon­ban azt mondta Prágában a cseh szakminiszternek: maxi­málisan segíteni fogja a fejlet­tebb kelet-közép-európai or­szágok bejutását az unióba. Z. P. ­ Paskai bíboros a szinódusról A szinóduson a világ minden részéről érkezett részvevők egy­­egy külön vonással érzékeltet­ték, hogy milyen is a megszen­telt élet a maguk területén - je­lentette ki a Vatikáni Rádióban Paskai László bíboros, prímás az egyháznak szentelt életről tartott püspöki szinódusról, amelyen ő képiselte a Magyar Katolikus Püspöki Kart. - Mi a legfontosabb üzenete ennek a szinódusnak az újra in­duló magyar szerzetesközössé­gek, leányintézmények és apos­toli társaságok számára? - kér­dezte a riporter. Fontosnak tar­tom a zsinat alapján, hogy olyan közösségeket tudjanak létrehoz­ni, amelyek alapítójuk szellemé­ben és testvéri szeretetben tud­nak élni - mondta a bíboros. Ma érkezik Havel MUNKATÁRSUNKTÓL Göncz Árpád meghívására ma kétnapos hivatalos látogatásra Budapestre érkezik Václav Ha­vel, a Cseh Köztársaság elnöke. A cseh politikus megbeszélése­ket folytat a magyar államfővel, találkozik Horn Gyula minisz­terelnökkel, Gál Zoltánnal, az Országgyűlés elnökével, vala­mint a magyar parlamenti pár­tok frakcióvezetőivel. Értesüléseink szerint Havel budapesti tárgyalásain szóba kerülnek a kétoldalú kapcsola­tok, s kiemelt helyet kapnak a regionális együttműködés kér­dései, különös tekintettel a vi­segrádi csoport munkájára. A Havel kíséretében ugyancsak Magyarországra érkező cseh belügyminiszter Kuncze Gábor­ral kétoldalú toloncegyezményt ír alá. Meciar Kováccsal levelez A választásokon győztes szlo­vák párt vezetője hétfőn nem személyesen, csupán rövid le­vélben kereste meg az államfőt, aki ezt követően ugyancsak írásban megbízta őt a kormány megalakításával. POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Vladimír Meciarral a múlt hét csütörtökjén közölte Michal Kovác köztársasági elnök, hogy szándékában áll őt megbízni a kormányalakítással. A Demok­ratikus Szlovákiáért Mozgalom (DSZM) elnöke akkor arra hi­vatkozva tért ki a reagálás elől, hogy szombaton pártjának or­szágos vezetősége ülést tart, amelyen határozatot hoznak ez ügyben. A testület - mint a ki­adott közlemény tudatta - „fel­adatul adta Vladimír Meciar­­nak, hogy fogadja el a köztársa­sági elnök kormányalakításra vonatkozó megbízását”. A DSZM elnöke Kováchoz címzett, mindössze három és fél soros levelében a fent idézett mondat megismétlésére szorít­kozott. Az államfő hivatala ezek után - kérdésünkre - nem tartot­ta valószínűnek, hogy Meciar személyes látogatást is tenne Kovácnál, ugyanakkor a rendel­kezésünkre bocsátotta annak a válasznak a szövegét, amelyben az elnök megbízta a pártvezért, hogy állítsa össze a Szlovák Köztársaság új kormányát. A le­vél - első ízben - kijelölt kor­mányfőnek minősíti Meciart, s arra szólítja fel, hogy a koalíciós tárgyalások menetéről tájékoz­tassa az elnököt, végül pedig ter­jessze elő neki a kabinet összeté­telére vonatkozó javaslatát. „Kí­vánom önnek, hogy erőfeszítése olyan célhoz vezessen, amely le­hetővé teszi a közvélemény vá­rakozásainak kielégítését, és ál­lamunk javára válik” - fejeződik be Kovác levele Meciarhoz. Az új szlovák törvényhozás magyar koalíciójának tanácsa megállapodott: a magyar koalí­ció A. Nagy Lászlót, a Magyar Polgári Párt elnökét jelöli a par­lament egyik alelnöki posztjára. 1/ 1­1 Tegnap a kormány megküldte a parlament- IVG Zt­é- nek az 1995-ös költségvetést. A jövő évi büdzsé terve az elmúlt évek leg­szigorúbb „adok-kapok” mérlege. Maga a számokba ön­tött restrikció. Mindazok, akik kételyeiket fejezték ki a kormány elmúlt három hónapjának „oldalazó” gazdaság­­politikája miatt, most megnyugodhatnak. Amit a Hom­­kabinet eddig elhalasztott, azt most megpróbálja behozni. Rajtunk? Máson nemigen lehet. Ez következik a gazdaság állapotából. De vajon csupán ez következhet a gazdaság állapotából? Az elmúlt hónapok gazdaságpolitikai vitái, a gazdaság­­kutatók prognózisai, az ellenzék vádjai, a koalíciós part­nerek belső huzakodása, az érdekképviseletek nyomás­próbái mind-mind ezt a kérdést feszegették. Hiszen a gaz­daság súlyos pénzügyi egyensúlyi gondjai mellett az idén már látványos növekedést is tapasztalhattunk. Ezt is visszafogja most a Békesi-féle fűnyíró? Az igazi dilemma éppen ennek a kettősségnek a feloldá­sában rejlett. Ezzel (is) magyarázható az eddigi kormány­zati tétovaság, ami már-már a döntésképtelenség veszé­lyét vetítette előre. De a költségvetés benyújtásával vala­mi gyökeresen megváltozott. Úgy tetszik, a koalíciós kor­mány a programjában meghirdetett úton kíván haladni. Nem retten vissza a népszerűtlen intézkedésektől sem. Voltak ennek előjelei. Például az, ahogyan Horn Gyula az Érdekegyeztető Tanács múlt heti ülésén elmondta „churchilli” beszédét. (Amit sokan korábban a parla­mentben szerettek volna tőle hallani.) Egyértelműen je­lezte a szociális partnereknek, hogy a kormány jövőre be­lekezd a radikális rendcsinálásba. Nyomatékul mondott néhány „sarokszámot” is. Az államháztartás hiánya a nemzeti össztermékhez (GDP) képest nem lehet több 5,5 százaléknál, a folyó fizetési mérleg hiánya pedig nem ha­ladhatja meg a kétmilliárd dollárt. Ezeknek a cölöpöknek a leverése jelezte: ennyi a mozgástér, ezen belül lehet al­kudni. De mást is mondott. Például azt, hogy tévedés szembe­állítani egymással a stabilizálást segítő, illetve a tartós növekedés feltételeit megteremtő intézkedéseket. A kettő csak együtt alkalmas a mostani válság kezelésére. Ez lehet a kormányzati hangsúlyváltás kulcsa. Mert való igaz, az 1995-ös költségvetés alapvetően megszorító-elvonó jellegű. Ez hivatott visszabillenteni a vészesen felborult pénzügyi egyensúlyt, megteremteni a költségvetési szektor jobb belső arányait. De nemcsak el­vesznek, hanem adnak is. A múlt heti kormányülésen nemcsak a jövő évi költségvetésről döntöttek, hanem ha­tároztak az adórendszer módosításáról és a privatizáció felgyorsításáról is. A kilátásba helyezett változások alapvetően a vállalkozókat, a középosztályt - a polgáro­sodó Magyarországot - kívánják megnyerni. Az export­­ösztönzés új módszerei, a beruházások támogatása, a megtakarítás inspirálása a tőke érdekeit szolgálja, és le­hetőleg nem a munka rovására. Az ösztönzőket akkor ve­hetik csak igénybe a vállalkozók, ha új munkahelyeket teremtenek. Az adórendszer módosításai nem csupán a befektető­ket ösztönzik, de értelmessé teszik (a mérsékeltebb adó­kulcsok révén) a legális gazdálkodást. Márpedig a feke­tegazdaság visszaszorítása ugyanúgy érdeke a szakszer­vezeteknek is, mint a markáns munkaadói csoportoknak. Ezekkel a változtatásokkal a kormány igyekszik bizal­mat kelteni az érdekegyeztetésben egyre nagyobb súllyal megjelenő tőkés csoportok képviselőiben. A felbillent egyensúly miatt nem mondott le a kereslet korlátozá­sáról, de ezt - a korábbi deklarációkkal szemben - már nem a reálbérek „központi” visszafogásától reméli, hanem a szociális partnerek alkufolyamatára hagyja. Ez a gesztus egyben lehetőség a versenyszektorban tevé­kenykedő szakszervezeteknek ahhoz, hogy arcuk feladá­sa nélkül továbbra is a tárgyalóasztal mellett maradja­nak. Nem­ tud azonban jövőre még jó ajánlatot tenni a kabinet az állam szolgáinak. A költségvetési megszorítá­sok éppen a költségvetési szektorban a legkeményebbek. S az itt dolgozók terheit nem enyhíti az, ami az ország egészének érdeke: valóban belekezdenek a sokszor ígért és mindig halogatott államháztartási reformba. Ez a leg­érzékenyebb pontja a jövő évi költségvetésnek. Itt várha­tó a legnagyobb ellenállás, a szakszervezetek és a végre­hajtó apparátus részéről. Olyan nagy, hogy ki is kezdheti a formálódó társadalmi-gazdasági megállapodás megkö­tését. A megállapodás hiánya megnehezítheti a kormányzat modernizációs törekvéseit. De ettől még a ’95-ös pálya nem lesz járhatatlan. Csak sikamlósabb. Bossányi Katalin ­ Pca lekni finnan Szép a temető este. Amikor csak k­odldal ü­nnep a gyertyafények látszanak. Mé­csek világítanak be egész domb­oldalakat, hatalmas mezőket. Már napok óta tart az ünnep a fejfák, a sírkövek, a kripták, az urnák között. Családi összejövetelek tartat­nak. A legnagyobb találkozó, amelyen a valaha éltek lát­ják vendégül a ma még élőket. Az illedelmes vendég vi­rággal érkezik. Hívőbb korokban ennivalót is vittek a visszavárt halottaknak. Az összetartozás ünnepe ez. Alkalom emlékezésre, még inkább előrepillantásra. Számvetésre. Lelkiismeretünk felpiszkálására - hányszor bántottuk őket, amíg éltek, hányszor feledkeztünk meg róluk, mióta nincsenek - és megnyugtatására - lám, mégis itt vagyunk. Családi ünnep ez. A legnagyobb. Itt mindenkinek van hozzátartozója. A holtak birodalmában mindenki rokon­ra lel. Az is, aki nem tud ismerős sírhoz járulni, aki idegen helyen, magányosan él. A csontok fölött, a hamvak mel­lett mindenki arra emlékezik, akire akar, akire tud. Akire emlékeznie kell, akitől nem tud elszakadni. S emlékszik az is, aki nem akar. Aki csak az életnek, a legközelebbi jö­vőnek szeretne élni, aki legszívesebben megfeledkezne a halottakról, hogy ne kelljen saját halálára gondolnia. Aki nem akar mérleget készíteni életéről, nem akar a lelkiis­meretével találkozni. Ő is kénytelen találkozni a halállal, ha másért nem, mert éppen ő árusítja a sírokról lopott vi­rágokat. Mégis akad, aki ebből is kimarad. Sokan vannak az is­meretlen halottak. Akik úgy léptek ki az életből, hogy senkinek sem hiányoznak. Akikre feltehetőleg senki sem emlékszik, akikről nem emlékeznek meg ezekben a na­pokban sem. Nekik persze ez már nem hiányzik. De vajon hogyan élnek ott, ahonnan eltűntek? Emlékezet nélkül? Nagy többségünknek azért ünnep ez. A téli hidegek előtt az utolsó piknik a szabadban. Legközelebb kará­csonykor jövünk össze. Többnyire fűtött szobában. De csak a legszűkebb körben. Már csak mi, élők. Zappe László

Next