Népszabadság, 1995. augusztus (53. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-12 / 188. szám
1995. augusztus 12., szombat KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT NÉPSZABADSÁG 3 ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Emil István New York-i konzul tapasztalata szerint vannak különlegesen „veszélyes” helyszínek. Ha az Empire State Building megtekintése után megéhezik a magyar látogató, és betér a szemközti McDonald’sba, jól teszi, ha nagyon vigyáz a tárcájára. A panaszok alapján itt lopják el a legtöbb útlevelet és pénztárcát a magyaroktól. Mint washingtoni tudósítónk kérdésére a New York-i konzul elmondta, a város ezzel együtt biztonságos célpontja a turistáknak. A bűnözés idén csaknem harminc százalékkal csökkent, és feleannyi a metrón előforduló rendőri ügyek száma is, mint egy-két éve. Azért New Yorkban is be kell tartani a másutt is elvárható, íratlan elővigyázatossági szabályokat: jobb a pénzt több helyre szétosztva tartani, az útlevelet a szállodai széfben hagyni. Nagyon fontos, hogy kössenek a turisták betegbiztosítást - szól a jó tanács. Spanyolországban leginkább a piacokon, vásárlás közben „szabadítják meg” a külföldieket kézitáskáiktól, ekkor tűnik el a legtöbb fényképezőgép és videokamera is - közölte lapunkkal Vérten Sándor, hazánk barcelonai főkonzulja. Sajnos még a parkolóházakban hagyott autókat is feltörik, tehát ne hagyjunk értékeket az utastérben. A főkonzul óvta a magyar utazókat a tipikus trükköktől: a külföldit véletlenül leöntik üdítővel, majd törülgetésnek álcázva segítő kezek gondosan kizsebelik. A tolvajok a szállodai szobákba is besurrannak az éjszakára nyitva hagyott ablakokon keresztül. Vérten Sándor elmondta, hogy magyar állampolgár ellen idén nem indult eljárás Spanyolországban, de gyakori a közlekedési szabálysértés. Jó tudni, hogy a tilosban parkolás húszezer pesetájába kerülhet az óvatlan autósnak. A július végi párizsi metrórobbantás nem csökkentette a magyar turisták utazási kedvét, és a jelek szerint az idén nyáron is legalább annyi honfitársunk keresi majd fel a fény városát, mint az előző években. Egyébként már hosszabb ideje 150-200 ezer magyar turistával lehet számolni, akiknek fele a nyári hónapokban érkezik. Précsényi Árpád, a párizsi magyar konzuli hivatal vezetője lapunk tudósítójának elmondta: az idén eddig a szokásosnál kevesebb ügyben kellett az itteni magyar szerveknek eljárniuk, és viszonylag kevés magyar állampolgár lett súlyos közlekedési baleset vagy bűncselekmény áldozata. A legjellemzőbb turistakellemetlenségnek Précsényi az útlevél elvesztését vagy ellopását nevezte, de meglehetősen gyakori a gépkocsifeltörés is. Szerinte különösen a pályaudvarokon és a vadkempingekben nem árt a fokozott óvatosság, de ugyanez a szabály érvényes Párizsban a Montmartre, Dél- Franciaországban pedig Marseille környékére. Az autós turistáknak a párizsi magyar főkonzul azt ajánlja, hogy a kocsipapírokat gondosan ellenőrizzék indulás előtt, és ne feledkezzenek meg az európai zöld kártya beszerzéséről. Felelőtlenség, ha egy magyar turista egészség- és poggyászbiztosítás nélkül utazik Franciaországba, éppúgy, mint amikor egy 18 éven aluli fiatal írásos szülői beleegyezés nélkül vág neki egy párizsi útnak, mivel ez utóbbi esetben a schengeni egyezmény betűje szerint eljáró francia hatóságok hazatérésre szólíthatják fel. Itáliában a tavalyi évhez képest valamelyest emelkedett a nyári turistaszezonhoz kapcsolódó konzuli esetek száma - jelentette római tudósítónk. Galántai Ambrus római konzul szerint - a két ország között érvényben lévő, a turistákra vonatkozó vízummentességi egyezmény ellenére - többször is kínos és érthetetlen jelenetekre került sor a fiumicinói repülőtéren, ahol a határőrök számos esetben megtagadták a belépést magyar állampolgároktól. Döntő többségben egyedül érkező lányokról volt szó, de a szórásba beleesett például egy középkorú tanár is, aki öt napot akart eltölteni álmai városában. A tavalyinál több volt az utcai rablásokban megkárosítottak száma is. Volt olyan család, akiket álmukban raboltak ki az egyik központi fekvésű római szállodában. Volt olyan magyar kárvallott is, akinek kivágták az ingét, és úgy lopták le a nyakából a tárcáját. Továbbra is sok az autólopás és -feltörés, ami már nem korlátozódik az éjszakai órákra. Firenzében például délben lopták el egy család autóját, utánfutóstul. - Különösen a Görögországba utazó egyedülálló nők számára lenne néhány jó tanácsom - mondta lapunk érdeklődésére Kontra Ferenc, az athéni magyar nagykövetség első titkára. - Mivel az utóbbi időben nagyon sok magyar hölgy vállalt illegálisan munkát, a határ átlépésekor a görög hatóságok minden esetben kérik a visszafelé útra szóló jegy, és az ott-tartózkodáshoz szükséges pénz bemutatását. Ha az illetőt feketemunkán kapják bolti eladóként, bártáncosként szívesen alkalmaznak magyar hölgyeket, de van példa prostitúcióra is letartóztatják, és kiutasítják az országból. Görögországban is gyakori - folytatta, hogy ellopják a magyar turisták útlevelét, pénzét. A magyar követség azonban csak rendkívüli esetben tud pénzt adni a bajba jutott utazónak. Sokan nem fizették vissza az anyagi segítséget, és volt már példa önrablásra is. Nem jellemző sem az autók feltörése, sem a más balkáni országokban gyakori útonállás. Külföldön kapós a magyar útlevél Jó, ha egészségbiztosítást köt az utazó, és nagyon vigyáz a pénztárcájára Benes-dekrétumok: újabb tiltakozás _________________MTI-JELENTÉS_________________ A Benes-féle dekrétumok eltörlését fogja kérni a pozsonyi kormánytól a szlovákiai németek politikai szervezete. Otto Sobek, a kassai székhelyű Kárpáti Németek Szövetségének alelnöke tegnap bejelentette: a szlovák kormánynál ismét kezdeményezik a Benes-dekrétumok eltörlését, és visszakövetelik az egykori Csehszlovákiában, illetve a mostani Szlovákiában élő németek 1948-ban elkobzott ingóságait és ingatlanjait. Ottó Sobek jelezte: találkozott Jozef Kálmánnal, a szlovák kormány alelnökével és a kormány nemzetiségi tanácsának elnökével, aki megígérte, hogy miután a kérdésről jogász és történész szakértőkkel tárgyalt, foglalkozik a problémával. A Kárpáti Németek Szövetsége ugyanezt a kérdést a parlament közigazgatási és nemzetiségi bizottságának is előterjeszti. A szlovák belpolitikáról - kétféleképpen A szlovák belpolitikai helyzetről - és ezen belül a magyar kisebbség kérdéséről - publikált két, felfogásában igencsak eltérő cikket tegnapi számában a lengyel Gazeta Wyborcza. A szerzők Rudolf Chmel, egykori budapesti szlovák nagykövet, illetve Duszan Slobodnik, a pozsonyi parlament külügyi bizottságának Meciar-párti elnöke. VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL Slobodnik szerint a volt szocialista országok egyikéről sem írtak annyi valótlanságot, mint Szlovákiáról. A szlovák politikus a kedvezőtlen képért „néhány szomszédos ország” (Lengyelországot nem beleértve) hamis propagandáját okolta. „Szlovákiába a külföldi tőke beáramlását két - általam megnevezni nem kívánt - szomszéd állam hátráltatja” - summázza véleményét Slobodnik. A cikk szerzője kijelenti, hogy Vladimír Meciar minden ellenzéki vetélytársát felülmúló képességű és népszerűségű politikus, és cáfolja, hogy Szlovákiában a sajtó a kormány befolyása alatt állna. Ami a magyar kisebbséget illeti: Slobodnik szerint ennek vezető politikusai állandóan ssítjájk a belpolitikai feszültségeket. Pedig ha a nemzeti kisebbségekkel való bánásmódról van szó, Szlovákia aligha kerülhetne negyedik-ötödik helynél rosszabb pozícióba az európai országok listáján - írja. Rudolf Chmel írásában kifejti: a pápa júniusi látogatása során hiába szólította fel egységre Szlovákiát, a jelenlegi kormány és támogatói egyszerűen nem élhetnek ellenségkép nélkül. Ebből a kényszerképzetből születnek az olyan állítások, hogy a csehek és a magyarok riasztják el a külföldi tőkét, amely egyébként kezét-lábát törve rohanna Szlovákiába. A koalíciós partner Szlovák Nemzeti Párt azért ellenzi a Budapesttel kötött alapszerződés ratifikációját, mert az a magyar-szlovák megbékélést jelentené, s nyilvánvalóan egy szeg volna a párt koporsójába. A hivatalos Pozsony egyébként képtelen megérteni, hogy a Budapesttel való viszony mindig is annak a függvénye, hogy miként bánnak a szlovákiai magyar kisebbséggel. Az alternatív iskolarendszernek sok racionális eleme van, ugyanakkor bevezetése csak az érintett magyarokkal való konzultáció és dialógus útján volna elképzelhető - véli Chmel. A volt nagykövet szerint egyébként sérti a jó ízlést, hogy az alternatív iskolarendszer tervét éppen a szlovák nacionalisták vezetése alatt álló kulturális minisztérium gondolta ki, és valósítja meg. Chmel megemlíti azt is, hogy amíg a pozsonyi kormány a kisebbségek európai normán felül való kezeléséről beszél, addig a valóságban egy év alatt a felére csökkent a nemzetiségi kulturális intézményeknek juttatott támogatás összege. Katonai mozgásokat észleltek Irakban A Pentagon tüzérségi és harckocsizóerők mozgásának előkészületeit észlelte az iraki köztársasági gárda helyőrségeiben. A katonai tevékenységre azután figyeltek fel, hogy Szaddám Huszein két veje és családtagjaik, valamint magas rangú iraki politikusok csütörtökön Jordániába menekültek, ahol politikai menedékjogot kaptak. A katonai mozgások részben összefüggésbe hozhatók azzal a csütörtök éjjeli sikertelen megbeszéléssel, amelyet az iraki elnök Ammánba küldött fia folytatott a jordán uralkodóval az elmenekültek hazatoloncolásáról. Az iraki elnök legidősebb fia, apja kérésére ki akarta eszközölni, hogy Ammán küldje vissza a Jordániába menekült politikusokat, és az iraki elnök lányait. Husszein jordániai uralkodó „egy udvarias, de feszült légkörű találkozó keretében” elutasította az iraki elnök követelését. A Pentagon szóvivője ugyanakkor megerősítette, hogy a csapatmozgások előkészületei ebben a szakaszban nem tűnnek támadó jellegűnek. Mint mondta, a csapatok, amelyek Bagdad körül állomásoznak, még nem hagyták el a laktanyákat. Mindazonáltal nem zárta ki a Jordánia ellen irányuló csapatösszevonások lehetősé gét. Húszévi és családja - még a két lánnyal mti-külföldi képszolgálat Fazekas nyílt levele Ion Iliescuhoz Felháborodásának és értetlenségének adott hangot Fazekas János, az 1989 előtti Románia hosszú időn át szinte egyetlen magas beosztású nemzetiségi politikusa, a 1970-1980-as években miniszterelnök-helyettes, az új román oktatási törvény kapácsán. Fazekas nyílt levelet írt erről a témáról Ion Iliescu elnöknek - jelentette az MTI. A nyugalmazott politikus bevallja: álmodni sem merte volna, hogy a kommunizmus idején reformerként ismert Iliescu elnöksége idején „ilyen reakciós tanügyi törvény” jelenjen meg Romániában. Fazekas utal arra, hogy Iliescu ugyanazt a hibát követi el, több mint száz évvel később, mint annak idején Kossuth és társai, semmibe veszi a kisebbségek kollektív jogait. Fazekas János tünetértékűnek tartja, hogy Ion Iliescu ellene van a kisebbségiek anyanyelvű szakoktatásának. Pedig tudnia kell - hangzik a figyelmeztetés -, hogy a szakmai szavak az ember szókincsének majdnem a felét teszik ki, így „amikor ön beleegyezését adja ahhoz, hogy Romániában ne engedélyezzék a magyar műszaki oktatást, akkor politikai merényletet követ el az országban élő egyik, közel kétmilliós tömeget alkotó nemzetiség nyelve, a magyar nyelv ellen”. Magvak Kísértetiesen ismétlődik a történelem. Fél évszázaddal ezelőtt például egyebek között az történt, hogy a néhány évvel korábban a Délvidékre telepített bukovinai székelyeket űzték el frissen szerzett otthonukból a jugoszláv partizánok. A szerencsétleneket, akik 1940-ben Romániából menekültek, Magyarország belső vidékei felé hajtották - már ha útközben meg nem ölték őket -, majd ugyancsak száműzött németek házába, birtokába helyezték el. A második világháborúban és utána lezajlott nemzetiségi-faji tisztogatásoknak se szeri, se száma. Az általuk ejtett sebek máig nem gyógyultak be. Ám mintha az emberek mit sem tanulnának a történelemből. A múlt évben álmélkodva hallgattam egy újvidéki születésű magyar asszony elbeszélését a nagy adriai kikötővárosban, Rijekában. Azt mesélte, milyen szerencséje van, hogy katolikus. Amikor ugyanis Horvátország kivált Jugoszláviából, nagyon megnézték, kit tekintenek horvátnak. Bizony elég sok önkényeskedés folyt akörül, hogy ki a szerb, ki nem. A mi hősnőnknek ugyan tősgyökeres horvát ember a férje, de ha az asszony református lett volna és nem katolikus, akkor könnyen szedhette volna a sátorfáját. Pedig nyilvánvaló volt róla, hogy magyar, nem szerb. Csak hát bizonyos felfogás szerint ahhoz, hogy valaki horvát állampolgárként elfogadtassék, még katolikusnak is kellett lennie. Talán ez a történet is mutatja, milyenek a viszonyok a határaink és az Adria között elterülő tulajdonképpen eléggé kis területen. A szerbek menekülnek a horvátok elől a krajinából, vagyis azokról a területekről, amelyek a történelmi Horvátországhoz tartoznak, és ezekben a napokban kerülnek horvát kézre. Bosszúból viszont a szerbek a Vajdaságból űzik el a már ki tudja, mióta ott élő horvátokat. A szerb menekülők is hajtanak maguk előtt valakiket, bosnyákokat, akik egyelőre Magyarországra jönnek. A boszniai horvátok ugyancsak futnak, mert félnek a szerbek bosszújától. Ugyanakkor szerb nacionalista erők bírálják Milosevicset, aki állítólag nem eléggé erőskezű, s ezen erők első sorában ott az ortodox egyház. Az már külön ügy, hogy nagy számban menekülnek szerbek Koszovóba, abba a tartományba, amelyet kultúrájuk, államiságuk szent helyeként tartanak számon, de amelyet több mint kilencven százalékban albánok laknak. Ez pedig a mindig is roppant éles szerb-albán konfliktusból akár még egy újabb háborút is kirobbanthat. Mondom, a történelem kísértetiesen ismétli magát. Ahogyan a második világháborúban vesztes volt valamilyen módon mindenki, úgy a Jugoszlávia felbomlása óta eltelt esztendőkben nem volt egyetlen olyan népcsoport a délszláv utódállamokban, amely ne szenvedett volna iszonyatos sérelmeket. Ma már senki nem állíthatja magáról, hogy meg tudná mondani, ki kezdte a végzetes adok-kapok „játékot”, de az eredmény általánosan ismert. Kevés olyan család lehet a volt Jugoszlávia területén, amelynek ne lenne életre szóló bánata, néven nevezhető ellensége, és ahogyan valószínűleg a legtöbben gondolják, megbosszulni valója. Újabb fél évszázadra vagy még hosszabb időre el vannak tehát vetve a gyűlölet, a gyanakvás, a viszály magvai ezen a tájon. Hovanyecz László A különbség az is romlik, mint minden a világon - jutott eszembe egy kiváló színházi ember mondata, amikor az autószervizbe belépve négy-öt férfiút láttam egy üres szék előtt felsorakozva. S hiába vigasztaltam magam azzal, hogy próbáltam felidézni régi emlékeimet, amikor egy düledező koszos üzlethelyiségben általában legalább húsz-huszonöten álltak előttem, ha rozzant Daciámat kicsit jobb állapotba szerettem volna hozatni. Itt azért még nyomokban láthatók egy rendes európai márkabolt külsőségei. Csak két esztendővel ezelőtt még mondhatni tárt karokkal vártak itt, mintha repesnének a boldogságtól, hogy gondjukba vehetik a kocsimat. Most viszont a végre előkerülő - egyébként változatlanul udvarias, sőt szeretetre méltó - munkafelvevő alig győzte lebeszélni az ügyfeleket különféle igényeikről. Kevesen vannak - panaszolja -, mindenki szabadságon van. - Miért engedik el az embereket, ha sok a munka? - teszi fel a kézenfekvő keresztkérdést egy számos bonyolult problémától szenvedő luxuskocsi tulajdonosa. - Nem engedtem el a srácot, mégse jött be - hangzik a felelet. - Fegyelmi? - kérdi a szemlátomást gyakorlatias úriember. - Ki fogjuk rúgni, de attól még most nincs itt. Hirtelen nem egészen értem, hol vagyok. A boldogult munkáshatalom világában, vagy pedig egy olyan országban, ahol tíz százalék körül van a munkanélküliség, ahol azt képzelném, akinek munkája van, mégpedig egy nagy hírű nyugati világcégnél, az megbecsüli magát, s főképp mindent elkövet, hogy munkahelyét megtartsa. De hát úgy látszik, mindez nem vonatkozik egy elitszakma nyilván magasan kvalifikált szakmunkájára - gondolom -, rajta, úgy látszik, most is kapva kapnak. Hiszen minden híradás szerint a munkanélküliek főképp a szakképzetlenek, a félanalfabéták és a semmihez sem értő frissen érettségizettek közül kerülnek ki. Aztán megint csak az elöljáróban emlegetett színházi ismerősöm jutott az eszembe. Ő mesélte, hogy egy alkalommal, amikor Amerikában dolgozott, magával vitte a kislányát. A gyermek egyetlen dolgon lepődött meg. - Ki az a néhány elegáns öltönyös úr? - kérdezte apjától. Kiderült, hogy ők a műszak. Az addig különféle itthoni színházakban növekedő csemete ilyet még nem látott. Számára a műszak egészen mást, egészen másféle embereket jelentett. Azt most nem részletezném, hogy milyeneket. De hát milyen emberek vállalkoznának erre a bonyolult, kiszámíthatatlan, abszurd időben végzendő munkára oly csekély pénzért, amennyit a színházak fizetni tudnak - hallom szinte a szokásos magyarázatot. És most már semmit sem értek: az egyik helyen az a baj, hogy megbecsülik a dolgozót, a másikon meg az, hogy nem? Ismét a kiváló színházi szakembert kell idéznem - bár olyan jókat rendezne, mint amilyeneket mond! -, aki így kommentálta gyermeke éles elméjű megfigyelését: - Tudod, nem minden függ attól, milyen rendszer van, hogy a vezérek okosak vagy hülyék, hogy kik ülnek a parlamentben meg a minisztériumokban, a különbség ott lent van, a sokaságban, a tömegben. Zappe László