Népszabadság, 1995. szeptember (53. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-28 / 228. szám
1995. szeptember 28., csütörtök: VILÁGTÜKÖR Szlovákia: kinek darabolják? A többségiek közül sem mindenki örül A pozsonyi parlament elnöke a minap két törvényjavaslat elfogadását jelölte meg szinte előfeltételként ahhoz, hogy a Nemzeti Tanács napirendre tűzze a magyar-szlovák alapszerződést. Közülük az egyik a sokat emlegetett szlovák nyelvhasználati és -védelmi törvény, a másik a területi átrendezésre vonatkozó javaslat. Ez utóbbiról, és a vele kapcsolatos magyar fenntartásokról nyilatkozott lapunknak Kvarda József, az Együttélés politikai mozgalom önkormányzati ügyekben illetékes alelnöke. - A Meciar-kormány már jóvágyta a területi újrafelosztásra vonatkozó végleges tervezetet, de még nem hozta nyilvánosságra. Honnan lehet mégis tudni - hiszen Szlovákia-szerte beszélnek róla hogy mi a hivatalos elképzelés a jelenlegi járási rendszer felváltására? - Mindenekelőtt a területi székhelyek jövőbeni elrendezése alapján lehet következtetni, ezt ugyanis már nyilvánosságra hozták. Az elképzelés szerint a főváros és közvetlen környéke mellett további hét nagyobb területi egység keletkezne, valamennyi négy-hat járás összevonásával, így születne meg a nagyszombati (Trnava), a nyitrai (Nitra), a trencséni (Trencin), a zsolnai (Zilina), a besztercebánya-zólyomi (Banská Bystrica, Zvolen), az eperjesi (Presov) és a kassai (Kosice) terület. - Mit sérelmeznek ebben a felosztásban a magyar pártok? Alapvetően két dolgot. Az egyik maga a módszer, amellyel a kormány előkészítette és meghozta döntését. Azokat ugyanis, akiket a következmények közvetlenül érintenek, egyszerűen kihagyták ebből a folyamatból. Márpedig ez az ügy szinte mindenkire vonatkozik. Érinti a falvak és városok önkormányzatait, ezek társulásait. Az előzetes „konzultáció” a kormány részéről pusztán abban merült ki, hogy kikérték a járási hivatalok elnökeinek véleményét. S miután ezek az emberek kivétel nélkül kormányhű hivatalnokok - Meciarék egyik első dolga volt a „kéteseket” lecserélni, egykettőre el is készültek a véleményezéssel, ami - nincsenek csodák! - csak alátámasztotta a központi elképzeléseket. Az eredmény: szinte teljes visszatérés az 1960 előtti állapotokhoz. Egyedül Trencsén környékén keletkezik egy új közigazgatási egység, ami egyfajta gesztus cserébe a legerősebb kormánypárt, a Demokratikus Szlovákiért Mozgalom ottani támogatottságáért. Ezáltal ugyan javul a két délebbi - a nagyszombati és a nyitrai - terület magyar nemzetiségi aránya, de Nyitra fennhatósága alatt így is az ott élők mindössze egyharmada lesz magyar. Nem kevésbé szembeötlő, hogy a gazdasági-földrajzi egységet képező dunaszerdahelyi és révkomáromi járás külön területekhez kerül, így megszűnik az a két olyan utolsó nagyobb közigazgatási egység, ahol a magyarok a lakosság többségét alkották. Hasonlóképpen széttagolják a rimaszombati és a rozsnyói járásban egy tömbben élő magyarokat. A keleti országrészben Nagykapos és Királyhelmec veszíti el teljesen magyar szempontból kiemelkedő jelentőségét. Mindezt természetesen elutasítjuk. Tavaly januárban a révkomáromi nagygyűlésen a részt vevő polgármesterek is ez ellen a széttördelési elképzelés ellen emelték fel a szavukat... - S mint látjuk, eredmény nélkül. Akkor megfogalmazott javaslatainknak nyomuk sincs a kormány elképzeléseiben, holott az Európa Tanács 1201- es ajánlása szerint a területi felosztásnál figyelembe kell venni a nemzetiségi arányokat. Amit itt látunk, az a nemzetállam-koncepció megvalósítására tett legújabb erőfeszítés. Pedig az ET ajánlása nemcsak az alapszerződésnek része - nyilván ezért is szükséges még ratifikálása előtt keresztülhajszolni a parlamentben a területátrendezést, hanem Szlovákia által az ET-tagság elnyerésekor vállalt kötelezettség is. - Elképzelhetetlen, hogy ezt a területi közigazgatási tervezetet az Európa Tanács szakértői véleményezzék? A nyelvtörvénnyel kapcsolatban Vladimír Meciar tett ilyen ígéretet Horn Gyulának... - Dacára annak, hogy többször elhangzott: a területi átrendezés belügy, én bízom abban, hogy az ET-t érdekelheti a téma. Hiszen, ha úgy vesszük, a nyelvtörvény is belügy, mégis elmondhatják vele kapcsolatos megjegyzéseiket. Létezik ugyanis az önkormányzatoknak is egy európai chartája, és azzal összevetve komoly ellentmondásokat lehet felfedezni. Ez a nemzetközi dokumentum például aláhúzza, hogy ha egy területi egység határait meg akarják változtatni, előtte ki kell kérni az ott élők véleményét, akár helyi népszavazás útján is. Ám erről szó sincs a kiszivárgott elképzelések között. Az viszont több mint feltűnő, hogy a területi átrendezés parlamenti elfogadását most hirtelen még az alapszerződés elfogadása előtt fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek mondják, holott a belügyminiszter korábban az 1997-es esztendőt jelölte meg beterjesztési időpont gyanánt. Jelezheti ez a kormányfő ama törekvését, hogy a magyar-szlovák megállapodást makacsul ellenző legkisebb koalíciós társat, a nemzeti pártiakat valami módon jobb belátásra bírja, de legalábbis semlegesítse? - Meglehet, hogy ez csak taktikai játék, de inkább elképzelhető, hogy komolyan kell venni. Trianon óta ugyanis volt itt már vagy két tucat területi átszervezés, amelyeken végig nyomon követhető a magyarság által lakott országrészek darabolására irányuló szándék. Ha a mostani koncepciót elfogadják, nem marad magyar többségű területi egység egy olyan országban, ahol a lakosság tizenkét százaléka magyar. A községek, városok nemzetiségi arányai ettől persze még nem változnak. Mennyiben lehet befolyással rájuk, ha az eddigi járások helyett ezután a nagyobb területek valamelyikéhez tartoznak? A területek autonóm jogokat kapnak, dönthetnek például a regionális adók felhasználásáról. Arról tehát, hogy - mondjuk - egy Révkomárom környéki, vagyis valószínűleg magyarlakta falu mihez és milyen dotációt kaphat. Ezt Nyitrán határozza majd meg a várhatóan kétharmados szlovák többségű választott irányító testület. De a készülő új választási törvényt is az elképzelt új közigazgatáshoz igyekeznek alakítani a szerkesztői, az egyéni választókerületek határait úgy cövekelve ki, hogy a következő parlamentbe lehetőleg már ne juthasson be magyar pártot képviselő honatya. A szlovákiai magyarságnak tehát komoly okai vannak az új területi rendszer felett érzett aggodalomra, de hogyan viszonyulnak a tervhez a szlovákok? - Miután, mint említettem, az előkészületekből hiányzott az elemi demokratizmus, mások is hangot adnak kétségeiknek. A napokban Nyitrán járt Michal Kovác államfő, akinek a helyi vezetők kifejtették: teljesen elhibázottnak tekintik az új koncepció rájuk vonatkozó részét. Nehezményezték például a „kényszerházasságot” a révkomáromi és érsekújvári járással - ezek ugyanis soha nem tartoztak hozzájuk -, de méginkább azt, hogy a velük földrajzi-gazdasági egységet alkotó Felső-Nyitra vidékét átcsatolnák a leendő trencséni területhez. S nemcsak mi háborgunk, ők sem lelkesek a várható tízhúsz-harminc százalékos magyar részarány miatt, attól tartván, hogy a területi önkormányzatok vitáit olyan véget nem érő szócsaták jellemzik majd, mint amilyeneket most a parlamenti közvetítésekben élvezhetnek. Ráadásul a szlovákok között is óriási mentalitásbeli különbségekre lehet akadni. A nagyszombati területre „betervezett” senicaik, az ún. záhorákok teljesen más habitusú, eltérő gondolkodásmódú emberek, mint a Kis-Kárpátokon innen élő testvéreik, nem is szólva a Duna-menti magyarokról. A területi átszervezés a jelen elképzelések mellett szlováknak is, magyarnak is csak bosszúságot ígér, jót nem. Pozsony, 1995. szeptember Farkas József György EGY RÖVID PRÓBAÚT A CITROENNEL Keresztül a Szaharán. Szélsőséges időjárás, vakító homok. A Totál Granada-Dakar Range ideális alkalom volt a Citroen tesztelésére. Első helyezésével a Citroen ismét bebizonyította, hogy nem jelenthet akadályt számára a világ egyik legnehezebb próbaútja sem. FOLYTASSA ÖN A NÉPLIGETBEN! Győződjön meg róla személyesen, hogy a Citroen nemcsak a sivatagban, de a göröngyös budapesti utcákon is megállja a helyét! Szeptember 27. és október 1. között a Citroen valamennyi típusával - köztük az új Xantia Kombival - várjuk egy próbáérra a Népligetben. Ha pedig úgy dönt, hogy szeptember 27. és október 10. között vásárol Citroent, megnyerheti ajándékcsomagunkat, és így egy évig nem kell költenie új autójára.* Érdeklődjön akciónkról a márkakereskedőknél, vagy hívja a Citroen Információt a 34-34-717/77-es számon. •AZ AJÁNDÉKOK: 800 literes üzemanyag utalvány a TOTAL-tól, egyéves kötelező biztosítás, egy évre szóló díjtalan időszakos szerviz A Citroen a TOTAL-t ajánlja CITROEN NÉPSZABADSÁG 7 Sába, Arafat és az „unokafivérek” A legkeményebb diókat a végén kell majd feltörni Jasszer Arafat héberül kívánt „Sanatona”-t, azaz boldog új évet „zsidó unokafivéreinek”, amikor vasárnap, a zsidó újév előestéjén az egyiptomi Tábában parafálták a megállapodást Izraellel a palesztin autonómia kiszélesítéséről. Egy amerikai zsidó vezető úgy nyilatkozott, hogy az új esztendő nem is kezdődhetett volna jobban. Persze nem mindenki vélekedik így. Az izraeli ellenzék máris hangoztatja, hogy az újév ünnepét a számvetés időszaka követi, s ennek végén eljön az ítélet napja - vagyis az ellenzék értelmezése szerint a kormány politikája fölötti ítéleté. A megszállt területeken élő zsidó telepesek egyik vezetője pedig kijelentette, hogy fegyveres palesztin rendőrök megjelenését hadüzenetként fogják értelmezni. A parlamentben néhány lázadó munkapárti képviselő saját kormánya megbuktatásával fenyegetőzik. A megegyezést ellenző palesztin csoportok újabb terrorakciókat helyeznek kilátásba, s egyáltalán nem biztos, hogy Arafat be tudja váltani a Palesztin Nemzeti Charta Izrael-ellenes cikkelyeinek semmissé nyilvánítására vonatkozó ígéretét. Az út a vasárnapi megállapodásig már eddig is göröngyös volt. Szélsőséges arabok terrorakciói többször is a tárgyalások ideiglenes megszakítását okozták, ugyanakkor a 130 ezer arab lakta Hebron városában élő 400 zsidó telepes megpróbálta túszul ejteni az egész békefolyamatot. A megállapodást nem tudták ugyan meghiúsítani, de az arab és az izraeli szélsőségesek közös sikerükként könyvelhetik el, hogy a megegyezést az eredeti elképzelésekkel szemben másfél éves késéssel írták alá. Történelmi folyamatok esetében azonban fontosabb az időrendnél a fejlődés iránya. Az iránytű pedig határozottan a kiegyezés felé mutat. A folyamatot talán lehet lassítani, de csak igen nehezen lehet az irányát megváltoztatni. A palesztin-izraeli konfliktus esetében többszörösen igaz, hogy a fejlődés iránya a döntő, mert rendezésének módja más - sőt ellentétes azzal -, mint ahogyan Izrael annak idején Egyiptommal és Jordániával rendezte viszályát, és mint ahogyan Szíriával is szeretne megegyezésre jutni. Ezekben az esetekben ugyanis először a végső célban, a „területet békéért” elvében egyeztek meg, és azután tárgyaltak az elv érvényesítéséről, részleteiről, megvalósításának szakaszairól és időrendjéről. Ezzel szemben a palesztinok és Izrael részleges és fokozatos megállapodások útján akarnak eljutni az előre meg nem határozott végső célhoz. Ennek vannak hátrányai és előnyei. A legfőbb hátrány, hogy a könnyűtől a nehézig haladva a végére maradnak a legsúlyosabb problémák, amelyek miatt végül is az egész megegyezés kudarcba fulladhat. A lehetséges előny pedig az, hogy a részleges megállapodások megvalósítása során olyan megoldások vetődhetnek fel, amelyekre a tárgyalások kezdetén még senki nem gondolt. Talán még egy jordán-palesztin-izraeli konföderáció sem tartozik a fantázia világába. Yehuda Lahav A parafáit papírral REUTERS-FOTÓ