Népszabadság, 1995. október (53. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

1995. október 2., hétfő KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT, NÉPSZABADSÁG 3 Prizma-díj a magyar kormányfőnek ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A hét végén több vezető né­met lap - Frankfurter Allge­­meine Zeitung, a Die Welt és a Welt am Sonntag - is úgy fogal­mazott, hogy a hétfői bonni Kohl-Horn találkozón várha­tóan bejelentik a hazai szerke­zetátalakítási programot segítő hitelmegállapodást. A rendkí­vül kedvezményes feltételek mellett folyósítandó mintegy egymilliárd márkás összeg egyik felére a szövetségi állam, a másikra pedig Bajorország és Baden-Württemberg tartomány vállal garanciát. A hitelt konk­rét projektek megvalósítására lehet majd igénybe venni - ezek közé tartoznak közlekedési, környezetvédelmi és más, job­bára infrastrukturális beruhá­zások. A magyar miniszterel­nök a 3 Sat televíziónak adott interjújában elmondta, hogy az invesztíciók egyfelől lehetősé­get nyújtanak a magyar gazda­ság európai integrációs felké­szítéséhez, ugyanakkor komoly piaci lehetőséget kínálnak né­met cégeknek. Dési András Németország: a legfontosabb külgazdasági partner MUNKATÁRSUNKTÓL Németország hazánk legfonto­sabb külgazdasági partnere, a kölcsönös áruforgalom a ma­gyar külkereskedelem több mint egynegyedét teszi ki. Az EU-államokkal bonyolított ke­reskedelmünkből negyven szá­zalékkal részesedik. A kölcsö­nös áruszállítások egyenlege magyar szempontból tartósan romlik. 1991-ben az aktívum csaknem százmillió márka volt, a múlt év viszont már közel egymilliárd márka magyar passzívummal zárult. Az idei év első hat hónapjában az irányzat nem módosult, a magyar export 2,2 milliárd márkát, a behoza­tal 2,6 milliárdot ért el. A gazdasági kapcsolatoknak fontos eleme a vállalkozási szerződések alapján végzett építő- és szerelőipari tevékeny­ség, amelynek összértéke tavaly meghaladta az 1,2 milliárd márkát. Németország vezette tavaly - mintegy 600 millió márka tőke­exportjával - a külföldi befek­tetők magyarországi rangsorát. Egyúttal Magyarország állt az első helyen a kelet-közép-euró­pai államok közül a német be­fektetéseket tekintve. A kölni gazdaságkutató intézet három­­milliárd márkára teszi az 1990 és 1994 között befektetett né­met tőkét. A magyar adatok tükrében az eddigi több, mint kilencmilliárd dollár nagyság­­rendű külföldi tőkebefektetés­ből csaknem húszszázaléknyi a német részesedés. Ugyanakkor idén ez a lendület mintha meg­tört volna: az eddigi adatok sze­rint a német cégek első ízben fektetnek be több pénzt Csehországban, mint Magyar­­országon. Jól alkalmazkodnak a visegrádi államok MTI-JELENTÉS A visegrádi államok megdöb­bentően jó adaptációs képesség­ről tettek tanúbizonyságot, an­nak ellenére, hogy a társadal­maikat megrázó változások ha­talmas szociális költséggel jár­tak - így vonja meg a berlini fal leomlása óta eltelt esztendők mérlegét a Le Monde című fran­cia napilap vasárnapi száma. Az újság vezércikke szerint most, amikor sürgetővé vált a NATO, illetve az EU keleti kibő­vítésének kérdése, Közép-Euró­­pa országai bátorító jelzéseket adnak a nyugati táborhoz való tartozásukról. Ráadásul a ju­goszláv válság által keltett apo­kaliptikus forgatókönyvek sem váltak valóra a térségben.­­ Hat év elteltével megkapó a különbség az egykori közép-eu­rópai csatlósállamok, illetve hajdani orosz mentorok fejlődé­se között. Egyik oldalon a nyu­gati modell konszolidálódását látni, miközben Oroszország to­vábbra is nyugtalanító maradt. Bár az egykori szocialista Euró­pa új demokráciáinál is látni ki­siklásokat, kétségtelen, hogy egyre mélyül a szakadék Európa középső része és az orosz Kelet között - írja a Le Monde. Euro lesz majd a közös pénz neve? A német kancellár nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a közös európai pénzre csak a tervezett­nél egy-két évvel később térje­nek át - értesült a Der Spiegel alapján az AFP. A német heti­lap ma megjelenő számában olyan értesülést közöl, amely szerint Helmut Kohl „bizalmas körben” úgy vélekedett, hogy „nem jönne el a világ vége”, ha nem a maastrichti szerződésben rögzített határidőben vezetnék be az európai közös pénzt. Ugyanakkor az Európai Unió tagállamainak Valenciában ta­nácskozó pénzügyminiszterei a hét végén megerősítették, hogy a közös fizetőeszközt - a maast­richti szerződésnek megfelelően - 1999. január elsejével kell be­vezetni. A közös pénz elnevezéséről az EU állam- és kormányfőinek de­cemberi madridi csúcstalálkozó­ján döntenek majd. Valenciában Theo Waigel német pénz­ügyminiszter az euro nevet java­solta. A legtöbb ország az ECU név mellett kardoskodott, de ennek Bonn ellene szegült. Fegyveresek az EBESZ-misszió körül ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Ezt Jelcin elnök csecsenföldi megbízottja, Oleg Lohov, illetve Szergej Krilov külügyminisz­ter-helyettes meg is ígérte. Mé­száros ezzel együtt kijelentette, hogy az épület egyedüli őre to­vábbra is a misszió által befo­gadott korcs kutya marad. A magyar diplomata szerint Gan­­tamirov aligha cselekedett a sa­ját szakállára, és a ház körül lé­vő rendőrök szavaiból arra kö­vetkeztetett, hogy az esemé­nyek összefüggésben vannak az orosz fél által a csecseneknek szeptember 19-én átadott, majd visszavont ultimátummal. Eb­ben szeptember 2­9-re követel­ték a csecsenek kezén lévő ne­hézfegyverek leadását. Mészá­ros úgy vélekedett, hogy a missziót mindenképpen folytat­ni kell, de a történteket magá­ban mindenkinek „fel kell dol­goznia”. A román demokratizálódás közös érdek Sem Romániának, sem Magyar­­országnak nem érdeke, hogy a nagymértékben egyeztetett alapszerződést ne véglegesítsék - jelentette ki a bukaresti ma­gyar nagykövet. BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szőcs Ferenc a román rádiónak nyilatkozva rámutatott: ma már mindkét országban egészen mások a politikai, gazdasági és társadalmi feltételek, mint 1989 előtt voltak, és a megváltozott körülmények lehetővé teszik a kétoldalú kapcsolatoknak a ko­rábbiaknál magasabb szintre emelését. A nagykövet kijelen­tette: Magyarországnak is érde­ke, hogy Romániában előreha­ladjon a demokratizálódás és a gazdasági fejlődés. Fontos számunkra, hogy az erdélyi magyarság közérzete jó legyen, és folytatódjanak az er­délyi magyarsággal kapcsolatos tárgyalások. Magyarországnak is érdeke, hogy Románia integ­rációs törekvései sikerrel járja­nak - mondta Szőcs. Az alapszerződésről a magyar diplomata kijelentette: „Né­hány kisebb kérdéskört leszá­mítva a szerződés szövege már készen áll. Sem Romániának, sem Magyarországnak nem len­ne érdeke, hogy egy nagymér­tékben egyeztetett szöveget fél­retegyünk, és ne véglegesít­sünk. ” □ A bukaresti Jurnalul Natio­nal a kétoldalú kapcsolatokról azt írta: „a román politika min­den háború előtti és utáni nacio­nalista fellángolásával” együtt nem Románia hibája, hogy a két ország viszonylatában nem le­het a francia-német megbéké­léshez hasonló állapotokról be­szélni. Új Szabadon engedik Kovác elnök fiát? Lapértesülések szerint ma ki­engedhetik a szlovák államfő Bécsben őrizetben tartott fiát. A szlovák államfő augusztus 31-én elrabolt, s Ausztriába át­csempészett fiát egy hónapja őri­zetben tartják Bécsben. Az if­jabb Michal Kovácot egy korábbi csalási ügy kapcsán a müncheni főügyészség készült kihallgatni, ám mielőtt erre Pozsonyban sor kerülhetett volna, az emberrab­lók a 34 éves férfit átcsempész­ték a határon, és az osztrák ható­ságok kezére játszották. A pozsonyi Sme című liberális napilap tudni véli, hogy a hely­zetben akár ma változás követ­kezhet be: óvadék ellenében ki­engedhetik az őrizetből a fog­lyot, akinek azonban továbbra is az osztrák hatóságok rendelke­zésére kell állnia. A kaució összegét a védőügyvéd szerint már összegyűjtötték, maga az érintett pedig a hírek szerint nem is igyekezne vissza Szlová­kiába, ahonnan elhurcolták, és ahol semmi oka biztonságban éreznie magát. Az ügy a szlovák belpolitika egyik legizgalmasabb problémá­ja, amely naponta újabb megle­petéseket és botrányokat produ­kál. A nyomozócsoport élén már többször hajtottak végre sze­mélycserét, de akárki is vezette a vizsgálatot, előbb-utóbb a Szlo­vák Információs Szolgálat (SIS) berkeiig jutott el, ahol azután falnak ütközött. Iván Lexa a SIS főnöke ugyanis nem adott fel­mentést beosztottjainak titok­­tartási fogadalmuk alól, ám a főügyésznél és a belügyminisz­ternél feljelentette a nyomozó­kat „meg nem engedett nyomás­­gyakorlás” miatt. Az üggyel legutóbb a szlovák államvédelmi tanács is foglal­kozott, szigorúan megróva mind a rendőrséget, mind a tit­kosszolgálatot a belháborúért. Vladimír Meciar kormányfő egy hét végi rádióinterjújában kifejtette, hogy itt a játék a SIS befeketítésére megy ki, mellyel közvetve voltaképp a kormányt igyekeznek megbuktatni. F. J. Gy. Az adósságtörlesztésről is tárgyaltak Moszkvában A grozniji események némiképp megzavarták Szent-Iványi Ist­vánnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának Szer­gej Krilov orosz külügymi­niszter-helyettessel folytatott moszkvai tárgyalásait is. A ma­gyar politikus az EBESZ előző, jelenlegi és következő soros el­nöke nevében tiltakozott a missziót ért incidens miatt. A megbeszélésen az államtit­kár három kérdést vetett föl, ezek között is elsőként a kétol­dalú árucsere-forgalomban ta­pasztalható, egyre növekvő ma­gyar passzívumot. Ez idén vár­hatóan egymilliárd dollár körül alakul, miközben az orosz fél nem teljesíti a korábbi több mint két tucat megállapodás­ban foglaltakat, így például 300 Ikarus autóbusz vásárlására tett kötelezettséget. Budapest szeretné elérni, ha az energiahordozó-vásárláso­kat legalább részben áruval tör­­leszthetnénk. Orosz részről jó­indulatúan reagáltak a felveté­sekre, de konkrétum nem hang­zott el. A volt Szovjetuniótól örökölt adósságát Oroszországnak 1996 végéig kell törlesztenie. Ez a határidő Szent-Iványi szerint jelenleg reálisnak tűnik, de a cél eléréséhez újabb lépésekre van szükség. A világháború után szovjet területre került magyar műkincsek visszaadásának ügyében viszont Horn Gyula ta­vaszi moszkvai látogatása óta nem történt érdemleges fejle­mény. A magyar álláspont sze­rint konkrét feladattervet kell kidolgozni, és az orosz féltől az együttműködési szándékot meg­erősítő egyértelmű jelzésre van szükség. Orosz részről érdeklődés ta­pasztalható a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) iránt. Budapest állás­pontja szerint a tagság feltétele az EU-val való társult tagsági viszony és a reformok terén elért eredmények hasonló szint­je. Krilov ezt gyakorlatilag el­utasításként értékelte, akárcsak a kelet-európai gazdasági együttműködés fejlesztésére létrehozandó intézményes kere­tek orosz ötletére adott kitérő választ. A NATO kibővítésével kap­csolatban nem sikerült kompro­misszumra jutni. A mostani orosz álláspont minden eddigi­nél egyértelműbben elutasító, a kivételeket kizáró volt. A tár­gyalás végén azzal álltak fel az asztaltól, hogy Krilov kijelen­tette: reméli, Magyarország nem lesz holnaptól NATO-tag. Horváth Gábor Selye gimnázium Révkomáromban POZSONYI TUDÓSÍTÓNKTÓL Selye János nemzetközi hírű tu­dós nevét vette fel a hét végén a révkomáromi (Komárno) ma­gyar tannyelvű gimnázium. A stresszelmélet világhírű megal­kotója 1915 és 1923 között maga is e - most három és fél száz éves - tanintézet diákja volt. A pozsonyi oktatásügyi mi­nisztérium az engedélyt úgy ad­ta meg, hogy az iskola szlovák nevében és adminisztrációs kap­csolataiban a Hans Selye nevet kell használni, mert a tudós bé­csi keresztlevelén ez szerepel, és Selye így szerzett nemzetközi hírnevet. " A gimnázium munkatársai sajnálatos módon nem találtak saját archívumukban olyan ok­iratot, amelyen Selye János neve ilyen formában szerepelt volna. Erdélyi autonómia­kezdeményezés Az RMDSZ legfőbb döntéshozó szervének, a Szövetségi Képvi­selők Tanácsának 45 tagja tá­mogatja azt a székelyföldi kez­deményezést, hogy hívják össze a testület rendkívüli ülését a „romániai magyar­­nemzeti kö­zösség személyi elvű autonómiá­jának” megvitatására. Ezt az RMDSZ Erdélyi Magyar Kezde­ményezés platformja jelentette be - írta az MTI. És azután? Politikai bombák sorát robbantotta Nagy Sándor, az MSZOSZ távozni ké­szülő elnöke szombati interjújában, amelyet a Magyar Nemzetnek adott. Miközben Horn Gyu­lának az a véleménye, hogy az ország érdekében lezárták a koalíciós vitát, Nagy úgy vélekedik, „abban az értelemben, hogy két párt azért köt koalíciót, mert közös gondolat alapján közösen keresi egy ország problémáinak megoldá­sára a válaszokat, ez a koalíció ma nem létezik. Csoportér­dekekről, hatalmi szempontokról beszélhetünk”. Hallani ilyen véleményeket, általában a politikai színkép jobbol­daláról. De ezúttal az MSZP országos listáján második he­lyen szerepelt politikus mondja ezt. A hatalmi harc mibenlétére nézve eligazítást leginkább az ad, hogy Nagy diagnózisa szerint „az MSZP-n belül vannak olyan politikusok, akik politizálásukban csak sa­ját és egy szűkebb csoport érdekeit tartják szem előtt, akik bizonyos értelemben hazugságra építik politikáju­kat...” Ők vagy eltévesztették a pártot vagy egy másik párt, az SZDSZ megbízatásait teljesítik. A kijelentés te­hát nem egyszerűen a koalícióról mond ítéletet, hanem sa­ját pártjáról is. Persze közhely, hogy a politikai törésvo­nalak nem a két koalíciós párt közt futnak, hanem ezek a vonalak átívelnek az MSZP-n is. De más a politikai elem­zés, latolgatás, és más egy párt vezető személyiségének ki­nyilatkoztatása. A kérdés ezután csak az, mennyi marad­na az MSZP-ből, ha a Nagy szerint oda nem valókat eltá­volítanák? Nagy Sándor azt is kijelenti, hogy „A történelemből számos kirekesztést ismerünk. Ha faji alapon történik, fa­sizmusnak, ha ideológiai bázison, úgy bolsevizmusnak ne­vezzük”. Teljesen érthető, ha bármely szocialista vezető rossz néven veszi, hogy az SZDSZ igyekezett maximáli­san kihasználni vétójogát. Bárki megkockáztathatja még azt az állítást is, hogy a szocialisták saját szempontjukból rossz szerződést kötöttek. Ez mind belefér a normális vi­tába, de mi köze ennek a fasizmushoz vagy a bolsevizmus­­hoz? Természetesen lehet azt mondani, hogy mindez nem vé­resen komoly. Nagy nem tagja a szocialista vezető szervek­nek. Csakhogy ő ennek ellenére is befolyásos, meghatározó személyisége a szocialistáknak. Emellett Nagyot a múlt hét válságos napjaiban kétszer is fogadta Horn Gyula. És ugyancsak Horn jelentette ki szintén szombaton publikált interjújában, hogy a törvényhozásnak, az MSZP-nek és a kormánynak is hasznára válna, ha Nagy Sándor nagyobb politikai lehetőséget kapna. Ismerve az interjút, vélhetően lesznek, akik megkérde­zik: Horn úr, mennyire végiggondolt óhaj ez? Hány száza­léka lenne akkor a mai 54 helyett annak az MSZP-nek? És mi lenne azután? Meg még azután? r­..­ Már a múltkori, □Ól 111­3 masiniszta... monstre vasutasszt­­ rájknak is voltak félre nem érthető politikai üzenetei, a történések végül is meggyőztek arról: itt és most - a látszat ellenére - a mun­kavállalók klasszikus nyomásgyakorlása érvényesült. A tét a kollektív szerződés biztosította jogok védelme volt. Ez volt a vasutassztrájknak az a szintje, amelyik a társa­dalmi szolidaritásra alapozott. És volt egy harmadik - ki nem mondott - üzenete is a háromnapos demonstrációnak:­­ a MÁV leállása ugyanis képes megbénítani az ország éle­tét, tehát egy kivételes helyzetű szakszervezeti tömörülés hallatja hangját gyengébb befolyással bíró munkavállalói csoportok helyett is. Ez pedig már politikai nyomásgya­korlás. A múlt héten megkezdődtek a jövő évi bértárgyalások a MÁV és szakszervezetei között. A követelések és az aján­lások között ég és föld a különbség. A pénteki eredmény­telen tárgyalási forduló után Borsik János, a Mozdonyve­zetők Szakszervezetének alelnöke kijelentette, hogy érté­kelhető bérajánlatra várnak, ellenkező esetben újabb de­monstrációkkal kell számolni. Igaz, azt is hozzátette: erre valószínűleg októberben még nem kerül sor. Borsik kije­lentésén - önmagában - még nincs miért fennakadni, hiszen része a tárgyalási koreográfiának. Csakhogy tudni lehet: az ambiciózus szakszervezeti vezér már augusztus­ban jelezte, hogy akár esik, akár fa, novemberben a szo­cialisták kongresszusára időzítve háromnapos vasutas­­sztrájk lesz. Ami bizony már nem tréfa, és nem is fér bele a munkaharc szokásos fegyvertárába. Ezt ugyanis már nem politikai nyomásgyakorlásnak hívják, hanem politi­kai zsarolásnak. Abban nem lehet és nem is kell itt állást foglalni, hogy mennyi bérfejlesztés jár a vasutasoknak. A prognosztizált inflációhoz képest a munkaadó MÁV ajánlata kevés, ám az is igaz: a mamutcég továbbra is veszteséges és többmilliár­dos állami támogatásra szorul. Ami értelemszerűen az adó­fizetők pénzéből kerül ki. És ez az a pont, ahol átfogóbb di­menziót kaphat a vasutas bérharc. Esetükben ugyanis az állam alkalmazottjai állnak szemben az állam alkalmazott­jaival. Mert hogy szakszervezet ma már leginkább csak az állami szektorban működik. A legutóbbi üzemi tanácsi vá­lasztásokon kiderült: a magáncégek túlnyomó többségénél nincs szakszervezet. Ez persze nagyon rossz, ez ellen har­colnia kellene a politikában keményen jelenlévő szakszer­vezeti lobbyknak. De nem ez történik. A vezető kormány­pártba beépülve erősítik hadállásaikat az állami tulajdon­ban lévő, leépülő nehézipari ágazatok érdekképviselői és a gyengébb pozíciójú, de a politikától támogatást váró közal­kalmazotti szakszervezetek. És nagyon erősek a közüzemek érdekvédői, így a MÁV szakszervezetei is. Az államon belüli harc­­ bérért, munkahelyért, átgon­doltabb reformokért - jóval szélesebb hatókörű. Egybeesik az állam összezsugorodásával, az igazgatás, a kulturális, oktatási, egészségügyi, szociális rendszerek átalakításával, vagyis az államháztartási reformmal. Különleges pikáns ízt visz ebbe a küzdelembe a nagy közüzemek soron lévő privatizációja: a szakszervezetek itt is élesen konfrontálód­nak az állami (köztulajdonosi) érdekekkel. Mindez arra en­ged következtetni, hogy az állami szférán belül folyó béral­kuk eleve politikai töltésűek is. A kompromisszumok a gazdaságpolitikai elszántság és a társadalmi tűrőképesség érzékeny egyensúlyában alakulhatnak ki. Egy ilyen nehéz és hosszas alkufolyamatban politikai sztrájkot hirdetni - márpedig az MSZP kongresszusára időzített vasutasde­monstráció bizony ezt jelenti - a játékszabályok egyoldalú felrúgása. Lehet, hogy Borsik János meggondolatlan kijelentése mögött nincs más megfontolás, mint saját szakszervezeti előmenetelének egyengetése. Kérdés: osztják-e ötletét a vasutasok, és a mai helyzetben is érvényesek-e a gyermek­dalocska sorai. „Elöl ül a masiniszta, hátul meg a krumpli fejű palacsinta”. Bossányi Katalin

Next