Népszabadság, 1995. november (53. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
1995. november 1., szerda_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NEPSZABAD" Londonban tárgyal a magyar kormányfő Horn Gyula előadása az európai biztonsági rendszerről és diplomáciai célkitűzéseinkről ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Ami az előbbit illeti, a cél a csatlakozási tárgyalások megkezdése, hat hónappal az EU kormányközi konferencia befejezése után. A magyar parlamentben konszenzus uralkodik a NATO-hoz való csatlakozásról, mert az atlanti szövetség bővítése Kelet-Közép-Európa és a kontinens egésze stabilitását növelni fogja. Hazánk szeretné, ha a bővítés első hullámában felvennék, vállalja az ezzel járó költségeket és kötelezettségeket, s elvárja a teljes jogok biztosítását. Moszkvával meg kell értetni, hogy a lépés nem jár biztonsági kihívással, ugyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy sem Oroszország, sem más állam nem emelhet vétót a NATO bővítésével kapcsolatban - mondta Horn. Európa három része, Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa nem választható külön, így Közép- és Kelet-Európa bizonytalansága és kiszámíthatatlansága kihat Nyugat-Európára is. Közös érdek tehát a meglévő struktúrákon alapuló összeurópai biztonsági rendszer kiépítése. Ennek öt pillére: a NATO, az Európai Unió, a Nyugat-európai Unió és az Európa Tanács bővítése; az EBESZ egyedülálló preventív diplomáciai mechanizmusa és szervezete; külön dialógus és együttműködés azon országokkal, amelyek egyelőre nem csatlakoznak a NATO-hoz, hogy ne keletkezzen új megosztottság és elszigeteltség; a regionális és szubregionális kooperáció (Közép-európai Kezdeményezés, visegrádi csoport); végül a közép-európai országok kétoldalú szerződései. Horn kitért rá, hogy a magyar külpolitika legfőbb célja Kelet- Közép-Európában az átmeneti feszültségek megszüntetése, a biztonsági kockázatok enyhítése. Ami a Romániával kötendő alapszerződést, megállapodást illeti, az a véleménye, hogy a kétoldalú kapcsolatokat - beleértve a kisebbségi jogokat - szerződéses garanciákkal, nemzetközi jogi formában kell szabályozni. A magyar kormányfő végül az EBESZ éves elnöksége tapasztalatairól szólt, kiemelve, hogy a csecsen konfliktus új kihívás elé állította a szervezetet. A „hidegháború régi, bevált mechanizmusai helyett, amelyek a válság nemzetközi eszkalációját jelentették volna”, az EBESZ a krízis kezelésével megmutatta Oroszországnak az együttműködés előnyeit az elszigeteltséggel és konfrontációval szemben. Az EBESZ mindenkori elnökországának fel kell készülnie a vezető-koordináló szerepre és vállalnia kell akár saját nemzeti érdekei ellenére is - a felelősséget, a kockázatokat és az esetleges konfrontációt - tette hozzá. Végül felhívta a figyelmet arra: el kell dönteni, milyen eszközöket lehet alkalmazni a békefenntartásra, válságkezelésre és az emberi jogok védelmére, s mire hajlandó az európai államok közössége a válságok megelőzése és megoldása érdekében. Gondok a szlovákiai magyar pártok együttműködésében Pozsonyban kedden a három magyar parlamenti párt elnöke megvitatta a szlovák nyelvtörvénytervezettel kapcsolatban felmerült együttműködési gon dokat, és a közös teendőket. A koalíciós tanács üléséről a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) elnöke nyilatkozott lapunknak. Bugár Béla elmondta, hogy a magyar pártok tanácskozására kedvezőtlenül hatott az Együttélés állásfoglalása. Duray Miklós pártja ugyanis még hétfőn ismertette, hogy - tekintettel a nyelvtörvény diszkriminatív jellegére az Együttélés képviselői „közös vizitet” tesznek az Európa Tanács főtitkáránál, s felkérik őt, vesse be befolyását a nemzetközi normák, köztük az ET dokumentumai érvényesítésére Szlovákiában. A tervek szerint holnap sorra kerülő strasbourgi látogatás egyúttal tiltakozás lenne az ellen, hogy Pozsonyban - a Horn Gyulának tett ígéret ellenére - nem biztosítottak lehetőséget a szlovákiai magyarok legitim képviselőinek a törvénytervezet előzetes tanulmányozására és véleményezésére. Bugár nehezményezte, hogy az Együttélés nem megállapodásuknak megfelelően interpretálta a strasbourgi út tervét, az ugyanis a Magyar Koalíció akciója lenne. Ugyancsak együttesen kérték ki azon ET- illetékesek állásfoglalását, akiket a pozsonyi kormány a nyelvtörvény véleményezésére megkeresett. A magyar pártok a beszerzett információk alapján a szlovák ellenzék erőit is tájékoztatják a strasbourgi véleményekről. Bugárék például hasznos tárgyalásokat folytattak a Ján Carnogursky vezette szlovák kereszténydemokratákkal, ám a magyar koalíción belüli zavar a továbbiakban megnehezítheti e tevékenységet is. Bugár arról is tájékoztatta a Népszabadságot, hogy telefonbeszélgetést folytatott Surján Lászlóval. A KDNP alelnöke beszámolt róla, hogy Torgyán József felszólította mindazokat, akik az Országgyűlésben nem szavaztak a magyar-szlovák alapszerződés ellen, kérjenek bocsánatot a szlovákiai magyaroktól. Bugár azonban leszögezte, hogy a Magyar Koalíció képviselői annak idején maguk kérték a budapesti ellenzéket, ne szavazzon a szerződés ellen, mert bármilyen is az, bizonyos esetekben védelmet nyújthat a szlovákiai magyaroknak. Farkas József György Egy asztalnál a tizenötökkel MTI-JELENTÉS Első alkalommal ült együtt tárgyalóasztalhoz mind a tizenöt európai uniós és a kilenc társult kelet-európai ország diplomáciájának vezető képviselője tegnap Luxembourgban. A találkozó résztvevői először több mint háromórás munkaülést tartottak, majd közös ebéd keretében folytatták az eszmecserét. Némileg rontotta az egyébként ünnepi hangulatot, hogy az EU-országok - amelyeknek hétfőn „saját körben” már volt egy tanácsülésük - sok esetben csak államtitkárral vagy miniszterhelyettessel képviseltették magukat. Magyar részről Kovács László külügyminiszter vett részt. A találkozó előtt akadtak már kétkedő hangok, vajon az uniós miniszterek naptárába belefér-e majd, hogy mindkét napot Luxembourgban töltsék. Mind az EU, mind pedig a kelet-európai társult tagok részéről hangoztatták ugyanakkor, hogy az a gyakorlat sem bizonyult hatékonynak, amely eddig az EU-tanácsülés napján, a tizenötök összejövetelének „margóján” iktatott be egy gyors találkozót a társultakkal. Az együttes ülés külön napra helyezése kiküszöbölte ezeket a gondokat, ami pedig a helyenként alacsonyabb szintű EU- jelenlétet illeti, több kelet-európai miniszter is úgy vélte, hogy a „strukturált párbeszédben” az eszmecsere ténye és érdemi gyakorlása a fontos, nem pedig az, hogy mindenáron adott konkrét személy legyen a partner ebben. Schüssel feledékeny volt? Az Európai Unió-beli tagság biztosíték az ellen, hogy a bécsi kormányválság következtében ne legyen nagyobb arányú tőkekiáramlás az országból - nyilatkozta tegnap Erich Kussbach, osztrák nagykövet a sajtó képviselőinek. A osztrák közvélemény-kutatások jelenleg ugyan jelentős EU-szkepszist tükröznek, de a diplomata szerint az adatok nem támasztják alá a pesszimizmust. Ausztria támogatja Magyarország csatlakozási kérelmét: a nagykövet úgy véli, csupán feledékenységnek tudható be, hogy Schüssel alkancellár - aki november 16-án hivatalos látogatásra hazánkba érkezik - nemrég egy nyilatkozatában kifelejtette Budapestet a tagságra esélyes országok csoportjából. Kussbach szerint az EU-bővítés költségeit sokan eltúlozzák, és ezt Magyarországnak jobban kellene hangsúlyoznia a nemzetközi fórumokon. A nagykövet nem bocsátkozott találgatásokba a december 17-i osztrák választásokkal kapcsolatban, de hangsúlyozta: a szélsőjobboldali Szabadságpárt térnyerése azt mutatja, hogy a kormány nem tudott kellőképpen kommunikálni a választókkal. I. E. Csaknem kész az alapszerződés MUNKATÁRSUNKTÓL Külügyi államtitkári megbeszélések lesznek pénteken Budapesten Somogyi Ferenc és Marád Dinu között. A két miniszterelnök által elhatározott magas szintű szakértői konzultációk sorába illeszkedő véleménycsere elsősorban az Iliescu elnök megbékélési kezdeményezése nyomán átadott három dokumentum jellegéről, típusáról, az alapszerződés „99 százalékban egyeztetett” szövegéhez való viszonyáról folyik majd - jelentette be tájékoztatóján Szentiványi Gábor. A Népszabadság kérdésére a külügyi szóvivő kifejtette: a ro-Alternatív román-magyar megbékélési indítványt fogalmazott meg a hamarosan sorra kerülő politikai tárgyalásokra Tőkés László. A román államfő által javasolt francia-német megbékélési modell helyett az olaszosztrák, illetve a dél-tiroli mintát kell követendőnek tekinteni - indítványozta a Királyhágómelléki püspök nyílt levelében Ion Iliescu román és Göncz Árpád magyar államfőnek. Indoklásában rámutatott: míg a francia-német viszony főleg államközi rendezést igényelt, addig a magyar-román kapcsolatok tétje inkább a romániai magyar nemzetközösség helyzetének a rendezése” - jelentette bukaresti tudósítónk. Dás javaslatok jogi státusa nem világos, például mik az azokban foglalt kötelezettségek garanciái, illetve mely kérdéseket lehet majd a megbékélési folyamat lezárásaként politikai nyilatkozattal rendezni. E diplomáciai megoldás azonban semmiképp nem pótolhatja az alapszerződést, amelyet mindkét ország nyugati partnerei változatlanul szorgalmaznak, s amely megkérdőjelezhetetlen jogi erővel bírna. E jogi erőre - amely a vonatkozó bécsi konvenció értelmében már a ratifikálást megelőzően sem hagyható figyelmen kívül - hívta fel a figyelmet Szentiványi a szlovák nyelvtörvény tervezetével kapcsolatban is, csatlakozva az Európa Tanács értékeléséhez: eszerint az ilyen jellegű törvények nem korlátozhatják az országban beszélt más nyelvekhez fűződő jogokat, s nem csökkenthetik a kisebbségi nyelvek használatának lehetőségeit. E tekintetben vannak megalapozott aggodalmak a tervezettel kapcsolatban. Utalt rá, hogy Horn Gyula és Vladimír Meciar szlovák kormányfő novemberben Berlinben, a Herbert Quandt Alapítvány fórumán kötetlenül véleményt cserélhet a kérdésről. Bejelentette, hogy Jean- Claude Juncker luxemburgi kormányfő a hét végén Budapesten tárgyal a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett az euroatlanti integráció kérdéseiről. Módosíthatják a zászlótörvényt BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román képviselőház állandó irodája a testület frakcióvezetőivel folytatott tanácskozást követően úgy döntött, hogy korábbi álláspontját felülbírálva ismét napirendre tűzi az idegen államok zászlajának és himnuszának tilalmát kimondó törvénymódosítás ügyét. A testület ülésén felolvasott tiltakozásában Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-képviselő hangoztatta: a megye politikailag független magyar alprefektusának felmentése egyértelműen etnikai diszkrimináció. Burkhardt Árpád indokolatlan leváltása - az eddigi román prefektus menesztésével egyidejűleg - a fő kormányerő a Szociális Demokrácia Pártja és a Funar-féle Román Nemzeti Egységpárt közötti politikai alku következménye - fejtette ki a magyar képviselő. Kerekes rámutatott: a román kormány állandó gyakorlatává vált, hogy a megyei prefektúrákon és az állami intézmények apparátusában rendre leváltja az összes magyar nemzetiségű közhivatalnokokat, tekintet nélkül arra, hogy politikailag függetlenek, vagy tagjai az RMDSZ- nek. Ennek a politikának az a célja, hogy a helyhatósági és parlamenti választások közeledtével elbátortalanítsa és megfélemlítse a romániai magyar közösséget. UNESCO-konferencia Budapesten PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Liviu Maior román oktatási miniszter szerint a román oktatási törvény sérelmezett kisebbségi passzusai a végrehajtás során nem járnak majd hátránnyal a magyar nemzetiségű diákok számára. Ezt a román politikus közölte Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszterrel, aki erre vonatkozóan garanciákat kért kollégájától. Mindketten a UNESCO közgyűlésén vettek részt az elmúlt napokban a francia fővárosban. Mint Fodor elmondta, Majorral rendszeres kapcsolattartásban, szakértői konzultációkban egyezett meg. Ezenkívül tárgyalt a francia kulturális kormányzat képviselőivel is, egyebek között a magyar kultúra itteni jelenlétének erősítéséről. Szó van például a nagybányai festők munkásságát bemutató franciaországi kiállítás megszervezéséről, s egy magyar színházi fesztiválról is. Ennek kapcsán a miniszter megemlítette, hogy a kormány szeretné, ha a külföldön dolgozó magyar alkotók kapcsolata erősödne a szülőfölddel. Fodor bejelentette, hogy jövőre Budapesten nemzetközi konferenciát tartanak a kulturális finanszírozásról, s az UNESCO főigazgatójával folytatott párizsi megbeszélésén felvetődött, hogy e rendezvényt az UNESCO-val közösen lehetne megszervezni. noziiciaro Bizony-bizony, az osztályharcnak vége, Udldolkiris ha a tulajdonviszonyok és a demokratikus hatalmi mechanizmusok több nemzedékre megszilárdulnak. Nyertesek és vesztesek között ettől fogva osztásharc folyik: ki mennyit adót fizessen, és ki mennyit és hogyan kapjon az így képzett forrásokból. Amerika pőre példája a fejlett kapitalizmusnak: a lakosság 1, azaz egy százaléka birtokolja a tőketulajdon háromnegyedét és használja fel a hozadék több mint felét. (Még szerencse, hogy a maradék is olyan sok, hogy elég negyedmilliárd embernek.) A nemzeti össztermék egynegyede kerül a szövetségi költségvetésbe, e torta mintegy felének felosztásáról lehet vitatkozni. Jelenleg hétszáz-nyolcszázmilliárd dollárt költenek arra, amit tágabb értelemben jóléti-szociális rendszernek nevezhetünk. A tavalyi választáson az USA-ban azok nyertek, akik szerint e kiadásokat drasztikusan csökkenteni kell. Ha csak a tényeket nézzük, a republikánusoknak igazuk van: tarthatatlanul magas a világhatalmi szembenállás és a recesszió idejéből örökölt költségvetési hiány, a szociális segélyrendszer korrupt és bürokratikus, a betegbiztosítási és nyugdíjalapok pedig nem bírják a végtelenségig azt, hogy egyre kevesebb adózónak egyre több járulékost kell finanszíroznia. És az is igaz, hogy hiába az amerikai gazdaság történetének egyik legnagyobb és legtartósabb növekedése, hiába a liberális jóléti állam segélyrendszere, a fellendülés nem „szivárog” le a kisebb jövedelműekhez, mert ők számarányukhoz képest aránytalanul sok adót fizetnek. Tehát: le kell faragni a szociális kiadásokat, nagyobb önrészt kell fizettetni a biztosítottakkal. Egyáltalán: a polgár inkább önmagára, mintsem az államra számítson, és ha alkalmazott, akkor ehhez adókedvezményt kap. A demokratáknak viszont abban van igazuk, hogy az osztásharc eddigi vesztesei ezentúl még nagyobb hátrányba kerülnek. Mintegy negyvenmillió amerikainak egyetlen vagy legfontosabb létfenntartási forrása a segély. A nyugdíjasok irigylésre méltóan jó helyzete is zuhanásszerűen romolhat, ha bekényszerülnek az egészségügyi ellátás csillagászati árakkal működő magánpiacára. Amelynek termelői, a magánbiztosítók, az orvosok és a gyógyszerészek lelkesen üdvözlik is, hogy a nyugdíjasok, úgymond, versenypiaci előnyökön alapuló „választási lehetőséget” kapnak. Örülnek azok is, akik a segélyből kiesőkből olcsó, állami pénzen alapfokon kiképzett munkaerőforráshoz jutnak. Ebben a gondolkodási modellben ez a tömeg nem más, mint felhasználandó emberanyag, amelynek bére és létfenntartása termelési költség, valamivel kisebb, mint a nyersanyagra, gépre, csomagolásra és raktározásra költendő összegek. A szakszervezetek és a feketék balfelé, a kis jövedelmű fehérek jobbfelé való radikalizálódása mutatja: az „emberanyagnak” enyhén szólva nem meggyőző érv az, hogy lám, mily ésszerű és közgazdaságilag megalapozott ez a modell. Az osztásharc „fokozódik”: az amerikai kisemberek félelmei egyre inkább aláássák a politikai intézményrendszer iránti bizalmat. Elsősorban azért, mert az osztásharc kemény dilemmáira sem a széles középosztályú Amerikában, sem a többi jóléti államban nem született hosszú távra biztató válasz, még elméletben, bár világnyelv - angolul sem. Magyarul: nem is beszélve a rosszléti államok hasonló keserveiről... Füzes Oszkár Tisztelettel adózunk előtt keveredett ki a pénzügyérek öléből, az, amit a jövő évi személyijövedelmadó-tábalaként tisztelhetünk. Tudom, még csak tervezet. Még módosulhat az érdekegyeztetés alapján. Még az is lehet, hogy itt-ott hibás: erről is cikiznek (pontosabban: cikkeznek) a lapok, sőt hibáit legújabban az illetékes államtitkár is elismerte. Ám nem ez a lényege. Hanem, hogy a nulla kulcs eltörlése meg a magas infláció miatt már az átlagos jövedelműek is a legmagasabb adósávba kerülnek. Ez lenne az ígért arányosabb közteherviselés? Éljen és virágozzék az adótanácsadó-ipar! így termeli bővítetten újra maga az állam a feketegazdaságot. Eddig leginkább a vállalkozói szektorban. Most felsorakoznak majd korunk e hősei mögé az alkalmazottak, a bérből-fizetésből élők is. Mea culpa - mondják a szörnyszülött kiötlői. Mi kérem kényszerhelyzetben vagyunk. Az adóbevételekről ugyanis nem mondhatunk le. A beígért adóreformot viszont akkor tudnánk megcsinálni, ha át lehetne rendezni a különböző jövedelemkategóriák között az adóterhelést. Igazságosan: aki többet keres, az viselje a többlet adóterhet is. Ez viszont Magyarországon nem működik. S példát is mondanak rá. A vállalkozók zöme kevesebb személyi jövedelemadót vall be, mint a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottaik. A kis magyar abszurdok számát gyarapítja, hogy tavaly - az APEH adatai szerint - a vállalkozók átlagosan évi 118 ezer forint személyi jövedelmet vallottak be, s fizettek havi kétezer forint adót. Erre az érvre a bérből és fizetésből élő polgár mélyen magába néz (meg a szomszédjára), s arra a következtetésre jut: hát akkor sok beszéd helyett talán tessék valamit tenni is a vállalkozói adócsalások ellen. Még egyszer mea culpa így a magas hatóság. (Elvégre ismétlés a tudás anyja.) Megpróbáltuk, de nem megy, mert - mivel jogállamban élünk - már menet közben kihuzogatták az APEH-nek, a VPOP-nak no meg a tb-nek szánt különböző „fogakat”, azaz a többfelőli szigorú ellenőrzés jogosítványait. A polgári szabadságjogok védelmében még véletlenül sem lehet majd ellenőrizni, hogy aki tartozik az adóhivatalnak, az adósa-e a vámnak vagy a társadalombiztosításnak is. Arról se nagyon kérdezősködhet az APEH, hogy ha így a létminimum táján tetszik tengődni (mármint az öt évre visszamenőleges adóbevallás szerint), akkor miből épült ez a tízmilliós villácska, hogy került ide ez az ötmilliós Audi? A mi politikusaink és jogászaink imádják a külföldi példákat. Érdekes, hogy akkor miért nem hozakodnak elő az amerikai, a svéd vagy a belga adózási gyakorlattal? Ezekben az országokban - ahol tudomásom szerint dúl a demokrácia, s egyként vigyázzák a polgári jogokat és a vállalkozás szabadságát - nem az adóhivatalnak kell bizonyítania a csalást, hanem a rajtakapott delikvensnek, hogy tévedés, ő a látszat ellenére nem csalt. S ha nem sikerül, úgy leültetik, mint a sicc. A köz pedig nem zokog a meghurcolt, kipellengérezett vállalkozók láttán. Ellenkezőleg. Úgy érzik, hogy az állam őket védi, az ő tisztességesen befizetett adójukból. Mindezzel azért hozakodom elő, mert az a merénylet, amit jövőre szja-módosítás címén terveznek ellenünk elkövetni, tartalmaz egy apró trükköt. Úgy hívják: adójóváírás. Ez lenne hivatott - jobb híján - némileg pótolni az ígért igazságosabb közteherviselést. Ezzel ugyanis valóban csak a bérből-fizetésből élők élhetnek. A vállalkozók nem. Scumpicum kis lépés ez, de azért nem teljesen kihagyható a számításból. Csakhogy máris megtámadták, mert hogy diszkriminál állampolgár és állampolgár között. Erre mondta volt állítólag Bokros, hogy kéretik alkotmányellenesnek minősíteni a költségvetési hiányt is. Bossányi Katalin