Népszabadság, 1995. november (53. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

1995. november 1., szerda_ KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT_ NEPSZABAD" Londonban tárgyal a magyar kormányfő Horn Gyula előadása az európai biztonsági rendszerről és diplomáciai célkitűzéseinkről ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Ami az előbbit illeti, a cél a csatlakozási tárgyalások meg­kezdése, hat hónappal az EU kormányközi konferencia befe­jezése után. A magyar parla­mentben konszenzus uralkodik a NATO-hoz való csatlakozás­ról, mert az atlanti szövetség bővítése Kelet-Közép-Európa és a kontinens egésze stabilitá­sát növelni fogja. Hazánk sze­retné, ha a bővítés első hullá­mában felvennék, vállalja az ezzel járó költségeket és kötele­zettségeket, s elvárja a teljes jo­gok biztosítását. Moszkvával meg kell értetni, hogy a lépés nem jár biztonsági kihívással, ugyanakkor azt is világossá kell tenni, hogy sem Oroszország, sem más állam nem emelhet vé­tót a NATO bővítésével kapcso­latban - mondta Horn. Európa három része, Nyugat-, Közép- és Kelet-Európa nem választható külön, így Közép- és Kelet-Európa bizonytalansá­ga és kiszámíthatatlansága ki­hat Nyugat-Európára is. Közös érdek tehát a meglévő struktú­rákon alapuló összeurópai biz­tonsági rendszer kiépítése. En­nek öt pillére: a NATO, az Európai Unió, a Nyugat-euró­pai Unió és az Európa Tanács bővítése; az EBESZ egyedülálló preventív diplomáciai mecha­nizmusa és szervezete; külön dialógus és együttműködés azon országokkal, amelyek egyelőre nem csatlakoznak a NATO-hoz, hogy ne keletkez­zen új megosztottság és elszige­teltség; a regionális és szubregio­nális kooperáció (Közép-euró­pai Kezdeményezés, visegrádi csoport); végül a közép-európai országok kétoldalú szerződései. Horn kitért rá, hogy a magyar külpolitika legfőbb célja Kelet- Közép-Európában az átmeneti feszültségek megszüntetése, a biztonsági kockázatok enyhíté­se. Ami a Romániával kötendő alapszerződést, megállapodást illeti, az a véleménye, hogy a kétoldalú kapcsolatokat - bele­értve a kisebbségi jogokat - szerződéses garanciákkal, nem­zetközi jogi formában kell sza­bályozni. A magyar kormányfő végül az EBESZ éves elnöksége ta­pasztalatairól szólt, kiemelve, hogy a csecsen konfliktus új ki­hívás elé állította a szervezetet. A „hidegháború régi, bevált mechanizmusai helyett, ame­lyek a válság nemzetközi eszka­lációját jelentették volna”, az EBESZ a krízis kezelésével megmutatta Oroszországnak az együttműködés előnyeit az el­szigeteltséggel és konfrontáció­val szemben. Az EBESZ min­denkori elnökországának fel kell készülnie a vezető-koordi­náló szerepre és vállalnia kell­­ akár saját nemzeti érdekei elle­nére is - a felelősséget, a kocká­zatokat és az esetleges konfron­tációt - tette hozzá. Végül fel­hívta a figyelmet arra: el kell dönteni, milyen eszközöket le­het alkalmazni a békefenntar­tásra, válságkezelésre és az em­beri jogok védelmére, s mire hajlandó az európai államok közössége a válságok megelőzé­se és megoldása érdekében. Gondok a szlovákiai magyar pártok együttműködésében Pozsonyban kedden a három magyar parlamenti párt elnöke megvitatta a szlovák nyelvtör­vénytervezettel kapcsolatban felmerült együttműködési gon­­ dokat, és a közös teendőket. A koalíciós tanács üléséről a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM) elnöke nyilatkozott lapunknak. Bugár Béla elmondta, hogy a magyar pártok tanácskozására kedve­zőtlenül hatott az Együttélés állásfoglalása. Duray Miklós pártja ugyanis még hétfőn is­mertette, hogy - tekintettel a nyelvtörvény diszkriminatív jellegére­­ az Együttélés képvi­selői „közös vizitet” tesznek az Európa Tanács főtitkáránál, s felkérik őt, vesse be befolyását a nemzetközi normák, köztük az ET dokumentumai érvénye­sítésére Szlovákiában. A tervek szerint holnap sorra kerülő strasbourgi látogatás egyúttal tiltakozás lenne az el­len, hogy Pozsonyban - a Horn Gyulának tett ígéret ellenére - nem biztosítottak lehetőséget a szlovákiai magyarok legitim képviselőinek a törvénytervezet előzetes tanulmányozására és véleményezésére. Bugár nehezményezte, hogy az Együttélés nem meg­állapodásuknak megfelelően interpretálta a strasbourgi út tervét, az ugyanis a Magyar Koa­líció akciója lenne. Ugyancsak együttesen kérték ki azon ET- illetékesek állásfoglalását, aki­ket a pozsonyi kormány a nyelvtörvény véleményezésére megkeresett. A magyar pártok a beszerzett információk alapján a szlovák ellenzék erőit is tájékoztatják a strasbourgi véleményekről. Bu­­gárék például hasznos tárgya­lásokat folytattak a Ján Carno­­gursky vezette szlovák keresz­ténydemokratákkal, ám a ma­gyar koalíción belüli zavar a to­vábbiakban megnehezítheti e tevékenységet is. Bugár arról is tájékoztatta a Népszabadságot, hogy telefon­­beszélgetést folytatott Surján Lászlóval. A KDNP alelnöke beszámolt róla, hogy Torgyán József felszólította mindazo­kat, akik az Országgyűlésben nem szavaztak a magyar-szlo­vák alapszerződés ellen, kérje­nek bocsánatot a szlovákiai magyaroktól. Bugár azonban leszögezte, hogy a Magyar Koa­líció képviselői annak idején maguk kérték a budapesti el­lenzéket, ne szavazzon a szerző­dés ellen, mert bármilyen is az, bizonyos esetekben védelmet nyújthat a szlovákiai magya­roknak. Farkas József György Egy asztalnál a tizenötökkel MTI-JELENTÉS Első alkalommal ült együtt tár­gyalóasztalhoz mind a tizenöt európai uniós és a kilenc társult kelet-európai ország diplomá­ciájának vezető képviselője teg­nap Luxembourgban. A talál­kozó résztvevői először több mint háromórás munkaülést tartottak, majd közös ebéd ke­retében folytatták az eszmecse­rét. Némileg rontotta az egyéb­ként ünnepi hangulatot, hogy az EU-országok - amelyeknek hétfőn „saját körben” már volt egy tanácsülésük - sok esetben csak államtitkárral vagy mi­niszterhelyettessel képviseltet­ték magukat. Magyar részről Kovács László külügyminiszter vett részt. A találkozó előtt akadtak már kétkedő hangok, vajon az uniós miniszterek naptárába belefér-e majd, hogy mindkét napot Luxembourgban töltsék. Mind az EU, mind pedig a ke­let-európai társult tagok részé­ről hangoztatták ugyanakkor, hogy az a gyakorlat sem bizo­nyult hatékonynak, amely ed­dig az EU-tanácsülés napján, a tizenötök összejövetelének „margóján” iktatott be egy gyors találkozót a társultakkal. Az együttes ülés külön napra helyezése kiküszöbölte ezeket a gondokat, ami pedig a helyen­ként alacsonyabb szintű EU- jelenlétet illeti, több kelet-eu­rópai miniszter is úgy vélte, hogy a „strukturált párbeszéd­ben” az eszmecsere ténye és ér­demi gyakorlása a fontos, nem pedig az, hogy mindenáron adott konkrét személy legyen a partner ebben. Schüssel feledékeny volt? Az Európai Unió-beli tagság biz­tosíték az ellen, hogy a bécsi kor­mányválság következtében ne le­gyen nagyobb arányú tőkeki­áramlás az országból - nyilatkoz­ta tegnap Erich Kussbach, oszt­rák nagykövet a sajtó képviselői­nek. A osztrák közvélemény-ku­tatások jelenleg ugyan jelentős EU-szkepszist tükröznek, de a diplomata szerint az adatok nem támasztják alá a pesszimizmust. Ausztria támogatja Magyar­­ország csatlakozási kérelmét: a nagykövet úgy véli, csupán fele­­dékenységnek tudható be, hogy Schüssel alkancellár - aki no­vember 16-án hivatalos látoga­tásra hazánkba érkezik - nem­rég egy nyilatkozatában kifelej­tette Budapestet a tagságra esé­lyes országok csoportjából. Kussbach szerint az EU-bővítés költségeit sokan eltúlozzák, és ezt Magyarországnak jobban kellene hangsúlyoznia a nemzet­közi fórumokon. A nagykövet nem bocsátkozott találgatásokba a december 17-i osztrák választásokkal kapcso­latban, de hangsúlyozta: a szél­sőjobboldali Szabadságpárt tér­nyerése azt mutatja, hogy a kor­mány nem tudott kellőképpen kommunikálni a választókkal. I. E. Csaknem kész az alapszerződés MUNKATÁRSUNKTÓL Külügyi államtitkári megbeszé­lések lesznek pénteken Buda­pesten Somogyi Ferenc és Mar­ád Dinu között. A két miniszter­­elnök által elhatározott magas szintű szakértői konzultációk sorába illeszkedő véleménycse­re elsősorban az Iliescu elnök megbékélési kezdeményezése nyomán átadott három doku­mentum jellegéről, típusáról, az alapszerződés „99 százalékban egyeztetett” szövegéhez való vi­szonyáról folyik majd - jelen­tette be tájékoztatóján Szent­­iványi Gábor. A Népszabadság kérdésére a külügyi szóvivő kifejtette: a ro-Alternatív román-magyar meg­békélési indítványt fogalmazott meg a hamarosan sorra kerülő politikai tárgyalásokra Tőkés László. A román államfő által javasolt francia-német megbé­kélési modell helyett az olasz­osztrák, illetve a dél-tiroli min­tát kell követendőnek tekinteni - indítványozta a Királyhágó­­melléki püspök nyílt levelében Ion Iliescu román és Göncz Ár­pád magyar államfőnek. Indok­lásában rámutatott: míg a fran­cia-német viszony főleg állam­közi rendezést igényelt, addig a magyar-román kapcsolatok tét­je inkább a romániai magyar nemzetközösség helyzetének a rendezése” - jelentette bukares­ti tudósítónk. Dás javaslatok jogi státusa nem világos, például mik az azokban foglalt kötelezettségek garan­ciái, illetve mely kérdéseket le­het majd a megbékélési folyamat lezárásaként politikai nyilatko­zattal rendezni. E diplomáciai megoldás azonban semmiképp nem pótolhatja az alapszerző­dést, amelyet mindkét ország nyugati partnerei változatlanul szorgalmaznak, s amely megkér­dőjelezhetetlen jogi erővel bírna. E jogi erőre - amely a vonat­kozó bécsi konvenció értelmé­ben már a ratifikálást megelő­zően sem hagyható figyelmen kívül - hívta fel a figyelmet Szentiványi a szlovák nyelvtör­vény tervezetével kapcsolatban is, csatlakozva az Európa Ta­nács értékeléséhez: eszerint az ilyen jellegű törvények nem korlátozhatják az országban beszélt más nyelvekhez fűződő jogokat, s nem csökkenthetik a kisebbségi nyelvek használatá­nak lehetőségeit­. E tekintetben vannak megalapozott aggodal­mak a tervezettel kapcsolatban. Utalt rá, hogy Horn Gyula és Vladimír Meciar szlovák kor­mányfő novemberben Berlin­ben, a Herbert Quandt Alapít­vány fórumán kötetlenül véle­ményt cserélhet a kérdésről. Bejelentette, hogy Jean- Claude Juncker luxemburgi kor­mányfő a hét végén Budapesten tárgyal a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése mellett az euroatlanti integráció kérdéseiről. Módosíthatják a zászlótörvényt BUKARESTI TUDÓSÍTÓNKTÓL A román képviselőház állandó irodája a testület frakcióvezetői­vel folytatott tanácskozást kö­vetően úgy döntött, hogy ko­rábbi álláspontját felülbírálva ismét napirendre tűzi az idegen államok zászlajának és himnu­szának tilalmát kimondó tör­vénymódosítás ügyét. A testület ülésén felolvasott tiltakozásában Kerekes Károly Maros megyei RMDSZ-képvi­­selő hangoztatta: a megye poli­tikailag független magyar al­­prefektusának felmentése egyértelműen etnikai diszkri­mináció. Burkhardt Árpád in­dokolatlan leváltása - az eddigi román prefektus menesztésével egyidejűleg - a fő kormányerő a Szociális Demokrácia Pártja és a Funar-féle Román Nemzeti Egységpárt közötti politikai al­ku következménye - fejtette ki a magyar képviselő. Kerekes rá­mutatott: a román kormány ál­landó gyakorlatává vált, hogy a megyei prefektúrákon és az ál­lami intézmények apparátusá­ban rendre leváltja az összes magyar nemzetiségű közhiva­talnokokat, tekintet nélkül ar­ra, hogy politikailag függetle­nek, vagy tagjai az RMDSZ- nek. Ennek a politikának az a célja, hogy a helyhatósági és parlamenti választások köze­ledtével elbátortalanítsa és megfélemlítse a romániai ma­gyar közösséget. UNESCO-konferencia Budapesten PÁRIZSI TUDÓSÍTÓNKTÓL Liviu Maior román oktatási mi­niszter szerint a román oktatási törvény sérelmezett kisebbségi passzusai a végrehajtás során nem járnak majd hátránnyal a magyar nemzetiségű diákok számára. Ezt a román politikus közölte Fodor Gábor művelődé­si és közoktatási miniszterrel, aki erre vonatkozóan garanciá­kat kért kollégájától. Mindket­ten a UNESCO közgyűlésén vettek részt az elmúlt napokban a francia fővárosban. Mint Fodor elmondta, Major­ral rendszeres kapcsolattartás­ban, szakértői konzultációkban egyezett meg. Ezenkívül tárgyalt a francia kulturális kormányzat képviselőivel is, egyebek között a magyar kultúra itteni jelenlé­tének erősítéséről. Szó van pél­dául a nagybányai festők mun­kásságát bemutató franciaor­szági kiállítás megszervezéséről, s egy magyar színházi fesztivál­ról is. Ennek kapcsán a minisz­ter­­ megemlítette, hogy a kor­mány szeretné, ha a külföldön dolgozó magyar alkotók kapcso­lata erősödne a szülőfölddel. Fodor bejelentette, hogy jö­vőre Budapesten nemzetközi konferenciát tartanak a kultu­rális finanszírozásról, s az UNESCO főigazgatójával foly­tatott párizsi megbeszélésén felvetődött, hogy e rendezvényt az UNESCO-val közösen lehet­ne megszervezni. nozi­ic­iaro Bizony-bizony, az osztályharcnak vége, Ud­ldolk­iris ha a tulajdonviszonyok és a demokrati­kus hatalmi mechanizmusok több nem­zedékre megszilárdulnak. Nyertesek és vesztesek között et­től fogva osztásharc folyik: ki mennyit adót fizessen, és ki mennyit és hogyan kapjon az így képzett forrásokból. Ame­rika pőre példája a fejlett kapitalizmusnak: a lakosság 1, azaz egy százaléka birtokolja a tőketulajdon háromnegye­dét és használja fel a hozadék több mint felét. (Még szeren­cse, hogy a maradék is olyan sok, hogy elég negyedmilliárd embernek.) A nemzeti össztermék egynegyede kerül a szö­vetségi költségvetésbe, e torta mintegy felének felosztásáról lehet vitatkozni. Jelenleg hétszáz-nyolcszázmilliárd dollárt költenek arra, amit tágabb értelemben jóléti-szociális rend­szernek nevezhetünk. A tavalyi választáson az USA-ban azok nyertek, akik szerint e kiadásokat drasztikusan csök­kenteni kell. Ha csak a tényeket nézzük, a republikánusok­nak igazuk van: tarthatatlanul magas a világhatalmi szem­benállás és a recesszió idejéből örökölt költségvetési hiány, a szociális segélyrendszer korrupt és bürokratikus, a beteg­­biztosítási és nyugdíjalapok pedig nem bírják a végtelensé­gig azt, hogy egyre kevesebb adózónak egyre több járulé­kost kell finanszíroznia. És az is igaz, hogy hiába az ameri­kai gazdaság történetének egyik legnagyobb és legtartósabb növekedése, hiába a liberális jóléti állam segélyrendszere, a fellendülés nem „szivárog” le a kisebb jövedelműekhez, mert ők számarányukhoz képest aránytalanul sok adót fi­zetnek. Tehát: le kell faragni a szociális kiadásokat, na­gyobb önrészt kell fizettetni a biztosítottakkal. Egyáltalán: a polgár inkább önmagára, mintsem az államra számítson, és ha alkalmazott, akkor ehhez adókedvezményt kap. A demokratáknak viszont abban van igazuk, hogy az osz­tásharc eddigi vesztesei ezentúl még nagyobb hátrányba ke­rülnek. Mintegy negyvenmillió amerikainak egyetlen vagy legfontosabb létfenntartási forrása a segély. A nyugdíjasok irigylésre méltóan jó helyzete is zuhanásszerűen romolhat, ha bekényszerülnek az egészségügyi ellátás csillagászati árakkal működő magánpiacára. Amelynek termelői, a ma­gánbiztosítók, az orvosok és a gyógyszerészek lelkesen üd­­vözlik is, hogy a nyugdíjasok, úgymond, versenypiaci elő­nyökön alapuló „választási lehetőséget” kapnak. Örülnek azok is, akik a segélyből kiesőkből olcsó, állami pénzen alapfokon kiképzett munkaerőforráshoz jutnak. Ebben a gondolkodási modellben ez a tömeg nem más, mint felhasz­nálandó emberanyag, amelynek bére és létfenntartása ter­melési költség, valamivel kisebb, mint a nyersanyagra, gép­re, csomagolásra és raktározásra költendő összegek. A szakszervezetek és a feketék balfelé, a kis jövedelmű fe­hérek jobbfelé való radikalizálódása mutatja: az „ember­anyagnak” enyhén szólva nem meggyőző érv az, hogy lám, mily ésszerű és közgazdaságilag megalapozott ez a modell. Az osztásharc „fokozódik”: az amerikai kisemberek félelmei egyre inkább aláássák a politikai intézményrendszer iránti bizalmat. Elsősorban azért, mert az osztásharc kemény di­lemmáira sem a széles középosztályú Amerikában, sem a többi jóléti államban nem született hosszú távra biztató vá­lasz, még elméletben, bár világnyelv - angolul sem. Magya­rul: nem is beszélve a rosszléti államok hasonló keserveiről... Füzes Oszkár Tisztelettel adózunk e­lőtt keveredett ki a pénzügyérek öléből, az, amit a jövő évi személyijövedelmadó-tábalaként tisztel­hetünk. Tudom, még csak tervezet. Még módosulhat az ér­dekegyeztetés alapján. Még az is lehet, hogy itt-ott hibás: erről is cikiznek (pontosabban: cikkeznek) a lapok, sőt hibáit legújabban az illetékes államtitkár is elismerte. Ám nem ez a lényege. Hanem, hogy a nulla kulcs eltörlése meg a magas infláció miatt már az átlagos jövedelműek is a legma­gasabb adósávba kerülnek. Ez lenne az ígért arányosabb közteherviselés? Éljen és virágozzék az adótanácsadó-ipar! így termeli bővítetten újra maga az állam a feketegazdaságot. Eddig leginkább a vállalkozói szektorban. Most felsorakoznak majd korunk e hősei mögé az alkalmazottak, a bérből-fize­­tésből élők is. Mea culpa - mondják a szörnyszülött kiötlői. Mi kérem kényszerhelyzetben vagyunk. Az adóbevételekről ugyanis nem mondhatunk le. A beígért adóreformot viszont akkor tudnánk megcsinálni, ha át lehetne rendezni a különböző jövedelemkategóriák között az adóterhelést. Igazságosan: aki többet keres, az viselje a többlet adóterhet is. Ez viszont Magyarországon nem működik. S példát is mondanak rá. A vállalkozók zöme kevesebb személyi jövedelemadót vall be, mint a minimálbéren foglalkoztatott alkalmazottaik. A kis magyar abszurdok számát gyarapítja, hogy tavaly - az APEH adatai szerint - a vállalkozók átlagosan évi 118 ezer forint személyi jövedelmet vallottak be, s fizettek havi két­ezer forint adót. Erre az érvre a bérből és fizetésből élő pol­gár mélyen magába néz (meg a szomszédjára), s arra a kö­vetkeztetésre jut: hát akkor sok beszéd helyett talán tessék valamit tenni is a vállalkozói adócsalások ellen. Még egyszer mea culpa­­ így a magas hatóság. (Elvégre ismétlés a tudás anyja.) Megpróbáltuk, de nem megy, mert - mivel jogállamban élünk - már menet közben kihuzogat­­ták az APEH-nek, a VPOP-nak no meg a tb-nek szánt kü­lönböző „fogakat”, azaz a többfelőli szigorú ellenőrzés jo­gosítványait. A polgári szabadságjogok védelmében még véletlenül sem lehet majd ellenőrizni, hogy aki tartozik az adóhivatalnak, az adósa-e a vámnak vagy a társadalombiz­tosításnak is. Arról se nagyon kérdezősködhet az APEH, hogy ha így a létminimum táján tetszik tengődni (mármint az öt évre visszamenőleges adóbevallás szerint), akkor mi­ből épült ez a tízmilliós villácska, hogy került ide ez az ötmilliós Audi? A mi politikusaink és jogászaink imádják a külföldi pél­dákat. Érdekes, hogy akkor miért nem hozakodnak elő az amerikai, a svéd vagy a belga adózási gyakorlattal? Ezek­ben az országokban - ahol tudomásom szerint dúl a de­mokrácia, s egyként vigyázzák a polgári jogokat és a vál­lalkozás szabadságát - nem az adóhivatalnak kell bizonyí­tania a csalást, hanem a rajtakapott delikvensnek, hogy tévedés, ő a látszat ellenére nem csalt. S ha nem sikerül, úgy leültetik, mint a sicc. A köz pedig nem zokog a meg­hurcolt, kipellengérezett vállalkozók láttán. Ellenkezőleg. Úgy érzik, hogy az állam őket védi, az ő tisztességesen be­fizetett adójukból. Mindezzel azért hozakodom elő, mert az a merénylet, amit jövőre szja-módosítás címén terveznek ellenünk elkö­vetni, tartalmaz egy apró trükköt. Úgy hívják: adójóváírás. Ez lenne hivatott - jobb híján - némileg pótolni az ígért igazságosabb közteherviselést. Ezzel ugyanis valóban csak a bérből-fizetésből élők élhetnek. A vállalkozók nem. Scum­­­picum­ kis lépés ez, de azért nem teljesen kihagyható a szá­mításból. Csakhogy máris megtámadták, mert hogy diszk­­riminál állampolgár és állampolgár között. Erre mondta volt állítólag Bokros, hogy kéretik alkot­mányellenesnek minősíteni a költségvetési hiányt is. Bossányi Katalin

Next