Népszabadság, 1996. szeptember (54. évfolyam, 204-228. szám)

1996-09-19 / 219. szám

4 NÉPSZABADSÁG HAZAI KÓRKÉP 1996. szeptember 19., csütörtök A gazdaságpolitika megítélése váltotta ki a leghevesebb szócsatát A T. Ház tegnapi ülésén a kormány kétéves munkáját tették mérlegre A koalíció és az ellenzék áthidalhatatlannak tűnő nézetkülönbségét tükrözte az Országgyűlés tegnapi vitanapja, amelyen a képviselők a kormány kétéves munkáját értékelték. A kormány gazdaságpoli­tikájának megítélése váltotta ki a leghevesebb szócsatát. A kor­mánypártok szerint az ország pénzügyi csődjét akadályozta meg a stabilizációs program, ami egy megalapozott növekedés elindításá­nak a feltételeit is megteremti. Az ellenzék ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy a magyar gazdaság ott áll, ahol két évvel ezelőtt, és a kormány egyre nagyobb terhet ró a bérből és fizetésből élőkre. MUNKATÁRSAINKTÓL­­ egymástól nagyon is eltérő stí­lusban. A kormány gazdaságpo­litikájának megítélése váltotta ki a legélesebb szócsatát. Az el­lenzék egységesen úgy ítélte meg, hogy a magyar gazdaság ott áll, ahol két évvel ezelőtt, és a kormány egyre nagyobb terhet ró a bérből és fizetésből élőkre. A felszólalók egybehangzóan eredménytelennek és hibásnak minősítették a kormány gazda­ságpolitikáját. Torgyán József, a kisgazdák elnöke kijelentette, a miniszterelnök csak demagóg szólamokat pufogtatott és a kor­mánynak nincs gazdaságpoliti­kája. Giczy György, a­ KDNP el­nöke szerint azt a kérdést kell feltenni, hogy a kormány mennyire szolgálja a társadalom érdekeit. Horn beszédéből hiá­nyolta az önkritikát, mert a mi­niszterelnökkel ellentétben úgy vélekedett, hogy a jelenlegi hely­zettel az egész társadalom elége­detlen. Azt is kijelentette, hogy a külföld bizalma megrendült ha­zánk iránt. (Ezt Lotz Károly közlekedési miniszter azonnal visszautasította, kijelentve: Ma­gyarországon eddig 13 milliárd dollárt fektettek be külföldiek, annyit, mint a környező orszá­gokban összesen.) Orbán Viktor, a Fidesz elnöke elismerte ugyan, hogy nehéz szakmai kihívás előtt állt a kormány 1994-ben és úgy próbált javítani a gazdasági egyensúlyon, hogy közben sike­rüljön fönntartani a gazdasági növekedést. Ezt nem sikerült megoldania, mert a gazdaság növekedése 1994-ben 3 százalé­kos volt, az idén talán eléri az 1 százalékot. 1994-hez képest a 18 százalékos infláció tavaly 30 százalékra emelkedett, az idén talán 24 százalékos lesz. A Fi­desz elnöke szerint, ha nem lesz­nek a privatizációból és a vám­pótlékokból pluszbevételek, ak­kor kiderül,­ hogy hiába volt a polgárok áldozatvállalása. Kádár Béla, (MDF) Horn be­szédére utalva kijelentette: a kormányfő felszólalásában tizen­­egy ponton fedezhető fel szám­szerűsíthető hiba. Az ellenzéki politikus példaként említette, hogy Horn állítása szerint rob­­­­banásszerűen nőttek a megtaka­rítások. Mint mondta: a minisz­terelnök csak azt nem vette fi­gyelembe, hogy a megtakarítá­sok növekedésének mértéke sze­rényebb, mint az inflációé. Horn Gyula miniszterelnök, be­számolója megkezdésekor fur­csállta, hogy a politikai vitana­pot kezdeményező ellenzék pad­sorai üresek. (A vitanap kezde­tén kilenc ellenzéki képviselő volt jelen. Utóbb Hornt is bírál­ták, mivel nem volt végig jelen a vitán.) A kormányfő szerint beigazo­lódott, hogy Magyarországon minden nagy társadalmi fordu­lat kaotikus állapotokkal jár együtt. Szétesnek a korábbi ellen­őrző rendszerek, megerősödik a korrupció. A miniszterelnök sze­rint nincs értelme a letűnt rend­szerek iránti nosztalgiának, sem az állampárti rendszerrel, sem az MDF-korszakkal kapcsolat­ban. Ez a kormány vállalta az ország gazdasági és szociális válságának kezelését, a reformo­kat, a demokratikus jogállam megszilárdítását, hazánk euro­­atlanti integrációjának gyorsítá­sát és a csatlakozási feltételek fokozatos megteremtését, vala­mint a politikai stabilitás meg­őrzését. Horn értékelése szerint 1994 ősze a stabilizáció kezdete volt, 1995 tavasza pedig a radi­kális lépések időszaka. A miniszterelnök elismerte, hogy a lakosság többsége nagy árat fizetett a stabilizációért. Az államháztartási reformmal kap­csolatban arra hívta fel a figyel­met, hogy az ellenzék egy része, miközben visszarendeződéstől tart, körömszakadtáig védi a gazdasági teljesítményből nem következő szociális vívmányok fenntartását. Elismerte, hogy a korrupció visszaszorításával és a közbiztonság megőrzésével kap­csolatban­­a kormánynak még sok a tennivalója. Az ellenzéki pártokról szólva Horn úgy véle­kedett, először fordult elő, hogy a magyar-román alapszerződés­sel kapcsolatban ezek a pártok szembefordultak a demokrati­kus nemzetek közösségének ál­láspontjával. Horn azt kérte a parlamenti ellenzéktől, ne uszít­sa az embereket, és a politikai vitákat a parlamentben folytas­sa, ne az utcán. Horn felszólalása után vita alakult ki arról, hogy szólhat­nak-e a vita ezen pontján a két­perces reagálásra jelentkező képviselők. Gál Zoltán házelnök a házbizottsági megállapodásra emlékeztette az ellenzéket: ad­dig, amíg minden pártnak leg­alább egy képviselője nem kap szót, a vitát nem törik meg két­percesekkel. Demeter Ervin (MDF) szerint viszont ilyen meg­állapodás nem született. Gál idézte az ide vonatkozó szabályt, amely szerint az elnök dönt, hogy szót ad-e, és nem adott le­hetőséget a szólásra. Pető Iván, a kisebbik koalíciós párt elnöke szerint a kormány egészében kevesebbet tévedett, reálisabban mérte fel a kitátáso­­kat és kevésbé kellett korrigál­nia kijelentéseit, mint az ellen­zéknek. Az ellenzék jóslataival szemben nem következett be a piaci rendszer leépítése, és Ma­gyarország a volt szocialista or­szágok között egyértelműen első a piacgazdaság intézményrend­szereinek kiépítésében. A párt­elnök arra is emlékeztetett, hogy az előző kormány nem vágott bele olyan feladatokba, így az elosztási-jóléti rendszerek túl­költekezésének visszafogásába, amelyek érdemben változtattak volna a gazdaság helyzetén. A jelenlegi kormány képes volt népszerűtlen intézkedéseket hozni, hogy egy sokkal súlyo­sabb válságot megelőzzön. A kormánykoalíció vezetőinek értékelése utáni vitában az el­lenzék a kormány szinte minden intézkedését bírálta és kritizálta Mínusz nélkül nincs plusz kényszerhelyzetben Szabó Iván, az MDNP elnöke szerint leállt a polgárosodás, megszűnt a kisvállalkozások tá­mogatása. Példával illusztrálta a helyzetet: egy rendőr reáljöve­delme 1994 óta 20 százalékkal, 1990 óta összesen több mint 40 százalékkal csökkent, és ez már súlyos megélhetési gondokat okoz. Kovács László külügyminisz­ter vitatta az ellenzék sötét hely­zetképét a gazdaság állapotáról. Kijelentette, a kormány meg­kezdte a felkészülést az euroat­­lanti integrációra, ezt is szolgálja a pénzügyi stabilizáció, a munka elismerését jelenti az OECD-be való felvételünk. Kovács kifogá­solta, hogy az ellenzék vezetői az ország integrációs felkészület­lenségét bizonygatják és arról beszélnek, hogy nem is kellene az első körben bekerülnünk az in­tegrációs szervezetekbe. Kuncze Gábor belügyminisz­ter, a miniszterelnök koalíciós helyettese felszólalásában visszautasította a kormány gaz­daságpolitikáját élesen bíráló véleményeket. Hangsúlyozta: a jelenlegi kabinet kényszerhely­zetben volt, mert az előző parla­menti ciklus utolsó évében meg­alapozatlan gazdasági növeke­dés indult el. Ez vezetett az egyensúly megbomlásához. A kabinet 1994-es programjában megfogalmazta, hogy csak lassú és megalapozott gazdasági nö­vekedés képzelhető el a követke­ző években. Kuncze kiemelte: a kabinet nem hiszi, hogy nem kö­vetett el hibákat, de munkáját mindig annak érdekében végez­te, hogy az 1994-es helyzet ne is­métlődhessen meg. Békesi László, a szocialisták egykori pénzügyminisztere kije­lentette, hogy a kormánynak nem volt választási lehetősége a követendő gazdaságpolitikai irányvonalat illetően. A kabi­netnek a lassú, de tartós fejlő­dést és jelentős­ fogyasztás­visszafogást kellett választania a népszerűség ellenében. Leszö­gezte, hogy a mai helyzetben, akár tetszik, akár nem, az építi a jövőt, aki vállalja a népszerűtlen intézkedések következményeit. „ Kádári restauráció” A gazdaságpolitikai kritikán túl az ellenzéki pártok többsége a kádári rendszer restaurációjá­val vádolta a kormányt és a koa­líciót. Torgyán szerint a kor­mány jogfolytonossága egészen a Rákosi-időkig vezethető vissza. A koalíció nevében Ba­rára­ Sándor szocialista frakció­vezető-helyettes azonnal vissza­utasította Torgyán állításait, és utalt arra is, hogy a Rákosi-kor­­szakban volt az divat, ami most a kisgazda képviselőcsoportban, hogy felállva tapsolják vezérü­ket. Orbán Viktor is külön szólt a kádári restaurációról. Szerinte a kulisszák mögött befejeződött annak a kapcsolatrendszernek vagy nómenklatúrának a helyre­­állítása, amelyik 1990 előtt be­hálózta, uralta, irányította és tönkretette Magyarországot. A korrupcióval kapcsolatban alá­húzta: a Fidesz szerint Magyar­­ország talán az elmúlt két esz­tendőben a XX. század legkor­­ruptabb éveit hagyhatta a háta mögött. A korrupciós, szocialis­ta személyi kapcsolatrendszer ötvöződik a piacgazdasággal és ettől nem a piacgazdaság lesz hatékonyabb, hanem a korrup­ció. Orbán veszélynek nevezte, hogy a tisztességes versenyre épülő piacgazdaság helyett maf­fia-piacgazdaságot épít ki a je­lenlegi kormány, mint mondot­ta, akarva-akaratlanul. A vitanap zárásaként Horn Gyula összegezte véleményét az elhangzottakról. Közölte, ha bármi hasznosítható javaslatot találnak az ellenzék mondandó­jában, azzal foglalkoznak, de két éve nem leltek ilyenre. - A kor­mánynak nincsenek lehetőségei, kényszerpályán mozgunk, azt tesszük, amit kell - jelentette ki Horn. Szólt arról, hogy bár az el­lenzék további milliárdok befek­tetését igényli, a pénzforrásokat soha nem jelölik meg. Legéle­sebb kritikusairól megjegyezte, jelenleg nincs a vitágban olyan nemzetközi szervezet, amelyik együttműködne a Torgyán vezet­te kisgazdapárttal, és ennek ta­lán az is oka, hogy a kisgazdák törvények felülvizsgálatával, akasztófával, kényszermunka­táborokkal fenyegetőznek. Horn elfogadhatatlannak tar­totta a privatizációs folyamatot ért bírálatokat. A miniszterel­nök a külföldi vállalkozókra és a hazai tulajdonosokra hivatkoz­va utasította vissza éles hangon Orbán Viktornak a maffia-piac­gazdaságra utaló megjegyzéseit. Horn közölte, hogy a korrupciót maga is súlyos problémának te­kinti, sok kínlódást okoz a kor­mánynak ennek felszámolása, de alaptalan rágalom a korrup­ció pártolásának vádja. Hozzá­tette, Orbán talán a Fidesz 1993- as bűnbeesését kívánta szavai­val kompenzálni. A kormányfő, az ellenzéket értékelve leszögezte: irigyli az MDF-kormányt, mert jobb és konstruktívabb ellenzéke volt, mint a jelenlegi kabinetnek. Vé­gül kijelentette: végig akarják vinni a stabilizációt és a refor­mokat, be kívánják fejezni a ha­zai gazdaság átalakítását és meg akarják teremteni az euroatlanti csatlakozás feltételeit. A koalí­ció jövőre sem folytat választási kampányt, hanem teszi a dolgát. Jó lenne, ha az ellenzék is követ­né ezt a gyakorlatot - mondta Horn. Az ellenzék és a koalíció is jelölhet az ÁSZ elnöki tisztére A parlamenti pártok a közeljö­vőben megkezdhetik az egyez­tetést az Állami Számvevőszék új elnökének személyéről, mi­után több hónap után sikerült megállapodni a jelölés módjá­ról. Lapunk információi szerint az MSZP Nagy Sándort, az Or­szággyűlés számvevőszéki bi­zottságának elnökét javasolja a jelölőbizottság vezetőjének. Vancsik Zoltán (MSZP) el­mondta, a jelölőbizottságban ötven-ötven százalékos szava­zataránya lesz a koalíciónak és az ellenzéknek, és szintén öt­venszázalékos támogatással a pártok jelöltet állíthatnak. Ez alapján akár két jelölt is lehet, de mint ismeretes, az ÁSZ elnö­kének megválasztásához a par­lamenti képviselők kétharma­dának támogatására van szük­ség. Értesülésünk szerint a parla­menti pártok többsége úgy ítéli meg, szerencsésebb lenne, ha a tizenkét évre szóló megbízatást nem politikus, hanem számve­vőszéki szakember töltené be. Ennek alapján több párt támo­gatását is bírhatja a korábban felmerült nevek alapján Nyi­­kos László és Sándor István, az ÁSZ jelenlegi alelnökei, vala­mint Kovács Árpád számvevő­­széki igazgató. A lehetséges jelöltek között van Rubicsek Sándor, a Kor­mányzati Ellenőrzési Iroda ve­zetője is. I. B. Elúszott Palota 145 milliója Sajtótájékoztatót tartott tegnap a Legfelsőbb Bíróságon a tiszt­ségéből felmentett Czibik Ta­más XV. kerületi polgármester. Mint ismeretes, Czibik Ta­más a kerület pénzéből a helyi képviselők tudta és beleegye­zése nélkül vásárolt a WVM Lí­zing Rt. által igen kedvezőnek tűnő kamattal kibocsátott köt­vényeket, és az önkormányzat több mint száznegyvenmillió forintot veszített a lízingcég összeomlásakor. Czibik lapunk kérdésére ki­jelentette: tudomására jutott, hogy 1993 végén és 1994 febru­árjában két nagy értékű WVM- ingatlant is átjátszottak a cég igazgatóinak nevére. Feljelen­tést tett a rendőrségen, és re­méli, hogy a nyomozás sikerrel jár, így kerülete végül vissza­kapja pénzét. A tájékoztatón szó esett arról is, hogy a felszá­molási eljárás során nyomára bukkantak még egy gyárús, a WVM-ügy kirobbanásánál ko­rábbi, 66 milliós önkormány­zati tranzakciónak. Gyurcsánszky János, a palo­tai MSZP-frakció vezetője el­mondta: a szocialistáknak egye­lőre nincs polgármester-jelölt­jük a januári időközi polgár­mester-választásra . B. T. „Külföldi” vád Orbán Viktor ellen SZDSZ: Magyar Bálint lesz Pető Iván utóda ? A Nemzeti Szövetség Magyar­­országért Egyesület információi szerint a német Konrad Ade­­nauer Alapítvány magyarorszá­gi képviselőjének nyomására vetette fel Orbán Viktor, a Fi­desz elnöke a három ellenzéki párt szövetségének kibővítését az MDNP-vel - hangzott el a nemzeti szövetség tegnapi saj­tótájékoztatóján. Balaton Péter soros elnök felidézte, hogy szeptember elején négy ellenzé­ki párt képviselőjét vacsorára hívta meg az alapítvány képvi­selője, amelyen a Fidesztől Or­bán Viktor, a KDNP-től Giczy György, az MDF-től Boross Pé­ter alelnök, az MDNP-től Szabó Iván vett részt. Ezen a találko­zón vetette fel az MDNP bevo­násának napirendre tűzését. Giczy nem értett egyet a javas­lattal, és azonnal távozott. Bo­ross, pártja elnökének távollé­tében, nem foglalt állást. Balaton kijelentette: elfogad­hatatlan a magyar belpolitikai életbe való beavatkozási kísér­let. A külföldről segített ellen­zéki összefogás nem hozhatja meg a várt eredményt, mert nem számol a Független Kis­gazdapárttal, és figyelmen kí­vül hagyja a politikai realitáso­kat. A „liberális” beállítottsá­gú, anyagi támogatást adó ala­pítvány Orbán megzsarolásával olyan pártot akar egyenrangú­vá emelni - állítja -, amelyiknek nincs tömegbázisa, és amelyet az MDF-et cserbenhagyó képvi­selők hoztak létre. Balaton Péter­­ SZDSZ-es körökből származó értesülések­re hivatkozva - arról is beszélt, hogy várhatóan Magyar Bálin­tot választják meg elnökükké a novemberi tisztújító küldött­­gyűlésen a szabaddemokraták. A személycsere nem éles válasz­tási harc eredménye lesz, hanem a pártelit csúcsain eddig helyet foglaló személyek közötti rotá­ció érvényesül. Balaton szerint Tölgyessy Péter kiválásával fel­gyorsult az SZDSZ belső bom­lása, és az MSZMP-hez és utód­pártjához túlzottan kötődő Pető Iván alkalmatlan ennek a folya­matnak a megállítására. Schindler Endre, az SZDSZ sajtófőnöke a rádió déli Króni­ka című hírműsorában komoly­talannak mondta a híresztelést, erre nem kívánnak reagálni. Megkérdeztük Orbán Viktort is a személyével kapcsolatos ki­jelentésről. A Fidesz elnöke azt mondta: meglepi az állítás, nincs tudomása arról, hogy bár­ki megkereste volna az MDNP- vel kapcsolatos kéréssel. K. J. E. Mozgáskorlátozottak: nincs haladás A járdák továbbra sem rokkantbarátok ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL A fővárosban a földalatti két végállomásán és egy középső ál­lomáson terveznek lépcsőliftet, de a többi megállóban nem. Nem tudják használni kerekes székekkel az autóbuszokat, vil­lamosokat, metrókat, aluljáró­kat sem. A szemlélet még az országos egészségbiztosító palotájának tervezőit is jellemzi, hiszen az épületben a liftek, a mellékhe­lyiségek bejáratai a felszín alatt egy méterrel kezdődnek. A mozgássérültek többsége el sem jut az utcáig. Aki emeleten lakik és elveszíti lépcsőjáró ké­pességét, arra lesz kárhoztatva, hogy ölben vigyék le és fel. Ma­gas épületek esetében ez meg­oldhatatlan. A sokemeletes há­zakban van ugyan lift, de több­ségük egy 1985 táján született szabványnak „köszönhetően” olyan szűk, hogy még a kerekes szék sem fér be, a széket toló kí­sérőről már nem is beszélve. A mozgássérültek lakáscseréjét (emeletről földszintre) már a ta­nácsi rendszer sem támogatta, de az önkormányzatok még annyira sem foglalkoznak a kérdéssel, amennyire elődeik. Ahol csupán félemelet vagy né­hány lépcső akadályozza a köz­lekedést, jó megoldás a hernyó­talpas elektromos lépcsőjáró. Ennek ára „csak” 800 ezer-1,5 millió forint között mozog. Nem meglepő tehát, ha erre kevés mozgássérült talál szponzort. A nagyobb lépcsőliftért vagy er­kélyhez, ablakhoz csatlakozó felvonóért már hárommilliót is elkérhetnek a vissza nem igé­nyelhető áfával együtt. Emel­lett építésiengedély-kötelesek, és elhelyezésükhöz társashá­zakban az összes tulajdonostárs beleegyezése szükséges. Ha a mozgássérült mindezek ellenére kijut az utcára, szinte csak gépkocsival közlekedhet. A Népjóléti Minisztérium éven­te 1500 utalványt ad ki 250 ezer forint értékben. Tavaly 35 ezer volt a már évek óta várakozó igénylők száma. Az a boldog ember, aki mégis hozzájut az utalványhoz, nehezen használ­hatja fel. A mozgássérülteknek csupán tíz százaléka engedheti meg magának, hogy új autót vá­sároljon. A biztosítótársaságok pedig menekülnek a kockázat elől. Közismert, hogy sorra mondják fel a casco szerződése­ket, különösképp az öreg gép­kocsikét. Az a rokkant, akinek elkötik az autóját, mondani sem kell, ilyenkor egyetlen fillért sem kap. Szegő Krisztina A művelődési miniszter mozgáskorlátozottakkal beszélget gárdi balázs felvétele

Next