Népszabadság, 1997. március (55. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-01 / 51. szám
1997. március 1., szombat KÜLKAPCSOLATOK - ÁLLÁSPONT, NÉPSZABADSÁG 3 Budapestre látogat a bolgár elnök Szófia a súlyos kenyérhiány miatt magyar gabonát is vásárolna HÍRÖSSZEFOGLALÓNK Egynapos látogatásra ma Budapestre érkezik Petar Sztojanov bolgár államfő, Göncz Árpád, köztársasági elnök meghívására. Sztojanov találkozik Horn Gyula miniszterelnökkel is, és részt vesz a Magyarországi Bolgárok Egyesületének ünnepségén. A bolgár küldöttségben helyet kaptak üzletemberek is, akik magyar partnereikkel tárgyalnak. A kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok tárgykörében a bulgáriai ellátási nehézségeket és a közelmúltban kialakult kenyérhiányt ismerve - bizonyára felmerül Szófia gabonabeszerzési szándéka is. Erről Botos Károly, az Agrárrendtartási Hivatal elnökhelyettese lapunkat úgy tájékoztatta: elvben esély van százezer tonna nagyságrendű gabona, illetve liszt kivitelére Bulgáriába, mivel az új termésig ekkora feleslege van az országnak. Ám ezt csak piaci áron lehet megvásárolni, szóba sem jöhet az ellentételezés új búzával. A bolgárok azt szeretnék, ha most nem kellene fizetni, hanem a vásárlást később saját új termésükkel ellentételezhetnék. Orbán Imre, az Agrograin Rt. vezérigazgatója beszámolt arról, hogy a közelmúltban a bolgár szaktárca kiírt egy pályázatot 100-200 ezer tonna gabona vásárlására, pontosabban régi és új termés cseréjére. Tíz ajánlat érkezett, de az ajánlattevők fizetési elvárásainak nem tudtak megfelelni. A vezérigazgató úgy véli, hogy a bolgár kenyérgondokat csak nemzetközi segélyekből lehet megoldani. □ A kenyérhiány incidensekhez és az alapvető élelmiszerek jegyre történő árusításához vezetett Bulgáriában - írta az MTI. Egyes falvakban az éhes emberek kenyérboltokat fosztanak ki, és az élelmiszerüzletek előtt mindennapossá vált a sorban állás. Blagoevgradban csak a karhatalom fellépésével sikerült meghiúsítani, hogy a helyi lakosok kifosszák az ottani kenyérgyárat. A lakosság 90 százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Solana tovább egyeztet Moszkvával Nincs még egyetértés Brüsszelben az első kör államairól A közeljövőben ismét Moszkvába utazik Javier Solana NATO- főtitkár. Az atlanti szövetség vezetője alig pár héttel Jevgenyij Primakov külügyminiszter brüsszeli útja után látogat az orosz fővárosba, ahol folytatja az idén felgyorsult NATO-orosz konzultációkat. A tárgyalásokon feltehetően a körvonalazódó NATO-orosz egyezmény lesz a központi téma - írja az MTI. Solana március 10. és 15. között volt szovjetköztársaságokban, a NATO jelenlegi békepartnereit is felkeresi. Miután Moldovában, Grúziában, Örményországban és Azerbajdzsánban már járt, a főtitkár most a kazah, a kirgiz, az üzbég és a türkmén vezetéssel tárgyal a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A NATO-tagok közt egyelőre nincs teljes egyetértés arról, hogy mely országok kerüljenek be a bővítés első körébe, azaz a szervezet júliusi madridi csúcsértekezletén kik kapjanak meghívást a tárgyalások megkezdésére - közölte Solana a Párizsban megjelenő International Hérald Tribüne pénteki számában. Solana jelezte, hogy ez a kérdés akár a madridi csúcsig is vita tárgya maradhat. Wim Kok holland kormányfő például a Die Pressének úgy nyilatkozott: nem kizárt, hogy a bővítés másképp is alakulhat, mint hogy a legtöbbször emlegetett három esélyes (Cseh-, Lengyel- és Magyarország) jut az első körbe. Csehország NATO-csatlakozásához elengedhetetlen dokumentumok tűntek el a prágai védelmi minisztériumból - írta tegnap a Mladá fronta Dnes című napilap. A minisztérium név szerint meg nem nevezett illetékese szerint az iratokban azok a normák és feladatok szerepelnek, amelyeket a cseh hadseregnek a NATO-belépéssel kapcsolatban teljesítenie kell. Állítólag 700 oldalnyi iratból 100 tűnt el, a dokumentumokat Brüsszelből Prágába szállító személy vagy elhagyta, vagy véletlenül megsemmisítette a papírokat. Közös ima a füstszagú varsói zsinagógában A lengyelországi barbarizmus leginkább nekünk, lengyeleknek fáj és árt - reagált felháborodottan Adam Michnik, a legnagyobb lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője a hírre, hogy szándékos gyújtogatás okozta a varsói Nozykow zsinagógában kedd éjszaka keletkezett tüzet. Tiltakozásával nem maradt egyedül: a lengyel társadalom rég nem tapasztalt egységben utasította el a vandalizmust. A Nozykow zsinagógának szimbolikus jelentősége van Varsóban: ez ugyanis az egyetlen működő zsidó imaház a lengyel fővárosban. - Isten házának megszentségtelenítése mindig a leghatározottabban elítélendő, ezúttal azonban különösen visszataszító, hisz ott azon lengyel zsidók utódai imádkoznak, akik túlélték Lengyelország német megszállását - jelentette ki a katolikus püspöki kar nevében Stanislaw Gadecki püspök. - Ez dráma, tragédia, barbárság - nyilatkozta Tadeusz Pieronek, a püspöki kar főtitkára. A világi hatalmak képviselői szintén a leghatározottabban elítélték a barbár tettet. Aleksander Kwasniewski államfő szerint „a gyújtogatás ellentétben áll a lengyel kultúrával, a tolerancia és a vallási kegyhelyek iránti tisztelet hagyományával”. A kormány nevében Leszek Miller belügyminiszter közölte: - Meggyőződésem, hogy a lengyel társadalom többsége olyan morális korlátot állít fel, amely lehetetlenné teszi, hogy az ilyen bűncselekmények megismétlődhessenek. A lengyelek nemcsak szavakban, hanem tettekben is szolidárisak voltak a varsói zsidósággal. A még mindig füstszagú zsinagógában megtartott istentiszteleten a zsidókkal együtt imádkoztak a parlament, a kormány, az elnöki hivatal, a varsói önkormányzat képviselői, a különböző egyházak magas rangú vezetői s az egyszerű polgárok is. Michael Schudrich rabbi az egész hitközség nevében köszönte meg a gesztust, kijelentve: - Egész Varsóból eljöttek az emberek, zsidók és nem zsidók, hogy jelenlétükkel tanúsítsák, mindaz, ami történt, az nem Lengyelország. Szalai Zoltán A Dunáról együtt kell dönteni ► FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Azt akarjuk, hogy ezt ne tegyék. S azt kérjük, Pozsony adja vissza azt a vízmennyiséget, ami feltétlenül szükséges az ökológiai minimum fenntartásához. Erről nekünk természetesen tárgyalnunk kell. Az is ismeretes, hogy éppen e kérdésről a másik fél nem volt hajlandó megbeszéléseket folytatni velünk. - A majdani hágai ítéletnek lesznek garanciái? - Feltétlenül. Ne feledjük el, két olyan országról van szó, amelynek távlati, stratégiai szándéka az európai közösséghez való tartozás. Lehetetlen, hogy e két ország a nemzetközi jog szempontjából egyértelműen meghatározott kérdésekben ne tudjon egyetértésre jutni. Nekünk közösen kell eldöntenünk, mit csináljunk a Duna közös szakaszával. - Az ítélet mennyiben jelöli ki a kereteket egy megállapodáshoz? - Az ítélet pontosan azt fogja majd kimondani, amiről az előbb beszéltem, nevezetesen: Magyarországnak és Szlovákiának közösen kell eldöntenie a közös Duna-szakasszal kapcsolatos kérdéseket. Akár tetszik ez Szlovákiának, akár nem, az ítélet ezt tartalmazza majd. Pontosabban itt nem is magáról Szlovákiáról van tulajdonképpen szó, csak bizonyos szlovák politikai körökről. - A hősi rendszer fő tervezője, Július Binder legutóbb nagyon magabiztos volt a per kimenetelét illetően, s 80 százalékos szlovák igazságról beszélt. - E nyilatkozatról az a véleményem, hogy egy mérnöknek jobban kellene tisztelnie a számokat. Ráadásul meg vagyok róla győződve, hogy Hágában alapvetően nem számokról, hanem elvekről, jogszabályokról lesz szó. Ha ez lesz a helyzet - márpedig miért ne lenne ez -, akkor minden okunk megvan a derűlátásra. Kis Tibor Kovács a NATO-ról is tárgyal Amerikában A magyar külügyminiszter ma hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazik. Kovács László március 6-ig tartózkodik a tengerentúlon. A magyar diplomácia irányítója találkozik Madeleine Albright külügyminiszterrel, a Clinton-adminisztráció nemzetbiztonsági csoportjának vezetőivel, a képviselőház és a szenátus több tagjával, valamint az amerikai média és szakértői körök számos képviselőjével. Szentiványi Gábor külügyi szóvivő az MTI-nek elmondta: a látogatás lehetőséget nyújt hazánk euroatlanti integrációs elképzeléseinek és a magyar felkészülés helyzetének ismertetésére. Kovács jelezni fogja tárgyalópartnereinek, hogy Magyarország nemcsak fogyasztója kíván lenni a NATO-csatlakozásnak, hanem - ahogy a délszláv békefenntartás során az IFOR, majd az SFOR keretében már bizonyította - részt kíván venni a közös feladatokban. Szentiványi hangsúlyozta: az eddigi jelzések szerint jó eséllyel pályázunk arra, hogy a bővítés első körében csatlakozzunk a NATO-hoz. Kovács László megbeszélésein a felek várhatóan véleményt cserélnek a NATO-, illetve az EU-kiszélesítést feltételekhez kötő török és görög álláspontokról is. Tunézia várja a magyar szállítókat __________MUNKATÁRSUNKTÓL__________ Vendéglátóján, Habib Bularesz képviselőházi elnökön kívül Zine el-Abidin ben Ali tunéziai köztársasági elnökkel, Hamed Karai kormányfővel, továbbá öt miniszterrel és az üzleti körök képviselőivel is tárgyalt negyedik napja tartó, holnap véget érő tunéziai látogatása során Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke. Az érintett miniszterek között volt a külügyi, az ipari, a nemzetközi együttműködési és külföldi befektetési, illetve a kereskedelmi tárca irányítója. A házelnök Hammametben tiszteletbeli konzulátust nyitott meg. Látogatását értékelve a Népszabadságnak Gál Zoltán elmondta: a tárgyalások bebizonyították, hogy tunéziai részről Magyarországot a térségünkben hídfőállásnak, megkülönböztetett kapcsolatrendszerű országnak tekintik. Egyetértettek abban: a politikai kapcsolatok szintjéhez képest elmaradottak a gazdaságiak. A változtatás útja, hogy jobban megismertessék egymással a gazdaság közvetlen szereplőit, és feltárják a lehetőségeket. Tunéziában néhány állalmi támogatást élvező programba kapcsolódhatnak be a magyar vállalatok, ha a konkurensekkel állják a versenyt. Ilyen az olajkutatás, a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése. Magánviziten I. Mihály román exkirály Tegnap hatnapos látogatásra Bukarestre érkezett a volt román uralkodó, I. Mihály. Repülőtéri fogadtatásáról az állami rádió és televízió helyszíni közvetítést adott. Meghalt a király! Éljen a király! Nem valamelyik mai európai monarchiában, hanem Romániában, Nagyszeben városában hangzott fel a héten a páros felkiáltás, amikor egy operettbe oltott maffiózó intézményre emlékeztető romakirályság koronás jogarviselőjét helyezték a sírba, illetve amikor egyik fia fejébe nyomták a csillogó fejeket. Nem lehet tudni, annak idején a zseniális festő, Salvador Dali a romániai romakirályságra gondolt-e, amikor azt jövendölte: Spanyolhon után Romániában is előbb-utóbb helyreáll a királyság. S ötlete nem is számít egyedinek, hisz már 1992- ben egy magát liberálisnak valló pártvezér azzal az épületes ötlettel állt elő, hogy a svájci száműzetésben élő I. Mihály exuralkodót jelöljék köztársasági elnöknek. Ötlete akkorpersze kútba esett. Ám hogy lesz-e folytatása az efféle politikai dadaizmusnak - a művészetit is egy román eredetű költő találta ki majd csak most válik el. Mindenesetre tény: néhány napja „monarchista szellők” fodrozzák a román közélet vizeit. A minap a Ciorbea-kormány úgy döntött, semmisnek nyilvánítja az 1948-as kormányrendeletet, mellyel az 1947 decemberében trónjától erőszakkal megfosztott I. Mihályt állampolgárságától is megfosztották. Vagyis az exkirály visszakapta állampolgárságát. Az 1989-es fordulat után az emigrációban élő I. Mihály háromszor kísérelt meg hazalátogatni. Kétszer elgáncsolták szándékának kivitelezésében, egyszer engedtek Iliescuék: ekkor, 1992-ben az exuralkodó valóságos diadalmenetben vonult végig az országon, százezrek ünneplésétől kísérve. A román közvélemény mégsem egységes a monarchia kérdésében. Van, aki szerette és szeretné a királyságot, van, akinek a háza is lúdbőrözik tőle. Mihály azonban máris új vizitre készül - igaz, civilként jön, állítólag szigorúan vett magánlátogatásra. Csakhogy kormányőrség vigyáz majd a biztonságára, s fogadja őt a mostani államfő, Emil Constantinescu. S bizonyára más politikusokkal és írókkal, művészekkel is találkozik, szigorúan magán alapon. A sajtónak se akar nyilatkozni, viszont hat napon át, míg volt birodalmában tartózkodik, egy másik királyi fészekben, egy tóparti kies palotában önkéntes udvarnagya naponta tart majd tájékoztatót a vizit eseményeiről, arról, kivel tárgyalt, hol járt, s mit mondott Mihály. Aki ugyan nem király, de a most ellenzékbe szorult Iliescuék és volt koalíciós társaik máris monarchista restaurációt, sőt polgárháborút jósolnak. Mag Péter Sorok a bank előtt Kísértetiesen ismerős helyzet. Órák óta gyarapodó sorok, zokogó nők, ájuldozó idős emberek, izgatott befektetők. Mind a pénzüket akarják, méghozzá azonnal. A bank pedig fizet, míg a háttérben folynak a tárgyalások, meddig bírja-bírhatja a betétesek rohamát. Mindezt Arthur Hailey híres - később megfilmesített - regényéből, a Bankemberekből idéztem. Pénteken hasonló jelenetek játszódtak le országszerte a Postabank-fiókokban. A mindeddig legnépszerűbbnek tartott bank állta az ostromot: fizetett. A Bankemberek című film happy enddel zárult: a bankvezérnek sikerült meggyőznie a befektetőket, ne üljenek fel a konkurencia keltette hisztériának. Nálunk - a pénteki első riasztó hírek hallatán - a pénzügyi vezetés azonnal felsorakozott a Postabank mögé. Bizalmukról biztosították az elnök-vezérigazgatót, és adatokat soroltak fel: a Postabank fizetőképes, nem kell felülni a rémhíreknek. És nagyon jó, hogy ezt tették. Egy ilyen pánikhangulatban az az első és legfontosabb teendő ugyanis, hogy megnyugodjanak a felbolydult kedélyek. Ellenkező esetben a legstabilabb bankot is pillanatok alatt tönkre lehet tenni. Most az ország (a lakossági megtakarítások szempontjából) második legnagyobb bankjáról van szó. A Postabank hiába van zömében magántulajdonban, a pénzügyi életben betöltött súlya miatt az állam nem engedhetné meg magának, hogy hagyja elvérezni, még akkor sem, ha nagyon súlyos problémái lennének. Nem önmagában a bank, hanem éppen a megtakarítók védelme miatt. Megroppanásának negatív hatásai ugyanis tovagyűrűznének: nem csupán a pénzügyi szektorban keletkeznének súlyos zavarok, hanem a befektetők is elbizonytalanodnának, s ez például azonnal felpörgetné az inflációt. Az államnak tehát egy ilyen kínos helyzetben érdeke, hogy bizalmat keltsen és biztonságot sugalljon, ha kell, segítséget adjon. Még akkor is, ha pontosan tudja: ennek is ára van. De mi válthatta ki a Postabank körüli hisztériát? Az okokat egyelőre csak találgatni lehet. Kérdéses: elég-e egy időben és jó helyen elejtett bennfentesnek tetsző információ ahhoz, hogy beinduljon a láncreakció. Igaz, az utóbbi időben túl sok botrány volt a legkülönbözőbb bankok háza táján, és a szegényedő országban egyébként sem túl nagy a rokonszenv a tőkét formálisan is megszemélyesítő pénzemberek iránt, így tán nagyobb a fogékonyság az újabb banki rossz hírek befogadására. Lehet, hogy csupán ennyi történt. Bár az elgondolkodtató, hogy milyen sok kedvezőtlen hír látott napvilágot az utóbbi időben például a Budapest Bankról vagy a Polgári Bankról, esetükben mégsem ingott meg az ügyfelek bizalma. A találgatások sorába az is beleférhet, hogy a dinamikusan fejlődő, s meglehetősen agresszív üzletpolitikát folytató Postabank álló- és ütőképességét akarták ily módon tesztelni az ellentétes érdekű üzleti körök. Nem zárható ki a feltételezések közül, hogy a céltábla nem is a bank, inkább annak első embere. Hiszen Princz Gábornak sok barátja és legalább annyi ellensége van. Ezt köszönheti sajátos politikai „filozófiájának”: az elmúlt években támogatott kormánypártokat és ellenzékieket, és a térfélcsere után is megtartotta szokását. Talán ezért is hivatkozott tegnapi sajtótájékoztatóján „politikai összeesküvésre”, de ennek okait és feltételezett résztvevőit nem jelölte meg. Princz befolyásához kiterjedt médiabirodalom tartozik, valamint közismert széles körű mecénási ténykedése is. Mindez bizonyára sokakat ingerelhet. Végül lehetséges, hogy valóban vannak gondok a Postabank háza táján. Szakmai berkekben már egy ideje pedzették: nem minden befektetése „jött be” a bankárnak, és volna mit kutakodni a székházügyek környékén is. Ezek a gondok azonban semmiképpen sem olyan méretűek, ami indokolná, hogy a polgárok most tömegesen a pénztárakhoz rohanjanak. Ennek ellenére tárja fel a hibákat-hiányosságokat mielőbb a Bankfelügyelet, illetve a többi, erre hivatott szervezet. De ne a polgár kontójára. Mindenesetre most elgurult a hisztériakeltés hólabdája. Mivel a banküzem bizalmi üzletág, ha nem állítják meg, könnyen lavinává dagadhat. Bossányi Katalin Egy török, egy görög Jóformán ki se aludtuk, hogy Törökország meg akarja vétózni a NATO keleti irányú bővítését, hacsak nem veszik őt is számításba az Európai Unió bővítésénél, vagy ha nem folyósítják a neki járó pénzt, íme, itt van Görögország, amely ugyancsak vétózni akar - ha az EU tárgyalni merészel a ciprusi törökökkel is. Török, görög, meg vagyunk mi áldva ezekkel. Megrázó, hogy miközben Roman Herzog német államfő azt mondja, Budapest, Prága és Varsó nélkül nem teljes a jövő Európája, nekünk olyan államokkal kell konfliktusba kerülnünk, amelyek a híres-hírhedt Huntington professzor kultúrkör-besorolása szerint nem is tartoznak „a nyugati keresztény kultúrkörhöz”, ezért tagságuk az integrációs szervezetekben előbb-utóbb okafogyottá válik. Függetlenül attól, hogy én személy szerint könnyebbnek látom a még nem „benn lévő” országoknak e szervezetektől való távol tartását, mint a benn lévők kituszkolását, alig van olyan év, amikor a Nyugat ne szembesülne annak tanulságaival, milyen az, ha egymással kibékíthetetlen nemzeti ellentétben levő országokat fogad be, olyanokat, amelyek kéjjel ártanak egymásnak, amikor csak lehet. Törökországnak nemcsak azért nincs helye az EU-ban, mert, hogy úgy mondjam, saját jogán is „éretlen”, hanem azért is, mert a görögök - Ciprus erőszakos kettészakítása miatt - eleve megvétóznák a tagfelvételi kérelmét. Ez idő szerint ugyancsak a görögök azok, akik nem engedik folyósítani Ankarának azt a félmilliárd dollárt, amelyet az EU neki megszavazott. Törökország ezt a sértő görög magatartást kívánja Magyarországon, Csehországon és Lengyelországon megtorolni, amivel természetesen csak a NATO vezető hatalmait bőszíti. Ebben a vonatkozásban azonban Görögország sem marad el mögötte. Athénban azt találták ki, hogy Ciprust, amikor tárgyalni kezd a csatlakozásról, kizárólag a sziget déli, görögök lakta felének szabad képviselnie, és ha az EU „szóba áll” az északi, szakadár törökökkel, akkor ő is a megtorláshoz folyamodik az előzőekben említett trióval szemben. Pillanatnyilag az EU kitart amellett, hogy ha csatlakozás lesz, abban „egész Ciprusnak” érintve kell lennie. Azt akarja kikényszeríteni, hogy a csatlakozás fejében a ciprusi görögök és törökök rendezzék viszonyukat. Megmondom, erre semmilyen reális kilátás nincs. Ma feszültebb a görög-török viszony, mint valaha. De az EU-magatartás nagyon is érthető. Törökország értékesebb stratégiai (NATO-) szövetséges annál, semmint hogy ne próbálnának biztosítani neki egy kiskaput az EU-ba Ciprus révén. Ami úgy történne, hogy miközben a törökországi törököket távol tartják az EU-tól, a ciprusi törökök mint a Ciprusi Köztársaság képviselői, hivatalokat foglalhatnának el Brüsszelben. Ezt Németország, Nagy-Britannia és a holland elnökség teljes mellbedobással támogatja. Kérdés, meg tudják-e győzni a konok görögöket, akik tegnapelőtt még „őrültnek és bűnösnek” nevezték ezeket a terveket. Aczél Endre